Már csak nevet kell találnom Albinó kistestvérének (amin bámulatosan gyorsan működik kedvenc statisztikai programom), javaslatokat várok hozzászólásban és emailben. :-)
Published with Blogger-droid v2.0.4
vasárnap, július 01, 2012
bővültem...:-)
... És nemcsak derékban...
Már csak nevet kell találnom Albinó kistestvérének (amin bámulatosan gyorsan működik kedvenc statisztikai programom), javaslatokat várok hozzászólásban és emailben. :-)
Már csak nevet kell találnom Albinó kistestvérének (amin bámulatosan gyorsan működik kedvenc statisztikai programom), javaslatokat várok hozzászólásban és emailben. :-)
szerda, június 27, 2012
... amikor épp...
... az agyam oxigénhez jut ebben a hőségben és levegőtlenségben (és elkezdenék értelmesen gondolkozni), akkor feltör a mazochizmusom... csak ezzel tudom magyarázni, hogy elvállaltam a holnapi vizsga után közvetlenül, egy másik városban, egy 20 perces előadást, amiről nincs is kész diasorom...
hétfő, június 25, 2012
nagyon nem megy...
... a tanulás (valójában olvasgatás)... most legszívesebben blogot írnék...
... de hát tanulnom kell...
... bele sem merek gondolni, mi lesz velem, amikor eljön a szakvizsgára készülés ideje...
... de hát tanulnom kell...
... bele sem merek gondolni, mi lesz velem, amikor eljön a szakvizsgára készülés ideje...
szerda, június 20, 2012
hűha.. :)
... szinte másfél órával a leadási határidő előtt már sikerült is elküldeni egy pályázatot.:) most büszke vagyok magamra. :)
... amúgy pedig foghatok neki tanulni egy online kurzus záróvizsgára, 3 éve nem ültem le "tanulni" könyv mellé (amióta a rezidens felvételire készültem) és van egy olyan érzésem, hogy ebben a nagymelegben, ami ránk zuhant, nem ez lesz 2012. június legszebb emléke...
... amúgy pedig foghatok neki tanulni egy online kurzus záróvizsgára, 3 éve nem ültem le "tanulni" könyv mellé (amióta a rezidens felvételire készültem) és van egy olyan érzésem, hogy ebben a nagymelegben, ami ránk zuhant, nem ez lesz 2012. június legszebb emléke...
vasárnap, június 17, 2012
nagy utazás - első jelentés :)
Nagyobb térképre váltás
Autóval a könyvem eddig megtett távolsága: 1 219 km, elvileg ennek 12 óra 45 perc alatt kellene sikerülnie - de mivel már 4 napja tart, valószínűleg gyakori pihenés van betervezve, sok poros benzinkúttal és még több juharfaszirupos palacsintával...
Kíváncsi vagyok, hogy a Bahama szigetek lesz a következő állomás, vagy esetleg a Bermuda szigetek (bár ettől kicsit félek, mert ki tudja, a könyvemet is magába szippantja a rejtély, és azt nagyon nem szeretném... )?
szerda, június 13, 2012
(de még mekkora) nagy utazás...
.. tegnap egy ultrabook vásárlás helyett (egy kattintás választott csak el) végülis beértem egy könyv vásárlásával is az Amazon-ról... ma meg is kaptam a visszajelzést, elindult a könyv Amerikából, várható érkezési ideje 2012. augusztus 14. Az rendben, hogy nem választottam gyorsfutárt és ezért nem 3 nap alatt fog ideérni, de hogy milyen útvonalon hozzák, és legfőképp mivel, hogy egy vékonyka is könyv 2 hónapot utazik Magyarországra, arra fölöttébb kíváncsi lettem...
... a kaland indul, időnként közvetítek a helyszínekről (amennyiben az orromra kötik). :)
... a kaland indul, időnként közvetítek a helyszínekről (amennyiben az orromra kötik). :)
kedd, június 12, 2012
két hét...
... három ország, és még nem mondtam le teljesen arról, hogy beszámoló is szülessen. :) Igyekszem összekapni magam, de a magánjellegű irkálás valahogy most olyan luxuscikknek tűnik...
szerda, május 23, 2012
hétfő, május 14, 2012
ajándék :)
Az egyik beteg, aki mellesleg névrokonom és velem egykorú, készítette nekem ma este girbe-görbe ujjacskáival a két kishajót és a spanyol díszdobozt.:) be kellett töredelmesen valljam neki, hogy én ilyent nem tudok, és nem is fogok soha, mert az én kitartásom a lap összefirkálásában kimerül, a tűrögetésig én bizony nem jutok el... Mellesleg egy zöld színű karkötőről, amit a folyósón fonogat, kiderült, hogy szintén nekem szánja (naná hogy tetszik a színe), pedig a lány nem is az én "fennhatóságom" alá tartozik.
... Lassan dobozt indíthatok ezeknek a megható, néha utólag fájdalmas ajándékoknak, amelyek gazdájukat akaratlanul is belekarcolják az életembe-emlékeimbe.
Published with Blogger-droid v2.0.4
most pedig jöhet...
... a vasárnap esti 1 deci vörösbor (kávéspohárban :) ), hogy kivédjem a szokásos hétfő reggeli szindrómát (időnként vasárnap este felpörög az agyam - most is némileg, hiszen 5 perce küldtem útjára Olaszországba és Hollandiába mostohagyerekcikkem legújabb rémverzióját - , és képtelen vagyok elaludni, hétfőn viszont fáradtabban ébredek, mint ahogy nekivágtam a hétvégének).
... és hát ugyebár a vörösbor a kollégák szerint is jobb, mint a "böcsületes közönséges gyógyszer" - mindenféle szempontból. :)
... és mivel a buszt holnap sem én vezetem a munkahelyemig, ezért még akkor sincs baj, ha az ébresztőig hátramaradó 6 óra alatt nem bontja le teljesen a szervezetem... :) reggel pedig még mindig foghatom a zűrzavart a kialvatlanságra és kávéhiányra... ;)
... és hát ugyebár a vörösbor a kollégák szerint is jobb, mint a "böcsületes közönséges gyógyszer" - mindenféle szempontból. :)
... és mivel a buszt holnap sem én vezetem a munkahelyemig, ezért még akkor sincs baj, ha az ébresztőig hátramaradó 6 óra alatt nem bontja le teljesen a szervezetem... :) reggel pedig még mindig foghatom a zűrzavart a kialvatlanságra és kávéhiányra... ;)
szombat, május 12, 2012
az előbb...
... kikapcsoltam a tévét és terveim szerint a hétvégén már nem is kapcsolom be többet, mert elkezdett szorítani az idő, egyre hangosabban ketyeg az óra, egyre jobban közelednek a kikerülhetetlen határidők.
Döntően ezért nem írok mostanában - és mert időnként azon töröm a fejem, hogy ebben az évben a meséim miről szóljanak, mivel a mostani célszemélyt valami mással kell motiváljam ...
Döntően ezért nem írok mostanában - és mert időnként azon töröm a fejem, hogy ebben az évben a meséim miről szóljanak, mivel a mostani célszemélyt valami mással kell motiváljam ...
vasárnap, május 06, 2012
Édesanyámnak...
... és minden édesanyának Boldog Anyák Napját! :)
Mindent köszönök!
(Persze az apukáknak is hálásak vagyunk folyton folyvást, mielőtt mellőzve éreznék magukat ;) )
 |
| www.fotozz.hu-ról |
(Persze az apukáknak is hálásak vagyunk folyton folyvást, mielőtt mellőzve éreznék magukat ;) )
szombat, május 05, 2012
jobb későn...
... mint soha. :)
Amióta eléggé magamra maradtam a cikkírásban, elkezdtem cikkeket olvasni arról, hogy hogyan is írjunk cikkeket. Ezt mondjuk már pár éve is megtehettem volna, lehet, hogy másképp alakult volna az életem... mondjuk pár fehér hajszállal kevesebb a saját és szüleim fején, minusz négy szarkaláb, és kicsivel több napsütéses óra az életemben, ami ugyebár a csontritkulás későbbi kialakulásának kockázatát csökkentette volna...;) Persze az is hozzátartozik, hogy eddig, ha elakadtam, rohanhattam a főnökömhöz, mert 15 perc múlva jött az útbaigazítás (plussz két újabb feladvány :) )...
Ha esetleg valaki nekiveselkedne, vagy úgy érzi, még van, mint tanulnia ebben a témában, én itt találtam hasznos dolgokat (egy sokat publikáló holland ifjú titán küldte a linket, úgyhogy lehet benne valami :) ).
Amióta eléggé magamra maradtam a cikkírásban, elkezdtem cikkeket olvasni arról, hogy hogyan is írjunk cikkeket. Ezt mondjuk már pár éve is megtehettem volna, lehet, hogy másképp alakult volna az életem... mondjuk pár fehér hajszállal kevesebb a saját és szüleim fején, minusz négy szarkaláb, és kicsivel több napsütéses óra az életemben, ami ugyebár a csontritkulás későbbi kialakulásának kockázatát csökkentette volna...;) Persze az is hozzátartozik, hogy eddig, ha elakadtam, rohanhattam a főnökömhöz, mert 15 perc múlva jött az útbaigazítás (plussz két újabb feladvány :) )...
Ha esetleg valaki nekiveselkedne, vagy úgy érzi, még van, mint tanulnia ebben a témában, én itt találtam hasznos dolgokat (egy sokat publikáló holland ifjú titán küldte a linket, úgyhogy lehet benne valami :) ).
péntek, április 27, 2012
szeretettel
Anyumnak és apumnak :) a nagy nap alkalmából.
Vannak olyan dolgok, amikről gyermekkoromban nem is álmodtam, hogy egyszer átélhetem-átélhetjük... Aztán eljutottam az Óperencián túlra, összegyűlt számos élmény és végre eljött a mai nap is.:)
Published with Blogger-droid v2.0.4
szerda, április 25, 2012
fitt menü
Megkívántam a halat, ezért mára fitt menüt rendeltem (a rendes menüben meglepően ritkán van hal) és gondoltam, a diéta amúgy sem árt így a hosszú, mozgáshiányos tél után ...
Eredmény:
- szerencsére adtak egy zsemlét is a hal+ saláta mellé, így valamennyire jóllaktam...
- délután 5-kor már nagyon éhes voltam, és emiatt némileg ideges...
- 6:30-kor már lelkesen vacsoráztam: pástétomos kenyeret, felvágottat, paprikát...
- majd 3 szem Rafaellót, 1 banánt...
A fitt menü hiába szegényebb kalóriában, ha nagyobb megnyugvással eszeget mellette az ember... :)
Eredmény:
- szerencsére adtak egy zsemlét is a hal+ saláta mellé, így valamennyire jóllaktam...
- délután 5-kor már nagyon éhes voltam, és emiatt némileg ideges...
- 6:30-kor már lelkesen vacsoráztam: pástétomos kenyeret, felvágottat, paprikát...
- majd 3 szem Rafaellót, 1 banánt...
A fitt menü hiába szegényebb kalóriában, ha nagyobb megnyugvással eszeget mellette az ember... :)
vasárnap, április 22, 2012
egy (majdnem) csodálatos nap...
... reggel ugyanis sikerült kávéivást és csokiskeksz evést követően eljutnom templomba is, méghozzá egy ifjúsági misére, ahol a hajdanról ismert gitáros énekeket énekelték (most ne vegyük figyelembe azt az apróságot, hogy az első ének annyira falsra sikerült, hogy az összes szőrszálam több alkalommal is az égre meredezett tőle...) A fiatal pap is érdekes beszédet mondott, szóval azt hiszem ezentúl ezt a helyet és időpontot fogom célozni... :)
... ezt követően a szép napsütésben gyalog sétáltam el a templomtól a piacig, ahol egy idős nénitől vettem egy csokor fehér orgonát a konyhaasztalra, egy másik idős nénitől pedig 3 szép zöld almát (remélem sikerül rávenni magam, hogy meg is egyem... :) )
... ezután mostam, mosogattam (na jó, igaz, hogy vasárnap van, de tegnap dolgoztunk és nekem ismét 5 után sikerült hazaérni, utána pedig már nagyon fáradtnak éreztem magam mindenféle hasonló megerőltető házimunkához...),
.. délután 2-kor eleget tettem egy ebédmeghívásnak, ahol nagyon finom csirkecubókot kaptam gombás körettel (cserébe telepítgettem és frissítgettem egy kicsit az illető számítógépén - kitalálhattátok - egy másik lányról van szó :) )...
... ebéd után hazadöcögtem, még kicsit (kb 2 órát) néztem a tévét, a végén már némi párhuzamos munkát is mímeltem Albinón...
... és itt romlott el a nap, mert hirtelen eszembe jutott, hogy holnap megint oktatnom kell az angol csoportomat és fogggggalmam sincs, miről beszéljek nekik, mert nem sikerült egyetlen izgalmas beteget sem meggyőzni, hogy bejöjjön holnap a klinikára, emellett még 2 projekttel kapcsolatban fognak rajtam táblázatokat keresni a nap folyamán, és nem utolsó sorban a cikkemmel sem haladok, amiért nagy emberek fogják a fejemet letekerni törékeny és védtelen nyakamról ...
... na de eltekintve a kétségbeesett küzdelemmel telő hátralevő óráktól, amivel próbálom még menteni a menthető, tényleg szép nap volt...:)
... ezt követően a szép napsütésben gyalog sétáltam el a templomtól a piacig, ahol egy idős nénitől vettem egy csokor fehér orgonát a konyhaasztalra, egy másik idős nénitől pedig 3 szép zöld almát (remélem sikerül rávenni magam, hogy meg is egyem... :) )
... ezután mostam, mosogattam (na jó, igaz, hogy vasárnap van, de tegnap dolgoztunk és nekem ismét 5 után sikerült hazaérni, utána pedig már nagyon fáradtnak éreztem magam mindenféle hasonló megerőltető házimunkához...),
.. délután 2-kor eleget tettem egy ebédmeghívásnak, ahol nagyon finom csirkecubókot kaptam gombás körettel (cserébe telepítgettem és frissítgettem egy kicsit az illető számítógépén - kitalálhattátok - egy másik lányról van szó :) )...
... ebéd után hazadöcögtem, még kicsit (kb 2 órát) néztem a tévét, a végén már némi párhuzamos munkát is mímeltem Albinón...
... és itt romlott el a nap, mert hirtelen eszembe jutott, hogy holnap megint oktatnom kell az angol csoportomat és fogggggalmam sincs, miről beszéljek nekik, mert nem sikerült egyetlen izgalmas beteget sem meggyőzni, hogy bejöjjön holnap a klinikára, emellett még 2 projekttel kapcsolatban fognak rajtam táblázatokat keresni a nap folyamán, és nem utolsó sorban a cikkemmel sem haladok, amiért nagy emberek fogják a fejemet letekerni törékeny és védtelen nyakamról ...
... na de eltekintve a kétségbeesett küzdelemmel telő hátralevő óráktól, amivel próbálom még menteni a menthető, tényleg szép nap volt...:)
szombat, április 14, 2012
egy lusta nap...
... tényleg erről szólt a mai napom (és valamennyire a tegnapi is)... na de lesz még időm holnap bánni... :)
és itt az eredeti is, angolul tudó felnőtteknek... :)
és itt az eredeti is, angolul tudó felnőtteknek... :)
hétfő, április 09, 2012
felelőtlenül..
.. Elfelejtettem magammal pixxxet hozni, ezért nem tudok cikket olvasni...
... és mivel konektor sincs a vonatban, kénytelen leszek elbambulni és átaludni a következő tizenpárórát...
...rémes.
Published with Blogger-droid v2.0.4
vasárnap, április 08, 2012
nyuszitojás:)
Kedvenc takarítónőm kedves kis meglepetése ügyelet indulásakor.:)
Published with Blogger-droid v2.0.4
szombat, április 07, 2012
Boldog Húsvétot mindenkinek
.. időnként elgondolkozom, miért is boldog, de aztán rájövök, hogy azért, mert általában azt jelenti, hogy megint együtt a család... :) én holnap ügyelek, úgyhogy új (meglehetősen népes) családommal töltöm el ezt a napot, de viszek máról maradt ebédet, egy kis bánatoldószert (azt hiszem csoki lesz) és jó sok munkát. Bízom benne, hogy a betegek is ünnepi hangulatban lesznek és nem akarnak nekem sok fejtörést okozni.
... és bízom benne, hogy holnap az ébresztés vidámabb lesz, mint egy évvel ezelőtt Húsvét vasárnapján..
Tehát mindenkinek boldogat és EGÉSZSÉGEST! :)
... és bízom benne, hogy holnap az ébresztés vidámabb lesz, mint egy évvel ezelőtt Húsvét vasárnapján..
Tehát mindenkinek boldogat és EGÉSZSÉGEST! :)
péntek, április 06, 2012
egy kis virág :)
Amit ma kaptam.:) a hétvégi nárciszok már úgyis elhervadtak.
Published with Blogger-droid v2.0.4
hétfő, március 26, 2012
végre napsütésben
Megyek haza.:) itt a bizonyíték is (ha az ember lánya lekési a csatlakozást, még erre is ráér:) ).
Published with Blogger-droid v2.0.4
vasárnap, március 25, 2012
első alkalom...
... amire vissza tudok emlékezni, hogy tavaszi óraátállításkor reggel 6:30-kor csak úgy kipattantam az ágyból és 5 perc múlva tettre készen nyitottam ki a szobaajtót...
... igaz, hogy első alkalom is volt, hogy óraátállításkor ügyeltem és ezért már nagyon vártam a váltótársat (szerencsére feleslegesen aggódva, hogy ő megfeledkezik a váltásról és még egy órát ott kuksolhatok plusszban... :) ).
... igaz, hogy első alkalom is volt, hogy óraátállításkor ügyeltem és ezért már nagyon vártam a váltótársat (szerencsére feleslegesen aggódva, hogy ő megfeledkezik a váltásról és még egy órát ott kuksolhatok plusszban... :) ).
péntek, március 16, 2012
vinettáskenyér monoterápia...
... megszakítva ebédidőben anyai levessel és másodikkal... és ezek között a mozzanatok között apu által diktált gyümölcsbevitel (napi 2-3x), és rengeteg alvás...
Ergo: dúl a regenerálódás. :)
Ergo: dúl a regenerálódás. :)
vasárnap, március 11, 2012
Tényleg igaz...
Biztos ismeritek azt a köremailt, hogy miről ismerhető fel a magyar ember: vasárnap húslevest eszik, vonaton 10 perc után előkerül a rántott hús és hasonlók. Én na hajnalban azt a pontot láttam beigazolódni, amikor egy német embernek emeltebb hangerővel, lassabban artikulálva, de továbbra is csak magyarul magyarázta el kb 5-ször, hogy nem jó helyen ül... És közben hangosan méltatlankodott, hogy miért nem érti már meg...
Szegény német ember gondolom az életét féltve ajándékozott neki egy csomag cukorkát, csak higy eleressze (amit ő magától értetődőnek is vett)...
Még szerencse, hogy csak a kedves mama utazik, ő csak a gondtalan utazást taposta ki neki... Tizenóra ennyi bájból és kellemből kicsit sok lenne...:)
Published with Blogger-droid v2.0.4
szerda, március 07, 2012
ha csak egyszer...
... az életben tartani tudnám a napi munkatervemet...
... és ha ez véletlenül pont ma lett volna, akkor már 1,5 órája aludnék, két nyers előadás változat boldog tulajonosaként... így viszont 3 perce elküldtem egy 1 hete lejárt határidejű munkát, van egy fél előadásom angol nyelven (amiből még magyart kell faragnom - még szerencse, hogy az angolt is én készítettem, legalább ismerősek az ábrák :) ), és van egy másik előadás cím diám. De hát még úgyis van 48 órám (minusz két munkanap)... és azok után, hogy ma a folyosón megtaláltam a múlt héten elveszített fülbevaló-hátsó-pöckömet, amiről már rég lemondtam, én bizony még a csodákban is hiszek. :)
... és ha ez véletlenül pont ma lett volna, akkor már 1,5 órája aludnék, két nyers előadás változat boldog tulajonosaként... így viszont 3 perce elküldtem egy 1 hete lejárt határidejű munkát, van egy fél előadásom angol nyelven (amiből még magyart kell faragnom - még szerencse, hogy az angolt is én készítettem, legalább ismerősek az ábrák :) ), és van egy másik előadás cím diám. De hát még úgyis van 48 órám (minusz két munkanap)... és azok után, hogy ma a folyosón megtaláltam a múlt héten elveszített fülbevaló-hátsó-pöckömet, amiről már rég lemondtam, én bizony még a csodákban is hiszek. :)
kedd, március 06, 2012
pillanatok...
- ... és mondja kedves doktornő, ebben a városban tetszik élni és egyedül tetszik lakni?
- Miért, talán meg szeretné kérni a kezem?
- Hát, ha most 55 évvel fiatalabb lennék, akkor még az is meglehet....
(L. bácsi 80 év körüli friss ismeretségem :) ).
- Miért, talán meg szeretné kérni a kezem?
- Hát, ha most 55 évvel fiatalabb lennék, akkor még az is meglehet....
(L. bácsi 80 év körüli friss ismeretségem :) ).
péntek, március 02, 2012
ez a hét is gyorsan elszaladt...
És a hétvége gyaníthatóan még gyorsabban el fog...:-) szabad levegőn töltött órákat tervezek, hogy csak úgy buzogjon utána bennem a napfény hatására a bőrben termelődő D-vitamin és mellesleg a lelkem is kicsit kisimuljon...
Bár a napokban próbáltam tartani magam friss fogadalmamhoz és régóta vágyott kisfőnököm mellé kerülve végre a munka szakmai része is örömöt okoz, mégis az egyik nővér, aki kb 2 év után került vissza a klinikára, megjegyezte, hogy régi szokásommal ellentétben most nagyon sok negativisztikus megnyilvánulásom van...
Elgondolkoztam...
Egyébként a főnököm jelezte, hogy nemsokára kap egy PhD hallgatót, ezért nekem már csak a minőségi munkákkal kell majd foglalkoznom... Vajon miért nem tudok ebben annyira bízni...?
Published with Blogger-droid v2.0.4
kedd, február 28, 2012
de aztán...
... beugrott, hogy most a szüleim miatt kell aggódjak, úgyhogy mégsem vagyok annyira jól... azért hallgassátok a számot és legyetek optimisták. Én az akarok lenni. Mert csak.
ma estétől...
újabb fogadalom: másokról (bárkiről/mindenkiről!) csak jót, vagy semmit. (Titkon reménykedem, hogy hátha ragályosnak bizonyul, és fordítva is fog működni)... Remélem sokáig fog tartani az elhatározás, reggel kiakasztom az emlékeztetőt Albinóra is, hogy munkába menet már ez lebegjen a szemeim előtt.
Úgy tűnik, ez az év megint a fogadalmakról fog szólni, amikkel saját gyarlóságomat próbálom csiszolgatni...
Amúgy ha nem lennék annyira elhavazva, akkor akár azt is kijelenthetném, hogy ma végre jól vagyok és pont...
Úgy tűnik, ez az év megint a fogadalmakról fog szólni, amikkel saját gyarlóságomat próbálom csiszolgatni...
Amúgy ha nem lennék annyira elhavazva, akkor akár azt is kijelenthetném, hogy ma végre jól vagyok és pont...
szombat, február 25, 2012
mennyivel jobb lenne...
... ha holnap nem kellene megint bevonulnom 24 órára a lassan már második otthonomnak számító helyre... hüp hüp
szerda, február 22, 2012
az új lakótárs:)
Már egész jól megbarátkoztunk, hagy könyvet, számítógépen cikket is olvasni, vagy esetleg tévét nézni, miközben vele foglalkozom. :)
Remélem hamarosan látszata is lesz az összeköltözésünknek...:)
Published with Blogger-droid v2.0.2
vasárnap, február 19, 2012
röpke fényképes beszámoló
 |
| Valahol Európában, az Alpok felett, utolsó Maléves utamon (bár akkor még nem is sejtettem, hogy visszafele már nem az ő vendégszeretetüket fogom élvezni...) |
 |
| Madrid fele közeledve eltűnt a hó, maradt a felhő :) |
 | |
| Február, itt a nyár... :) |
 |
| Mint egy igazi Picasso festmény :) |
 | ||
| Első esti lazac-salátám :) |
 |
| Szokatlan tapéta :) |
 | ||
| A szerény kis ebédünk a Sonka múzeumban a Prado-látogatás előtt (a sajttálat itt még nem hozták ki ;) ) |
Kétszer pedig be kellett ugorjak oktatni reggel 7-kor, rendszerint nálam idősebbeket, holott én is oktatásra vágyódtam volna a többi "workshop" valamelyikén. És még annál is jobban vágytam volna reggel legalább 8-ig aludni...
Találkoztam pár olasz és nem csak olasz baráttal, jókat beszélgettünk, és nagyon jó érzés volt, hogy abban az embertömegben végre akkor sem lettem volna teljesen egyedül, ha épp nem jön még 3 kolléga Magyarországról (ezt egyébként már Amszterdamban is éreztem, ahol viszont tényleg nem voltak itteni kollégák).
Utolsó előtti nap aztán felbolydult a hangulat, amikor kiderült, hogy a Malév csődbe ment és nem is fog csoda történni a 7700 úton maradt emberrel, ha nem gondoskodunk magunknak új járatról. Nekem szerencsém volt, mert intézték a sorsomat, de pl. az egyik kolléganőm ügyében még a szüleim segítségét is be kellett vetni, hogy kapcsolatba tudjon lépni a turisztikai céggel, aki az ő repülőjegyét intézte.
Mi végül Lufthansával jöttünk, szerencsére kalandmentesen, ez volt az utolsó ebédünk, német precizitással megtervezve, összecsukható villával, hidegen.
Itt a vége, fuss el véle.. :)
csütörtök, február 16, 2012
.. a dolgok jó oldala...
... még szerencse, hogy megsavanyodott a múlt hét vége óta felbontatlanul árválkodó somlói galuska a hűtőben, máskülönben napokig lelkiismeretfurdalásom lenne, amiért este 11-kor megettem és még csak a kitűzött napi félórás testmozgást sem tudtam beiktatni (munka, munka, és megint csak...).
... így maradt a mézes joghurt, mert az éhemet azért még az első savanyú falat sem tudta elvenni. :)
... így maradt a mézes joghurt, mert az éhemet azért még az első savanyú falat sem tudta elvenni. :)
szerda, február 15, 2012
legszigorúbb kritikusom...
... a tulajdon édesanyám, aki szerint legutóbbi bejegyzésem csak holmi blog-karikatúra, mert hiszen az egy sort is alig éri el... hiába próbáltam neki magyarázni, hogy van az kettő is (gyorsan leellenőriztem és tényleg :) ), és hogy hát a fotó, meg a tél, meg a pillanat meg hasonlók (arról nem is beszélve, hogy amikor először kínkeservesen megszerkesztettem az ennél kicsit hosszabb verziót Okoskatelefonkámon, akkor elúszott az egész, mert elszaladt a net) ... de hiába, ő akkor is hosszabb bejegyzést vár, legyen mondjuk Madridról, pedig ő egyike azon keveseknek, akiket gyakorlatilag naponta részletesen felvilágosítottam az eseményekről és jobban emlékszik a kongresszus estéire mint én, hála a jóféle portugál vörösbornak... :) próbáltam meggyőzni, hogy legyen a krónikásom, én mindent részletesen úgyis elmesélek, ő pedig csak le kell pötyögje és akkor végre cserebogiból ismét áradni fog a karakter, de erre már nem hajlandó... hát így épüljek én a kritikáktól és terjedelmesedjek és sokasodjanak bejegyzéseim...
... mondjuk a terjedelmesedés része megy magától, ámbár új lakótársam talán tesz majd ez ellen egy keveset. De ez már másik bejegyzés lesz... :)
... mondjuk a terjedelmesedés része megy magától, ámbár új lakótársam talán tesz majd ez ellen egy keveset. De ez már másik bejegyzés lesz... :)
hétfő, február 13, 2012
haliHó:)
Hol vár állott, most hóhalom...
Két épület között papucsban rohangászva késztetett megállásra a szikrázó napsütés és puha hótakaró látványa.:) végre egy igazi tél itt is! :)
Published with Blogger-droid v2.0.2
csütörtök, február 09, 2012
hüp hüp
... ma abban a kellemetlen meglepetésben volt részem, hogy az általában itthon használt szabadidő nadrág elkezdett feszülni a kritikus helyeken... sajnos a mérleg is megerősítette, hogy nem a nadrág ment össze, hanem én lettem minden madridi vacsoránként 1-1 kg-al súlyosabb egyéniség... mivel a reggeli zumbákról mormota lelkem lecsatlakoztatott, valami más sportot kell kitaláljak... megnézem, hogy hétvégén milyen sporteszköz lesz akciós és lépek...
...remélem nem egyedül a curlinghez való felmosónyél lesz leárazva...
...remélem nem egyedül a curlinghez való felmosónyél lesz leárazva...
szerda, február 08, 2012
csak türelmesen ki kell várni...
... és a probléma megoldja önmagát....
Kb 3 hete pénteken elmentem a bankomba, hogy csomagot váltsak, mert elegem lett a sok számlavezetési díjból és került olcsóbb opció. Ha már ott voltam (ügyelet után, reggel 10-kor, félig rohanvást haza csomagolni), a kedves ügyintéző megpróbált rábeszélni egy hitelkártyára, amivel annyival többet meg lehetne összességében spórolni, tekintve, hogy pénzügyi életemet virtuálisan bonyolítom. Akkor bele is mentem (bár fele nem is jutott el az agyamig) és össze is szedegettem a szükséges papírokat, bár időnként azért felmerült bennem a kétség, hogy akarom-e én ezt igazán (a hitel szó bennem elég negatív érzelmeket ébreszt).
Aztán a kocka eldőlt, papírok elmentek és jött a várakozás - máig. Amikor is egy hűvös hangú, félig magyarázkodó levélben közölték, hogy nem találtak alkalmasnak a hitelkártya igénylésre (a munkaviszonyomról makogtak valamit). Hiába na, manapság orvosnak lenni egy klinikán errefele cseppet sem bizalomgerjesztő foglalkozás, legalábbis banklakó szemekkel. Az enyhe meglepődés és fejcsóválás mellett azért legalább ugyanannyi megkönnyebbülést is érzek... megmenekültem a "h" betűs szótól. :)
Kb 3 hete pénteken elmentem a bankomba, hogy csomagot váltsak, mert elegem lett a sok számlavezetési díjból és került olcsóbb opció. Ha már ott voltam (ügyelet után, reggel 10-kor, félig rohanvást haza csomagolni), a kedves ügyintéző megpróbált rábeszélni egy hitelkártyára, amivel annyival többet meg lehetne összességében spórolni, tekintve, hogy pénzügyi életemet virtuálisan bonyolítom. Akkor bele is mentem (bár fele nem is jutott el az agyamig) és össze is szedegettem a szükséges papírokat, bár időnként azért felmerült bennem a kétség, hogy akarom-e én ezt igazán (a hitel szó bennem elég negatív érzelmeket ébreszt).
Aztán a kocka eldőlt, papírok elmentek és jött a várakozás - máig. Amikor is egy hűvös hangú, félig magyarázkodó levélben közölték, hogy nem találtak alkalmasnak a hitelkártya igénylésre (a munkaviszonyomról makogtak valamit). Hiába na, manapság orvosnak lenni egy klinikán errefele cseppet sem bizalomgerjesztő foglalkozás, legalábbis banklakó szemekkel. Az enyhe meglepődés és fejcsóválás mellett azért legalább ugyanannyi megkönnyebbülést is érzek... megmenekültem a "h" betűs szótól. :)
kedd, február 07, 2012
jótanács...
... kerüljétek az 5 csillagos szállodákat, mert nincs bennük ingyen wifi... :)
... és még jópár ehhez hasonló tapasztalattal lettem gazdagabb Madridban...
... az új úticél is megvan már, újabb város, ahol még sohasem jártam. :)
.. és végre egy nyári hónapban is utazhatok majd, amikor nem a vacogás képezi majd a testmozgás döntő részét...:)
... és még jópár ehhez hasonló tapasztalattal lettem gazdagabb Madridban...
... az új úticél is megvan már, újabb város, ahol még sohasem jártam. :)
.. és végre egy nyári hónapban is utazhatok majd, amikor nem a vacogás képezi majd a testmozgás döntő részét...:)
kedd, január 31, 2012
...
... ma kínait akartam rendelni, egyből két adagot, hogy holnapra is meglegyen az ebédem ...
... többszöri próbálkozásra sem vették fel a telefont az étteremben...
... nincs is gazdasági válság...
(vagy bezárták a kínait...)
... többszöri próbálkozásra sem vették fel a telefont az étteremben...
... nincs is gazdasági válság...
(vagy bezárták a kínait...)
szombat, január 28, 2012
..egyre idegesebb...
... vagyok, mert egyre jobban fogynak a napok a kongresszusig (csütörtökön repülök), és egyre csak szaporodnak a feladatok...
... és a csokikészletem is döbbenetesen leapadt... csak arra emlékszem, hogy megbontok egy tábla csokit, és a következő percben már hipp-hopp, eltűnt a tartalma... én volnék, vagy holmi gonosz csokievő szellem költözött be hozzám...? ... a kosztümpróbánál majd kiderül...
... és a csokikészletem is döbbenetesen leapadt... csak arra emlékszem, hogy megbontok egy tábla csokit, és a következő percben már hipp-hopp, eltűnt a tartalma... én volnék, vagy holmi gonosz csokievő szellem költözött be hozzám...? ... a kosztümpróbánál majd kiderül...
vasárnap, január 22, 2012
muszáj...
... levigyem a szemetet, mert már nem bírom 4 fal között, a készülő poszter társaságában... még az előkerült dugi-csokik, energiaitalok, kávék, narancs és alma sem segít. Ide bizony oxigén kell...
hétfő, január 16, 2012
:(
szomorú, hogy amikor a leginkább vígasztalnom és erőt adnom kellene, akkor hagynak el engem is a szavak...
.... tettekhez viszont túl nagy a távolság. :(
.... tettekhez viszont túl nagy a távolság. :(
vasárnap, január 15, 2012
ismét vasárnap este...
... és épp egy unalmas bejegyzésre készültem, amikor a szüleim mondták, hogy mi zajlik jelen pillanatban Bukarestben ...
... talán újabb forradalom, talán csak egy kisebb megmozdulás, pár éven belül ugyebár ez is kiderül ...
... az internet csodája, hogy az online tévéadókon gyakorlatilag bármi élőben követhető jónéhány száz km távolságból is: még ez is.
... talán újabb forradalom, talán csak egy kisebb megmozdulás, pár éven belül ugyebár ez is kiderül ...
... az internet csodája, hogy az online tévéadókon gyakorlatilag bármi élőben követhető jónéhány száz km távolságból is: még ez is.
vasárnap, január 08, 2012
fáradtabban
... megyek neki az új hétnek, mint ahogy belevágtam a hétvégébe, na de nagy reményeket fűzök a hajnali zumbákhoz (amik a hétvégi nagy grafikonolásba nem fértek bele) és a reggeli kávékhoz. :) Szoknyát nem fogadok az új hétre, helyette legyen mondjuk nem-farmer-nadrág nem-síkabáttal. És mondjuk szempillaspirál (bár ezt még nagyon fogom bánni, mert mindig megfájdul tőle a fejem). Más célkitűzés most nem jut eszembe, álmos vagyok és kissé lehangolt, hogy máris itt az új hét.
Ma megittam életem első Hell-jét, szőlő ízesítéssel, egész finom volt.:) Nem tesz idegessé és álmossá, mint a PirosBika, de az is lehet, hogy csak az olasz főnökömmel folytatott félórás megbeszélés nyomta el ezt a hatását.
Holnaptól pedig Albinó ismét társam lesz a buszozásban és az osztályon, hogy amikor véletlenül nagy a csend, hipp-hopp le tudjak futtatni pár statisztikát... mennyivel jobb lett volna, ha hajdanán csak azt vallom be a profnak, hogy a szorzótáblára még valamelyest emlékszem, ahelyett, hogy elárulom, hogy hallottam már hírét az SPSS-nek 6 évnyi egyetemi bóklászásaim közepett...
Ma megittam életem első Hell-jét, szőlő ízesítéssel, egész finom volt.:) Nem tesz idegessé és álmossá, mint a PirosBika, de az is lehet, hogy csak az olasz főnökömmel folytatott félórás megbeszélés nyomta el ezt a hatását.
Holnaptól pedig Albinó ismét társam lesz a buszozásban és az osztályon, hogy amikor véletlenül nagy a csend, hipp-hopp le tudjak futtatni pár statisztikát... mennyivel jobb lett volna, ha hajdanán csak azt vallom be a profnak, hogy a szorzótáblára még valamelyest emlékszem, ahelyett, hogy elárulom, hogy hallottam már hírét az SPSS-nek 6 évnyi egyetemi bóklászásaim közepett...
szombat, január 07, 2012
na és a következtetés.. :)
... 3 nap után "gyökeres" (khmm khmm) életmódváltoztatás után: bár a munkahelyi helyzetemben nem sok minden változott (és az sem feltétlenül a kívánt irányba), de kicsit tényleg jobban érzem magam. :)
péntek, január 06, 2012
statisztika...
... ha hiszitek, ha nem, az elhatározásból a legkönnyebben a szoknyát, fülbevalót és kávét tudtam tartani, ez mindhárom nap összejött... a torna még az első reggel sikerült, utána a visszaalvások miatt kétszer elmaradt, a rúzs ma reggel kopott ki a listáról, az itthoni reggeli viszont egyetlen egyszer sem sikerült... kész szerencse, hogy van a hőn szeretett kis büfénk a kórház udvarán, ahol már hitelben is kapok szendvicset, ha épp arra járok és nincs nálam a pénztárcám. :)
.. a kora esti lefekvésben pedig kétszer túl is teljesítettem, ugyanis 10 óra helyett már 7-kor édesdeden aludtam keresztben az ágyon, villanyfénynél, a háttérben a dübörgő televízióval - mindezt a munka helyett...
... a befizetést pedig holnap reggel megejtem, hogy el ne szabotálja végül a memóriám... bár a január meglehetősen zűrös lesz, de azért hátha sikerül erre is egy kis időt szakítanom.
Még megálmodom, mi legyen a jövő heti célkitűzés, de azt hiszem, hogy a nagybetűs MUNKÁ-ról fog szólni reggel-délben-este. Szoknyától függetlenül. :)
.. a kora esti lefekvésben pedig kétszer túl is teljesítettem, ugyanis 10 óra helyett már 7-kor édesdeden aludtam keresztben az ágyon, villanyfénynél, a háttérben a dübörgő televízióval - mindezt a munka helyett...
... a befizetést pedig holnap reggel megejtem, hogy el ne szabotálja végül a memóriám... bár a január meglehetősen zűrös lesz, de azért hátha sikerül erre is egy kis időt szakítanom.
Még megálmodom, mi legyen a jövő heti célkitűzés, de azt hiszem, hogy a nagybetűs MUNKÁ-ról fog szólni reggel-délben-este. Szoknyától függetlenül. :)
szerda, január 04, 2012
ma minden sikerült...
Kivéve az otthoni reggelit és a 10 órai elalvást, mivel már 7 után kidőltem és most ébredtem. De kezdetnek azért nem is olyan rossz.. :)
Published with Blogger-droid v2.0.2
kedd, január 03, 2012
új év, új szelek...
... új elhatározások, hogy megtaláljam régi önmagam. Ennek a szükségességére a ma reggeli összeomlásom után jöttem rá, úgyhogy most a motiváció nem hiányzik, ismét kiegyensúlyozott, derűs és fellegekben járó akarok lenni és nem észrevenni, hogy mi zajlik körülöttem, és erre most energiát is szándékozok áldozni.
Újévi fogadalmat ugyan nem tettem, de:
- holnap reggeltől 6-kor kelek, persze kivéve hétvégéken, amikor mondjuk legyen 8 (Add, kérlek, hogy sikerüljön is)
- ébredés után 20 percet tornászom vidám zenére
- itthon kávézom és eszem valami műzli jellegűt vagy amire még futja az időből :)
- este 10-kor lefekszem aludni
- minden este elmosogatom a bögréimet
- befizetek a közeli fitness szalonba spinningre és/vagy zumbára (egyelőre 10 alkalmas bérletre, aztán ha nem halálozok el heveny izomnekrózisban vagy szívinfarktusban, és megszeretem a mozgást, akkor még folytatom)
- ezen a héten mindennap szoknyában megyek a munkahelyemre
- és mindennap más fülbevalóval
- és teszek rúzst.
... és persze napi legalább 3 órát dolgozom itthon is (ez mondjuk nem nagy változás az eddigiekhez képest...).
Nna.
Apró dolgoknak tűnhetnek ezek nektek, de akik ismernek, tudják, hogy most tényleg nagy célkitűzéseket állítottam fel (magamhoz képest:) ).
... majd meglátjuk, meddig tart ki az elhatározás, egyelőre ha egy hetet sikerül így végigzötyögni, máris nagyon büszke leszek magamra.
Most pedig rohanok mosogatniiii...... :)
Újévi fogadalmat ugyan nem tettem, de:
- holnap reggeltől 6-kor kelek, persze kivéve hétvégéken, amikor mondjuk legyen 8 (Add, kérlek, hogy sikerüljön is)
- ébredés után 20 percet tornászom vidám zenére
- itthon kávézom és eszem valami műzli jellegűt vagy amire még futja az időből :)
- este 10-kor lefekszem aludni
- minden este elmosogatom a bögréimet
- befizetek a közeli fitness szalonba spinningre és/vagy zumbára (egyelőre 10 alkalmas bérletre, aztán ha nem halálozok el heveny izomnekrózisban vagy szívinfarktusban, és megszeretem a mozgást, akkor még folytatom)
- ezen a héten mindennap szoknyában megyek a munkahelyemre
- és mindennap más fülbevalóval
- és teszek rúzst.
... és persze napi legalább 3 órát dolgozom itthon is (ez mondjuk nem nagy változás az eddigiekhez képest...).
Nna.
Apró dolgoknak tűnhetnek ezek nektek, de akik ismernek, tudják, hogy most tényleg nagy célkitűzéseket állítottam fel (magamhoz képest:) ).
... majd meglátjuk, meddig tart ki az elhatározás, egyelőre ha egy hetet sikerül így végigzötyögni, máris nagyon büszke leszek magamra.
Most pedig rohanok mosogatniiii...... :)
hétfő, január 02, 2012
szombat, december 31, 2011
hát akkor...
lássuk, mit hoz ez a 2012... :) bízzunk benne, hogy még több szépet és jót és legfőképpen egészséget (számomra ez volt az idei év tanulsága).
Mindenkinek boldog, békés, kiegyensúlyozott új esztendőt és akivel csak lehet viszlát személyesen. :)
UI: én vagy végig ügyelem a jövő évet, vagy aludni fogok a holnapi nap alapján... remélem én dönthetem el, melyik legyen... :)
Mindenkinek boldog, békés, kiegyensúlyozott új esztendőt és akivel csak lehet viszlát személyesen. :)
UI: én vagy végig ügyelem a jövő évet, vagy aludni fogok a holnapi nap alapján... remélem én dönthetem el, melyik legyen... :)
csütörtök, december 29, 2011
elso bejegyzes...
... Elso okostelefonomrol.:)
Foto biztosan lesz rola, a nevet most szuleim kell szolgaltassak, ugyanis az o angyalkajuk potolta bele a legtobbet:)
Ma vittem eloszor a munkahelyemre, de annyi bonyodalom adodott, hogy nemigen maradt idom matatni es mutogatni...
Egyebkent lassan kezdem megerteni, hogyan is lehet rovid ido alatt okostelefonod rabjava valni... Engem is szepen lassan behaloz, bar probalom rendithetetlennek es megkornyekezhetetlennek mutatni magam...
Published with Blogger-droid v2.0.2
szombat, december 24, 2011
Boldog Karácsonyt! :)
Ma hallottam először ezt a számot a konyhában sürgölődés közben, a szöveg is mellékelve van a tubicán, szóljatok, ha valamelyik szót nem értitek. :D
vasárnap, december 18, 2011
eszem-iszom-alszom :)
ma este még lazítok a tizenpárórás hazaút után, holnaptól viszont bekapcsolódok a karácsonyi nagytakarításba és megpróbálom kicsit behozni a lemaradást a munkáimban, amit az okozott, hogy az utóbbi 1 hétben munka után hazaérve már csak bámultam bele a nagyvilágba, ajándékokat vásárolgattam és ixxeltem a napokat, ameddig végre hazajöhetek :)
6 hónap alatt meglepően sok minden megváltozott itthon, és ebből a változásból és a családomból akarok most én is egy kis erőt meríteni a megújuláshoz, mert feltartóztathatatlanul trappolok a HP-vé válás felé.
6 hónap alatt meglepően sok minden megváltozott itthon, és ebből a változásból és a családomból akarok most én is egy kis erőt meríteni a megújuláshoz, mert feltartóztathatatlanul trappolok a HP-vé válás felé.
kedd, december 13, 2011
dupla kinyiff
... ma másodszor is kinyiffantottam az első színes képernyős telefonomat - legutóbb még Firenzében nyomtam oda másfél liter ásványvízzel és néhány konzervvel az aszfalthoz, ma simán csak reptettem a táskából pár métert az orvosi szoba kemény padlóján...
... tényleg ideje hazamenni, mert lassan kezdek ön- és közveszélyes lenni...
... a kütyüim mindenesetre kezdhetik a rettegést... remélem hazaérek, mielőtt az embereket kezdeném bántani...:)
... bár, ha jobban belegondolok, már ezt a bántást is elkezdtem... (utólag is ezer bocs, és boldog szülinapot!)
... tényleg ideje hazamenni, mert lassan kezdek ön- és közveszélyes lenni...
... a kütyüim mindenesetre kezdhetik a rettegést... remélem hazaérek, mielőtt az embereket kezdeném bántani...:)
... bár, ha jobban belegondolok, már ezt a bántást is elkezdtem... (utólag is ezer bocs, és boldog szülinapot!)
hétfő, december 12, 2011
szétestem...
... ezért mostantól este 10-kor fekszem, legalább 8 órát alszom, halomra gyártom az emlékeztető cetliket és igyekszem kis mozgást is becsempészni a hétköznapokba. Meglátjuk, mennyi blogbejegyzés fér bele a napi rutinba a régi-új feladatok tükrében... :)
péntek, december 09, 2011
nemzetközi kavarodás..
... a finn nevűnek tűnő lány, aki Finnországot képviseli, ma megszólított magyarul, mert, mint kiderült, az anyukája magyarországi, az apukája olasz, ő pedig egészen az egyetemmel bezáróan Padovában tanult.
... az Ausztriából érkezett egyszem srác pedig 2 évvel ezelőttig Budapesten élt és dolgozott...
Amúgy a mai nap egész jó volt, egész addig a pontig, ameddig ki nem derült, hogy Európát a nagy országok képviselői még mindig csak Ausztriával bezárólag számolják... aki nem oda vagy nyugatabbra született, vagy a szülei vagy ő nem vándorolt oda, az nyugodtan leírhatja magát, mert mások már sokkal régebb megtették...
... az Ausztriából érkezett egyszem srác pedig 2 évvel ezelőttig Budapesten élt és dolgozott...
Amúgy a mai nap egész jó volt, egész addig a pontig, ameddig ki nem derült, hogy Európát a nagy országok képviselői még mindig csak Ausztriával bezárólag számolják... aki nem oda vagy nyugatabbra született, vagy a szülei vagy ő nem vándorolt oda, az nyugodtan leírhatja magát, mert mások már sokkal régebb megtették...
csütörtök, december 08, 2011
hosszú nap volt...
... és az eddigiek alapján nekem nem lesz a kedvenc városom Amszterdam (egyik kolléganőmmel ellentétben)...
... hajnali 5:10-kor, két órával a repülő indulása előtt derült ki, hogy az összes iratom és az utazásra szánt pénzem ottmaradt a tegnap esti szülinapi buli színhelyén, kész szerencse, hogy a szülinapos férje ébreszthető volt és megerősítette a táskám jelenlétét a fogasukon, és a lakásuk sem volt túl messze, így a reptér előtt még oda is elugorhattunk (felrúgva az összes közlekedési szabályt, nem volt szívbajos a taxis, még akkor sem, amikor a szél a kukákat az autó után gurította az út kellős közepére). A beszállással nem volt gond, a felszállással már annál inkább, mert a kukagörgető szél a repülőt is elég alaposan össze-vissza rázta, ez volt eddigi legrosszabb felszállásom, bosszúból végig is aludtam, mert végig felhők takartak mindent, hideg is volt, kicsi is volt a sonkás szendvics, amivel a Malév kedveskedett (de úgy látszik, energiadús, mert azóta még nem ettem semmit és még nem hipóztam, na de azért lassan ideje körülnézni itt a szállodásban is, hátha találok valami ehetőt a díszbambuszokon kívül is).
Az amszterdami reptéren a futószalagok nem működtek, így rengeteget kellett gyalogolni a kijáratig, mire megtaláltam a buszt, alaposan elfáradtam. Egyébként nagyon szép és elegáns, de meglepetésemre a Ferihegy 2B terminál is csak méretben maradt el mögötte, eleganciában vetekedett ezzel a reptérrel.
4 euróért aztán busszal elhoztak a szállodába, a nevéből ítélve 5 csillagos, de sehogy sem tudok elfogadható hőmérsékletet teremteni a szobámban, ezért a délutánt nagyjából a paplan alatt töltöttem, alvással és a volt olasz főnökömmel való megbeszélésre készüléssel. Mivel viharos szél kalapácsolt egész nap az ablakon, valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy bemenjek a központba. Ehhez vissza kell ugyanis menni a reptérre, ott vonatra szállni és végül ugyanezt visszafele is megtenni. Úgyhogy a mai nap csendes pihenéssel és munkával fog telni, és informálódok arról, hogy mit érdemes megnéznem a maradék 1,5 napban, ami Amszterdamnézéssel fog telni.
Egyébként a szállodában is jól rámijesztettek kétszer, először, amikor éktelen dörömböléssel hozták a továbbképző anyagát, másodszor pedig amikor az ajtó alatt juttattak el egy borítékot, benne a mentorom nevével (olasz főnököm lesz a mentorom is, micsoda meglepetés és véletlen egybeesés... :) ). Olyan hanghatás kísérte a boríték becsúsztatását, mintha valaki a szobámban mászkálna és furán szuszogna...
Egyébként szerencsére előadást nem kell tartsak a program alatt, csak kérdések feltevését osztották rám, ez igazán nagy megkönnyebbülés Artimino után. :)
Korábban 2 előadásra lehetett jelentkezni a 3-ból, ebből a statisztikára be is osztottak (ez volt az első favorit), de a második favorit cikk-bírálat írás helyett a "hogyan bánjunk a médiával" előadásra tettek be... ezek után azt hiszem, betörök a médiába is, elvégre kb 1,5 órás előadással a hátam mögött ez már semmiség lesz. :)
Amúgy most épp kicsinek és elhagyatottnak érzem magam, Magyarországot egyedül én képviselem, otthonról pedig egy bukaresti és egy kolozsvári román lány érkezik, egyiket sem ismerem. Firenzéből lesz két ismerős a programfüzet alapján, remélem csapódhatok majd a lányhoz, a srác kicsit magasan hordta már akkor is az orrát, amikor ott voltam, és gondolom ez azóta sem változott.
Ha igaz az, hogy amennyire rosszul indul egy ilyen program, olyan jól ér véget, akkor ez lesz életem legnagyszerűbb továbbképzése... pedig Artimino után elég magasan lóg az a léc...
... hajnali 5:10-kor, két órával a repülő indulása előtt derült ki, hogy az összes iratom és az utazásra szánt pénzem ottmaradt a tegnap esti szülinapi buli színhelyén, kész szerencse, hogy a szülinapos férje ébreszthető volt és megerősítette a táskám jelenlétét a fogasukon, és a lakásuk sem volt túl messze, így a reptér előtt még oda is elugorhattunk (felrúgva az összes közlekedési szabályt, nem volt szívbajos a taxis, még akkor sem, amikor a szél a kukákat az autó után gurította az út kellős közepére). A beszállással nem volt gond, a felszállással már annál inkább, mert a kukagörgető szél a repülőt is elég alaposan össze-vissza rázta, ez volt eddigi legrosszabb felszállásom, bosszúból végig is aludtam, mert végig felhők takartak mindent, hideg is volt, kicsi is volt a sonkás szendvics, amivel a Malév kedveskedett (de úgy látszik, energiadús, mert azóta még nem ettem semmit és még nem hipóztam, na de azért lassan ideje körülnézni itt a szállodásban is, hátha találok valami ehetőt a díszbambuszokon kívül is).
Az amszterdami reptéren a futószalagok nem működtek, így rengeteget kellett gyalogolni a kijáratig, mire megtaláltam a buszt, alaposan elfáradtam. Egyébként nagyon szép és elegáns, de meglepetésemre a Ferihegy 2B terminál is csak méretben maradt el mögötte, eleganciában vetekedett ezzel a reptérrel.
4 euróért aztán busszal elhoztak a szállodába, a nevéből ítélve 5 csillagos, de sehogy sem tudok elfogadható hőmérsékletet teremteni a szobámban, ezért a délutánt nagyjából a paplan alatt töltöttem, alvással és a volt olasz főnökömmel való megbeszélésre készüléssel. Mivel viharos szél kalapácsolt egész nap az ablakon, valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy bemenjek a központba. Ehhez vissza kell ugyanis menni a reptérre, ott vonatra szállni és végül ugyanezt visszafele is megtenni. Úgyhogy a mai nap csendes pihenéssel és munkával fog telni, és informálódok arról, hogy mit érdemes megnéznem a maradék 1,5 napban, ami Amszterdamnézéssel fog telni.
Egyébként a szállodában is jól rámijesztettek kétszer, először, amikor éktelen dörömböléssel hozták a továbbképző anyagát, másodszor pedig amikor az ajtó alatt juttattak el egy borítékot, benne a mentorom nevével (olasz főnököm lesz a mentorom is, micsoda meglepetés és véletlen egybeesés... :) ). Olyan hanghatás kísérte a boríték becsúsztatását, mintha valaki a szobámban mászkálna és furán szuszogna...
Egyébként szerencsére előadást nem kell tartsak a program alatt, csak kérdések feltevését osztották rám, ez igazán nagy megkönnyebbülés Artimino után. :)
Korábban 2 előadásra lehetett jelentkezni a 3-ból, ebből a statisztikára be is osztottak (ez volt az első favorit), de a második favorit cikk-bírálat írás helyett a "hogyan bánjunk a médiával" előadásra tettek be... ezek után azt hiszem, betörök a médiába is, elvégre kb 1,5 órás előadással a hátam mögött ez már semmiség lesz. :)
Amúgy most épp kicsinek és elhagyatottnak érzem magam, Magyarországot egyedül én képviselem, otthonról pedig egy bukaresti és egy kolozsvári román lány érkezik, egyiket sem ismerem. Firenzéből lesz két ismerős a programfüzet alapján, remélem csapódhatok majd a lányhoz, a srác kicsit magasan hordta már akkor is az orrát, amikor ott voltam, és gondolom ez azóta sem változott.
Ha igaz az, hogy amennyire rosszul indul egy ilyen program, olyan jól ér véget, akkor ez lesz életem legnagyszerűbb továbbképzése... pedig Artimino után elég magasan lóg az a léc...
hétfő, december 05, 2011
nem szeretném...
... belegyömöszölni a csizmámba az élre vasalt új nadrágot, ingeket és a kardigánt (mert még reménykedem benne, hogy gondos vállfára akasztással megúszom a vasalást, vagy legalább a felét... :) ), amivel ma csupa kényszerből megleptem magam, de azért (ha nem gondolok a mai számlákra) így is teljes az örömöm, igazán jó gyerekfelnőtt voltam, hogy ennyi mindent hozott a Mikulás. :)
... csak ne fáradtam volna el annyira a próbálgatásban, nem maradt energiám végiggondolni sem az utazás részleteit, és a holnapi ügyelet után már nem is nagyon lesz rá időm...
... csak legalább a fogkefét ne hagyjam itthon, mert két hónap leforgása alatt már kétszer kellett vásároljak utazásaim alatt a szétszórtságom miatt. Minden korábbi vásárolt fogkefe/hónap rekordomat megdöntöttem... :)
... és vásároltam ma visszazárható 1 literes zöldségtároló fóliát, ami mellesleg a doboz szerint megfelel az EU légiközlekedés kézipoggyász-előírásainak is... hát nem bámulatos, mi mindenre (és mindenkire) gondolnak ezek a németek? Na és van benne 20 darab fólia, amit egészen biztos, hogy nem a dobozon ábrázolt zöldborsóval fogok teletölteni...
... csak ne fáradtam volna el annyira a próbálgatásban, nem maradt energiám végiggondolni sem az utazás részleteit, és a holnapi ügyelet után már nem is nagyon lesz rá időm...
... csak legalább a fogkefét ne hagyjam itthon, mert két hónap leforgása alatt már kétszer kellett vásároljak utazásaim alatt a szétszórtságom miatt. Minden korábbi vásárolt fogkefe/hónap rekordomat megdöntöttem... :)
... és vásároltam ma visszazárható 1 literes zöldségtároló fóliát, ami mellesleg a doboz szerint megfelel az EU légiközlekedés kézipoggyász-előírásainak is... hát nem bámulatos, mi mindenre (és mindenkire) gondolnak ezek a németek? Na és van benne 20 darab fólia, amit egészen biztos, hogy nem a dobozon ábrázolt zöldborsóval fogok teletölteni...
vasárnap, december 04, 2011
dö vinner téksz it oll
Adagio koncert megy a tévében a háttérben, miközben próbálom rávenni magam, hogy (ügyelet utáni) délutáni alvás után fogjak neki megint Albinót (és főleg saját magamat) munkába állítani... eddig szépen elandalítottak a dalok, de hirtelen megtört a varázs, amikor nekifogtak angolul énekelni (ABBA- The winner takes it all), és a magyar akcentus teljesen felborzolta az amúgy egészen (szokatlanul) relaxált idegeimet...
... kész szerencse, hogy a Queen: Too much love will kill you-t már magyar fordításban énekelik, mert bár az eredetinél nincs és nem is lesz jobb, de érzékeny fülemet (és még érzékenyebb/neurotikus idegrendszeremet) ez legalább nem bántja. :)
... szerintem jó befektetés lenne nekik egy nyelvtanár, aki lefaragja ezeket a recsegéseket - ropogásokat... :)
... sokunknak (velem az élen) van akcentusunk, de legalább nem sugároztatjuk a tévében (én legalábbis nem tervezem, bőven soknak találom azt a publikumot is, akik előtt időnként el kell sziszegtessem a "thirty-three thin thoughs"-ot... a szó eleji th-ba mindig beletörik a nyelvem...).
... kész szerencse, hogy a Queen: Too much love will kill you-t már magyar fordításban énekelik, mert bár az eredetinél nincs és nem is lesz jobb, de érzékeny fülemet (és még érzékenyebb/neurotikus idegrendszeremet) ez legalább nem bántja. :)
... szerintem jó befektetés lenne nekik egy nyelvtanár, aki lefaragja ezeket a recsegéseket - ropogásokat... :)
... sokunknak (velem az élen) van akcentusunk, de legalább nem sugároztatjuk a tévében (én legalábbis nem tervezem, bőven soknak találom azt a publikumot is, akik előtt időnként el kell sziszegtessem a "thirty-three thin thoughs"-ot... a szó eleji th-ba mindig beletörik a nyelvem...).
péntek, december 02, 2011
ruhatár felfrissítés
... jövő hét szerdáig be kell szerezzek néhány ruhadarabot, ami megfelel az amszterdami "business casual" (üzleti alkalmi) dress code-nak. Ha most nyár lenne, elő tudnék varázsolni pár ruhadarabot, így viszont egyik délutánomat erre kell áldozzam, és már előre látom, hogy nagyon fogok szenvedni, mert továbbra is utálok ruhát vásárolni. :(
... nézelődtem kicsit a neten, hogy milyen irányban keresgéljek, és ott találtam az alábbi hasznos tanácsokat a társas életre, ügyfelekkel való kapcsolatokra vonatkozóan. Én bizony meglepődtem, mert pl. az email írással időnként elcsúszok, és a problémásabb válaszadásoknál nem csak 48 órát... ezen (és nemcsak) bizony még dolgoznom kell.
... nézelődtem kicsit a neten, hogy milyen irányban keresgéljek, és ott találtam az alábbi hasznos tanácsokat a társas életre, ügyfelekkel való kapcsolatokra vonatkozóan. Én bizony meglepődtem, mert pl. az email írással időnként elcsúszok, és a problémásabb válaszadásoknál nem csak 48 órát... ezen (és nemcsak) bizony még dolgoznom kell.
csütörtök, december 01, 2011
olyan jó lenne...
... érteni azokat a rövidítéseket, amiket volt olasz főnököm este 10:30-kor küldött 1 mondatos emailjébe belefoglal...
... amúgy sem mindig értem, hogy mit is akar pontosan, és most még el is kellene küldenem, amit talán kér...
... lükeségérzetem megint akutizálódott...
... amúgy sem mindig értem, hogy mit is akar pontosan, és most még el is kellene küldenem, amit talán kér...
... lükeségérzetem megint akutizálódott...
szerda, november 30, 2011
hoppá :)
... találtam még egy filmet Edwarddal... hogy mi lesz így a napi 7-8 óra szépítő alvással...?
hétfő, november 28, 2011
Edward Norton lázban égve... :)
A tegnapi ügyelet előtt éjjel 1-ig néztem egy Edward Norton filmet ("Színes fátyol" - Painted Veil) és annyira magával ragadott a színészi játéka (és kisfiús bája ;) ), na meg a történet is, hogy ma ügyelet utáni szabadnapomon még két filmet néztem meg az ő főszereplésével. A "Leaves of Grass" kicsit kilóg a sorból, meghökkentő, nem pont erre a végre számítottam (bár a film egyébként szintén nagyon jó, csak most pont nem erre a típusúra vágytam) de "Az Illuzionista" az első filmhez hasonlóan magával ragadott és elvarázsolt, moccanni sem tudtam a gép elől. Holnap biztos ennek a filmnek a hangulata fog bennem bújkálni (ahogy tegnap a "Színes fátyollal" történt, amikor épp nem elkószált beteget kerestem égen-földön, viziteltem, gyógyítottam vagy magyarázkodást hallgattam... ).
Idejét sem tudom, mikor néztem meg 3 filmet 3 nap leforgása alatt... Talán holnap már lelkiismeretfurdalásom lesz, mert akár dolgozhattam volna is helyette, na de néha jól jön egy kis elrugaszkodás a valóságtól, ami a munkahelyi gondokat is feledésbe meríti, és talán ott is ragadnak pár napig (ameddig a neten elérhető többi filmet is kimerítem... :) )
Edward, első számú kedvencemmé léptél elő... :)
Idejét sem tudom, mikor néztem meg 3 filmet 3 nap leforgása alatt... Talán holnap már lelkiismeretfurdalásom lesz, mert akár dolgozhattam volna is helyette, na de néha jól jön egy kis elrugaszkodás a valóságtól, ami a munkahelyi gondokat is feledésbe meríti, és talán ott is ragadnak pár napig (ameddig a neten elérhető többi filmet is kimerítem... :) )
Edward, első számú kedvencemmé léptél elő... :)
péntek, november 25, 2011
különös Szilveszter... :)
Ti már tudjátok, hol töltitek a Szilvesztert? Az én programom eldőlt, ügyelettel és narancslével köszöntöm majd az új esztendőt. :) Tavaly január 1-et ügyeltem, így legalább lesz összehasonlítási alapom, melyiket jobb osztályon tölteni. :)
Na de enyém lesz a Karácsony és a családomé, úgyhogy kicsit sem kell sajnálni, jó üzletet csináltam. Azzal pedig, hogy akkor jövőre az angyalkát már nagy valószínűséggel az ügyeletes orvosi szobába kell irányítanom, most még nem foglalkozom... Leszek én még nagy(darab) ember, vagy legalábbis munkában megőszült szakorvos, és eljön még egyszer az a nap, amikor mindezeket az ügyeleteket a nálam kisebbek nyakába varrhatom... bár az is igaz, hogy ez a nap azért kicsit még odébb van... :)
Na de enyém lesz a Karácsony és a családomé, úgyhogy kicsit sem kell sajnálni, jó üzletet csináltam. Azzal pedig, hogy akkor jövőre az angyalkát már nagy valószínűséggel az ügyeletes orvosi szobába kell irányítanom, most még nem foglalkozom... Leszek én még nagy(darab) ember, vagy legalábbis munkában megőszült szakorvos, és eljön még egyszer az a nap, amikor mindezeket az ügyeleteket a nálam kisebbek nyakába varrhatom... bár az is igaz, hogy ez a nap azért kicsit még odébb van... :)
csütörtök, november 24, 2011
irigylem...
... azokat, akik a munkaidő végén a munkaruhával, vonalzóval, írószerrel vagy a számítógép kikapcsolásával leteszik a munkát, és másnap reggelig még csak egy kósza gondolat szintjén sem kerül elő abból a zugból, ahova leparkolták.
... itt motoszkál valaki a fejemben, és bárhogy kínlódok, nem tudom kiűzni, túl mély (leginkább negatív) nyomokat hagyott már bennem és az összes kollégában, orvostól a betegszállítóig...
... akarata ellenére nem lehet senkit (meg)gyógyítani, főleg, ha már egészen beleszeretett a betegségtudatba, így viszont mindig hatványozottan rossz érzés tölt el, amikor fiatal arcán elcsípem a "csakazértis" mosolyt... így minden erőfeszítés merő energiapocsékolás és hiábavaló neuronpusztítás.
... a neuronáldozataim számát nem tudom, de ma biztos 4 hetet öregedtem miatta.
... itt motoszkál valaki a fejemben, és bárhogy kínlódok, nem tudom kiűzni, túl mély (leginkább negatív) nyomokat hagyott már bennem és az összes kollégában, orvostól a betegszállítóig...
... akarata ellenére nem lehet senkit (meg)gyógyítani, főleg, ha már egészen beleszeretett a betegségtudatba, így viszont mindig hatványozottan rossz érzés tölt el, amikor fiatal arcán elcsípem a "csakazértis" mosolyt... így minden erőfeszítés merő energiapocsékolás és hiábavaló neuronpusztítás.
... a neuronáldozataim számát nem tudom, de ma biztos 4 hetet öregedtem miatta.
szerda, november 23, 2011
kedd, november 22, 2011
valamikor...
... réges régen, kb 9-10 hónappal ezelőtt egyszer nagyon határozottan kijelentettem, hogy ha visszatérek a spagettievőktől és beosztanak egy bizonyos doki fennhatósága alá, akkor egész biztos pár hónapon belül odébbállok és kipróbálom, mennyire mennek még azok az idegen nyelvek, amiket régóta nem gyakorolok...
... mától egyelőre nem hivatalosan ezzel a dokival dolgozok... persze a nap nem volt problémamentes, de a csomagolásnak még nem fogtam neki, valahogy elszállt az energia, az oktatásomért való küzdelem és efelett gyakorolt kesergés lendülete, és most épp a csendes túlélés lett a fő cél, és az egy évnél kicsivel több hátralevő időt alkotó napok huzogatása...
... és a szakmát mégiscsak a könyvekből fogom megtanulni.... mert hát a könyv (és a guugelheimer izidor a pubmeddel karöltve) a legjobb barát - és kolléga...
... mától egyelőre nem hivatalosan ezzel a dokival dolgozok... persze a nap nem volt problémamentes, de a csomagolásnak még nem fogtam neki, valahogy elszállt az energia, az oktatásomért való küzdelem és efelett gyakorolt kesergés lendülete, és most épp a csendes túlélés lett a fő cél, és az egy évnél kicsivel több hátralevő időt alkotó napok huzogatása...
... és a szakmát mégiscsak a könyvekből fogom megtanulni.... mert hát a könyv (és a guugelheimer izidor a pubmeddel karöltve) a legjobb barát - és kolléga...
hétfő, november 21, 2011
kreatív :)
Barátnőm újabb ötlete. Ha valakinek megragadta a fantáziáját, bátran rendeljen belőle, biztos vagyok benne, hogy sikere lesz. :)
kedd, november 15, 2011
beteljesült...
... az álmom, amiről nemrég írtam, bár titkon azért reménykedtem benne, hogy mégsem fog...
... talán azért történt, hogy ne bízzam el magam amiatt, hogy mostanában meglepő módon megnyílnak a kapuk a magamfajta emberkének... vagy hogy ne kötelezzem el magam, mert még mindig nincs itt az ideje, ez itt nem a végső cél csak egy köztes állomás.
... a kisemberek között nem bizonyultam elég nagynak, de hátha a nagyok között azért időnként meghúzódhatom kicsiként...
... talán azért történt, hogy ne bízzam el magam amiatt, hogy mostanában meglepő módon megnyílnak a kapuk a magamfajta emberkének... vagy hogy ne kötelezzem el magam, mert még mindig nincs itt az ideje, ez itt nem a végső cél csak egy köztes állomás.
... a kisemberek között nem bizonyultam elég nagynak, de hátha a nagyok között azért időnként meghúzódhatom kicsiként...
szombat, november 12, 2011
villámlátogattam... :)
Végre sikerült meglátogatni leendő gyermekeim másfél hónapos harmadik unokatesóját.:) Elbűvölő csöppség, nagy szemekkel és meglepően nyugodt babatermészettel.:) A Mozart zenére és körbeszálldogáló színes állatseregre pedig még a ritkán előforduló pici hüppögés is abbamarad és a kiságyból csak 2 hadonászó öklöcske látszik ki (a végén még karmester lesz a legényke...). :)
Egy ilyen kis tündér láttán óhatatlanul is ébredezni kezdenek az anyai ösztönök... még szerencse, hogy a bevásárlóközpontokban és a buszokon antidótumként épp elég elrettentő példát is lát az ember lánya... :)
Egy ilyen kis tündér láttán óhatatlanul is ébredezni kezdenek az anyai ösztönök... még szerencse, hogy a bevásárlóközpontokban és a buszokon antidótumként épp elég elrettentő példát is lát az ember lánya... :)
kedd, november 08, 2011
... egyébként...
... ma beiratkoztam a hatalmas, csillogó-villogó, új, modern (satöbbi satöbbi) könyvtárba... még a regisztráció ment a legkönnyebben, utána jött a küzdelem a közönyös ruhatárossal, aki átirányított az önműködő szekrényekhez kicsit gyötrődni és ismét felfedezni magamnak a pénzzel működő zárat (ugyanis egy tréfás kedvű vállalkozó leszedte az erre utaló matricákat a szekrényemről, így magamnak kellett rájönnöm, hogy miért is nem működik, bár a mozdulataim összhangban vannak a zár anatómiájával...), aztán felfedeztem a ki- és beléptető rendszer technikáját (bár a kilépésnél sikerült a szomszédos kaput kinyitni a mozdulatommal, ezért szaladhattam át oda, hogy ki is jussak dobpergés és trombitaharsona nélkül), majd az egyik könyvtárost hoztam mozgásba a listámmal (bár úgy láttam, nincs ehhez szokva, "keresd magad mozgalom" itt a divat, na de most így járt), végül az 5 könyvből 1-et sikerült beszerezni és még 3-at választottam a kívánt szerzőktől, csak épp más címmel, mert pont azok nem voltak.
... és most Michelangelo életét olvasom Irving Stone-tól, és egymás után ismerem fel a firenzei utcákat és épületeket, amik a regény színteréül szolgálnak és néha megrázom a fejem, hogy ezek szerint mégsem álom volt, hogy nem is olyan rég még ott éltem, ha átmenetileg is...
... és most Michelangelo életét olvasom Irving Stone-tól, és egymás után ismerem fel a firenzei utcákat és épületeket, amik a regény színteréül szolgálnak és néha megrázom a fejem, hogy ezek szerint mégsem álom volt, hogy nem is olyan rég még ott éltem, ha átmenetileg is...
nagy a rend..
... nagy a csend és egy icipici magány...
... a szüleim hazautaztak, és bár már tegnap időnként elfelhősödött emiatt a tekintetem ügyeletben, mégis most tudatosult igazából, amikor délre valahogy hazavergődtem és az üres kuckó fogadott...
... szép lassan ismét megszokom, hogy reggel magamnak kell megfőzni a kávét és nincs senki, aki csendben ébresztgetne, ha óracsergés után inkább ismét visszafúrom a fejem a párnák közé, minthogy azonnal felkeljek... és 1-2 napon belül ismét belepik a ruhák a foteleket és a káosz visszaszerzi jól megérdemelt helyét az életemben és a lakásban...
... a szüleim hazautaztak, és bár már tegnap időnként elfelhősödött emiatt a tekintetem ügyeletben, mégis most tudatosult igazából, amikor délre valahogy hazavergődtem és az üres kuckó fogadott...
... szép lassan ismét megszokom, hogy reggel magamnak kell megfőzni a kávét és nincs senki, aki csendben ébresztgetne, ha óracsergés után inkább ismét visszafúrom a fejem a párnák közé, minthogy azonnal felkeljek... és 1-2 napon belül ismét belepik a ruhák a foteleket és a káosz visszaszerzi jól megérdemelt helyét az életemben és a lakásban...
szombat, november 05, 2011
megvolt...
... az avatás, egy másfél órás protokoll-sorozattal, egy esküvel és két kézfogással egy (elég hosszú) korszak lezárult...
... örülök, hogy a szüleim is élőben végigkövethették, egy kis elégtétel ez nekik a védésemről lemaradásról, bár csak kevés kép készült, mert állítólag olyan gyorsan mozogtam a talárban (nekem egyébként pont nem így tűnt, hasztalan igyekeztem a diplomát tartó kéz felé, a lábam köré fekete lapos szövetkélgyó csombolyodott és húzott vissza a szék felé...), hogy csak odafele és visszafele kaptak fotóztak le, az ünnepélyes momentumok fényképezőgéppel láthatatlanok maradtak. :)
... azóta viszont eszem a jóféle anyai leveseket és másodikokat, már csak ezért is megérte a Zavatás. :)
... és próbálom kisorsolni, hogy melyik legyen a következő visszaszámlálás témája...
... örülök, hogy a szüleim is élőben végigkövethették, egy kis elégtétel ez nekik a védésemről lemaradásról, bár csak kevés kép készült, mert állítólag olyan gyorsan mozogtam a talárban (nekem egyébként pont nem így tűnt, hasztalan igyekeztem a diplomát tartó kéz felé, a lábam köré fekete lapos szövetkélgyó csombolyodott és húzott vissza a szék felé...), hogy csak odafele és visszafele kaptak fotóztak le, az ünnepélyes momentumok fényképezőgéppel láthatatlanok maradtak. :)
... azóta viszont eszem a jóféle anyai leveseket és másodikokat, már csak ezért is megérte a Zavatás. :)
... és próbálom kisorsolni, hogy melyik legyen a következő visszaszámlálás témája...
kedd, november 01, 2011
úgy tűnik...
... idén végre eljutok Amszterdamba is. :) remélem egy kis városnézésre is marad idő a fejtágítás mellett, ami ezúttal vészjóslóan sok interaktív programot is tartalmaz...
vasárnap, október 30, 2011
azt álmodtam...
... ma hajnalban, hogy egy pályázatomra a "nem sikerült" választ kaptam egy borítékra rátűzve... kíváncsi vagyok, hogy ez most előre felkészítés volt-e, vagy csak az agyam űzött velem tréfát... :) nemsokára úgyis kiderül...
... de álmomban sem esett túl rosszul a bukta, mert akkor is az volt bennem, hogy ha nem sikerül, akkor annak biztos jól meghatározott oka van - mert hát véletlenek ugyebár nincsenek...
... de álmomban sem esett túl rosszul a bukta, mert akkor is az volt bennem, hogy ha nem sikerül, akkor annak biztos jól meghatározott oka van - mert hát véletlenek ugyebár nincsenek...
szerda, október 26, 2011
félelmek...
.. azt mondják a nagyon okos emberek, hogy a legjobb, ha szembemegyünk a félelmeinkkel... hát én erre eddigi pályafutásom során még nem nagyon tudtam rászánni magam, de gondoskodik róla a "Nagyfőnök" (lásd előző bejegyzés, ide-oda tekintgetős), hogy előbb-utóbb minden ilyen problémával szembekerüljek (csak épp mentőkocsin ne találjam magam egyszer napi 12 órás műszakokban, kettesben a sofőrrel)...
... sejthetitek, hogy ma reggel sem sikerült megúszni a tegnap este beharangozott vérvételt, mivel az osztályvezető reggeli megbeszélés után rögtön szakrendelni indult és a rá váró betegek miatt nem sok hajlandóságot mutatott erre a feladatra, a nővérek viszont mélyen megsértődve a "kivételezés" miatt, tüntetően 5 percenként megkérdezték, hogy mikor vágok neki a feladatnak (amire oly igen nagyon vágytam így ügyelet után)...
... aztán egyszer csak elindultak a lábaim és elvonszolták belül élénken tiltakozó énemet az ágyhoz, és 2 szemtanú és egy szenvedő alany jelenlétében egy szúrásból (és némi utókanyargózásból) csak lejött az a vér. Bár az alany megjegyezte, hogy nem mehet mindennap egyformán (tegnap kanyargózás nélkül jött össze), én azért magamban rettenetesen megkönnyebbültem, hogy nem kellett más vénát keresnem az akcióhoz...
P.S. köszönet Blisnek és Vera Linn-nek a bíztatásért. :)
... sejthetitek, hogy ma reggel sem sikerült megúszni a tegnap este beharangozott vérvételt, mivel az osztályvezető reggeli megbeszélés után rögtön szakrendelni indult és a rá váró betegek miatt nem sok hajlandóságot mutatott erre a feladatra, a nővérek viszont mélyen megsértődve a "kivételezés" miatt, tüntetően 5 percenként megkérdezték, hogy mikor vágok neki a feladatnak (amire oly igen nagyon vágytam így ügyelet után)...
... aztán egyszer csak elindultak a lábaim és elvonszolták belül élénken tiltakozó énemet az ágyhoz, és 2 szemtanú és egy szenvedő alany jelenlétében egy szúrásból (és némi utókanyargózásból) csak lejött az a vér. Bár az alany megjegyezte, hogy nem mehet mindennap egyformán (tegnap kanyargózás nélkül jött össze), én azért magamban rettenetesen megkönnyebbültem, hogy nem kellett más vénát keresnem az akcióhoz...
P.S. köszönet Blisnek és Vera Linn-nek a bíztatásért. :)
kedd, október 25, 2011
nyeremény...
... nemrég szólt a nővér, hogy a tegnapi beteg jelezte neki esti vizit után, hogy csak az osztályvezető főorvosnak vagy nekem engedi, hogy reggel vért vegyünk tőle... lehet, hogy ügyelet után ezt a kihívást inkább átengedem a főorvosnak és én szépen csendben elsunnyogok... :)
...azért, mert egyszer sikerült egyből megszúrni, még nem jelenti azt, hogy legközelebb is pont odanéz a Fennvaló, amikor épp közelítek felé a tűvel...
...azért, mert egyszer sikerült egyből megszúrni, még nem jelenti azt, hogy legközelebb is pont odanéz a Fennvaló, amikor épp közelítek felé a tűvel...
hétfő, október 24, 2011
kicsit hosszú...
... volt ez a nap, ügyelettel, éjszakai füleléssel és óranézegetéssel megfűszerezve, és egy budapesti villámkiruccanással... na de már csak 2 ügyelet van hátra erre a hónapra (az egyik épp holnap), és a feladatos listámon is fogynak a feladatok, már csak kettőt kell lapozni, hogy a lista végét lássam... :)
... a mai nap legnagyobb sikerélménye egyébként az volt, amikor kb 8-10 hónap után először vettem vért valakitől, akit az egész kórházban csak két nővér mer megszúrni és ők épp nem dolgoztak, a többiek pedig 1-2 próba után feladták... hát igen, a kezdő szerencséje, csak erre tudok gondolni, mert elsőre sikerült... :) Vagy csak a Fennvaló nem merte megkockáztatni, hogy az átizgult éjszaka után ha a vérvételnél elakadok, akkor ki tudja, még kiszabadul belőlem a fenevad... :)
... a mai nap legnagyobb sikerélménye egyébként az volt, amikor kb 8-10 hónap után először vettem vért valakitől, akit az egész kórházban csak két nővér mer megszúrni és ők épp nem dolgoztak, a többiek pedig 1-2 próba után feladták... hát igen, a kezdő szerencséje, csak erre tudok gondolni, mert elsőre sikerült... :) Vagy csak a Fennvaló nem merte megkockáztatni, hogy az átizgult éjszaka után ha a vérvételnél elakadok, akkor ki tudja, még kiszabadul belőlem a fenevad... :)
szombat, október 22, 2011
ma...
... szinte teljesen keresztülszeltem Magyarországot kevesebb, mint 7 óra alatt (vonattal), aztán még álltam 20 percet a zuhogó esőben a helyi buszjáratra várva...
... nem is emlékszem, mikor voltam utoljára olyan kongresszuson (ezt a mostanit leszámítva), amikor nem kellett sem posztert védeni, sem előadni, ezért a tegnap esti vacsorán voltam eddigi konferenciai pályafutásom alatt első alkalommal igazán felszabadult, végigehettem a teljes menüsort, ihattam bort (és előtte egy kis birsalmapálinkát :) ) és még a táncparkettre is eljutottam és igenis éjjel 1-kor mentem csak lefeküdni. :)
... és pár emberrel igazán jókat beszélgettem, és még az előadások is jók és hasznosak voltak...
... igazán nem bánnám, ha minden hónapban lenne az utóbbi 2,5 naphoz hasonló megmozdulás. :)
... és ha holnap még ügyelni sem kellene...
... nem is emlékszem, mikor voltam utoljára olyan kongresszuson (ezt a mostanit leszámítva), amikor nem kellett sem posztert védeni, sem előadni, ezért a tegnap esti vacsorán voltam eddigi konferenciai pályafutásom alatt első alkalommal igazán felszabadult, végigehettem a teljes menüsort, ihattam bort (és előtte egy kis birsalmapálinkát :) ) és még a táncparkettre is eljutottam és igenis éjjel 1-kor mentem csak lefeküdni. :)
... és pár emberrel igazán jókat beszélgettem, és még az előadások is jók és hasznosak voltak...
... igazán nem bánnám, ha minden hónapban lenne az utóbbi 2,5 naphoz hasonló megmozdulás. :)
... és ha holnap még ügyelni sem kellene...
vasárnap, október 16, 2011
...
... kérhetnék még egy kis plussz hétvégét...? csak egy ici-picit... csak hogy holnap még ne kelljen munkába menni...(az ember próbálkozik, bár úgyis tudja, hogy reménytelen...)
... félek a holnapi naptól, de nagyon remélem, hogy végre megszabadít attól, ami egész hétvégén nyomasztott ...
... félek a holnapi naptól, de nagyon remélem, hogy végre megszabadít attól, ami egész hétvégén nyomasztott ...
csütörtök, október 13, 2011
...
... egyszerűen csak nem jön, hogy írjak... de azért minden rendben. :)
... és a holnapi ügyelet után végre ismét egy hétvége következik, legalább 1.5 egymásutáni szabadnappal... :)
... és a holnapi ügyelet után végre ismét egy hétvége következik, legalább 1.5 egymásutáni szabadnappal... :)
szerda, október 05, 2011
olyant nem lehet...
... hogy most visszamegyek az időben április 25 körülre, amikor először kéreztem el az olasz főnökömtől, és amikor megkérdezi, hogy melyik projektbe akarok beszállni, akkor hallgatok és félrenyelek és köhögőrohamot kapok és megszökhetek a válaszadás elől...?
... a postaládámat ma betöltötte fél Európa (szakmámbeli nagyja) és most kicsit (nagyon) stresszel, hogy olyan nevek várnak válaszokat, akiknek nem gondoltam, hogy valaha is a szeme elé kerülök... és ezek után még kevésbé szeretnék a színük elé kerülni...
... igazán csak most az egyszer, lééégyszi... :(
... a postaládámat ma betöltötte fél Európa (szakmámbeli nagyja) és most kicsit (nagyon) stresszel, hogy olyan nevek várnak válaszokat, akiknek nem gondoltam, hogy valaha is a szeme elé kerülök... és ezek után még kevésbé szeretnék a színük elé kerülni...
... igazán csak most az egyszer, lééégyszi... :(
kedd, október 04, 2011
Helló, október :)
... mivel ismét elhalasztották az absztrakt leadási határidőt, megint ráérek (ráérünk) kicsit javítgatni a 3 remekművet... csak már türelmem nem nagyon van hozzá... na de 10.-én végre lejár (?) és előtte már meglesz az első ügyeletem is fél év kihagyás után... bár én még tudnám mellőzni mondjuk 40 évig... :)
... a maradék 4 ügyelet miatt pedig október többi része is gyorsan el fog telni...
... a maradék 4 ügyelet miatt pedig október többi része is gyorsan el fog telni...
csütörtök, szeptember 29, 2011
el sem hiszem...
... hogy csak ma két hete kezdtem megint itt dolgozni... nekem máris egy örökkévalóságnak tűnik...
... de mivel holnap lejár a következő kongresszusra a beküldési határidő (utolsó verziók épp főnökeimnél vannak, náluk a labda), ezért hétvégén talán megint lesz egy szusszanásnyi időm elővenni az emlékeimet... :)
... első és utolsó szabad hétvégém lesz októberben, utána már minden hétvégén ügyelek...
... de mivel holnap lejár a következő kongresszusra a beküldési határidő (utolsó verziók épp főnökeimnél vannak, náluk a labda), ezért hétvégén talán megint lesz egy szusszanásnyi időm elővenni az emlékeimet... :)
... első és utolsó szabad hétvégém lesz októberben, utána már minden hétvégén ügyelek...
kedd, szeptember 27, 2011
másfél napja..
.. van itthon megint rendes internetem (és tévém)... és már második este fekszem le 1 órával később az eredetileg tervezettnél...
.. csak már lenne hétvége, hogy lejárjon az épp aktuális visszaszámlálósdi... nem értem a két főnököm némaságát, és ez egyre jobban idegesít...
.. csak már lenne hétvége, hogy lejárjon az épp aktuális visszaszámlálósdi... nem értem a két főnököm némaságát, és ez egyre jobban idegesít...
szerda, szeptember 21, 2011
kíváncsi vagyok...
... 2 hét múlva hányan fognak engem követni abból a csoportból, akiket ma oktattam... :) ugyanis minden gyakon lehetőségük van választani köztem és egy igazi szakorvos között, és hát ma, első hivatalos oktatói napomon (na jó, csak helyettesítek másfél hónapig, szerencsére) annyira belelendültem a kutatásom tárgyát képező betegség taglalásába, hogy lekésték miattam a következő órát... :)
... én megmondtam, hogy nem való nekem az oktatás...
... és pont a gyakorlat elején felhívott a volt olasz főnököm, hogy számos (kettő, de annál sokkal többnek tűnő) absztraktot kérjen rajtam számon... amikből pedig az egyiknek ma fogtam neki... a másiknál pedig még igazából fogggalmam sincs, hogy mit is kellene tennem vele, mit várna el a főnök tőle(m)...
... én megmondtam, hogy nem való nekem a kutatás... sem...
... és mindezek fejében jövő hétfőig rendes, becsületes internetem sincs, csak egy valamiféle próbaverzió egy közeli wifi hálózattól, ami óránként 5 percre kb felenged a netre, hogy aztán kidobjon, mint az előbb is, amikor ennek a bejegyzésnek a 70%-át elúsztatta... úgyhogy azt hiszem a blogírással megvárom, ameddig nem kell mindent kétszer újraírnom...
... én megmondtam, hogy nem való nekem az oktatás...
... és pont a gyakorlat elején felhívott a volt olasz főnököm, hogy számos (kettő, de annál sokkal többnek tűnő) absztraktot kérjen rajtam számon... amikből pedig az egyiknek ma fogtam neki... a másiknál pedig még igazából fogggalmam sincs, hogy mit is kellene tennem vele, mit várna el a főnök tőle(m)...
... én megmondtam, hogy nem való nekem a kutatás... sem...
... és mindezek fejében jövő hétfőig rendes, becsületes internetem sincs, csak egy valamiféle próbaverzió egy közeli wifi hálózattól, ami óránként 5 percre kb felenged a netre, hogy aztán kidobjon, mint az előbb is, amikor ennek a bejegyzésnek a 70%-át elúsztatta... úgyhogy azt hiszem a blogírással megvárom, ameddig nem kell mindent kétszer újraírnom...
hétfő, szeptember 19, 2011
lassan lekerülnek...
... a Firenzéhez és Olaszországhoz fűződő motívumok a blogomról és nem marad más, mint a nagy reményeim (vagyis hogy olyan jó lesz nekem itt) szétszórt cserepei...
... egy fokkal még mindig jobb idegenek között csodabogárnak lenni, mint ismerősök között jognélküli rabszolgának ...
... egy fokkal még mindig jobb idegenek között csodabogárnak lenni, mint ismerősök között jognélküli rabszolgának ...
vasárnap, szeptember 18, 2011
vasárnap esti gyors :)
... meghosszabbították a kongresszus határidejét, cserébe 1 helyett 3 absztraktot kell készítenem... még szerencse, hogy nem egy egész hónappal tolták ki a határidőt, mert a hátralevő idővel egyenes arányban szaporodnak ezek az absztraktok...
... úgyhogy mostantól ezzel fognak telni az estéim - a nappaljaim pedig... na de hát ez van.
De volt egy nagyon szép hétvégém, csupa kacagással, üdítő társaság vett körül, köztük egy 11 éves kislányt, aki miatt mi felnőttek is beálltunk kreatívkodni a gyermekeknek szánt programokon. :) Eredmény: készítettem magamnak egy kis füzetet, amibe összegyűjthetem megint az összes szükséges intézmény és emberkék telefonszámait. És hogy biztosan visszatérjen az utóbbi 2 nap vidám hangulata valahányszor ránézek, minden lapra nyomtam egy édes mackós pecsétet is és lyukasztottam mellé egy kis fenyőt. :)
... úgyhogy mostantól ezzel fognak telni az estéim - a nappaljaim pedig... na de hát ez van.
De volt egy nagyon szép hétvégém, csupa kacagással, üdítő társaság vett körül, köztük egy 11 éves kislányt, aki miatt mi felnőttek is beálltunk kreatívkodni a gyermekeknek szánt programokon. :) Eredmény: készítettem magamnak egy kis füzetet, amibe összegyűjthetem megint az összes szükséges intézmény és emberkék telefonszámait. És hogy biztosan visszatérjen az utóbbi 2 nap vidám hangulata valahányszor ránézek, minden lapra nyomtam egy édes mackós pecsétet is és lyukasztottam mellé egy kis fenyőt. :)
péntek, szeptember 16, 2011
kellett nekem ugyebár...
... hát akkor ismét itt (nem itthon, mert az még mindig messze van ...), túl az első két napon, az első nagy csalódáson, amikor az, aki nagyon nem szeret engem, ezt ismét bebizonyította és megint nem amellé osztott be, aki mellett öröm lett volna este 6-ig bennmaradni és még tanulni is valamit, mert nemcsak a napi rutint végezném, időnként teljesen agyatlanul - így csak fárasztó rohangászás az egész, napi átlag 4x-i vizit (ma épp 5 sikerült, tegnap "csak" 3), időnként minden beteg az enyém az osztályon és mégis igazán egyik sem...
... azért voltak, akik örömmel fogadtak, főleg néhány nővér és pár beteg, szóval összességében még mindig nem sírom vissza Firenzét, de talán hamarosan eljön az az idő is...
És volt egy beteg, aki ma a folyosón megállított és azt kérdezte, hogy mivel a kezelőorvosa (egyik szakorvos kollégám) másik intézménybe távozik, elvállalnám-e, hogy ezentúl én gondozzam őt... de hát én még kisember vagyok ehhez... de végre egy kis gyógyír is hullott a lelkemre.
... azért voltak, akik örömmel fogadtak, főleg néhány nővér és pár beteg, szóval összességében még mindig nem sírom vissza Firenzét, de talán hamarosan eljön az az idő is...
És volt egy beteg, aki ma a folyosón megállított és azt kérdezte, hogy mivel a kezelőorvosa (egyik szakorvos kollégám) másik intézménybe távozik, elvállalnám-e, hogy ezentúl én gondozzam őt... de hát én még kisember vagyok ehhez... de végre egy kis gyógyír is hullott a lelkemre.
kedd, szeptember 13, 2011
szombat, szeptember 10, 2011
kipróbáltam - nekem bevált :)
.... nem tudom, a Trevi kút milyen statisztikákkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy hányan térnek ténylegesen vissza Rómába a pénzbedobálók közül, de én nyilvánosan tanusítom, hogy nálam működött a varázslat: ma értem vissza Rómából egy másfél napos nagyon szép kirándulás után, pedig kevesebb, mint egy éve meglehetősen alacsony összeggel (10 forinttal) teszteltem a hatását, gondolva, hogy ideje lenne a firenzei malac hatását kicsit megtörni és valami más olaszországi várost is látni, ne csak mindig ezt itt ni... Erre utána szinte 6 hónapos időtartamra jöttem vissza malacozni, na de legalább másfél napra Rómába is eljutottam, szóval eddig a "visszatérésre prediszponáló tényezők" közül a Porcellino első helyen, a Trevi kút második helyen van... mondjuk a jelen felmérésem nem tér ki arra, hogy a bedobott összeg mennyire befolyásolja a visszatérés időtartamát és előfordulási gyakoriságát (bár gyanítom, hogy a malacot sem a bedobott összeg nagyságával kápráztathattam el, mert az kb 20 cent körül volt, ha jól emlékszem - elvégre 4 éve volt és az én agysejtseim sem igazán szaporodnak, csak halnak el szépen csendesen... :) ). Tegnap este ezért 5 euró centet dobtam be, az napi árfolyamon kb 13,75 forint. Namármost, ha legközelebb (ha lesz ilyen), 1,5 napnál kicsit több időt töltök az olasz fővárosban, akkor már akár merész következtetéseket is elkezdhetek levonni (vannak olyanok, akik ennél kevesebb alapján is meg szokták tenni...:) ).
kedd, szeptember 06, 2011
...érkezünk! :)
Ha valaki kb. 72 órát tölt Firenzében és az ideje nagyrészét múzeumlátogatással szeretné eltölteni, akkor mindenképp érdemes befektetni egy Firenze Card-ba, ami a múzeumok többségébe és a templomok egy részébe "ingyenes" belépésre jogosít fel 72 órán keresztül és benne van ugyancsak 3 napi korlátlan busz- és villamoshasználat is (az első érvényesítéstől számítva, akár buszon, akár múzeumban). Nincs benne a Santa Croce templom és a Dóm múzeum, ez viszont nekünk azt is jelenti, hogy ma ezek legalább nyitva vannak, mert nem állami múzeumok és emiatt nem is sztrájkolnak. :)
Amint anyuék felébrednek egy kis pihentető alvásból, neki is vágunk - megmutatom nekik azt a rengeteg szépséget, amit néhány száz év alatt az olasz zsenik összeálmodtak (legalábbis a kedvenceimet) és ugyanakkor el is búcsúzom tőlük, mert jövő héten ilyenkor már utoljára fogom ellenőrizni a szobát, hogy mindent összecsomagoltam-e és utána visszabuszozni azon az úton a két hatalmas csomagommal, amin kicsit több, mint 5 hónapja gyalog jöttem, tele szorongással és tanulni akarással.... és pár napra rá ismét kezdődik a munka az anyahajón...
... remélem változott valami, mire visszamegyek - ha más nem is, de legalább én...
hétfő, szeptember 05, 2011
"tökéletes" időzítés...
Apukám évtizedek óta szeretne eljutni Firenzébe.... még meg sem születtem, és már fejből tudta a város térképét és történelmét, valamit művészeti értékeit. És most, hogy ismét jól van és orvosi engedély alapján (beleértve a lányát és néhány professzort :) ) is ide is utazhat, rengeteg tervezgetés után másfél hónapja megszületett a döntés, a holnapi napot választották az érkezés időpontjának. Valahogy megneszelhették ezt az olaszok, és mert nem hagyhatták, hogy a racionálisan, előre megtervezett kirándulás jegyében zajlodjon le ez a látogatás, 3 nap alatt szerveztek egy nagy nemzeti közalkalmazotti tüntetést. Ami azt jelenti, hogy a repülők, vonatok, helyi buszok, állami múzeumok és egyes hivatalok holnap 8 órán keresztül sztrájkolnak az ország nagy részében. A repülők 10-18-ig nem közlekednek (remélhetőleg apuék még megússzák ezt, elvileg reggel 7-kor landol a repülőjük Pisában (egyetlen előnye annak, hogy megváltoztatták a kolozsvári wiszér járatot, mert ugyan vonattal nem lehet direkt kimenni, csak Pisa főpályaudvarán vonatot cserélve, de legalább olyan korán reggel egyetlen olasz sem elég őrült, hogy tüntessen...). A vonatok reggel 9-17 között, a helyi buszok 16-24 óráig fognak sziesztázni. Hát ezeket figyelembe véve kell majd Firenzébe juttassam a szüleimet és olyan kulturális programot összeállítsunk, ami kárpótol azért, hogy így egyelőre a ferde toronnyal sem tudnak anyuék találkozni és az Uffizi és Pitti palota sem lesz benne a nyitónapban...
Na de azért biztos jó lesz így is (és kicsit még emlékezetesebb, mintha csak úgy simán, zökkenőmentesen, a terv szerint haladtak volna a dolgok).
Végezetül egy hasznos (időjárás)sztrájkelőrejelző oldal az Olaszországba utazóknak, még mielőtt megkezdenék az utazást, mindenkinek érdemes megnézni a várható sztrájkokat - mert nem pont olyan ritkák, mint a lila holló a világűrben...
Na de azért biztos jó lesz így is (és kicsit még emlékezetesebb, mintha csak úgy simán, zökkenőmentesen, a terv szerint haladtak volna a dolgok).
Végezetül egy hasznos (
vasárnap, szeptember 04, 2011
úgy kell olvasni...
... ezt a bejegyzést, hogy elvileg "levezetésképp" írom.:) Miután eldöntöttem, hogy befejezem mára a munkát (miután szomorúan tudatosítottam, hogy bár úgy éreztem, egész nap csak dolgoztam és a számítógép előtt ültem, max csak 7 órát tudok a munkához számolni és annak is egy jelentős részében dekoncentrált voltam....), még finoman figyelmeztettek, hogy levezetésképp igazán írhatnék egy rövid blogbejegyzést is. :) Hát a fedélzeti naplómban mondjuk még elfér, az biztos, mert ma nagyon nagy léptékben vezettem azt is... lehet, hogy csak vasárnapi hangulatom volt...?
Tehát akkor levezetésképp egy rövid bejegyzés következzen az új lakótársamról, aki 3 napja csöppent az életembe, de máris többet beszéltem vele olaszul, mint az utóbbi 5 hónap során összesen. :) Nekem is most ered meg a nyelven (na jó, az ered inkább csak átvitt értelemben, mert azt a nyekegést hallgatni olyan angyali türelemmel lehet csak, amilyen Aríolának, az előbb említett albán lánynak van... :) ). El is kel neki egyébként ez a türelem, mert foglalkozására nézve klinikai pszichológus, aki Albániában megszerezte már ugyan a diplomát, de most itt honosítja, ami másfél évébe kerül, mert újra kell vizsgáznia egy csomó mindenből és újra kell írja az államvizsga dolgozatát, lévén hogy Albánia még mindig nem része az EU-nak... Ugyanez érvényes egyébként minden más szakterületen is, találkoztam már pl. olyan oroszországi származású doktornővel is, aki odahaza 60 ágyas osztályon ügyelt teljesen egyedül rezidensként, olyan betegek között, akik már akkor kerültek oda, amikor összeestek valahol és vitték őket, mert egyébként az orosz ember sem igen ér rá betegnek lenni (ismerek én még ilyen embereket, na hol is laknak...? :) ), itt viszont ugyanúgy újra kellett vizsgázgasson egy csomó mindenből és új államvizsga dolgozatot is kellett varázsoljon (pedig abból egy is alaposan megfekszi az ember gyomrát...).
Egyébként kicsi Arany (ugyanis Aríola neve albánul aranyat jelent, mint kibogoztuk) miután itt is lediplomázik, nekifog mesterizni. Elárulta, hogy a végső cél New York lesz, mert a barátja, aki elkísérte ide Firenzébe is, nagyon szeretne majdan az Óperenciás tenger túloldalán, éppen abban a városban élni... Ízlések és pofonok, ugyebár. :) Bár biztos megvan a "nagy almának" is a varázsa, csak én vagyok egyre öregebb és vágyom egyre kisebb településekre (és ennek pont ellentmondva keveredek mindig egyre messzebb ettől az álmomtól... ).
Tény és való, annyira kedves, megnyerő és türelmes volt, hogy én bizony javasolnám, hogy ezek az emberek, miután végeztek a betegek lelkének gyógyításával, a nap végén menjenek oda az orvosokhoz és kicsit gyógyítgassák, szeretgessék őket is... mert az, hogy ma hozott nekem egy pohár jegeskávét és egy tányérban pár kekszet, spontánul, mindenféle célozgatás nélkül, az én lelkemre igazi gyógyírként hatott (és előtte már a beszélgetésünk is, csak hogy ne higgyétek, hogy ilyen számító alak vagyok és csak a kávé miatt érzek így)...
Tehát akkor levezetésképp egy rövid bejegyzés következzen az új lakótársamról, aki 3 napja csöppent az életembe, de máris többet beszéltem vele olaszul, mint az utóbbi 5 hónap során összesen. :) Nekem is most ered meg a nyelven (na jó, az ered inkább csak átvitt értelemben, mert azt a nyekegést hallgatni olyan angyali türelemmel lehet csak, amilyen Aríolának, az előbb említett albán lánynak van... :) ). El is kel neki egyébként ez a türelem, mert foglalkozására nézve klinikai pszichológus, aki Albániában megszerezte már ugyan a diplomát, de most itt honosítja, ami másfél évébe kerül, mert újra kell vizsgáznia egy csomó mindenből és újra kell írja az államvizsga dolgozatát, lévén hogy Albánia még mindig nem része az EU-nak... Ugyanez érvényes egyébként minden más szakterületen is, találkoztam már pl. olyan oroszországi származású doktornővel is, aki odahaza 60 ágyas osztályon ügyelt teljesen egyedül rezidensként, olyan betegek között, akik már akkor kerültek oda, amikor összeestek valahol és vitték őket, mert egyébként az orosz ember sem igen ér rá betegnek lenni (ismerek én még ilyen embereket, na hol is laknak...? :) ), itt viszont ugyanúgy újra kellett vizsgázgasson egy csomó mindenből és új államvizsga dolgozatot is kellett varázsoljon (pedig abból egy is alaposan megfekszi az ember gyomrát...).
Egyébként kicsi Arany (ugyanis Aríola neve albánul aranyat jelent, mint kibogoztuk) miután itt is lediplomázik, nekifog mesterizni. Elárulta, hogy a végső cél New York lesz, mert a barátja, aki elkísérte ide Firenzébe is, nagyon szeretne majdan az Óperenciás tenger túloldalán, éppen abban a városban élni... Ízlések és pofonok, ugyebár. :) Bár biztos megvan a "nagy almának" is a varázsa, csak én vagyok egyre öregebb és vágyom egyre kisebb településekre (és ennek pont ellentmondva keveredek mindig egyre messzebb ettől az álmomtól... ).
Tény és való, annyira kedves, megnyerő és türelmes volt, hogy én bizony javasolnám, hogy ezek az emberek, miután végeztek a betegek lelkének gyógyításával, a nap végén menjenek oda az orvosokhoz és kicsit gyógyítgassák, szeretgessék őket is... mert az, hogy ma hozott nekem egy pohár jegeskávét és egy tányérban pár kekszet, spontánul, mindenféle célozgatás nélkül, az én lelkemre igazi gyógyírként hatott (és előtte már a beszélgetésünk is, csak hogy ne higgyétek, hogy ilyen számító alak vagyok és csak a kávé miatt érzek így)...
bejegyzés a lábról... :)
(... legutóbb, amikor épp a lábammal nem voltam megelégedve, beugrott egy történet, ami után egyből befejeztem a panaszkodást - akkor megígértem, hogy megírom. Hát itt van. Talán így leírva kicsit gyakrabban eszembe jut.)
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
(Anthony de Mello: A szív ébredése)
szombat, szeptember 03, 2011
feltételezések...
... Kubáról Betondnak:)
Nemigen volt időm utánanézni egyéb jellegű roppant hasznos időtöltéseim miatt (ami szokás szerint legalább 3 S betűt és egy P-t tartalmaz összevissza sorrendben), hogy mi miatt olyan nagyszerű a helyzet Kubában, úgyhogy maradnak a feltételezések és hivatkozások. Pl. a wikipédia egész részletesen tárgyalja angol nyelven, hogy mi is a helyzet az ottani egészségügyben (bár nem tudom, ki írta a szócikket és mennyire volt elfogulatlan :) ), ami meglepő, hogy a lakosság átlagéletkora kb. 77 év (ugyanebben a szócikkben az USA-ban 78 év), tehát ha tényleg sokan is vannak orvosok, úgy tűnik, hogy dolgoznak is keményen. :) (Vagy mára jó géneket fejlesztettek ki a kubaiak, mert azért a 60-as években még jóval kevesebb volt a várható élettartam...). Még a napokban olvastam a feltett térkép alatti hozzászólásokban, hogy nem olyan rózsás azért ott sem a helyzet, a végzett orvosok egy része Venezuelában landol olcsóbb kőolajért cserében, másik részük pedig otthagyja a medicinát hogy valami jobban fizető állás után nézzen, pl. a turizmusban. És hogy azért nem teljesen egyforma az ellátás színvonala a "különböző társadalmi rétegek" számára. Na de rémlik azért az is, hogy Michael Moore egészségügyről és eü-i biztosító típusairól szóló filmjében is szintén jó színben volt feltüntetve Kuba (időnként oda járnak át azok, akiket az amerikai biztosítóházak nem akarnak finanszírozni bizonyos vizsgálatokhoz, mert "nem éri meg nekik"), pedig Moore nem olyan ember, aki túlzottan hízelegne (persze a kontraszt kedvéért némi sarkítás azért elképzelhető, de a nyugat európai államok bemutatása pl. egészen reálisnak tűnt).
No hát ennyi fért most a fejtegetésbe, ha valótlanságot állítanék, okoljátok bátran a forrást. :)
Nemigen volt időm utánanézni egyéb jellegű roppant hasznos időtöltéseim miatt (ami szokás szerint legalább 3 S betűt és egy P-t tartalmaz összevissza sorrendben), hogy mi miatt olyan nagyszerű a helyzet Kubában, úgyhogy maradnak a feltételezések és hivatkozások. Pl. a wikipédia egész részletesen tárgyalja angol nyelven, hogy mi is a helyzet az ottani egészségügyben (bár nem tudom, ki írta a szócikket és mennyire volt elfogulatlan :) ), ami meglepő, hogy a lakosság átlagéletkora kb. 77 év (ugyanebben a szócikkben az USA-ban 78 év), tehát ha tényleg sokan is vannak orvosok, úgy tűnik, hogy dolgoznak is keményen. :) (Vagy mára jó géneket fejlesztettek ki a kubaiak, mert azért a 60-as években még jóval kevesebb volt a várható élettartam...). Még a napokban olvastam a feltett térkép alatti hozzászólásokban, hogy nem olyan rózsás azért ott sem a helyzet, a végzett orvosok egy része Venezuelában landol olcsóbb kőolajért cserében, másik részük pedig otthagyja a medicinát hogy valami jobban fizető állás után nézzen, pl. a turizmusban. És hogy azért nem teljesen egyforma az ellátás színvonala a "különböző társadalmi rétegek" számára. Na de rémlik azért az is, hogy Michael Moore egészségügyről és eü-i biztosító típusairól szóló filmjében is szintén jó színben volt feltüntetve Kuba (időnként oda járnak át azok, akiket az amerikai biztosítóházak nem akarnak finanszírozni bizonyos vizsgálatokhoz, mert "nem éri meg nekik"), pedig Moore nem olyan ember, aki túlzottan hízelegne (persze a kontraszt kedvéért némi sarkítás azért elképzelhető, de a nyugat európai államok bemutatása pl. egészen reálisnak tűnt).
No hát ennyi fért most a fejtegetésbe, ha valótlanságot állítanék, okoljátok bátran a forrást. :)
egy fura térkép...
Ma munka helyett alatt azért felvetődött bennem, hogy ugyan bizony hányan is lehetünk most a Földön, akik az orvosi hivatást választottuk és ilyen minőségben is dolgozunk... egész érdekes adatokat találtam, persze egy konkrét számot sehol, mert hát szerintem azt csak egy személy tudja, de ő mostanában nem adott ki ilyen statisztikákat a kezéből. Pl. 2004-ben az USA-ban kb 850.000 orvos tevékenykedett és 2018-ra ennek még kb 20%-val többen is lesznek a megnövekedett igények és elöregedő lakosság miatt... Végülis a wiki 10 és 15 millió közöttire teszi a számu(n)kat, de aki ezt nem hiszi és van egy kis ideje, ezen a térképen utánaszámolgathat. Érdemes kicsit szétnézni, mielőtt az ember nekifog szídni az egészségügyet, hogy mi a helyzet a nagyvilágban.:) Magyarország Franciaországgal, Németországgal, Spanyolországgal, és a skandináv államokkal halad fej fej mellett 1 orvosra eső betegek számában, Romániában viszont a térkép szerint 1 orvosra majdnem duplája jut a betegeknek (300 beteg vs. 550 beteg/orvos). Kérdés, hogy ebből hányan mennek is el, amikor még nem olyan nagy a baj... de ez már másfajta szorzót is igényelne a tényleges számok mellé. :)
És ha valaki még nem döntötte el, hogy hol töltené legszívesebben nyugdíjas napjait, egészségügyi szempontból (a térkép alapján, és nemcsak) én bizony Kubát ajánlom. :)
És ha valaki még nem döntötte el, hogy hol töltené legszívesebben nyugdíjas napjait, egészségügyi szempontból (a térkép alapján, és nemcsak) én bizony Kubát ajánlom. :)
péntek, szeptember 02, 2011
... :)
... új bejegyzés helyett szinte új blogot indítottam az új szerkesztőben... :) pedig még ez az egy is több lassan, mint amit a múzsáim elbírnak a vállukon...
hukk :)
(... hogy mik vannak... :) )
Dear Cserebogi Yellow,
Congratulations on being selected for the 2011-2012 Edition of Who's Who in Medicine and Healthcare! Your inclusion in this exclusive directory distinguishes you as one of the world's foremost achievers in your field.
The new 2011-2012 Edition provides accurate biographical information on approximately 27,000 leading men and women whose achievements have placed them at the forefront of today's healthcare community. This special keepsake, which will include your complete biography, can be one that you and future generations refer to again and again.
Dear Cserebogi Yellow,
Congratulations on being selected for the 2011-2012 Edition of Who's Who in Medicine and Healthcare! Your inclusion in this exclusive directory distinguishes you as one of the world's foremost achievers in your field.
The new 2011-2012 Edition provides accurate biographical information on approximately 27,000 leading men and women whose achievements have placed them at the forefront of today's healthcare community. This special keepsake, which will include your complete biography, can be one that you and future generations refer to again and again.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)