A tegnap este megkaptam az egyik opponensem bírálatát, nagyon kedves volt és nagyon jóindulatú, épp csak a 7 kérdés, amit hozzáfűzött a dolgozatomhoz, újabb kemény statisztikázást, a régi és új adatbázisok elővételét, és újabb irodalomkutatást jelent. Úgyhogy ma este csak egy kis bepillantást engedek a szobámba, apu, hogy lásd, milyen körülmények között dolgozik (vagy legalábbis próbálja magát rákényszeríteni) legkedvesebb, legszebb és legokosabb (mellesleg egyszem) lányod... :)
Ha most belépnél, láthatnál engem az újonnan kapott fekete kosztüm felsőmben és egy barna vászonnadrágban csücsülni az asztal előtt... Nem a munka tiszteletére öltöztem így ki, hanem ma nagymosást tartottam, összesen 4 euróért, és kimostam az egyetlen vastag pulcsimat (emlékszel még ugye, Universitá... ;) ), egyszem vastag szvetteremet és egyetlen farmeremet (hogy tiszta lélekkel, lelkiismerettel és ruházattal érkezzem majd haza -ahol várhatóan még szintén nem tombol a nyár...). A következő ruhadarab pedig a meleg ruházatok listáján csökkenő sorrendben a kosztümfelső volt, amiben valószínűleg védeni is fogok... feltéve, ha a sok gyaloglásnak nem lesz áldásos hatása a nyári kosztümöm szoknyarészére.... vagy arra a részre, aminek ebbe a szoknyába kellene beleférni... :)
Van itt az asztalon még egy doboz csokival töltött müzli, egy doboz keksz, néhány cetli elszórtan azokkal a dolgokkal, amiket nem kellene elfelejtsek kijavítani, megoldani a jelenleg kísértő munkámban, van még 3 telefon, amiből kettőt sikeresen ugyebár kinyiffantottam 2 napja (nem aprózom el, hogy csak úgy szépen, egyesével...), ásványvíz, mert a napi folyadékbevitel roppant fontos (meg ne kérdezd, hány liternél tartok... :) ) és végül a zenekütyüm, ami épp töltődik a napokban hallgatott olasz nyelvleckéktől kimerülve... :)
Hát így vagyok én most itt, várom a nyarat, a meleget, várom, hogy végre a nagy kövek egyesével leguruljanak a szívemről és július-augusztusban már nekifogjak keresgélni valami csip-csup ügyeket, amiket jól fel lehet fújni és amiken aztán jóízűen lehet bosszankodni a figyelmes hallgatóságnak, például Neked és Anyunak... most még a kövek foglalják el a helyet előlük, de eljön majd az ő idejük is egyszer... :)
Gyógyulj meg, Apu!
PS: de azért nem fázom, meglepően vastag ez a kosztüm - lehet, hogy többet fogom ezentúl használni - kincsre bukkantam a firenzei télutóban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése