... csendes magányomban azon hüledezek, hogy van néhány olyan ambuláns karton a polcomon, ami kerek egy éve vár leletezésre... még szerencse, hogy egyik sem komoly... ott augusztus környékén csúszhatott szét teljesen az életem és vette át a lázadás az uralmat az otthonleletezés felett. Az akut betegeket szerencsére nagyjából egyből kiszűröm, de tény, hogy a kevésbé izgalmasakat hajlamos vagyok hanyagolni... valószínűleg azért, mert egy nap továbbra is csak 24 órából áll, a betegeim száma viszont nagyjából folyamatosan gyarapodik...
... most azért talán sikerül ismét visszarázódni a rendbe és kicsit apadnak a még hátralevő kartonhegyek... amik már csak jóravaló dombocskák... abból is már csak kettő... csak ne telődne folyton kiapadhatatlanul vissza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése