Ma eszembe jutott, hogy milyen jó érzés volt, amikor a koronavírus okozta feszültség idején elkezdtem vezetni a napi jó dolgokat. :) Ma azt is megfogalmaztam hangosan, hogy azért haldoklik a blogom, mert míg arra vagyok kondicionálva, hogy a mindennapi bosszúságokról fél oldalt tudjak írni, addig a jó dolgokat vagy nem tartom említésre méltónak, vagy nem tartom mások számára érdekesnek.:) és a szókincsem sem annyira alkalmas a jó hírek hosszas ecsetelésére.... 🙈
Most erőt veszek magamon és megpróbálom azért ezentúl rögzíteni címszavakban a 2023-as évet (főként annak pozitívumait), ami az első 4 hónap tapasztalatai alapján meglehetősen sűrűnek és izgalmakban bővelkedőnek ígérkezik.
Ma számos jó dolog történt amúgy. Talán az első kicsit összetettebb a rokonomnál Pesten töltött éjszaka és reggeli pár óra beszélgetéssel, nosztalgiázással, a remény megcsillantásával, hogy lehet aktívan élni még 86 év felett is (egy korábbi túratársnőjét említette, aki 86 évesen még teljes állásban dolgozik orvosként egy rendelőintézetben és közben bejárja a világot... - utóbbi részét szeretném, a munkás részét 86 évesként inkább már nem), és egy kis bepillantással az angol koronázási ceremóniába, amiről nem is tudtam volna, ha ő nem tervezi a mai napot ennek a tévében követésére fordítani... A korona feltevése előtt azért inkább vonatra szálltam és hazautaztam, mivel még munkát is terveztem, amit végül felülírt egy 2,5 órás délutáni alvás... Azt hiszem a tavaszi fáradtság kerülget. :)
Foglalkoztam kicsit cikkírással is és még egy 2,5 órás telefonos beszélgetés is belefért a napba, igazán szerencsésnek mondhatom magam.
