... már legalább 5 napja itt vagyok, és ebből már a 2. munkanapomat töltöttem el ma... mintha már egy örökkévalóság óta rónám a 3 km-es utat a klinikáig és vissza (remélem hamarosan meglátszik rajtam, és most nem a farmer gyorsabb kopására és poros cipőkre gondolok... ), és már látásból ismerem a sarkon csecsebecséket áruló néger fickókat.
... ma egyébként csak délután mentem dolgozni, mert délelőtt nem volt szakrendelés. A klinikán az orvosok egyik része az osztályon dolgozik, a másik része csak a szakrendelésen. Ez utóbbinál a héten 3 nap délután, 2 nap pedig délelőtt folyik a betegellátás. Szerintem így több idő juthat mindkét csoport számára a kutatásra, meg is látszik a klinikán, csak úgy ontják a cikkeket az itt dolgozók. Ma tehát akár délig is alhattam volna a szakrendelés miatt, ha nem pont ez a nap lenne az a szerencsés kiválasztott, amikor hetente egyszer a kollégiumi szobát két középkorú mosolygós kínai tündérke kitakarítja. Először a tanulószobába akartam előlük menekülni, majd végül kitelepedtem az erkélyre egy olasz nyelvkönyvvel a kezemben, nem volt túl jó ötlet így utólag, mert jól megfagytam (reggel még hűvös van az északi fekvésű részeken és legalább 20-25 percet takarították a helységeket)... tény, hogy szép munkát végeztek, de legközelebb mégiscsak a tanulót választom... :)
... a klinikán ma egy szerb származású, de az egyetemet már itt végzett fiatal, határozott fellépésű doktornő mellett üldögéltem és az erkélyen tanult szavakból pár máris visszaköszönt (sajnos a fejezet elején döntően fogászattal kapcsolatos szavak voltak, ezért lehet, hogy jobban jártam volna, ha a fejezet végéről indítok...). 4 órán keresztül hallgattam ismét az olasz csivitelést, egyébként karakterre nagyjából a magyarországi betegekhez hasonlítanak, csak általában még gyorsabban pereg a nyelvük.:)
... nem is jön, hogy megmukkanjak olaszul, mert mindenki, akinek kicsit is nem olaszos a neve, folyékonyan beszéli ezt a nyelvet, míg én... igaz, hogy még csak most fogtam neki ténylegesen tanulni és a jelen idő ragozásáig még nem jutottam el a könyvben (a múlt időkről ne is beszéljünk, de úgyis megfogadtam, hogy ezentúl csak a jelennel és a jövővel foglalkozom, tehát lehet, hogy nem is pazarolok energiát a többi igeidőre... :) ).
... most viszont lassan ideje lefeküdni, mert holnap megint délelőttös nap következik, relatíve koránkeléssel.
Arrivederci a tutti! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése