... tegnap este kaptam egy egész jénai tál tiramisut búcsúként és köszönetként az egyik nővértől, akivel évekig dolgoztam együtt és aki most mondott fel az intézményünkben és ment egy másik osztályra a jó magyar szokás szerinti egymást piszkálások miatt (nem, nem azt köszönte meg, hogy idáig juttattam - tiszta a lelkiismeretem- hanem azt, hogy időszakosan gyógyítgattam - tüdőgyulladásokból meg hasonlók és amúgy is jóban voltunk)...
... erre most itt állok egy nagy adag tiramisuval, ami nekem egyedül sok, és egyszerűen alig tudom megosztani bárkivel, mert vagy tej-, vagy dió- allergiások vesznek körül, vagy inzulin rezisztenciája van az illetőnek és nem fogyaszthat túl sok szénhidrátot, vagy nem szereti a tiramisut (igen, létezik ilyen ember is a Föld hátán...!), vagy ma reggel nem kívánja... egy sor már elfogyott, szerencsére egy jó étvágyú nővér azért volt velem tegnap este ügyeletben, de kicsit szomorú vagyok, mert magamat ismerve ennek a műalkotásnak egy része rosszul végzi (úgy értem nem a gyomorban), ha itt hamarosan valami csoda nem történik...
... nem is értem, hogyan keveredhettem ilyen környezetbe...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése