... és a probléma megoldja önmagát....
Kb 3 hete pénteken elmentem a bankomba, hogy csomagot váltsak, mert elegem lett a sok számlavezetési díjból és került olcsóbb opció. Ha már ott voltam (ügyelet után, reggel 10-kor, félig rohanvást haza csomagolni), a kedves ügyintéző megpróbált rábeszélni egy hitelkártyára, amivel annyival többet meg lehetne összességében spórolni, tekintve, hogy pénzügyi életemet virtuálisan bonyolítom. Akkor bele is mentem (bár fele nem is jutott el az agyamig) és össze is szedegettem a szükséges papírokat, bár időnként azért felmerült bennem a kétség, hogy akarom-e én ezt igazán (a hitel szó bennem elég negatív érzelmeket ébreszt).
Aztán a kocka eldőlt, papírok elmentek és jött a várakozás - máig. Amikor is egy hűvös hangú, félig magyarázkodó levélben közölték, hogy nem találtak alkalmasnak a hitelkártya igénylésre (a munkaviszonyomról makogtak valamit). Hiába na, manapság orvosnak lenni egy klinikán errefele cseppet sem bizalomgerjesztő foglalkozás, legalábbis banklakó szemekkel. Az enyhe meglepődés és fejcsóválás mellett azért legalább ugyanannyi megkönnyebbülést is érzek... megmenekültem a "h" betűs szótól. :)
1 megjegyzés:
Ennek csak örülhetsz! Hidd el!
Megjegyzés küldése