... a hangulatomhoz. Kivéve, hogy nem magánéleti probléma gyötör (vagy abból csak egy pici gömbölyded, egy némaságba burkolózó emberke otthon...)...
... egyre inkább az az érzésem, hogy ez a napocska számomra a munkahelyemen nem ebben a városban fog felsütni, ahol nemcsak a kicsi fúrja a kicsit, hanem a nagy is a kicsit...
... alig várom, hogy egy kis toszkán melegség érje már végre az arcomat, aztán ki tudja, talán tényleg elidőzöm kicsit Goethe szülővárosában, vagy bárhol, ahol be(el)fogadnak...
... fel pedig nem adom, csak esetleg díszletet váltok. :)
1 megjegyzés:
:) nekem a díszlet váltás mindig bejön ... legalábbis ideiglenesen.
Megjegyzés küldése