... hogy a betegekről nem lehet úgy megfeledkezni 6 napra, mint a tevémről, ami azóta tevegel hűségesen, amióta ebbe a városba betevegeltem (azaz meglepően sok éve - magamhoz képest)...
... szerintem én képes lennék rá, ha reggelente anyum nem ébresztene... és a reggeli megbeszélésen a főnöknek nem tűnne fel, hogy a kevés orvos még kevesebb...
(na jó, bevallom, olyan már többször előfordult, hogy elfelejtettem leletet küldeni - nem is egy esetben-igaz eddig még nem akut esetekben - hát ettől rettegek egyébként csendesen, hogy a sok apró cseprő munkában a nagy dolgok maradnak el... mert hát miért is hunyná le a szemét Murphy, ha rólam van szó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése