Tegnap a hosszú éjszakai utazástól, a 2 km-es szakaszon való málhásszamár konfigurációtól, a két részletben történő bevásárlástól (a mindennapi kávé problematikájának megoldása valahogy kimaradt első körben, márpedig ez nálam létfontosságú), és a kicsomagolástól annyira elfáradtam, hogy inkább mára halasztottam az új helyszínről való bejelentkezést.:)A második bevásárlás során készítettem a fotót az egyetemi kollégiumról, ahol nagy valószínűséggel a következő 6 hónapomat töltöm - legalábbis az alvás részét. Kártyás beléptető rendszer, kamerák, kétszobás lakások, ahol szobánként 2 emberke lakik, felszerelt konyha és fürdő- szóval meg vagyok elégedve, bár vissza kell szokjak a zuhanyzásra várakozáshoz. :) Egyelőre szobatársam nincs, de ha a megüresedett helyre valaki érkezik, akkor a szomszédos szobában lakó székely leányzó jön át hozzám lakni. Kicsi a világ, vagy legalábbis a székelyek sokat mozognak benne. :) Ő már egy hónapja itt van, úgyhogy tőle gyűjtöm a hasznos információkat az itteni létről, kajavásárlási lehetőségekről, stb. Az ő szobatársa egy kínai lány, aki angolul nem, olaszul is csak "un po"-t beszél (amikor tegnap én is ezt mondtam az egyik olasznak a regisztrációnál, akkor rögtön átváltott olaszra és olyan szóáradatot kaptam a nyakamba, hogy csak álltam és néztem - én tényleg nem szerénykedésből mondtam, hogy csak kicsit beszélek - azt is inkább csak összefüggéstelen szavak formájában... :) ).
Egyébként itt dúl a tavasz, tegnap délután rövidujjúban mászkáltam, ma azért kicsit takaréklángon ég a napsütés és felhős az idő, de ezt is szeretem, csak szél ne fújjon. Reggeli után elindulok megkeresni a klinikát, elvileg fél órára van innen gyalog, fel kell derítsem a terepet, mielőtt holnap reggel nekivágok az első munkanapomnak. Máris görcsbe rándult a gyomrom, a szokásos új hely előtti idegesség, amit a helyismeret hiányán kívül még megtetéz, hogy nem beszélek olaszul...
Remélem pár héten belül már én is olasz lazasággal járkálok ebben az amúgy tényleg csodálatos városban... a munkahelyre is...
A szoba sarkait első este elfelejtettem megszámolni, de ha valami csoda folytán még elfogadják odafenn a reggeli számlálást és kívánságot, akkor azt kívánom, hogy szakmailag és lelkileg is nagyon megérje majd ez a 6 hónap. Remélem valaki odafenn is olvassa a blogomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése