Ma meglett a 800 km futás a 2021-es esztendőben!! :) azaz pontosabban kicsit több, mint 805 km. :)
Bár december elején még nem hittem benne, de végül csak sikerült elérni a módosított tervet apránként, több 30-40 perces futás és 1-2 hosszabb futás árán.
Az 1000 km-t pedig újra kitűzöm - jövőre... :))
... de úgy tűnik, hogy túlzott volt az optimizmusom, a legnyugisabb 2021-es hétfői nap után ma eléggé felpörögtek az események, mind a munkahelyemen, mind otthon.
Mindenki legyen olyan kedves és maradjon ép és egészséges és ne piszkálja a koszorúereimet.
Köszönöm!
Az előző ugyanis a 196. napi lett volna, ha tegnap este utánanézek... :)
Ma felavattam az új futóövemet, amit végül bátyó javaslatára nagy nehezen, de sikerült a németországi Am@zonon keresztül beszerezni. :)
Nagyon örültem annak, hogy megérkezett, ugyanis az a ritka jelenség alakult ki, hogy a másikból kifogytam és mindenféle fura praktikákat kellett bevetnem ahhoz, hogy ne forogjon körbe rajtam futás közben. :) Mivel végül 11.6 km lett a végeredménye a mai felavatásnak, látok némi pislákoló reményt, hogy mégiscsak meglesz a cél év végéig, bár már alig van 12 darab napocska ebből az évből.
Lassan elérkezik a számadások ideje is, meg kell keresnem a tavalyi jegyzetemet, hogy mit is tűztem ki erre az évre és el kell gondolkozzam azon, hogy mi az, amit ebből sikerült megvalósítani és a többit miért is nem? Látok már néhány mintát... :)
... amikor visszafele vezettem életemben először egyedül a szülővárosomból most már a saját lakásomba, jó sok 100 km-en keresztül..
Csodaszép tájakon haladtam keresztül, Eckhart Tolle-t hallgatva, elmélkedve a saját életem mozzanatain (és közben lopva néhány fotót készítve, hogy amikor már az emlékeim kicsit megfakulnak a hétköznapi rohanásban, legyen, amit elővenni és felidézni ezt a varázslatos utazást - az egyik ilyen kép azóta is a háttérképem...).
Csodaszép ősz volt/van, ha nem a tavasz szülötte lennék, ez lenne a kedvenc évszakom. :)
Útközben a táj mellett azért néha a szembejövő forgalmat is figyeltem és így fordulhatott elő, hogy az egyik kamion ablakában megpillantottam a "Cserebogár" feliratot. :D Ez számomra egy jel volt, valamit kezdenem kellene szegény blogommal, amit mostanában hiába is nyitok meg, mert nem tudok mit írni. Még magamnak is nehéz megfogalmazni a gondolataimat, hát még olyan emberkék előtt, akik számítanak, akik olvasnak és utána esetleg riadtan néznek egymásra, hogy ebbe a lányba vajon mi ütött... :) Pedig csak keresi a belső békét és a cél nélküli, személyektől független boldogságot és többet nem akar panaszkodni. Ezt nehéz másképp megfogalmazni... ennek mentén írni viszont még nehezebb.
Az utat megszakítva az estét egy kisvárosban töltöttem, már a határ másik oldalán. Mivel korábban érkeztem a tervezettnél, felmerült a gondolat, hogy akár meglátogathatnám a helyi termálfürdőt egy kis regeneráció céljából... épp csak nem hoztam magammal semmilyen fürdőfelszerelést és a szállásomon sem sok jóval biztattak, hogy nyitva tart-e aznap a fürdő kisboltja - a környéki multi üzletek az ünnepre tekintettel mind zárva voltak. Azért csak elsétáltam oda és kellemes meglepetésemre nyitva volt az üzlet, egy nagyon segítőkész hölgy rekordidő alatt segített kiválasztani egy fürdőruhát, ami rámjött, hozzá egy papucsot és egy fürdő logós törülközőt és már meg is volt a menetfelszerelés.
2 órát lubickoltam, szaunáztam, majd zárás előtt félórával kiúsztam a szabad ég alá a termálmedencében csillagokat bámulni, félig-meddig a medencéből felszálló párába burkolózva... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mögöttem egy férfi lassú vontatott hangon mond fel üzeneteket a szerelmének a telefonban és hallgatja ezeket vissza. Az üzenetek pedig arról szóltak egytől egyig, hogy elsősorban a hölgynek kell jól lennie ahhoz, hogy utána a környezetén is segíthessen és a gyereke boldog lehessen, az ő feladata ebben is példát mutatnia a csemetének, illetve hogy ne félelemből döntsön, és mindig válassza a boldogságot, a szeretetet. :)
Különös éjszaka volt...
.. pár napja az autóban ülve beszélgettem egy útitárssal, aki kicsit halkabban beszélt a számomra kívánatosnál, ezért önkéntelenül is elkezdtem feltekerni a hangerőt a műszerfalon - majd rájöttem, hogy ez így nem fog működni... :)
... vajon eljön egyszer az a nap is, amikor az embereket is bluetooth-on keresztül vagy egyéb módokon lehet csatlakoztatni a hangszóróhoz és adott esetben le-vagy fel tekerhető a hangerő...? :))
... igény az lenne rá... :))) 🙈
Azt hiszem, elkezdtem ismét élvezni a munkám egy részét, ezért nem érzem magam áldozatnak, amikor utolsó pillanatban felkérnek egy-egy olyan előadást tartani olyan témákban, amikről korábban soha nem tartottam és több időt vesz igénybe, mint amennyit eredetileg szántam rá.
Ezen a héten csak 2 darab ilyen lesz, úgyhogy most az idővel zsonglőrködöm. :)
Közben gyakorolom a nemet mondást is, látom, másoknak a környezetemben már nagyon megy, most leskelődök és időszakosan alkalmazom. Nagyon nem is tetszik azoknak, akik beosztásban alattam vannak és eddig nekem próbáltak delegálni... Ne kérdezzétek, hogy is jutottam ide... :)
Közben próbálok visszavenni a reflexesen felbukkanó ítélkezéseimből, mókás, amikor másokban is felismerem ezt a fajta kényszert... Persze sokszor azon kapom magam, hogy visszacsúszok a régibe, de legalább időnként már észreveszem.
Elég nagy kihívás ez az egyed/tudat/fejlődés...
.. igyekszem nem felbosszantani magam a hétköznapi apróságokon (ami azért nem mindig sikerül, de kitartóan próbálkozom, mert érzem, hogy most már más üzemanyag kell, a düh és sértődöttség csak idáig hozott, innen már az életörömmel és boldogsággal szeretnék tovább menni), alig marad téma, amiről írhatnék... :)
... a futást nem adtam fel, csak az 1000 km-es idei álmot, de ha már 800-at futok, az is pont 260 km-el több lesz, mint tavaly - és 740-el több, mint 2019-ben... :)
... elkezdtem a csendben is jól érezni magamat. :)
... és hálás lenni, hogy ma is felébredtem.
„Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse a saját történetét, minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet, és az ember a gyerekének is megbocsájtja, hogy kissé félresikerült, ha nem olyan, mint amilyennek megálmodta.”
Popper Péter
Itt a cikk is, amiben erre az idézetre rábukkantam, ami Popper Péter munkásságába ad egy kis bepillantást.
Meglegyintett Amerika szele, egy fél délutánra elhittem, hogy idén még eljutok oda egy konferenciára... majd kiderült, hogy idén is csak virtuális lesz (bár számomra ez lesz a legeslegelső részvétel ezen a kongresszuson, eddig még virtuálisan sem jutottam el). Ez most azt jelenti, hogy haladok?
... azért jó volt pár órán keresztül abban a hitben lenni, hogy oly sok év után megint látni fogom a lehetőségek országát, ahol hadaró amerikai minden irányban nagyra nőtt emberek, olcsó junk-food és még olcsóbb kreatív kütyük vesznek majd körül. :)
Boldog születésnapot kívánni a telefonban édesapámnak. :) Aki mellett ott hallom csacsogni a szintén friss szülinapos édesanyámat is. :) 💓💓
... a szomszéd lépcsőházban lakik az én képzeletem szerinti álompár: a fiú (férfi) intelligens tekintetű, jóképű srác, aki kiveszi a kocsit a garázsból, majd előzékenyen besegíti a kedves arcú, nőies, csinos párját a pár hónapos kislányukkal együtt az autóba, leviszi sétálni a cuki kiskutyájukat, cipeli a babakocsit a lépcsőkön. A lányt nem sokat látom, gondolom ő 24 órás műszakot lát el a kisbaba mellett.
... felmerült bennem a kérdés, hogy megkérdezem a srácot, van-e esetleg egy eladósorban levő bátyja, de unokatesó is jöhet, ha elég közeli rokon... :)
... a másik tükör egy másik viszonylag újabb ismeretségem, nálam pár évvel idősebb hölgy, akivel együtt járunk néha vetélkedőre: brilliáns elme, széles általános műveltséggel, jó humorral, felelősségteljes munkával, aki kényelmes ruhákban jár, nem igazán törődik a külsőségekkel, kiterjedt ismeretségi köre van, mégis egyedül lakik egy albérletben.
... a kérdés persze az, hogy hogyan tudok változtatni az irányon, ami egy elég egyértelmű végeredmény fele visz, holott érzem, hogy másra vágyom, ami egyébként létező entitás - másoknak. A felismerés önmagában valószínűleg nem elég.
... valakinél egy kölcsön varázspálca vagy egy fel nem használt kívánság a háromból? :)
... hogy azt hiszem, én leszek a Föld hátán a legtürelmesebb, legjóságosabb, és legsegítőkészebb lény.
Csak fel kell írjam valahova, hogy egyikről se feledkezzek meg. :)
Köszönöm!!!!!!!!!
Most pedig eldöntöttem, hogy a holnapi nap igenis egy nagyon szimpatikus, jó hírekkel teli KEDD lesz. Ösztönösen szeretném a Jóistent pozitív irányba befolyásolni ("lefizetni"), hogy vigyázzon nagyon édesapámra. De mit is ajánlhatok, ami neki még nincs és amire felcsillanna a szeme és azt mondaná, hogy üsse kő, ez még jól jöhet nekem Cserebogitól... ?
Azért ha mégis van ilyen, várom az üzenetet és odaadom/ megteszem.
de nem a vonat, hanem a mese. :)
Amióta kirepültem a családi fészekből, leginkább akkor takarítok, amikor valaki bejelentkezik látogatóba. Ma reggel sikerült 9 óra után begyűjteni egy ilyen bejelentkezést, méghozzá 10 órára, így rekord sebességgel próbáltam legalább a nappalit magamhoz képest elfogadhatóvá tenni. Igaz, hogy csak az egyik diákom jött, hogy megköszönje az eddigi segítséget, amivel én is hozzájárultam némileg ahhoz, hogy mostmár kollégaként üdvözölhettem, de mondjuk a nem összehajtogatott zoknik és pólók látványát meg akartam tartani magamnak. Meglepetésemre kaptam tőle ajándékba pár egészséges finomságot (és közben csendben örütem, hogy nem orchideát választott, kicsit rossz a lelkiismeretem a virág társadalommal szemben...).
12 órakor már az egyik távolabbi szomszéd is az én lakásomat javasolta a kettőnk szakmai megbeszélésének helyszínéül, így 12 és 14:30 között a nappalit és konyhát próbáltam már egy nyugdíjas matematika tanárnő számára is elfogadhatóvá tenni: sepregettem, felsikáltam, a gyanútlanul a szelektáláshoz szétterített dokumentációkat próbáltam ismét rendszerbe szedve összegyűjteni mappákba, közben fél füllel tovább hallgatva a nemzetközi kongresszus anyagát... Tény, hogy nem ártott egyik helyiségnek sem a sürgölődés. :)
Ezt a nagy izgalmat aztán egy kis délutáni futással kellett levezetni, próbáltam csak a fákra és madárcsicsergésre koncentrálni, és nem a gyorsan elrohanó hétvégére és a fenyegetően közelgő hétfőre.
Most pedig eldöntöttem, hogy a holnapi nap igenis egy nagyon szimpatikus, jó hírekkel teli hétfő lesz a változatosság kedvéért. Punktum.
szorongásban telnek, nagyon rosszul viselem, amikor valaki szerettem az egészségügy vendégszeretetét élvezi. Még az is megfordult a fejemben, hogy ismét meseírásba kezdek, mint kicsivel több, mint 10 évvel ezelőtt, de most sokkal kevesebb izgalmas dologról tudnék beszámolni: ma mostam három adag ruhát, meghallgattam egy online kurzus hanganyagát, amire 2 hónapja fizettem be és ami arról szól, hogy merjem azt álmodni, hogy minden IS beleférhet az életembe.
A Skype-nak és a tegnap óta ismét engedélyezett, 10 perces látogatási időnek hála sikerült látnom is aput beszéd közben, nem csak a hangját hallani. Egy kicsit javított a lelkemen, hogy láttam őt mosolyogni, mivel a maszkot sikerült megint letologassa az arcáról, ahogy időnként szokta ... :)
Délután ledőltem pár percre ebéd után, majd sikerült 2 óra múlva felkelni.
Utána nekifogtam a betegek üzeneteiből képezett cetlihalmazokat
szelektálni sürgős, nem sürgős, más által is intézhető (időpontot kérő),
már intézve (ergo megsemmisíthető) kategóriákra. Nem merem megszámolni,
mennyi intéznivaló maradt úgy is, hogy folyamatosan próbálom
beleszuszakolni ezeket a cetliket is valahova a napjaimba...a
folyamatosan érkező emailekről már nem is beszélve. Remélem, ha
kitartóan arra koncentrálok, hogy mindenre van elég időm, akkor egyszer
csak tényleg bekövetkezik - objektív megoldás erre ugyanis nem létezik,
csak a varázslat marad, mint egyedüli potenciális opció.
A fejem kiszellőztetésére és egy kis nyugalom beszerzése céljából kimentem futni estefele a parkba, olyan jó, hogy későn sötétedik, így nem kísértek még a denevérek. :) Csak rövid távot futottam, kb 3,3 km-t, és közben próbáltam semmin nem agyalni, csak a futásra figyelni. Egyébként annyira mókás, mert az első és egyben eddig utolsó élő versenyen, amin részt vettem még 2018-ban, 3,2 km-t kellett teljesíteni és az akkor nekem olyan hatalmas kihívásnak tűnt, most pedig a rövid távhoz sorolom már - lehet, hogy tényleg a fejlődés jeleit mutatom...? :).
Utána nekifogtam pár előadást meghallgatni az éves nemzetközi kongresszusunk anyagából, mert csak pár napig lehet még elérni, utána lezár a rendszer. Mindig van új a nap alatt, bárki bármit állítson is. :)
Hát ilyesmikről tudnék most mesélni, végülis altatónak még lehet, hogy jó lehet... :))
... a rettenetesen sok ideje (3 hete) nyomasztó gondolatként rám telepedő PhD előbírálatot végre sikerült megírnom kb 5 óra alatt. :) Reggel friss(ebb) fejjel még egyszer elolvasom, aztán mehet. Nem könnyű olyan témáról komoly, összefüggő és némi értelemmel is bíró mondatokat írni, amikhez az ember nem igazán konyít... remélem ezzel letudtam az idei dózist, mindkettőnél vért izzadtam.
... nem hiába halogattam a feladatot, mert tudtam, hogy nem félóra lesz, ahogy nálam okosabb emberek saccolták - bár így utólag tényleg jobb lenne ezeket a békákat minél gyorsabban lenyelni - csak attól tartok, hogy amint eltűnik egy breki, kettő terem helyette... jobb kicsit őrizgetni és hagyni brekegni, hogy addig is távol tartsa a kollégáit... 😜
Ma azt hiszem életemben először nem úgy tekintettem a takarításra, hogy idő- és energiarabló tevékenység. :) És még csak vendégek sem jöttek, ami máskor motiválni szokott... :)
Rengeteget változtat a hozzáállásomon, ha megpróbálom én-időnek tekinteni és közben az ablakon beszűrődő madárcsicsergést hallgatom - vagy valami előadást a fülesemen keresztül. :)
