röpke fényképes beszámoló

Hát akkor itt a megígért beszámoló madridi napjaimról, röviden, kevés fényképpel, mert csak Okoskát vittem mindenhova magammal, a rendes fényképezőgépem valahogy mindig lemaradt az esti csatangolásokról.

Valahol Európában, az Alpok felett, utolsó Maléves utamon (bár akkor még nem is sejtettem, hogy visszafele már nem az ő vendégszeretetüket fogom élvezni...)

Madrid fele közeledve eltűnt a hó, maradt a felhő :)

Február, itt a nyár... :)

 

Mint egy igazi Picasso festmény :)

Már Amszterdamban elhatároztam, hogy ezentúl minden szállodai szobámról készítek egy fotót és megosztom veletek is. :) Az ötcsillagos szállodában ugyebár nem volt ingyen wifi (és hozzáteszem, hogy a tévét sem tudtam bekapcsolni), úgyhogy spanyolék kicsit leszerepeltek nálam vendéglátásból. A szállodába érve egyébként délután kettő utánig nem foglalhattuk el a szobáinkat (1-kor kezdődött a kongresszus), mert a szobák még nem voltak kitakarítva.

 

 De az ételeik és boraik minden várakozást felülmúltak. :)

Első esti lazac-salátám :)

Második nap délután egy kicsit kénytelenek voltunk lelógni a szoros programról, hogy meglátogathassuk a Pradot (ahova még vissza kell mennem, mert 2 óra csak egy kis bemelegítésre volt elég), előtte pedig beugrottunk a hozzá nagyon közel található "Sonka múzeumba", ami kívülről egy kis szerény üzletnek tűnik, bent viszont mindenhol sonkák lógnak, és hátul pár asztalnál ki is lehet próbálni mindegyiket. Persze csakis pénzért. :)

Szokatlan tapéta :)

A szerény kis ebédünk a Sonka múzeumban a Prado-látogatás előtt (a sajttálat itt még nem hozták ki ;) )

A kongresszus egyébként jól telt, bár kicsit több szereplés jutott annál, mint amennyit eredetileg terveztem. Voltak deja vu pillanatok is, amikor pl. a 2 évvel ezelőtti kongresszus mintájára ismét megjelent a kanadai kutatócsoport vezetője és kifaggatott a poszteremről, végül annyit mondott (mint legutóbb is), hogy "nice work" és azzal továbbállt. :)
Kétszer pedig be kellett ugorjak oktatni reggel 7-kor, rendszerint nálam idősebbeket, holott én is oktatásra vágyódtam volna a többi "workshop" valamelyikén. És még annál is jobban vágytam volna reggel legalább 8-ig aludni...
Találkoztam pár olasz és nem csak olasz baráttal, jókat beszélgettünk, és nagyon jó érzés volt, hogy abban az embertömegben végre akkor sem lettem volna teljesen egyedül, ha épp nem jön még 3 kolléga Magyarországról (ezt egyébként már Amszterdamban is éreztem, ahol viszont tényleg nem voltak itteni kollégák).

Utolsó előtti nap aztán felbolydult a hangulat, amikor kiderült, hogy a Malév csődbe ment és nem is fog csoda történni a 7700 úton maradt emberrel, ha nem gondoskodunk magunknak új járatról. Nekem szerencsém volt, mert intézték a sorsomat, de pl. az egyik kolléganőm ügyében még a szüleim segítségét is be kellett vetni, hogy kapcsolatba tudjon lépni a turisztikai céggel, aki az ő repülőjegyét intézte.
Mi végül Lufthansával jöttünk, szerencsére kalandmentesen, ez volt az utolsó ebédünk, német precizitással megtervezve, összecsukható villával, hidegen.

Itt a vége, fuss el véle.. :)