... és akkor...

... még be is mondták a hangosbemondóban, hogy a vonaton büfékocsi nem közlekedik és kellemes utazást kívánnak mindenkinek...
... én pedig itt ülök korgó gyomorral, két reggel megivott kávéval és a benne levő két kockacukorral a gyomromban és arról a szendvicsről álmodok, amit reggel még tervbe vettem elkészíteni a tegnap este frissen vásárolt magvas kenyérből, sonkából, sajtból és margarinból, és ami most ott pihen alkatrészeiben a hűtő és a konyha egyéb részeinek mélyén, mert a mai rohanásban már nem maradt idő a szendvics összerakásra...
... viszont reggel még zárókat írtam otthonról, elmosogattam, levittem a szemetet, elpakoltam a megszáradt ruhákat, bevásároltam a gyógyszertárban, betaxiztam a klinikára és aláírtam 6 zárót, néhány útiköltséges papírt, adtam időpontot a sürgősebb betegeimnek, megbeszéltem két ambuláns beteget a kisfőnökömmel, előjegyeztettem egy akutabb beteget osztályra, ezt követően ismét taxit fogtam (a vicc, hogy ugyanazt, aki be is vitt) és 4 perccel vonatindulás előtt már az állomáson is voltam. A kajavásárlást pedig már nem mertem megkockáztatni, mert még az automatából ki kellett nyomtassam a jegyet...
... hát ezért korgok itt csendben, szomorúan 11 óra óta a vonaton ... de mostantól ünnepélyesen szabadság! :D (...és még két óra éhezés...)