Ma jó volt kicsit R. barátaival találkozni Babósétáltatás közben, aranyos emberek egy első osztályos csodaszép kislánnyal megáldva. Babó csak csendben ült, mindenkit figyelt, és időnként szélesen mosolygott, főleg a kislányra. :) A sok új ingertől és attól, hogy egész nap csak kb félórát aludt addig, hazafele végre kidőlt a babakocsiban, így még majdnem félórát tologattuk az utcánkban fel-alá, ameddig magától fel nem ébredt, mert egyébként lehetetlen úgy kivenni, hogy utána még visszaaludjon.
Kicsit kevésbé jó: mostantól kénytelen leszek esténként altatás után leülni a számítógép elé dolgozni, mert 2 PhD bírálat és egy még tavaly elvállalt felkért cikk várja, hogy végre foglalkozzak vele... és mindegyik határidős.
Meg kell keressem valahol a téli álmot alvó bal agyféltekémet és fel kell pörögjek... 🙈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése