napi jó - 66. nap

... véletlenül belecsöppentem egy orvosos sorozat első részébe a tévében, sajnos a címére nem emlékszem, de igen emlékezetes az első napját a New York-i (vagy Los Angeles-i?) közkórházban töltő új orvosigazgató hozzáállása, illetve a visszatérő kérdése: "hogyan segíthetnék?".

... ezt a proaktivitást kellene valahogy becsempésszem a hétköznapjaimba.

... az életemben mostanában inkább a következő kérdés merül fel: "hova rejtőzhetnék minden és mindenki elől?"

nem teljesen véletlenül...

.. halogatom idestova 9 éve az egyik cikkem megírását. Most is érzem, hogy bele fog törni a bicskám a statisztikai elemzésbe... Pedig most még időm és türelmem is lenne arra, hogy olvasgassak és próbáljam nyitott elmével befogadni a statisztikai módszereket... De már egy hónapja minden mást csinálok, pedig az egyik eredeti tervem az volt, elmélyedek a longitudinális vizsgálatok statisztikai elemzési lehetőségeiben és végre befejezem a cikkemet.

... nincs véletlenül egy biostatisztikus/epidemiológus zugolvasóm, akinek minden vágya, hogy olyan szerencsétlen klinikusokon segítsen, mint amilyen én is vagyok...?

Mióta...

... Lemondtam arról, hogy az 1400 oldalas könyvet elolvassam a vizsgára (az egyedüli tudományos esemény, amire a magam továbbképződése miatt neveztem be), a stressz jelentősen alábbhagyott...

... Esélytelen úgy készülni valamire, hogy mások jogot formálnak arra az időre, amit a tanulásra vettél ki.

Valószínűleg az én életemben most jön a sikertelen vizsgák időszaka...