2025. május

... mindjárt vége a hónapnak, és bár mindennap a fejemben fogalmazgattam a blogbejegyzéseket, de napközben esélytelen leülni a géphez és írni rajta, mert Babó egyből idegállapotba jön és ő is szeretné nyomkodni, este pedig inkább R-el töltöttünk kettesben időt az első Babó ébredésig. Próbálok egyre kevesebb időt a telefonommal tölteni (részben Babónak mutatott példa, részben a dopamin függőségem miatt), így gyakorlatilag minden a blogolás ellen hat. 😅

Azért szeretném legalább röviden megörökíteni az egyre feledékenyebb önmagam számára, mi minden is történt ebben a csodálatos hónapban. 

Volt itt második anyák napja, amit ebben a minőségemben is töltöttem, amin R. és Babó egy csodaszép orchideát ajándékozott nekem, amin a legszebb a felirat volt: "a világ legjobb anyukája". Bár az eszemmel tudom, hogy elég csak "elég jó édesanyának" lenni, azért jólesett a visszajelzés főleg R. részéről, mert én magam annyira érzem néha, hogy ezt lehetne sokkal jobban is csinálni és meg is érdemelné Babó, de néha elvisznek a gondolataim és egyébként néha bekúszik a munka is, ami szintén tőlük veszi el az időt. 

Nem sokkal utána megvoltak a habilitációs előadásaim, ezzel vége annak a folyamatnak, ami tavaly november óta elég sok estémet és napközben azokat az óráimat kötötte le, amikor Babó nagyszülei vagy R. vállalták, hogy kicsit elrabolják a kisasszonyt, hogy tudjak a számítógépen dolgozni vagy készülni a nyilvános részre. Erről szeretnék egy külön bejegyzést is írni, remélem összejön. Ha mégsem, akkor így utólag visszanézve kevésbé volt az egész félelmetes, mint ahogy akár 5 évvel ezelőtt elképzeltem... persze még hátravan a két szavazás az egyetemen arról, hogy sikeres az eljárás vagy sem, de ami rajtam múlt, azt letudtam.

Babót beírattuk a bölcsődébe, meglepően könnyen döntöttünk R.-el a sorrendről, és már meg is érkezett a visszajelzés, felvették az első megjelölt helyre. Jövő héten megyünk szülőértekezletre - még alig tudjuk felfogni, hogy alig született meg, de már szülőértekezletre kell menni... 😁 Reméljük, hogy jól fogja ott érezni magát - januártól, addig még marad a képzeletbeli szoknyám mellett... Kiélvezem a közös időt, ameddig lehet. 

Babó nem kapkodja el az önálló felállást és kapaszkodás nélküli járást, emiatt voltunk gyógytornásznál is (amit minden egyes alkalommal, leszámítva a tegnapi napot, hosszas zokogás és dacos topogás fűszerezett) de úgy tűnik, azért lassan ez is már a múlté és kezdődnek a végtelenített sétálások és lépcsőzések. 😊 Kontroll időpontot már nem kaptunk - mindannyiunk megkönnyebbülésére. 

Erre a hónapra esett Babó első találkozása a fodrásszal is, én amúgy is mentem és akkor már az ő haját is megigazította. Nem igazán élvezte ezt az új tapasztalást, valószínűleg nem mostanában lesz ez a kedvenc közös anya-lánya programunk... Készült pár vicces fotó Babóról és az arcára kiülő érzelmekről hajvágás közben. Lehet, hogy a következő frufru igazítást megint inkább én intézem, bár a legutóbbi elég ferdére sikerült... 

Szintén májusban találkoztam egy balinéz guruval, aki elugrott Európába, mondott pár elgondolkodtató dolgot, most már csak cselekedni kell elkezdeni.

Ja és persze szülinapom is volt, egy újabb évvel lettem tapasztaltabb, és bár semmi eget rengető nem történt az utóbbi egy életévem során (már előtte megszületett Babó), de nagyon szerettem ezt az évemet, ahogy R.-el és kislányunkkal formáljuk a közös kis családunkat, és ráláttam pár dologra magammal és a munkámmal kapcsolatban is.

nagy nap :)

... ez a mai, Babó ma bebizonyította (leginkább magának) a gyógytornásznál, hogy tud járni (csak fél felállni kapaszkodás nélkül), többször 4-5 lépést is meglett, igaz, közben rendesen bömbölve, mert ki merészelték penderíteni a komfort zónájából... 😊 ugyanolyan kudarckerülő lesz, mint az anyja... 🙈 pedig amúgy nyaktörő mutatványokra is képes...

Este fürdés előtt pedig megvolt az első pisi is a biliben, miközben a fürdővíz előkészültére vártunk és közben olvasgattuk Bogyót és Babócát. 😁 mindenki meglepődött, amikor láttuk, hogy kapás van. Most akkor lehet erre is eljárásrendet kidolgozni ... de majd csak szerda után... 🙈

újabb hajrá...

 ... Babó most épp náthás (szegényt eléggé megviselte a legutóbbi oltási kör és erre jött rá egy újabb vírus), ez és az utóbbi 1,5 év kiesés a szakmából eléggé befolyásolja a felkészülésemet és azt az érzést, hogy mennyire érzem képben magam egy olyan helyzetben, amikor a naprakész tudásomat is fogják értékelni (és pontozni)... 

... most még meglepő módon nem szorul erre össze a gyomrom, de gyanítom, hogy az utolsó napokban a kitűnő étvágyam is tovaszáll a maradék lelki nyugalmammal együtt...

Na de a kocka most már el van veszve vetve.

cset zsípítí akcióban...

... ki mire használja, én pölö Nobel díjat érintő kutatások helyett megterveztetem vele, hogyan is szoktassam át Babót a saját kiságyába... már csak erőt kell vegyek magamon, hogy el is kezdjem az akciótervet gyakorlatba ültetni...

Legalább annyira hiányozni fog Babó hálótársi jelenléte nekem, mint amennyire én neki... 🙈

Ha valaki azt mondja nekem 2 évvel ezelőtt, hogy egy ágyban fogunk aludni egy idő után, akkor biztosan lehurrogtam volna, hogy márpedig nekem más terveim vannak... Ilyen az élet.  

apró örömök, azaz napi jó ;)

Egyenesen fenomenális dolog úgy csokis kekszet eszegetni éjfél előtt (előadás készítés közben), hogy nem kell attól tartsak, hogy ismét csikarni kezd a pocakom utána... most pár napig megtapasztaltam, hogy milyen emésztési problémákkal élni, azóta elkezdtem értékelni a kitűnő étvágyamat (ami Babó születése óta egyébként még meg is triplázódott) és azt, hogy gyakorlatilag bármit meg tudok enni, amit szeretnék (persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek a tiltólistámon ételek, de csak a fejemben és nem a tápcsatornámban levő korlátok miatt...). 

Ma hallgattam egy előadást, aminek a záró mondatai között szerepelt, hogy mindenkiben van valami olyan tudás, ami egyedi és amit meg kell osztania a közönségével - én még kutatgatom, hogy mi lehet az enyém, addig be kell érnetek az ilyen apró szösszenetekkel... 😁 De amúgy majdnem kedvem támadt, hogy növeljem a szociális média jelenlétemet. De aztán mégsem. 😅

emlékeztető magamnak...

 ... naívan azt hiszem, hogy még rengeteg időm van, és ezért belefér egy csomó minden, amin bosszankodhatok, türelmetlenkedhetek, stresszelhetek vagy amit megítélhetek... pedig valójában minden perc elpazarolt, amit ezekkel töltök és minden nap egy meg sem érdemelt ajándék, egy új kezdet, amikor szerethetek, nevethetek, örülhetek, és megtalálhatom magamban a hálát mindezekért. 

Egy velem egykorú, 42 éves ismerősöm halt meg egy hete, két kisgyerek maradt édesanya nélkül. Elszorul a szívem, valahányszor eszembe jut ő és a családja... 

Az ember könnyen megszokja a jót és utána olyan magától értetődőnek veszi a létezését...

évek óta...

... kerülget engem a meditáció, de valahogy mindig kibújtam előle... az utóbbi 14 hónap nem tökéletes alvásai, a saját magam önkéntesen teljesen háttérbe szorítása és a fokozódó szétszórtságom és ingerlékenységem viszont most rávett, hogy végre ezt is tervezzem be a napi elintéznivalók listájára. Olyan egy darabig nem lesz, hogy teljes csendben, zavartalanul ülhessek valahol becsukott szemmel, így most elengedtem ezt az előfeltételt és leültem a játszószőnyegre, miközben Babó reggel a játékaival matatott és igyekeztem azért amennyire lehet, elvonatkoztatni a háttérzörejektől. Mivel ez számára nem megszokott látvány, persze hamar ott cövekelt le mellettem és a kis zöld békáját a nyitott tenyerembe csempészte, hátha játszok azért kicsit vele is. Nem mondom, hogy a 10 perces meditáció minden pillanatát sikerült csukott szemmel és magamon tartva a figyelmet tölteni, de ezt már egy biztató kezdetnek élem meg. 😊 

helló tavasz :)

A márciust nagy lendülettel indítottam, előbb elsején ismét elkezdtem a futást nulláról felépítő programot (séta-futás váltakozva) úgy, hogy közben R. tolta Babót a babakocsiban, majd tegnap kipróbáltam, hogy milyen babakocsit tolva (nem, nem futóbabakocsi, csak egy átlagos, amit az egyik kolléganőmtől vettünk még Babó születése előtt, nem túl drágán). Végül is egészen jól tolható a babakocsi, csak egy baj van vele, az, hogy Babó futás közben fogja magát és feláll benne és hátrafordul hozzám - gondolom a vörös fejemben szeret gyönyörködni... :) Bár örültem, hogy már hónapok óta nem kellett bekötni a kisasszonyt, mert ügyesen ül benne, de úgy tűnik, hogy most vissza kell térni a biztonsági öv bekötéséhez, mert ezek az akrobata mutatványok nem biztos, hogy mindig tökéletesen lesznek kivitelezve.... 

Most, hogy ismét nekifogtam futni (ami nálam egyenlő a mozgással, másra még ennyire sem tudom rávenni magam), máris egy fokkal összeszedettebbnek érzem magam. Ez egyelőre még a környezetemben nem tükröződik, mert mindent vagy gyerekcuccok, vagy az én kisebb-nagyobb cikk-lista-cetli és ruhahalmazaim terítenek be a lakásban... 

De bízom benne, hogy belátható időn belül megszűnik a káosz bennem és körülöttem... :)

érdekes tapasztalat lesz...

 ... úgy előadni egy konferencián, hogy kicsit több, mint egy év alatt a szakmai tudásomat szépen fokozatosan felülírták az Alma együttes, Halász Judit és a Boridalok szövegei... 🙈

Bízom benne, hogy ezzel kapcsolatban kapok majd kérdéseket...  

Babó és a gyógytorna...

Babónak tornászni kell(ene) és szupináló szandált viselni... igen ám, csak Babó már most tudja, hogy nem szeret tornászni és ezért mereven ellen is állt neki napokig (apukájával valahogy jobban megy, de azért vele sem jutottak el a megkívánt gyakorlat számig). Így végül az elveim (sokadszori) feladása segített abban, hogy valami megoldás szülessen ebben a helyzetben: mivel minden, ami képernyővel bír, nagyon érdekli a kisasszonyt, viszont igyekszünk nem engedélyezni neki, így eléggé motiválható lett azzal, hogy egy szék támlájának támasztottam a telefont, amit kézzel nem ér el, és az Alma együttes klipjeit elindítva hagyja magát tornásztatni, miközben ő nézi a videókat.

Pár nap alatt oda jutottunk, hogy ha behozom a széket és ráteszem a mobilt, már megy is oda és kapaszkodik fel álló helyzetbe (ami a torna lényege is egyben) és sírás nélkül tűri, ha milliószor fogom, leültetem és onnan ismét fel kell állnia, ha akarja nézni tovább a videókat. 🙈

Azért igyekszünk napi 30 perc alatt maradni a képernyőzéssel, és reménykedem benne, hogy hamarabb abbahagyhatjuk a tornát, mint ahogy elválaszthatatlanná válik a telefonomtól... 😅

január vége...

Január 30.-án volt gyakorlatilag a habilitáció beadásának határideje (igazából február 1, ami szombat és pénteken nem volt ügyfélfogadás). Előtte volt pár éjszakázás, hogy össze tudjam állítani az anyagot, aminek az lett a következménye, hogy egy idő után fura dolgokat kezdtem művelni: összekevertem január 25-öt február 25-el, elfelejtettem elmenni a kozmetikushoz a naptáramba beírt időpontban, egyéb apróságok is ködbe vesztek el... 🙈

Végül aztán 29.-én éjjel 3-ig javítgattam még az anyagot és nyomtattam... Még aznap este 6 körül becsípte a nyomtató a papírt és leállt, R. szemöldökcsipeszével szerettük volna kipiszkálni, de az rejtélyes módon eltűnt a táskájából, egyikünk sem találta (2 nap múlva spontán meglett a táskában...), szerencsére a szomszédtól tudtunk kölcsönkérni és sikerült kivarázsolni a beszakadt papírdarabokat. Éjjel elfogyott a papír (majdnem két db 500-as csomag, mert elvileg egy oldalasra kell az anyagot nyomtatni 4 példányban), ez állított le éjjel 3-kor, majd 4-ig forgolódtam, annyira felpörögtem... Reggel fél 7-kor nagy nehezen kikászálódtam, hogy ameddig R. még itthon van, el tudjak ugrani A4-es papírt vásárolni Babó nélkül. Utána újranyomtattam a cikkeimet 2 oldalasra, mert olyan vastag lett volna a paksaméta, hogy nem lehetett volna spirálozni. Babó eléggé nehezményezte, hogy rá kevesebb figyelmet fordítok, mint amennyit ő elvárt volna, de végül valahogy sikerült befejezni a nyomtatást és rendezgetést, és fél 11-kor kettesben elvittük a nem kevés papírt beköttetni. Mire hazaértünk, már szóltak is, hogy mehetünk érte, de addigra Babó, aki kihagyta a délelőtti alvást, már kellően álmos és éhes is volt, így tartottunk egy kis szünetet a folyamatban.

Fél 2 után mentünk a füzetekért, majd R.-t elraboltuk a munkából, így volt, aki Babóra vigyázzon az autóban, ameddig leadtam a füzeteket és nem kellett az egyetemre magammal cipelni a karomban (a felújítások miatt nem vagyok meggyőződve, hogy babakocsival bejutnék - amúgy sem tudom, mennyire van babakocsi/kerekesszék kompatibilisre kialakítva a hely, bevallom, egészen Babó megszületéséig nem figyeltem erre)...

Másfél órával az ügyfélfogadási idő vége előtt már át is adtam a füzeteket, nagyon megkönnyebbültem, hogy ezt az oly sok éve halogatott feladatot is végre elindítottam.... Persze ez csak a folyamat első lépése volt, most majd jönnek a további kihívások, nem kevés szervezés, további éjszakázások és végül három előadás és egy nyilvános vita. Nem fogok unatkozni tavasszal sem.... 🙈

Babó és az inhalálás :)

Creusa tippjét követve Babó náthája 7. napján bevetettem az inhaláló készülékemet, ami évek óta a tárolóban várja, hogy egyszer majd eljöjjön az ideje... Hajdanán az időszakosan érzett tompa arcüreg fájdalmam miatt vettem - persze még véletlenül sem merült fel bennem, hogy helyette megmutassam magam fül-orr-gégésznek, aztán 3 használat után meg is feledkeztem róla...

Persze fiziológiás sóoldattal szerettem volna alkalmazni, ahogy megolvasgattam itt-ott a neten, de mint a patikában kiderült, a babák számára kiadagolt 5 ml-es ampullákat csak receptre felírva lehet kiváltani (na ezen kicsit kiakadtam, mert ha van valami, amivel semmi kárt nem lehet senkiben tenni, akkor az az 5 ml-es fiziológiás sóoldat), így a patikából telefonon segítséget kérő R.-el megvetettem a nem is akarom tudni mennyibe kerülő por alakú kiszerelést (természetesen tiszta NaCl - azaz konyhasó), amit hígítani kell, és amit nem kell vényre felírni, pedig abból 1 tasakból 120 ml-es oldatot lehet készíteni (hűha..)... úgyhogy kezdhettem kicsit matematikázni, mert nekem csak 5-10 ml kellett ugyebár az inhalátorba. A legnagyobb vicc az egészben pedig ami a dobozra van írva, hogy nem adható, akinek ismert allergiája van az egyetlen összetevőre, azaz a NaCl-ra (amivel én még sehol nem találkoztam...)

Na de végül elkészült a bűvös oldat, Babó pedig gyanakodva nézte, hogy már megint mit találtam ki, aztán amikor fehér füst kezdett dőlni a csövön keresztül (maszk nélkül, csak úgy az orrához tartva) az ultrahangos porlasztásnak hála, bizony kitartóan próbálta elhárítani magától, hiába mutattam magamon is, hogy túl lehet ezt élni.. Kétszer felborította a készüléket a nagy hárításban, és becsületesen ellenállt egy darabig, de aztán végül megadta magát és készült pár vicces kép, ahogy épp harapdálja a fehér füstöt, vagy épp az orrlyukain hömpölyög befele az orrába. Másnapra vagy az inhalátor hatott, vagy Babó úgy van huzalozva, hogy nála minden nátha 7 nap helyett 8 napig tart (mert az előző egy darab is így volt), de már megúszta az orrszívó maci üzembe helyezését. 

Hát már ezt is tudjuk, legközelebb ezzel indítunk (bár inkább ne legyen legközelebb, ha kérhetem)... :) 

 

öndícséret

A főnököm nagyon el van havazva, így magamnak kellett megírni a saját támogató levelemet... szerencsére kaptam tőle egy mintát és megkérdeztem a csetzsípítít is, a kettőből két óra alatt és egy csomag pisztácia mellett olyan levelet kerekítettem, hogy én is majdnem elhittem, milyen nagyon ügyes vagyok... 😆

Tegnap amúgy volt főnököm véleményezte érthetetlennek a tézisemet, amit éjszakánként írogattam, ma a pályázati anyagomat egy hozzáértő erősnek nevezte, szóval meg van itt támogatva minden irányból az egóm... 🙈

Zsebibabó

 ... amióta náthás a csemeténk, egyre jobban igényli, hogy leginkább rajtam lógjon, éjjel és nappal egyaránt. Még az amúgy nagyon szeretett apukájától is átkérte magát ma hozzám (pedig mindig én fogom az orrszívó végét... 👿). Inkább a mászást is elfelejti (pedig több, mint 4 hónapja gyakorolja, meglehetősen ügyesen), csak vegyem fel és vigyem magammal, bárhová is megyek. Persze így semmivel nem haladok, beleértve a számítógép előtti határidős munkáimat, mert ha az ölembe felkéri magát, akkor azonnal bőszen nekifog a billentyűket püfölni és szegény gépem értetlenül pislog egy idő után... egy használaton kívüli billentyűzettel viszont nem tudom lekenyerezni, mert akkor nem nyílnak meg ablakok, nem gyakorol hatást a képernyőre... 😆 Ma a Netflixet is majdnem újra aktiválta a tévén, annyira kitartóan nyomogatta a minimalista távirányító gombjait (még jó, hogy nem tudja a mobilszámomat az aktiváló kód küldéséhez, itt bukott el végül az akció...). Egyébként próbáljuk a digitális világtól még távol tartani, szerintem nem olyan rossz hatásfokkal, de bámulatos, ahogy már most nyomogatja a kütyüket, ha valahogy a kezébe kerülnek.

Annyira kíváncsi vagyok, milyen emberke lesz belőle. 😊

Na és a napi jó: már csak az összefoglalót kell megírni a tézishez, és nem érzem áldozatnak magam, amiért éjszakánként tudok csak ezzel haladni.

napijaj

Babó 2,5 napja (de ki számolja) náthás, emiatt előkerült az orrszívó maci, ami bármennyire is aranyos, keserves sírásra fakasztja a csemeténket, valahányszor bekapcsoljuk... 

Kikapcsolt és áramtalanított állapotban egyébként szeret vele játszani... 😆

Ma este már én is tüsszögök és folyik az orrom... 🤧 holnapra meg kell gyógyuljak, most nincs időm betegeskedni. 😆

Babó és az oltás

Babókánk egy éves korában rájött, hogy ő bizony nemhogy oltást nem szeret kapni (eddig is mindig sírt, amikor szúrták, miért is ne tenné, nekem is minden alkalommal jön, hogy sírjak, de én már nagy vagyok), de most arra is rájött, hogy a gyerekháziorvos irodájában hiába vannak érdekes dolgok, amiket korábban megfigyelt, de utána mindig valami fájdalmas esemény következik. Úgyhogy ma nagyon sírt, már amikor csak feküdnie kellett az ágyon, hogy meghallgassák a szívét, akkor is. Ma már nem mondta a doki bácsi, hogy vele kellene forgatni egy oltási kampány videót.. :) Viszont a végén a mogorva asszisztensnő majdnem rámosolygott Babóra és azt mondta, hívja fel az apukáját telefonon (nálunk volt a műanyag Babó-mobil figyelem elterelésként - és nem, nem működött), és mondja el neki, hogy ügyes volt. Eltartott egy darabig, ameddig rájöttem, hogy most épp viccelt a hölgy. Nem szokott.

Biztos az is belejátszott az ingerlékenységébe, hogy délelőtt kihagyta azt az incifinci alvást, ami még maradt eddig, a nagy kaland után az autóban viszont egyből kidőlt és elaludt - összesen fél órát, ameddig mi a szüleimmel furikáztunk a városban pár dolgot összeszedni a fogzása és lelki jólléte (és fizikai is, ugyanis kinőtte a fürdőbugyiját és nagyobbat kellett vennem) érdekében. 

Utána viszont annyira felpörgött a nagyszülői szeretetben fürödve (és anyja által hanyagolva, akinek ma 4 angol nyelvű absztraktot kellett átolvasnia és kijavítania a rendíthetetlenül dolgozó kollégái számára és szerveznie egy őszi rendezvényt ami szintén utolsó előtti napos), hogy este 7-ig le sem lehetett állítani, majd hangos sírás közben kidőlt, és azóta is egy aprócska megszakítással alszik. 

Nekem pedig így remek alkalmam adódott, hogy a fennmaradó 2 absztraktot is átolvashassam és végre fél 11-kor nyugovóra térhessek az elvégzett munka jó érzésével (és azzal az érzéssel, hogy ismét szegény habilitációm munkálatai maradtak el, de hát ez már 5 éve így van, pont most kezdjek el változni/változtatni...?)😅

És egy kis napi jó a végére, hogy szükség esetén azért a bal agyféltekém felébreszthető a hibernálásából a jelek szerint és nem bosszankodik cselekvés helyett. :)

mozgásban...

 ... valójában csak Babó, aki bár majdnem egy hónapja állt először 2 lábra, de utána több, mint 2 hétig nem foglalkozott ezzel. Viszont most rájött, hogy mennyivel több mindent lehet állva nézni, így már sem ülni, sem feküdni nem akar és egész nap rajta kell tartani a szemünket, hogy épp miben akar meg és felkapaszkodni, mit akar magára rántani vagy kiszedni a fiókokból... Nagyon mókás, ahogy sétáltatja magát, mint egy kis Döbrögi, a pocakja elöl, a lábai és feje hátul, igyekszünk rövidre fogni, mert egyelőre még az egyedül felállásra is csak kapaszkodva képes, először azok az izmai kell megerősödjenek... :) 

A kisasszony egyébként jobban tudja, hogy mit akar, mint én a legmagabiztosabb napomon, és ezt nem is rejti véka alá, ha pedig nem engedelmeskedünk, megmakacsolja magát és ember legyen a talpán, aki képes ráerőltetni az akaratát (pl. átöltözni pizsamából civil ruhába, lecserélni a köldökig vizes ruhát, tiszta pelenkát adni rá, néha berakni a kocsiban a babahordozóba - csupa emberiség és Babó ellenes cselekedet... ). Amúgy pedig egy amikor békésen alszik (időnként előfordul), elmélyülten játszik valamelyik játékával, könyvvel vagy üres palackkal, vagy elmosolyodik, minden pelenka- és ruhacserés küzdelem egyből feledésbe merül és tudjuk, hogy nekünk van a legcukibb, legszebb és legaranyosabb kislányunk. :D 

Jól ki vannak találva ezek a hormonok és cuki kinézetű emberpalánták... 😅

napi jó 1. nap (2025) - Babó babakocsis sétái

 ... talán összejön, hogy reflektáljak a 2024-es évre valamikor, egyelőre még gondolatban sem tettem meg, csak pusztán hálás vagyok érte, de a napi jó bejegyzések számolását úgy érzem, hogy újra kell kezdenem, hiszen már 2025-öt tapossuk 3 napja. :) 

Babó a szüleimmel jár sétálni mostanában, amikor az időjárás engedi (szegénykém mindig könnyes szemekkel jön fel, mert már egy minimális széltől könnyezni kezd sírás nélkül is) és olyan jó látni/hallani, hogy mi mindent fedeznek fel ilyenkor együtt (patakot, madarakat, vonatot, stb. stb.), és a szüleim is mennyire élvezik a sétát az unokájukkal - még akkor is, ha az unoka néha végigbömböli az utcát a séta vége felé, mert ő kevésbé élvezi a babakocsiban tartózkodást.... De mivel járni még nem tud, a hordozóért sem rajong (és én sem tudom egyedül a hátamra tenni, valahogy nem vagyok még ehhez elég ügyes), marad a babakocsi és időnként a sértett pillantások vagy sírás... 🙉 

Ma egy egész órán keresztül bírta a kisasszony a kirándulást. :) 

Én pedig az így nyert idő alatt próbálom összeállítani a habilitációs anyagomat és közben egyre kevésbé vagyok lelkes, mert valahogy nem azokat a tevékenységeket díjazzák az adatlap alapján, amikbe én az utóbbi években nem kevés időt fektettem...

karácsony 2024

Ez volt Babó első karácsonya, amit próbáltunk úgy alakítani, hogy mindenki jól érezze magát és Babónak is legyen érdekes (ha már emlékezetes nem is lesz :) ). A nagytakarítás egy jelentős része elmaradt, illetve még most is folyamatban van, a főzést a nagymamák oldották meg. Nekem nagyon nagy luxus volt, hogy nem kellett ezeken stresszelni.

December 24.-én R.-el közösen díszítettük fel a közepes méretű formás kis nordmann fenyőt, aminek a felső ágából le kellett csippenteni, mert elég vicces kanyart vett. Babó is végignézte és próbált becsatlakozni a csillogó gömböket látva, de ezt igyekeztük megakadályozni... megható volt, amikor először énekeltük úgy a Mennyből az angyalt a karácsonyfa körül a szüleimmel és R.-el, hogy közben a kislányunk is tágra nyílt szemekkel nézte a fényeket élete első karácsonyán. Az este további részében Babó az ajándékaival játszott, aztán kidőlt a sok új élménytől.

Másnap R. szüleinél volt az ünneplés a szüleimmel, Babó második unokatesójával és az ő rokonaival együtt, persze itt is sok szép (és hasznos) ajándékot kapott és kézről kézre járt, meglepően jól viselte. Még nagy a 6 év korkülönbség a két kisgyerek között, de talán jövőre már többet tudnak kapcsolódni, főleg, ha már Babó is elkezd járkálni és értelmet nyer a babanyelve... :) 

Érdekes lesz a két család karácsonyi hagyományait alapul véve megteremteni a hármunk közös ünnepét. :)

mérföldkövek...

Babó életében, méghozzá a mai naphoz kötődően. 

Ma volt az első kiflivég rágcsálás, mind a két kibújt és egy éppen csak elindult fogacskájával... :) nem kapkodja el a fogzást, megadja a módját, csak az én koszorúereim húzódnak össze folyton folyvást, amikor a darabos táplálást próbálom valahogy szervezni...

Ma először fel is állt egyedül a kiságy szélében megkapaszkodva (majd második ilyen megmozdulásnál jól beverte a száját). A mozgásfejlődést is komótosan intézi Babó, de azt hiszem, hogy emiatt nagyon hálás lehetek, mert így legalább a már meggyötört koszorúereimnek adott egy kis haladékot.

napi jó 62. nap (2024)

Bár Babó épp evés és ivás sztrájkot tart, a gyümölcslé, amit utoljára 6 hónapos korában kapott pár alkalommal, amikor az ivással ismerkedett, ismét felkeltette az érdeklődését és vacsorára ivott annyit, amit kb előző 2 nap összesen. Így holnapra van reményem, hogy kicsit visszahidratáljam, mert a víz más pohárból és a tea annyira nem jött be. Olyan jó lenne olvasni a fejében, miért szeretett ki a rózsaszín membrános poharából vagy a vízből vagy is.... 

Remélem ez is átmeneti, mint oly sok minden az eddigi életében (kivéve a pelenkázás, öltözés, és fürdés utáni törülközés iránti ellenszenv, ezeket egyenletesen utálja születése óta)...

bújj-bújj

Rohannak a napok, és este blogírás helyett inkább kicsit beszélgetek még R-el (ha nem alszom el én is véletlenül), mert addigra nyugszik el a ház. Babó a náthája óta bújósabb és kicsit nyűgösebb is, szorosan a nyomomban van, és legszívesebben a karjaimból mutogatná egész nap az őt érdeklő tárgyakat... így nem igazán sikerült még csak a töredékét sem elvégezni azoknak a feladatoknak, amiket terveztem, a lakás egyelőre romokban, karácsonyi ajándékok pedig tényleg csak valami csoda folytán kerülhetnek a fa alá... 😅

Lassan elengedem az elképzeléseimet és lesz ami lesz... De karácsonyi zene biztos, hogy van és lesz... 😊

napi jó 61. nap (2024)

Azok után, hogy minden ismeretlen embert levesz a lábáról a mosolyával, ma készült Babóról olyan kép is, amikor épp a földön fekszik és bömböl az asztalról levert papírok között. Ja, hogy ez nem is annyira jó hír... máskor ilyen nagy bömbölések közben biztos nem jutna eszembe elővenni a telefont és fotózgatni, de rájöttem, hogy ilyen kép is kell a családi albumba, mert az idő hajlamos kicsit átrajzolni a múltat... :) Hát most kettő ilyen kép is készült. Vélhetően a délutáni 15 perces alvása is közrejátszott, amit hiába próbáltam még kétszer kicsit megnyújtani, nem kért belőle. 

Ma megérkeztek a hajpántok és a hajcsatok egy magyar kézművestől, amikkel a Babó szemébe lógó tincseket szeretném megzabolázni (hogy ne kelljen megint a papírvágó ollót akcióba állítanom...), egyből hármat is raktam a hajába, nagyon édes volt. 😁

Ebéd körül felhívott egy céges ismerősöm is, aki egy előadás megtartására kért fel annak ellenére, hogy tudja, hogy most épp itthon vagyok és leginkább csak felejtem a szakmát... hízelgő volt, hogy rám gondolt, de szerintem nem fogom elvállalni, mert így is a Babó altatása utáni ébren töltött óráimat eléggé kitöltöttem az utóbbi időben az ilyen be-becsúszó hízelgő feladatok teljesítésével...🙈  

Mikulás látogatóban

Babó két napja náthás, dől a trutyi az icipici orrából, éjszaka is többszöri szívást igényelt első nap (a ma éjszakát még meglátjuk), így tegnap végül ki sem tettem a lábam és a kreatív energiám is odalett, hogy valami Mikulásjárás szerűséget összehozzak. Az vigasztalt, hogy úgysem fog emlékezni rá nagy korában, hogy az első elmaradt.... 

Reggel, miután megmelegítettem a kávét és elindítottam a mosást, akkor vettem észre, hogy a Mikulás nálunk is járt éjszaka és ott hagyta Babónak a keresztelőn viselt cipőcskéi mellett az ajándékot. ❤️ 

Babót leginkább a már kinőtt cipői érdekelték, de azért a csokimikulás fejét is bőszen rágcsálni kezdte papírostól egy idő után, és mivel elvettem tőle, mielőtt a szájában marad ez a testrész, sikerült is elrontani az amúgy egész jól induló napját... 

Nagyon hálás vagyok R.-nek, hogy mégsem maradt el ez az ünnep .... 

napi jó 60. nap (2024)

Ma találkozott először életében Babó a Mikulással a munkahelyemen szervezett előrehozott rendezvényen. Az ismeretlen környezetben, ünnepi kivilágításban, sok kisebb-nagyobb gyerek jelenlétében egész végig csendben ült és figyelt, még a Mikulás szakállát sem akarta megcibálni, pedig kicsit izgultam, mert amúgy nagy élvezettel tépi az emberek haját és szakállát. De a jelek szerint főleg az ismerősökét (bár ez sem teljesen igaz, mert babaúszáson azért volt már, hogy "megigazította" egy-két baba haját, ameddig betettem a közös járókába, ameddig felöltözöm). A Mikulás hozott neki egy Mézi lufit és némi édességet, a lufi pálcikáját utána végig szorongatta és sikerült egyedüliként kipukkasztania (legalábbis ameddig mi ott maradtunk). :) 

Babó miatt ismét visszakerül a varázslat és mese az életünkbe. 💓

napi jó 59. nap (2024)

Ma kapott először halat Babó (bundából kivetkőztetett halrudacska pürésített formájában) és úgy tűnik, hogy jobban ízlik neki, mint a tegnap óta próbált ananászos-kókuszos-almás-banános gyümölcspüré... pedig szerintem az utóbbi finomabb volt... 😅

Kicsit mindig izgulok az újabb és újabb allergének bevezetésénél, pedig nem jellemző egyikünk családjában sem és más kockázati tényezője sincs Babónak... talán az, hogy párszor már oktattam anafilaxiás rohamról (és láttam is kb. kettőt), nem teszi egyszerűbbé az életemet... 🙈

napi jó 58. nap (2024)

Úgy tűnik, november végére, december elejére már 3 fogacska lesz kint. 😊 

És mégsem vámpírka elrendezésben, mint ahogy a tapintási lelet alapján ítéltem....

napi jó 57. nap (2024)

Ma megvolt az első érdemi találkozóm a ch@tGPT-vel és teljesen lenyűgözött, hogy egy kb. 7-8 szavas kérésem alapján egy olyan angol nyelvű motivációs levelet rittyentett 20 másodperc alatt, hogy még a szavam is elállt. Tavaly is besegítettem ennek a megírásába ugyanennek az ismerősömnek, még emlékszem, hogy hány órát töltöttem vele... 

Most már nem csodálkozom, hogy a tudományos cikkek írásánál kell nyilatkozni arról is, hogy igénybe vette-e az illető a ch@tGPT-t vagy sem és hogy akár egész szakdolgozatok készülnek ilyen módon. 

Varázslatos és kicsit félelmetes is, főleg olyan szempontból, hogy érthető, hogy könnyű elcsábulni, és a könnyebb utat választani, amikor ilyen eszköz áll rendelkezésre, méghozzá gyakorlatilag ingyen (ha most az adatainkhoz való hozzáférést nem tekintjük árnak).

Lehet, hogy Babó házifeladatainak megfejtéséhez is jó szolgálatot fog tenni pár év múlva...

vannak olyan napok is...

 ... szerencsére nem túl sok, amikor Babó nyűgös, nem eszik értelmezhető mennyiségű szilárd táplálékot, nem lehet letenni a kézből (pedig általában jól elvan a földön fel-alá cirkálva a lakásban), fel-felsír, a pelenkázás és öltöztetés felér egy közelharccal (na jó, ez lassan kb így van féléves korától), még a szokásosnál is kevesebbet alszik és nekünk fogalmunk sincs, hogy mi lehet az ok... Ilyenkor általában a fogacskákra fogjuk, bár még csak kettő van neki, de már három hónapos kora óta minden zűrt és zavart erre vezetünk vissza...

... ma ilyen napunk volt, a fogínyzselék mellett a végén már bevetettük délután a fájdalomcsillapítót is, amit eddig csak esténként alkalmaztunk szükség esetén és már elkezdtük nagyon várni a felmentő sereget (a szüleimet), hátha elterelik egy kicsit Babó figyelmét a bajairól. Valószínűleg minden együtt hatott, mert az este hátralevő részében egészen jól elvolt a csemeténk, pörgött, hagyta magát kergetni és vidáman mosolygott mindenkire és még vacsorázott is valamennyi gyümölcspürét, de azért lefekvéskor csak úgy vetette magát rám zokogva, mintha egész nap szándékosan éheztettem volna... 

... ilyenkor mindig csak reménykedni tudok, hogy az elég jó szülőségbe belefér, ha mondjuk csak az esetek 30-40%-ban találjuk el, hogy ténylegesen mi is okozza a búbánatot (mert lehet, hogy nem minden a fogacskák számlájára írható) és nem okozok túl nagy törést a lelkében azzal, hogy nem tudok ráhangolódni kellőképpen az igényeire... Nagyon megkönnyítené a dolgot, ha ilyenkor egy kis szöveg felvillanna a homlokán azzal, hogy épp éhes, vagy fáj a poci, vagy szomjas, esetleg unatkozik. Mivel még nem beszél, csak babanyelven magyaráz vagy panaszkodik, nem mondanám, hogy mindig megértem/megérzem, hogy mi lehet a háttérben... nem marad más hátra ilyenkor, mint magunkhoz ölelni és reménykedni, hogy bármi is az, az ölelésünkre, puszikra és énekekre maradandó nyom nélkül fog oldódni a testében és lelkében...

napi jó 56. nap

Tegnap este elküldtem a bírálatot fél 8-kor, ülhettem volna még pár órát rajta, de Babó fürdetés következett. Ez is egy hajtóerő, ami a maximalizmus elengedése irányába visz... :) 

Ma egy nap szünet következett a munkában, holnaptól a következő disszertáció bírálatra koncentrálok.😊

Utána már csak egy PhD komplex vizsga bizottsági tag leszek még december elején és lassan vége is ennek az évnek. 😊🥂

Egyre kevésbé érzek önsajnálatot, hogy ilyesmivel kell foglalkozzak ezekben a hónapokban. 🙈❤️

napi jó 55. nap (2024)

 A határidők előtti pillanatok még mindig képesek megihletni. :) 

Bár tény, hogy nálam mostanában tényleg a 80% az új 100%, mert nehéz úgy elmélyedni valamiben, hogy közben Babóról sem feledkezhetek meg teljesen (még a nagyszülői csodás segítség mellett sem). 

Holnap még egyszer elolvasom tiszta fejjel (bár nem teljesen kialudva magam) az első bírálatot, aztán engedem, hadd menjen... 

napi jó 54. nap (2024)

Ma próbáltam kicsit haladni a bírálati anyaggal, aminek vészesen közeledik a leadási határideje... Anyumék játszottak Babóval, aki egyszer csak elkezdett hiányolni, ezért beköltöztem én is a játszószőnyegére, a kinyomtatott anyaggal a kezemben és egy fülhallgatóval a fülemen, ami elég jól kiszűri a környező zajokat. Gondoltam, a jelenlétem elég lesz, de őt annyira kíváncsivá tette a fülhallgató látványa (hiszen ilyent sem látott soha korábban), hogy folyamatosan a térdemen megtámaszkodva próbálta elérni a kütyüt és közben teli szájjal mosolygott. Nagyon édes volt. A bírálattal persze nem haladtam, mert nem lehet kibírni puszi-cunami nélkül az ilyen jeleneteket.

Még akkor is a fülhallgató izgatta, amikor egy órával később apukájával kettesben ellógtunk bevásárolni és a nagyszüleire hagytuk...

napi jó 53. nap (2024)

Ma elég furán alakult a nap, Babó kihagyta a délelőtti alvást, majd délben kidőlt. Így a délutáni alvás és az esti lefekvés is csúszott. Babó pörgött, rengeteget magyarázott babanyelven, maga köré tekert egy tekercs citromillatú szemetes zsákot, nagyon édes volt. 😊 nekem ma karácsonyi dalokat támadt kedvem hallgatni a konyhában tevékenykedés közben (Babónak próbálok főzőcskézni amikor belefér), kíváncsi leszek az első közös karácsonyunkra. 😊

napi jó 52. nap (2024)

Babó nagyszerűen elvan a nagyszüleivel (mindkét oldalon), nyugodtan hagyhatom rájuk 1-2 órára, ha valami elintéznivalóm van. Nem sír, amikor elmegyek és már kezdte anyukámmal is kommunikálni, mikor szeretné, hogy mostmár felvegye és odabújhasson kicsit hozzá. 😊

Az esti 1-1,5 óra munka nem lesz elég, hogy befejezzem határidőre a dolgokat, így napközben is kell némi koncentrált szellemi tevékenység, ami Babó jelenlétét eléggé kizárja... 

Ma megérkezett az email, ami tájékoztat arról, hogy a frissen elfogadott cikkem már el is érhető online. 

napi jó 51. nap

Babó pusziai. ❤️

A szüleim pusziai.❤️

R. pusziai. ❤️

napi jó 50. nap (2024)

Tegnappal kezdeném, sajnos elaludtam, mielőtt bepötyögtem volna ezt a pár szót: vacsora R.-el kettesben. 

igaz, hogy nem ott, ahol terveztük, mert zárva volt (fel sem merült bennünk ez az opció), hanem egy másik helyen, amihez már szintén van közös kötődésünk. Babóra a szüleim vigyáztak, nagyon jól el tudják szórakoztatni egymást. 

Ma pedig visszaküldtem a cikk kefelenyomatát kijavítva. Azután, hogy 7 hónapig bírálták el, az elfogadás után 3 nappal már beszerkesztve, tördelve megkaptam a kefelenyomatot, amit 48 órán belül kellett visszaküldeni. Nagyon felgyorsultak a folyamatok... Babót ma ismét a szüleim felügyelték, ameddig a cikket olvastam (és sikerült határidő előtt 1,5 órával visszaküldeni), este a hasamon támaszkodva először állt 2 lábra...  csak kapkodom a fejem... 😵

napi jó 49. nap (2024)

Ma először láttam Babót igazán felszabadultan pancsolni a babaúszáson. Remélem nem kell majd évekig terápiára járjon, mert az anyja fontosnak érezte, hogy legyen vízbiztonsága...

Ma este majdnem elmentünk R.-el ünnepelni, de aztán győzött Babó altatási idejének szorítása és jól is döntöttünk, mert az egész napos pörgés miatt valamivel hamarabb el is aludt a csemete.... na de talán majd holnap. Szerencsére az én szüleim a legnagyobb örömmel vállalják Babó szórakoztatását a következő pár hétben, így talán a kettesben ünneplés és a munkával haladás is összejön...

napi jó 48. nap (2024)

A kb 15 éve elkezdett és rengeteget halogatott cikkemet a mai napon elfogadták közlésre. 🥳 még fel sem tudtam fogni igazán... kóros halogatásom és priorizálási képtelenségem néma tanúja volt másfél évtizedig...🙈

napi jó 47. nap (2024)

Azt hittem, a napi legjobb a délutáni Babóval közös alvás lesz, de este még érkezett hozzá egy másik jó, a munkahelyem elnyert egy nemzetközi pályázatot, amivel talán kicsit motiválni lehet a fiatal munkatársak (és történetesen besegítettem a pályázat véglegesítésébe, nem kevés órán keresztül). Hosszú évek óta ez az első sikeres pályázat, amiben részt vettem. Igaz, hogy a mostani pályázatban részvételemről csak egy ember tud... 

napi jó 46. nap

Ma 3 hét kihagyás után voltunk babaúszáson és Babó nem itta ki a fél medencét. 😅

napi jó 45. nap (2024)

R. szabadságon volt a héten és annyira jó volt, hogy egyre jobban ellenálló kislányunk pelenkázásánál és öltöztetésénél is volt plusz 2 segítő kéz... és gyakran én voltam a segéd... gyorsan hozzá lehet szokni a jóhoz. 😊 holnaptól már ismét kettesben leszünk napközben Babóval, igaz, nem sokáig, mert érkeznek a szüleim kicsit unokázni. 😊 már csak magamat kell rávegyem valahogy, hogy elmerüljek a munkában minden szabad pillanatban.... 

napi jó 44. nap (2024)

(Ma elgondolkoztam, hogy az időszakos nehezebb helyzetekről hogyan írhatok ezután, a napi jó végén furán hatna például arról beszámolni, milyen érzés látni Babó homlokán a pírt, ami a tegnapi koppanására emlékeztet- elárulom: nem túl jó, de pillanatok alatt változik a stabil önálló kincskereső térdelés az egyensúlyból kibillenéssé... de valójában lehet, hogy nem is kell ezeknek túl sok figyelmet adni a nap végén, csak aktuálisan levonni a tanulságokat... 😅 )

Annyira vicces, amikor Babó és az apukája mászva kergetőznek és közben a kisasszony hangosan nevet, pár lépésenként leül és visszanéz, hogy lerázta-e a felnőttet. ❤️ Még szerencse, hogy már nem a kardfogú tigris elől kell menekülni, hanem csak egy szerető apuka elől, mert ezt a gyakori visszapillantgatást rosszul kódolták a csemeténkbe. 😊 de szerintem még a tigrisnek is megesne a szíve, ha látná, milyen nagy igyekezettel trappol és közben hogy mozgatja a kis popsiját...

napi jó 43. nap (2024)

Ma jó volt kicsit R. barátaival találkozni Babósétáltatás közben, aranyos emberek egy első osztályos csodaszép kislánnyal megáldva. Babó csak csendben ült, mindenkit figyelt, és időnként szélesen mosolygott, főleg a kislányra. :) A sok új ingertől és attól, hogy egész nap csak kb félórát aludt addig, hazafele végre kidőlt a babakocsiban, így még majdnem félórát tologattuk az utcánkban fel-alá, ameddig magától fel nem ébredt, mert egyébként lehetetlen úgy kivenni, hogy utána még visszaaludjon. 

Kicsit kevésbé jó: mostantól kénytelen leszek esténként altatás után leülni a számítógép elé dolgozni, mert 2 PhD bírálat és egy még tavaly elvállalt felkért cikk várja, hogy végre foglalkozzak vele... és mindegyik határidős. 

Meg kell keressem valahol a téli álmot alvó bal agyféltekémet és fel kell pörögjek... 🙈

napi jó 42. nap (2024)

Tegnap és tegnapelőtt is kidőltem, mielőtt megszülethetett volna a bejegyzés. 🙈

Tegnapi legnagyobb jó az volt, hogy a 3 hete levett anyajegyem, aminek még nincs kész a szövettani eredménye a felhőben, telefonon érdeklődve csak egy sima anyajegy (némi csavarral, ami miatt még pár vizsgálat folyamatban van, de csak tudományos érdekességként, és nem azért, mert kezelést igényelne). 💗 Kicsit izgultam, főképp azért, mert Babóval a fedélzeten valahogy megváltozott a dolgok jelentősége... 

A mai napi jó Babó arcának látványa volt, ahogy nagy élvezettel ette a natúr joghurtot, miután egy hétig egy ismeretlen eredetű, Babó alapjáratához képest hasmenésesnek tűnő perióduson vagyunk reményeim szerint túl és eddig sem tejterméket nem adtam (anyatejet leszámítva), sem egyéb olyan ételeket, amik még felmerülhettek a háttérben. Ma egész sokáig elszórakoztatta magát a lakásban fel alá masírozva, és közben magyarázva, néha visszatért megnézni, hogy még a nappaliban vagyunk-e, de utána vonult tovább. 😁

napi jó 41. nap (2024)

Ma nosztalgiáztam egy sort Babó kinőtt ruhái felett, amiket készülök levinni a tárolóba. Olyan meleg nyár volt, olyan gyorsan növöget és annyira nem szeret öltözni, hogy rengeteg szép ruhácskát maximum egyszer viselt... a legtöbb időt egy szál pelenkában töltötte. 😅

A téli öltözködés megint izgalmas lesz, a sapkát továbbra sem szereti (sem télen, sem nyáron), a rétegek számának megítélésére pedig alkalmatlannak érzem magam, mert én nagyon fázós vagyok, ő pedig a szerintem megfelelő mennyiségű ruha réteget nem bírja... 😅

Kész csoda, hogy eddig sem hőgutát nem kapott, sem nem fagyott/fázott meg... 🙃

napi jó 40. nap (2024)

Még mindig működik a sétáló kihívás unokatesómmal, van, hogy csak emiatt húzok végül cipőt és viszem ki Babót. 😊

Ma eljutottam fodrászhoz, és jól elvolt Babó addig az apukájával, megkockáztatom, hogy jobban szórakozik vele, mint velem. Én általában mosogatok, vagy a konyhában egyebet matatok, a játszószőnyege mellett pedig ruhákat hajtogatok, amikor napközben együtt vagyunk kettesben. Az apukájával ezzel szemben sokkal viccesebb dolgokat csinálnak, pörgeti, forgatja, együtt nevetnek. 😊

napi jó 39. nap (2024)

Ma este végre összejött egy majdnem 3 órás online beszélgetés néhány barátnőmmel a technikának hála (éljenek a Bluetooth-os fülesek). Nekik most a munkájuk a legnagyobb kihívásuk, olyan jó érzés volt ezt kicsit távolabbról szemlélni (tudva, hogy nem is olyan sokára már nekem is ki kell majd találnom magam benne az új életem tükrében).

Érdekes visszanézni és látni, hogyan cserélődtek ki az emberek a baráti körömben az utóbbi 3-4 évben... nincs ezzel amúgy semmi gond, ez az élet rendje.

napi jó 38. nap (2024)

Azt hiszem életemben először érzek kedvet a nagytakarításhoz és szelektáláshoz, és mivel elvileg most több, mint egy hétig szabadságon lesz R., bele is tudok mélyedni. Babó biztos nagyon jól fog szórakozni, ő már eddig is pakolta volna kifelé a szekrényeket... 😅

napi jó 37. nap (2024)

Találtam egy kekszet, amit Babó elfogad, és nem rázza ki a hideg sem tőle...

Ma összejött 2 óra alvás napközben neki, én közben hallgattam a szuszogását és olvasgattam. Szeretem ezeket a nyugis perceket. :)

napi jó 36. nap (2024)

Vannak olyan napok, mint például ez a mai is, amikor Babó hihetetlenül jól eljátszik egymagában a konyhába beállított utazóágyban, ameddig mi ebédelünk és közben beszélgetünk. És persze vannak olyan napok is, amikor az utazóágy szétszedését fontolgatjuk, ha úgy sem lehet letenni bele a csemetét.... 😅

Nem mondom, hogy sikerült teljesen kiismerni Babót, de legalább még akkor is aranyos és szeretnivaló, amikor torkaszakadtából sír...  😅

napi jó 35. nap (2024)

R., amikor átköti (teljes laikusként) esténként az anyajegy eltávolítás műtéti hegét a hátamon és finoman megvakargatja a ragtapasz alatt viszkető bőrömet....

napi jó 34. nap (2024)

 Ma teljesítettük Babóval a kihívásunk második napját (annyit mászkál a lakásban, hogy lehet, hogy neki külön is összejön kb annyi kilométer, amennyit én ma 1 óra alatt megtettem). Most, hogy már feltérdel és próbálja a kanapét és bármi mást is lepakolni, elkezdődtek a kisebb-nagyobb koppanások is. 🙈

Lehet, hogy érdemes lenne utánanézni, mekkora a legkisebb méretű bukósisak...

napi jó 33. nap (2024)

Ma ugyan elbuktam a mozgás kihívás második napját, de cserébe Babóval kiruccantunk egy baráti házaspár házához és a csemeténk egy kicsit gyomlálgatott az őszi napsütésben, és ismerkedett a virágokkal. 😍

Látott tyúkokat is, de annyira nem tetszettek neki, nem kívánkozott le a kezemből... lehet, hogy érezte rajtam, hogy én sem mernék bemenni közéjük... 😅

Este zenés táncos mulatsággal sikerült megetetni azt, amiből uzsonnára csak pár falatot fogadott el, remélem nem állandósul majd, hogy két felnőtt kell az etetéséhez... egyik szórakoztat, a másik lapátolja az ételt a szájába... 🙃

napi jó 32. nap (2024)

Unokatesómat közös kihívásra csábítottam, mindkettőnkre ráfér a mozgás (Babóra pedig a friss levegő), emiatt napi fél óra sétát kell teljesítenünk. Ő Csehországban, én itt. A mai nap pipa. 

Ahogy nő Babó, úgy csökken az én lelkesedésem mindennap kivinni levegőztetni, részben azért, mert annyira nem rajong a babakocsiért, részben pedig a ragaszkodó kilóim miatt szokatlanul energiahiányosnak érzem magam. Az orvosság a mozgás lenne, amire gondolni sem esik jól. El sem hiszem, hogy 2 éve még 10 km körül futottam hétvégenként... 

Most próbálom apró léptekkel áttörni az ellenállásomat. 😅

napi jó 31. nap (2024)

A mai nap is számos újdonságot hozott.  Babó megtanulta kinyitni az egyik konyhai szekrényt, ahol a serpenyőket tartom, remélem hamarabb sikerül rá feltenni a gyerekzárat,  mint ahogy kipakolja. Újabb hátborzongató hangokat gyakorol, néha úgy fújtat, mint egy kis sárkánybébi. Ma főztem neki paradicsomos-sajtos-karfiolos-sárgarépás/murkos babaételt a receptkönyvből és egészen jó étvággyal ette. 

A tegnapi nap krónikájából kimaradt, hogy először vágtam ki a frufrujából, mert már tényleg a szemébe lógott, papírvágó ollóval nem volt egy könnyű feladat.... amúgy sem értek hozzá, lehet, hogy ideje egy kis jutubica továbbképzésnek. Szintén tegnap óta a meglehetősen alacsony kanapéba kapaszkodva feltérdel és próbál felállni. Remélem egy darabig azért még maradunk a mászásnál, ha már a kúszás kimaradt. Annyira édes, ahogy a fenekét riszálva négykézláb vonul a folyosón... 😍

napi jó 30. nap (2024)

Vélhetőleg újabb fogacskák mocorognak, emiatt Babó az utóbbi napokban ingerlékenyebb, de tegnap és ma is annyira ellazult a fürdés utáni masszázs alatt a Hold folyó című Cserháti számra, hogy öröm volt nézni. Az új fogkefe szerűséget is (valójában nem sörtéi vannak hanem valami rugalmas műanyag "pálcikák", amik masszírozzák az érzékeny fogínyét), első pillanattól elfogadta és ellenkezés nélkül tátotta a száját percekig. Nagyon zavarhatja szegényt a foga, éjjel is többször felriad miatta. 😔 Kencék, fájdalomcsillapítás ismét előkerültek.

Este fél 9-kor kidőlt, utána még tudtunk egy másfél órát kettesben beszélgetni R.-el, mielőtt mi is kidőltünk. 😊

napi jó 29. nap (2024)

Ma nem kis szervezés árán, amibe Babó egyik nagymamája és Babó apukája is beszállt, eljutottam egy szakmai rendezvényre egy másik városba. A bal agyféltekémnek hasznos volt, a jobb agyféltekém azért időnként a mobilt leste, hogy mikor jelentkezik be R., hogy milyen állapotokat talált otthon munka után, 2,5 óra nagyszülői felügyeletet követően. 

Babó és nagymama is helyt álltak, nem volt nagy sírás. 😊 

Azért ahogy közeledtem a lakásajtóhoz, már átszűrődött, ahogy meglehetősen elégedetlen hangon magyaráz. A mosolya pedig, amikor meglátott, mindent megért.❤️

napi jó 28. nap (2024)

Ma igazi vénasszonyok nyara volt 25 fokkal, szelíd napsütéssel, így kimerészkedtem Babóval egyet sétálni. 

Ma jóízűen evett is majdnem mindent, amit elé tettem, úgy tűnik, a tejtermékek (joghurt, tejföl) nagy kedvencek lesznek. 

napi jó 27. nap (2024)

Péntektől 3 napig Szlovákiában voltunk hármasban, én egy képzésen, kicsi családom pedig elkísért, mert Babó még pár évig velem mozog, vagy együtt nem mozgunk. 😊

Nagyon jó volt, hogy az idegen helyen is el tudott aludni, és magához képest meglepően keveset forgolódott, így megúsztuk, hogy lepottyanjon a meglehetősen magas franciaágyról (a kiságyat egyelőre börtönnek éli meg). 

Az is jó volt, amikor odafele, kezdetben még teljes sötétben vezetve a reggel majdnem 5 órai indulást követően, miközben Babó és apukája békésen aludtak a hátsó ülésen, én csendben elmélkedhettem a magam és világ interakcióján.

Tegnap visszafele pedig csodálatosan sütött a nap és igazi őszi hangulatot árasztott a táj (bár abban is van némi őszi hangulat, amikor végig esik az eső... 😊). A 3 nap végére azért kicsit elfogyott az energiám, úgyhogy tegnap már nem éreztem magamban erőt bármit is csinálni, ami nem alvás és a csemete életben tartásához szükséges alapvető cselekedet.

Ma voltunk végre babaúszáson, mert begyógyult a bibi Babó fején. Ma először csobbant a vízbe egy kis csúszdáról, karúszókkal, egyelőre nem látom rajta a felhőtlen örömöt, inkább szemrehányásnak fordíthatnám némely pillantását, miután felbukkan a feje a víz alól (időnként a saját ügyetlenségemnek hála), de nem sír és egyre ügyesebb (az ügyesség rész rám nem igazán vonatkozik, de egyelőre én sem sírok), így egyelőre folytatjuk.

napi jó 26. nap (2024)

Szülinapi giga-mega-muffin sütés (nem találtam meg a muffin sütő tepsit, így a nyers tésztát egy tortaformába öntöttem), miközben bent Babó az apukájával játszik.❤️

napi jó 25. nap (2024)

Ma jó volt együtt szundikálni Babóval reggel 8-ig. 

Nagyon édes, ahogy mindenhova követ a lakásban négykézláb. 😍

Etetni viszont egyre nehezebb, még keressük az ízeket, amikért rajongani fog... ma sikerült minden ételtől összerázkódjon többször is, pedig úgy szeretném, ha a szilárd táplálékok evése is egy élmény lenne számára. Egyelőre inkább rémálom időnként... 

napi jó 24. nap (2024)

 (a tegnapi blogbejegyzés elmaradt, mivel elaludtam, miközben gondoltam végig a napot... 😊 )

Ma meglátogatott Z. baba és anyukája, aki szintén orvos egy másik szakterületen. Z. baba 2,5 hónappal fiatalabb Babónál, egyiküknek sincs túl sok interakciója más babákkal. Babó talán annyiban vezet a kisfiúval szemben, hogy jár babaúszásra és legalább lát másokat is, de kapcsolatot nem létesít, nincs is rá idő, de igénye sem igazán. Szerencsére egész jól kibírták egymás mellett, nézegették egymást, cibálták egymás nadrágját és zokniját, majd vették ki egymás kezéből a játékot. Babó nyilván védte a tulajdonát, érdekes látni, hogy ez már 9 hónapos kor környékén jelen van. Pár héttel ezelőtt volt nálunk egy másik baba, aki nagyon extrovertált, kezdeményező baba volt, az ő társaságában Babó kifejezetten nyűgös, sírós volt és nem tudtam letenni a kezemből. Jó látni, hogy azért alakulgat a csemeténk szociális interakciója.

Z. anyukájával beszélgettünk egy jót, persze főleg a babákkal kapcsolatos dolgokról, de mellette kicsit a munkáról is, kit mi ér utol a szülési szabadság alatt - ő pár tantermi előadást fog tartani, ezeket én idén nem vállaltam (pedig nem bánták volna a munkatársaim, de nem könnyű megoldani Babó felügyeletét napközben, vagy R. kell szabadságot kivegyen, vagy a szüleim 800 km-ről meglátogassanak). Amúgy nem is hiányzik, bőven elég egyéb feladat jut így is, ha összeadogatom, ami innen-onnan csurran-cseppen. 😅

napi jó 23. nap (2024)

Egy csendes, nyugis nap volt a mai, némi takarítással és kiságy költöztetéssel megfűszerezve. 

Remélem eljön az idő, amikor a kiságyban fog aludni... de az is nagyon jó érzés, amikor ott szuszog melletted és éjjel, amikor felébredsz, látod a gyönyörű kis arcát (vagy fenekét, ha épp sikerült megfordulnia az ágyban), vagy érzed, ahogy a háta a lábadnak simul... ❤️

napi jó 22. nap (2024)

Ma kapott Babó először 4-es pelenkát, elbúcsúztunk a 3-asoktól. Eddig mindegyik motívumot szerettük, volt itt egér, róka, katica, cica, valami borznak látszó élőlény és az utolsót már fel sem tudom hirtelen idézni... Most megint egér és róka lesz, csak cifrábban. 😊

Ezt sem gondoltam volna magamról, hogy egyszer pelenkáról fogok bejegyzést írni... 🙈

Azért csak hogy lássátok, maradt még a régi énemből valami, ma kb 4-5 órán keresztül egy angol nyelvű pályázat anyagát kalapáltam, hogy beadható legyen a munkatársaim által. Meg kell állapítanom, hogy továbbra sem hiányzik a munka, de van olyan, akinek szívesen segítek, ha megkér. 😊

Persze kellett hozzá egy Babó apuka, aki visszatartotta közben Babót, hogy mindenféle lehetetlen helyekre bemásszon, eljusson, beszoruljon. Benne van a boogie a kislányunk lábaiban, kezeiben... 💗

napi jó 21. nap (2024)

Kezd kialakulni az a szokásom, hogy amikor Babó elalszik, végiggondolom a napomat és mobilról pötyögöm le az épp aktuális napi jó bejegyzést. 😊

Ma épp nem így van, kiszöktem mellőle, mert vannak feladatok, amiket számítógépen még be kell fejeznem. A blogbejegyzés még belefér közéjük, ha Babó is úgy akarja és nem riad fel másodszor... Ma kicsit szétszórt voltam, szabad napot vett ki R., Babó apukája és ez annyira bekavarta a kialakulófélben levő rendszeremet, hogy egész konkrétan megfeledkeztem Babó uzsonnájáról és egy pelenkázás is kimaradt... 🙈

A napi jóként a délutáni hármasban piknikezést említeném a kertben a lépcsőházunk mögött. Ez volt Babó első közvetlen találkozása a fűvel borított talajjal, egész idő alatt gyomlált és a kitépett fűszálakat nézegette (és gyanús, hogy egyet meg is evett...). Nagyon aranyos volt. 😊 Most, hogy vége a nagy melegeknek, kicsit többet kellene kicipelni a szabadba. Hosszú percekig képes bámulni a konyhaablakon keresztül a faleveleket is, így gondolom azt is élvezné. Egy kis természet csodálás nekem is jót tenne, rég volt már, hogy időt szakítottam egy fa vagy virág szemlélésére.

napi jó 20. nap (2024)

Újabb rekord, ezúttal 9-kor ébredtünk Babóval, persze ebben volt 2 evés is, az első éjjel 3:30-kor, viszont annyira ébernek éreztem magam ezt követően, hogy 6-ig nem tudtam visszaaludni, így gyerekneveléssel kapcsolatos bejegyzéseket olvasgattam. Pedig dolgozhattam volna is kicsit... 

Megmentettem az enyészettől 3 darab körtét, amit ajándékba kapott Babó kb hétfőn, ma jutottam oda, hogy csinos kis jégkockákká varázsoljam a pürét, amit aztán csak meg kell melegíteni és már fogyaszthatja is. Az ő fejében egyelőre minden gyümölcs és zöldség színes kockák formájában létezik... 😊

A hétvégére az édeskrumpli és cékla gyűjteményem vár még hasonló sorsra.... 

napi jó 19. nap (2024)

Ma nagyon jól indult a nap, Babó 8:40-ig aludt, amire születése óta nem volt példa. Vele aludtam én is. 😊 

Aztán nekifogott felfedezni a lakást,  meglepő gyorsasággal jutott ki az előszobába és konyhába is. A nyitott lakásajtón is kisüvített volna, ha el nem kapom. 

Nem tudom Babó mennyire fáradt el, mert csak 2x20 percet aludt napközben, de én úgy érzem, mintha egész nap kapáltam volna, pedig csak a 8,5 hónaposomat próbáltam terelgetni a tiszta lakás területek felé. 

napi jó 18. nap (2024)

Ma hármasban megnéztük a tetőző Dunát, valószínűleg (biztos) Babó nem fog emlékezni rá, de szép nap volt, sétával, kék éggel és bolyhos felhőpamacsokkal, finom forró csokival és olasz vacsorával, tátogott is nagyokat Babó, de akkor sem kapott belőle. Majd eljön az ő ideje is. 😊 

Azért ne aggódjatok, ma sem halt éhen. 😉

napi jó 17. nap (2024)

Ma délután 1 órára jöttek hozzánk egyedi fűtésmérőket cserélni, ezért délelőtt próbáltam ösvényeket vágni a lakásban a fűtőtestekig és megpróbálni eltüntetni valamennyire a rendrakásra képtelenségemet... ezért Babót próbáltam néha magára hagyni kicsit, egy darabig tűrte is, de aztán hiányolta az édesanyját - és akkor végre bevetettem az új hordozót (a harmadikat egészen pontosan, miután az első kettő, amit vettem, gyakorlatilag nem használható babahordozásra...) és némi kezdeti ellenállás után Babó végül megadta magát és majdnem elaludt benne, pedig nem sokkal előtte durmolt délelőtt kerek egész félórát... 😅

Egyelőre úgy tűnik, hogy a harmadik hordozóval talán lesz némi esélyem a közös időtöltésre, amikor végre felszabadul a kezem és matathatok itthon - már csak valahogy azt kell megtanuljam, hogyan pakoljam egyedül a hátamra a kisasszonyt, mert elöl hordozni már nem nagyon bírom fizikailag (elvileg 7 kg-ig javasolt, mi elhagytuk a 9-et)....

napi jó 16. nap (2024)

Nézni Babót miközben alszik... ❤️

Na nem mintha túl sokszor lenne erre alkalom naponta....

Napi viccesek: a zoknival továbbra sincs kibékülve, addig tapos a lábával, még a babakocsiban is, hogy előbb utóbb valamelyik zokni lerepül. Ma újdonságként nekifogott az üzletekben kiabálni (ezt eddig csak itthon szokta), élvezi a hangját, visszhangzott is minden üzlet rendesen.... 🙈 még nincs kiforrott módszerünk arra, hogy hogyan vegyük rá a csendesebb kommunikációra ilyenkor.... 

napi jó 15. nap (2024)

Ma megpillantottam a második kibújt fogacskát is. 🥳 Részemről ugyan nem sürgős, de Babót eléggé meggyötörte az utóbbi 2 hétben az első két fogacska, remélem, most egy kis ideig nyugalma lesz  (és nekem is). 😅

Ma amúgy szokatlanul sokat mászott, vendégségben a nagyszüleinél is, de mint egy mini faltörő kos, fel sem pillantott, ha nem állunk a fal és közé, koppant volna a buksi is párszor... 

És végezetül- ma ittam este kb 0,7 deci fehérbort (nem is tudom hány hónap absztinencia után... ) és pár másodpercre kompetens felnőttnek éreztem magam. 🙃

napi jó 14. nap (2024)

Legyőztem magam és bár nem sok kedvem volt hozzá, de este 9 óta megírtam a cikkemre érkezett bírálatra a választ a bírálónak. Örültem, hogy még azért sikerült pár szakmai mondatot is megfogalmazni angol nyelven és nem kopott ki teljesen a gondolkodásra képesség. Próbálom a halogatós énemet nem hagyni dominálni, mert olyan feledékeny vagyok mostanában, hogy amit 1-2 napra félreteszek, arról képes vagyok hetekig megfeledkezni... 

Ennyi fizetési felszólítást be nem fizetett számlákról szerintem egész életemben nem kaptam, mint január óta... kénytelen leszek egyszer leülni és beállítani a csoportos beszedést....

napi jó 13. nap (2024)

Babó bibije javulgat. Terápia tovább. 

Nagyon mókásan néz ki a fején a pánttal, ami a párakötést kellene a helyén tartsa- így is ma négyszer raktam új kötést... igazi kis kalózlány az időnként a szemébe lógó pánttal. Úgy is viselkedik. Köpköd, kiabál és messzire dob mindent a kezéből: rágókát, kanalat, játékokat. De már lehet vele labdázni és néha ő is felkerekedik és az elgurult labda után mászik, nem mindig nekem kell... 🤩

Ma elmerészkedett a nappali ajtajáig, a küszöbön leült és megszemlélte az előszobát. Oda majd máskor megy, amikor már nem lesz ilyen fárasztó mászni... 😊

napi jó 12. nap (2024)

Tegnap lemondtam a n3tflixet, mert amióta Babó megszületett, csak a tesóm kapcsolta be, amikor látogatóba jött... előtte is csak kb 2-3 havonta neztem rajta valamit. De mivel még maradt egy nap, ameddig működött, gyorsan megnéztem egy filmsorozat második évadát (az elsőt kb 2 éve láttam), főleg miközben Babó aludt (leginkább mobilon), egyik fülemben fülhallgatóval, hogy nehogy felébredjen. Megvolt a heti/havi luxus.😊 

napi jó 11. nap (2024)

Babó első bibije eléggé visszavetette az írhatnékomat, de igyekszem ezen felül emelkedni, továbbra is tenni a dolgomat és megpróbálni a jóra koncentrálni. 

Szóval a mai napi jó az volt, hogy jó ízűen eszegette csemeténk az ebédjét, ami életem első önállóan megfőzött húsleveséből származott (főtt pulykacomb és sárgarépa/murok/ pürésítve). Jó érzés látni, hogy van értelme annak, amit csinálok (időt töltök a konyhában és ehető, ami elkészül). Az apukája is szeretné a főztömet, ha kapna... 😅 

Egyszerűen nem tudom, másoknak hogy fér bele az idejükbe a főzés is az egyéb házimunkák mellett, ha van egy aludni nem szerető kisbabájuk... 

napi jó 10. nap (2024)

 ... ma kicsit nehezebb végiggondolni, hogy mi minden jó történt (pedig volt sok jó), de lassan kezdi Babó a fogacskájával és fájó ínyével elviselhetetlenné tenni a szoptatást és nem érti, miért menekülök és próbálom jelezni, amikor fáj. A cumit, cumisüveget, pohárból tejet nem fogadja el... na de lesz valahogy. 

Amúgy nagyon aranyos, amikor a földön üldögélve nézelődik és magyaráz, lassan nem akar fekve maradni sehol, mert sokkal többet lehet ülve látni (persze minden baba ilyen, de mi rajta keresztül tapasztalunk :) ), egyre változatosabb a bababeszéde és egyre jobban látszik, hogy túltesz a szülein akaratosságban... 😊🙈

napi jó 9. nap (2024)

Ma megpillantottuk Babó első tejfogát! Igazán nem kapkodta el, 3 hónapos kora óta várjuk ezt a pillanatot (kb. azóta mindent erre fogunk), 1 hete pedig érzem is, hogy most már tényleg úton van, mikor Babó az evést is fogíny fájdalom csillapításra használja... ennyi csillagot életemben nem láttam napközben, mint amennyit emiatt a huncut kis fog miatt...😵 bele sem merek gondolni, hogy még 19 darab hátravan.... 

Közös a szenvedés, csak mindenki kicsit másképp... 

Nagyon belehúzott a kicsink, egy hét alatt ülés, mászás, első fog... most igazán pihenhetnénk egy hónapot a következő kaland előtt... 😊

napi jó 8. nap (2024) (pótlás :) )

 Biztos olvasta Babó az előző bejegyzést, mert tegnap elkezdett egyedül mászni. 😊💗

napi jó 7. nap (2024)

Ma valamivel több, mint 2 órát aludt Babó összesen napközben, ez nálam már majdnem pirosbetűs ünnep kategória. 

Mászott is pár "lépést" önállóan, sejti talán, hogy ahhoz, hogy megússza a következő randit a gyógytornásszal, valamit kell villantani 2 napon belül... 

Nagyon édes látni, ahogy egyedül üldögél már, még kileng a felsőteste, de rendszerint nem dől el és már labdával játszadoztunk, miközben üldögélt... 😊

napi jó 6. nap (2024)

 Az új életem szempontjából ma nagyon sűrű nap volt, volt nálunk reggel a védőnő, aki megállapította, hogy kisdedünk nem is olyan kicsi, jól raktározza a bevitt táplálékot (tényleg sikerül kb. megtripláznia a születési súlyát 9 hónapra a szokásos 12 hónapos kor előtt), délután 2-től vizsgáztam (az egy órás vizsga utolsó 40 percét Babó az ölömben töltötte, mert felébredt és beszélgetni támadt kedve, néha a vizsgáztató hangját is elnyomva), fél 5-re pedig a fodrászhoz volt időpontom, amihez előbb Babó apukáját kellett begyűjteni, hogy a csemetét le tudjam adni neki.

Amikor már az autóban ültem a fodrász fele, éreztem, hogy azért volt bennem egy adag feszültség a mai nap során, pedig semminek nem volt igazán tétje, csak már annyira megszoktam ezt a fajta érzelmi működést, hogy ez kapcsol be, ha nem figyelek... jó lenne legközelebb hamarabb észrevenni.

Egyébként mindhárom program jól alakult, és napi jó bónuszként még kaptam a vegetáriánus szomszédomtól egy húsos péksütit is ajándékba, mert tévedésből azt adták neki vásárláskor és nem akarta eldobni. 😊

napi jó 5. nap (2024)

Ma reggel Babó és én is elaludtunk, majdnem fél 9-kor ébredtünk (persze éjjel szokás szerint volt pár eszegetés), úgyhogy némi kapkodással indult a nap, de így is odaértünk időben babaúszásra. Ma sikerült nem belepottyantsam a vízbe, végülis lehet ez is egy napi jó (mindkettőnknek, bár ő egyelőre még nem vezeti- vagy csak nem láthatóan). 😅 Ma először kapott karúszókat (elsőre elég nehezen tudtam feladni rá, ezt még nekem is gyakorolni kell), onnantól a karmunka helyett belekapaszkodott bal kezével a bal karúszóba, a másik kezét leengedte maga mellett, és a labdákat meg sem próbálta megfogni. Kb így szoktam kinézni én is, amikor belekapaszkodok a válltáskámba.... lehet, hogy onnan merítette ő is az ihletet...

Csodálatos módon ma egészségügyi vonalon is jó híreket kaptam. A kolléga, akinél jártam, mondta, hogy a munkahelyemen főleg a fiatalok hiányolnak engem, én nem kérdeztem részleteket, ő nem mondott kérdezés nélkül, de megegyeztünk abban, hogy nem kell sietni vissza a munkába. Megvár. 

napi jó 4. nap (2024)

Látni, ahogy Babó még az apukája oldaláról legmorcosabb családtag arcára is képes mosolyt varázsolni és eléri, hogy szó nélkül hosszasan cipelje mind a 9 kilóját... 😊🤩 

Igazi varázslat.

napi jó 3. nap (2024)

Ma sűrű nap volt, sok jó dologgal. :)  

Megtörtént végre a szelepcsere a hálószobai fűtőtestnél, ami miatt télen pár hónapig olajrezsóval fűtöttünk a szobában, meglepően gyorsan ment és elmaradt a felfordulás, amire számítottam lélekben. 

Találkoztunk K. barátnőmmel, a férjével és a két kisfiukkal a szabadban. Bár Babó ma kihagyta a délutáni alvást, de jól bírta szusszal, végig érdeklődve nézelődött és kicsit magyarázott is, csak kb 7 óra ébrenlét után kezdett nyűgösködni... jobban bírja az alváshiányt, mint én... Persze kaptam tippeket a gyakorló szülőktől, még emésztgetem, hogy akarok-e egy harmadik babahordozóba pénzt fektetni, miután már van kettő gyakorlatilag használhatatlan...

Rendeltünk pizzát, ami nem kicsit csípett, de azért finom volt. :)

napi jó 2. nap (2024)

Babó úgy döntött, hogy kihagyja a kúszást és egyből a mászás és ülés irányába specializálódik. Persze a szakmai anyagokban és babaúszáson is azzal riogatnak, hogy kimarad egy fontos lépés az idegrendszer fejlődésében és gyakoribb a mindenféle tanulási nehézség ezeknél a gyerekeknél. Ma eljutottunk egy Dévényeshez, aki megállapította, hogy valóban nem lesz ebből már kúszás, mert már túl elől jár a kislányunk a folyamatban, de nem kell aggódni, ettől még lehet "orvosprofesszor" a lányból, mert azoknak a gyerekeknek más tünetei is vannak, amiket Babó nem mutat... 😅 nem hinném, hogy tudja, hogy mi az én szakmám, és az esetlenségemből, ahogy a gyerekkel idegen szakemberek előtt (gyerekorvos, védőnő is) megnyilvánulok, valószínűleg fel sem merül benne, de a napi jó, hogy minket megnyugtatott és elengedtük a kúszást (és nem, nem ragaszkodunk az orvosprofesszorsághoz sem, apukája pl. profi női focistát szeretne belőle faragni 😆). Utólag persze kiderült, hogy én sem kúsztam, de persze ezt eddig jótékony homály fedte... 😊

néha rátévedek...

... egy pszichiáter lány blogjára, aki kb. egy hónapja szülte meg a második gyerekét, az első gyerek is még csak most két éves... Annyira meglepő számomra, hogy már két blogbejegyzést is írt azóta, hogy kétgyermekes édesanyává vált, nem mintha ez megugorhatatlan teljesítmény lenne, de valahogy az én írásvágyam eltűnt az utóbbi évben.... nem gondolom, hogy a hormonok 😅, inkább csak egy megszokás nálam, hogy a jó dolgok kevésbé ihletnek meg, mint a panaszkodást kiváltóak....

... itt az ideje ezen változtatni és ismét belevágni a napi egy jó dolog kihívásomnak. 

Bár még messze a nap vége, de máris van három mai napi jó is. 

Babó ma majdnem másfél órát aludt délelőtt, ami nála majdnem egyéni rekord, rendszerint reggeltől estig minden alvását összeadva jön ki hasonló mennyiségű alvás (születése óta). Egyszerűen nem ér rá a kisasszony aludni, mert annyi mindent kell felfedezni ebből a csodálatos világból, időpazarlás lehunyni a szemét... Ebből adódóan a leghatékonyabb időszakom este fél 10 és 11 között van, amikor ő már alszik, én pedig még időnként képes vagyok nyitva tartani a szememet.

A másik jó dolog, hogy az előző két napi étvágytalanság után ma ismét lelkesen eszegetett szilárd ételt is, nemcsak rajtam lógott egész nap (és éjszaka...). Ismét úgy érzem, hogy van értelme a konyhában pepecselni és mindenféle zöldségeket és gyümölcsöket pürésíteni és lefagyasztani, mert van fogadó fél is rá. 😊

És hát Isten éltessen, drága kislányunk, 8 hónapja születtél meg. 💓

egy kis munka...

 ... nagyon régóta az első alkalom, amikor nem emelkedik meg a pulzusom és merülök el az önsajnálatban, amikor ismét valami, a munkámmal kapcsolatos feladattal találnak meg (most épp babázás közben). 

... az univerzum küldi rendesen a gyakorolnivalót, a héten több betegutat is kellett szerveznem, egy könyv alfejezetet sokadszorra átnéznem, illetve egy PhD előbírálatra sem sikerült nemet mondanom... egyelőre úgy érzem, hogy csak teljesítésre váró feladatként tekintek ezekre és nem öntenek el a korábbi rossz érzések. 

... most az olyan cselekvések töltenek el büszkeséggel és örömmel, amikor például egy egész kiló őszibarackot hámozok meg és fagyasztok le püré formájában, hogy Babó igazi gyümölcsökön tanulja meg az ízeket... :) 

... a konyhában ilyen jellegű időtöltés a korábbi magamhoz viszonyítva hatalmas nagy változás az életemben. :)

elcsípett elvárások

 ... nem kevés időbe telt, ameddig észrevettem pár évvel ezelőtt, hogy mennyi irracionális elvárásom van magammal és másokkal szemben és azt hittem, hogy ezt már sikerült letenni és időben észreveszem, ha jönne az érzés.

... aztán megszületett Babó és csak kapkodom a fejem, mennyire visszasüllyedtem a régi működésembe, mennyi elvárásom lett vele szemben tudattalanul...

... például elkezdtük a hozzátáplálást, és a kitűnő étvágyú kisbabánknál elvártam, hogy kitörő örömet mutasson már az első adag almának, igaz, hogy kicsit ízetlenebb, fanyarabb példányt sikerült találni itthon, amit még meg is főztem (természetesen ízesítők nélkül, ahogy a nagy könyvben le van írva), és ezek után még én éreztem csalódottságot, hogy nem örült annyira az első szilárd tápláléknak, savanyú képeket vágott, és nem lett csodálatos csillámpónis videó belőle... 

... pedig valójában hálásnak kellene lennem, hogy nem köpte ki, és igazán le is nyelt néhány falatot ebből a kicsit sem finom trutyiból (amit nem kent szét magán és az etetőszéken)...

... azóta már evett édesebb almát, krumplit és répát is és szerencsére ezeket is elfogadja, még ha elsőre fura képpel kóstolgatja is őket, de egyiket sem vágta a fejemhez, én pedig már tudom, hogy ezekért mind-mind hálás lehetek.  :)

az első nap...

6 hónap alatt, amikor nem készült fénykép vagy videó Babóról... 🙈

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik... 

Azért továbbra is nagyon szeretjük. 😊

már kezdtem büszke lenni...

 ... hogy mostanában képes vagyok életben tartani a növényeket, az orchideáim új virágot hoztak, a fokföldi ibolyák is már többedik éve virágoznak, erre sikerült kevesebb, mint 1 hónap alatt eltenni láb alól egy gyönyörű kálát... 

... szerencsére Babó jobban bírja a kiképzést...😅

a lét értelme...

 ... 42.😉

Egyelőre kihívásokkal, örömökkel és csodákkal telinek ígérkezik az életem ezen éve... 

témaváltás...

 R. mondta, hogy később sajnálni fogom, ha nem írogatom a naplót, ami megörökíti B. életének apró jeleneteit... igaza van, hihetetlenül gyorsan felejtek és még annál is gyorsabban rohan az idő (például az az érzésem, hogy csak az első éjszaka volt nehéz, amikor B.-t hazahoztuk a kórházból 4 hónappal ezelőtt, pedig állítólag azért volt az néhány hét is az elején... :) )...

Ezért elnézést kérek mindenkitől, de mostantól egy jó ideig (kb 18 évig) valószínűleg a téma a kisbabám életének mozzanatairól és az én felismeréseimről fog szólni, nőként, anyaként és feleségként... :)

2 az 1-ben :)

B.-nek mostanában meseolvasás helyett az általam követett bloggerek új blogbejegyzéseit olvasom fel hangosan. 😊 így én is képbe kerülök, ő is hallja a hangomat és a különböző hangsúlyokat. Csak néha kell 1-1 szót kifütyülnöm, amilyen kis figyelmes, még képes lenne meglepetést okozni a korai szókincsével... 🙈 amennyire szeret magyarázni és tornázni, egészen biztosan hamarabb fog érthetően beszélni, mint járni.... 

11 hét...

... csak úgy elrepült... amikor mások kezében látom, akkor érzékelem a legjobban, hogyan nő B., akin szerencsére meg is látszik kitűnő étvágya és a kitartása, hogy meg is szerezze magának, amire szüksége van a fejlődéshez.😍

... túl vagyunk az első kötelező oltás körön és túl az első lázas éjszakán utána... jobban viseltem a vártnál, ő pedig a körülményekhez képest keveset sírt az oltás után.. nekem még órákkal később is sírhatnékom támadt, ha eszembe jutott a háziorvosnál a jelenet...  olyan jó lenne, ha ezeknél a cseppségeknél lenne rá mód az oltásokat szájon keresztül adni... 🙈

... túl vagyunk az első enyhe náthán is, amit hála Istennek jobban viselt, mint mi, felnőttek. 

... ma pedig már étteremben is volt velünk, a háttérzene és emberi hangzavar mellett egészen jól aludt egy darabig... 😊

Újra felfedezem a világot egy teljesen más perspektívából és legalább annyit tanulok magamról, mint a B.-ről és az ő szükségleteiről...

Isten éltesse...

 drága kicsi lányunkat, B.-t (addig Babócáztuk, hogy maradt a B kezdőbetűs név :) ), ma pont 3 hetes. :) 

3 hete végetért az eddigi életem és egy új élet kezdődött egy kis tünemény édesanyjaként.

minden napját szeretném dokumentálni, de egyelőre még a Babanaplóba sem írtam egy sort sem ... remélem javul majd az időmenedzsmentem ahogy gyakorlatot szerzek az anyaságban... :)

apró siker :)

 ... csak szeretném megörökíteni a memóriámnak, hogy a tegnapi napon egy kb 15. éve elkezdett cikket küldtem el végre egy folyóiratnak elbírálás céljából (ami ugyebár nem jelenti azt, hogy el is fogadják, de legalább tesz egy kört a nagyvilágban).... nagy mumus volt, kb 14 éve nyomaszt folyamatosan, hogy be kellene fejezni... 

... annyira megkönnyebbültem, hogy a kölyökpezsgőzés után komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy Babóca ezek után biztosan pár órán belül napvilágot is lát, mert végre egy nagy stressz kikerült az életemből és ellazulhatok.... 

... de azt hiszem érzi, hogy van még egy határidős feladatom, amit jó lenne letudni, talán holnap befejezem azt is... :) 🙈

Áldott Karácsonyt! :)

... mindenkinek, aki olvas és aki nem olvas, azoknak is. :) 

Mi még mindig egyben vagyunk, Babóca nem kapkodja el, szerintem csak amiatt, mert tekintettel van arra, hogy az édesanyjának még nem sikerült befejezni a tudományos vállalásait, a 15 éve írt cikkével még maradtak utolsó simítani valók és még egy hallgató szakdolgozatát is kell véglegesíteni január közepéig... 

Így december 25.-én, a 9. hónap vége fele, még szavakat számolgatok, táblázatokat készítek, statisztikákat futtatok és irodalomjegyzéket rövidítek....

Remélem azért nem szeret ki belőlem a kisbabánk és gondolja, hogy már most hanyagolom...

Persze közben a párhuzamos univerzumomban vasalok ( 😁 - amit magamról eddig nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy képes vagyok rá, most pedig széles mosollyal küzdök a frissen vásárolt és mosott textil pelenkákkal, mert erre, mint kiderült, akkor is szükség van, ha mi végül is az egyszer használatosok mellett döntöttünk), mosok, teregetek, hajtogatok apróbbnál apróbb ruhácskákat, és keresgélek videókat, hogy hogyan kell babahordozót bekötni az autóba, kezeslábast hajtogatni, kisbabát fürdetni és pelenkázni... 😂

Még szerencse, hogy nem én vagyok az első ember, akiben ezek a kérdések felmerültek és emiatt egyesek vették a fáradtságot... 🙈

Cserebogi Csodaországba csöppent... 💓

miközben...

 ... majdnem végtelenített listákat próbálok kipipálni (babaszoba kialakítása, babakelengye, szülőszobai csomag, gyermekágyas csomag, baba testápolók meg egyéb kencék), maradt még egy másik listám is a munkahelyi befejezetlen dolgaimmal, ami egy fokkal nyomasztóbb, mivel ebben nincs társam, aki segítene (vagy megcsinálná helyettem)... kicsit félő, hogy még a szülőszobára is laptoppal megyek, hogy a 15 éve írt cikkemet még azelőtt beküldjem, mielőtt először megpillantom a kisbabánk feje búbját... 

... hihetetlen, hogy még ennyi év után is rögtön elalszom, amint megnyitom ezt a cikket (ma is csak 2 órára ringatott mély álomba, most pedig friss vagyok és üde és nem tudok elaludni)... 

... pedig micsoda megkönnyebbülés lenne végre letenni ezt a keresztet...

mi :)

Hónapok óta mindennap megnyitom a blogot, hogy most már aztán igazán írok ide pár sort, de az a helyzet, hogy valahonnan mélyről előjött egy babonás félelem, ami sokáig visszatartott...

Nehogy elszóljam magam, hogy mennyire csodálatosan alakul az életem, miközben azt is tudom, hogy a szűkebb ismeretségi körömben egyesek életük legnehezebb periódusán mennek át éppen. 

De mégiscsak jó lenne az utóbbi évek törekvéseinek megfelelően a jó dolgokról is írni ide, nem csak a negatívakat kiventillálni és hát életem legcsodálatosabb dolgainak egyike éppen most történik velem, kisbabát várok és egy szeretetteli ember az apukája.

Néha még én is alig hiszem el, pedig a gömbölyödő pocak és a benti mozgolódás meglehetősen kézzel fogható. :)

Az elmúlt hónapok során csak bámultam, mint Aliz Csodaországban, számomra teljesen ismeretlen terepre kerültem, új menetrendet kellett kialakítani, amiből a munka lassan teljesen kikopik, új szavakat tanulok, mint például babafészek vagy babaöböl, új fajta dilemmákkal szembesülök (mint pl melyik pelenkát érdemes kiválasztani a széles palettáról) és nem kerülhetem el, hogy odafigyeljek a testem jelzéseire, amiket évtizedekig figyelmen kívül hagytam, mert a kisbabánk szeret enni és folyadékot fogyasztani, és nem tehetem meg vele, hogy órákig sanyargatom, mert épp nem érek rá ilyen földi dolgokkal foglalkozni a munka miatt. 😊

Az utóbbi időben az egyes szám első személy is eléggé kikopott a szótáramból, bár azért én én maradtam, csak a fókusz lett most nagyon más. 

Hát így vagyok mi.😊💓

napi jó - 5. nap :)

Ma több, mint 1 hónap után ismét rávettem magam a futásra, szépen, lassan, fokozatosan, és bár több volt benne a séta, mint a futás, de szerencsére a szúnyogok nem értek utol - vagy nem tartottak elég kívánatosnak.... ;) 

A nap végén pedig azt hiszem életemben másodszor spenótfőzeléket készítettem, miután véletlenül azt vettem ki a fagyasztóból és olvasztottam ki padlizsán helyett.... Kicsit más íze van, mint a padlizsánkrémnek (vinettának 😊), de azért ez is fogyasztható... 💪

napi jó :) 4. nap

Ma magamhoz képest kitűnően bírtam egy monotonitástűrést igénylő feladatot.... :) 

Holnaptól vizsgaidőszak és utolsó előtti pillanatokban még variálnom kellett az online teszttel úgy, hogy közben a rendszer nem működik igazán jól és berakott plussz kb 300 kérdést, amit nem kértem, és amit csak egyesével lehetett törölni, kb 7-8 másodperces latencia idővel az első órában... 

Nem kaptam sikítófrászt és nem okoztam maradandó károsodást a laptopban és a környezetemben sem. :)

Határozottan fejlődőképes vagyok. 💪