hétfő, július 13, 2015
azt hittem, városi legenda... :)
... de tényleg létezik, és finom. :) És rendes jólnevelt görögdinnye íze van. :)
hétfő, július 06, 2015
... mondtam én, hogy vannak elmaradásaim...
... csendes magányomban azon hüledezek, hogy van néhány olyan ambuláns karton a polcomon, ami kerek egy éve vár leletezésre... még szerencse, hogy egyik sem komoly... ott augusztus környékén csúszhatott szét teljesen az életem és vette át a lázadás az uralmat az otthonleletezés felett. Az akut betegeket szerencsére nagyjából egyből kiszűröm, de tény, hogy a kevésbé izgalmasakat hajlamos vagyok hanyagolni... valószínűleg azért, mert egy nap továbbra is csak 24 órából áll, a betegeim száma viszont nagyjából folyamatosan gyarapodik...
... most azért talán sikerül ismét visszarázódni a rendbe és kicsit apadnak a még hátralevő kartonhegyek... amik már csak jóravaló dombocskák... abból is már csak kettő... csak ne telődne folyton kiapadhatatlanul vissza...
... most azért talán sikerül ismét visszarázódni a rendbe és kicsit apadnak a még hátralevő kartonhegyek... amik már csak jóravaló dombocskák... abból is már csak kettő... csak ne telődne folyton kiapadhatatlanul vissza...
hogyha...
... hetente háromszor lenne olyan hatékony napom, mint amilyen a mai volt, szerintem egy év alatt simán beérném magam, letudnám az elmaradásaimat és nekifoghatnék megírni a 3 éve halasztgatott cikket... nem beszélve arról, hogy akár még egy kis szakmai továbbképzésre is maradna energiám és időm talán...
... vajon miért érzem én ezt olyan reménytelennek...?
... vajon miért érzem én ezt olyan reménytelennek...?
szerda, július 01, 2015
És már nem kell folytassam... :)
... Mert tegnap kommentár nélkül elfogadták, amit küldtem, lezárták az anyagot, mehet ki online... A szeptemberben induló tanfolyamhoz... Csak tudnám mire ez a sietség, bár gyanítom, hogy mások is ki-kicsúsznak a határidőkből, nem csak én... :)
posted from Bloggeroid
hétfő, június 29, 2015
... és folytattam...
... egészen mostanig, mert délben érkezett egy email, hogy az általam összerakott kérdéssorokban túl kevés a megtévesztő, helytelen válasz és így túl könnyű dolga lesz a diákoknak a vizsgán... meglepően nehéz dolog értelmesnek tűnő, csak kicsit gyanús, helytelen válaszokat írni és utána meg is indokolni 1-2 mondatban a diáknak, hogy miért tévedett, amikor ezt választotta... ráment az egész estém, 6:30-tól 22:30-ig... 8 kérdés, igaz angolul és már megint nagyon elszomorít, hogy miért nem megy nekem folyékonyabban az angol, pedig mennyi energiát meg lehetne ezzel spórolni ... lehet, hogy tényleg be kellene vezetnem az angol nyelvű filmnézést, kár, hogy mire eljutok a mozizásig, már mind a 3 agysejtem nyugovóra tér és csak a nagyon egyszerű filmeket képes még valamennyire követni... pl. a tegnap időnként a Gru-nál is elvesztettem a fonalat, igaz, párhuzamosan kérelmeket írtam... így talán annyira nem is csoda... :)
... na de megkönnyebbülésemre most megint az Európai Unió nyugati részén a labda és legyen szíves maradjon is már ott...
.... a holnapi záróírások pedig már hajnalra maradnak, hogy még éjfél előtt aludjak valamicskét ránc-prevenció (vagy inkább csak ép-ész megőrzés?) céljából... ;)
... na de megkönnyebbülésemre most megint az Európai Unió nyugati részén a labda és legyen szíves maradjon is már ott...
.... a holnapi záróírások pedig már hajnalra maradnak, hogy még éjfél előtt aludjak valamicskét ránc-prevenció (vagy inkább csak ép-ész megőrzés?) céljából... ;)
vasárnap, június 28, 2015
... kérem, folytassa...
... és mikor ugye tegnap délben végre lezártuk a nemzetközi koprodukciós munkában az én részemet, mert a szenior kolléga nem jelezte, hogy kellene még módosítani rajta, ma este 18:30-kor érkezett egy email tőle, hogy "well done proceed". De most akkor mit is kellene nekem proceed-elni (folytatni...?), ha egyszer a részem lezárva...? Továbbra sem értem ezt az embert... még szerencse, hogy nem a főnököm. ;)
egy fotós kihívás...
... az urban eve blogról, amit talán életemben először el is fogadok, mert nem tűnik teljesíthetetlennek július folyamán és érdekes dolgok is kisülhetnének belőle - bár általában előző hónap végén mindig nyugisabbnak ígérkezik egy adott hónap, és aztán hirtelen elburjánzanak az események...
15 nyári fotós kihívás
Szóval csak halkan ígérem meg, hogy belevágok... talán... ha az Égiek is úgy akarják... :)
15 nyári fotós kihívás
Szóval csak halkan ígérem meg, hogy belevágok... talán... ha az Égiek is úgy akarják... :)
még jó hogy vannak a vasárnapok :)
... mert csodálatos módon fel lehet zárkózni a kérelem írásokkal... :) és egy kicsit helyre is lehet rázni a lelkecskét - bár a holnapi plusz szakrendelés egy kolléga helyett annyira nem ideális indítás jövő hétre, de vessük inkább pillantásunkat a szerdai napra, mert akkor végre nem kell dolgozni, 365 napból egyetlen nap, amikor az egészségügyben dolgozók ünneplik magukat (Semmelweis nap) és mindenki más is ünnepelhet(ne) minket (ha tudnák, hogy létezik egyáltalán ilyen nap... :) ).
... és mivel maradt meg tegnapról ebéd, gondosan elcsomagolva, még a főzőcskézést is megspóroltam és egész nap a számítógépnek élhettem... hát nem nadselű...?
... és mivel maradt meg tegnapról ebéd, gondosan elcsomagolva, még a főzőcskézést is megspóroltam és egész nap a számítógépnek élhettem... hát nem nadselű...?
ezt pedig nézzétek meg :)
... tegnap este láttam az "Agymanók" rajzfilmet moziban (3D-ben;) ), nézzétek meg ti is, az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb rajzfilmje szerintem.:)
... ha lesz gyerekem, neki is kötelező film lesz.. többször is... csakis szülői felügyelettel... :D
...a szomorú figura a kedvencem belőle... szerintem nálam most övé a vezérlőpult, a pesszimizmusom határtalan...
... ha lesz gyerekem, neki is kötelező film lesz.. többször is... csakis szülői felügyelettel... :D
...a szomorú figura a kedvencem belőle... szerintem nálam most övé a vezérlőpult, a pesszimizmusom határtalan...
3 napos...
... megfeszített munka után sikerült a svájciaknak a nemzetközi koprodukcióhoz szükséges online szövegszerkesztő programot magyar-konformmá alakítani - és életemben először 3 nappal a határidő előtt befejeztem egy munkát (szerintem csak azért, mert az engem irányító szenior munkatárs épp nem reagál semmit napok óta, így a többiek úgy döntöttek, jó lesz az, amit feltöltöttem végre sikeresen a hálózatba, nem kell mindig a tökéletességre törekedni... :) ).
... majdnem kétségbeestem, hogy így mihez kezdek majd a holnapi nappal, aztán szépen sorban bevillantak a megírásra váró méltányossági kérelmeim és egy újabb kihívás egy betegem miatt... :)
... unatkozás elhalasztva.
... majdnem kétségbeestem, hogy így mihez kezdek majd a holnapi nappal, aztán szépen sorban bevillantak a megírásra váró méltányossági kérelmeim és egy újabb kihívás egy betegem miatt... :)
... unatkozás elhalasztva.
szerda, június 24, 2015
június végén...
... málladozó és viszkető pocakkal (naná, hogy rögtön a szabadságom első napján kissé odakozmáltam) egész nap taknyolni, prüszkölni és Coldr3x-el túlélni a szakrendelést azt hiszem már a pech kategóriába tartozik...
... és lassan már azt hiszem, csak álmodtam azt az egy hét teljes kikapcsolódást, ami, mint kiderült, kb. még 2 óráig tartotta bennem a lelket, miután ismét átléptem munkahelyem küszöbét, majd ismét a teljes reménytelenség kerített hatalmába...
... ezúttal még megtűzdelve annyival, hogy úgy tűnik egyedül az én számítógépem nem kompatibilis egy nemzetközi online webhellyel, amire rég elkésett (és még teljesen el sem készített) file-okat kellene feltöltsek, amit még csak azután kellene jóváhagyanak a guruk vagy módosítást kérjenek... ... azért igyekszem optimista maradni még bár egy kicsit (a végső leadási határidőig)...
... és lassan már azt hiszem, csak álmodtam azt az egy hét teljes kikapcsolódást, ami, mint kiderült, kb. még 2 óráig tartotta bennem a lelket, miután ismét átléptem munkahelyem küszöbét, majd ismét a teljes reménytelenség kerített hatalmába...
... ezúttal még megtűzdelve annyival, hogy úgy tűnik egyedül az én számítógépem nem kompatibilis egy nemzetközi online webhellyel, amire rég elkésett (és még teljesen el sem készített) file-okat kellene feltöltsek, amit még csak azután kellene jóváhagyanak a guruk vagy módosítást kérjenek... ... azért igyekszem optimista maradni még bár egy kicsit (a végső leadási határidőig)...
csütörtök, június 11, 2015
még 9 óra...
... és szögre akasztom átmenetileg rám ruházott funkcióimat és végre békés, boldog magánember lehetek - szabadságon. :) Egy egész hétig. Csak ezt a 9 órát kellene még igen hasznosan tölteni úgy, hogy közben a csomagoló listámra is kerüljenek fel a szükséges elemek... :)
szombat, június 06, 2015
...és sikerült....
... néhány hónapon belül másodszor is elkövetnem ugyanazt a nem kis bakit,, ezúttal "MAYDAY!!! lécci lécci ez most sürgős lenne :( " címmel kapott angol nyelvű emailt a volt firenzei és jelenlegi főnököm is... szerintem mindkettő azon gondolkozik, hogy eltilt az emberiségtől és statisztikázástól... bár sajnos ez utóbbitól úgy tűnik, hogy mégsem, mert előbbi egész csapata tőlem várja a hétvégi kongresszusra az adatokat...
... csak már lenne jövő hét péntek, mert sürgősen teljes kikapcsolódásra van szükségem - számítógép nélkül ... :)
... azért biztos, ami biztos, IPad-et viszek... ;)
... csak már lenne jövő hét péntek, mert sürgősen teljes kikapcsolódásra van szükségem - számítógép nélkül ... :)
... azért biztos, ami biztos, IPad-et viszek... ;)
kedd, június 02, 2015
annyira ...
... zsúfoltak a napjaim mostanában, hogy a tevém kb. 2 hete nullkalóriás diétán van, és majdnem elfelejtettem szakvizsgára jelentkezni... kíváncsian várom, hogy még elfogadják-e a lóhalálában otthonról intézett jelentkezési kérelmemet... ... ha nem - újabb égi jel.. ;)
... ha igen - ajjaj.
... ha igen - ajjaj.
vasárnap, május 24, 2015
szülinapos :)
... csak hogy tudjátok, hogy számos kellemes meglepetés ért a szülinapomon (és hogy én se felejtsem el egyhamar, mert a memória egyre többet fagy, már nézegetem a mini naplókat az Urban Eve honlapon, de még nem tudtam rászánni magam, hogy nyomtassak is magamnak hasonlót és újabb teret nyissak a figyelmem megosztásának és a megkezdett noteszek és cetlihalmazok számát növeljem)...
... először is hajnali hétkor spontán egy légiriadó zajára ébredtem, amit kezdetben nem tudtam hova tenni, aztán abból a kevés háborús filmből, amire valahogy rávettem magam, hogy megnézzem, kezdtem erre asszociálni, de hát nehéz volt elhinni, mert a XXI. században mégsem illik ebben a régióban erre eszmélni, az ablakom előtt senki sem menekült futva, a szomszédoknál is néma csönd volt, verni sem verték sorba az ajtókat (meg fogalmam sincs egyébként sem, mit kellene élesben ilyenkor tenni - gondolom az első hivatalos föld alatti menedékhez rohanni, ami gőzöm sincs hol lehet..), a reggeli hírekben sem mondtak semmit aggasztó állapotokról, ezért könnyebben elhittem, hogy egy közeli bank riasztója lehet, ... aztán délután kiderült, hogy mégiscsak jó volt a megérzés és tényleg élőben is megtapasztalhattam, hogy milyen lehetett hajdanán erre riadni - nem túl kellemes, nem szeretném többet, ha kérhetem.
... arra viszont pont jó volt, hogy felébredjek és gyorsan megírjam az aznapi 3 zárót, amit előtte este már nem volt lelkierőm összeeszkabálni.
... egész nap sorra kaptam a köszöntéseket a hozzám közel álló emberektől és nagyon jól is esett, mert kevés fórumon elérhető az információ, de aki tényleg számon tart, mindenki jelentkezett - így utólag is mindenkinek nagyon köszönöm! :)
... és mivel neki kellett volna fogni cikket írni, sikerült mosnom két kört, régóta halogatott zoknikészletet válogatnom, kicsit bevásárolnom, a neten böngésznem, megnézni néhány sorozatot közben a háttérben menő tévében...
... még a postára is eljutottam az értesített, Angliából küldött nagy méretű levelemért, ami egy rendes krumplis-zsákba volt csomagolva, amikor át akartam venni, nyomott vagy 6-7 kg-ot és kiderült, hogy valójában az Amazonon Amerikából rendelt 3 darab szakkönyvemet tartalmazza - nem lehet sajna már kifogás, hogy nincs miből tanuljak a szakvizsgára, ügyesen össze van minden foglalva pár ezer oldalban angolul a tudomány jelenlegi állásáról az adott témákban... (egyébként tényleg csodaszép könyvek, már csak időt és energiát kell valahonnan kerítenem :) )
... volt egy kis kiruccanás is azért a városba, kaptam könnyű vacsorát és fagyit édes ostyában. :) És lett meglepetés ajándék is, ami többek között "A gyötrelem éve" című könyvet is tartalmazta. :) Gyanítom, hogy sok mindenben magamra fogok ismerni első éves rezidens koromból is, de ha belegondolok, az utóbbi 2 év legalább ugyanannyira gyötrelmes volt... na de állítólag év végétől szebb idők jönnek... hinnem kell, hogy tényleg úgy is lesz.
... a záróakkordot a Karib tenger kalózai első része jelentette, amit még harmadéves egyetemista koromban láttam egyszer félig, aztán mivel többször megszakadt a film a CD hibája miatt, függőben maradt a film megnézése (igaz, hogy a végét most sem láttam, mert nekem már egyre többet kell aludni, de legalább van esélyem, hogy valamikor a napokban befejezem... :) )...
... szóval szép nap volt.:)
... először is hajnali hétkor spontán egy légiriadó zajára ébredtem, amit kezdetben nem tudtam hova tenni, aztán abból a kevés háborús filmből, amire valahogy rávettem magam, hogy megnézzem, kezdtem erre asszociálni, de hát nehéz volt elhinni, mert a XXI. században mégsem illik ebben a régióban erre eszmélni, az ablakom előtt senki sem menekült futva, a szomszédoknál is néma csönd volt, verni sem verték sorba az ajtókat (meg fogalmam sincs egyébként sem, mit kellene élesben ilyenkor tenni - gondolom az első hivatalos föld alatti menedékhez rohanni, ami gőzöm sincs hol lehet..), a reggeli hírekben sem mondtak semmit aggasztó állapotokról, ezért könnyebben elhittem, hogy egy közeli bank riasztója lehet, ... aztán délután kiderült, hogy mégiscsak jó volt a megérzés és tényleg élőben is megtapasztalhattam, hogy milyen lehetett hajdanán erre riadni - nem túl kellemes, nem szeretném többet, ha kérhetem.
... arra viszont pont jó volt, hogy felébredjek és gyorsan megírjam az aznapi 3 zárót, amit előtte este már nem volt lelkierőm összeeszkabálni.
... egész nap sorra kaptam a köszöntéseket a hozzám közel álló emberektől és nagyon jól is esett, mert kevés fórumon elérhető az információ, de aki tényleg számon tart, mindenki jelentkezett - így utólag is mindenkinek nagyon köszönöm! :)
... és mivel neki kellett volna fogni cikket írni, sikerült mosnom két kört, régóta halogatott zoknikészletet válogatnom, kicsit bevásárolnom, a neten böngésznem, megnézni néhány sorozatot közben a háttérben menő tévében...
... még a postára is eljutottam az értesített, Angliából küldött nagy méretű levelemért, ami egy rendes krumplis-zsákba volt csomagolva, amikor át akartam venni, nyomott vagy 6-7 kg-ot és kiderült, hogy valójában az Amazonon Amerikából rendelt 3 darab szakkönyvemet tartalmazza - nem lehet sajna már kifogás, hogy nincs miből tanuljak a szakvizsgára, ügyesen össze van minden foglalva pár ezer oldalban angolul a tudomány jelenlegi állásáról az adott témákban... (egyébként tényleg csodaszép könyvek, már csak időt és energiát kell valahonnan kerítenem :) )
... volt egy kis kiruccanás is azért a városba, kaptam könnyű vacsorát és fagyit édes ostyában. :) És lett meglepetés ajándék is, ami többek között "A gyötrelem éve" című könyvet is tartalmazta. :) Gyanítom, hogy sok mindenben magamra fogok ismerni első éves rezidens koromból is, de ha belegondolok, az utóbbi 2 év legalább ugyanannyira gyötrelmes volt... na de állítólag év végétől szebb idők jönnek... hinnem kell, hogy tényleg úgy is lesz.
... a záróakkordot a Karib tenger kalózai első része jelentette, amit még harmadéves egyetemista koromban láttam egyszer félig, aztán mivel többször megszakadt a film a CD hibája miatt, függőben maradt a film megnézése (igaz, hogy a végét most sem láttam, mert nekem már egyre többet kell aludni, de legalább van esélyem, hogy valamikor a napokban befejezem... :) )...
... szóval szép nap volt.:)
újabb zene :)
... záróíráshoz, feladatok összeírásához, cikkírásra ráhangolódáshoz (na jó, ez utóbbihoz még nem született meg az az együttes, aki néhány akkord vagy szám után boldogsággal és vággyal töltené meg a szívemet, hogy nekifogjak cikket írni...):
szombat, május 23, 2015
... még egy év...
... nyomja plusszban a vállamat, sajnos csak lélekben leszek egyre fiatalabb és gyerek(es)ebb...
... és mivel az alkohol a hétvégi behívósságok és ügyelet miatt keddig nem jön szóba, másban keresem majd az ünneplést. :)
kedd, május 19, 2015
... emelni kell a magnézium dózist...
... egyértelműen, mert délután 5-kor sikerült ráförmednem a kisfőnökömre, aki a szabadnapján bejött érdeklődni, hogy mi a helyzet az osztályon... igaz, hogy részben az is ronthatta a helyzetet, hogy délután ötkor még csak a 8 órás szendvics volt bennem, vizet nem, ellenben két kávét ittam, és még zúgott a fejem az ambuláns betegáradattól, az osztályon viszont beteg betegek vártak, akik miatt úgy érzem, teljesen reménytelenül küzdök, rossz ómen vagyok nekik... most pedig van egy estém legyártani az előadást, ami az újdonságokról szól egy adott, számomra kicsit (nagyon) ingoványos területen...
... mennyivel jobban jártam volna, ha apumra hallgatok és színésznőnek megyek... vagy közgazdásznak... vagy jogásznak... de a moziban jegypénztáros állás is csábít mostanában...
... mennyivel jobban jártam volna, ha apumra hallgatok és színésznőnek megyek... vagy közgazdásznak... vagy jogásznak... de a moziban jegypénztáros állás is csábít mostanában...
vasárnap, május 17, 2015
halasztás
.. Patch Adams máról elhalasztva, mert hipp-hopp eltelt a nap, és hatékony tudományos tevékenység (előadás gyártás és cikkolvasások) helyett hirtelen akut kényszeres házimunka végzés tört rám, majd amikor a porszívózáshoz értem volna (egyike a legjobban utált cselekvéseknek), hirtelen inkább cikket olvasni támadt kedvem, amibe természetesen fél oldal után belealudtam...
... még főztem is, és levontam a konzekvenciát, hogy ha egy olasz azt írja egy fűszerkeverékre, hogy "picantissima", akkor azt komolyan is gondolja és tényleg csíp, ezért negyed molekulánál többet nem szabad az ilyen bűbájból az ételbe tenni...
... és persze mivel a filmnézés elmaradt, holnap ismét vérző szívvel fogok bemenni a munkahelyemre és egész nap egy vidéki gyerekkönyvtárba fogok vágyakozni... Pedig elég sűrű napnak ígérkezik, nem beszélve a továbbra is rám váró előadásgyártásról és ezt megelőző irodalomkutatásról-olvasásról...
... még főztem is, és levontam a konzekvenciát, hogy ha egy olasz azt írja egy fűszerkeverékre, hogy "picantissima", akkor azt komolyan is gondolja és tényleg csíp, ezért negyed molekulánál többet nem szabad az ilyen bűbájból az ételbe tenni...
... és persze mivel a filmnézés elmaradt, holnap ismét vérző szívvel fogok bemenni a munkahelyemre és egész nap egy vidéki gyerekkönyvtárba fogok vágyakozni... Pedig elég sűrű napnak ígérkezik, nem beszélve a továbbra is rám váró előadásgyártásról és ezt megelőző irodalomkutatásról-olvasásról...
szombat, május 16, 2015
mit iszunk? :)
... ez a szám lehetett volna a mottója a tegnap esti összeruccanásunknak az én hűséges Sancho Panzámmal (az egyik rezidenslánnyal, aki most egy hónapra vissza lett rendelve bolyongásaiból, mert elfogyott a fiatalság a klinikán), amit karaoke-ba fulladó borozgatásnak képzeljetek el, ha már bele akartok gondolni, előtte pedig gyrost ettünk, mivel mire pénteken hazaértünk az osztályról, már vacsoraidő volt... :)
... rég nem találkoztunk, ezért bőven volt miről beszélgetni és kicsit felzárkózni egymás életével. :) A szomszédokkal még nem találkoztam azóta, ezért nem tudom, mennyire élvezték, amikor ABBA-t énekeltünk túlharsogva a számítógépet, de annyira jól esett énekelni, hogy ezt még biztos meg fogjuk ismételni, amúgy is még rengeteg rozém (és nem csak) van itthon és félek, hogy megromlik így a nyár közeledtével, kamra nélkül... ;)
... a reggeli enyhe fejfájást pedig egy tabletta madárlátta Algocalmin (itt Algopyrin) fél óra alatt elfújta, úgyhogy összességében szépen keveredtem ki a történetből.
... ma pedig verőfényes napsütésben, oxigéndús levegőn hallottam ismét ezt a számot, egyértelműen ennek a hétvégének a himnusza. :D
... amúgy pedig meglepően könnyen ment leszögezni magam a számítógép elé és aktív szellemi tevékenységet folytatni, igaz, mindezt azután, hogy összeírtam egy A4-es lapra (Urban Eve honlapjáról letöltött pöttyös nyári feladatos listára) a közeljövő feladatait, enyhénhalálramegrémültem és ez viszonylag erős motivációt jelentett ...
... a végén még a listáknak és frissen vásárolt szép színes tollaknak hála némi előrelépést teszek a gyakran már álmaimban is felbukkanó reménytelen elmaradásaim terén...
... rég nem találkoztunk, ezért bőven volt miről beszélgetni és kicsit felzárkózni egymás életével. :) A szomszédokkal még nem találkoztam azóta, ezért nem tudom, mennyire élvezték, amikor ABBA-t énekeltünk túlharsogva a számítógépet, de annyira jól esett énekelni, hogy ezt még biztos meg fogjuk ismételni, amúgy is még rengeteg rozém (és nem csak) van itthon és félek, hogy megromlik így a nyár közeledtével, kamra nélkül... ;)
... a reggeli enyhe fejfájást pedig egy tabletta madárlátta Algocalmin (itt Algopyrin) fél óra alatt elfújta, úgyhogy összességében szépen keveredtem ki a történetből.
... ma pedig verőfényes napsütésben, oxigéndús levegőn hallottam ismét ezt a számot, egyértelműen ennek a hétvégének a himnusza. :D
... amúgy pedig meglepően könnyen ment leszögezni magam a számítógép elé és aktív szellemi tevékenységet folytatni, igaz, mindezt azután, hogy összeírtam egy A4-es lapra (Urban Eve honlapjáról letöltött pöttyös nyári feladatos listára) a közeljövő feladatait, enyhén
... a végén még a listáknak és frissen vásárolt szép színes tollaknak hála némi előrelépést teszek a gyakran már álmaimban is felbukkanó reménytelen elmaradásaim terén...
kedd, május 12, 2015
hétvégi terv
... van ugyan egy szép hosszú listám, ami leginkább kérelmeket, cikkírást, statisztikát és egyéb tudományos tevékenységeket takar, de jó lenne megnézni a Patch Adams-et még egyszer, mert kell egy kis újraindítás, kényszeredettnek érzem a mosolyomat - és senki se akarjon hozzám szólni, leginkább beteg, hozzátartozó, egészségügyi dolgozó és más egészséges emberek ne tegyék...
tényleg nem értem...
... hogy miért csodálkoznak egyesek, hogy várni kell órákat, amikor délelőtt 11-re a mára előjegyzett 25 betegből 23-an megérkeztek... úgy, hogy kettőig van mindig betáblázva az előjegyzés...
... az első csapat 7:40-kor már a fel volt véve a gépbe... és egyből hárman... én pedig 9-re evickéltem át az osztályról, mint mindig, és méghozzá úgy, hogy igazából a reggeli vizitet áthárítottam valaki másra - igaz nem volt eldöntendő kérdés...
... ma viszont eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy zavarjanak a megjegyzések, hogy mikor kerülnek már sorra, mert senkit sem fog érdekelni, hogy a frusztráció miatt esetleg 10 évvel hamarabb kapok infarktust, leszek cukorbeteg vagy növesztek valamit itt vagy amott...
... majdhogynem sikerült is tartanom magam ehhez az elképzeléshez. :) Következő szakrendelésemhez keresek valami ilyen jellegű biztató háttérképet is az ambuláns gépre, hogy amikor a betegellátást szolgáló program szokás szerint összeomlik, ne a sima kék háttér nyugtassa a tekintetemet... :D
péntek, május 08, 2015
évforduló
... ma két éve jöttem ki iszonyúan fáradtan, de megkönnyebbülten a szakvizsgáról... ha tudtam volna, hogy mi következik, lehet, hogy a hazafele tartó vonat fele veszem egyből az irányt és a kütyüimet magam után küldetem ...
... próbálok pozitívumot is találni a diploma megszerzésében, majd szólok, ha sikerült... :)
kedd, május 05, 2015
kicsit ideges...
... amúgy visszajutott a fülembe, hogy a klinikavezető nagyfőnököm utasította a titkárnőjét, hogy bizonyos dologgal kapcsolatban inkább ne zavarjon, mert mostanában ideges vagyok...
... ezek után kinéztem a netről a legnagyobb koncentrációjú magnézium készítményt (napi egy lefedi a szükségleteimet) és elkezdtem szedni... :)
... már 3 napja használom és már csak napi háromszor mordulom el magam teljesen kétségbeesve...
... remélem nincs hozzászokás és a helyzet még tovább tud javulni (mert még mindig kicsit borúsan látom a jövőt)...
... azért a magnézium mérgezésnek is lehet, hogy jó lenne utánanézni, mert ha nem kezdek el világítani a sötétben, nem tudom, hol a határ... :) a szérum magnézium szintet persze nem nézettem meg, mert ha normál tartományban van, mi legyen a következő lépés, a következő szalmaszál...?
... azt mondtam már, hogy egyre jobban izgat a fizetés nélküli szabadság gondolata... ?
... ezek után kinéztem a netről a legnagyobb koncentrációjú magnézium készítményt (napi egy lefedi a szükségleteimet) és elkezdtem szedni... :)
... már 3 napja használom és már csak napi háromszor mordulom el magam teljesen kétségbeesve...
... remélem nincs hozzászokás és a helyzet még tovább tud javulni (mert még mindig kicsit borúsan látom a jövőt)...
... azért a magnézium mérgezésnek is lehet, hogy jó lenne utánanézni, mert ha nem kezdek el világítani a sötétben, nem tudom, hol a határ... :) a szérum magnézium szintet persze nem nézettem meg, mert ha normál tartományban van, mi legyen a következő lépés, a következő szalmaszál...?
... azt mondtam már, hogy egyre jobban izgat a fizetés nélküli szabadság gondolata... ?
nem kicsit félelmetes
... hogy sikerült pont egy olyan szakmát választani, ahol minden nap minimum egy új dologba botlok, de inkább többe...
... a betegek pedig véletlenül sem tudják a tankönyveket...
... és kb. a medicina minden ágához jó lenne középfogon érteni... beleértve a szemészetet és egyéb olyan szakágakat, amikkel már az egyetemen is ki tudtak volna kergetni a világból...
... így mikor fogok elérni arra a szintre, hogy ne tudatlanságom teljes tudatában keljek fel reggelente?
... a betegek pedig véletlenül sem tudják a tankönyveket...
... és kb. a medicina minden ágához jó lenne középfogon érteni... beleértve a szemészetet és egyéb olyan szakágakat, amikkel már az egyetemen is ki tudtak volna kergetni a világból...
... így mikor fogok elérni arra a szintre, hogy ne tudatlanságom teljes tudatában keljek fel reggelente?
kedd, április 28, 2015
újabb feladat a láthatáron...
... amit olyan jó lenne visszautasítani, de annyira nem mutatna jó az önéletrajzban, hogy ellentmondok az európai társaság alapítójának... pedig tényleg nem bánnám, ha elfeledkeznének rólam az ilyen feladatok osztogatásakor...
... egyéb elfoglaltságaimra (mondjuk a napi 12 óra munkára) nem lehet hivatkozni...?
... tényleg nem értem, honnan veszik az energiát a többiek ott nyugaton, hogy munka után még tudománykodjanak... bár valószínűleg sok energiát megspórolnak azzal, hogy anyanyelvi szinten tudnak angolul és nem keresgélik a legmegfelelőbb kötőszavakat ...
péntek, április 24, 2015
rekord
... péntek este 8-ig bent ültem a klinikán...
... mindig elfelejtem, amit apu tanácsolt: a munkahely nem kocsma, hogy az ember egész nap ott üljön.
milyen igaza van.
... mindig elfelejtem, amit apu tanácsolt: a munkahely nem kocsma, hogy az ember egész nap ott üljön.
milyen igaza van.
kedd, április 21, 2015
reklám
... hetek óta első alkalom, hogy este zuhanyzás után nem viszketek testszerte... éljenek a dermatokozmetikumok. :)
... úgy látszik kezd a bőröm (is) dekompenzálódni az itteni környezettől.
vasárnap, április 19, 2015
Tizenhat
Pomodoro (nekem a 25 percesek kedvesek, 5 perces szünetekkel), záros határidő, emiatt emeltebb motiváció és legalább az államvizsga rám eső része letudva. :) rájöttem, hogy szívesebben tettem, mintha ambuláns kartonokat kellett volna átnézzek (amúgy kellett volna...kellene...)...
Lehet hogy hosszútávon mégiscsak a biostatisztika irányába kellene elmozdulni... ?
és most...
... pomodoro applikáció mobilon bekapcs, internet elnémít és folytatódik az államvizsga írás- tegnap egész jól bevált a dolog, statisztika rész lefuttatva, táblázatokba öntve, ma már csak interpretálni kell és végkövetkeztetéseket levonni. Egy hosszabb szünetben pedig még porszívózni sem ártana...
... és ma még ambuláns kartonokat is szeretnék matatni... :)
... lehet, hogy ma kicsit túlzottan optimista vagyok...? :)
péntek, április 17, 2015
A pocsék napokat
Mint pl.a mai, jobb is nem megörökíteni... Az egyedüli jó a két fiatal betegem, akiket ügyelet után még gyorsan megnéztem (mielőtt 14:30-kor leléptem a klinikáról) és viszonylag jól vannak azokhoz az izgalmakhoz képest, amiken együtt átmentünk.
Sírtam is... Rájöttem, hogy pont úgy sírok, mint anyukám, akit szerencsére csak nagyon ritkán láttam sírni. Szeretnék a szüleim lelkierejével és alapvető optimizmusával bírni... Még az is lehet, hogy valahol bennem is megvan, csak elnyomja ez a környezet...
Egyre nehezebben tudok jó képet vágni a dolgokhoz és ezt már fel is róják egyesek...
Valamit most már biztosan változtatni kell.
Sírtam is... Rájöttem, hogy pont úgy sírok, mint anyukám, akit szerencsére csak nagyon ritkán láttam sírni. Szeretnék a szüleim lelkierejével és alapvető optimizmusával bírni... Még az is lehet, hogy valahol bennem is megvan, csak elnyomja ez a környezet...
Egyre nehezebben tudok jó képet vágni a dolgokhoz és ezt már fel is róják egyesek...
Valamit most már biztosan változtatni kell.
posted from Bloggeroid
csütörtök, április 16, 2015
:) és :(
... volt a héten egy jó napom, amikor a szakrendelés végén azzal az érzéssel kapcsoltam ki a számítógépet, hogy örülök, hogy végül mégiscsak orvos lettem, normális betegekkel foglalkozhattam, nem türelmetlenkedtek a folyosón, szépen időre érkeztek és a meglepően kevés 20 ambuláns betegből legalább 19-nek tudtam, mi a baja, és ezért valamilyen szinten segíteni is lehetett rajtuk, az osztályos betegeim is aranyosak voltak és ha jól emlékszem, már délután 5 után kicsivel be is fejeztem az osztályos vizitet... ilyen egy rendkívüli, jó nap az életemben...
... ma estére már megint olyan fáradt vagyok, hogy majdnem sírnom kell, ha arra gondolok, hogy még 7 zárót meg kell írjak, és holnap ügyelet után még 3 komplikált beteget meg kell nézzek, fél 12-kor pedig már Szöszikém nyári gumijait kell intézzem... már látom, hogy rohanás lesz az egész nap és ráadásul estig be kellene fejezzek egy statisztikát és interpretálást.
... és a blogírás alatt is csak úgy száguld az idő... és az orvosi szobán túl zakatol az élet.
vasárnap, április 05, 2015
... és miközben...
... én itt ügyeletben sorra szülöm a méltányossági kérelmeket a betegeim számára (hogy a lehető legjobb gyógyszert kaphassák, amit a nagy többség már nem tudna magának megengedni), addig volt évfolyamtársaim sorra szülik az igazi gyerekeket és teszik ki a nagycsaládos képeket a fb-ra. Hát ezért sem szeretem a fb-ot.
... aprócska öröm az ürömben, hogy azért egész jól haladtam a kérelemírással. :)
... sajna a statisztikázás és záróírások tömkelege még hátravan...
... aprócska öröm az ürömben, hogy azért egész jól haladtam a kérelemírással. :)
... sajna a statisztikázás és záróírások tömkelege még hátravan...
szombat, április 04, 2015
felkészültem..
... jöhet a Húsvét, ma 20 perc alatt bevásároltam, hogy félig-meddig reprodukáljam az otthoni Húsvét vasárnapi reggeliket (kakaó, kalács, szeletelt sonka, sajt), és az előbb a főtt tojást is sikerült lekapnom a tűzhelyről, úgyhogy ha nem felejtek semmit itthon, akkor holnap ünnepi hangulatban fogyaszthatom a reggelit - ügyeletben.
... már csak a teleportálást kellene valahogy megoldani, hogy a pihenőben az asztal körül a családom is ott ülhessen... :(
... már csak a teleportálást kellene valahogy megoldani, hogy a pihenőben az asztal körül a családom is ott ülhessen... :(
csütörtök, április 02, 2015
viszket a tenyerem...
... amióta Rotigotin felmondásról szóló bejegyzését olvastam... olyan végtelenül egyszerűnek tűnik...
... pedig csak egy kicsivel kevesebb beteget szeretnék... már azzal is beérném, ha csak 1,2 ember munkáját kellene ellássam...
hétfő, március 23, 2015
jel?
... ma végre elszántam magam és leléptem időben, hogy a hétvégi, továbbképzéssel összekötött túrára vegyek magamnak egy túranadrágot egy erre szakosodott üzletben (jobban zavar a hiánya, mint az, hogy még előadásokat is kell gyártsak erre az alkalomra...). Meglepetésemre egyik sem volt jó, nőiben az M-es kicsi volt, férfiban nagy... nehéz volt feldolgozni ezt az élményt. Azzal próbálom vigasztalni magam, hogy azért voltak ezek a darabok leárazva az Outletben, mert csupa olyan normál méretű lénylány jár túrázni (és vesz előtte magának felszerelést), mint én, és a vékonyabbja otthon marad, mert nem futja az energiából ilyesmire...
... persze sovány vigasz ez a gondolat arra, hogy még mindig nincs nadrágom...
... a látvány pedig, amint a nadrág elakad félúton, még sokáig fog kísérteni...
Ma este csak gyümölcsöt vacsoráztam (egy kis zöldséges pitével).
... persze sovány vigasz ez a gondolat arra, hogy még mindig nincs nadrágom...
... a látvány pedig, amint a nadrág elakad félúton, még sokáig fog kísérteni...
Ma este csak gyümölcsöt vacsoráztam (egy kis zöldséges pitével).
szombat, március 14, 2015
Egy év...
Olaszországban turistaként eltöltve talán még a "burn out" szindrómámat is meggyógyítaná és visszaadná az orvoslásba, képességeimbe és szépségembe vetett hitemet...
Kár, hogy holnap ismét vége...
Kár, hogy holnap ismét vége...
posted from Bloggeroid
péntek, március 13, 2015
Annyira bosszantó...
..amikor az 5 csillagos szállodában 7.5 euró a net egy napra...
... Csoda, hogy mindenhol az ingyen wifit vadászom?
... Csoda, hogy mindenhol az ingyen wifit vadászom?
posted from Bloggeroid
szerda, március 11, 2015
még szerencse...
... hogy ma ügyelet után voltam, így már délután 2-kor elszabadultam az anyahajóról és hazarohanhattam csomagolni a konferenciára. Persze megint 5 perccel a vonatindulás előtt sikerült kiérni az állomásra, de hála az interneten vásárolható jegyeknek, majdhogynem könnyed eleganciával és hűvös közönnyel sikerült felszállnom a vonatra...
... még gondolkozom, hogy mi maradhatott otthon (bár már nagyjából úgyis hiába ...), legutóbbi két utam során először a mobiltöltőm, majd az útra előkészített teám és a kedvenc parfümöm (amit kb. 7 éve használok) maradt otthon.
... a ma délelőttre tervezett fodrászati beavatkozás persze nem meglepő módon ugrott (direkt olyan helyre járok, ahova nem kell bejelentkezni előre és este 8-ig dolgoznak, cserébe mindig más vágja a hajamat), ezt úgy 12 körül konstatáltam szomorúan, ezért kénytelen leszek ismét az elbűvölő személyiségemmel és nem a frissen vágott frizurámmal hódítani... ;)
szerda, március 04, 2015
ismét államvizsgához...
... statisztikázás, lektorálás - ezúttal a TDK-somnak...
... hátborzongató, hogy a szakdolgozat elején az én nevem szerepel témavezetőként...
nincs mese: öregszem.
... hátborzongató, hogy a szakdolgozat elején az én nevem szerepel témavezetőként...
nincs mese: öregszem.
csütörtök, február 26, 2015
ha a mostani fejemmel...
... kellene ismét az orvosit elvégeznem, szerintem simán feladnám első félévben... képtelen vagyok már egyhuzamban 2-3 órát egy helyben ülni, figyelni és jegyzetelni, kell 45 percenként egy kis szünet, telefon nyomogatás, szendvics, csoki, banán, rágó, egyéb nassolnivaló... délutánra pedig már fáj a fejem (bár ebben lehet némi köze a fronthatásnak is, mert többen is erre panaszkodtak), álmos vagyok és muszáj kicsit aludjak, hogy kipihenjem az intenzív koncentrálást...
... ez már a korral járna... ?
... és ha belegondolok, hogy nem is olyan sokára ott kell megint görnyedni a könyvek fölött, szüleim által felhalmozott szövegkihúzó hegyekkel felfegyverkezve, pár száz vadabbnál vadabb tétellel megáldva, esetleg hetente még szakrendelve is közben... kezdem nagyon sajnálni magam... kell ez nekem...?
(PS: amúgy hasznos a tanfolyam és örülök, hogy résztvehetek - részt kell vennem - rajta :) - csak ezt az örömöt kevésbé tudom kifejezni ;) )
... ez már a korral járna... ?
... és ha belegondolok, hogy nem is olyan sokára ott kell megint görnyedni a könyvek fölött, szüleim által felhalmozott szövegkihúzó hegyekkel felfegyverkezve, pár száz vadabbnál vadabb tétellel megáldva, esetleg hetente még szakrendelve is közben... kezdem nagyon sajnálni magam... kell ez nekem...?
(PS: amúgy hasznos a tanfolyam és örülök, hogy résztvehetek - részt kell vennem - rajta :) - csak ezt az örömöt kevésbé tudom kifejezni ;) )
kedd, február 24, 2015
az oktatás öröméről... :)
Mostanában mindig csak nyavalygok, de azért hadd osszak meg 1-2 pozitív élményt is, hogy lássátok, történnek velem is néha jó dolgok.
Az egyik az volt, amikor (bár több éve oktatok gyakorlatot), múlt héten először sikerült 2 órát egyhuzamban csak az oktatásra való felkészülésnek szenteljek. Ezt persze csakis úgy sikerült elérni, hogy beharangoztam, hogy mivel ügyelet után vagyok, hazamegyek és csak délre jövök vissza a gyakorlati oktatásra, és így 10-től 12-ig csendben, a szobámba félrehúzódva készülhettem és alkothattam az egy cseppet sem érdekes, viszont sajnos a hétköznapi gyakorlat számára fontos témából egy jó kis képanyagot, amit aztán a mamut angol csoportomnak végigmutattam és magyaráztam, és csak ketten mobiloztak, a többiek figyeltek... A gyakorlat végére, a két részletre osztott csoport minden tagja kórusban mondta a dolgokat (mert tényleg olyan sokan vannak, hogy nem fértünk be a vizsgálóba egyszerre mind + a beteg) és néhányan még ott is maradtak és tettek fel kérdéseket az együtt megvizsgált betegekkel kapcsolatban. Ez volt régóta az első alkalom, amikor jóleső érzéssel töltött el, hogy kérdeztek és magyarázhattam... sajnálattal mondom ki, de tényleg az a tapasztalatom az elmúlt évek alapján, hogy az angol csoportok valahogy mindig sokkal érdeklődőbbek, aktívabbak, mint magyar anyanyelvű társaik, pedig én bizony jobban örülnék a fordítottjának...
A másik pozitív élmény pedig az volt, hogy amikor (mivel nem sikerült elhárítani egy doboz csokit, amivel egy beteg közelített) megjegyeztem, hogy tényleg nem szükséges megpróbálni lekenyerezni, ő azt válaszolta, hogy nem lekenyerezni, csak kényeztetni szeretne (fiatal női beteg, velem egykorú, még mielőtt bárki rosszra gondolna). És ez bizony jól esett. Sokkal jobban, mint a kollégákkal közösen elfogyasztott ilyen csokik után a mérlegre állás... Ideje lenne bevezetni az "1 elfogyasztott kocka csoki- 1 emelet gyalog megmászása" szabályt... is... és a spinning is minden este csipog már a naptáramban, csak épp soha nem sportöltözetben, tekerésre kész állapotban talál...
Az egyik az volt, amikor (bár több éve oktatok gyakorlatot), múlt héten először sikerült 2 órát egyhuzamban csak az oktatásra való felkészülésnek szenteljek. Ezt persze csakis úgy sikerült elérni, hogy beharangoztam, hogy mivel ügyelet után vagyok, hazamegyek és csak délre jövök vissza a gyakorlati oktatásra, és így 10-től 12-ig csendben, a szobámba félrehúzódva készülhettem és alkothattam az egy cseppet sem érdekes, viszont sajnos a hétköznapi gyakorlat számára fontos témából egy jó kis képanyagot, amit aztán a mamut angol csoportomnak végigmutattam és magyaráztam, és csak ketten mobiloztak, a többiek figyeltek... A gyakorlat végére, a két részletre osztott csoport minden tagja kórusban mondta a dolgokat (mert tényleg olyan sokan vannak, hogy nem fértünk be a vizsgálóba egyszerre mind + a beteg) és néhányan még ott is maradtak és tettek fel kérdéseket az együtt megvizsgált betegekkel kapcsolatban. Ez volt régóta az első alkalom, amikor jóleső érzéssel töltött el, hogy kérdeztek és magyarázhattam... sajnálattal mondom ki, de tényleg az a tapasztalatom az elmúlt évek alapján, hogy az angol csoportok valahogy mindig sokkal érdeklődőbbek, aktívabbak, mint magyar anyanyelvű társaik, pedig én bizony jobban örülnék a fordítottjának...
A másik pozitív élmény pedig az volt, hogy amikor (mivel nem sikerült elhárítani egy doboz csokit, amivel egy beteg közelített) megjegyeztem, hogy tényleg nem szükséges megpróbálni lekenyerezni, ő azt válaszolta, hogy nem lekenyerezni, csak kényeztetni szeretne (fiatal női beteg, velem egykorú, még mielőtt bárki rosszra gondolna). És ez bizony jól esett. Sokkal jobban, mint a kollégákkal közösen elfogyasztott ilyen csokik után a mérlegre állás... Ideje lenne bevezetni az "1 elfogyasztott kocka csoki- 1 emelet gyalog megmászása" szabályt... is... és a spinning is minden este csipog már a naptáramban, csak épp soha nem sportöltözetben, tekerésre kész állapotban talál...
na jó....
... a mai nap legalább 2 hasznosan (pl. alvással) eltölthető óráját vesztegettem el arra, hogy a legkülönbözőbb módokon próbáltam bejutni az egyetemi számítógépes hálózatba a munkahelytől távolról. Most végre elfogadom az égi jelet és keresek más tevékenységet magamnak...
... marad még így is épp elég: statisztika a TDK hallgatómnak az államvizsga dolgozatához, 2 adatbázis egyesítése egy tudományos munkához, 2 méltányossági kérelem, amihez sajnos megvannak a zárók, ami alapján dolgozhatok, mellékhatás lejelentési 5 oldalas dokumentum kitöltése (2 darab).
... még szerencse, hogy egy XXL sportszelet is itt üldögél mellettem, hogy mindehhez energiát szolgáltasson. :)
... marad még így is épp elég: statisztika a TDK hallgatómnak az államvizsga dolgozatához, 2 adatbázis egyesítése egy tudományos munkához, 2 méltányossági kérelem, amihez sajnos megvannak a zárók, ami alapján dolgozhatok, mellékhatás lejelentési 5 oldalas dokumentum kitöltése (2 darab).
... még szerencse, hogy egy XXL sportszelet is itt üldögél mellettem, hogy mindehhez energiát szolgáltasson. :)
hétfő, február 23, 2015
a több napos továbbképzésben az a jó
... hogy mivel reggeltől csak délután 3-ig tart és nem kell mellette bejárni dolgozni és 6-kor hazajárni, haladhat az ember végre kicsit az elmaradt munkáival is... ha a hálózat szelleme is kegyes és beenged a munkahelyi hálózatra...
... kezdek rettegni attól, mi lesz, ha egyszer utolérem magam... még soha nem voltam ugyanis ebben a helyzetben, ki tudja mi történik ilyenkor...
péntek, február 20, 2015
félreolvasások n + 1
... előjegyzés helyett eljegyzés... :)
... azt hiszem most kellene abbahagyni a záróírást, főleg azért, mert pont az előbb semmisítettem meg teljesen egy 15 percig írt epikrízist (a bennfekvés lényegének összefoglalását...).
zene záróíráshoz :)
... nagyon nem is vonja el a figyelmemet, de azért ott van a háttérben és simogatja az idegeimet... :)
... amúgy nagyon szeretem a zongorát, hegedűt, hárfát, fuvolát, gitárt, mindegyiket leginkább külön-külön...
záróírni nem szeretek.
... amúgy nagyon szeretem a zongorát, hegedűt, hárfát, fuvolát, gitárt, mindegyiket leginkább külön-külön...
záróírni nem szeretek.
hétfő, február 16, 2015
egyre nehezebb...
... reggel felkelni és bemenni dolgozni... csak szakrendelni ne kéne, az osztállyal még csak-csak ellenék, de az a napi 20-26 beteg, akikre hivatalosan 15 percem van fejenként és akik általában még véletlenül is 2-3 órával az előjegyzett időpontjuk előtt érkeznek meg, ötösével egyszerre, hogy aztán folyamatosan azt kérdezgessék, mikor hívom be őket, mert az egyiknek a busza megy, a másik meg gyerekre kell vigyázzon, a harmadik pedig csak mert fiatal, vagy idősebb, vagy dolgozik és menni kell vissza a munkahelyére...én pedig étlen szomjan próbálom mindenkinek az igényeit kielégíteni, recepteket írni, vizsgálatokat szervezni és még lehetőség szerint megfelelő döntéseket is hozni a kezelésekben úgy, hogy közben 10-en kint toporognak, hogy őket mikor szólítom már... délután 2-3kor iszom az első pohár vizet és csodálkozom, hogy estig nem kell a mosdóba menni... az ebéd pedig természetesen dobozból ezeken a napokon, mert rég bezár a menza, amire befejezem a szakrendelést...
... nagyon frusztráló, ez lesz az egyik döntő tényező, amiért egyszer szegre akasztom majd a medicinát...
... ezen a héten kettő helyett 3-at szakrendelek, de lesz olyan hét is márciusban, amikor 4 napot az 5-ből. Az osztály pedig mindennapos feladat ezek mellé ráadásul, az ügyeletekről és gyakorlati és elméleti oktatásról pedig még nem is beszéltem ...
... kicsit telítődtem...
... nagyon frusztráló, ez lesz az egyik döntő tényező, amiért egyszer szegre akasztom majd a medicinát...
... ezen a héten kettő helyett 3-at szakrendelek, de lesz olyan hét is márciusban, amikor 4 napot az 5-ből. Az osztály pedig mindennapos feladat ezek mellé ráadásul, az ügyeletekről és gyakorlati és elméleti oktatásról pedig még nem is beszéltem ...
... kicsit telítődtem...
vasárnap, február 15, 2015
Egy kis tavasz a télben :)
Mostmár igazán maradhatna a napsütés, én részemről már kipipálnám a telet, megvolt az adrenalin, a hóviharban vezetés, az első megcsúszás egy kanyarban (20 km/h mellett), a majdnem uralhatatlan, de aztán engedelmessé váló Szöszikével...
Rájöttem, hogy tél szempontjából nagyon jó választás a város, ahol élek, mert lehetnének ezek a havas élmények 3-6 hónapig naponta is, ha olyan országba/városba költöznék. :)
posted from Bloggeroid
vasárnap, február 08, 2015
a halogatós énem ...
... leküzdéséről szólt ez a hétvége, szerencsére (talán most először) én győztem. :)
Eredmény:
- átnéztem egy study protokollját, amit nagyon régóta halasztok (sőt még rövid adatlapot is készítettem hozzá)
- megírtam kettő darab olyan méltányossági kérelmet, amihez nem volt mintám, ezért saját kútfőből kellett merítenem (ezért is halogattam mostanig...) (persze még maradt kb. 8 megírnivaló, de azok legalább nagyjából mind hosszabbítások)
- felszámoltam egy kritikus papírkupacot a lakásban, ami már a mozgásban is némileg korlátozott...
És még csak most fogom betenni a kezdő jóga DVD-t, amit egy hónapja vettem...
(tudom, dicsekvésként hangzik, de olyan jólesik, hogy a végtelen listámon néhány elemet végre kipipálhatok, egyszerűen nem tarthattam magamban... ;) )
Eredmény:
- átnéztem egy study protokollját, amit nagyon régóta halasztok (sőt még rövid adatlapot is készítettem hozzá)
- megírtam kettő darab olyan méltányossági kérelmet, amihez nem volt mintám, ezért saját kútfőből kellett merítenem (ezért is halogattam mostanig...) (persze még maradt kb. 8 megírnivaló, de azok legalább nagyjából mind hosszabbítások)
- felszámoltam egy kritikus papírkupacot a lakásban, ami már a mozgásban is némileg korlátozott...
És még csak most fogom betenni a kezdő jóga DVD-t, amit egy hónapja vettem...
(tudom, dicsekvésként hangzik, de olyan jólesik, hogy a végtelen listámon néhány elemet végre kipipálhatok, egyszerűen nem tarthattam magamban... ;) )
csütörtök, február 05, 2015
sakkozok...
... kicsit nehéz megmondani február 5.-én, hogy hogyan tervezem kivenni a szabadságomat augusztus 31.-ig, mert ott kísért még a novemberi szakvizsga is, amire szintén jó lenne kicsit visszahúzódni a barlangomba, a felkészülés látszatát keltve...
... bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne oktatói szabadságom... bár most épp szívesen feladnám ezt a szabadságot, ha nem kellene oktatni... mammut csoportot, gyakorlatra... úgy, hogy szegény beteg nem fér be a vizsgálóba, mert kiszorítják az egyetemisták... akik még véletlenül sem tudnak magyarul...
... bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne oktatói szabadságom... bár most épp szívesen feladnám ezt a szabadságot, ha nem kellene oktatni... mammut csoportot, gyakorlatra... úgy, hogy szegény beteg nem fér be a vizsgálóba, mert kiszorítják az egyetemisták... akik még véletlenül sem tudnak magyarul...
csütörtök, január 29, 2015
elhibázott lépés...
.... felállni a kórházi mérlegre kórházi felszerelésben, 4 hónap spinning kihagyás, konzekvens reggeli szendvics+ esti ebéd + köztes időben ajándékcsokievés menü után...
(folyt. köv. - szerk. megj.)
(folyt. köv. - szerk. megj.)
még szerencse (?)
... hogy a betegekről nem lehet úgy megfeledkezni 6 napra, mint a tevémről, ami azóta tevegel hűségesen, amióta ebbe a városba betevegeltem (azaz meglepően sok éve - magamhoz képest)...
... szerintem én képes lennék rá, ha reggelente anyum nem ébresztene... és a reggeli megbeszélésen a főnöknek nem tűnne fel, hogy a kevés orvos még kevesebb...
(na jó, bevallom, olyan már többször előfordult, hogy elfelejtettem leletet küldeni - nem is egy esetben-igaz eddig még nem akut esetekben - hát ettől rettegek egyébként csendesen, hogy a sok apró cseprő munkában a nagy dolgok maradnak el... mert hát miért is hunyná le a szemét Murphy, ha rólam van szó)
... szerintem én képes lennék rá, ha reggelente anyum nem ébresztene... és a reggeli megbeszélésen a főnöknek nem tűnne fel, hogy a kevés orvos még kevesebb...
(na jó, bevallom, olyan már többször előfordult, hogy elfelejtettem leletet küldeni - nem is egy esetben-igaz eddig még nem akut esetekben - hát ettől rettegek egyébként csendesen, hogy a sok apró cseprő munkában a nagy dolgok maradnak el... mert hát miért is hunyná le a szemét Murphy, ha rólam van szó)
péntek, január 16, 2015
:)
Ma ágymelletti konzíliumban jártam egy másik Klinikán, ahol (még) nem ismernek (és amit én sem ismerek egyáltalán, úgyhogy kétszer annyi időmbe telt parkolót találni és utána eljutni az osztályra, mint amennyi indokolt lett volna...)...
.... állok a beteg ágya mellett, kérdezgetem, vizsgálgatom, erre odajön egy ottani doki és megkérdezi, hogy most épp vizsgázunk a betegen (mellettem állt egy kolléganőm, aki nálam egy évvel fiatalabb)...?
... mire én: nem, mi konzíliumba jöttünk...
... kicsit meglepődött, talán zavarba is jött... :)
.... állok a beteg ágya mellett, kérdezgetem, vizsgálgatom, erre odajön egy ottani doki és megkérdezi, hogy most épp vizsgázunk a betegen (mellettem állt egy kolléganőm, aki nálam egy évvel fiatalabb)...?
... mire én: nem, mi konzíliumba jöttünk...
... kicsit meglepődött, talán zavarba is jött... :)
szombat, január 10, 2015
csütörtök, január 08, 2015
pedig már eldöntöttem...
... hogy igen jó év lesz 2015, erre most 1,5 szakorvos helyett épp 3 helyett kell dolgozzak, mert az osztályvezető betegség miatt kidőlt, és jövő héten is még gyógyulgat.
... kész szerencse, hogy 21 záró helyett csak 17-et kell megírjak, mert van segítségem.
... kezdek lemondani róla, hogy idén januárban megdöntöm az eddigi blogbejegyzési rekordomat... :)
... és mindezek után még új kutatási témát is kapok, ami csak kicsit határidős...
... én a helyetekben mostanában nem keresném magamat...
... kész szerencse, hogy 21 záró helyett csak 17-et kell megírjak, mert van segítségem.
... kezdek lemondani róla, hogy idén januárban megdöntöm az eddigi blogbejegyzési rekordomat... :)
... és mindezek után még új kutatási témát is kapok, ami csak kicsit határidős...
... én a helyetekben mostanában nem keresném magamat...
szerda, december 31, 2014
Boldog Új Évet Mindenkinek! :)
Már összekészítettem a kartonhegyeket, méltányossági engedély kérelmeket, studys dokumentációt és egy fél tábla karamellás Milka csokit. Én így fogok ünnepelni - ügyeletben. :)
kedd, december 30, 2014
...és ha reggel...
....Szöszike beindult volna, az én mesém is (valószínűleg) tovább tartott volna...
... Több független vélemény (az enyém is, tiszta spontánul) szerint vélhetőleg az akkumulátor merült le a 2 heti álldogálás és hideg kombinációja miatt...
...diagnózis holnapra várható...megoldás remélhetőleg szintúgy...
hétfő, december 29, 2014
Ki gondolta volna...
... Hogy nagyobb hó fogadott életem, de leginkább munkásságom színterén, mint amit otthon hagytam... Mivel elértem a korábbi csatlakozást, maradt még este 10-kor egy félórányi (összefagyásnyi) időm, hogy Szöszikét kiszabadítsam a hó fogságából... Holnap reggel is hamarabb kelek, hogy lassabb tempóban, kisebb forgalomban jussak be a klinikára, mert a téli vezetésben nincs sok tapasztalatom (tavaly ugyebár kb 2 napig volt itt tél és Szöszikével azóta nem keveredtem ilyen extrém helyzetekbe/évszakokba)...
Amióta autóm van, én bizony nem bánnám, ha Karácsonykor 3 napig tartana a havas tél, utána pedig 10-12 fokban várnánk a tavaszt... :)
Hát akkor holnapra és a valódi télre mindenkinek, aki érintett:
vasárnap, december 28, 2014
Elérem vagy nem érem...
...el a következő csatlakozást, azt itt a kérdés...
... titkon (na jó, nem is annyira titkon) reménykedem, ezért az utóbbi félórában azzal küzdöttem, hogy megvegyem interneten a jegyet a folyamatosan megszakadó wi-fi és 3G hálózat által "segítve".
... De azért annyira hálás vagyok (ha esetleg még nem mondtam volna, ez itt a vallomás), hogy már az internet korszakában születtem, el sem tudom képzelni, hogyan tartanám fenn az emberi kapcsolataimat, ha mondjuk még mindig kézzel írott leveleket kellene írogatni, postagalambokat szeretgetni/etetgetni/életben tartani... :))
... És a közös sörözések-kávézások megszervezésében is elengedhetetlen.
Közben pedig felvillantak a főváros fényei - hát nem nadselű? :)
csütörtök, december 25, 2014
... és mindeközben...
... nagy terveket forgatok a fejemben, rendszerezett és rendszerető
... gyanítom, hogy hosszú és némileg energiaigényes folyamat lesz tartós rendet létrehozni magam körül, mert elég nagy a lemaradás a takarításban az utóbbi időkben (ez a cselekvés ugyanis mindig hátrasorolódott a munkahelyi feladatok, kutatósdi és időszakos álomkóros periódusok miatt)...
... de ha tényleg beválik a technika és legyőzöm önmagam, még egyéb nagyobb dolgokra is képes lehetek... ;)
karácsonyi hangulat :)
... idén kicsit nehezebben lendültem bele a karácsonyi hangulatba (ennek részben az is volt az oka, hogy a munka miatt még arra sem nagyon jutott időm, hogy végiggondoljam, kinek mit szeretnék ajándékozni, amikor meg végre lett volna időm itthon, akkor épp folyamatosan aludtam és sajnos egyik álmom sem a lehetséges ajándékokról szólt)...
... tegnap délután anyuval a konyhában tevékenykedve (szokásos közös beigli sütés, itthoni rádió karácsonyi műsora mellett) éreztem végre igazán, hogy ünnep van, együtt van a kis családunk és ezeket az élményeket szorgalmasan el kell raktározni energiatartaléknak a közelgő hosszú hétköznapokhoz...
... tegnap délután anyuval a konyhában tevékenykedve (szokásos közös beigli sütés, itthoni rádió karácsonyi műsora mellett) éreztem végre igazán, hogy ünnep van, együtt van a kis családunk és ezeket az élményeket szorgalmasan el kell raktározni energiatartaléknak a közelgő hosszú hétköznapokhoz...
kedd, december 23, 2014
Dolgok, amelyekre apránként fény derül....
... Ma például egy rejtélyes, egy évvel korábban saját magam által beírt rövid bejegyzés mibenlétére derült fény, amit akkoriban beírás után rögtön el is felejtettem, amint kiment az -OH gyökök hatása, majd amin már nyár közepe töprengtem, hogy mit is jelenthet és tènyleg én írtam-e oda....
...ezentúl több információt kell rögzítsek az események mellé, mert a memoár kezd egyre gyakrabban cserbenhagyni... Leszámítva néhány emlékezetesebb orvosi esetemet, amit bármikor, laborértékekkel fel tudok idézni... Bár gondolom egy idő múlva már ezek az emlékek is cserbenhagynak és marad a... Mi is... ?
vasárnap, december 21, 2014
nagytakarítás
Első lépésben a feedly-ről takarítottam ki azokat a blogokat, amiket gazdájuk megszüntetett az utóbbi évek során, vagy már nem érdekelnek. Azért néhány inaktív blogot meghagytam, ahol még reménykedek, hogy egyszer majd ismét írni fognak...:)
Második lépésben Öcsike laptopom asztaláról rendszerezgetem a hamarjában oda letöltött file-okat...
A ruhásszekrények és fürdőszobai lejárt piperedolgok majd csak ezután jönnek...
Újévi fogadalom pedig idén nem lesz, de a 2015-ös esztendőre hónapokra lebontott éves terv igen. :)
Ezek a csajos esték...
.... az élet által viszonylag rövid idő alatt megedzett barátnőkkel igazán helyre tudják rakni a kapcsolatomat a saját életemmel, emberi (v)iszonyaimmal. :)
... Ehhez jön még néhány beszélgetés anyummal a konyhában, illetve apummal az autóban, találkozóra várva, és kezd az a meggyőződésem lenni, hogy az élet nem is olyan bibircsókos, sőt mondhatni (majd)hogy(nem) szép - csak a szemüveget kell néha kicsit megtisztítani, amin keresztül nézi az ember. :)
... És bátyóval még nem is pusmogtunk a reggeli tea fölött... ;)
szombat, december 20, 2014
olvasótáborom...
... beszélget:
Apu: van új blogbejegyzés!
Anyu: az a 3 soros?
Apu: Igen.
Anya: jaa, azt már olvastam...
Megmérettem és 3 sorosnak találtattam...
Hát igen, így kicsit nehéz mélyebb témákat érinteni... újabb blog kellene, teljes ismeretlenségbe burkolózva, csak hát kinek van most arra energiája...? Időnként visszafog az írásban a néhány ismerős (nemcsak szülői) követő szempár... más bloggerek vajon hogy küzdik le ezt a gátlást?
Apu: van új blogbejegyzés!
Anyu: az a 3 soros?
Apu: Igen.
Anya: jaa, azt már olvastam...
Megmérettem és 3 sorosnak találtattam...
Hát igen, így kicsit nehéz mélyebb témákat érinteni... újabb blog kellene, teljes ismeretlenségbe burkolózva, csak hát kinek van most arra energiája...? Időnként visszafog az írásban a néhány ismerős (nemcsak szülői) követő szempár... más bloggerek vajon hogy küzdik le ezt a gátlást?
Hihetetlen...
... Hogy december 20.-án a szülővárosomban esik az eső, ahelyett, hogy mindent vastag hótakaró borítana ... És még mondja valaki, hogy nincs globális felmelegedés....
péntek, december 19, 2014
Éber...
... Lehet, hogy délután 6-kor már nem kellett volna lefeküdni egy kis délutáni szunyókálásra... Már egy órája forgolódom éberen az ágyban, a betegeimen valamint egyéb tennivalóimin zakatol frissen és üdén az agyam, és tudom, hogy nagyon fájdalmas lesz a reggeli/délelőtti ébredés...
... A szabadságomba is kénytelen leszek némi rendszert vinni (amit egyébként szeretnék majd kiterjeszteni a dolgos hétközhetekre is...)
... A szabadságomba is kénytelen leszek némi rendszert vinni (amit egyébként szeretnék majd kiterjeszteni a dolgos hétközhetekre is...)
posted from Bloggeroid
csütörtök, december 18, 2014
egyelőre...
... folyamatosan az álomkórral küzdök, amikor épp nem egy határral odébb hagyott kollégák telefonhívásaira válaszolgatok (eddig 2 napból 2x ébredtem társszakma kollégájának hívására)... kezdem kicsit bánni, hogy nem kapcsoltam ki a telefonomat, és azzal a meggondolatlan mondattal búcsúztam el a munkahelyemen is, hogy ha nagyon kellenék, mobilon elérhető vagyok... az emailben érkező megkeresésekről már nem is beszélek...
szerda, december 17, 2014
kedd, december 16, 2014
éljen a rántott csirke :)
... az ingyen wifi, a meleg és az ingyen mosdó - igen, ez a Kéefszí... mert a pályaudvaron még mindig nincs meg ez egy helyen, de még csak külön-külön sem.
... na de már csak órák (meg egy kicsivel több, mint fél nap) kérdése és mindezt már otthon fogom élvezni: plussz egy fürdőkád melegvizet zenével és könyvvel a kezemben. :D és persze a kaja is ingyen lesz, legalábbis remélem.... :D
... és akkor...
... még be is mondták a hangosbemondóban, hogy a vonaton büfékocsi nem közlekedik és kellemes utazást kívánnak mindenkinek...
... én pedig itt ülök korgó gyomorral, két reggel megivott kávéval és a benne levő két kockacukorral a gyomromban és arról a szendvicsről álmodok, amit reggel még tervbe vettem elkészíteni a tegnap este frissen vásárolt magvas kenyérből, sonkából, sajtból és margarinból, és ami most ott pihen alkatrészeiben a hűtő és a konyha egyéb részeinek mélyén, mert a mai rohanásban már nem maradt idő a szendvics összerakásra...
... viszont reggel még zárókat írtam otthonról, elmosogattam, levittem a szemetet, elpakoltam a megszáradt ruhákat, bevásároltam a gyógyszertárban, betaxiztam a klinikára és aláírtam 6 zárót, néhány útiköltséges papírt, adtam időpontot a sürgősebb betegeimnek, megbeszéltem két ambuláns beteget a kisfőnökömmel, előjegyeztettem egy akutabb beteget osztályra, ezt követően ismét taxit fogtam (a vicc, hogy ugyanazt, aki be is vitt) és 4 perccel vonatindulás előtt már az állomáson is voltam. A kajavásárlást pedig már nem mertem megkockáztatni, mert még az automatából ki kellett nyomtassam a jegyet...
... hát ezért korgok itt csendben, szomorúan 11 óra óta a vonaton ... de mostantól ünnepélyesen szabadság! :D (...és még két óra éhezés...)
... én pedig itt ülök korgó gyomorral, két reggel megivott kávéval és a benne levő két kockacukorral a gyomromban és arról a szendvicsről álmodok, amit reggel még tervbe vettem elkészíteni a tegnap este frissen vásárolt magvas kenyérből, sonkából, sajtból és margarinból, és ami most ott pihen alkatrészeiben a hűtő és a konyha egyéb részeinek mélyén, mert a mai rohanásban már nem maradt idő a szendvics összerakásra...
... viszont reggel még zárókat írtam otthonról, elmosogattam, levittem a szemetet, elpakoltam a megszáradt ruhákat, bevásároltam a gyógyszertárban, betaxiztam a klinikára és aláírtam 6 zárót, néhány útiköltséges papírt, adtam időpontot a sürgősebb betegeimnek, megbeszéltem két ambuláns beteget a kisfőnökömmel, előjegyeztettem egy akutabb beteget osztályra, ezt követően ismét taxit fogtam (a vicc, hogy ugyanazt, aki be is vitt) és 4 perccel vonatindulás előtt már az állomáson is voltam. A kajavásárlást pedig már nem mertem megkockáztatni, mert még az automatából ki kellett nyomtassam a jegyet...
... hát ezért korgok itt csendben, szomorúan 11 óra óta a vonaton ... de mostantól ünnepélyesen szabadság! :D (...és még két óra éhezés...)
vasárnap, december 14, 2014
egy kis karácsony hangulatba rázódás
Michel Buble-al, a varázslatos hangú énekessel... ügyeletben, titokban... csak mert a Mikulásról idén teljesen lemaradtam... :(
péntek, december 12, 2014
Odafentről...
... valaki figyel és időnként jó irányba terelgeti a dolgaimat... szerencsére ez a betegeimet is érintő beavatkozás...
hát ennyi...
... egyik barátnőm kerek egy éve van kint Svédországban, napi maximum nyolc beteget láthat el, egy fizetésből élnek ketten és már kinézték a házat, amit otthon vesznek, hogy legyen ahova hazajárni nyaranta kicsit megpihenni... és aminek csodaszép a kilátása, domboldalban, panorámával...
... hát ennyi...
... félreértés ne essék, azt a napi 8 beteget irigylem, nem mást.
szerda, december 10, 2014
Heti rekord
... Ma már 6:30-kor bent voltam a klinikán, hogy átnézzem a heti szokásos referálóra a problémás bennfekvőket és ambuláns betegeket. Úgy szeretek 1,5 szakorvos helyett dolgozni... :)
posted from Bloggeroid
péntek, december 05, 2014
Bécs, Ibis hotel
És most egy nagy alvás, mert van némi elmaradás a koránkelés miatt...
A buszunk kétszer lefulladt a városban, egyszer majdnem beszorultunk egy szűk kanyarban és az utóbbi egy órában fura hangokat ad ki... Remélem azért visszavisz még a szomszéd országba...
Na és újabb dolgot felejtettem el a nagy csomagolászásban: a közalkalmazotti igazolványomat, így vehettem az 50%-os mellé még egy teljesárú jegyet is az út első szakaszára...
posted from Bloggeroid
szerda, december 03, 2014
nem lesz ez így jó...
... ma reggel ismét elaludtam ügyeletben, a pihe-puha lágyságban, pedig szerettem volna 6-kor még egy kicsit foglalkozni az ambuláns kartonokkal... így csak 7:10-kor keltem ki végül az ágyból és már csak arra maradt időm, hogy kicsit összeszedjem magam.
... haza sem hozhatom az ágyneműt, mert akkor reggelente késnék el folyamatosan a megbeszélésről...
De azért oda nem adnám senkinek. :D
Ja és bár sikerült elaludjam a nyakam és reggel alig tudtam balra fordítani, de az egyik gyógytornászunk szakított rám 10 percet és könyörtelenül kimasszírozta a fájdalmat a nyakamból. Ha én így tudnék gyógyítani...
kedd, december 02, 2014
Legújabb hálótársam :)
Nemrég rendeltem a Dooormeooo-tól.. :)
Pihe-puha és nem hagy felkelni, mert folyton visszacsalogat.. :)
Eredmény: mivel a Klinikára szántam, hogy az ügyeletben legyen valami pozitívum is, ezért első ügyeletben sikerült is elaludni és a tervezett 6 órai ébredés és szombat hajnali záróírkálás helyett 7:30-kor kászálódtam ki az ágyból...
Pihe-puha és nem hagy felkelni, mert folyton visszacsalogat.. :)
Eredmény: mivel a Klinikára szántam, hogy az ügyeletben legyen valami pozitívum is, ezért első ügyeletben sikerült is elaludni és a tervezett 6 órai ébredés és szombat hajnali záróírkálás helyett 7:30-kor kászálódtam ki az ágyból...
posted from Bloggeroid
szerda, november 26, 2014
csodaszép :)
Enya zenére írtam ma este a zárókat, a Watermark című szám különösen megragadott:
Szerintem kinevezem záróíró számnak és beteszem a youtube listámba, mert nyugtatja is az idegeimet és nem is vonja el a figyelmemet attól, ami szellemileg ugyebár le kellene kössön... (már megírtam mind a négy holnap hazamenő betegem záróját, tehát nem lehet szegény zenét meggyanúsítani, hogy ez terelt volna inkább a blogírás útjára a munka helyett).
Most pedig jöhet néhány ambuláns karton... azt hiszem, azokhoz már nem elég csak a zene, kénytelen leszek valami nyugiteát is inni... :)
Szerintem kinevezem záróíró számnak és beteszem a youtube listámba, mert nyugtatja is az idegeimet és nem is vonja el a figyelmemet attól, ami szellemileg ugyebár le kellene kössön... (már megírtam mind a négy holnap hazamenő betegem záróját, tehát nem lehet szegény zenét meggyanúsítani, hogy ez terelt volna inkább a blogírás útjára a munka helyett).
Most pedig jöhet néhány ambuláns karton... azt hiszem, azokhoz már nem elég csak a zene, kénytelen leszek valami nyugiteát is inni... :)
kedd, november 25, 2014
lassan már...
... ürügyeket sem keresek a halogatásaimra, mert olyan mértékű az alámerülés a minduntalan elhalasztott és ezáltal megoldatlan kisebb-nagyobb feladatokban, hogy újabb energiát már nem tudok mozgósítani az ürügy-koholásra...
... pedig olyan jó lenne hatékonynak lenni és mindennel a megfelelő időben foglalkozni - és végezni...
... az a dermesztő, hogy vannak ilyen emberek körülöttem (valamiért amúgy nemigen szimpatikusak...) és ezek között vannak olyanok is, akik nálam 5-7 évvel fiatalabbak...
... tehát még csak a fiatalos nyugtalanságomra sem foghatom...
<> Rettenetes.
Még egy dolog, amin változtatnom kell(enehatudnék).
... pedig olyan jó lenne hatékonynak lenni és mindennel a megfelelő időben foglalkozni - és végezni...
... az a dermesztő, hogy vannak ilyen emberek körülöttem (valamiért amúgy nemigen szimpatikusak...) és ezek között vannak olyanok is, akik nálam 5-7 évvel fiatalabbak...
... tehát még csak a fiatalos nyugtalanságomra sem foghatom...
<> Rettenetes.
Még egy dolog, amin változtatnom kell(enehatudnék).
hétfő, november 24, 2014
... és miért...
... van az az érzésem, hogy a hét végére fáradtabb leszek, mint amikor elmentem szabadságra...?
ezt a számot véletlenül találtam, de egész találó. :) Egy fokkal talán optimistább vagyok azért... csak már mehetnék megint szabadságra...
ezt a számot véletlenül találtam, de egész találó. :) Egy fokkal talán optimistább vagyok azért... csak már mehetnék megint szabadságra...
péntek, november 21, 2014
Miėrt, ó, miért...
Miėrt telik ilyen gyorsan az idő a szabadság alatt... ? :((
Holnap ismét csomagolászhatok és indulhatok vissza a felnőtt-létbe... Még egy kis ráadást el tudnėk viselni, picit sem duzzognék... :)
csütörtök, november 20, 2014
Szippancs...
...az (is), amikor ėjjel 1-kor mėg enm tudsz elaludni, mert valamitől (talán a délutáni alvás, vagy a 2 pohár kóla, amit folyadék gyanánt bevittél) friss vagy és üde, de közben tudod, hogy 5:40-kor szól az óra, indulni kell az állomásra a családegyesítés komplettálása céljából... :)
... És még valamiféle kisdózisú alkoholt sem ihatsz ellazításként, mert indulásig már nem bomlik le...
szerda, november 19, 2014
változások
... egyértelműen szükség lesz némi változtatásra, amikor visszamegyek dolgozni:
- az első: a ruhatáram lecserélése egy számmal nagyobbra, mert itthon egész nap eszem, és nem visszafogottan és ez gyakran kenyéralapú (mert ki hallott vinettáskenyeret nem kenyérrel enni)...
- a munkamorálom - még van néhány napom meggyőzni magam arról, hogy a létező legjobb dolog, ami velem történhetett szakmai szempontból, hogy pont a jelenlegi munkahelyemen landoltam ezelőtt sok évvel - ami igaz is egyébként, ha őszintén és mélyen magamba nézek, csak mindenki itthon és egyébként a munkahelyem környezetében (nem a Klinikán!) amiatt panaszkodik, hogy kevés a munka és emiatt nem lehet szakmailag fejlődni, és mindenki extra feladatokra vágyik és szakmai kihívásokra, nekem pedig egyszem vágyam egy poros kis vidéki könyvtárban könyvtárosként üldögélni az asztalnál és olvasás közben az ablakon beszűrődő napsugárban fürdőző porszemeket számolni, és időnként egy-egy betévedő gyerkőcnek valamelyik pöttyös, csíkos vagy Verne Gyula könyvet kikeresni a polcról és 3 másodperc alatt lezavarni az adminisztratív dolgokat...
- az időbeosztásom - épp ezért visszaköltözök az évek óta elkerült szobámba a munkahelyemen, és ezáltal az osztályos orvosi szobában nem nekem, hanem a mostmár nálam kisebbeknek kell majd telefonos szolgálatot teljesíteni és én ezalatt az értékes idő alatt ambuláns kartonokat heggeszthetek, valamint zárókat írhatok....
- a szakképződésem - mivel folyamatosan azt érzem, hogy a hétköznapi rutin mellett egyszerűen nem marad időm képződni, ezért kinevezem a szombat koradélutánok 1-2 órácskáját erre a célra, amikor minimum egy cikket, vagy egy érdekesebb fejezetet elolvasok, ami köthető a beteganyagomhoz. A szombati nap szükség esetén halasztható +/- 2 nappal.
- a testmozgás ismételt rendszeresítése: spinning, érkezem (heti minimum 2x) ;)
kíváncsi :)
ma Sz.-től kaptam egy meghívót az Ello-ra, amiről én ugyan csak most hallottam először, na de lássuk, mit fog ez tudni, amivel szimpatikusabb lehet, mint a fb....
... a miutcánkra is regisztráltam valamivel korábban...
Dúl a szocializáció. :)
... a miutcánkra is regisztráltam valamivel korábban...
Dúl a szocializáció. :)
kedd, november 18, 2014
csak egy kis szorgalom...
... csak az kellene még, hogy a ma összeírt feladatoknak a végére járjak az itthon töltött békés napok alatt.
... na jó, már azzal is beérném, ha a 20%-ának a végére jutnék...
... igazából a 15% is már boldoggá tenne...
... miért nem jutok el én mégis soha ebbe az állapotba...?
... na jó, már azzal is beérném, ha a 20%-ának a végére jutnék...
... igazából a 15% is már boldoggá tenne...
... miért nem jutok el én mégis soha ebbe az állapotba...?
hétfő, november 17, 2014
Minden perccel közelebb
Az otthonomhoz. :)
Talán egy kicsit az elmaradasaimmal is fel tudok zárkózni, van belőlük szép számmal...
úgy tűnik, hogy az ambuláns betegellátásban némi könnyebbség várható egy hónap múlva (az egyik speciális gyógyszer kiszerelése megváltozik, ezért csak 3 havonta kell ezekkel a betegekkel találkoznom és nem 4 hetente, ami nem mindegy...), úgyhogy talán végre kicsit barátságosabb lesz az élet...
Talán egy kicsit az elmaradasaimmal is fel tudok zárkózni, van belőlük szép számmal...
úgy tűnik, hogy az ambuláns betegellátásban némi könnyebbség várható egy hónap múlva (az egyik speciális gyógyszer kiszerelése megváltozik, ezért csak 3 havonta kell ezekkel a betegekkel találkoznom és nem 4 hetente, ami nem mindegy...), úgyhogy talán végre kicsit barátságosabb lesz az élet...
posted from Bloggeroid
szerda, november 12, 2014
megfigyelésen alapuló vizsgálat...
... ma azt figyeltem meg, hogy este 10-kor egy pohárka baráti körben elfogyasztott narancspálinka után sokkal hatékonyabban vetettem bele magam egy kutatási kivonat megírásába...
... mondjuk lehet, hogy az a nem teljesen elhanyagolható független tényező is befolyásolta a hatékonyságomat, hogy ma éjfélkor jár le a határidő...
... a másik megfigyelésem pedig az volt, hogy bár nem áll rendelkezésemre csak egy 8 évvel ezelőtt készült igazolványkép (képet is kellett feltölteni a kivonat mellé), de szerencsére a hajam most is kb. olyan hosszú (csak kevésbé jól fésült) és én sem lettem sokkal ráncosabb... legalábbis külsőleg... a koponyán belüli bajságok pedig szerencsére a fotón nem számítanak...
... mondjuk lehet, hogy az a nem teljesen elhanyagolható független tényező is befolyásolta a hatékonyságomat, hogy ma éjfélkor jár le a határidő...
... a másik megfigyelésem pedig az volt, hogy bár nem áll rendelkezésemre csak egy 8 évvel ezelőtt készült igazolványkép (képet is kellett feltölteni a kivonat mellé), de szerencsére a hajam most is kb. olyan hosszú (csak kevésbé jól fésült) és én sem lettem sokkal ráncosabb... legalábbis külsőleg... a koponyán belüli bajságok pedig szerencsére a fotón nem számítanak...
brr
... nagyon nem szeretek előadni... azt meg különösen nagyon nem szeretem, ha olyan témákról kell 45 percet beszéljek, amikkel csak külső kényszerítő körülmények hatására (lásd tantermi előadás orvostanhallgatóknak vagy épp szakvizsga) vagyok hajlandó foglalkozni... a mai előadás pont ez a kategória volt... szerintem én még a diákoknál is jobban untam beszélni róla... :)
... nem is értem, hol volt az eszem hajdanán, amikor azt hittem, hogy a SORSom valahol egy egyetemen maradni és oktatni a diákokat a betegellátás mellett...?
... a többi kérdőjelről, ami bennem kanyarog, már jobb nem is beszélni...
... nem is értem, hol volt az eszem hajdanán, amikor azt hittem, hogy a SORSom valahol egy egyetemen maradni és oktatni a diákokat a betegellátás mellett...?
... a többi kérdőjelről, ami bennem kanyarog, már jobb nem is beszélni...
kedd, november 11, 2014
... idézet...
... és amikor épp készültem elszontyolodni, akkor eszembe jutott az alábbi idézet, ami mindannyiszor felvillan a képernyőn, valahányszor bekapcsolom Öcsikémet, a lapotopomat: "Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer." (Dante)
vasárnap, november 09, 2014
döbbenet...
... tegnap este kaptam egy egész jénai tál tiramisut búcsúként és köszönetként az egyik nővértől, akivel évekig dolgoztam együtt és aki most mondott fel az intézményünkben és ment egy másik osztályra a jó magyar szokás szerinti egymást piszkálások miatt (nem, nem azt köszönte meg, hogy idáig juttattam - tiszta a lelkiismeretem- hanem azt, hogy időszakosan gyógyítgattam - tüdőgyulladásokból meg hasonlók és amúgy is jóban voltunk)...
... erre most itt állok egy nagy adag tiramisuval, ami nekem egyedül sok, és egyszerűen alig tudom megosztani bárkivel, mert vagy tej-, vagy dió- allergiások vesznek körül, vagy inzulin rezisztenciája van az illetőnek és nem fogyaszthat túl sok szénhidrátot, vagy nem szereti a tiramisut (igen, létezik ilyen ember is a Föld hátán...!), vagy ma reggel nem kívánja... egy sor már elfogyott, szerencsére egy jó étvágyú nővér azért volt velem tegnap este ügyeletben, de kicsit szomorú vagyok, mert magamat ismerve ennek a műalkotásnak egy része rosszul végzi (úgy értem nem a gyomorban), ha itt hamarosan valami csoda nem történik...
... nem is értem, hogyan keveredhettem ilyen környezetbe...?
... erre most itt állok egy nagy adag tiramisuval, ami nekem egyedül sok, és egyszerűen alig tudom megosztani bárkivel, mert vagy tej-, vagy dió- allergiások vesznek körül, vagy inzulin rezisztenciája van az illetőnek és nem fogyaszthat túl sok szénhidrátot, vagy nem szereti a tiramisut (igen, létezik ilyen ember is a Föld hátán...!), vagy ma reggel nem kívánja... egy sor már elfogyott, szerencsére egy jó étvágyú nővér azért volt velem tegnap este ügyeletben, de kicsit szomorú vagyok, mert magamat ismerve ennek a műalkotásnak egy része rosszul végzi (úgy értem nem a gyomorban), ha itt hamarosan valami csoda nem történik...
... nem is értem, hogyan keveredhettem ilyen környezetbe...?
szombat, november 08, 2014
bújós...
.. na nem olyan bújós, hanem az egyik bölcsességfogam döntött úgy, hogy mégiscsak felszínre törne ennyi éves koromban... most még egy enyhébb nem szteroid gyulladáscsökkentővel elzakatolok napközben, de azt hiszem nem fogom megúszni a fogorvos látogatást és lehet hogy kisebb szájsebészeti beavatkozást sem... én is ember (lánya) vagyok, én is több dologtól félek... pl. nem nagyon rajongok a fogorvosokért sem (munka közben)... a többi félelmemre szerintem apránként már rájöttetek. :)
... most azon töprengek amúgy, hogy rontsam el ezzel a rövid kis szabadságomat (kockáztatva azt, hogy amennyiben beavatkozásra is szükség van, akkor feldagadt képpel mászkálhatok és pépesítve ehetem anyum mennyei sült csirkecombját...), vagy majd amikor visszajövök, akkor keressek itt valakit...
... még merengek egy kicsit ezen a problémán, mert van időm ... ameddig szájzáram nem alakul ki... de akkor legalább nem fogok tudni majd szakrendelni, mert beszélni sem... :)
csütörtök, november 06, 2014
próbálkozom... még nem tökéletes...
(Brian élete- Always look on the bright side of life)
... csak ne lenne az az érzésem, hogy megszegtem az eskümet...
hétfő, november 03, 2014
... és amikor...
... már azt hinnéd, hogy kezdesz kicsit konyítani a szakmádhoz, akkor jön egy mai nap és porrá zúzza ezt az érzést és azt a csepp kis önbizalmat, amit annyi keserves ambuláns betegellátás, betegreferálás és éjszakába menő záróírások közben összekapirgáltál....
vasárnap, november 02, 2014
szendvicsmánia reloaded
... rendezgettem kicsit a fotóimat (támogatási kérelem írás közben, hogy még hatékonyabb legyek.... :) ) és megtaláltam az alábbi mascarpone-s, gombás, sonkás szendvics fényképét - még a távoli (csupán egy héttel korábbi ?!!) firenzei napokból - ilyen fura kombinációt még nem ettem, de finom volt. :))
.... na jó, a fotózási körülmények kissé szegényesek voltak, de a szálloda a kósza csillagjait szerintem nem a szolgáltatásokról, hanem a recepciósok csillogó szemeiről kapta... :)
El sem hiszem...
Hogy ismét simogathatom az IPademet...ennyi kalandozás után már lemondtam róla, de történnek még csodák... :)))
Persze mostantól ki sem veszem a tokjából és nem utaztatom a laptoppal egy táskában, mert mindig akkor következtek be a bajok...
...mert tanulok én is a hibáimból... Nem is ritkán és nem is keveset... :)
Persze mostantól ki sem veszem a tokjából és nem utaztatom a laptoppal egy táskában, mert mindig akkor következtek be a bajok...
...mert tanulok én is a hibáimból... Nem is ritkán és nem is keveset... :)
posted from Bloggeroid
ugye mondtam...
... hogy vége a gyakori bejegyzéseknek, amint visszaérek a munkahelyemre..
... az utóbbi héten 2 hétköznapot ügyeltem, 4 nap szakrendeltem, két nap tartottam 2x 50 perc előadást szakorvosjelölteknek (számomra is merőben új témákról, ezért az előadásokat utolsó pillanatig gyártottam), és tartottam egy darab gyakorlatot is az orvostanhallgatóknak... emellett két külső konzílium (az egyik legalább házhoz jött, a másikhoz nekem kellett ágy mellé mennem), illetve egy ügyeletben én voltam a rezidens szuperese telefonvégen.... Ja és én voltam az osztályvezető, mert ő épp ezen a héten szabadságon volt, így majdnem kétszer annyi beteget kellett az osztályon is elrendezni, dönteni, zárót írni ....
... jövő héten még mindig 4 szakrendelés, de legalább egyik sem ügyelet után, és az osztályvezető is visszajön szabadságról...
... már látom, hogy a rákövetkező hét már merő unalom lesz az amúgy szokásos 2 szakrendeléssel és osztályos tevékenységgel és ismét onthatom a blogbejegyzéseket... :)
... az utóbbi héten 2 hétköznapot ügyeltem, 4 nap szakrendeltem, két nap tartottam 2x 50 perc előadást szakorvosjelölteknek (számomra is merőben új témákról, ezért az előadásokat utolsó pillanatig gyártottam), és tartottam egy darab gyakorlatot is az orvostanhallgatóknak... emellett két külső konzílium (az egyik legalább házhoz jött, a másikhoz nekem kellett ágy mellé mennem), illetve egy ügyeletben én voltam a rezidens szuperese telefonvégen.... Ja és én voltam az osztályvezető, mert ő épp ezen a héten szabadságon volt, így majdnem kétszer annyi beteget kellett az osztályon is elrendezni, dönteni, zárót írni ....
... jövő héten még mindig 4 szakrendelés, de legalább egyik sem ügyelet után, és az osztályvezető is visszajön szabadságról...
... már látom, hogy a rákövetkező hét már merő unalom lesz az amúgy szokásos 2 szakrendeléssel és osztályos tevékenységgel és ismét onthatom a blogbejegyzéseket... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)