minden nap egy új kihívás :)

... azon túl is, hogy tegnap óta nekifogtam egy hét napig tartó pilateses napi 10 perces kihívásnak és már azt is majdnem teljesíthetetlennek érzem, hogy rendszeresen rávegyem magam arra, hogy napi 10 percet erre a tevékenységre fordítsak (és még csak a második napnál tartok).
... némileg azért motivál az új ruha, amit egy konferenciára vettem és ami a pocakomnál hasizmomnál kissé feszül és olyan jó lenne, ha tudnék benne levegőt venni a rendezvényen...

Mivel ma még nem jutottam el (a második napi) pilates gyakorlathoz, egy másik kihívást szeretnék megörökíteni, nevezetesen a holland betegemmel folytatott német nyelvű társalgást úgy, hogy majdnem 20 éve nem beszéltem németül (kb 1 napot kivéve). Ő viszont angolul és magyarul nem tud, így muszáj volt valahogy közös nevezőre jutnunk.

Az eredmény minden szempontból meglepő: 
- bármennyire is sulykolták belénk hajdanán a der, die, das-t, voltaképp teljesen mindegy, hogy mi a névelő, az ember akkor is mindent megért, ha ez az egyetlen közös nyelv - mindegy, hogy Nominativban, Dativban, Genitivben vagy Akkusativban ragozva hogyan hangzana helyesen a névelő....
- meglepően sok minden előjött némi nyekergés és kétségbeesett szemforgatás után, amikor rájöttem, hogy úgysem várhatok senkitől segítséget, csak önmagamban kereshetem a megoldást...
-  vannak olyan igék, amiket mutogatni is lehet, és mindenki megérti, még ha nincs is meg a közös szó rá (hollandul akkor sem tudom megjegyezni, ha háromszor is elismételi a beteg :D ), például ilyen a vérnyomás mérés és vércukor emelkedés... :)
- a gOOgle tényleg a barátom, a fordító részét pedig a családba is befogadnám. :) A nővérek konkrétan ezen keresztül társalogtak a beteggel - hollandul.
- a gyógyszeres betegtájékoztatóként ugyan csak azt tudtam németül letölteni, ami eredetileg miniatűr méretekben van kinyomtatva és a gyógyszeres dobozokba szuszakolva és amihez szerintem mikroszkópot is kellene mellékelni, de A3-as méretben kinyomtatva, majd még ránagyítva (a titkárnőnk egy igazi technikai tündér), 4 darab A3-as lepedő formájában szintén oda tudtam adni a betegnek (hogy ebből hogyan lesz hivatalosan aláírt betegbeleegyező, ezt még ma éjjel megálmodom :) ). Még az sem teljesen kizárt, hogy el is tudja olvasni....

Lehet, hogy mégiscsak fel kell frissíteni a német tudásomat, mert kakukkfióka került a rendszerbe (eddig más kollégák kapták ezeket a betegeket, én csendben lapultam az évszázadok óta porosodó nyelvtudásommal), és vagy átadom a beteg gondozását másnak, vagy meg kell tervezzem a közös kommunikációnkat.