... a tegnap éjszakai vírusírtás után (mivel este 11-kor egyszer csak minden mozilla ablakot blokkolt a vírus (
... "kapkod fűhöz, fához", csak épp szaladni nem tudtam minimum 1200 km-es körzetben sehova hirtelen a probléma megoldása céljából, úgyhogy addig bütyköltem a gépemet, ameddig szinte elkéstem a klinikáról. Szerencsére a lakótársam, akivel egy nyelvet beszélünk, felébredt és meg tudtam kérni, hogy nézze meg, hogy ő tud-e csatlakozni, vagy a hiba tényleg az én készülékemben van. Hálistennek nem tudott, úgyhogy kissé megnyugodva lódultam neki a reggeli rövidtávgyaloglásnak. Nagy hajrá, 34 percre javított idő és csuromvizes póló eredményeként végül sikerült időben odaérni.
... a klinikán kb 10 perc után az volt az érzésem, hogy én vagyok az a bizonyos ötödik kerék, amit sehogy sem tudnak sehova sem elpakolni, csak lábalatt vagyok, és a levegővel rokon a konzisztenciám, csak épp nem teljesen színtelen, mert ha nagyon odafigyelnek, akkor látszom... nyilván a reggeli kissé zaklatott lelkiállapot után a paranojám is enyhén fellángolt, de tény, hogy nem éreztem magam túl jól a bőrömben, zavart a tétlenség és egy idő után az is, ahogy végtelen nyugalommal nézegetnek 1-1,5 órája egy beteget, pedig már 2 órát csúsztak így is. Eddig ez a nap telt a legkeservesebben, pedig rendszerint az első napnál szokott tetőzni ez az érzés, utána szépen lassan lineárisan csökkenő tendenciát mutat...
... amikor végre éhesen hazaértem, egy darabig még tervbe volt véve, hogy bemegyek a Dóm múzeumba, hogy legyen valami szép is a napban, de végül számítógépet kezdtem bütykölni, vírusírtót csitítottam, mozillát telepítettem újra, és lám, most működik a gép - ameddig ő is úgy gondolja... :) Az első sikerélményem ma a mosás volt, sikeresen vettem fel a küzdelmet első alkalommal a lenti mosógéppel, 2 euróért egész szépen kimosta a ruháimat... kár, hogy nincs olyan opció, hogy további két euróért ki is teregeti, így rám maradt ez a szívet melengető feladat.
... közben beszélgettem a szüleimmel kicsit, próbálták csillapítani a világfájdalmamat, de ilyenkor a sebzett állat (köhömm, bogár) még a segítő kézbe is belemar (bocs apu így utólag is).
... végül este egy email a hátrahagyott munkahelyemről megint felborzolta az amúgy már megnyugodott kedélyemet, úgy tűnik, nem sok minden változik azzal, hogy most épp más országban tanulok, csak a házak és fák mások, az interperszonális munkahelyi szálak még mindig stabilan feszülnek.
... még szerencse, hogy már csak 2 óra van ebből a napból... a szerdákat valahogy mindig is jobban szeretettem, mint a keddeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése