... málladozó és viszkető pocakkal (naná, hogy rögtön a szabadságom első napján kissé odakozmáltam) egész nap taknyolni, prüszkölni és Coldr3x-el túlélni a szakrendelést azt hiszem már a pech kategóriába tartozik...
... és lassan már azt hiszem, csak álmodtam azt az egy hét teljes kikapcsolódást, ami, mint kiderült, kb. még 2 óráig tartotta bennem a lelket, miután ismét átléptem munkahelyem küszöbét, majd ismét a teljes reménytelenség kerített hatalmába...
... ezúttal még megtűzdelve annyival, hogy úgy tűnik egyedül az én számítógépem nem kompatibilis egy nemzetközi online webhellyel, amire rég elkésett (és még teljesen el sem készített) file-okat kellene feltöltsek, amit még csak azután kellene jóváhagyanak a guruk vagy módosítást kérjenek...
... azért igyekszem optimista maradni még bár egy kicsit (a végső leadási határidőig)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése