... van az a mennyiségű munka, ami kiöli a blogírás iránti időkénti késztetésemet. Remélem fog ez még javulni, bár egyelőre az optimizmusom kicsit megroppant.
... egyszerre rezidensként, szakorvosként, felettesként dolgozni nem jó móka.
... ha választhatok, legyen a d.
szerda, október 31, 2018
vasárnap, október 07, 2018
vasárnap, szeptember 30, 2018
ez a hétvége is eltelt
... gyakorlatilag szellemi tevékenység nélkül.
Háromszor ugyan megnyitottam a mumus cikkemet, de egy sor sem került bele és mindháromszor alvást indukált. Viszont kb 4 órát aludtam összesen a két délután.
Reménytelen a kapcsolatom a cikkemmel. Végleg szakítanunk kellene.
Háromszor ugyan megnyitottam a mumus cikkemet, de egy sor sem került bele és mindháromszor alvást indukált. Viszont kb 4 órát aludtam összesen a két délután.
Reménytelen a kapcsolatom a cikkemmel. Végleg szakítanunk kellene.
apró lépések...
Sikerült napi 10 percet pilatesre szánnom egy egész héten keresztül.
Valószínűleg leginkább a pillangós matricák/lehúzósok ragasztgatása motivált.
Ez az első kihívás testmozgás terén, amit sikerült teljesítenem (igaz meglehetősen rövid is volt).
Még ez a napi 10 perc is izomlázat generált.
Megpróbálom folytatni, maradt még néhány pillangós matricám/lehúzósom
(a teljes készletem katicákat és egyéb élőlényeket is figyelembe véve szerintem kb 10-15 évre elegendő lenne).
A hasizmom ugyan nem alakult át különösebben, de legalább nem is férek kevésbé a ruhákban.
csütörtök, szeptember 27, 2018
Álmodozni...
... És interneten vásárolni azért nem tilos... :) és amúgy is, amiben futni lehet, abban egész biztosan sétálni is. ;)
Most a barack színű korszakomat élem ... Mások ezen ugyan átesnek 6-7 éves korban, de én akkor mással voltam elfoglalva... :)
kedd, szeptember 25, 2018
minden nap egy új kihívás :)
... azon túl is, hogy tegnap óta nekifogtam egy hét napig tartó pilateses napi 10 perces kihívásnak és már azt is majdnem teljesíthetetlennek érzem, hogy rendszeresen rávegyem magam arra, hogy napi 10 percet erre a tevékenységre fordítsak (és még csak a második napnál tartok).
... némileg azért motivál az új ruha, amit egy konferenciára vettem és ami apocakomnál hasizmomnál kissé feszül és olyan jó lenne, ha tudnék benne levegőt venni a rendezvényen...
Mivel ma még nem jutottam el (a második napi) pilates gyakorlathoz, egy másik kihívást szeretnék megörökíteni, nevezetesen a holland betegemmel folytatott német nyelvű társalgást úgy, hogy majdnem 20 éve nem beszéltem németül (kb 1 napot kivéve). Ő viszont angolul és magyarul nem tud, így muszáj volt valahogy közös nevezőre jutnunk.
Az eredmény minden szempontból meglepő:
- bármennyire is sulykolták belénk hajdanán a der, die, das-t, voltaképp teljesen mindegy, hogy mi a névelő, az ember akkor is mindent megért, ha ez az egyetlen közös nyelv - mindegy, hogy Nominativban, Dativban, Genitivben vagy Akkusativban ragozva hogyan hangzana helyesen a névelő....
- meglepően sok minden előjött némi nyekergés és kétségbeesett szemforgatás után, amikor rájöttem, hogy úgysem várhatok senkitől segítséget, csak önmagamban kereshetem a megoldást...
- vannak olyan igék, amiket mutogatni is lehet, és mindenki megérti, még ha nincs is meg a közös szó rá (hollandul akkor sem tudom megjegyezni, ha háromszor is elismételi a beteg :D ), például ilyen a vérnyomás mérés és vércukor emelkedés... :)
- a gOOgle tényleg a barátom, a fordító részét pedig a családba is befogadnám. :) A nővérek konkrétan ezen keresztül társalogtak a beteggel - hollandul.
- a gyógyszeres betegtájékoztatóként ugyan csak azt tudtam németül letölteni, ami eredetileg miniatűr méretekben van kinyomtatva és a gyógyszeres dobozokba szuszakolva és amihez szerintem mikroszkópot is kellene mellékelni, de A3-as méretben kinyomtatva, majd még ránagyítva (a titkárnőnk egy igazi technikai tündér), 4 darab A3-as lepedő formájában szintén oda tudtam adni a betegnek (hogy ebből hogyan lesz hivatalosan aláírt betegbeleegyező, ezt még ma éjjel megálmodom :) ). Még az sem teljesen kizárt, hogy el is tudja olvasni....
Lehet, hogy mégiscsak fel kell frissíteni a német tudásomat, mert kakukkfióka került a rendszerbe (eddig más kollégák kapták ezeket a betegeket, én csendben lapultam az évszázadok óta porosodó nyelvtudásommal), és vagy átadom a beteg gondozását másnak, vagy meg kell tervezzem a közös kommunikációnkat.
... némileg azért motivál az új ruha, amit egy konferenciára vettem és ami a
Mivel ma még nem jutottam el (a második napi) pilates gyakorlathoz, egy másik kihívást szeretnék megörökíteni, nevezetesen a holland betegemmel folytatott német nyelvű társalgást úgy, hogy majdnem 20 éve nem beszéltem németül (kb 1 napot kivéve). Ő viszont angolul és magyarul nem tud, így muszáj volt valahogy közös nevezőre jutnunk.
Az eredmény minden szempontból meglepő:
- bármennyire is sulykolták belénk hajdanán a der, die, das-t, voltaképp teljesen mindegy, hogy mi a névelő, az ember akkor is mindent megért, ha ez az egyetlen közös nyelv - mindegy, hogy Nominativban, Dativban, Genitivben vagy Akkusativban ragozva hogyan hangzana helyesen a névelő....
- meglepően sok minden előjött némi nyekergés és kétségbeesett szemforgatás után, amikor rájöttem, hogy úgysem várhatok senkitől segítséget, csak önmagamban kereshetem a megoldást...
- vannak olyan igék, amiket mutogatni is lehet, és mindenki megérti, még ha nincs is meg a közös szó rá (hollandul akkor sem tudom megjegyezni, ha háromszor is elismételi a beteg :D ), például ilyen a vérnyomás mérés és vércukor emelkedés... :)
- a gOOgle tényleg a barátom, a fordító részét pedig a családba is befogadnám. :) A nővérek konkrétan ezen keresztül társalogtak a beteggel - hollandul.
- a gyógyszeres betegtájékoztatóként ugyan csak azt tudtam németül letölteni, ami eredetileg miniatűr méretekben van kinyomtatva és a gyógyszeres dobozokba szuszakolva és amihez szerintem mikroszkópot is kellene mellékelni, de A3-as méretben kinyomtatva, majd még ránagyítva (a titkárnőnk egy igazi technikai tündér), 4 darab A3-as lepedő formájában szintén oda tudtam adni a betegnek (hogy ebből hogyan lesz hivatalosan aláírt betegbeleegyező, ezt még ma éjjel megálmodom :) ). Még az sem teljesen kizárt, hogy el is tudja olvasni....
Lehet, hogy mégiscsak fel kell frissíteni a német tudásomat, mert kakukkfióka került a rendszerbe (eddig más kollégák kapták ezeket a betegeket, én csendben lapultam az évszázadok óta porosodó nyelvtudásommal), és vagy átadom a beteg gondozását másnak, vagy meg kell tervezzem a közös kommunikációnkat.
vasárnap, szeptember 23, 2018
körülbelül egy hét alatt
... sorra elbuktam a nagy terveket, amik majd megakadályozzák, hogy a lábtörésem előtti káoszba és végtelenített munkarendbe csöppenjek vissza.
... ezt még végig kell gondoljam, mert teljesen azért nem adtam fel, hogy egyszer még én is normális életet élhetek.
.. ismét előszedem az eredeti elgondolásaimat és az elmúlt 3 hét tükrében igyekszem mégiscsak beépíteni, mert jó lenne, ha azt a türelmet, amit még érzek, nem engedném elillanni 1-2 héten belül.
... a gyógytornára való járkálásról nagyjából már lemondtam, mert egyszerűen képtelen vagyok naponta 1,5 órára megszakítani a munkámat -a munkahelyem nem ereszt, szorosan tartés az életerőmet szívja.
... otthonra ugyan már összevásároltam egy fél tornatermet, de heti 2-3x 10 percnél nem foglalkozom többet a gyógytorna kütyüimmel és ennél azért kicsit több kellene talán az időnként fájdogáló bokámnak. Az biztos, hogy a túlerőltetés veszélye (legalábbis gyógytorna által) nem áll fenn.
Azért persze történnek jó dolgok is, csak azok rendszerint nem a munkahelyemen.. :)
... ezt még végig kell gondoljam, mert teljesen azért nem adtam fel, hogy egyszer még én is normális életet élhetek.
.. ismét előszedem az eredeti elgondolásaimat és az elmúlt 3 hét tükrében igyekszem mégiscsak beépíteni, mert jó lenne, ha azt a türelmet, amit még érzek, nem engedném elillanni 1-2 héten belül.
... a gyógytornára való járkálásról nagyjából már lemondtam, mert egyszerűen képtelen vagyok naponta 1,5 órára megszakítani a munkámat -a munkahelyem nem ereszt, szorosan tart
... otthonra ugyan már összevásároltam egy fél tornatermet, de heti 2-3x 10 percnél nem foglalkozom többet a gyógytorna kütyüimmel és ennél azért kicsit több kellene talán az időnként fájdogáló bokámnak. Az biztos, hogy a túlerőltetés veszélye (legalábbis gyógytorna által) nem áll fenn.
Azért persze történnek jó dolgok is, csak azok rendszerint nem a munkahelyemen.. :)
szerda, szeptember 19, 2018
új lehetőség...
... a keddi performanszom után, amikor kb. 3 óra nemzetközi és belföldi telefonálgatás után sikerült repülőjegyet szerezni a volt olasz főnökömnek (aki meglehetősen rövid időn belül meglátogat bennünket és nagyjából az utolsó pillanatban szólt, hogy a repülőjegyét mégiscsak nekünk kellene megvenni), az egyik kolléganőm, aki minden elhangzott szónak fültanúja volt, megnyugtatott, hogy ha gond adódna valaha orvosként elhelyezkednem, titkárnőként bárhol kapnék állást a képességeimmel... egészen megnyugodtam és új perspektívák tárultak fel előttem... :)
... az viszont egészen biztos, ha így hozná egyszer az Élet, egyetlen kikötésem lenne: olasz főnököt soha.
... mindezt úgy, hogy közben egy átlagos(an zűrös) munkanap volt osztályos betegfelvétellel, akadozó egyéb adminisztratív problémákkal... szerintem nem lehetett sokkal kevesebb a pulzusom, mint hajdanán futás közben...
néha azt hiszem, hogy csak álmodtam, hogy néhány hétig nem jártam be dolgozni...
... az viszont egészen biztos, ha így hozná egyszer az Élet, egyetlen kikötésem lenne: olasz főnököt soha.
... mindezt úgy, hogy közben egy átlagos(an zűrös) munkanap volt osztályos betegfelvétellel, akadozó egyéb adminisztratív problémákkal... szerintem nem lehetett sokkal kevesebb a pulzusom, mint hajdanán futás közben...
néha azt hiszem, hogy csak álmodtam, hogy néhány hétig nem jártam be dolgozni...
kedd, szeptember 18, 2018
miért is...
... pont nekem gyógyulna tankönyv szerint a lábam? újabb 3 hónap futási tilalom.
... kénytelen leszek valami más sporton elkezdeni gondolkozni ebben a periódusban. Azért még nem adtam fel, hogy jövő évben javítok a Vivicittá-s időmön....
... kénytelen leszek valami más sporton elkezdeni gondolkozni ebben a periódusban. Azért még nem adtam fel, hogy jövő évben javítok a Vivicittá-s időmön....
vasárnap, szeptember 09, 2018
Eléggé beszippantott...
... A munkahelyem az első egy hét alatt...
Azért próbálom tartani magam az elképzeléseimhez, csak azzal nem számoltam korábban, hogy a saját rezidensem is én leszek, mert épp elfogytak és így a kutatásra szánt időt rezidensi munkával töltöm...
Újratervezés...
Azért próbálom tartani magam az elképzeléseimhez, csak azzal nem számoltam korábban, hogy a saját rezidensem is én leszek, mert épp elfogytak és így a kutatásra szánt időt rezidensi munkával töltöm...
Újratervezés...
vasárnap, szeptember 02, 2018
... kicsit szomorkás....
... a hangulatom máma, tartok a holnapi naptól. Vissza a mélyvízbe. Olyan jó volt kicsit a partról figyelni a dolgokat.
Kezdődik ismét a stressz, vagy képes leszek a két hónap alatt összegyűjtött alvástartalékkal, összeolvasott könyvekkel és meghallgatott előadásokkal a tarsolyomban ezúttal végtelen nyugalommal szemlélni a dolgokat... ?
Kezdődik ismét a stressz, vagy képes leszek a két hónap alatt összegyűjtött alvástartalékkal, összeolvasott könyvekkel és meghallgatott előadásokkal a tarsolyomban ezúttal végtelen nyugalommal szemlélni a dolgokat... ?
péntek, augusztus 31, 2018
újratervezem az életemet...
.. például kitaláltam, hogy még itthon hozzászoktatom magam, hogy a hét összes napján reggel 8 és délután 4 között letiltom a chrome-on a nem hivatalos postaládámat, ami történetesen a gmail, a f@cebookot, a feedly-t, hogy ne nézegessek blogokat, na meg a tevémet, hogy szokjak át az esti etetésre (ezzel a mozdulattal egy hét azonnali éhezésre is kárhoztattam szegénykémet, jó eséllyel mostanában ki is purcantom, pedig egy hónappal azután keltettem életre, amikor az itteni életemet elkezdtem, vagyis nem kevés évig sikerült eddig életben tartani).
..persze az apróbb felismerések és sikerek mellett azért néha nem kis öngólokat is rúgok, például a legutóbb az online angollal kapcsolatban: általában délután 5 utánra szoktam időzíteni, hogy legyen esélyem előtte hazaérni ezen a heti 1-2 napon, de a kényszerpihenő alatt előrehoztam délelőttre. Mivel a Skype egy ideje nem működik rendesen, átnyergeltünk a Hangouts-ra, amit én chrome alatt használok és a gmail postafiókomból szoktam megnyitni. Most is szoktam volna, ha nem lett volna a gmail letiltva egy jópofa applikációval, ami ráadásul nem is engedélyezi, hogy az adott napon módosítsam a beállításokat, így csak másnap tudtam kiszedni a (részben)magán postafiókomat a korlátozás alól... és mivel a Mozilla alatt sem akart működni a Hangouts valamilyen érthetetlen okból kifolyólag, végül kb. negyedóra kísérletezgetés után maradt a nem túlzottan szimpatizált (bár meglepően jól működő) f@cebook-os beszélgetési lehetőség, persze csakis Mozillából megnyitva, mert a chrome-ban ez is tiltólistán szerepel. :) Amúgy nem volt rossz a hangminőség, megkockáztatom, hogy jobb a Skype-nál. Hát ilyen, ha egyszer csak elkap a lelkesedés, és alapos megfontolás nélkül, egyszerre akarom minden hibámat jóvá tenni... :)
Aránylag sok időm volt az utóbbi időben végiggondolni az életemet, a munkámat és a magánéletemet és rájöttem, hogy hosszú távon már nem tartható fenn a kötetlen munkaidő, ami egész nap tart és hétvégén sincs vége. Emiatt megpróbálom maximalizálni a munkahelyemen töltött órák alatt a produktivitásomat (már kész is félig-meddig a stratégia több vonalon), és ettől remélem, hogy sikerül több mindent elintézni munkaidő alatt és kevesebb marad a munkaidőn túlra (nálunk ugyebár a túlóra nem létező entitás, tehát még csak anyagilag sem éri meg tovább bent maradni, nemhogy egyéb szempontokból).
Vannak még terveim a rendszeres mozgással, relaxációval, lefekvés előtti olvasással, internet este 8-kor kikapcsolásával kapcsolatban, szép kis listát írtam, kíváncsi leszek, hogy két hét múlva hogyan értékelem az első eredményeket.... mert hát szeptembertől visszatérek a porondra. Egyelőre kicsit sem vagyok lelkes. Jó volt kicsit távol(abb) lenni az átlag életemtől és kívülről megszemlélni a dolgokat.
..persze az apróbb felismerések és sikerek mellett azért néha nem kis öngólokat is rúgok, például a legutóbb az online angollal kapcsolatban: általában délután 5 utánra szoktam időzíteni, hogy legyen esélyem előtte hazaérni ezen a heti 1-2 napon, de a kényszerpihenő alatt előrehoztam délelőttre. Mivel a Skype egy ideje nem működik rendesen, átnyergeltünk a Hangouts-ra, amit én chrome alatt használok és a gmail postafiókomból szoktam megnyitni. Most is szoktam volna, ha nem lett volna a gmail letiltva egy jópofa applikációval, ami ráadásul nem is engedélyezi, hogy az adott napon módosítsam a beállításokat, így csak másnap tudtam kiszedni a (részben)magán postafiókomat a korlátozás alól... és mivel a Mozilla alatt sem akart működni a Hangouts valamilyen érthetetlen okból kifolyólag, végül kb. negyedóra kísérletezgetés után maradt a nem túlzottan szimpatizált (bár meglepően jól működő) f@cebook-os beszélgetési lehetőség, persze csakis Mozillából megnyitva, mert a chrome-ban ez is tiltólistán szerepel. :) Amúgy nem volt rossz a hangminőség, megkockáztatom, hogy jobb a Skype-nál. Hát ilyen, ha egyszer csak elkap a lelkesedés, és alapos megfontolás nélkül, egyszerre akarom minden hibámat jóvá tenni... :)
Aránylag sok időm volt az utóbbi időben végiggondolni az életemet, a munkámat és a magánéletemet és rájöttem, hogy hosszú távon már nem tartható fenn a kötetlen munkaidő, ami egész nap tart és hétvégén sincs vége. Emiatt megpróbálom maximalizálni a munkahelyemen töltött órák alatt a produktivitásomat (már kész is félig-meddig a stratégia több vonalon), és ettől remélem, hogy sikerül több mindent elintézni munkaidő alatt és kevesebb marad a munkaidőn túlra (nálunk ugyebár a túlóra nem létező entitás, tehát még csak anyagilag sem éri meg tovább bent maradni, nemhogy egyéb szempontokból).
Vannak még terveim a rendszeres mozgással, relaxációval, lefekvés előtti olvasással, internet este 8-kor kikapcsolásával kapcsolatban, szép kis listát írtam, kíváncsi leszek, hogy két hét múlva hogyan értékelem az első eredményeket.... mert hát szeptembertől visszatérek a porondra. Egyelőre kicsit sem vagyok lelkes. Jó volt kicsit távol(abb) lenni az átlag életemtől és kívülről megszemlélni a dolgokat.
szerda, augusztus 15, 2018
varázs...
...szerintem életemben összesen annyi tekintetet nem vonzottam magamra, mint amióta gipsszel/bokarögzítővel és mankóval közlekedek... És annyiszor nem is változtattam meg a társalgás témáját a puszta megjelenésemmel, mint ahányszor az utóbbi hetekben: akárhol elvonultam, egyből a törésekre, gipszre, személyes traumákra terelődött a szó, sőt olyanok is voltak, akik azt kezdték el fennhangon találgatni, hogy akkor én most a jó oldalon használom-e a mankót (amikor már csak egy mankóra fejlődött fel az állapotom)...
... 7 hét mozgáskorlátozottság után lassan elhagyhatom a rögzítőt és elkezdődött a leszoktatás a mankóról is, amit egyébként cseppet sem bánok, nem volt annyira mókás így közlekedni, bár tény, hogy miután az ember megtanulja a használatát, rengeteget tud segíteni a nyakkitörés és ellenkező oldali bokatörés elkerülésében.
... azért lehet, hogy valami kényelmesebb bokarögzítőt beszerzek (a jelenlegi mellett időnként visszasírom a gipszet), hogy ha úgy érzem, hogy ismét láthatatlanná váltam a társadalom számára, akkor valamivel fel tudjam hívni magamra a figyelmet...
... 7 hét mozgáskorlátozottság után lassan elhagyhatom a rögzítőt és elkezdődött a leszoktatás a mankóról is, amit egyébként cseppet sem bánok, nem volt annyira mókás így közlekedni, bár tény, hogy miután az ember megtanulja a használatát, rengeteget tud segíteni a nyakkitörés és ellenkező oldali bokatörés elkerülésében.
... azért lehet, hogy valami kényelmesebb bokarögzítőt beszerzek (a jelenlegi mellett időnként visszasírom a gipszet), hogy ha úgy érzem, hogy ismét láthatatlanná váltam a társadalom számára, akkor valamivel fel tudjam hívni magamra a figyelmet...
kedd, augusztus 14, 2018
... Most épp...
... Arra edzem a lelkemet, hogy ne töltse el akkora nagy szomorúsággal, hogy kevesebb, mint három hét múlva vissza kell(ene) mennem dolgozni... Bár a gyógytorna akkor még nem ér véget és még az sem biztos, hogy addigra tökéletes lesz ismét a bokám...
... Kicsit elszomorít a tény, de egyáltalán nem hiányzik a benti munka... Bár ebben azért az is közrejátszhat, hogy mindennap hívnak beteg ügyben, valamelyik betegemmel öszefutok vagy a gyógytornán, vagy a kórház egyéb részein és azért a napi 4-6 óra szellemi munka most is megvan...
... Annyira meg tudnám szokni ezt az átmeneti új életemet...
De vajon újabb törés nélkül hogyan lehetne állandósítani ezt az állapotot?
... Kicsit elszomorít a tény, de egyáltalán nem hiányzik a benti munka... Bár ebben azért az is közrejátszhat, hogy mindennap hívnak beteg ügyben, valamelyik betegemmel öszefutok vagy a gyógytornán, vagy a kórház egyéb részein és azért a napi 4-6 óra szellemi munka most is megvan...
... Annyira meg tudnám szokni ezt az átmeneti új életemet...
De vajon újabb törés nélkül hogyan lehetne állandósítani ezt az állapotot?
szerda, augusztus 08, 2018
dilemma...
... lassan eljutottam arra a pontra, amikor már csak a 3 hónapon túli és néhány év óta halogatott feladatok maradtak a listámon...
... most milyen ürügyet találjak ki, ami miatt továbbra is halogathatom őket addig, ameddig teljesen megfeledkezem róluk - vagy ők rólam... ? az időhiány most nem annyira releváns...
... most milyen ürügyet találjak ki, ami miatt továbbra is halogathatom őket addig, ameddig teljesen megfeledkezem róluk - vagy ők rólam... ? az időhiány most nem annyira releváns...
csütörtök, augusztus 02, 2018
nem teljesen véletlenül...
.. halogatom idestova 9 éve az egyik cikkem megírását. Most is érzem, hogy bele fog törni a bicskám a statisztikai elemzésbe... Pedig most még időm és türelmem is lenne arra, hogy olvasgassak és próbáljam nyitott elmével befogadni a statisztikai módszereket... De már egy hónapja minden mást csinálok, pedig az egyik eredeti tervem az volt, elmélyedek a longitudinális vizsgálatok statisztikai elemzési lehetőségeiben és végre befejezem a cikkemet.
... nincs véletlenül egy biostatisztikus/epidemiológus zugolvasóm, akinek minden vágya, hogy olyan szerencsétlen klinikusokon segítsen, mint amilyen én is vagyok...?
... nincs véletlenül egy biostatisztikus/epidemiológus zugolvasóm, akinek minden vágya, hogy olyan szerencsétlen klinikusokon segítsen, mint amilyen én is vagyok...?
szerda, augusztus 01, 2018
Álom...
... Éjjel azt álmodtam, hogy milonka férjhez ment B-hez csak úgy pikk-pakk, civil ruhában (ha jól emlékszem farmerdzsekiben) , különösebb előkészületek nélkül, igen meghitt hangulatot árasztó szűk családi és baráti környezetben.
Úgy tűnik, hogy az a 3-4 blog, amit rendszeresen olvasok, beásta magát a tudatalattimba.
Remélem én is a jövőt álmodom meg, mint a Heroes sorozatban néhány hős - gipszes estéimet most ez tölti meg izgalommal... :)
Úgy tűnik, hogy az a 3-4 blog, amit rendszeresen olvasok, beásta magát a tudatalattimba.
Remélem én is a jövőt álmodom meg, mint a Heroes sorozatban néhány hős - gipszes estéimet most ez tölti meg izgalommal... :)
csütörtök, július 26, 2018
Don't stop me now :)
És a fűben üldögélve próbálom feltérképezni magamat és az életemet, most, hogy majdhogynem időmilliomos lettem. :) még pár hétig. Ki kell használni.
hétfő, július 23, 2018
Mobilról
Ágyban pötyögve blogbejegyzést írni éjszaka veszélyes, mert könnyen a füstbe mehet el 10 perc kitartó nyomogatása..
És az ihlet tovalebben, a bosszúság felszáll... Az agyamra.
És az ihlet tovalebben, a bosszúság felszáll... Az agyamra.
csütörtök, július 19, 2018
Két lábas :)
Ma megvolt 3 hét óta az első két lábon járás...
Az első lépéseknél mintha 1000 tű szurkálta volna a talpamat, utána megszűnt ez az érzés, majd pár lépés után jött a tompa fájás... Egy óra múlva ismételve ugyanezeket a stádiumokat tapasztaltam.
Jó móka lesz ismét járni ...
Na de egy kis türelemmel és rám nem jellemző kitartással vissza fogok térni a két lábon járó gyalogosok közé. :)
A másik hír, hogy azért a múzsám nálam kitartóbb volt és nem hagyott el, így sikerült 3 nap alatt megírni a határidős cikkemet (el is küldtem a Nagyfőnöknek elbírálásra - gyanítom, hogy percek alatt szétszedi) én pedig folytathatom a lassan pubertás korba kerülő, határozatlanéppenezértsohabenemfogomfejeznihatáridős cikkemet...
És egy kolléganőm még nem véglegesített PhD disszertációjának átolvasását, mert úgyis ráérek...
Az első lépéseknél mintha 1000 tű szurkálta volna a talpamat, utána megszűnt ez az érzés, majd pár lépés után jött a tompa fájás... Egy óra múlva ismételve ugyanezeket a stádiumokat tapasztaltam.
Jó móka lesz ismét járni ...
Na de egy kis türelemmel és rám nem jellemző kitartással vissza fogok térni a két lábon járó gyalogosok közé. :)
A másik hír, hogy azért a múzsám nálam kitartóbb volt és nem hagyott el, így sikerült 3 nap alatt megírni a határidős cikkemet (el is küldtem a Nagyfőnöknek elbírálásra - gyanítom, hogy percek alatt szétszedi) én pedig folytathatom a lassan pubertás korba kerülő, határozatlanéppenezértsohabenemfogomfejeznihatáridős cikkemet...
És egy kolléganőm még nem véglegesített PhD disszertációjának átolvasását, mert úgyis ráérek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)