... amióta náthás a csemeténk, egyre jobban igényli, hogy leginkább rajtam lógjon, éjjel és nappal egyaránt. Még az amúgy nagyon szeretett apukájától is átkérte magát ma hozzám (pedig mindig én fogom az orrszívó végét... 👿). Inkább a mászást is elfelejti (pedig több, mint 4 hónapja gyakorolja, meglehetősen ügyesen), csak vegyem fel és vigyem magammal, bárhová is megyek. Persze így semmivel nem haladok, beleértve a számítógép előtti határidős munkáimat, mert ha az ölembe felkéri magát, akkor azonnal bőszen nekifog a billentyűket püfölni és szegény gépem értetlenül pislog egy idő után... egy használaton kívüli billentyűzettel viszont nem tudom lekenyerezni, mert akkor nem nyílnak meg ablakok, nem gyakorol hatást a képernyőre... 😆 Ma a Netflixet is majdnem újra aktiválta a tévén, annyira kitartóan nyomogatta a minimalista távirányító gombjait (még jó, hogy nem tudja a mobilszámomat az aktiváló kód küldéséhez, itt bukott el végül az akció...). Egyébként próbáljuk a digitális világtól még távol tartani, szerintem nem olyan rossz hatásfokkal, de bámulatos, ahogy már most nyomogatja a kütyüket, ha valahogy a kezébe kerülnek.
Annyira kíváncsi vagyok, milyen emberke lesz belőle. 😊
Na és a napi jó: már csak az összefoglalót kell megírni a tézishez, és nem érzem áldozatnak magam, amiért éjszakánként tudok csak ezzel haladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése