... kedves Olvasóim, most egy unalmas bejegyzés következik egy napról, amikor nem történt semmi igazán különleges. Egyesek inszisztálására azonban kénytelen vagyok ezt a napot is megénekelni, hogy ilyen jellegű írás is legyen majd a később egyre gyérülő bejegyzések között... :) (csak szólok előre, elkezdem felkészíteni a társaságot :) )
... ma ugyebár megint reggel indultam dolgozni, útközben az egyenes, átjárómentes szakaszokon már előkerült a zenekütyü, olasz nyelvleckét hallgattam, miközben a reggeli még meglehetősen hűvös időben loholtam a Klinika fele. Egyelőre még felhősek a reggelek, kell a kabát, délutánra viszont kiderül az ég, ragyogó kékké válik egy-két bárányfelhővel megtűzdelve és hétágra süt a nap, szóval igazán szemet gyönyörködtető, kabátot leparancsoló és szeplőket előhozó látvány... :) A szakrendelésre a mai napra kb. 10 beteg volt beírva, 2 első megjelenés és a többi kontrollos. Neki is fogott a felettesem lelkesen dolgozni, közben átküldött egy másik vizsgálóhelységbe egy bizonyos vizsgálati módszert elsajátítani. Mire meguntam, belefáradtam és visszatértem kb. 40 perc múlva, még mindig ugyanazzal a beteggel foglalkozott. Tetőtől talpig ki lesz vizsgálva, az már bizonyos.:) Kíváncsi vagyok, hogy találkozom-e még ezzel a beteggel, és ha igen, mi sül ki vele kapcsolatban, eléggé össze-vissza panaszai voltak, és egyik megfoghatatlanabb a másiknál... A második beteg igazán érdekes volt, meglehetősen ritka betegségtársulásokkal érkezett, ő egyik kitűnő példája annak, hogy mennyire sok ponton érintkezünk más szakágakkal - és hogy ezeket is egy adott szintig tudni kell menedzselni. 1,5 óra után a beteg felkerült osztályra, mert a kezelése nemigen tűr halasztást, igyekszem majd vetni rá egy pillantást mielőtt kiengedik. A két beteg vizsgálata közben gyorsan eltelt az idő, 12-kor még csak az ő sorsuk volt elrendezve. Szerencsére a frissen egyetemet végzett kollégák és 1-2 szakorvos csak úgy spontán, morgás nélkül elvitték egy kivételével a többi érkező beteg papírjait és megvizsgálták őket, így senkinek nem kellett sokat várni és 13:30-kor elfogyott az utolsó beteg is. :) Ezt a terhelést tényleg idegösszeroppanás nélkül ki lehet bírni, csak mondjuk ehhez kb. kétszer annyi személyzet kell, mint ami az általam ismert és próbált egészségügyi rendszerekben van.
Egyébként egy további eltérés az olasz egészségügyben az, hogy az ambulancia mellett van egy ún. "day hospital" (napközbeni/1 napos kórház), ahova a betegek a több napos/1-2 hetes infúzós kúrákra bejárnak és minden este a finom otthoni vacsora után a saját ágyikójukban pihenik ki a napot. Ezért a klasszikus kórházi osztályon sokkal kevesebb ágy van és oda a tényleg kórházi megfigyelést, ellátást és kivizsgálást igénylő betegeket veszik csak fel.
... hát így telt a mai napom, a délutáni szunyókálást és estére készített (és megevett) hatalmas adag salátát nem részletezem, próbáljátok meg elképzelni. ;)
... holnap délután ismét általános ambulancia, és máris itt a hétvége, amikor végre belevethetem magam a múzeumlátogatásokba, a fényképezőgépemben mindkét adag elemet már fel is töltöttem.
... már csak a nézelődési sorrendet kell megtervezzem úgy, hogy a Boboli kertbe lehetőleg kora délután érkezzek. :)
csütörtök, április 07, 2011
szerda, április 06, 2011
Kicsi székely Mózsi, a bennszülött toszkán lakos...
... már legalább 5 napja itt vagyok, és ebből már a 2. munkanapomat töltöttem el ma... mintha már egy örökkévalóság óta rónám a 3 km-es utat a klinikáig és vissza (remélem hamarosan meglátszik rajtam, és most nem a farmer gyorsabb kopására és poros cipőkre gondolok... ), és már látásból ismerem a sarkon csecsebecséket áruló néger fickókat.
... ma egyébként csak délután mentem dolgozni, mert délelőtt nem volt szakrendelés. A klinikán az orvosok egyik része az osztályon dolgozik, a másik része csak a szakrendelésen. Ez utóbbinál a héten 3 nap délután, 2 nap pedig délelőtt folyik a betegellátás. Szerintem így több idő juthat mindkét csoport számára a kutatásra, meg is látszik a klinikán, csak úgy ontják a cikkeket az itt dolgozók. Ma tehát akár délig is alhattam volna a szakrendelés miatt, ha nem pont ez a nap lenne az a szerencsés kiválasztott, amikor hetente egyszer a kollégiumi szobát két középkorú mosolygós kínai tündérke kitakarítja. Először a tanulószobába akartam előlük menekülni, majd végül kitelepedtem az erkélyre egy olasz nyelvkönyvvel a kezemben, nem volt túl jó ötlet így utólag, mert jól megfagytam (reggel még hűvös van az északi fekvésű részeken és legalább 20-25 percet takarították a helységeket)... tény, hogy szép munkát végeztek, de legközelebb mégiscsak a tanulót választom... :)
... a klinikán ma egy szerb származású, de az egyetemet már itt végzett fiatal, határozott fellépésű doktornő mellett üldögéltem és az erkélyen tanult szavakból pár máris visszaköszönt (sajnos a fejezet elején döntően fogászattal kapcsolatos szavak voltak, ezért lehet, hogy jobban jártam volna, ha a fejezet végéről indítok...). 4 órán keresztül hallgattam ismét az olasz csivitelést, egyébként karakterre nagyjából a magyarországi betegekhez hasonlítanak, csak általában még gyorsabban pereg a nyelvük.:)
... nem is jön, hogy megmukkanjak olaszul, mert mindenki, akinek kicsit is nem olaszos a neve, folyékonyan beszéli ezt a nyelvet, míg én... igaz, hogy még csak most fogtam neki ténylegesen tanulni és a jelen idő ragozásáig még nem jutottam el a könyvben (a múlt időkről ne is beszéljünk, de úgyis megfogadtam, hogy ezentúl csak a jelennel és a jövővel foglalkozom, tehát lehet, hogy nem is pazarolok energiát a többi igeidőre... :) ).
... most viszont lassan ideje lefeküdni, mert holnap megint délelőttös nap következik, relatíve koránkeléssel.
Arrivederci a tutti! :)
... ma egyébként csak délután mentem dolgozni, mert délelőtt nem volt szakrendelés. A klinikán az orvosok egyik része az osztályon dolgozik, a másik része csak a szakrendelésen. Ez utóbbinál a héten 3 nap délután, 2 nap pedig délelőtt folyik a betegellátás. Szerintem így több idő juthat mindkét csoport számára a kutatásra, meg is látszik a klinikán, csak úgy ontják a cikkeket az itt dolgozók. Ma tehát akár délig is alhattam volna a szakrendelés miatt, ha nem pont ez a nap lenne az a szerencsés kiválasztott, amikor hetente egyszer a kollégiumi szobát két középkorú mosolygós kínai tündérke kitakarítja. Először a tanulószobába akartam előlük menekülni, majd végül kitelepedtem az erkélyre egy olasz nyelvkönyvvel a kezemben, nem volt túl jó ötlet így utólag, mert jól megfagytam (reggel még hűvös van az északi fekvésű részeken és legalább 20-25 percet takarították a helységeket)... tény, hogy szép munkát végeztek, de legközelebb mégiscsak a tanulót választom... :)
... a klinikán ma egy szerb származású, de az egyetemet már itt végzett fiatal, határozott fellépésű doktornő mellett üldögéltem és az erkélyen tanult szavakból pár máris visszaköszönt (sajnos a fejezet elején döntően fogászattal kapcsolatos szavak voltak, ezért lehet, hogy jobban jártam volna, ha a fejezet végéről indítok...). 4 órán keresztül hallgattam ismét az olasz csivitelést, egyébként karakterre nagyjából a magyarországi betegekhez hasonlítanak, csak általában még gyorsabban pereg a nyelvük.:)
... nem is jön, hogy megmukkanjak olaszul, mert mindenki, akinek kicsit is nem olaszos a neve, folyékonyan beszéli ezt a nyelvet, míg én... igaz, hogy még csak most fogtam neki ténylegesen tanulni és a jelen idő ragozásáig még nem jutottam el a könyvben (a múlt időkről ne is beszéljünk, de úgyis megfogadtam, hogy ezentúl csak a jelennel és a jövővel foglalkozom, tehát lehet, hogy nem is pazarolok energiát a többi igeidőre... :) ).
... most viszont lassan ideje lefeküdni, mert holnap megint délelőttös nap következik, relatíve koránkeléssel.
Arrivederci a tutti! :)
kedd, április 05, 2011
Kicsi székely Mózsi első nap a toszkán szakrendelésen
Ma reggel egy 35 perces erőltetett menettel indítottam, a tegnap délutáni 3,5 órás városnéző sétám után a mai trappolás nem akart sehogy sem beolajozódni, elég keservesen nyiszorogtak az ízületeim. Szerencsére 8:55-re odaértem, de mint utólag kiderült, kár volt a nagy sietség, bár ott volt a felettesem is időben, de 9:30-ig még egyéb dolgokról esett szó. Kb. 12 beteg volt beírva erre a napra, mindenkire félóra számítva (sok országban édes álom ennyi időt hivatalosan is egy betegnek szentelni), minden doki, nővér és beteg nyugodt és mosolygós volt, senki sem rohant semerre, számomra kicsit szürreális volt az egész. :)
Persze a beteggel való kommunikáció és adminisztráció olasz nyelven zajlott, a nekem magyarázgatás az esetek 80%-ban elmaradt (nem is bánom, mert nem akartam feltartani a rendelést), úgyhogy rengeteget füleltem, próbáltam kiköbözni a papírokból, hogy kivel épp mi van, a lényeget úgy érzem nagyjából sikerült kiszűrni.
Ami a nagy különbség az általan ismert rendszerek és az itteni között az, hogy látszik, hogy itt van pénz az egészségügyben, nem spórolnak mindennel. Amire mi mellkas röntgent kérünk első körben, arra ők egyből CT-vel indítanak; évente rutinszerűen megkérnek olyan teljes panel laborokat a betegeknek, amikből Romániában 4 paraméter szérumszintjének a meghatározása (és akkor még nem is beszéltünk a maradék 15 paraméterről) 200 lejbe kerül és a beteg kell kifizesse... és ezzel még csak egy betegséget tudok esetleg kizárni... Teljesen szokatlan ez a nagyvonalúság, Magyarországon is azért sok mindent többször megfontol az ember, mielőtt előjegyezteti rá a beteget. A laborok ott viszont már ingyen vannak a beteg számára. Van még hova fejlődni mindkét országnak, bár azért ami itt van, azt is kicsit túlzásnak érzem...
Nem láttam viszont egységes számítógépes rendszert, amiben követni lehetne a betegek korábbi osztályos vagy ambuláns megjelenéseit. Minden ambuláns lap újonnan megnyitott word file-ban keletkezik, és nem fordítanak túl nagy gondot ezeknek az elmentésére, legalábbis a mai nap tapasztalatai alapján. Lehet, hogy ez az osztályokon másképp van, ott még nem láttam a működési rendet.
Megismerkedtem két orosz lánnyal is, az egyikből, aki a kommunikatívabbnak bizonyult, kiszedtem, hogy olasz férfihez ment feleségül, így ragadt Olaszországban, és bár Oroszországban elvégezte az orvosit, de itt nem ismerik el a diplomáját és a honosításhoz újra kell vizsgázzon bizonyos dolgokból. Ismerős helyzet, csak épp én szerencsés emberkeként megúsztam. Mindkét lány egyébként irigylésre méltóan jól beszél olaszul, talán valamikor megkérdezem tőlük, nekik hány hónapjukba telt ezt a szintet elérni... :) Be kell vezessek napi 2 óra nyelvtanulást, ha lassanként bele akarom vetni magam a gyakorlatba, mert jó lenne a csendes szemlélődő szerepét felváltani valami aktívan tevékenykedőével... Hiányérzetem kezd lenni és valami csendes balsejtelmem, hogy meglesz még a böjtje ennek a rengeteg nézelődésnek... Bár lehet, hogy ez majd a lazaság elsajátításával teljesen megszűnik... :)
Persze a beteggel való kommunikáció és adminisztráció olasz nyelven zajlott, a nekem magyarázgatás az esetek 80%-ban elmaradt (nem is bánom, mert nem akartam feltartani a rendelést), úgyhogy rengeteget füleltem, próbáltam kiköbözni a papírokból, hogy kivel épp mi van, a lényeget úgy érzem nagyjából sikerült kiszűrni.
Ami a nagy különbség az általan ismert rendszerek és az itteni között az, hogy látszik, hogy itt van pénz az egészségügyben, nem spórolnak mindennel. Amire mi mellkas röntgent kérünk első körben, arra ők egyből CT-vel indítanak; évente rutinszerűen megkérnek olyan teljes panel laborokat a betegeknek, amikből Romániában 4 paraméter szérumszintjének a meghatározása (és akkor még nem is beszéltünk a maradék 15 paraméterről) 200 lejbe kerül és a beteg kell kifizesse... és ezzel még csak egy betegséget tudok esetleg kizárni... Teljesen szokatlan ez a nagyvonalúság, Magyarországon is azért sok mindent többször megfontol az ember, mielőtt előjegyezteti rá a beteget. A laborok ott viszont már ingyen vannak a beteg számára. Van még hova fejlődni mindkét országnak, bár azért ami itt van, azt is kicsit túlzásnak érzem...
Nem láttam viszont egységes számítógépes rendszert, amiben követni lehetne a betegek korábbi osztályos vagy ambuláns megjelenéseit. Minden ambuláns lap újonnan megnyitott word file-ban keletkezik, és nem fordítanak túl nagy gondot ezeknek az elmentésére, legalábbis a mai nap tapasztalatai alapján. Lehet, hogy ez az osztályokon másképp van, ott még nem láttam a működési rendet.
Megismerkedtem két orosz lánnyal is, az egyikből, aki a kommunikatívabbnak bizonyult, kiszedtem, hogy olasz férfihez ment feleségül, így ragadt Olaszországban, és bár Oroszországban elvégezte az orvosit, de itt nem ismerik el a diplomáját és a honosításhoz újra kell vizsgázzon bizonyos dolgokból. Ismerős helyzet, csak épp én szerencsés emberkeként megúsztam. Mindkét lány egyébként irigylésre méltóan jól beszél olaszul, talán valamikor megkérdezem tőlük, nekik hány hónapjukba telt ezt a szintet elérni... :) Be kell vezessek napi 2 óra nyelvtanulást, ha lassanként bele akarom vetni magam a gyakorlatba, mert jó lenne a csendes szemlélődő szerepét felváltani valami aktívan tevékenykedőével... Hiányérzetem kezd lenni és valami csendes balsejtelmem, hogy meglesz még a böjtje ennek a rengeteg nézelődésnek... Bár lehet, hogy ez majd a lazaság elsajátításával teljesen megszűnik... :)
hétfő, április 04, 2011
Kicsi székely Mózsi és a toszkán álomutazás - első nap az ovodában
Tegnap este 11-kor lefeküdtem, hogy ma frissen és üdén libbenjek be a Klinikára 8-kor. Éjszaka persze többször felriadtam attól félve, hogy elalszom, végül 6:30-kor kikászálódtam, reggeliztem és kávét is ittam, szóval útra készen álltam, amikor még egyszer gyorsan megnéztem az emailjeimet, hogy kiderüljön, este 11:47-kor új főnököm megírta emailben, hogy csak 9:30-ra jöjjek. Fehér ing, fekete kosztümnadrág le, zöld pizsama vissza és megpróbáltam még félórát aludni - persze mire kicsit kisimultak volna összegubancolódott idegeim és elaludtam volna, 8-kor megint szólt az óra.
35 perc alatt végigszáguldottam az úton, menetközben többször döbbenten figyeltem az őrületesen közlekedő olaszokat, úgy a gyalogosokat, mint a biciklistákat, robogókat és autókat.... A buszokról nem is beszélve... Az már biztos, hogy itt nem fogom használni a zenekütyümet a reggeli munkába menet során, mert mindennap külön küzdelmet kell majd folytatni gyalogosként az életben maradásért. Nemcsak a zebrán, a járdán is...!
Amikor beértem a klinikára, kb. 10 perc múlva megérkezett az egyébként nagyon kedves titkárnő, aki persze nem tudatosította, hogy amit március közepén írtam (hogy április 4.-én kezdek), azt komolyan is gondoltam. Mint kiderült, a két főnököm által megbeszélt munkatervemről sem neki nincs fogalma, sem nagy valószínűséggel annak a doktornőnek, aki mellé az idő legnagyobb részében be leszek osztva... Semmi gond, kezdem megszokni már, hogy az olyan apróságok, mint az önérzetem és lelki nyugalmam, ilyen magas körökben már cseppet sem számítanak... Végül kb. 10:30-ig figyeltem a titkárnőt munka közben, ismerős szavakat próbáltam kihámozni a telefonbeszélgetéseiből, elhatároztam, hogy nekiveselkedek az olasztanulásnak, mert lehet, hogy hamarabb fogok én megtanulni olaszul, mint a környezetem angolul...
Végül fél óra cikk olvasgatás után megérkezett az új főnököm, nem érzékeltem részéről kitörő lelkesedést, hogy ott láthat, ezért próbáltam még kisebbre összehúzni magam, mint amekkora vagyok. Kb 1,5 perc alatt elintézte a sorsomat, beosztott egy nagyon aranyos doktornő mellé az ambulanciára holnaptól egy hétre, aztán hétfőn újratárgyaljuk, hogy mihez kezdjek a klinikán. És persze ezalatt a rengeteg idő alatt még azt is kiszúrta, hogy Romániában születtem. Már második ember, aki 48 óra leforgása alatt ezt megjegyzi. És már másodszorra próbálom elmagyarázni, hogy mi az a magyar nemzetiség, mert itt románnak titulálva lenni (amikor lépten nyomon ismerős nyelven beszélő kéregetőkbe botlik az ember - első firenzei élményem is ez volt szombaton a városba érkezéskor...) nem túl szerencsés dolog. Megint kezdődik elölről az egész... Vajon hova kellene menni, hogy emiatt ne kelljen az ember magyarázkodjon?
A másik bosszantó dolog, hogy nem értem, miért kell folyton újra megkérdezni, hogy miért jöttem és mit akarok csinálni itt, amikor elvileg kb. 10x megbeszélte ezt telefonon sorsom aktuálisan két fő irányítója (na jó, a legfőbb szerintem ebből a hercehurcából most épp ki akar maradni és valahonnan a felhők fölül magában kuncogva figyeli, mennyire meg vagyok szeppenve).
Na mindegy, megpróbálom követni az egyik litván lány tanácsát, aki korábban egy hasonló programban vett részt ugyanezen a klinikán. Szerinte egyetlen dolgot kell szem előtt tartani az itt tartózkodás során, éspedig: RELAX!!!
... úgyhogy ma délután nagy lazán bemegyek a központba és keresek magamnak valami ingyen térképet a főbb látványosságokról - ugyanis április 9-17 között ingyen látogathatóak lesznek valamilyen kulturális napok miatt. :) Végülis üsse kő, valahogy csak el fogom itt tölteni itt az időt... :)
35 perc alatt végigszáguldottam az úton, menetközben többször döbbenten figyeltem az őrületesen közlekedő olaszokat, úgy a gyalogosokat, mint a biciklistákat, robogókat és autókat.... A buszokról nem is beszélve... Az már biztos, hogy itt nem fogom használni a zenekütyümet a reggeli munkába menet során, mert mindennap külön küzdelmet kell majd folytatni gyalogosként az életben maradásért. Nemcsak a zebrán, a járdán is...!
Amikor beértem a klinikára, kb. 10 perc múlva megérkezett az egyébként nagyon kedves titkárnő, aki persze nem tudatosította, hogy amit március közepén írtam (hogy április 4.-én kezdek), azt komolyan is gondoltam. Mint kiderült, a két főnököm által megbeszélt munkatervemről sem neki nincs fogalma, sem nagy valószínűséggel annak a doktornőnek, aki mellé az idő legnagyobb részében be leszek osztva... Semmi gond, kezdem megszokni már, hogy az olyan apróságok, mint az önérzetem és lelki nyugalmam, ilyen magas körökben már cseppet sem számítanak... Végül kb. 10:30-ig figyeltem a titkárnőt munka közben, ismerős szavakat próbáltam kihámozni a telefonbeszélgetéseiből, elhatároztam, hogy nekiveselkedek az olasztanulásnak, mert lehet, hogy hamarabb fogok én megtanulni olaszul, mint a környezetem angolul...
Végül fél óra cikk olvasgatás után megérkezett az új főnököm, nem érzékeltem részéről kitörő lelkesedést, hogy ott láthat, ezért próbáltam még kisebbre összehúzni magam, mint amekkora vagyok. Kb 1,5 perc alatt elintézte a sorsomat, beosztott egy nagyon aranyos doktornő mellé az ambulanciára holnaptól egy hétre, aztán hétfőn újratárgyaljuk, hogy mihez kezdjek a klinikán. És persze ezalatt a rengeteg idő alatt még azt is kiszúrta, hogy Romániában születtem. Már második ember, aki 48 óra leforgása alatt ezt megjegyzi. És már másodszorra próbálom elmagyarázni, hogy mi az a magyar nemzetiség, mert itt románnak titulálva lenni (amikor lépten nyomon ismerős nyelven beszélő kéregetőkbe botlik az ember - első firenzei élményem is ez volt szombaton a városba érkezéskor...) nem túl szerencsés dolog. Megint kezdődik elölről az egész... Vajon hova kellene menni, hogy emiatt ne kelljen az ember magyarázkodjon?
A másik bosszantó dolog, hogy nem értem, miért kell folyton újra megkérdezni, hogy miért jöttem és mit akarok csinálni itt, amikor elvileg kb. 10x megbeszélte ezt telefonon sorsom aktuálisan két fő irányítója (na jó, a legfőbb szerintem ebből a hercehurcából most épp ki akar maradni és valahonnan a felhők fölül magában kuncogva figyeli, mennyire meg vagyok szeppenve).
Na mindegy, megpróbálom követni az egyik litván lány tanácsát, aki korábban egy hasonló programban vett részt ugyanezen a klinikán. Szerinte egyetlen dolgot kell szem előtt tartani az itt tartózkodás során, éspedig: RELAX!!!
... úgyhogy ma délután nagy lazán bemegyek a központba és keresek magamnak valami ingyen térképet a főbb látványosságokról - ugyanis április 9-17 között ingyen látogathatóak lesznek valamilyen kulturális napok miatt. :) Végülis üsse kő, valahogy csak el fogom itt tölteni itt az időt... :)
vasárnap, április 03, 2011
Firenzei első nap - másnap
Tegnap a hosszú éjszakai utazástól, a 2 km-es szakaszon való málhásszamár konfigurációtól, a két részletben történő bevásárlástól (a mindennapi kávé problematikájának megoldása valahogy kimaradt első körben, márpedig ez nálam létfontosságú), és a kicsomagolástól annyira elfáradtam, hogy inkább mára halasztottam az új helyszínről való bejelentkezést.:)A második bevásárlás során készítettem a fotót az egyetemi kollégiumról, ahol nagy valószínűséggel a következő 6 hónapomat töltöm - legalábbis az alvás részét. Kártyás beléptető rendszer, kamerák, kétszobás lakások, ahol szobánként 2 emberke lakik, felszerelt konyha és fürdő- szóval meg vagyok elégedve, bár vissza kell szokjak a zuhanyzásra várakozáshoz. :) Egyelőre szobatársam nincs, de ha a megüresedett helyre valaki érkezik, akkor a szomszédos szobában lakó székely leányzó jön át hozzám lakni. Kicsi a világ, vagy legalábbis a székelyek sokat mozognak benne. :) Ő már egy hónapja itt van, úgyhogy tőle gyűjtöm a hasznos információkat az itteni létről, kajavásárlási lehetőségekről, stb. Az ő szobatársa egy kínai lány, aki angolul nem, olaszul is csak "un po"-t beszél (amikor tegnap én is ezt mondtam az egyik olasznak a regisztrációnál, akkor rögtön átváltott olaszra és olyan szóáradatot kaptam a nyakamba, hogy csak álltam és néztem - én tényleg nem szerénykedésből mondtam, hogy csak kicsit beszélek - azt is inkább csak összefüggéstelen szavak formájában... :) ).
Egyébként itt dúl a tavasz, tegnap délután rövidujjúban mászkáltam, ma azért kicsit takaréklángon ég a napsütés és felhős az idő, de ezt is szeretem, csak szél ne fújjon. Reggeli után elindulok megkeresni a klinikát, elvileg fél órára van innen gyalog, fel kell derítsem a terepet, mielőtt holnap reggel nekivágok az első munkanapomnak. Máris görcsbe rándult a gyomrom, a szokásos új hely előtti idegesség, amit a helyismeret hiányán kívül még megtetéz, hogy nem beszélek olaszul...
Remélem pár héten belül már én is olasz lazasággal járkálok ebben az amúgy tényleg csodálatos városban... a munkahelyre is...
A szoba sarkait első este elfelejtettem megszámolni, de ha valami csoda folytán még elfogadják odafenn a reggeli számlálást és kívánságot, akkor azt kívánom, hogy szakmailag és lelkileg is nagyon megérje majd ez a 6 hónap. Remélem valaki odafenn is olvassa a blogomat...
szerda, március 30, 2011
buszos jelenet...
... középkorú, valahonnan ismerős arcú hölgy ült a buszon, és amikor véletlenül összeakadt a tekintetünk, odaintett magához és mindenki előtt hangosan megszólalt: "csak el szerettem volna mondani, hogy meghalt édesapám, doktornő"... és könnybe lábadt szemmel meredten kibámult az ablakon...
... csak akkor nézett vissza rám könnyes szemmel, félmosollyal, amikor megérintettem a vállát és részvétet kívánva mondtam, hogy én itt most a kórháznál le kell szálljak...
... azóta sem tudom hova tenni, ki lehetett, mikor és hol találkozhattunk... és hogy vajon ki lehetett az édesapja...
... és ez elég kellemetlenbe hajló fura érzés...
... csak akkor nézett vissza rám könnyes szemmel, félmosollyal, amikor megérintettem a vállát és részvétet kívánva mondtam, hogy én itt most a kórháznál le kell szálljak...
... azóta sem tudom hova tenni, ki lehetett, mikor és hol találkozhattunk... és hogy vajon ki lehetett az édesapja...
... és ez elég kellemetlenbe hajló fura érzés...
mozgalom 4. nap
... közben rájöttem, hogy ez egy teljesen jó fogyókúra is számomra, 1 kg-ot fogytam, amióta rászántam magam, hogy rendszeresen egyek. :) Igaz ugyan, hogy lassan napi 2 evésnél tartok emiatt, mert nem engedi a lelkiismeret, hogy fornettivel rövidre zárjam a problémákat, na de valójában még 2-3 kilót könnyű szívvel útnak engednék, hogy végre megint rámjöjjön a kosztüm, amiben ífjú lánykoromban az egyetemről elballagtam...
... ma egyébként kiolvasztottam a hűtőt, úgyhogy ami elfogyott, az engem gyarapít, ami maradt, az a kuka állományát. Szerencsére csak fél Etiópiának lett volna elég 1 hétre, nem egy egész afrikai országnak... ez némileg enyhíti a lelkiismeret furdalásomat...
Mai menü:
Reggeli: kávé + 1 epres joghurt (valamikor délben, mert rengeteg elintéznivalóm volt)
Ebéd: juhtúrós tojásrántotta + 1 zsemle + némi karamellás jégkrém :)
Vacsora: rántott sajt lesz, ha végre rászánom magam, hogy megsüssem (a bejegyzés időpontját inkább ne nézzétek, vacsorázni elvileg egész reggelig lehet, nem...?)
... ma egyébként kiolvasztottam a hűtőt, úgyhogy ami elfogyott, az engem gyarapít, ami maradt, az a kuka állományát. Szerencsére csak fél Etiópiának lett volna elég 1 hétre, nem egy egész afrikai országnak... ez némileg enyhíti a lelkiismeret furdalásomat...
Mai menü:
Reggeli: kávé + 1 epres joghurt (valamikor délben, mert rengeteg elintéznivalóm volt)
Ebéd: juhtúrós tojásrántotta + 1 zsemle + némi karamellás jégkrém :)
Vacsora: rántott sajt lesz, ha végre rászánom magam, hogy megsüssem (a bejegyzés időpontját inkább ne nézzétek, vacsorázni elvileg egész reggelig lehet, nem...?)
kedd, március 29, 2011
mozgalom 3. nap
... egy vallomással kell kezdjem, ma bűnbe estem, ugyanis délelőtt elmentem farmert vásárolni és addig bóklásztam, ameddig dél körül kénytelen voltam egy péksüteményt vásárolni reggelire, mert már kezdtem elgyengülni a negatív cukorszint miatt...
... egyébként ebben a menüzésben az a jó, hogy mivel nem vásárolhatom meg készen az ennivalót, ezért időnként inkább elfelejtek vacsorázni, minthogy nekifogjak még valamit tevékenykedni a konyhában... :) Így járt a tegnapi vacsora is... :)
Mai menü:
Reggeli: kávé + csirkemájas párna (ama bizonyos feketepont... :) )
Ebéd: juhtúrós masnik (farfarelli vagy mi a szösz a neve ennek a típusú laskának/tésztának) + savanyú uborka
Vacsora: 1 epres joghurt + 1-2 db rántott sajt zsemlével
... egyébként ebben a menüzésben az a jó, hogy mivel nem vásárolhatom meg készen az ennivalót, ezért időnként inkább elfelejtek vacsorázni, minthogy nekifogjak még valamit tevékenykedni a konyhában... :) Így járt a tegnapi vacsora is... :)
Mai menü:
Reggeli: kávé + csirkemájas párna (ama bizonyos feketepont... :) )
Ebéd: juhtúrós masnik (farfarelli vagy mi a szösz a neve ennek a típusú laskának/tésztának) + savanyú uborka
Vacsora: 1 epres joghurt + 1-2 db rántott sajt zsemlével
hétfő, március 28, 2011
Mio hűtő :)
... előtérben pedig egy csokor virág, amit búcsúzóul kaptam...
mozgalom folyt.
... ugyan senki sem szánt meg valami lélegzetelállító recepttel (ami 10 percbe beleférjen), de enni muszáj, főleg egy ilyen nap után, amikor eljártam a leszámolási táncot az egyetemmel (kivéve az utolsó 2 felvonást, amire már csak szerdán kerülhet sor a nyitvatartási programok tökéletes inkompatibilitása miatt), kb 2 órát buszoztam és összesen max. 15 percet tölthettem a különböző irodákban. Voltam még az APEH-nél és a mobilszolgáltatómnál (ez utóbbi kettő kb. másfél órámba telt), vége az előfizetéses átmeneti felnőttes időszakomnak, ismét feltöltő kártyás lettem... igazi egyetemi évek hangulat... :)
Tehát akkor a mai menü:
Reggeli: 1 epres joghurt + 1 kávé + 3 db tegnapi túrósgombóc (ez tartott ki du 4-ig, kicsit szédelegtem már az APEH-nél)
Ebéd: sajtos pulykamell + halrudacskák lerben/sütőben kisütve + 2 friss zsemle
Vacsora: juhtúrós laska/tészta - lesz, ha kiveszem a fagyasztóból és megteszi azt a szívességet, hogy kiolvad időben :)
Most pedig megyek és főzök egy kávét, mielőtt visszatérek a fürdőbe folytatni a vízkő elleni küzdelmet - egyelőre még ő áll nyerésre...
Tehát akkor a mai menü:
Reggeli: 1 epres joghurt + 1 kávé + 3 db tegnapi túrósgombóc (ez tartott ki du 4-ig, kicsit szédelegtem már az APEH-nél)
Ebéd: sajtos pulykamell + halrudacskák lerben/sütőben kisütve + 2 friss zsemle
Vacsora: juhtúrós laska/tészta - lesz, ha kiveszem a fagyasztóból és megteszi azt a szívességet, hogy kiolvad időben :)
Most pedig megyek és főzök egy kávét, mielőtt visszatérek a fürdőbe folytatni a vízkő elleni küzdelmet - egyelőre még ő áll nyerésre...
vasárnap, március 27, 2011
mozgalmi feladat :)
Sz. adta az ötletet, hogy kérjek Tőletek tanácsot, mit készítsek a maradék hűtőben található alapanyagaimból. Kinyitottam hát és szorgalmasan lejegyzeteltem (félig szinte leolvasztva a hűtőt), hogy mi minden lakozik jelenleg benne.
Március 27.-i állás:
A legjobb recept beküldőjének küldök egy igazi olasz cappuccino fotót Firenzéből (ha odaérek és ráérek). :)
Március 27.-i állás:
- tej
- bor (de meggyes, úh főzéshez inkább nem használnám :) )
- Erős Pista :)
- sajt
- baracklekvár
- barack kompót
- vágott vegyes savanyúság
- zakuszka
- tojás (5-6 db)
- margarin
- vaj
- zöldfűszeres vajkrém
- mexikói melegszendvicskrém
- kecsap
- majonéz
- mustár
- 1 db halkonzerv (olajos - mintha tonhal lenne...)
- panírozott halrudacskák (5 db)
- halfilé (pangasius)
- panírozott sajttal töltött pulykamell (mirelit)
- panírozott trapista sajt (mirelit)
- 20 dkg darálthús (röfi)
- juhtúró
A legjobb recept beküldőjének küldök egy igazi olasz cappuccino fotót Firenzéből (ha odaérek és ráérek). :)
"Kieszem a hűtőt" mozgalom
Háttér: kb. 3 nap múlva kihúzom a hűtőt, utoljára még szépen alaposan kisikálom és kiürítem az összes rekeszt, beleértve a fagyasztót is (miért is menjen 6 hónapig üresjáraton, védjük a környezetet... :) ). Viszont rájöttem, hogy tele van mindenféle földi jóval, amit gyűjtögetési szenvedélyemben (és az akcióknak ellenállni képtelen emberi mivoltom miatt) felhalmoztam az utóbbi időben. Ezért elhatároztam, hogy mostantól fogva csak ásványvizet és legfennebb zsemlét vásárolok az üzletben, és a napi menüt úgy tervezem meg, hogy szépen lassan kifogyjon minden a hűtőből, mire eljön a "nagy áramtalanítás" ideje. Mától fogva egy-egy bejegyzés érkezik majd erről az akcióról. :) Túl komplikált recepteket ne várjatok, a hangsúly a mirelit ételek felolvasztásán és elkészítésén lesz. :) Ami megmarad, az sajnos a szemétben fog landolni, úgyhogy szorítsatok, hogy jó étvágyam most se hagyjon cserben (nem mintha eddig bármikor ez megtörtént volna... )
Mai napi menü:
Reggeli: 1 db epres joghurt + kávé
Ebéd: otthonról hozott rántott csirkecubók + párolt zöldség egy leheletnyi vajjal.
Desszert: karamellás fagyi
Vacsora: túrós gombóc baracklekvárral
... most pedig folytatom a nagytakarítást.... ezt inkább nem fogom részletezni. :)
Mai napi menü:
Reggeli: 1 db epres joghurt + kávé
Ebéd: otthonról hozott rántott csirkecubók + párolt zöldség egy leheletnyi vajjal.
Desszert: karamellás fagyi
Vacsora: túrós gombóc baracklekvárral
... most pedig folytatom a nagytakarítást.... ezt inkább nem fogom részletezni. :)
kedd, március 22, 2011
lefagyott...
... a gépem, ezáltal eldőlt, hogy csak egy esetet mutatok be és nem a teljes palettát. Nem szeretek kétszer dolgozni (pedig meglehetősen gyakran oda jutok) ...
... amint azt Z megjegyezte, 1 esetért is annyit fizetnek, mint többért (vagyis semmit - szerk. megj.)
... úgyhogy folytathatom a következő feladattal a listán, van máááásik... :)
... amint azt Z megjegyezte, 1 esetért is annyit fizetnek, mint többért (vagyis semmit - szerk. megj.)
... úgyhogy folytathatom a következő feladattal a listán, van máááásik... :)
hétfő, március 21, 2011
tanulság
Mai napi közmondás adaptációnk:
Addig jár az ember a szkájpra szabadság alatt, ameddig begyűjt 1-2 határidős feladatot a főnökétől (amit mellesleg egész jól elsunnyoghatott volna, ugyanis korábban már megkapta, csak elfelejtették számon kérni rajta...)...
... most egy darabig megint ne keressetek szkájpon...
Addig jár az ember a szkájpra szabadság alatt, ameddig begyűjt 1-2 határidős feladatot a főnökétől (amit mellesleg egész jól elsunnyoghatott volna, ugyanis korábban már megkapta, csak elfelejtették számon kérni rajta...)...
... most egy darabig megint ne keressetek szkájpon...
vasárnap, március 20, 2011
...édes otthon...
... még pár napig, aztán még egy 10 perces búcsúelőadás szombaton (bár nagyon le tudtam volna mondani róla, de főnöki utasítás volt jelenlétemmel emelni a színvonalat - ez utóbbit csak én biggyesztettem ide, ő csak az utasításig jutott....:) ), pár áttakarított nap és foghatok neki megpakolni szüleimtől talizmánként kapott vadonatúj icke-picke bőröndömet és 80 literes hátizsákomat és aztán "Isten hozzád kapufélfa, indulok a csatába" (szerk. megj. idézet a János Vitéz népdaljátékból).
... és hiszitek vagy sem, sikerült önmagamat is meglepnem ezen a hétvégén, ugyanis a tizenórás vonatutat végig dolgoztam Albinón, hónapok óta halogatott, 4-5 órás koncentrálást igénylő feladatot oldottam meg végre, a hétvégi előadásomat is csinosítgattam, és azóta itthon is nyakra-főre pipálom ki a feladataimat...
... nem tudom, miféle csodálatos varázslat szállt reám, de remélem még marad egy darabig... :)
szerda, március 16, 2011
multilemma...
... most akkor csomagoljak a holnapi hazaindulásra, vagy készüljek a holnapi záróvizsgámra, vagy fejezzem be az egyik beteg kórtörténetét, aki ma fél mázsa papírral állított be felvételre, vagy takarítsak, vagy mossak, avagy mosogassak...
... a korai lefekvést, vagy újonnan visszatért mániámat, a Columbo sorozat nézegetését nem is merem idesorolni...
... a korai lefekvést, vagy újonnan visszatért mániámat, a Columbo sorozat nézegetését nem is merem idesorolni...
kedd, március 15, 2011
... lakáskeresőben...
... ma sajnos kiderült, hogy a kollégium, amit ajánlottak, és amivel korábban fel is vettem a kapcsolatot, csak május közepétől tud fogadni... ezért ma nekifogtam keresgélni a klinikától max. 1 órás gyalogos távolságra levő szállásokat, hátha valamelyikben sikerrel járok... Mindenféle szent nevekkel találkoztam köztük, én személy szerint a Szent Annában bízom a legjobban, nem véletlenül ő a védőszentem. :) És mellesleg fél órára lenne gyalogosan a klinikától... A második befutó Szent Zita lenne, ő már csak a magyarsága miatt is igazán vigyázhatna rám másfél hónapig...
... remélem holnap végre eldől, hogy április elején hol kell kicsomagoljam az olasz nyelvkönyveimet és egyéb apró holmiaimat... :)
... jó lenne neten elintézni a lakáskeresést, mert ha neki kell fogjak telefonálni (egyelőre) nulla olasz nyelvtudással, akkor az olasz akcentusú angollal való összecsapásomból hajmeresztő dolgok sülhetnek ki... vagy csövezés a Ponte Vecchio alatt...
... remélem holnap végre eldől, hogy április elején hol kell kicsomagoljam az olasz nyelvkönyveimet és egyéb apró holmiaimat... :)
... jó lenne neten elintézni a lakáskeresést, mert ha neki kell fogjak telefonálni (egyelőre) nulla olasz nyelvtudással, akkor az olasz akcentusú angollal való összecsapásomból hajmeresztő dolgok sülhetnek ki... vagy csövezés a Ponte Vecchio alatt...
vasárnap, március 13, 2011
... most csend van...
... elült az osztály, a legkitartóbb emberek is abbahagyták a tévézést, hiába na, holnap megint koránkelés a vérvételek és első kör vérnyomásmérés miatt.... lassan mindenki álomba merül, elfáradtak a hosszú, eseménytelen hétvégi napba, a számtalan lassan telő percbe, néhány kiolvasott bulvár folyóiratba... azért érdekes ismeretségek is születtek, a 40-es férfi együtt nevetgélt a 70 éves hölggyel a folyósón felállított tévé előtt, néha csak úgy visszahangzott tőlük a folyósó, időnként kedvem támadt volna csatlakozni hozzájuk...
... lassan én is takarodót fújok, az utóbbi pár évben megtanultam már, hogy addig kell elmenni aludni, ameddig mindenki az első jóízű álmát alussza, utána kezdődik a küzdelem a félelmekkel, szorongásokkal, betegségekkel... a szemeim már úgyis kezdenek nyuszi jelleget ölteni a meredt monitor-, cikk- és kórrajz bámulástól, amit csak a gyakran beiktatott evésszünetek és az osztályokon körbeszaladások szakítottak meg...
... magamban pedig reménykedek, hogy a ma meghozott aprócska döntéseim helytállóak voltak, vagy legalábbis nagyjából megfeleltek az evidenciákon alapuló adatoknak... :)
Hát akkor szép álmokat mindannyiunknak!
... lassan én is takarodót fújok, az utóbbi pár évben megtanultam már, hogy addig kell elmenni aludni, ameddig mindenki az első jóízű álmát alussza, utána kezdődik a küzdelem a félelmekkel, szorongásokkal, betegségekkel... a szemeim már úgyis kezdenek nyuszi jelleget ölteni a meredt monitor-, cikk- és kórrajz bámulástól, amit csak a gyakran beiktatott evésszünetek és az osztályokon körbeszaladások szakítottak meg...
... magamban pedig reménykedek, hogy a ma meghozott aprócska döntéseim helytállóak voltak, vagy legalábbis nagyjából megfeleltek az evidenciákon alapuló adatoknak... :)
Hát akkor szép álmokat mindannyiunknak!
szerda, március 09, 2011
... rendes...
... egyébként igazán jólsikerült nőnap volt, kaptam megható képeslapot, szép virágot, csokit, felköszöntöttek a férfibetegek, és éjjel is csak óránként riadtam fel, várva, hogy mikor riasztanak a nővérek az egyik beteg miatt...
... így utólag is boldog nőnapot mindannyiunknak! :)
hétfő, március 07, 2011
... nőnapi ajándék..
... az anyahajótól: egy darab ügyelet...
... egy szál virágnak egy fokkal jobban örültem volna... :)
... na de van ez így...
... egy szál virágnak egy fokkal jobban örültem volna... :)
... na de van ez így...
szombat, március 05, 2011
... éppen...
... megállapítottam magamban, hogy az önbizalmam megint elmászott valamerre (a kórelőzményhez hozzátartozik, hogy 3 hete ismét az "anyahajón" vagyok, konfliktusok hegyén-hátán), amikor apum elmesélte, hogy a volt osztályfőnököm szerint én voltam az eddigi legügyesebb diákja (persze mi mást is mondanak a volt osztályfőnökök a szülőknek ennyi év után...;) )...
... ekkor halk kopogás az ajtón, és az önbizalmam visszamerészkedett az előszobába... már csak be kellene csalogatni a szobába - és a földhöz szegezni...
... csak akkor kénytelen leszek a padlót is becsomagolni a közelálló utazáshoz...
... ekkor halk kopogás az ajtón, és az önbizalmam visszamerészkedett az előszobába... már csak be kellene csalogatni a szobába - és a földhöz szegezni...
... csak akkor kénytelen leszek a padlót is becsomagolni a közelálló utazáshoz...
csütörtök, március 03, 2011
9-10 nap munka...
... és 10 nap szabadság van még hátra ebből a hónapból és ebből az országból egy kevéske időre... :) Ma legnagyobb örömömre ugyanis kiderült, hogy az eredetileg kiszámolt 6 helyett még 10 napomat tölthetem hivatalosan édes semmittevéssel ebben a hónapban (ennek ugyan fele kőkemény takarítás és adminisztrációs ügyek intézése lesz, de akkor is :) ), mielőtt útra kelek. :)
... konstans fülig ér a szám, amióta délután ez kiderült... :) Na nem mintha nem szeretnék dolgozni, na de hümm hümm, meg ühümm... :)
... konstans fülig ér a szám, amióta délután ez kiderült... :) Na nem mintha nem szeretnék dolgozni, na de hümm hümm, meg ühümm... :)
kedd, március 01, 2011
... lö mű...
... elkészült, lö alkotó piheg... de szerencsére sikerült ma le is adni, úgyhogy jövő héttől ketyeghet az óra, lássuk, az opponenseknek mennyi időbe telik elbírálni azt, amit 4,5 év alatt alkottam...
P.S. nem kell megijedni, nem kétkötetes a munka, csak ennyi maradt, miután 4 testvérét átadtam a hivatalos szerveknek továbbítás céljából... :)
csütörtök, február 24, 2011
az a nagy helyzet...
... hogy úgy döntöttem, itt a vége, fuss el véle, pontot teszek a disszertációra... holnap valószínűleg a betegek fognak pontot tenni egyébként rám, mert szélesen elnyúlva a folyósón fogok horkolászni napközben, de üsse kő, elteszem emlékbe, főleg, ha sikerül holnap beadni köttetni is ezt a 80 oldalas gyötrelmet.
... remélem, hogy most, hajnali kettőkor, nem tör rám megint az álmatlanság, mert akkor holnap kénytelen leszek beteget jelenteni... már ha egyáltalán felébredek munkaidőben...
... és akkor itt a pont -> .
:)
... remélem, hogy most, hajnali kettőkor, nem tör rám megint az álmatlanság, mert akkor holnap kénytelen leszek beteget jelenteni... már ha egyáltalán felébredek munkaidőben...
... és akkor itt a pont -> .
:)
vasárnap, február 20, 2011
Mellékhatás...
... és lehetséges terápia...
Az előttem levő kis teret csodálatosan felújították tavaly... érdekes szökőkút, árnyas padok, ha majd egyszer körbefutja a repkény, és sok sok gömb alakú lámpa, amik este igazán romantikussá teszik a helyet... csak egy baj van, hogy ez a sok romatikus lámpa éjjel olyan világosságot teremt a leeresztett redőnyön keresztül is, hogy minden gond nélkül megtalálok apróbb dolgokat a szobában a villany felkapcsolása nélkül is. Az utóbbi időben pedig kezdtem alvászavarral küzdeni (na nem délutánonként, az még mindig kitűnően működik, ha kell, ha nem...), éjjel 1-2-ig forgolódni, reggeltől délig ébredezni a munkahelyemen, délután aludni és este kezdődhet minden elölről... Mivel az altatók használatát szeretném még kicsit kitolni (biztos rájuk fogok fanyalodni előbb-utóbb, hála a szerencsés pályaválasztásnak - de legalább tudom, hogy mivel érdemes indítani és merre lehet még fokozni :) ), ezért egyelőre alternatív módszerekkel próbálkozom. Van már többfajta relaxációs mp3 fájlom (csak mivel ezekbe időnként tényleg bele szoktam aludni, ezért Albinó virrasztja végig ilyenkor az éjszakát), gyógynövény alapú csodabogyóm (ami időnként a vasárnap éjszakai kínlódásoknál kerül elő és hát hol hat, hol esélye sincs lecsillapítani a túlpörgött agyamat) és tegnap délben befektettem egy alváshoz használt szemfedőbe is (tudjátok, amit a filmekben is lehet látni csipkés, vagy csipkementes változatban, rendszerint szoros összefüggésben egy pár másodperccel később bekövetkező késszúrás vagy lövés által okozott hirtelen elhalálozással)... hát az enyém csipkementes ugyan, de van benne kiszerelhető hűsítő párna, úgyhogy ha legközelebb derűs homlokkal és deres szemöldökkel jelenek meg reggel a munkahelyemen, akkor tényleg működik a dolog... :)
Azért tegnap este még hűsítő párna nélkül próbáltam elaludni benne, még szokni kell hozzá, kicsit fura érzés ebben forgolódni 45 percet - de tény, hogy már teljes sötétben...
Az előttem levő kis teret csodálatosan felújították tavaly... érdekes szökőkút, árnyas padok, ha majd egyszer körbefutja a repkény, és sok sok gömb alakú lámpa, amik este igazán romantikussá teszik a helyet... csak egy baj van, hogy ez a sok romatikus lámpa éjjel olyan világosságot teremt a leeresztett redőnyön keresztül is, hogy minden gond nélkül megtalálok apróbb dolgokat a szobában a villany felkapcsolása nélkül is. Az utóbbi időben pedig kezdtem alvászavarral küzdeni (na nem délutánonként, az még mindig kitűnően működik, ha kell, ha nem...), éjjel 1-2-ig forgolódni, reggeltől délig ébredezni a munkahelyemen, délután aludni és este kezdődhet minden elölről... Mivel az altatók használatát szeretném még kicsit kitolni (biztos rájuk fogok fanyalodni előbb-utóbb, hála a szerencsés pályaválasztásnak - de legalább tudom, hogy mivel érdemes indítani és merre lehet még fokozni :) ), ezért egyelőre alternatív módszerekkel próbálkozom. Van már többfajta relaxációs mp3 fájlom (csak mivel ezekbe időnként tényleg bele szoktam aludni, ezért Albinó virrasztja végig ilyenkor az éjszakát), gyógynövény alapú csodabogyóm (ami időnként a vasárnap éjszakai kínlódásoknál kerül elő és hát hol hat, hol esélye sincs lecsillapítani a túlpörgött agyamat) és tegnap délben befektettem egy alváshoz használt szemfedőbe is (tudjátok, amit a filmekben is lehet látni csipkés, vagy csipkementes változatban, rendszerint szoros összefüggésben egy pár másodperccel később bekövetkező késszúrás vagy lövés által okozott hirtelen elhalálozással)... hát az enyém csipkementes ugyan, de van benne kiszerelhető hűsítő párna, úgyhogy ha legközelebb derűs homlokkal és deres szemöldökkel jelenek meg reggel a munkahelyemen, akkor tényleg működik a dolog... :)
Azért tegnap este még hűsítő párna nélkül próbáltam elaludni benne, még szokni kell hozzá, kicsit fura érzés ebben forgolódni 45 percet - de tény, hogy már teljes sötétben...
péntek, február 18, 2011
... egy ideges nap...
... végén, amikor mindennel elcsúsztam (lehet, hogy részben amiatt, hogy egyszerűen reggel elfelejtettem meginni a mindennapi kávémat), és kettőkor még a nyakamba sózott hallgató is megjelent, hogy indítsam el a kutatói pályán, mindezt megtetézve a délutáni vizittel, este 8 után végre nekifoghattam még kiegészíteni a kórelőzményét az egyik ma felvett új betegnek, amikor beugrott az alábbi dallam:
... és megnyugodtam. :)
... és megnyugodtam. :)
hétfő, február 14, 2011
... érdekes...
... hogy mennyire nehezen állt össze a köszönetnyilvánítás része az irkálmányomnak... egyből pár évvel korábbra repültem vissza az időben, még a másik, egyszerűbb berendezésű albérletembe, a fekete-fehér kis sport tévé mellé a kávézó asztalhoz, majd elkezdett pörögni a film, a kezdeti nehézségek, melyeket később további nehézségek követtek, majd még pár váratlan nehézség, mindez megfűszerezve pár könnycseppel, nagyon kevés nyilvánossal, kicsivel több 4 fal között elcseppenttel, ezer és egy szülőkkel átbeszélgetett órával (hja, megéri nekem internetre költeni, sokkal olcsóbb, mint egy jó pszichológus és a hatás legalább olyan jó - vagy ti nem így gondoljátok...? :) ) és persze volt azért mosoly is bőven, főleg a kezdeti sokk után, hogy idegen földön landoltam, egyedül, mint a kisujjam (ha egy pillanatra eltekintünk a szomszédos 4-től) és egy idő után végre megkerült a helyem is, felbukkantak a szomszédos ujjacskák is eltekinthetetlenül, aztán kiderült, hogy a megkerült hely lehet, hogy csak délibáb volt (itt mosoly kicsit alább görbül), de közben már kialakulófélben vannak más dolgok, amik tovább (is) mutatnak, talán új könnyek és ezer és két órával töltött beszélgetések felé, de ha kicsit kevesebb lesz a könny és kicsit több a mosoly, máris megérte... hát nem? :)
.... és a köszönetnyilvánítás részre pontot tettem. Így is hosszabbra sikerült, mint amennyire kellett volna... :)
.... és a köszönetnyilvánítás részre pontot tettem. Így is hosszabbra sikerült, mint amennyire kellett volna... :)
... mai tanulság...
... a nutella nem hűtőbe való, mert utána nem rögtön hozzáférhető, amikor hirtelen támadt csokiéhségemet enyhíteni szeretném... 5 perce próbálok apró darabokat farigcsálni belőle, a türelmem már fogytán, de a csoki még mindig dermedten csillog az olvasólámpa fényében...
... pedig most volna rá szükségem...
... pedig most volna rá szükségem...
vasárnap, február 13, 2011
hmmm...
... kicsit ismerős... :) egy darabig haboztam, hogy betegyem, de tényleg alapmű a PhD hallgatók gyötrelmeinek megértéséhez... :)
szerda, február 09, 2011
malacom van/lesz... :)
... egy apró kis gesztus (hogy mennyire apró, azt a viszonyítási alapként szerepelő ásványvizes zöld kupak hivatott érzékeltetni), ami ma bearanyozta a napomat. :)
A titkárnőnktől kaptam, hogy vigyázzon rám és hozzon nekem szerencsét nyáron... mint megtudtam, azért ilyen mélynövésű a röfi, hogy a nagy csomagban ne foglaljon túl sok helyet, és semmiképp ne maradjon itt... :)
... majd készítek vele egy sztárfotót a nagy vadmalac társaságában is, aminek vélhetően elég sok köze van hozzá, hogy a nyaram meglehetősen eseménydús lesz... :)
A titkárnőnktől kaptam, hogy vigyázzon rám és hozzon nekem szerencsét nyáron... mint megtudtam, azért ilyen mélynövésű a röfi, hogy a nagy csomagban ne foglaljon túl sok helyet, és semmiképp ne maradjon itt... :)
... majd készítek vele egy sztárfotót a nagy vadmalac társaságában is, aminek vélhetően elég sok köze van hozzá, hogy a nyaram meglehetősen eseménydús lesz... :)
kedd, február 08, 2011
... virulens zene... :)
Sz.-ben bújkált ez a dallam, és sikeresen megfertőzött vele... :)
... úgy tűnik, a fiatalabb generáció sem teljesen védtelen a fertőzéssel szemben... :)
... úgy tűnik, a fiatalabb generáció sem teljesen védtelen a fertőzéssel szemben... :)
azt hiszem...
... megártott ez a pár intenzív nap Albinó társaságában, mert már hangosan több hangszínben Májkell Dzsekszon számokat énekelek időnként és nekifogtam kommentálni - a saját blogomat. Pedig a kommentálás nem nagyon megy nekem, ergo kerülöm is, amikor csak lehet... ettől persze úgy tűnhet, hogy csak a saját gondolataimmal vagyok elfoglalva, a tiéteket nem is olvasgatom, pedig ez cseppet sem így van, van nekem szép listám a G. Reader-en, csak épp a kommentálós részénél torpan meg mindig a nagy lendület...
... és mivel ma a lassan 80 oldalt számláló förmedvényes cirkálmányomat kivéve minden egyébbel foglalatoskodtam, ezért mostmár a lelkiismeret a jó útra igyekszik visszaterelgetni és nem is enged újbekezdést indítani... jövő héttől úgyis vége a nagy nyugalomnak, visszakerülök a bázisra, és akkor az energiáimat megint a bosszankodás fogja lekötni a tudomány(kodás) helyett....
... és mivel ma a lassan 80 oldalt számláló förmedvényes cirkálmányomat kivéve minden egyébbel foglalatoskodtam, ezért mostmár a lelkiismeret a jó útra igyekszik visszaterelgetni és nem is enged újbekezdést indítani... jövő héttől úgyis vége a nagy nyugalomnak, visszakerülök a bázisra, és akkor az energiáimat megint a bosszankodás fogja lekötni a tudomány(kodás) helyett....
vasárnap, február 06, 2011
óóóó
... kicsit bosszantó így kora reggel észrevenni, hogy az elsőszerzős cikkem eredményét, ami az egész tudományos munkám legszebben (és legtöbb munka árán) kifejlett gyümölcsét jelenti, beleveszik egy 2010. novemberi összefoglaló közleménybe, épp csak a cikkemet felejtik el felsorolni a hivatkozásoknál és egy másik kutatócsoportnak a munkájára utalnak...
... hát van ezek után értelme tovább püfölni Albinót...?
... hát van ezek után értelme tovább püfölni Albinót...?
péntek, február 04, 2011
léteznek...
... olyan szülők is, akik a felállított diagnózis ellenére sem hiszik el, hogy a gyerekük beteg... és emiatt a további kivizsgálását és esetleges kezelését sem támogatják... még ha ez lehet (eléggé valószínű), hogy később súlyos következményeket von maga után egy huszonéves életében...
... számomra ez egyszerűen felfoghatatlan.
... egyelőre nem tudom, hova illesszem be a világról alkotott képembe...
... számomra ez egyszerűen felfoghatatlan.
... egyelőre nem tudom, hova illesszem be a világról alkotott képembe...
szerda, február 02, 2011
csöpögő orr...
... tüsszögés, fejfájás és mézes-citromos-kamillás tea túladagolás... kb így jellemezhetném a mai napot. Szerencsére a délutáni 2,5 óra alvás legalább a fejfájást elfújta, marad tehát éjszakára kialudni a többi tünetet... remélem sikerülni fog, mert nagyon nem szeretek beteg lenni... jobb nekem a köpeny másik oldalán... :)
hétfő, január 31, 2011
időnként...
... időnként tényleg jó lenne, ha létezne egy beépített lakat, ami akkor lép működésbe, ha megint panaszkodni, vagy olyan dolgokról támad kedvem beszélni, amikről előtte már megfogadtam magamnak, hogy nem fogom kiejteni a számon... ha már nincs elég belső kontrollom, jó lenne valami külső tartozék, ami elfedi belső gyengeségemet...
... időnként jó lenne ezt a lakatot magamon felejteni... csak úgy, a saját lelki békém kedvéért...
... mert időnként nagyon nehéz elviselni a gyarlóságomat, amibe némi gonoszság is keveredik... ilyenkor nagyon tudom utálni magam...
... mint például most is...
... időnként jó lenne ezt a lakatot magamon felejteni... csak úgy, a saját lelki békém kedvéért...
... mert időnként nagyon nehéz elviselni a gyarlóságomat, amibe némi gonoszság is keveredik... ilyenkor nagyon tudom utálni magam...
... mint például most is...
vasárnap, január 30, 2011
ismét visszabújtam...
... a kuckómba, ma még tele lelkesedéssel és ötletekkel, hogy milyen cikkeket lenne érdemes megírni... holnap reggelre az egésznek biztos nyoma sem marad és visszatér minden a rendes kerékvágásba, és persze a disszertáció befejezésére is alig fogja futni a mostani alkotni akarásból... :) de most tényleg muszáj lesz...
péntek, január 28, 2011
utólag is...
... köszönet Z-nek, (aki mondjuk nem is tud a blogom létezéséről, ergo nagy valószínűséggel nem is olvassa), hogy Albinó újratelepítésénel a wifi-t is sikeresen rávarázsolta a gépemre - ami előtte nem működött. Így életemben először kihasználhattam az ingyenes szállodai netet (ami egyébként elég ritka jelenség még mindig, az 5 csillagos szállodákban is...), méghozzá Belgrádban, és ennek köszönhető az is, hogy ezzel a bejegyzéssel most megdöntöm 4 éves blogolásom rekordját (ha nem néztem el valamit), ugyanis még egyszer sem sikerült 15 bejegyzésnél többet gyártani 1 hónapban... :) ... jól indul ez a 2011-es év... :)
... és úgy tűnik, hogy kifejezetten izgalmasan is fog folytatódni, ugyanis ezen a kurzuson az is nagyjából eldőlt, hogy áprilistól Firenzében fogom fél évig tengetni a hétköznapjaimat, igaz, hogy már kezdem sejteni, hogy nem életem leglazább 6 hónapjáról lesz szó, mert egyik munkamániás főnököm után egy másik hasonló kaliberű (vagy kicsit még mániásabb) fennhatósága alá kerülök... de legalább a bizonytalanság kicsit oldódott, és tudom, hogy mivel kell töltsem az addig hátralevő 2 hónapot...
... jut eszembe, tegnap lejárt az előadásom is, szerencsére nagyjából folyamatosan el tudtam mondani angolul, utána még kérdeztek is párat és volt olyan, amire a választ is tudtam... :D az élet apró örömei, főleg olyan témához mérten, amibe csak úgy belecsöppentem... :) ...
... és tudom, hogy a hiúság a 7 fő bűn egyike, de akkor is jólesett, hogy előadás után páran megdicsértek spontán, a liftben. :) és a főnök is biccentett egy jóváhagyót a távolból a fejével... :)
... hát érdemes még ezek után az új helyen a szoba sarkait számolgatni és valamilyen kívánságot kitalálni...?
"Kívánhat-e ember többet...?"
(na jó, azért van még pár ötletem... :) )
... és úgy tűnik, hogy kifejezetten izgalmasan is fog folytatódni, ugyanis ezen a kurzuson az is nagyjából eldőlt, hogy áprilistól Firenzében fogom fél évig tengetni a hétköznapjaimat, igaz, hogy már kezdem sejteni, hogy nem életem leglazább 6 hónapjáról lesz szó, mert egyik munkamániás főnököm után egy másik hasonló kaliberű (vagy kicsit még mániásabb) fennhatósága alá kerülök... de legalább a bizonytalanság kicsit oldódott, és tudom, hogy mivel kell töltsem az addig hátralevő 2 hónapot...
... jut eszembe, tegnap lejárt az előadásom is, szerencsére nagyjából folyamatosan el tudtam mondani angolul, utána még kérdeztek is párat és volt olyan, amire a választ is tudtam... :D az élet apró örömei, főleg olyan témához mérten, amibe csak úgy belecsöppentem... :) ...
... és tudom, hogy a hiúság a 7 fő bűn egyike, de akkor is jólesett, hogy előadás után páran megdicsértek spontán, a liftben. :) és a főnök is biccentett egy jóváhagyót a távolból a fejével... :)
... hát érdemes még ezek után az új helyen a szoba sarkait számolgatni és valamilyen kívánságot kitalálni...?
"Kívánhat-e ember többet...?"
(na jó, azért van még pár ötletem... :) )
kedd, január 25, 2011
a bögre...
.. aminek a fotózásakor szállt el az utolsó lehellet a másik fényképezőgépemből... és amit a ma átvett új géppel sikeresen megörökítettem...
... háttérben pedig a begónia-agónia...
... háttérben pedig a begónia-agónia...
Nem tudom, miért borult ez oldalra, de egyszerűen nem hagyja magát megforgatva elmenteni - feladtam... ahogy a begónia is...
vasárnap, január 23, 2011
... a tegnapi témánál maradva... :)
“Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.” (Márai Sándor: Füves könyv – A lustaságról)
... én kevert típus vagyok ebben - is...
... én kevert típus vagyok ebben - is...
szombat, január 22, 2011
lusti...
... az első kutyám neve Lusti volt (pár hónapig lakott ugyan csak nálunk, kicsi is voltam, de még emlékszem a vajszínű bundájára, és hogy reggelente a harisnyát le akarta húzni a lábamról öltözködés közben), de most nem róla akarok írni, hanem magamról, aki ma szintén nagyon lusti vagyok... csak bámulom a monitort, az előadásomhoz kellene megírjam a szöveget angolul, mert nem vagyok túl jártas a más nyelveken történő improvizálásban, de mondatonként kettőt ásítok, és térek egyet a fürdő vagy konyha fele, illetve végigpattogtatom a távirányítót, hátha van valami érdekes a tévében... de nincs még bár egy CSI ismétlés sem, ezért kikapcsolom (az utóbbi 1 órában kb. negyedszer), majd kezdődik az ásítozós része elölről...
... a cikk kiegészítésére, ami szintén e hétvégi feladat (pénteken kaptam, naná...), történetesen még annyira sincs hangulatom...
... az összegyűjtött 10 alapcikk elolvasására pedig ma este hogy, hogy nem, de szintén nem tudom rávenni magam...
... alváson kívül egyszerűen semmi tevékenység sem jut eszembe, ami most jólesne ... (na jó, üsse kő, egy jacuzziban fürdőzés, de az is csak kicsit durcásan...)
... lehet, hogy simán csak kinevezem lusti napnak a mait, keresztet vetek rá, és reménykedem, hogy holnap reggelre kiheverem és megsokszorozott erővel tudom megnyitogatni (és töltögetni) a dokumentumokat...
... a cikk kiegészítésére, ami szintén e hétvégi feladat (pénteken kaptam, naná...), történetesen még annyira sincs hangulatom...
... az összegyűjtött 10 alapcikk elolvasására pedig ma este hogy, hogy nem, de szintén nem tudom rávenni magam...
... alváson kívül egyszerűen semmi tevékenység sem jut eszembe, ami most jólesne ... (na jó, üsse kő, egy jacuzziban fürdőzés, de az is csak kicsit durcásan...)
... lehet, hogy simán csak kinevezem lusti napnak a mait, keresztet vetek rá, és reménykedem, hogy holnap reggelre kiheverem és megsokszorozott erővel tudom megnyitogatni (és töltögetni) a dokumentumokat...
péntek, január 21, 2011
miért van az...
... hogy mindig ezeken a napokon tör rám az érzés, hogy kicsi, kezdő és tapasztalatlan vagyok, és hogy még oly sok helyzetbe nem kerültem, ezért a válaszreakcióm is bizonytalan még néhanapján (hangsúly a napján)... még ha igyekszem is leplezni...
... és persze csak jót akarok, tudásomhoz mérten a legjobbat és legfőképp a betegnek... hogy ne tegyem még betegebbé... de ezt még annyira kevésnek érzem...
... kitaláltátok? ügyelek....
P.S.: azért olyan jólesett felderülni látni pár arcot, amikor megláttak a már ismert betegek... :)
... és persze csak jót akarok, tudásomhoz mérten a legjobbat és legfőképp a betegnek... hogy ne tegyem még betegebbé... de ezt még annyira kevésnek érzem...
... kitaláltátok? ügyelek....
P.S.: azért olyan jólesett felderülni látni pár arcot, amikor megláttak a már ismert betegek... :)
szerda, január 19, 2011
...
... csak egy kicsivel több munkakedvet adj, légyszi...
... csak annyit, amennyi elég arra, hogy nekifogjak dolgozni...
... és mindezt még este 11 előtt, ha még egy kívánságot megengedsz...
... utána már csak eldöcögök valahogy...
... csak annyit, amennyi elég arra, hogy nekifogjak dolgozni...
... és mindezt még este 11 előtt, ha még egy kívánságot megengedsz...
... utána már csak eldöcögök valahogy...
kedd, január 18, 2011
gyanús tusfürdő
... tegnap este addig bütyköltem az előadásomat, hogy hipp-hopp éjjel fél kettő lett, gyorsan elküldtem a főnökömnek, hogy láthassa, azért dolgozom én rajta (csak épp nem sokat haladok)... Főleg akkor lassultam le, amikor nekifogtam megtanulni használni a Photoshop-ot, ami biztos könnyűnek tűnik azok számára, akik már egyszer átverekedték magukat rajta, de nekem, hajdani laikus Corel-esnek bizony elég nagy falatnak bizonyult... Szerencsére végül jött az egyszemélyes felszabadító sereg egy roppant egyszerű program átküldésével, amivel végül (elég sok pepecselést igénylő) gyerekjáték volt megoldani a problémát.
... aztán persze irány az ágy, 5 percen belül elvágták a filmet szerencsére, de a szinte minusz két óra alvás így is annyira megviselte szegény meggyötört szervezetemet, hogy a mai napban még a szokásosnál is több zökkenés volt (mert zökkenőmentességet az én életemben még csak feltételezni is főbenjáró vétek lenne :) )... a félálomban zuhanyzás közben például egyszer csak feltűnt, hogy máskor nem szokott ilyen átható mentolos illat körüllengeni, és a bőrömet sem szokta hűsíteni a tusfürdő rögtön amint magam kenem... eltartott néhány (tíz) másodpercig, ameddig rájöttem, hogy véletlenül a sampont kentem a fürdőpamacsra és azzal csutakoltam le magam...
... utána kiderült, hogy elszámoltam magam, nem maradt már kávé tegnapról, így gyorsan egy 3 az 1-ben (csak épp a 3-ból szerintem egyik sem koffein...) lötyit katymatyoltam, aztán rohanás a buszra...
... körbejárós viziten kórtermenként ásítottam egyet egy vizsgálati lelet jótékony leple alatt és vágyakozó szemmel figyeltem az üres ágyakat (és vizslató szemmel a potenciális ágyszomszédokat)...
... végül mikor hazaértem, bekapcsoltam Albinót, rákerestem a tv-ben egy helyszínelős sorozatra és kényelmesen keresztbe feküdve az ágyon két órát aludtam egyhuzamban. :)
... mert ami jár, az jár... :)
... aztán persze irány az ágy, 5 percen belül elvágták a filmet szerencsére, de a szinte minusz két óra alvás így is annyira megviselte szegény meggyötört szervezetemet, hogy a mai napban még a szokásosnál is több zökkenés volt (mert zökkenőmentességet az én életemben még csak feltételezni is főbenjáró vétek lenne :) )... a félálomban zuhanyzás közben például egyszer csak feltűnt, hogy máskor nem szokott ilyen átható mentolos illat körüllengeni, és a bőrömet sem szokta hűsíteni a tusfürdő rögtön amint magam kenem... eltartott néhány (tíz) másodpercig, ameddig rájöttem, hogy véletlenül a sampont kentem a fürdőpamacsra és azzal csutakoltam le magam...
... utána kiderült, hogy elszámoltam magam, nem maradt már kávé tegnapról, így gyorsan egy 3 az 1-ben (csak épp a 3-ból szerintem egyik sem koffein...) lötyit katymatyoltam, aztán rohanás a buszra...
... körbejárós viziten kórtermenként ásítottam egyet egy vizsgálati lelet jótékony leple alatt és vágyakozó szemmel figyeltem az üres ágyakat (és vizslató szemmel a potenciális ágyszomszédokat)...
... végül mikor hazaértem, bekapcsoltam Albinót, rákerestem a tv-ben egy helyszínelős sorozatra és kényelmesen keresztbe feküdve az ágyon két órát aludtam egyhuzamban. :)
... mert ami jár, az jár... :)
hétfő, január 17, 2011
kész szerencse...
... hogy még időben kapcsoltam, és az előadásom előtt belátható időn belül sikerült Katiból Karcsit kreálni... első ilyen irányú sikeres műtétem... :) ugyanis fura lett volna végig egy férfiról beszélni, és női kebleken mutogatni az elváltozásokat...
... úgy tűnik, épp ennyire azért még én sem vagyok szórakozott... :)vasárnap, január 16, 2011
magamhoz képest...
... egész gyorsan eldöntöttem, hogy végül milyen fényképezőgépet vásárolok és ma meg is rendeltem interneten az új jövevényt... nem marad más hátra, mint követni a rendelés útját, és reménykedni, hogy még a kurzus előtt ideér...
... még egy jó hír: 1 napos munka árán újratelepítették Albinót - nagyon jó érzés úgy dolgozni rajta, hogy nem kell attól tartsak, bármelyik pillanatban összeomolhat a rendszer... az élet apró örömei... :)
... voltak csalódások is az utóbbi napokban, de minek is azokat megörökíteni... hagyjuk a jótékony szenilitást (irodalmi nyelven felejtést), hogy végezhesse a munkáját... :)
... még egy jó hír: 1 napos munka árán újratelepítették Albinót - nagyon jó érzés úgy dolgozni rajta, hogy nem kell attól tartsak, bármelyik pillanatban összeomolhat a rendszer... az élet apró örömei... :)
... voltak csalódások is az utóbbi napokban, de minek is azokat megörökíteni... hagyjuk a jótékony szenilitást (irodalmi nyelven felejtést), hogy végezhesse a munkáját... :)
szombat, január 15, 2011
szerda, január 12, 2011
:(
... ma megint betegeskedik Albinó, azt hiszem még közel sem oldódtak meg a problémák, lesz itt még újabb telepítés... lehet, hogy mégsem fényképezőgépre kell gyűjtenem...? :(
... egyébként ma kicsit felhúztam magam, amikor az adójóváírással kapcsolatos dokumentumok, amiket péntek reggelig le kell adni, ma délután landoltak a postaládámban... ennyi nagylelkűséget az egyetem részéről... hagytak kerek egy napot, hogy kitaláljam, mit kell kitöltsek és hogyan és lehetőleg még aznap munkaidőn belül eljuttassam a munkaügyre... kösziii... (még szerencse, hogy feltűnt mások mozgolódása és nekifogtam nyomozni... de akkor is...)
... egyébként ma kicsit felhúztam magam, amikor az adójóváírással kapcsolatos dokumentumok, amiket péntek reggelig le kell adni, ma délután landoltak a postaládámban... ennyi nagylelkűséget az egyetem részéről... hagytak kerek egy napot, hogy kitaláljam, mit kell kitöltsek és hogyan és lehetőleg még aznap munkaidőn belül eljuttassam a munkaügyre... kösziii... (még szerencse, hogy feltűnt mások mozgolódása és nekifogtam nyomozni... de akkor is...)
kedd, január 11, 2011
egészen picit...
... úgy érzem, hogy a pech-mutatóm megemelkedett az utóbbi hetekben... először a fényképezőgépem intett búcsút, aztán a hétvégén először a disszertációmban az irodalmi hivatkozások döntöttek úgy, hogy egyik pillanatról a másikra csakazértis kaotikus táncba kezdenek, szétverve a teljes írott szöveget és lehetetlenné téve a tartalomjegyzék automatikus generálását (egyesével történő kijavítás és elmentés után pedig újra megnyitáskor ugyanazt a szomorú látványt nyújtva...), majd hétfőn reggel 7 órakor Albinó őfelsége (laptop barátom és munkatársam) döntött úgy, hogy el sem indul, sem normál, sem safe üzemmódban, és végül, miután kb. a 25.-ik újraindítás után sikerült valahogy mégis beimádkozni magam a rendszerbe (még mindig reggel 7 és 8 között, munkába készülődve), akkor a tervezett manőverek kis részét engedte csak végrehajtani... a végeredmény persze az operációs rendszer és alapprogramok újratevése lett/lesz (ma már második felvonásban, esténként 9-11-ig elhúzódóan és még nincs vége...), de egy jóbarátnak hála már alakul a dolog (bár közben elveszett pár fontosabbacska file-om), és megint van netem... valamint a disszertációmat megint olyan szívfájdítóan eredeti (70-80%-ban kész) állapotában látom - szóval lehet rajta folytatni a munkát... (Valaki nagy tudós szelleme igazán írthatott volna bele valamit, ameddig én a géppel kínlódtam...)
... volt azért egy aprócska pozitívum is a héten: az 1 Gigás SD memóriakártyám, amiről azt hittem, hogy valahova biztos kidobtam véletlenül, félév után megkerült. Be még nem tettem Albinóba tesztelni, először hadd élvezzem ki, hogy pozitívum is volt mostanában. :) Na jó, volt még egy, az elvesztett pendriveom (amin életem és munkásságom van rajta - de legalábbis az utóbbi 4 év munkái) múlt héten 24 óra leforgása alatt megkerült (szórakozottságomnak köszönhetően ha nem is a hűtőbe raktam, de szinte valami hasonló...)...
... szóval szokás szerint kavarom magam körül az amúgy álló vizeket, hogy ne teljen el egy nap sem hirtelen megugró adrenalin-szintek nélkül... :)
... volt azért egy aprócska pozitívum is a héten: az 1 Gigás SD memóriakártyám, amiről azt hittem, hogy valahova biztos kidobtam véletlenül, félév után megkerült. Be még nem tettem Albinóba tesztelni, először hadd élvezzem ki, hogy pozitívum is volt mostanában. :) Na jó, volt még egy, az elvesztett pendriveom (amin életem és munkásságom van rajta - de legalábbis az utóbbi 4 év munkái) múlt héten 24 óra leforgása alatt megkerült (szórakozottságomnak köszönhetően ha nem is a hűtőbe raktam, de szinte valami hasonló...)...
... szóval szokás szerint kavarom magam körül az amúgy álló vizeket, hogy ne teljen el egy nap sem hirtelen megugró adrenalin-szintek nélkül... :)
csütörtök, január 06, 2011
esti mese...
... mostanában lefekvés előtt (rögtön a CSI után) egy kórboncnok orvos eseteit feldolgozó sorozatot nézek a diszkóveri(avagy nem veri)n...
... és mégsem ettől vannak álmatlan éjszakáim...
... és mégsem ettől vannak álmatlan éjszakáim...
ne na...
... jaj tényleg nagyon utálom, ha egy beteg bejelöl bármelyik portálon... de komolyan. Egy nyugodt napomon tényleg át fogom böngészni az e-etikettet (http://eetikett.hu/), hogy mi a/van-e véleménye erről, mert kíváncsi vagyok...
... és lehet, hogy tényleg az a legcélszerűbb, ha az ember semmi személyes információt nem ad meg magáról ilyen helyeken, mert nem lehetsz orvos, munkatárs és magánember egyszerre egy profil-oldalon (valamelyik mindig csorbul)...
... és lehet, hogy tényleg az a legcélszerűbb, ha az ember semmi személyes információt nem ad meg magáról ilyen helyeken, mert nem lehetsz orvos, munkatárs és magánember egyszerre egy profil-oldalon (valamelyik mindig csorbul)...
kedd, január 04, 2011
kaputt...
.... úgy tűnik, végleg búcsút inthetek első, saját fizetésemből vásárolt digitális fényképezőgépemnek... 5 évig kísérte vándorlásaimat, kalandjaimat, emlékezetes pillanataimat ... hiányozni fog...
... az utánpótlásról legkésőbb március végéig jó lenne gondoskodni, esetleg ötletek "épp csak nem tükörreflexes" gépekre... ? :)
... az utánpótlásról legkésőbb március végéig jó lenne gondoskodni, esetleg ötletek "épp csak nem tükörreflexes" gépekre... ? :)
hétfő, január 03, 2011
... hát elkezdődött... :)
... izgalmas évnek ígérkezik 2011, remélem hasonlóan szép emlékeim maradnak róla, mint 2010-ről. Egyébként az elmúlt napok olyan jól és gyorsan teltek, hogy nem maradt időm számítógép előtt üldögélni és pötyögni, vonatkozik ez az emailekre is (mindenkinek köszi szépen a kedves sorokat, ezek is csak emelték 2010 fényét :D ).
Még szülővárosomban az új évhez méltóan új frizurát vágattam (na jó, annyira nem új, csak megint rövid), kicsit az új lappal újrakezdés érzését adja minden egyes drasztikusabb beavatkozás... :) Volt egyetemi szobatársaimmal órákon át beszélgettem, jelentős lépéseket tesznek a szakmai fejlődés útján, büszke vagyok rájuk, egy kis szobából indultunk mindannyian és most is ugyanaz az eszme vezérel, mint amiről olyan sokat csacsogtunk az éjszakai beszélgetések során - tanulni, (próbálni) segíteni és nem bántani. :) Kicsit elszégyelltem magam, amikor egyikük újraélesztési tapasztalatairól beszélt igazán drámai körülmények között, úgyhogy ma csakazértis nekiláttam vért venni egy kicsit rosszabb vénájú betegtől, hogy leküzdjem non-invazivitási hajlamomat... :) Azért még reménykedek, hogy csak összejön a kézrátétetellel és jó szóval gyógyítás, de ha mégsem, legyen alternatívám is... :)
A pár napos szülői kényeztetésben fürdőzés után sajnálatosan gyorsan találtam magam a nemzetközi gyorson, de legalább szép és ismerős tájak kísértek az úton visszafele. Utazás közben neurológiai betegvizsgálatot olvasgattam, és sokadszorra is fellélegeztem, hogy hajdanán nem hagytam rábeszélni magam egyik tanárom által, hogy ezt a szakterületet válasszam. Szép, logikus, elgondolkodtató és fantasztikus diagnózisokat lehet felállítani döbbenetes precizitással azonosítva az elváltozás helyét... csak épp utána eléggé meg van kötve az ember keze, leggyakrabban csak várni és reménykedni lehet... Persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl öveg és lusta már az új információk befogadására, ezért gondolom most így... :)
A Szilveszter is emlékezetesre sikerült, felvezetőként borpincében borkóstolással (Sz. győzött a teljes palettával - vagyis összesen 14 fajtával, én második helyen futottam be 13 féle bor hősies végigkóstolásával), egyéniségek társaságában (nem véletlen, ugyanis igazi hiperaktív egyéniség verbuválta össze a baráti kört, Csík-Várad-Budapest vonalon képviseltük a bolygó ezen aprócska területére lokalizálódó lakosságát ;) ), otthoni éjfélkor telefonnal (nem kis teljesítmény volt, végül a Romtyelekom szánt meg és engedélyezte a hívást), itteni éjfélkor pezsgős koccintással és himnusszal, majd 3-ig táncolással (az egyetemi évek bulijainak zenei repertoárjára - aminek én személy szerint nagyon örültem, ugyanis azóta sem sikerült felzárkózni az jelenkor zenéjéhez... :) ).
Hát körülbelül így búcsúztattam az Ó-Évet (fontolgatom, hogy még megírom a 3 legemlékezetesebb 2010-es eseményt, ami kimaradt a beszámolókból, de előre bocsátom, hogy ezt nem fogadtam meg... :) ). Fogadalmat azért tettem, annyira apró és másoknak olyan természetes, hogy le sem írom ide, csak felragasztom Albinóra, hogy mindig jusson eszembe. :)
(... természetesen 3-5 kilót is jó lenne ledobni, hogy a kezdődő biciklibelsőimet deréktájról lecsatolhassam, de ezt minden évben elhatározom, és mégis úgy tűnik, hogy igen ragaszkodó fajták, nem akarnak elveszíteni... szóval akkor inkább valami személyiségfejlesztésre koncentrálom ezentúl az erőimet... )
Hát akkor mindenkinek egy nagyon boldog új esztendőt kívánok, sok sok mosollyal, sikerrel, mindezt egészségben eltöltve. :)
Még szülővárosomban az új évhez méltóan új frizurát vágattam (na jó, annyira nem új, csak megint rövid), kicsit az új lappal újrakezdés érzését adja minden egyes drasztikusabb beavatkozás... :) Volt egyetemi szobatársaimmal órákon át beszélgettem, jelentős lépéseket tesznek a szakmai fejlődés útján, büszke vagyok rájuk, egy kis szobából indultunk mindannyian és most is ugyanaz az eszme vezérel, mint amiről olyan sokat csacsogtunk az éjszakai beszélgetések során - tanulni, (próbálni) segíteni és nem bántani. :) Kicsit elszégyelltem magam, amikor egyikük újraélesztési tapasztalatairól beszélt igazán drámai körülmények között, úgyhogy ma csakazértis nekiláttam vért venni egy kicsit rosszabb vénájú betegtől, hogy leküzdjem non-invazivitási hajlamomat... :) Azért még reménykedek, hogy csak összejön a kézrátétetellel és jó szóval gyógyítás, de ha mégsem, legyen alternatívám is... :)
A pár napos szülői kényeztetésben fürdőzés után sajnálatosan gyorsan találtam magam a nemzetközi gyorson, de legalább szép és ismerős tájak kísértek az úton visszafele. Utazás közben neurológiai betegvizsgálatot olvasgattam, és sokadszorra is fellélegeztem, hogy hajdanán nem hagytam rábeszélni magam egyik tanárom által, hogy ezt a szakterületet válasszam. Szép, logikus, elgondolkodtató és fantasztikus diagnózisokat lehet felállítani döbbenetes precizitással azonosítva az elváltozás helyét... csak épp utána eléggé meg van kötve az ember keze, leggyakrabban csak várni és reménykedni lehet... Persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl öveg és lusta már az új információk befogadására, ezért gondolom most így... :)
A Szilveszter is emlékezetesre sikerült, felvezetőként borpincében borkóstolással (Sz. győzött a teljes palettával - vagyis összesen 14 fajtával, én második helyen futottam be 13 féle bor hősies végigkóstolásával), egyéniségek társaságában (nem véletlen, ugyanis igazi hiperaktív egyéniség verbuválta össze a baráti kört, Csík-Várad-Budapest vonalon képviseltük a bolygó ezen aprócska területére lokalizálódó lakosságát ;) ), otthoni éjfélkor telefonnal (nem kis teljesítmény volt, végül a Romtyelekom szánt meg és engedélyezte a hívást), itteni éjfélkor pezsgős koccintással és himnusszal, majd 3-ig táncolással (az egyetemi évek bulijainak zenei repertoárjára - aminek én személy szerint nagyon örültem, ugyanis azóta sem sikerült felzárkózni az jelenkor zenéjéhez... :) ).
Hát körülbelül így búcsúztattam az Ó-Évet (fontolgatom, hogy még megírom a 3 legemlékezetesebb 2010-es eseményt, ami kimaradt a beszámolókból, de előre bocsátom, hogy ezt nem fogadtam meg... :) ). Fogadalmat azért tettem, annyira apró és másoknak olyan természetes, hogy le sem írom ide, csak felragasztom Albinóra, hogy mindig jusson eszembe. :)
(... természetesen 3-5 kilót is jó lenne ledobni, hogy a kezdődő biciklibelsőimet deréktájról lecsatolhassam, de ezt minden évben elhatározom, és mégis úgy tűnik, hogy igen ragaszkodó fajták, nem akarnak elveszíteni... szóval akkor inkább valami személyiségfejlesztésre koncentrálom ezentúl az erőimet... )
Hát akkor mindenkinek egy nagyon boldog új esztendőt kívánok, sok sok mosollyal, sikerrel, mindezt egészségben eltöltve. :)
hétfő, december 27, 2010
egy jólnevelt hétfő :)
.. ma relatíve hasznosan töltöttem a napot az eddigi szabadnapjaimhoz képest, amikor csak tévéztem, interneteztem, ettem, disszertációt írtam, aludtam... :) Reggel már korán ébresztő volt, mert szokás szerint minden évben a papok a mi negyedünkben, a mi tömbházunknál kezdik a házszentelést... évtizedek alatt sem sikerült megbarátkoznom ezzel a szokással, minden alkalommal szorongással tölt el és megkönnyebbülten lélegzek fel, amikor átesek rajta... szerintem vagyunk még így ezzel egy páran... Természetesen hogy minden a hagyományoknak megfelelően menjen, megint megkérdezte egy ismeretlen pap, hogy egyetemista vagyok-e (válaszoltam, hogy azon már túl vagyok, az évek számát inkább nem részleteztem) és amikor kiderült, hogy más pénznemben kapom a fizetésemet, kaptam én is külön egy szentképet, amin látszik a templomunk, hogy legyen amit magammal vigyek. Viszem is, jó lesz időnként vetni rá egy pillantást, úgyis egyre gyakrabban fogok neki nosztalgiázni mostanában ... A napokban épp azok az idők jutottak eszembe, amikor nagymamám még pöttöm koromban először vitt el ebbe az ominózus templomba, hátul ültünk be a fehér fapadba - ő mindig oda szeretett ülni -, sötét volt, elég sokan voltak körülöttünk és csodálkoztam, hogy nagyi honnan tud minden éneket, pedig milyen sokfajtát énekelnek, és hogy én hogy fogom ezt mind-mind megtanulni... ez az első aktív templombajárós emlékem - a többiről talán majd máskor... :)
Visszatérve a napirendhez, megszenteltetésünk után anyuval elindultunk még 1-2 utólagos ajándékot venni, szerencsére elsöprő sikerrel jártunk, mindezt kb 35 perc alatt gyalogosan (ezért is szeretem a kisvárosokat, nem kell fél napig utazni, hogy az ember odaérjen valahova...), majd ebéd után meglátogattam gyerekkori barátnőmet, férjét és a két kis tündérkisasszonyukat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ékszerkészletemet további darabokkal gyarapítsam. :) És mint mindig, most is elcsábultam a csodaszép gyöngyök láttán, (takarítási vágyban nem, de ékszerekhez fűződő viszonyom tekintetében úgy látszik én is az igazi nő kategóriába sorolódom... :) ), úgyhogy pár szép darabbal gazdagodva hozott haza apu a sűrű hóesésben, szélsebes 30 km/h-val suhanva a karácsonyi fényekben úszó havas (eltakarítatlan) utakon...
Ezek után még egy fogorvosi beavatkozás is belefért az estébe, úgyhogy most zsibbadt ajakkal, a havas utakon valahol elveszített bal állkapocsfél érzetével üldögélek a gép előtt...
... már csak egy pohár forralt bor emelhetné a nap hangulatát, de lehet, hogy beérem egy kis száraz vörössel is...
Visszatérve a napirendhez, megszenteltetésünk után anyuval elindultunk még 1-2 utólagos ajándékot venni, szerencsére elsöprő sikerrel jártunk, mindezt kb 35 perc alatt gyalogosan (ezért is szeretem a kisvárosokat, nem kell fél napig utazni, hogy az ember odaérjen valahova...), majd ebéd után meglátogattam gyerekkori barátnőmet, férjét és a két kis tündérkisasszonyukat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ékszerkészletemet további darabokkal gyarapítsam. :) És mint mindig, most is elcsábultam a csodaszép gyöngyök láttán, (takarítási vágyban nem, de ékszerekhez fűződő viszonyom tekintetében úgy látszik én is az igazi nő kategóriába sorolódom... :) ), úgyhogy pár szép darabbal gazdagodva hozott haza apu a sűrű hóesésben, szélsebes 30 km/h-val suhanva a karácsonyi fényekben úszó havas (eltakarítatlan) utakon...
Ezek után még egy fogorvosi beavatkozás is belefért az estébe, úgyhogy most zsibbadt ajakkal, a havas utakon valahol elveszített bal állkapocsfél érzetével üldögélek a gép előtt...
... már csak egy pohár forralt bor emelhetné a nap hangulatát, de lehet, hogy beérem egy kis száraz vörössel is...
szombat, december 25, 2010
töltődöm...
... a családdal töltött Karácsonyból, az ünnepi üdvözletekből, az ismerős arcokból a templomban, a régen látott utcákból, házakból, az útmenti hóból, a csepegő ereszekből...
... és még hátra vannak a barátokkal (és egyeseknél a gyerekeikkel) való találkozások... :)
... a végén annyi energiát felhalmozok, hogy egy nekifutásra befejezem a főművemet (ami egyelőre pár napja háborítatlanul hever egy pendriveon a hátizsákom mélyén...), utána pedig még megírom az elmaradt beszámolóimat, valamint lezárom a 2010-es Esztendőt, amiben volt hideg és meleg is bőven - így utólag talán melegből kicsit több. :)
... na de mindent csak szépen, sorjában, alaposan megfontolva - nem úgy, mint a legutóbbi akcióm esetén így a szabadságom alatt, amikor sikerült gyorsan feliratkoznom egy 3 órás kurzusra, ami miatt lemaradok két másik számomra sokkal fontosabbról...
... és még hátra vannak a barátokkal (és egyeseknél a gyerekeikkel) való találkozások... :)
... a végén annyi energiát felhalmozok, hogy egy nekifutásra befejezem a főművemet (ami egyelőre pár napja háborítatlanul hever egy pendriveon a hátizsákom mélyén...), utána pedig még megírom az elmaradt beszámolóimat, valamint lezárom a 2010-es Esztendőt, amiben volt hideg és meleg is bőven - így utólag talán melegből kicsit több. :)
... na de mindent csak szépen, sorjában, alaposan megfontolva - nem úgy, mint a legutóbbi akcióm esetén így a szabadságom alatt, amikor sikerült gyorsan feliratkoznom egy 3 órás kurzusra, ami miatt lemaradok két másik számomra sokkal fontosabbról...
péntek, december 24, 2010
halasztott ajándékbontás
... szegény bátyó belépett a magáncéges alkalmazásban álló jómunkásemberek sorába, ennek következtében a mai napot még pénteki órarend szerint ledolgozták, így már csak holnap reggelre ér haza (hiába sietett úgy az angyalka, hogy majd kezét-lábát-szárnyát-kerekes bőröndjét törte...)...
... és az angyalkával folytatott családi kupaktanács eldöntötte, hogy hozza is bármikor a sok szép ajándékot (mert mindannyian feltűnően jók voltunk egész évben), pakolja csak le nyugodtan a fa alá, mert úgyis csak holnap reggel nyitjuk ki, álmosszemű bátyóval (és hugival - azaz én) egyetemben... esetleg addig még fordulhat egyet és hozhat még pár további ajándékot is. :)
... mert hát azért úgy az igazi, ha négyen énekeljük négyfajta egyéni dallam és hangmagasság szerint a "Mennyből az angyalt", miközben apu szokás szerint megpróbálja ismételten felgyújtani a karácsonyfát - akarom mondani, meggyújtani egy csillagszórót.... :)
... és az angyalkával folytatott családi kupaktanács eldöntötte, hogy hozza is bármikor a sok szép ajándékot (mert mindannyian feltűnően jók voltunk egész évben), pakolja csak le nyugodtan a fa alá, mert úgyis csak holnap reggel nyitjuk ki, álmosszemű bátyóval (és hugival - azaz én) egyetemben... esetleg addig még fordulhat egyet és hozhat még pár további ajándékot is. :)
... mert hát azért úgy az igazi, ha négyen énekeljük négyfajta egyéni dallam és hangmagasság szerint a "Mennyből az angyalt", miközben apu szokás szerint megpróbálja ismételten felgyújtani a karácsonyfát - akarom mondani, meggyújtani egy csillagszórót.... :)
... sürgölődés... :)
... biztosan mindenki ismeri már az alábbi videót, de én épp készülök ki a konyhába segédkezni, és eszembe jutott ez a remekmű. Jót nevettem rajta. :)
... nagyon remélem, hogy nem fogok hasonló jeleneteket produkálni ma délután... :D
... és ha mégis, szerencsére nem lesz megörökítve. ;)
... nagyon remélem, hogy nem fogok hasonló jeleneteket produkálni ma délután... :D
... és ha mégis, szerencsére nem lesz megörökítve. ;)
csütörtök, december 23, 2010
péntek, december 17, 2010
kedd, december 14, 2010
ide is megérkezett ...
... az igazi tél, ma éjjel végre lehavazott... persze ezek után nem meglepő, ha hajnalban egy mentőautó szabályosan velő(me)trázó szirénázása ébresztett, szerencsére a heves szívdobogás relatív gyorsan visszaváltott a megszokott alvás alatti lassú szívveréssé, úgyhogy még egy kicsit vissza tudtam keveredni álmaim meglehetősen kusza birodalmába, mielőtt végleg elindult a nap... :)
... szokatlan volt ma délután 3:20-kor elszabadulni jelenlegi munkahelyemről (még világos volt :) ), ennyi rengeteg szabadidővel a nyakamban végre neki is foghattam a nagytakarításnak, alakul a rend, csak az a kár, hogy mire a szüleim ideérnek, megfakul a csillogása (2 nap múlva találkozunk... :) ).
... most először pislákolt fel bennem némi karácsonyi hangulat, remélem a holnapi ünnepség A klinikán nem oltja ki, mielőtt még igazán megszülethetne...
... szokatlan volt ma délután 3:20-kor elszabadulni jelenlegi munkahelyemről (még világos volt :) ), ennyi rengeteg szabadidővel a nyakamban végre neki is foghattam a nagytakarításnak, alakul a rend, csak az a kár, hogy mire a szüleim ideérnek, megfakul a csillogása (2 nap múlva találkozunk... :) ).
... most először pislákolt fel bennem némi karácsonyi hangulat, remélem a holnapi ünnepség A klinikán nem oltja ki, mielőtt még igazán megszülethetne...
péntek, december 10, 2010
szombati munkanap - megint....
... bár így is, úgy is munkával tölteném a holnapi napot, mégis nagyon rosszul esik, hogy ezt hivatalosan is meg kell tegyem, reggel megint korán kell keljek (igaz szinte egy órát nyerek az új helyen, ahol a gyakorlatomat töltöm, de talán még nehezebb is felkelni, mint korábban), utána délután 3-4-ig megint teljesen fölöslegesnek érzem magam, nem találom a helyem, tengek- lengek, úgy érzem, csak terhére vagyok annak, akihez beosztottak, és egyelőre a tudatalattim legmélyéről sem tudom előbányászni az 5 éve tanultakat ebből a tantárgyból... este viszont nincs időm elseperni a homályt a tanultak fölül, mert hát valamikor haladni is kell a saját munkáimmal...
... kicsit frusztrált vagyok, nagyon utálok mindig újrakezdeni, nem tesz jót a törékeny önbizalmamnak...
... na de itt a Karácsony lassan, és talán jövő héten már lesz időm is erre gondolni... és kicsit ráhangolódni. :)
... kicsit frusztrált vagyok, nagyon utálok mindig újrakezdeni, nem tesz jót a törékeny önbizalmamnak...
... na de itt a Karácsony lassan, és talán jövő héten már lesz időm is erre gondolni... és kicsit ráhangolódni. :)
szerda, december 08, 2010
két lélegzetelállítóan ..
... szellemes bejegyzést akadályozott meg hirtelen, hogy 5 év után először elromlott a fényképezőgépem... lehet, hogy a római esős hétvége hozta elő mozgásszervi panaszait (az objektív mozgása akadályozott, se előre, se hátra, csak kattog és erölködik a gép közben), aztán egy bánatosat még csippan és kihúnynak a fények... és megjelenik egy kiírás, hogy E18... ez lenne odaát...?
... nagyon úgy tűnik, hogy csak a családom férfitagjainak fényképezőgépeire hagyatkozhatom idén a Karácsony megörökítésében, mert Pesten a márkaszervízbe már csak januárban tudom eljuttatni a gépet (addig megpróbálok itt közelebb is találni valami hasonlót)... szerencsére mindkét családtagomban egy kis fotóriporter veszett el, úgyhogy akkor már csak a Szilvesztert kell valahogy megszervezni...
... valahogy meg sem fordult eddig a fejemben, hogy a kütyüjeim élete is véges... vajon melyik következik ezután... ?
... nagyon úgy tűnik, hogy csak a családom férfitagjainak fényképezőgépeire hagyatkozhatom idén a Karácsony megörökítésében, mert Pesten a márkaszervízbe már csak januárban tudom eljuttatni a gépet (addig megpróbálok itt közelebb is találni valami hasonlót)... szerencsére mindkét családtagomban egy kis fotóriporter veszett el, úgyhogy akkor már csak a Szilvesztert kell valahogy megszervezni...
... valahogy meg sem fordult eddig a fejemben, hogy a kütyüjeim élete is véges... vajon melyik következik ezután... ?
kedd, december 07, 2010
meccs indul...
... első szett: a labdát (disszertáció nulladik verzió :) ) átütöttem a főnököm térfelére - remélhetőleg marad 1-2 napom pihegni, ameddig visszarepül... :)
hétfő, november 29, 2010
a felnőttéválás...
... egyik döntő momentuma, amikor az ember neve (legnagyobb meglepetésére) bekerül a helyi telefonkönyvbe (a vezetékes telefonszáma mellé)...
... az elszakadás egyik fontos momentuma, amikor észreveszi, hogy a nevéhez közel-távol egyetlen rokon neve sem szerepel a névsorban...
... és egyesekben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy hogy a búbánatba keveredett ide évekkel ezelőtt és vajon hány telefonkönyvben fog még szerepelni, mire megtalálja az igazit, a Nagy Végső Könyvet...
... az elszakadás egyik fontos momentuma, amikor észreveszi, hogy a nevéhez közel-távol egyetlen rokon neve sem szerepel a névsorban...
... és egyesekben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy hogy a búbánatba keveredett ide évekkel ezelőtt és vajon hány telefonkönyvben fog még szerepelni, mire megtalálja az igazit, a Nagy Végső Könyvet...
szombat, november 27, 2010
... fura...
... ma egész nap a disszertációmat bütyköltem (leszámítva a régóta esedékes házimunka tizedrészére áldozott időt), és a délelőtti 72 oldalból estére már csak 67 oldal maradt... ha így folytatom, lassan elfogynak az oldalak és kezdhetek mindent elölről... hát hogy is van ez...?
péntek, november 26, 2010
szólhatna ez a nap...
... akár az örömről is, hiszen elég nagy lépés ez valamerre, talán a (rég)múltba, talán a jövőbe (vagy csak az egy helyben, de másként toporgásra) de sikeresen megadtam magam ismét az apró hétköznapi bosszúságoknak, hagytam, hogy felemésszék a boldogságra megtakarított energiát... és sajnos a mások miatt felgyűlt bosszúságot a veleszületett diplomatizmusom és konfliktusundorom miatt a mit sem sejtő hozzátartozóimon töltöttem ki, pedig egyáltalán nem ezt érdemlik...
... de a vélt és valós frusztráció sajnos nem feneketlen zsákban gyűlik és időnként utat mar magának, céltalanul nekiindulva...
... ezt a feltartóztathatatlan erőt még meg kell tanulni építő jellegű cselekvéssé változtatni...
... de a vélt és valós frusztráció sajnos nem feneketlen zsákban gyűlik és időnként utat mar magának, céltalanul nekiindulva...
... ezt a feltartóztathatatlan erőt még meg kell tanulni építő jellegű cselekvéssé változtatni...
szerda, november 24, 2010
hatékonyodom...
... vagy legalábbis próbálok, azt az elhatározást kíméletlenül a fejembe dögönyözve, hogy ezentúl hivatalos emailekre 24 órán belül, magán jellegű emailekre 48 órán belül válaszolok. Ugyanakkor minden újabb feladatnak max. 1 hét határidőt adok (hoppá, a disszertáció írással akkor jó lesz kicsit igyekezni, na de sebaj... :) ), mert csak húzom, halasztom egyes dolgaimat (természetesen azokat leginkább, ahol törvényeknek kellene utánaolvasni, adatbázisokat kellene feltölteni, embereket kellene felhívni - igaz is, mondtam már, hogy utálok telefonálni...? ).
... annyi rengeteg jó elhatározásom van, már csak be kellene tudni mindegyiket tartani... máskülönben a káosz szép lassan végleg átveszi az uralmat az életem felett, még mielőtt az újraindítás (riavviamento) gombbal (pomello) tisztára tudnám törölni a lapjaimat... vagy legalább a feladatos listámat... :)
... annyi rengeteg jó elhatározásom van, már csak be kellene tudni mindegyiket tartani... máskülönben a káosz szép lassan végleg átveszi az uralmat az életem felett, még mielőtt az újraindítás (riavviamento) gombbal (pomello) tisztára tudnám törölni a lapjaimat... vagy legalább a feladatos listámat... :)
kedd, november 23, 2010
az őszülés...
... ott keződik, amikor MÁSOK veszik észre a fejeden az ősz hajszálakat... az én hajkoronámban is találtak 2-3 darabot a hétvégén, bár szerintem abból legalább kettő szőke volt...
... eljutottam abba a korba, amikor már szívesebben butulnék, mint öregednék... (elnézést kérek a szőke olvasóimtól, rájuk természetesen az öregedés előtti rész nem vonatkozik... ;) )
... eljutottam abba a korba, amikor már szívesebben butulnék, mint öregednék... (elnézést kérek a szőke olvasóimtól, rájuk természetesen az öregedés előtti rész nem vonatkozik... ;) )
hétfő, november 22, 2010
megjöttem...
... Rómából, mindenféle szempontból emlékezetes marad ez a kis utónyaralás, megdőlt pár "leg-leg" is az eddigi utazásaimhoz képest... :)
... a "b" betűvel kezdődő, "eszámoló"-val folytatódó ritka jelenséget pedig nem ígérem, de igyekszem... :) mint oly sokszor is korábban...
... inkább a horgolást kellett volna hobbinak választanom blogírás helyett, mert azzal legalább csak magammal szemben lennének lemaradásaim...
... a "b" betűvel kezdődő, "eszámoló"-val folytatódó ritka jelenséget pedig nem ígérem, de igyekszem... :) mint oly sokszor is korábban...
... inkább a horgolást kellett volna hobbinak választanom blogírás helyett, mert azzal legalább csak magammal szemben lennének lemaradásaim...
kedd, november 16, 2010
káció... :)
... holnap már akáció lesz, egy kis ügyelettel megtűzdelve, és holnapután már a vakáció szóra fognak ébreszteni a hajnali 6-kor teljes robajjal meginduló ételszállító szekerek...
... és a rákövetkező napon pedig már pihenek, lazítok és lázítok idegen tájak felfedezésére... :)) beszámoló majd talán, bár magamat ismerve nem túl sok eséllyel...
... az előbb végre befejeztem a könyv rám eső részének kijavítását, így holnap végre vissza a feladónak, egy 1 hónapos kísértetet hessegetek el magamtól. Ha legközelebb valami hasonló, teljesen ingyenes és bérmentesített feladatot kapnék, állítsatok le légyszi, nem hiányzik ez nekem, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, amik sokkal régebb óta várják, hogy végre sorra kerüljenek. Az egyik ilyen a magánéletem, némi jógatanulással és olaszleckével megtűzdelve...
... és a rákövetkező napon pedig már pihenek, lazítok és lázítok idegen tájak felfedezésére... :)) beszámoló majd talán, bár magamat ismerve nem túl sok eséllyel...
... az előbb végre befejeztem a könyv rám eső részének kijavítását, így holnap végre vissza a feladónak, egy 1 hónapos kísértetet hessegetek el magamtól. Ha legközelebb valami hasonló, teljesen ingyenes és bérmentesített feladatot kapnék, állítsatok le légyszi, nem hiányzik ez nekem, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, amik sokkal régebb óta várják, hogy végre sorra kerüljenek. Az egyik ilyen a magánéletem, némi jógatanulással és olaszleckével megtűzdelve...
vasárnap, november 14, 2010
új utakon...
... tegnap este, mivel nyugodtnak ígérkezett az ügyelet, ráértem egy kicsit gyakorolni a pszichoterápiát (= megnyitni és hagyni megnyílni a beteget és célokat adni neki, hisz nem tanultam semmi ilyesmit eddigi pályafutásom során), méghozzá meglepő sikerrel, az egyik betegtől utána még egy doboz Merszíí csokit is kaptam, és a depressziós beteget utána többször hallottam nevetgélni és elmosolyodni az este folyamán... ezt teszi 15-20 perc beszélgetés a beteggel szemben a kissámlin ülve... Egy másik "beteg" a barátnőm volt, aki egy nehéz műtét utáni lábadozás közben esett teljesen kétségbe, és fél óra telefonos konzultáció után az volt az érzésem, hogy kicsit megnyugodva, konkrét tervekkel a fejében tette le a telefont.
... a végén még kiderül, hogy (bár erre soha életemben nem vágytam és gondoltam) pszichiáternek vagy pszichológusnak kellett volna menjek, mert egy kissámlin ülve, vagy telefonvégen még hasznos is tudok lenni... hogy elhúzódó hatást fejtek ki, vagy sem, azt persze egyelőre nem tudhatom. :)
(... olyan jó lenne tudni, hogy most jó úton járok-e...)
... az is kiderült, hogy a takarítónők a munkahelyemen csak úgy hívnak, hogy a "mosolygós doktornő"... Kicsit megkönnyebbültem, mert vannak olyan kollégák is, akik nem úszták meg ilyen barátságos becenevekkel... :)) ...
... és hát, mint tudjuk, a takarítók rögtön az intézményvezetők után jönnek a tekintély szempontjából... persze, mint mindenben, ebben is vannak (szerencsére) kivételek... :)
... szóval erre az ügyeletre szívesen fogok visszaemlékezni, mert gyógyszerek nélkül is hatásosnak éreztem magam (minden apró sikerélmény elfér vékonyka gyűjteményemben :) ).
... a végén még kiderül, hogy (bár erre soha életemben nem vágytam és gondoltam) pszichiáternek vagy pszichológusnak kellett volna menjek, mert egy kissámlin ülve, vagy telefonvégen még hasznos is tudok lenni... hogy elhúzódó hatást fejtek ki, vagy sem, azt persze egyelőre nem tudhatom. :)
(... olyan jó lenne tudni, hogy most jó úton járok-e...)
... az is kiderült, hogy a takarítónők a munkahelyemen csak úgy hívnak, hogy a "mosolygós doktornő"... Kicsit megkönnyebbültem, mert vannak olyan kollégák is, akik nem úszták meg ilyen barátságos becenevekkel... :)) ...
... és hát, mint tudjuk, a takarítók rögtön az intézményvezetők után jönnek a tekintély szempontjából... persze, mint mindenben, ebben is vannak (szerencsére) kivételek... :)
... szóval erre az ügyeletre szívesen fogok visszaemlékezni, mert gyógyszerek nélkül is hatásosnak éreztem magam (minden apró sikerélmény elfér vékonyka gyűjteményemben :) ).
vasárnap, november 07, 2010
menekülés...
... ma a lektorálás elől a hivatalos és kevésbé hivatalos e-mailekbe menekültem, az e-mailek elől pedig a lektorálásba... így visszatekintve, ma egész nap csak menekültem... a közbeeső állomás pedig mindig a konyha volt, a gumicukorkától a currys csirkemellig jutottam el, röpke kitérővel az áfonyás joghurthoz, 1-1 körtéhez és banánhoz...
... ha ezt megúszom mindenféle tápcsatornai tünetek nélkül, talán holnap legalább a lektorálást befejezem... a hűtőm ilyen tempóban úgyis reggelre kiürül... :)
... ha ezt megúszom mindenféle tápcsatornai tünetek nélkül, talán holnap legalább a lektorálást befejezem... a hűtőm ilyen tempóban úgyis reggelre kiürül... :)
szombat, november 06, 2010
.. egy tökéletes szám...
... a hangulatomhoz. Kivéve, hogy nem magánéleti probléma gyötör (vagy abból csak egy pici gömbölyded, egy némaságba burkolózó emberke otthon...)...
... egyre inkább az az érzésem, hogy ez a napocska számomra a munkahelyemen nem ebben a városban fog felsütni, ahol nemcsak a kicsi fúrja a kicsit, hanem a nagy is a kicsit...
... alig várom, hogy egy kis toszkán melegség érje már végre az arcomat, aztán ki tudja, talán tényleg elidőzöm kicsit Goethe szülővárosában, vagy bárhol, ahol be(el)fogadnak...
... fel pedig nem adom, csak esetleg díszletet váltok. :)
... egyre inkább az az érzésem, hogy ez a napocska számomra a munkahelyemen nem ebben a városban fog felsütni, ahol nemcsak a kicsi fúrja a kicsit, hanem a nagy is a kicsit...
... alig várom, hogy egy kis toszkán melegség érje már végre az arcomat, aztán ki tudja, talán tényleg elidőzöm kicsit Goethe szülővárosában, vagy bárhol, ahol be(el)fogadnak...
... fel pedig nem adom, csak esetleg díszletet váltok. :)
péntek, november 05, 2010
annyi konfliktus...
... amennyi ezen a héten körülöttem gyűrűzött, úgy érzem bőven elég az év hátralevő részére. Köszönöm, nem kérek több nyílt és burkolt támadást! Aki nem szeret, felejtsen el, és ha valamivel kapcsolatban mégis felötlene a nevem, nem létezem, soha nem is léteztem, csak egy elsuhanó zöld pólós gondolat voltam a klinika életében...
... negatív gondolatok, panaszok velem történő megosztása is tilos a következő 48 órában, egy kicsit muszáj lelkileg regenerálódjak hétvégén...
... viszont bármikor szívesen olvasok Tőletek pozitív élménybeszámolókat (köszi Odrayy :)), bejegyzéseket, vicces történeteket (kivéve angol humort, mert most sem vagyok biztos benne, hogy jól értelmezem egy angol doki e-mailjét, iróniát vagy örömöt fejez ki...)...
... most CSAK mosolyra vágyom! (Tőled is, Anci!)
... negatív gondolatok, panaszok velem történő megosztása is tilos a következő 48 órában, egy kicsit muszáj lelkileg regenerálódjak hétvégén...
... viszont bármikor szívesen olvasok Tőletek pozitív élménybeszámolókat (köszi Odrayy :)), bejegyzéseket, vicces történeteket (kivéve angol humort, mert most sem vagyok biztos benne, hogy jól értelmezem egy angol doki e-mailjét, iróniát vagy örömöt fejez ki...)...
... most CSAK mosolyra vágyom! (Tőled is, Anci!)
vasárnap, október 31, 2010
... ha kevésbé ...
... jól telt volna a hétvége, biztos sikerül megdönteni a blogbejegyzés/hónap rekordomat, így viszont ez a feladat az elkövetkező hónapok valamelyikére marad... :)
... én pedig gyorsan lefekszem, mert holnap ügyelek (ennyit a hosszú hétvégéről...), a vámpírokról, vérfarkasokról és egyéb hétvégi szereplőkről, valamint moziélményemről pedig majd máskor írok... :)
... én pedig gyorsan lefekszem, mert holnap ügyelek (ennyit a hosszú hétvégéről...), a vámpírokról, vérfarkasokról és egyéb hétvégi szereplőkről, valamint moziélményemről pedig majd máskor írok... :)
szerda, október 27, 2010
hétfő, október 25, 2010
ma oktattam...
... életemben először hivatalosan (helyettesítőként) egyetemistákat (legalábbis mostmár egy egész csoportot, mert azért eddig is magyaráztam már dolgokat TDK-soknak és statisztikát kollégáknak, de most 13 emberkét kellett ellátni feladatokkal és utána felkelteni az érdeklődésüket a saját szakterületem iránt)... a kezdeti kedvetlen képek után a végén már egész lelkesen figyeltek, kérdezgettek, és a végén megjegyezték, hogy "kimerítő voltam, de pozitív értelemben"... hát akkor ezt is kipróbáltam... a dolog szépsége csak annyi volt, hogy 2 órával a gyakorlat előtt derült ki, hogy nekem kellene megtartani, úgyhogy semmit nem készültem rá az osztályos munka mellett, emellett a haldokló hálózati rendszer tovább fokozta bennem az amúgy sem csekély feszültséget... szóval ahhoz képest egész jól végződött a nap munkahelyen eltöltött része, de vissza nem sírom a gyakorlati oktatást és nem fogok gyúródni a sorban, hogy hadd fényesíthessem az utánam következő nemzedékeket... főleg, hogy jómagam is még tanulásra szorulok...
... ezek után egy barátnőm "meglepetés tea- és pezsgő(búcsú)délutánja" következett (az utolsó másodpercekben véletlenül egy kolléga lelőtte a poént, de azért így is kedvesre sikerült), másik országban próbál cseresznyét (... illetve szerencsét) férjével együtt, mindenkinek hiányozni fognak, de hát mindenki előtt nyitva áll a világ és van, akik ezt ki is akarják próbálni.:)
... nem marad más hátra, mint azt kívánni, hogy mind szakmailag, mind lelkileg megérje nekik ez a merész lépés (az anyagiak nem kétségesek ;) ) és azért megérje majd hazatérni is... mindenki ahova tartozik. :)
... ezek után egy barátnőm "meglepetés tea- és pezsgő(búcsú)délutánja" következett (az utolsó másodpercekben véletlenül egy kolléga lelőtte a poént, de azért így is kedvesre sikerült), másik országban próbál cseresznyét (... illetve szerencsét) férjével együtt, mindenkinek hiányozni fognak, de hát mindenki előtt nyitva áll a világ és van, akik ezt ki is akarják próbálni.:)
... nem marad más hátra, mint azt kívánni, hogy mind szakmailag, mind lelkileg megérje nekik ez a merész lépés (az anyagiak nem kétségesek ;) ) és azért megérje majd hazatérni is... mindenki ahova tartozik. :)
vasárnap, október 24, 2010
ezért depressziós a magyar :)
Köszönet L.-nek, aki ismét valami nagyon emlékezetest küldött e-mailben, és hát egyszerűen nem tehettem meg, hogy ott hagyom porosodni a postaládámban. :) Csak egész apró cenzúrával - olvassátok. :)
Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az
első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan
kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így
hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..
Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak
madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát,
hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van:
Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem
énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek
alatt a ludaink megfagy.....b****a meg!
Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az
első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan
kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így
hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..
Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak
madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát,
hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van:
Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem
énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek
alatt a ludaink megfagy.....b****a meg!
gondoltam...
... hogy megdöntöm a saját rekordomat és ebben a hónapban 11 bejegyzést írok a szokásos 6-9 helyett... erre kiderült, hogy volt már olyan jobbacska hónapom is (nem idén és nem tavaly... :D ), amikor 15-ször vettem a bátorságot... hát így nem lesz rekord döntögetés, mert nincs közelgő előadás, ami elől a házimunkába és blogírásba lehetne menekülni... :)
... a csapongó gondolataimból pedig nehéz lenne 4-5 értelmes bejegyzésnyit összesorsolni, most például csak azon bosszankodom, hogy miért Fannit ejtették ki a faktorosdiból, amikor szabályosan fizikai fájdalmat okozott a párbajtársak előadása a hallósejtjeimnek, nem beszélve a hűvös borzongásról, ami ezúttal nem a gyönyörűségtől futkározott a karomon és hátamon... brrr... és közben Albinón pötyögöm a rég halasztgatott munkáimat, a háttérben a tv-ben pedig repül a modern "Meseautó"... mondom, hogy csapongok... :)
... tényleg ideje lefeküdni ...
... a csapongó gondolataimból pedig nehéz lenne 4-5 értelmes bejegyzésnyit összesorsolni, most például csak azon bosszankodom, hogy miért Fannit ejtették ki a faktorosdiból, amikor szabályosan fizikai fájdalmat okozott a párbajtársak előadása a hallósejtjeimnek, nem beszélve a hűvös borzongásról, ami ezúttal nem a gyönyörűségtől futkározott a karomon és hátamon... brrr... és közben Albinón pötyögöm a rég halasztgatott munkáimat, a háttérben a tv-ben pedig repül a modern "Meseautó"... mondom, hogy csapongok... :)
... tényleg ideje lefeküdni ...
szerda, október 20, 2010
... visszaszámlálótlanság...
... ma lejárt az előadásom, azt nem mondanám, hogy életem legjobb fellépése volt, mert elég fáradtan toppantam be az osztályos munka után, és az éjjeli alvás is kicsit rövidre sikerült a heveny előadáskerülési pótcselekvés sorozat következtében... de állítólag még érdekes is volt azok számára, akik már találkoztak a témámban szereplő fogalmakkal, azért persze nem buzdítottam őket a visszatapsolásomra, inkább telefonos konzultációt nyújtok (ha tudok), bárkiben bármi kérdés felmerül. :)
... van egy kellemes emlékem egyébként ezzel az előadással kapcsolatban, mégpedig az, hogy az egyik paraméter kialakításának magyarázatát nem is olyan régen élőben hallhattam magának az értelmi szerzőnek a szájából és ugyanazokat a dolgokat mondta el, mint amiket én áprilisban. :) és persze most is, erősen lerövidített változatban.
... most hirtelen elfogyott a konkrét visszaszámlálás... vegyem le a blogomról, vagy találjak ki valamit most ÉN magamnak...? :)
... van egy kellemes emlékem egyébként ezzel az előadással kapcsolatban, mégpedig az, hogy az egyik paraméter kialakításának magyarázatát nem is olyan régen élőben hallhattam magának az értelmi szerzőnek a szájából és ugyanazokat a dolgokat mondta el, mint amiket én áprilisban. :) és persze most is, erősen lerövidített változatban.
... most hirtelen elfogyott a konkrét visszaszámlálás... vegyem le a blogomról, vagy találjak ki valamit most ÉN magamnak...? :)
kedd, október 19, 2010
... és most...
... hogy vacsorát készítettem...
... mosogattam...
... mostam (persze kalandos kedvemben kipróbáltam egy újabb programot, ami kb 3 órán keresztül pörgette vadul a 8 pár zoknimat...)
... nekiestem áthatolhatatlan papírrengetegemet racionális kupacokba tenni, majd mappákba gyömöszölni (eredmény, hogy ma este valószínűleg a földön alszom, ha sikerül legalább ott egy 30 cm-es szabad területet felszabadítani, mert az ágy kontúrjai csak sejthetőek a még nem teljes biztos kategóriákba sorolt papírhalmok alatt...)
... zuhanyoztam és hajat mostam...
... kiteregettem fehéren kótyagos 8 pár zoknimat...
(itt dobpergés és tapsvihar)
... végre nekifoghatok emelt fővel és vizes hajjal bár egyszer végignézni és elalvás előtt talán még egyszer félhangosan elmormolni a holnapi előadásomat...
(itt mindenki szoros ököllel szorít)
... ha hetente kellene előadnom, nagy valószínűséggel a napra lehetne nézni, de a lakásra nem (mondjuk most amúgy sem ajánlom senkinek... :) )
... de azért jobb szeretem azt az apró egyéni káoszt, ami körülvesz, előadássorozat nélkül... :)
... mosogattam...
... mostam (persze kalandos kedvemben kipróbáltam egy újabb programot, ami kb 3 órán keresztül pörgette vadul a 8 pár zoknimat...)
... nekiestem áthatolhatatlan papírrengetegemet racionális kupacokba tenni, majd mappákba gyömöszölni (eredmény, hogy ma este valószínűleg a földön alszom, ha sikerül legalább ott egy 30 cm-es szabad területet felszabadítani, mert az ágy kontúrjai csak sejthetőek a még nem teljes biztos kategóriákba sorolt papírhalmok alatt...)
... zuhanyoztam és hajat mostam...
... kiteregettem fehéren kótyagos 8 pár zoknimat...
(itt dobpergés és tapsvihar)
... végre nekifoghatok emelt fővel és vizes hajjal bár egyszer végignézni és elalvás előtt talán még egyszer félhangosan elmormolni a holnapi előadásomat...
(itt mindenki szoros ököllel szorít)
... ha hetente kellene előadnom, nagy valószínűséggel a napra lehetne nézni, de a lakásra nem (mondjuk most amúgy sem ajánlom senkinek... :) )
... de azért jobb szeretem azt az apró egyéni káoszt, ami körülvesz, előadássorozat nélkül... :)
hétfő, október 18, 2010
... ma neki akartam fogni...
... jógázni a lelki nyugalmam érdekében... aztán győzött a CSI és Dr. Bones, és máris ugrott a korai fekvés, valamint a következményes holnapi friss és üde megjelenés (is)...
... kezdek tévé függő (is) lenni...
... már csak a telefon marad a Dhighi csomagból... mert hát ugyebár ez itt nem a reklám helye - legalábbis nem cégeké... :)
(pedig az talán jövedelmezőbb lenne...)
... kezdek tévé függő (is) lenni...
... már csak a telefon marad a Dhighi csomagból... mert hát ugyebár ez itt nem a reklám helye - legalábbis nem cégeké... :)
(pedig az talán jövedelmezőbb lenne...)
vasárnap, október 17, 2010
Kaláka
Hétvégén felfedeztem magamnak a Kaláka együttest, és végre helyére került az az emlék is, hogy otthon, kis szülővárosomban huszonpár évvel ezelőtt valakik a kultúrházban félhomályban "Jonatán, a pelikánt" énekeltek - megjegyzem, akkor szinte belealudtam az előadásba, épp lefolyófélben voltam a bordó szövettel borított széken, amikor erre a darabra kipattant az álom a szememből. :) Szóval mégsem most voltam először Kaláka koncerten, hanem már legalább másodszor...
Itt pedig egy szám, ami nagyon megtetszett, sajnos jópárat nem találtam meg a tubicán, amit szintén szívesen betettem volna ide...
Egyébként pedig mindenkinek egy sikeres és szép hetet, az enyém elég rázósnak ígérkezik - pölö most jutott eszembe, hogy szerdán megint előadok... így járok, ha ritkán tévedek el a saját blogomra és a naptáramba fel sem jegyeztem ezt az ominózus napot...
Itt pedig egy szám, ami nagyon megtetszett, sajnos jópárat nem találtam meg a tubicán, amit szintén szívesen betettem volna ide...
Egyébként pedig mindenkinek egy sikeres és szép hetet, az enyém elég rázósnak ígérkezik - pölö most jutott eszembe, hogy szerdán megint előadok... így járok, ha ritkán tévedek el a saját blogomra és a naptáramba fel sem jegyeztem ezt az ominózus napot...
csütörtök, október 14, 2010
... köszönet...
... mindenkinek, aki ilyen jól szorított nekem, ma megkaptam a visszajelzést az ösztöndíj sikeres elnyeréséről... hát igen, nyugatabbra a "mid October" az 14.-ét jelent és nem mondjuk 26.-át. :)
... ünneplés, előzetes csomagolás és nyelvtanulás helyett pár elmaradt munkámnak estem neki ma este, hétvégére pedig még hátravan egy fél könyv lektorálása (ilyent sem csináltam még eddig, na de szélesedik a spektrumom mint egy jobbféle antibiotikumnak - kár, hogy eközben csak öregebb leszek, bölcsebb nem)...
... az ünnepléssel amúgy is várhatok még, mert április olyan messze van, addig még bármi is történhet, pl. akár végre megjöhet az eszem, meggondolom magam és elmegyek könyvtárosnak vagy újságárusnak... :)
... pedig ma még volt egy kis sikerélményem is, amikor kiszedtem valakinek a szeméből egy ottragadt papírdarabkát - és nem vagyok szemész rezidens - hálistennek! :)
... ünneplés, előzetes csomagolás és nyelvtanulás helyett pár elmaradt munkámnak estem neki ma este, hétvégére pedig még hátravan egy fél könyv lektorálása (ilyent sem csináltam még eddig, na de szélesedik a spektrumom mint egy jobbféle antibiotikumnak - kár, hogy eközben csak öregebb leszek, bölcsebb nem)...
... az ünnepléssel amúgy is várhatok még, mert április olyan messze van, addig még bármi is történhet, pl. akár végre megjöhet az eszem, meggondolom magam és elmegyek könyvtárosnak vagy újságárusnak... :)
... pedig ma még volt egy kis sikerélményem is, amikor kiszedtem valakinek a szeméből egy ottragadt papírdarabkát - és nem vagyok szemész rezidens - hálistennek! :)
vasárnap, október 10, 2010
első áldozat...
... ma elütöttem életem első macskáját... győzött a túlélési ösztön(öm)...
... emléke legyen áldott és a gyászoló hozzátartozóknak részvétem...
... emléke legyen áldott és a gyászoló hozzátartozóknak részvétem...
szombat, október 09, 2010
fura...
... helyzet, amikor egy beteg bejelöl ismerősként valamelyik közösségi portálon - őszintén szólva habozok visszajelölni, mert nem gondolnám, hogy ismerem és ismer a szónak abban az értelmében, ahogyan én ezeken az oldalakon az emberkékre tekintek...
... jó lenne kitalálni erre valami hivatalos etikai magatartást, hogy senki se bántódjon meg, de azért a privát szféra is valamennyire megmaradjon - mert semmi kedvem valami talpig-fehérben-fonendoszkóppal képet feltenni magamról, hogy megőrizzem a látszatot és a betegnek a tudásomba vetett bizalmát... :)
... még alszom rá párat, mielőtt valamilyen álláspontra jutok ezzel a problémával kapcsolatban - amit utána konzekvensen tartani is tudok...
... jó lenne kitalálni erre valami hivatalos etikai magatartást, hogy senki se bántódjon meg, de azért a privát szféra is valamennyire megmaradjon - mert semmi kedvem valami talpig-fehérben-fonendoszkóppal képet feltenni magamról, hogy megőrizzem a látszatot és a betegnek a tudásomba vetett bizalmát... :)
... még alszom rá párat, mielőtt valamilyen álláspontra jutok ezzel a problémával kapcsolatban - amit utána konzekvensen tartani is tudok...
kedd, október 05, 2010
olasz akcentus :)
... ma este eszembe jutottak azok a hajmeresztő akcentusok, amit a franciák, olaszok, és szlovének produkáltak angol nyelvű előadásaik alatt a legutóbbi kongresszuson, amin résztvettem.
Ha hiszitek, ha nem, tényleg így beszélnek az olaszok:
Jobb, ha kicsit intenzívebbé teszem az olasz nyelvtanulást, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha az olaszok angol akcentusára kell hagyatkoznom Firenzében.... (ha egyáltalán sikerül elnyernem az ösztöndíjat, mert még mindig a reménykedés stádiumában vagyok, az eredményhirdetésig még mindig maradt vagy 2 hét... ).
Ha hiszitek, ha nem, tényleg így beszélnek az olaszok:
Jobb, ha kicsit intenzívebbé teszem az olasz nyelvtanulást, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha az olaszok angol akcentusára kell hagyatkoznom Firenzében.... (ha egyáltalán sikerül elnyernem az ösztöndíjat, mert még mindig a reménykedés stádiumában vagyok, az eredményhirdetésig még mindig maradt vagy 2 hét... ).
vasárnap, október 03, 2010
... a mai napba...
... sok minden belefért, taxiztam, autóztam, szőlőt szemelgettem igazi szőlőtőkéről, mustot kóstoltam (bár ez már nem az az ártatlan 0 fokos must volt, a 3. pohár után le kellett állni a biztonság kedvéért), buszoztam és még szavazni is eljutottam a vonatállomáson zajló búcsúztatás előtt... :)
... az viszont megint felbosszantott, hogy az útlevelem szokás szerint kiverte a biztosítékot, én kellett elmagyarázzam, hogy európai úniós tagként, érvényes lakcímkártyával, és nem utolsó sorban mert szerepelek a választási lista címjegyzékében, nekem is jogom van szavazni (azon már meg sem lepődtem, hogy én kellett megmutassam, hol szerepel az útlevélben az érvényességi idő, holott oda van azért biggyesztve angolul és franciául is...)
... mintha én lennék az egyedüli a környéken, aki "külföldiként" erre vetemedett...
... hahó, van itt még valaki...?
... az viszont megint felbosszantott, hogy az útlevelem szokás szerint kiverte a biztosítékot, én kellett elmagyarázzam, hogy európai úniós tagként, érvényes lakcímkártyával, és nem utolsó sorban mert szerepelek a választási lista címjegyzékében, nekem is jogom van szavazni (azon már meg sem lepődtem, hogy én kellett megmutassam, hol szerepel az útlevélben az érvényességi idő, holott oda van azért biggyesztve angolul és franciául is...)
... mintha én lennék az egyedüli a környéken, aki "külföldiként" erre vetemedett...
... hahó, van itt még valaki...?
csütörtök, szeptember 30, 2010
hát akkor...
... pályázat rám eső része letudva (remélem a többi érintett fél is magáénak érzi a feladatot), szokás szerint ez sem zajlott stresszmentesen (persze akkor nem is az én pályafutásom egy apróbb(?) újbekezdése lenne), na de kezdődhet a reménykedés pár héten keresztül, mert úgy érzem, most nagyon jót tenne egy kis környezetváltozás. :)
... az olasz temperamentum amúgy is jót szokott tenni a lelkivilágomnak. :)
... az olasz temperamentum amúgy is jót szokott tenni a lelkivilágomnak. :)
szerda, szeptember 29, 2010
... és a szerencsés nyertes...
... nem más, mint... (dobpergés, konfetti megsatöbbi): Firenze. :)
... úgyhogy már csak meg kell pályázzam és eredményhirdetés után remélhetőleg foghatok neki olaszul tanulni... abba, hogy mi lesz, ha mégsem, egyelőre nem akarok belegondolni - "ej, ráérünk arra még"... és egyébként is pozitív energiák, hozzáállás, stb stb, most csak úgy vonzzzzzani akarom magamhoz a jó dolgokat (ez az utóbbi időben egész jól sikerült is egyébként, szóval jó úton haladok, bármerre is kacsázzak időnként).
... ha térképen ábrázolnám eddigi pályafutásom színtereit, előbb vagy utóbb valószínűleg rájönnék, hogy a Dél-Afrikai köztársaság lesz a végállomás (a Déli Sarkra nem megyek, mert ott már túl hideg van az én lelki világomnak), ilyen irányba mutatnak a vektoraim... visszahajlítani a vektort eddig még nem sikerült, meglátjuk, mit hoz a jövő, Afrikát, vagy marad a jó öreg európai kontinens... :D
(ezt Sopronban fényképeztem, nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz pár napon belül :) )
... úgyhogy már csak meg kell pályázzam és eredményhirdetés után remélhetőleg foghatok neki olaszul tanulni... abba, hogy mi lesz, ha mégsem, egyelőre nem akarok belegondolni - "ej, ráérünk arra még"... és egyébként is pozitív energiák, hozzáállás, stb stb, most csak úgy vonzzzzzani akarom magamhoz a jó dolgokat (ez az utóbbi időben egész jól sikerült is egyébként, szóval jó úton haladok, bármerre is kacsázzak időnként).
... ha térképen ábrázolnám eddigi pályafutásom színtereit, előbb vagy utóbb valószínűleg rájönnék, hogy a Dél-Afrikai köztársaság lesz a végállomás (a Déli Sarkra nem megyek, mert ott már túl hideg van az én lelki világomnak), ilyen irányba mutatnak a vektoraim... visszahajlítani a vektort eddig még nem sikerült, meglátjuk, mit hoz a jövő, Afrikát, vagy marad a jó öreg európai kontinens... :D
(ezt Sopronban fényképeztem, nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz pár napon belül :) )
kedd, szeptember 28, 2010
egyszerűen...
... képtelen vagyok dönteni, hogy egy ösztöndíj keretében (amit még meg kell pályáznom) Londont, Berlint vagy Firenzét válasszam... szakmailag mindhárom jó, csak más szempontokból, ismerősök szempontjából már vannak egyenetlenségek, a használt nyelvek is szolgáltatnak pro-t és kontrát, szóval itt ülök ebben a trilemmában, a szüleimmel és Sz.-el folytatott beszélgetés alapján sem sokkal okosabban, hiába na, nem tudnak dönteni helyettem - sajnos... Bátyó persze egyből Londont ajánlotta, pedig azt először kiejtettem, szóval egy kicsit ismét visszakerült a képbe...
... remélem éjszaka megálmodom, merre vezet tovább az út, és reggelre biztos leszek benne, mert holnapi határidőt kaptam (bár valószínűleg mindhárom irány jó lenne - épp ezért olyan nehéz a választás, hiszen olyan jó lenne a legjobbat választani mindenféle szempontból).
... és remélhetőleg 1 év múlva már saját tapasztalatból mondhatom, hogy ahol Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot...
... remélem éjszaka megálmodom, merre vezet tovább az út, és reggelre biztos leszek benne, mert holnapi határidőt kaptam (bár valószínűleg mindhárom irány jó lenne - épp ezért olyan nehéz a választás, hiszen olyan jó lenne a legjobbat választani mindenféle szempontból).
... és remélhetőleg 1 év múlva már saját tapasztalatból mondhatom, hogy ahol Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot...
vasárnap, szeptember 26, 2010
múlt heti kedvencem...
Most sikerült megnézni a múlt heti X-et (az eheti még várat magára, a kongresszus miatt felgyűltek a meg nem nézett részek :) ), és az adás végére megkerült az aktuális kedvenc. :)
Egy-egy ilyen előadás hallatán mindig úgy érzem, hogy a fele királyságomat és a kumulatív impakt faktoromat odaadnám egy ilyesfajta tehetségért (még akkor is, ha soha nem vállalnék nyilvános fellépéseket, de hát mennyivel jobban hangzana ez a fürdőszobámban... :) ).
Művészi tehetség híján maradnak a kevesebb néző előtt (átlagéletkor 55 év ++, minusz nemigen) tartott 10-15 perces elálmosító monológok, és a remény, hogy egyszer ezektől is megszabadulok és tartós névtelenségbe és nyilvános némaságba süppedhetek. De erre már csak novemberben van némi esély, hiszen októberre már van egy még véletlenül sem önként vállalt feladat.
És a már múltba vesző kongresszusról talán majd a héten pötyögök pár sort... vagy legalább a városról teszek fel képeket, mert csodaszép volt. :)
Egy-egy ilyen előadás hallatán mindig úgy érzem, hogy a fele királyságomat és a kumulatív impakt faktoromat odaadnám egy ilyesfajta tehetségért (még akkor is, ha soha nem vállalnék nyilvános fellépéseket, de hát mennyivel jobban hangzana ez a fürdőszobámban... :) ).
Művészi tehetség híján maradnak a kevesebb néző előtt (átlagéletkor 55 év ++, minusz nemigen) tartott 10-15 perces elálmosító monológok, és a remény, hogy egyszer ezektől is megszabadulok és tartós névtelenségbe és nyilvános némaságba süppedhetek. De erre már csak novemberben van némi esély, hiszen októberre már van egy még véletlenül sem önként vállalt feladat.
És a már múltba vesző kongresszusról talán majd a héten pötyögök pár sort... vagy legalább a városról teszek fel képeket, mert csodaszép volt. :)
csütörtök, szeptember 23, 2010
pakol... pakol...
... egész délután és este pakolásztam, az olvasgatás rovására, és mivel amúgy is halálom a csomagolás, amit még csak tetéz az, hogy rövid időn belül csupa nagyon okos ember vesz körül és rajtam megint kitör a nekem szegezett kérdésektől való félelem, nem mondhatnám, hogy a hangulatom túl fényes...
... csak már lennék túl ezen a kongresszuson (is), hogy végre foglalkozhassak fontosabb dolgokkal...
... és éjjel 1-kor most hirtelen megszólal mellettem a tévében irodalmi román nyelven, akcentus nélkül egy gyöngéd női hang egy reklámban, és most valahogy jól esik, jobban, mint a következő napok angol nyelvű előadásai, amikből le kell hámozni a nemzeti hovatartozást és kiszűrni a mondanivalót, és várhatóan néha rákényszerülni, hogy kiejtsek én is 1-1 kérdésre adott válasz során olyan szavakat, amiket eddig csak olvastam, hallani még soha nem volt szerencsém...
... érdekes napok jönnek...
... csak már lennék túl ezen a kongresszuson (is), hogy végre foglalkozhassak fontosabb dolgokkal...
... és éjjel 1-kor most hirtelen megszólal mellettem a tévében irodalmi román nyelven, akcentus nélkül egy gyöngéd női hang egy reklámban, és most valahogy jól esik, jobban, mint a következő napok angol nyelvű előadásai, amikből le kell hámozni a nemzeti hovatartozást és kiszűrni a mondanivalót, és várhatóan néha rákényszerülni, hogy kiejtsek én is 1-1 kérdésre adott válasz során olyan szavakat, amiket eddig csak olvastam, hallani még soha nem volt szerencsém...
... érdekes napok jönnek...
péntek, szeptember 17, 2010
kínlódunk...
... a barátnőm nagyszerű ötlettől és segíteni akarástól vezérelve indított egy kismama fórumot, erdélyi magyar (és nem csak) kismamáknak, hogy mindenki megoszthassa egymással a tapasztalatait (plussz örömét, bánatát, büszkeségét), ezáltal megkönnyítve azoknak a dolgát, akik először szembesülnek az adott problémával...
... sajnos itt nemigen bontakozhatok ki, ugyanis halvány gőzöm sincs a fogzás, etetés, szobatisztaságra nevelés meg egyéb turpisságokról, ezért nem tudok sok mindennel hozzájárulni a fórum sikeréhez, de ha már 2-3 lelkesen pötyögő kismama, kispapa(!), védőnő és bárki, akit érdekel a téma, eltalál oda a blogomról, máris látom némi hasznát a csereb(l)oginak. :)
... kicsit megcsappant a barátnőm kezdeti lelkesedése, mert két kis lurkó mellett öl bele rengeteg energiát a fórum életre keltésére és életben tartásába, szorítok neki, hogy ne aludjon ki a láng, ne adja fel...
... szóval légyszi látogassatok el oda, csacsogjatok, osszátok meg tapasztalataitokat másokkal is.
... én bízom benne, hogy ebből még nagyszerű dolgok születnek. :)
... sajnos itt nemigen bontakozhatok ki, ugyanis halvány gőzöm sincs a fogzás, etetés, szobatisztaságra nevelés meg egyéb turpisságokról, ezért nem tudok sok mindennel hozzájárulni a fórum sikeréhez, de ha már 2-3 lelkesen pötyögő kismama, kispapa(!), védőnő és bárki, akit érdekel a téma, eltalál oda a blogomról, máris látom némi hasznát a csereb(l)oginak. :)
... kicsit megcsappant a barátnőm kezdeti lelkesedése, mert két kis lurkó mellett öl bele rengeteg energiát a fórum életre keltésére és életben tartásába, szorítok neki, hogy ne aludjon ki a láng, ne adja fel...
... szóval légyszi látogassatok el oda, csacsogjatok, osszátok meg tapasztalataitokat másokkal is.
... én bízom benne, hogy ebből még nagyszerű dolgok születnek. :)
hétfő, szeptember 13, 2010
hétvégi kikapcsol(ód)ás...
... mondhatni címszavakban: találkozón voltam Tokajban, ilyennek képzelek el egy igazi felüdülést, barátok között, esti borozgatással, youtubicán vidám videók nézegetésével, késő estébe nyúló beszélgetésekkel, kilátóval (egyből kettővel), szőlőcsipegetéssel igazi szőlőtőkéről (ahonnan én jöttem, ez nemigen fordul elő), borkóstolással egy pincészetben (ez még kevésbé :) ), vacsorára parázson sütött miccs (na lássuk, van-e valaki az olvasóim között, aki nem tudja, mi az :) ), reggel 10:30-kor kelés, csendes kávézgatás, tömeges kiadós reggeli az asztal körül... :)
... és egy tündéri kisfiú (a társaságból az egyik házaspáré), aki szerencsére gyakrabban nevetett, mint sírt, épp akkor kezdett magabiztosabban járni, 2 nap alatt is szemmel láthatóan nagyot fejlődött (a végén már a kanapéra felmászni és átmászni is megtanult) és szerencsére csak visszafogottan üvöltözött, amikor hajnali 6-7-kor már szülei figyelmét követelte. :)
... jó lenne, ha gyakrabban szólnának valami hasonlóról a hétvégék... üsse kő, még egy ilyen cseppség is beleférne, egyelőre csak 48 órára, pár hónapos kísérő pihenővel, aztán majd ki tudja, nagyon megnyerőek tudnak lenni... :D
... és egy tündéri kisfiú (a társaságból az egyik házaspáré), aki szerencsére gyakrabban nevetett, mint sírt, épp akkor kezdett magabiztosabban járni, 2 nap alatt is szemmel láthatóan nagyot fejlődött (a végén már a kanapéra felmászni és átmászni is megtanult) és szerencsére csak visszafogottan üvöltözött, amikor hajnali 6-7-kor már szülei figyelmét követelte. :)
... jó lenne, ha gyakrabban szólnának valami hasonlóról a hétvégék... üsse kő, még egy ilyen cseppség is beleférne, egyelőre csak 48 órára, pár hónapos kísérő pihenővel, aztán majd ki tudja, nagyon megnyerőek tudnak lenni... :D
vasárnap, szeptember 05, 2010
a mai tévénézés során...
... merthogy döntően egész nap aktívan és passzívan ezt csináltam (időnként a tévének hátat fordítva, a gépnél dolgozva, de folyamatos hangingerek által kísérve) Jamie Oliver nagy egészségshow-ja olyan mély benyomást gyakorolt rám, hogy délután nekifogtam főzni és elhatároztam, hogy kicsit jobban odafigyelek az étkezésre. Szegény szüleim is ezt próbálják tudatosítani bennem jó ideje, de annyival egyszerűbb és időkímélőbb szendvicsen élni, néha-néha megtűzdelve egy kis interneten megrendelt pizzával, hogy nehéz a napi 1 meleg ennivalót (ami lehetőleg nem mikróban felolvasztott csodaétel, hanem friss hozzávalókból készült) és a napi többszöri gyümölcsevést tartani... igazából a kéthetente beiktatott hétvégi főzőcskézések azok, amik leginkább megközelítik ezt a fajta tudatos táplálkozást. Már csak 14x gyakoribbá kellene tenni (vagy legalább 7x, kétnapi adagot főzve), és akkor törhetném az agyamat, hogy emellé milyen rendszeres testmozgást vezessek be az ép testhez vezető úton... a lelki oldalról most inkább ne is beszéljünk, koncentráljunk egyszerre csak egy dologra, aztán szép lassan haladjunk a tökéletesség felé... :)
... úgyhogy most egyszerű, finom, gyorsan és olcsón elkészíthető receptek után kutatok a neten (max. 45-50 percet szánva a főzőcskére naponta), mert nem élhetek állandóan bolognai spagettin és mexikói chilis babon... :) Szóljatok, ha tudtok ilyen kaliberű recepteket. :)
... a mozgás pedig külön bejegyzés lesz... majd ... egyszer...
... úgyhogy most egyszerű, finom, gyorsan és olcsón elkészíthető receptek után kutatok a neten (max. 45-50 percet szánva a főzőcskére naponta), mert nem élhetek állandóan bolognai spagettin és mexikói chilis babon... :) Szóljatok, ha tudtok ilyen kaliberű recepteket. :)
... a mozgás pedig külön bejegyzés lesz... majd ... egyszer...
csütörtök, szeptember 02, 2010
egy pipa, két pipa, száz pipa, hej... :)
... vizsga kipipálva, emlékezetes marad, gumicukorka hegyek, maxi milka csoki, pizzatúladagolás és narancslé, éjszaka 11-kor új vasaló tanulmányozása, adrenalin a köbön, majd a vizsga után estig csengő telefon és egyéb égő kommunikációs csatornák, így a nap végére már végképp nem maradt energiám örülni annak, hogy egy fontos állomásnak búcsút inthettem, folytatódhat a nagy utazás, de kicsivel közelebb került a cél... talán mindkét cél, mert végülis a vizsgatémák már a szakmámba vágnak, és hátha átíródik a rövidtávú, hirtelen felduzzasztott memóriámból valamicske a tartós emlékezetembe is... :)...
... de az talán már túl szép lenne a summa cum laude mellé... :)
... de az talán már túl szép lenne a summa cum laude mellé... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)