szendvicsmánia reloaded

... rendezgettem kicsit a fotóimat (támogatási kérelem írás közben, hogy még hatékonyabb legyek.... :) ) és megtaláltam az alábbi mascarpone-s, gombás, sonkás szendvics fényképét - még a távoli (csupán egy héttel korábbi ?!!) firenzei napokból - ilyen fura kombinációt még nem ettem, de finom volt. :))

.... na jó, a fotózási körülmények kissé szegényesek voltak, de a szálloda a kósza csillagjait szerintem nem a szolgáltatásokról, hanem a recepciósok csillogó szemeiről kapta... :)

A villamos is aluszik... :)

Szép álmokat nektek is... :)

posted from Bloggeroid

San Genato park

Egy kis esti séta egy új parkban egy barátnővel...

posted from Bloggeroid

szendvicsmánia :)

.. ma hazafele tartva a Klinikáról találtam egy jó kis helyet kb. félúton a hotel és a Klinika között (azaz mindkettőtől kb. 4 percre), ahol nagyon szimpatikus és sokfajta olasz szendvicset árulnak (ez mondjuk minden ilyen kis beugró olasz bárra igaz, és szerencsére bőséggel akad belőlük ebben a városban). A mai nap választása: finocchini (ez maga a kissé speciálisabb kenyérke, amibe teszik), ruccolával, paradicsommal és azzal a finom vékony sonkával, amelyiket oly igen szeretem. :) Mivel már szikrázott a szemem az éhségtől, sajna nem fotóztam le, de ha ismét sorra kerül, akkor pótolom a hiányt. :)

Holnapra a gombakrémes sonkás szendvicset néztem ki...

Egyik nap talán még a vegetáriánust is megkockáztatom, mert szemrevaló helyre kis szendvicsnek tűnik az is - hiányosságai ellenére... ;)

itt lakom látod...

... ez az a hely, ahol a következő majdnem két hét valószínűleg nagyobb részét el fogom tölteni (mert ugyebár dolgozni jöttem, nem nyaralni, és mivel van ingyen wifi, annyira nem fogom törni magam, hogy valakinek az irodájában félig útban másoknak kelljen dolgozgatni).

Az éjszakai utazás után, bár szerintem kb. 7 órát aludtam kisebb megszakításokkal (amikor helyreropogtattam a nyakamat, derekamat a nem teljesen fiziológiás alvópozíció miatt) azért délután még ledőltem egy kicsit aludni, amiből a szomszéd igazán nagyon olasz család zajai ébresztettek... egy elefántcsorda ehhez képest visszafogott társaság... :) Csak reménykedni tudok, hogy igazi olasz létüknek megfelelően nem 6-kor kelnek reggelente (a gyerekek sem)...

Mar csak

...14,5 ora es Firenzeben leszek... Ha tenyleg bevalik a mondas, hogy minel kevesbe akarok valahova menni, annsl jobban fog telni, akkor ez lesz eletem legszuperebb nehany napja...

... Miert erzek megis halvany ketseget ezzel kapcsolatban... ?

... Probalom tudatositani, hogy eddig mennyire meg tudtam utolag magyarazni, hogy mikor miert kellett pont ott lennem, ahol, de ez most valahogy nem vigasztal, egy nyugodt hetvegeert a fele kiralysagomat odaadnam. :)

De ha majd kiderul, hogy ezt az utat most miert is kell megtennem, megirom ide...

A masik Firenze cimszavakban: Apum (ez a legfontosabb), 2 dij, egy osztondij es hogy megtanuljam ertekelni a Fonokomet...

Arrivederci Firenze! :)

... van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára láttuk egymást... :)

kipróbáltam - nekem bevált :)

.... nem tudom, a Trevi kút milyen statisztikákkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy hányan térnek ténylegesen vissza Rómába a pénzbedobálók közül, de én nyilvánosan tanusítom, hogy nálam működött a varázslat: ma értem vissza Rómából egy másfél napos nagyon szép kirándulás után, pedig kevesebb, mint egy éve meglehetősen alacsony összeggel (10 forinttal) teszteltem a hatását, gondolva, hogy ideje lenne a firenzei malac hatását kicsit megtörni és valami más olaszországi várost is látni, ne csak mindig ezt itt ni... Erre utána szinte 6 hónapos időtartamra jöttem vissza malacozni, na de legalább másfél napra Rómába is eljutottam, szóval eddig a "visszatérésre prediszponáló tényezők" közül a Porcellino első helyen, a Trevi kút második helyen van... mondjuk a jelen felmérésem nem tér ki arra, hogy a bedobott összeg mennyire befolyásolja a visszatérés időtartamát és előfordulási gyakoriságát (bár gyanítom, hogy a malacot sem a bedobott összeg nagyságával kápráztathattam el, mert az kb 20 cent körül volt, ha jól emlékszem - elvégre 4 éve volt és az én agysejtseim sem igazán szaporodnak, csak halnak el szépen csendesen... :) ). Tegnap este ezért 5 euró centet dobtam be, az napi árfolyamon kb 13,75 forint. Namármost, ha legközelebb (ha lesz ilyen), 1,5 napnál kicsit több időt töltök az olasz fővárosban, akkor már akár merész következtetéseket is elkezdhetek levonni (vannak olyanok, akik ennél kevesebb alapján is meg szokták tenni...:) ).

...érkezünk! :)

Ha valaki kb. 72 órát tölt Firenzében és az ideje nagyrészét múzeumlátogatással szeretné eltölteni, akkor mindenképp érdemes befektetni egy Firenze Card-ba, ami a múzeumok többségébe és a templomok egy részébe "ingyenes" belépésre jogosít fel 72 órán keresztül és benne van ugyancsak 3 napi korlátlan busz- és villamoshasználat is (az első érvényesítéstől számítva, akár buszon, akár múzeumban). Nincs benne a Santa Croce templom és a Dóm múzeum, ez viszont nekünk azt is jelenti, hogy ma ezek legalább nyitva vannak, mert nem állami múzeumok és emiatt nem is sztrájkolnak. :)
Amint anyuék felébrednek egy kis pihentető alvásból, neki is vágunk - megmutatom nekik azt a rengeteg szépséget, amit néhány száz év alatt az olasz zsenik összeálmodtak (legalábbis a kedvenceimet) és ugyanakkor el is búcsúzom tőlük, mert jövő héten ilyenkor már utoljára fogom ellenőrizni a szobát, hogy mindent összecsomagoltam-e és utána visszabuszozni azon az úton a két hatalmas csomagommal, amin kicsit több, mint 5 hónapja gyalog jöttem, tele szorongással és tanulni akarással.... és pár napra rá ismét kezdődik a munka az anyahajón...

... remélem változott valami, mire visszamegyek - ha más nem is, de legalább én... 

"tökéletes" időzítés...

Apukám évtizedek óta szeretne eljutni Firenzébe.... még meg sem születtem, és már fejből tudta a város térképét és történelmét, valamit művészeti értékeit. És most, hogy ismét jól van és orvosi engedély alapján (beleértve a lányát és néhány professzort :) ) is ide is utazhat, rengeteg tervezgetés után másfél hónapja megszületett a döntés, a holnapi napot választották az érkezés időpontjának. Valahogy megneszelhették ezt az olaszok, és mert nem hagyhatták, hogy a racionálisan, előre megtervezett kirándulás jegyében zajlodjon le ez a látogatás, 3 nap alatt szerveztek egy nagy nemzeti közalkalmazotti tüntetést. Ami azt jelenti, hogy a repülők, vonatok, helyi buszok, állami múzeumok és egyes hivatalok holnap 8 órán keresztül sztrájkolnak az ország nagy részében. A repülők 10-18-ig nem közlekednek (remélhetőleg apuék még megússzák ezt, elvileg reggel 7-kor landol a repülőjük Pisában (egyetlen előnye annak, hogy megváltoztatták a kolozsvári wiszér járatot, mert ugyan vonattal nem lehet direkt kimenni, csak Pisa főpályaudvarán vonatot cserélve, de legalább olyan korán reggel egyetlen olasz sem elég őrült, hogy tüntessen...). A vonatok reggel 9-17 között, a helyi buszok 16-24 óráig fognak sziesztázni. Hát ezeket figyelembe véve kell majd Firenzébe juttassam a szüleimet és olyan kulturális programot összeállítsunk, ami kárpótol azért, hogy így egyelőre a ferde toronnyal sem tudnak anyuék találkozni és az Uffizi és Pitti palota sem lesz benne a nyitónapban...

Na de azért biztos jó lesz így is (és kicsit még emlékezetesebb, mintha csak úgy simán, zökkenőmentesen, a terv szerint haladtak volna a dolgok).

Végezetül egy hasznos (időjárás)sztrájkelőrejelző oldal az Olaszországba utazóknak, még mielőtt megkezdenék az utazást, mindenkinek érdemes megnézni a várható sztrájkokat - mert nem pont olyan ritkák, mint a lila holló a világűrben...

úgy kell olvasni...

... ezt a bejegyzést, hogy elvileg "levezetésképp" írom.:) Miután eldöntöttem, hogy befejezem mára a munkát (miután szomorúan tudatosítottam, hogy bár úgy éreztem, egész nap csak dolgoztam és a számítógép előtt ültem, max csak 7 órát tudok a munkához számolni és annak is egy jelentős részében dekoncentrált voltam....), még finoman figyelmeztettek, hogy levezetésképp igazán írhatnék egy rövid blogbejegyzést is. :) Hát a fedélzeti naplómban mondjuk még elfér, az biztos, mert ma nagyon nagy léptékben vezettem azt is... lehet, hogy csak vasárnapi hangulatom volt...?

Tehát akkor levezetésképp egy rövid bejegyzés következzen az új lakótársamról, aki 3 napja csöppent az életembe, de máris többet beszéltem vele olaszul, mint az utóbbi 5 hónap során összesen. :) Nekem is most ered meg a nyelven (na jó, az ered inkább csak átvitt értelemben, mert azt a nyekegést hallgatni olyan angyali türelemmel lehet csak, amilyen Aríolának, az előbb említett albán lánynak van... :) ). El is kel neki egyébként ez a türelem, mert foglalkozására nézve klinikai pszichológus, aki Albániában megszerezte már ugyan a diplomát, de most itt honosítja, ami másfél évébe kerül, mert újra kell vizsgáznia egy csomó mindenből és újra kell írja az államvizsga dolgozatát, lévén hogy Albánia még mindig nem része az EU-nak... Ugyanez érvényes egyébként minden más szakterületen is, találkoztam már pl. olyan oroszországi származású doktornővel is, aki odahaza 60 ágyas osztályon ügyelt teljesen egyedül rezidensként, olyan betegek között, akik már akkor kerültek oda, amikor összeestek valahol és vitték őket, mert egyébként az orosz ember sem igen ér rá betegnek lenni (ismerek én még ilyen embereket, na hol is laknak...? :) ), itt viszont ugyanúgy újra kellett vizsgázgasson egy csomó mindenből és új államvizsga dolgozatot is kellett varázsoljon (pedig abból egy is alaposan megfekszi az ember gyomrát...).
Egyébként kicsi Arany (ugyanis Aríola neve albánul aranyat jelent, mint kibogoztuk) miután itt is lediplomázik, nekifog mesterizni. Elárulta, hogy a végső cél New York lesz, mert a barátja, aki elkísérte ide Firenzébe is, nagyon szeretne majdan az Óperenciás tenger túloldalán, éppen abban a városban élni... Ízlések és pofonok, ugyebár. :) Bár biztos megvan a "nagy almának" is a varázsa, csak én vagyok egyre öregebb és vágyom egyre kisebb településekre (és ennek pont ellentmondva keveredek mindig egyre messzebb ettől az álmomtól... ).
Tény és való, annyira kedves, megnyerő és türelmes volt, hogy én bizony javasolnám, hogy ezek az emberek, miután végeztek a betegek lelkének gyógyításával, a nap végén menjenek oda az orvosokhoz és kicsit gyógyítgassák, szeretgessék őket is... mert az, hogy ma hozott nekem egy pohár jegeskávét és egy tányérban pár kekszet, spontánul, mindenféle célozgatás nélkül, az én lelkemre igazi gyógyírként hatott (és előtte már a beszélgetésünk is, csak hogy ne higgyétek, hogy ilyen számító alak vagyok és csak a kávé miatt érzek így)...

mise angolul vs. mise olaszul

... ma végre sikerült eljutni az angol nyelvű misére, amit szombatonként 5-től tartanak a Dómban. Próbálkoztam már eddig is, de hol az történt, hogy belefeledkeztem a munkába, hol a templomba való készülődésbe (bármilyen lazák is az olaszok, de nem tolerálják az ujjatlan pólókat, térd fölött végződő rövidnadrágot vagy szoknyát, ezért meg kell válogatni, hogy miben indul neki az ember, ha nem akarja a misét hazafele menet a kütyüjén befogott rádióban hallgatni...), volt olyan is, hogy negyedórán keresztül próbáltam sikertelenül (a dugóhúzóval) újabb lyukat készíteni a nadrágszíjamon, mert megint elkezdtem húzni a szárát a földön...
Na de ma végre sikerült.
A pozitívum, hogy végre értettem teljesen, miről szól a prédikáció (ez az olasz misék esetében kb 20-25%-ra tehető általában, mert sehogy sem akarnak orvosi témájú példázatot szerkotálni a kedvemért, annak a szókincse számomra jóval inkább ismert, mint az irgalom, kegyelem, áldás, bűn és büntetés és ezek szinonimái - és ellentétei).
A negatívum, hogy annyira nem volt érdekes, az olasz miséken legalább megvolt az az érzés, hogy egyébként biztos nagyon jó volt, kár, hogy nem értettem, de hátha a tudatalattim lefordította magának. Hát most a vallásokról beszélt a pap, az "egy igaz vallásról" és a többi kialakulása körüli szépséghibákról, felhozva példának pár olyan ember nevét, akiket szerintem igazán nem kellett volna belekeverni a történetbe (mert már kicsit olyan pletykaíze lett a prédikációnak). Másik negatívum (ez 1 kivételével az összes templomban előfordult, ahol eddig itt jártam), hogy nem énekelnek, elmondják prózában az énekeket és áldozás alatt néma csend. Ehhez képest pl. Amerikában olyan felüdülés volt együtt énekelni a többiekkel, jó kis gitáros - szintetizátoros - hegedűs kíséretű vallásos dalokat, amik 1-2 mise alatt bemásztak az ember fülébe (és időnként most is meghallgatom őket a tubicán, hogy visszahozza a sivatagot, a kaktuszokat és az Új Világ érzetét a lelkembe :) ). Hát itt semmi ilyesmi, pedig biztos errefele is vannak énekeskönyvek és énekek (ha már az én icike picike szülővárosomban is tudnak énekelni az emberek, orgona nélkül is, ha a kántor épp szabadnapos, és annak is ereje van).
Egyébként pedig eléggé meglepődtem: úgy tűnik, csupa bűntelen angol anyanyelvű turista jár Firenzébe (vagy csak azok mernek elmenni misére), mert szinte mindenki kiment áldozni még a felszólítás ellenére (!) is, hogy csak azok járuljanak az Úr asztalához, akiknek nincs semmilyen nagyobb bűnük... bevallom, én már elfelejtettem, mit is érthet a pap nagyobb bűn alatt, így inkább nem kockáztattam, van 1-2 dolog a listámon, de előbb biztos ami biztos kikeresem, hogy melyik milyen kategóriába esik az Egyház szerint... nem hiányzik még egy feketepont...

Mesék apunak Firenzéről 8.

Drága apukám, apró kis szünet után érkezik a következő mese, aminek során fény fog derülni arra, hogy miért is volt/van részem hivatalosan is egy ilyen hosszú, 5 napos hétvégében - amit majd szerdától megszakít egy 2 napos hét közepe... :) Csak hogy nehogy véletlenül azt hidd, a lányod rossz utakra tévedt és kivett pár napot, hogy körbecsavarogja a vidéket (ami egyébként nem is lenne rossz, de az a jövő hétre van szánva, méghozzá társaságban :) )
Augusztusban Olaszországban megáll az élet, kihalnak az utcák... legalábbis a városok perifériáján, ahol még a turista sem jár (a helyi látványosságok szokás szerint zsúfolva, egymás hegyén-hátán a sok tükörreflexes Nikonos nagyon fiatal, közepes és idős ember, mindenféle színárnyalatban)... Ugyancsak itt a periférián (ahol jelenleg én is lakom), az üzletekben lehúzzák a rólót, kiírják széles mosolyokkal tűzdelve, hogy elmentünk nyaralni, ne keressetek, az üzlet augusztus 1-szeptember 4 között zárva... na jó, vannak egyesek, akik csak 2 hétre húzzák le a rólót, de nekik valószínűleg van egy kínai vagy román munkatársuk, akit be lehet fogni erre az időszakra (is). És a bennszülött olasz levonul a tengerpartra, ahol szerencsére van egy kis nyaralója, és egy hónapig ki sem teszi onnan a lábát, max reggel a strandra, este pedig a strandról be a nyaralóba. Egyébként ugyanez a helyzet bármilyen munkaszüneti napon és hétvégén is. :) Ezért lehet egyből látni, ki az olasz és ki nem: csokibarna már április végén és a legnagyobb melegben is legalább bokáig, de inkább térdig érő csizmát visel egy laza sállal a nyaka körül. 35-40 fokban is. Mert lojális a csizmához (lásd haza- és félszigetszeretet)... vagy ki tudja... :)
A kórházakban természetesen nem lehet egy hónapra lehúzni a redőnyt, mert csak... úgyhogy itt kitalálták, hogy heti 5 nap helyett csak 4 hétköznap dolgoznak, és láss csodát, nem a szerdát (kedvenc napom), nem a csütörtököt, hanem valamiért pont a pénteket választották szabadnapnak (így jobban belegondolva én pl a hétfőt tölteném otthon :) ). Szóval ezért nem voltam én pénteken dolgozni, mert nem találtam volna senkit (legalábbis azon a klinikán, ahova én járok - de gyanítom, hogy a többiekkel is ugyanez a helyzet, ha mégsem, irgalom-kegyelem... :) ).
Ugyanakkor augusztus 15 a mélyen vallásos Olaszországban hivatalos ünnep, tehát magától értetődően munkaszüneti nap is. Nagyboldogasszony napját, vagyis Mária mennybemenetelét ünneplik (l'Assunzione di Maria) ezen a napon, de a szokásnak régebbi gyökerei vannak, még Augustus császár rendelte el az "augusztusi pihenést" ("feriae Augusti"), innen is a hétköznapi elnevezése ennek a periódusnak: Ferragosto. A cél pedig az volt, hogy mindenki kipihenje a korábbi hetek, hónapok megfeszített munkáját, ezért ilyenkor mindenki elment 1-2-3 hétre szabadságra, még a hivatalok is bezártak 1-2 hétre (ez a hagyomány valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag máig fennmaradt), és mindenki csak evett, ivott, mulatozott, azaz pihent és egyes városban időnként felvonult. Persze csakis vallásos alapon... vagy legalábbis részben. :)

Nem is értettem sokáig, miért kérdezi mindenki a klinikán, hogy mit fogok Ferragosto-kor csinálni, megyek-e a tengerre. Aztán a gúúgel(heimer izidor) megint csodát művelt és megvilágosított. :) Hát természetesen nem mentem a tengerre, egyedül kevésbé élvezetes, mint társaságban, így gondoltam, kihasználom a rengeteg szabadságot és befejezem az épp aktuális cikk legnehezebb részét - a következtetések levonását... azt most inkább nem részletezem, hogy kitört rajtam közben a generalizált zabszem szindróma és egyéb súlyos betegségek, pl. napi másfél liter folyadékfogyasztás, mert pótcselekvésként végre megittam annyi ásványvizet, amennyit a betegeken szigorúan számonkérek (legalábbis télen, mert nyáron azért ennél többet :D ). (... és így természetesen nem olyan tempóban haladtam, ahogy eredetileg elterveztem, na de ez már másik történet..)

És holnap szintén nem fogok munkába menni, pedig akkor papírforma szerint akár mehetnék is- csak épp nem fog senki bemenni dolgozni (gondolom azért, hogy kipihenjék a Ferragosto-t :) ), üres lesz az ambulancia, én pedig szívesebben ülök a szobámban, minthogy álldogáljak az üres kórházi folyósón.... így hát még egy napom marad, amit a kutatás és statisztika oltárára tehetek (szirup csendben jobbra el)...

... de holnap estétől kezdődik ismét a társasági élet, 3 lány érkezik otthonról és legalább esténként én is csatlakozom majd hozzájuk - figyeljétek a firenzei híreket, mert lehet, hogy benne leszünk... :)

egy kis ízelítő...

... a mai napból. :) Tényleg nagyon ferde a ferde, a fotókon és videón még nem is jön ki annyira...

Egyébként vannak Pisában a ferde tornyon kívül is szép és emlékezetes épületek, ma volt egy kis időm ezek egy részét is szemügyre venni (de ma csakazértsem ígérek semmit, jövő héten azonban lehet, hogy szakítok egy kis időt az É. látogatása során felgyűjtött fotóim publikálására...). Egy kis ideig É. megint visszahozta az egyetemi évek könnyed hangulatát, végeérhetetlen bolondozásait, a közös vicces emlékeket, amik szép számban felgyűltek az 5 év együttélés során a bentlakásban, de mostmár azért a beszélgetéseinkbe néha sötétebb tónusokat is varázsolt az Élet...

Egy másik mai emlékezetes dolog, hogy most először merészkedtem be a szemközti pizzázóba pizzát rendelni elvitelre.:) Eddig az olasz nyelvtudás hiánya miatt inkább nem kockáztattam meg, de ma végre összeszedtem a bátorságomat - mondjuk mosolyogtak kicsit a pincérek, de nem tudtam eldönteni, hogy az olaszom, vagy természetes szépségem miatt... na jó, ha jobban belegondolok, mégiscsak el tudom dönteni... :)

PS: ma volt anyukám szülinapja, Isten éltessen sokáig! :)

Amazonról...

... márpedig vagy jót, vagy semmit. Én teljesen el vagyok tőlük ragadtatva, vasárnap du. 2-kor megrendeltem a kis kütyümet, és szerdán délelőtt 11-kor a portás hívott, hogy megérkezett, mehetek le érte. :) Láttátok volna azt a futást... :)  A kütyü 3 nap alatt megjárta Kentuky államot, volt Kölnben, Bergamoban és végül Firenzében landolt - a nyomában voltam a neten nap mint nap. Egy fotót is készítettem róla kicsomagolás közben, nagy-nagy önuralomról téve bizonyságot, majd rögtön utána neki is fogtam felpakolni rá pár szakkönyvet, régóta elolvasásra szánt cikkeket...

... kész szerencse, hogy szerdánként délután járok, ezért volt időm kicsit szeretgetni a kütyüt a csokibarna borítójában (aminek a csokisága ezen a fotón ugyan nem igazán látszik, de tényleg hasonlít a szín... :) ).
A mai szakmai sikertelenség után pedig (nem igazán érzem, hogy egy húron pendülnék itteni főnökömmel, ergo hétvégére tengerpart helyett megint statisztikázás néz ki, ismét újabb szemszögből, csak tudnám, miért nem ezzel kezdte 1 hete is...), elhatároztam, hogy a cikkek mellé felteszek egy nagy halom szépirodalmat is, úgyhogy most Gárdonyitól Dumas-n keresztül Balzac-ig nagyon sokminden megtalálható rajta. Találtam ugyanis egy varázslatos honlapot, ahol ingyenesen elérhető számtalan szebbnél szebb Kindle-re szabott könyv. Az már biztos, hogy gyakori vendég leszek ezen a honlapon. :)

Életkép 2...

Ülünk egy padon nem messze az Arno partjáról este 8-kor, valami általam nem ismert fa magasodik fölénk,  a távolban autók zaja, hátamon még a hátizsák, máris melegem van a farmerben és csukott cipőben (prevenció a légkondicionált szakrendeléseken), fejünk a papírok fölött szinte összeér, amint próbálok itteni főnököm kérdéseire és lelkes szavaira figyelni a közös projektünkkel kapcsolatban, de mindeközben csak arra az egy firenzei szúnyogra tudok koncentrálni a jobb bokám körül, ami épp most zárkózott fel a sorban az utóbbi 10 percben nagyon boldoggá tett tizenkét társa mögé... 

Mesék apunak Firenzéről 1.

Életem legszomorúbb Húsvétja ez az idei, mert apukám nagyon beteg lett és kórházba került. Elhatároztam, hogy ezentúl naponta írok neki egy bejegyzést, hogy felvidítsam, és kicsit elűzzem a borús gondolatait, mert minél hamarabb elhatározza, hogy meg akar gyógyulni, nem csupán magáért, hanem bátyóért, anyuért és értem is, annál hamarabb tudjuk majd megnézni együtt is az ebben a városban felhalmozott sok-sok szépséget.

A ma reggelem sírással kezdődött és csak az tartotta bennem a lelket, hogy anyu és a testvérem próbáltak nyugtatgatni (minden elismerésem az övék, amiért ebben a helyzetben nem vesztették el az önuralmukat és végig helytálltak, én orvos létemre közel álltam az összeomláshoz), ők győztek meg, hogy az egyedüli hasznos, amit tehetek az, hogy befejezem a sírást, elindulok, keresek egy szép templomot és megköszönöm a Jóistennek, hogy vigyázott apura éjjel és megkérem, hogy tegye ezt továbbra is. Mert szeretnénk még nagyon sok Húsvétot együtt tölteni vele.

Elindultam a Dómhoz, mert kinéztem az interneten, hogy 11 órától lesz ott valami ceremónia, amiből csak az Eukarisztia szót értettem, a többiről pedig feltételeztem, hogy az ünnepi mise része lehet. Hát nem pont így lett. 10:45-kor a térre érve hatalmas tömeg fogadott, meg sem lehetett közelíteni a dómot, rengeteg turista, talán kicsit kevesebb ősi firenzei, és mind a templom bejáratára szegezték a tekintetüket. Legalábbis azt hittem. Látni semmit sem lehetett, egy 3 éves kisfiú közvetített az apukája nyakából olaszul, abból értettem meg, hogy valami egyenruhába öltözött emberek, tollal a sapkájukon masíroznak a templom előtt. Pár perccel később hatalmas dörrenések rázták meg az épületeket, majd tüzijáték fényeit véltem tükröződni a szemközti ház ablakaiban... És ez az éktelen zörej, lövések és egyéb erős hangjelenségek, némi égbe szálló füsttel kísérve még kb 5x megismétlődtek.
(Helycsere után ennyit sikerült lefotózni.)


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
Aztán csend lett, taps és elkezdett szétszéledni a tömeg. Eddigre már bezárták a Dóm főkapuját, ezért rájöttem, hogy ma itt mise nem lesz ebben az órában, de azért kicsit próbáltam közelebb menni, hátha mégis... és akkor láttam meg azt a fura építményt, amit mindenki nézett és fényképezett, hát a biztonság kedvéért lefotóztam én is.










Utána megpróbálkoztam még a Santa Maria Novella templommal is, hátha még sikerül ott elcsípnem egy ünnepi misét, de ott 10:30-tól kezdődött és még éppen tartott. Erről is lemaradtam. Eszembe jutott, hogy a közelben kell legyen még a Mindenszentek temploma is (Chiesa Ognisanti) és 12-ig még éppen odaérnék, ha sikerülne eligazodni a térképen...

Egyik útkereszteződésnél épp ellenkező irányba fordultam, mint kellett volna, így viszont hirtelen szemben találtam magam egy fehér ökrök által vont szekérrel, rajta pedig a Santa Maria del Fiore dómnál látott különös szerkezet. Az ökrök valami miatt megtorpantak tőlem 5 m-re, így volt időm elővenni a gépemet és lefényképezni őket (remélem nem én nyújtottam ennyire elrettentő látványt, bár biztos nem volt túl szívderítő a piros orrom és könnyes szemeim - mert a könnyek még folytatódtak útközben is).
A szekeret követve épp az Ognisanti templom bejáratáig értem, ott szenteltvizet osztogattak érdekes harangalakú tartályokban, rajta olaszul, hogy "Istennek Báránya, adj nekünk békét". Mivel 12-től kezdődött egy latin nyelvű ünnepi mise, bementem és leültem egy padba. Egy nagyon idős papbácsi prédikált, apácák énekeltek latinul, maga a prédikáció olasz nyelven volt. Jólesett, hogy legalább a Miatyánkat én is a hívekkel együtt tudtam mondani latinul, az olasz nyelvű megtanulása még folyamatban van.
A nap fénypontja volt, amikor hazafele bandukolva apuval is tudtam váltani pár szót, aránylag jó hangulatban volt, bár utólag kiderült, hogy azért a lelkiállapota ennél ténylegesen lényegesen borúsabb... Remélem apu, hogy mostanra már kicsit mosolyogsz is, hát még ha megtudod a durranások történetét...

Firenzében ugyanis van egy fura szokás (máshol Olaszországban ezzel nemigen találkozni, legalábbis egy olasz szakértő írása alapján), mégpedig Húsvét vasárnapján a robbanó (tüzes) kocsi menete (Scoppio del carro - egyébként ezt írta a Dóm órarendjében is, de én akkor még nem tudtam, hogy eszik, iszák, avagy imádkozzák). A Porto al Prato-tól egészen a Piazza del Duomo-ig tart, a szekéren egy hatalmas kosár található. A kosarat szállító kocsit egy csapat virágfüzérekkel feldíszített fehér ökör vontatja és egy sereg korabeli jelmezbe öltözött katona kíséri. Hát ez ugyebár stimmel azzal, amit én is észleltem, bár az értelmét továbbra sem látom, de majd még beleásom magam a háttérinformációkba.

Egy videót is feltettek erről a tubicára, innen tudtam meg én is, hogy hogyan is nézhet ki ez a ceremónia, ugyanis arról a helyről, ahol gyanútlanul megálltam, nagyjából semmit sem láttam.



Délután még egyszer kimozdultam itthonról, csatlakozott Jelena, a szerb származású kolléganő is, jót beszélgettünk (angolul). Eredetileg a Piazzale Michelangelo-n levő kilátóhoz szerettünk volna feljutni, de mivel az egész napos borús idő után a délutánra kitisztuló égbolt rengeteg embert csábított ki oda, ezért tettünk egy kört és végül a központban sétáltunk. Készítettem pár fotót az alkonyati Arno folyóról, ezekkel búcsúzom mára.

 

Gyógyulj meg, Apu!

Húsvéti nagytakarítás...

... mivel idén hivatásosok végzik a takarítást a szobámban (ennek a bizonyos kollégiumnak egy nagyon pozitív vonása, bár azért a portörlés mindig megmarad nekem :) ), ezért elhatároztam, hogy az így megspórolt energiámat átstrukturálom és végre a számítógépemen teszek rendet. A korábban 2 számítógépen folytatott munka és a többszöri újratelepítések miatt a káosz egy diszkréten diplomatikus megfogalmazás azokra az állapotokra, amik Albinón uralkodnak. Csak a (mostanában) legfontosabb könyvtáraimban tudom, hogy mi hol van, de ha már a legfrissebb adatbázist kell elővarázsoljam, akkor bizony gondok vannak, kezdődhet a homlok- és agytekervény ráncolás, hogy hol és milyen néven keressem.

... remélhetőleg nem ezzel fog eltelni az egész hétvége, mert azért vannak még más terveim is, és nem mindegyik kapcsolódik a számítógéphez... :)

tanulság...

... avagy mit vigyünk, ha Firenzében első alkalommal mosni visszük a ruháinkat?

Na persze mindenki a ruhára, némi mosószerre és aki már nagyon jártas, talán még öblítőre is gondolhat, és persze a zsebben csörgedező 2-8 euróig terjedő aprópénzre...
Mint évek óta önellátó (hüm hüm és oá...), én is ezekre gondoltam, öblítőt leszámítva, mert inkább a mosószerre adok ki egy kis plussz pénzt és nem tanácstalankodok a mosógép felett, hogy akkor most melyiket hova öntsem. Csakhogy jó olasz szokás szerint a dolgok egy nemzetközi kollégiumban is csak olaszul vannak kiírva, ezért igencsak elkelt volna egy szótár is, amikor néztem az opciókat: 30 fok, ezt még értettem, de utána volt egy 40 fok non stiro és egy 40 fok freddo. 40 fokos elképzeléseim voltak a levitt ruhákkal kapcsolatban, csak épp nem tudtam, melyiket is szeressem. A freddo-t még értettem, bár most sem tudom, mi is a jelentése magában a mosás folyamatában... a non stiro alatt volt egy vastag fehér vonal is, hangzás alapján keverésre, centrifugálásra tippeltem, és mivel nagyon szerettem volna a ruháimat kicsavarva kiszedni a gépből és ott volt az a non szócska, ezért inkább a hűvösebb megoldást választottam...

Volt 35 percem a program lejártáig, ezért feljöttem a szobámba és kikerestem a szótárból a bűvös szót: stiro - vasalás. Azaz a "vasalni utáló emberek (mint pl én is) legjobb barátja" című opció a mosógépen... Mivel cseppet sem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, és nem mellesleg nincs is itt vasalóm, mert azt már nem cipeltem magammal erre az útra (bevallom, eszembe sem jutott a csomagolásnál), ezért kicsit elsötétült az ábrázatom, amikor rájöttem a tévedésemre...

Ezt az olasz igét biztos egy életre megjegyzem... :)

Kicsi székely Mózsi és az átmeneti múzeumofília

Ma kezdődött Firenzében a XIII. alkalommal megrendezett "A kultúra hete" (Settimana della cultura), ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy április 9-17 között ingyen látogathatóak a múzeumok (a Google ezt így örökítette meg). Ugyan jónéhányat már korábbi látogatásaim során kipipáltam, de akkoriban az időhiány miatt maradt némi hiányérzetem 1-1 múzeummal szemben. Így volt ez eddig a Pitti palotával és Boboli kerttel is (Palazzo Pitti és Giardino di Boboli), ezért mivel ma egyébként is verőfényes napsütést jósoltak, úgy döntöttem, hogy ezt a napot erre a két látványosságra szánom. Ha jól emlékszem, első firenzei látogatásom során kerek 2 órám volt a kettőre együtt és emlékeimben csak pár felvillanó festmény és a reggeli párás-ködös kert képe rémlik fel a rohanás nyomasztó érzésével társulva.
Hát ma kiélveztem a korlátlan idő érzését, 10:30-kor indultam el a szállásomról és 3 órás múzeumlátogatás után 5:30-ig a kertben sétálgattam (a Pitti palotából nyílik a Boboli kert, ezért gyakorlatilag a két helyszín megegyezik). Képeket is készítettem, ezekből párat majd ide is felteszek valamikor egy rövidke élménybeszámoló keretében, amikor kicsit kevésbé leszek álmos és az internet is jobban megy.:) Ki kell pihenjem magam holnapra, mert legalább 4 apróbb múzeumot/templomot tűztem ki feladatként, amennyi sikerül, annyinak fogok örülni. :) Szerencsére még jövő hétre is be tudok osztani ezt-azt... ;)