Valahol Európában, az Alpok felett, utolsó Maléves utamon (bár akkor még nem is sejtettem, hogy visszafele már nem az ő vendégszeretetüket fogom élvezni...) |
Madrid fele közeledve eltűnt a hó, maradt a felhő :) |
Február, itt a nyár... :) |
Mint egy igazi Picasso festmény :) |
De az ételeik és boraik minden várakozást felülmúltak. :)
Első esti lazac-salátám :) |
Szokatlan tapéta :) |
A szerény kis ebédünk a Sonka múzeumban a Prado-látogatás előtt (a sajttálat itt még nem hozták ki ;) ) |
A kongresszus egyébként jól telt, bár kicsit több szereplés jutott annál, mint amennyit eredetileg terveztem. Voltak deja vu pillanatok is, amikor pl. a 2 évvel ezelőtti kongresszus mintájára ismét megjelent a kanadai kutatócsoport vezetője és kifaggatott a poszteremről, végül annyit mondott (mint legutóbb is), hogy "nice work" és azzal továbbállt. :)
Kétszer pedig be kellett ugorjak oktatni reggel 7-kor, rendszerint nálam idősebbeket, holott én is oktatásra vágyódtam volna a többi "workshop" valamelyikén. És még annál is jobban vágytam volna reggel legalább 8-ig aludni...
Találkoztam pár olasz és nem csak olasz baráttal, jókat beszélgettünk, és nagyon jó érzés volt, hogy abban az embertömegben végre akkor sem lettem volna teljesen egyedül, ha épp nem jön még 3 kolléga Magyarországról (ezt egyébként már Amszterdamban is éreztem, ahol viszont tényleg nem voltak itteni kollégák).
Utolsó előtti nap aztán felbolydult a hangulat, amikor kiderült, hogy a Malév csődbe ment és nem is fog csoda történni a 7700 úton maradt emberrel, ha nem gondoskodunk magunknak új járatról. Nekem szerencsém volt, mert intézték a sorsomat, de pl. az egyik kolléganőm ügyében még a szüleim segítségét is be kellett vetni, hogy kapcsolatba tudjon lépni a turisztikai céggel, aki az ő repülőjegyét intézte.
Mi végül Lufthansával jöttünk, szerencsére kalandmentesen, ez volt az utolsó ebédünk, német precizitással megtervezve, összecsukható villával, hidegen.
Itt a vége, fuss el véle.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése