napi jó 44. nap (2024)

(Ma elgondolkoztam, hogy az időszakos nehezebb helyzetekről hogyan írhatok ezután, a napi jó végén furán hatna például arról beszámolni, milyen érzés látni Babó homlokán a pírt, ami a tegnapi koppanására emlékeztet- elárulom: nem túl jó, de pillanatok alatt változik a stabil önálló kincskereső térdelés az egyensúlyból kibillenéssé... de valójában lehet, hogy nem is kell ezeknek túl sok figyelmet adni a nap végén, csak aktuálisan levonni a tanulságokat... 😅 )

Annyira vicces, amikor Babó és az apukája mászva kergetőznek és közben a kisasszony hangosan nevet, pár lépésenként leül és visszanéz, hogy lerázta-e a felnőttet. ❤️ Még szerencse, hogy már nem a kardfogú tigris elől kell menekülni, hanem csak egy szerető apuka elől, mert ezt a gyakori visszapillantgatást rosszul kódolták a csemeténkbe. 😊 de szerintem még a tigrisnek is megesne a szíve, ha látná, milyen nagy igyekezettel trappol és közben hogy mozgatja a kis popsiját...