Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
(Anthony de Mello: A szív ébredése)
vasárnap, szeptember 04, 2011
bejegyzés a lábról... :)
(... legutóbb, amikor épp a lábammal nem voltam megelégedve, beugrott egy történet, ami után egyből befejeztem a panaszkodást - akkor megígértem, hogy megírom. Hát itt van. Talán így leírva kicsit gyakrabban eszembe jut.)
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
szombat, szeptember 03, 2011
feltételezések...
... Kubáról Betondnak:)
Nemigen volt időm utánanézni egyéb jellegű roppant hasznos időtöltéseim miatt (ami szokás szerint legalább 3 S betűt és egy P-t tartalmaz összevissza sorrendben), hogy mi miatt olyan nagyszerű a helyzet Kubában, úgyhogy maradnak a feltételezések és hivatkozások. Pl. a wikipédia egész részletesen tárgyalja angol nyelven, hogy mi is a helyzet az ottani egészségügyben (bár nem tudom, ki írta a szócikket és mennyire volt elfogulatlan :) ), ami meglepő, hogy a lakosság átlagéletkora kb. 77 év (ugyanebben a szócikkben az USA-ban 78 év), tehát ha tényleg sokan is vannak orvosok, úgy tűnik, hogy dolgoznak is keményen. :) (Vagy mára jó géneket fejlesztettek ki a kubaiak, mert azért a 60-as években még jóval kevesebb volt a várható élettartam...). Még a napokban olvastam a feltett térkép alatti hozzászólásokban, hogy nem olyan rózsás azért ott sem a helyzet, a végzett orvosok egy része Venezuelában landol olcsóbb kőolajért cserében, másik részük pedig otthagyja a medicinát hogy valami jobban fizető állás után nézzen, pl. a turizmusban. És hogy azért nem teljesen egyforma az ellátás színvonala a "különböző társadalmi rétegek" számára. Na de rémlik azért az is, hogy Michael Moore egészségügyről és eü-i biztosító típusairól szóló filmjében is szintén jó színben volt feltüntetve Kuba (időnként oda járnak át azok, akiket az amerikai biztosítóházak nem akarnak finanszírozni bizonyos vizsgálatokhoz, mert "nem éri meg nekik"), pedig Moore nem olyan ember, aki túlzottan hízelegne (persze a kontraszt kedvéért némi sarkítás azért elképzelhető, de a nyugat európai államok bemutatása pl. egészen reálisnak tűnt).
No hát ennyi fért most a fejtegetésbe, ha valótlanságot állítanék, okoljátok bátran a forrást. :)
Nemigen volt időm utánanézni egyéb jellegű roppant hasznos időtöltéseim miatt (ami szokás szerint legalább 3 S betűt és egy P-t tartalmaz összevissza sorrendben), hogy mi miatt olyan nagyszerű a helyzet Kubában, úgyhogy maradnak a feltételezések és hivatkozások. Pl. a wikipédia egész részletesen tárgyalja angol nyelven, hogy mi is a helyzet az ottani egészségügyben (bár nem tudom, ki írta a szócikket és mennyire volt elfogulatlan :) ), ami meglepő, hogy a lakosság átlagéletkora kb. 77 év (ugyanebben a szócikkben az USA-ban 78 év), tehát ha tényleg sokan is vannak orvosok, úgy tűnik, hogy dolgoznak is keményen. :) (Vagy mára jó géneket fejlesztettek ki a kubaiak, mert azért a 60-as években még jóval kevesebb volt a várható élettartam...). Még a napokban olvastam a feltett térkép alatti hozzászólásokban, hogy nem olyan rózsás azért ott sem a helyzet, a végzett orvosok egy része Venezuelában landol olcsóbb kőolajért cserében, másik részük pedig otthagyja a medicinát hogy valami jobban fizető állás után nézzen, pl. a turizmusban. És hogy azért nem teljesen egyforma az ellátás színvonala a "különböző társadalmi rétegek" számára. Na de rémlik azért az is, hogy Michael Moore egészségügyről és eü-i biztosító típusairól szóló filmjében is szintén jó színben volt feltüntetve Kuba (időnként oda járnak át azok, akiket az amerikai biztosítóházak nem akarnak finanszírozni bizonyos vizsgálatokhoz, mert "nem éri meg nekik"), pedig Moore nem olyan ember, aki túlzottan hízelegne (persze a kontraszt kedvéért némi sarkítás azért elképzelhető, de a nyugat európai államok bemutatása pl. egészen reálisnak tűnt).
No hát ennyi fért most a fejtegetésbe, ha valótlanságot állítanék, okoljátok bátran a forrást. :)
egy fura térkép...
Ma munka helyett alatt azért felvetődött bennem, hogy ugyan bizony hányan is lehetünk most a Földön, akik az orvosi hivatást választottuk és ilyen minőségben is dolgozunk... egész érdekes adatokat találtam, persze egy konkrét számot sehol, mert hát szerintem azt csak egy személy tudja, de ő mostanában nem adott ki ilyen statisztikákat a kezéből. Pl. 2004-ben az USA-ban kb 850.000 orvos tevékenykedett és 2018-ra ennek még kb 20%-val többen is lesznek a megnövekedett igények és elöregedő lakosság miatt... Végülis a wiki 10 és 15 millió közöttire teszi a számu(n)kat, de aki ezt nem hiszi és van egy kis ideje, ezen a térképen utánaszámolgathat. Érdemes kicsit szétnézni, mielőtt az ember nekifog szídni az egészségügyet, hogy mi a helyzet a nagyvilágban.:) Magyarország Franciaországgal, Németországgal, Spanyolországgal, és a skandináv államokkal halad fej fej mellett 1 orvosra eső betegek számában, Romániában viszont a térkép szerint 1 orvosra majdnem duplája jut a betegeknek (300 beteg vs. 550 beteg/orvos). Kérdés, hogy ebből hányan mennek is el, amikor még nem olyan nagy a baj... de ez már másfajta szorzót is igényelne a tényleges számok mellé. :)
És ha valaki még nem döntötte el, hogy hol töltené legszívesebben nyugdíjas napjait, egészségügyi szempontból (a térkép alapján, és nemcsak) én bizony Kubát ajánlom. :)
És ha valaki még nem döntötte el, hogy hol töltené legszívesebben nyugdíjas napjait, egészségügyi szempontból (a térkép alapján, és nemcsak) én bizony Kubát ajánlom. :)
péntek, szeptember 02, 2011
... :)
... új bejegyzés helyett szinte új blogot indítottam az új szerkesztőben... :) pedig még ez az egy is több lassan, mint amit a múzsáim elbírnak a vállukon...
hukk :)
(... hogy mik vannak... :) )
Dear Cserebogi Yellow,
Congratulations on being selected for the 2011-2012 Edition of Who's Who in Medicine and Healthcare! Your inclusion in this exclusive directory distinguishes you as one of the world's foremost achievers in your field.
The new 2011-2012 Edition provides accurate biographical information on approximately 27,000 leading men and women whose achievements have placed them at the forefront of today's healthcare community. This special keepsake, which will include your complete biography, can be one that you and future generations refer to again and again.
Dear Cserebogi Yellow,
Congratulations on being selected for the 2011-2012 Edition of Who's Who in Medicine and Healthcare! Your inclusion in this exclusive directory distinguishes you as one of the world's foremost achievers in your field.
The new 2011-2012 Edition provides accurate biographical information on approximately 27,000 leading men and women whose achievements have placed them at the forefront of today's healthcare community. This special keepsake, which will include your complete biography, can be one that you and future generations refer to again and again.
hétfő, augusztus 29, 2011
Fedélzeti naplóírás indul :)
Pár napja egyik este nagyon elkeseredtem, amikor újabb hibámra derítettem fényt egy önként vállalt feladat kapcsán, amivel másoknak szerettem volna segíteni (néha az az érzésem, hogy több bajt okoz nekem az egész kutatósdi mint amennyi hasznom telik benne...) Elment a kedvem (sokadszorra) a kutatástól és az önbizalmam végleg negatív tartományba került... szerencsémre rögtön kaptam is egy jótanácsot, ami fényt deríthet arra, hol csúszok szét, mitől vagyok mostanában képtelen koncentrálni - és hogy ez csak belőlem fakad, vagy vannak itt még külső tényezők is...
Mától fogva minden tevékenységemet röviden leírom, hogy tudatosuljon, mikor épp mivel foglalkozom, mi az, amiből faragni kellene és mi az, amire kicsit több időt szakítani... Délután 2:30-kor indult a naplóírás, miután hazaértem a munkából, és most pár hétig szorgalmasan próbálok jegyzetelni, hogy rájöjjek a dinamikámra (remélem nem az lesz a vége, hogy átláthatatlan és korrigálhatatlan káosz és punktum...).
És bármilyen hihetetlen is, egész jól haladtam a feladatokkal, írtam román, angol és magyar hivatalos emaileket, statisztikáztam kb 2,5 órát a világkongresszusra, amire 3 héttel absztrakt leadás előtt szólt fő-főnököm, hogy kellene jelentkezni (és 1 hét már eltelt, mire ma végre nekifogtam), beszélgettem a családdal, bevásároltam és még a szemétlevivésre és mosogatásra is jutott idő (ez utóbbi kettőn szoktam rendszerint spórolni az idővel :) )
Most pedig még beírom, hogy 15 perc blogírás napi teljesítmény kiértékeléssel együtt és már lehet is lefeküdni - csak hogy lássátok, milyen komolyan veszem...
PS: a következő napok eredményeit pedig már csak magamban boncolgatom, talán majd a végső következtetésre szánok még egy bejegyzést - ha nem igényel túl sok időt és happy end lesz a végkifejlet. :)
Mától fogva minden tevékenységemet röviden leírom, hogy tudatosuljon, mikor épp mivel foglalkozom, mi az, amiből faragni kellene és mi az, amire kicsit több időt szakítani... Délután 2:30-kor indult a naplóírás, miután hazaértem a munkából, és most pár hétig szorgalmasan próbálok jegyzetelni, hogy rájöjjek a dinamikámra (remélem nem az lesz a vége, hogy átláthatatlan és korrigálhatatlan káosz és punktum...).
És bármilyen hihetetlen is, egész jól haladtam a feladatokkal, írtam román, angol és magyar hivatalos emaileket, statisztikáztam kb 2,5 órát a világkongresszusra, amire 3 héttel absztrakt leadás előtt szólt fő-főnököm, hogy kellene jelentkezni (és 1 hét már eltelt, mire ma végre nekifogtam), beszélgettem a családdal, bevásároltam és még a szemétlevivésre és mosogatásra is jutott idő (ez utóbbi kettőn szoktam rendszerint spórolni az idővel :) )
Most pedig még beírom, hogy 15 perc blogírás napi teljesítmény kiértékeléssel együtt és már lehet is lefeküdni - csak hogy lássátok, milyen komolyan veszem...
PS: a következő napok eredményeit pedig már csak magamban boncolgatom, talán majd a végső következtetésre szánok még egy bejegyzést - ha nem igényel túl sok időt és happy end lesz a végkifejlet. :)
vasárnap, augusztus 28, 2011
... újabb szerzeményem... :)
... tudom, hogy nem túl felnőttes, de nem tudtam neki ellenállni és addig lelkesedtem érte, ameddig megkaptam ajándékba Sz.-től.. :) ... egyébként a 2 GB-os SD memóriakártyáról is szólhatna ez a bejegyzés, ugyanis pénteken Cinque Terre utolsó előtti települése előtt fotózás közben egyszercsak betelt az 1 GB-os kártyám és egyszerűen nem hagyhattam, hogy Vernazza és Monterosso megörökítetlen maradjon - még ha utána a képek csak a gépemen foglalják is a helyet (amire szintén született megoldás, külső HD, jelentős modernizálódáson estem át az utóbbi időben...)
... csak a lelkem és agyam halad visszafele a korban, a kütyü arzenálom lassan teljesen naprakész... :)
szombat, augusztus 20, 2011
vízi-tüzi - de végül inkább csak fagy
Gondoltam, hogy azért megnézem az augusztus 20.-i esti pesti tüzijátékot is, mint a régi szép időkben odahaza, a szüleimmel és tesóval, a nagyszobában a tévé előtt gyülekezve, a sötétben ülve... hát a sötétséggel itt sem volt baj, legnagyobb meglepetésemre még az m1 online adta is (biztos ami biztos, fél órával korábban már bekapcsoltam, nehogy lemaradjak, a lottósorsolás végig szépen ment is a háttérben, a férfi műsorvezető fanyar(?) humorával (?) ötvözve, úgyhogy időnként inkább a tubicán keresgéltem zenét)... végül aztán kihúzták az összes nyerő számot, megtudhattam, hogy hány lottózó embert tettek boldoggá ezen a hétvégén, és végre elbúcsúztak a műsorvezetők és elkezdődött a tüzijáték...
... csak épp a félórából a netemnek és a valószínűleg kissé leterhelt hálózatnak köszönhetően kb 5 percet sikerült megnéznem, vékonyra szeletelt darabokban, azt sem túl jó felbontásban, na de arra rájöttem tiszta magamtól, hogy az ország területén élő különféle nemzetek zenéjét is beleszőtték - bár kínai motívumokat épp nem hallottam, de lehet, hogy simán csak lemaradtam, mert az 5 perces "vágott verzióba" minden nem fért bele... :)
Biztos nagy élmény volt élőben, ott a tömegben, a gyönyörűen kivilágított Budapesttel a háttérben, jó lett volna ott lenni, de megint rossz a teleportálóm... de ha a nagyszobánkban láttam volna a tévében, most annak is legalább annyira örülnék...
... csak épp a félórából a netemnek és a valószínűleg kissé leterhelt hálózatnak köszönhetően kb 5 percet sikerült megnéznem, vékonyra szeletelt darabokban, azt sem túl jó felbontásban, na de arra rájöttem tiszta magamtól, hogy az ország területén élő különféle nemzetek zenéjét is beleszőtték - bár kínai motívumokat épp nem hallottam, de lehet, hogy simán csak lemaradtam, mert az 5 perces "vágott verzióba" minden nem fért bele... :)
Biztos nagy élmény volt élőben, ott a tömegben, a gyönyörűen kivilágított Budapesttel a háttérben, jó lett volna ott lenni, de megint rossz a teleportálóm... de ha a nagyszobánkban láttam volna a tévében, most annak is legalább annyira örülnék...
mise angolul vs. mise olaszul
... ma végre sikerült eljutni az angol nyelvű misére, amit szombatonként 5-től tartanak a Dómban. Próbálkoztam már eddig is, de hol az történt, hogy belefeledkeztem a munkába, hol a templomba való készülődésbe (bármilyen lazák is az olaszok, de nem tolerálják az ujjatlan pólókat, térd fölött végződő rövidnadrágot vagy szoknyát, ezért meg kell válogatni, hogy miben indul neki az ember, ha nem akarja a misét hazafele menet a kütyüjén befogott rádióban hallgatni...), volt olyan is, hogy negyedórán keresztül próbáltam sikertelenül (a dugóhúzóval) újabb lyukat készíteni a nadrágszíjamon, mert megint elkezdtem húzni a szárát a földön...
Na de ma végre sikerült.
A pozitívum, hogy végre értettem teljesen, miről szól a prédikáció (ez az olasz misék esetében kb 20-25%-ra tehető általában, mert sehogy sem akarnak orvosi témájú példázatot szerkotálni a kedvemért, annak a szókincse számomra jóval inkább ismert, mint az irgalom, kegyelem, áldás, bűn és büntetés és ezek szinonimái - és ellentétei).
A negatívum, hogy annyira nem volt érdekes, az olasz miséken legalább megvolt az az érzés, hogy egyébként biztos nagyon jó volt, kár, hogy nem értettem, de hátha a tudatalattim lefordította magának. Hát most a vallásokról beszélt a pap, az "egy igaz vallásról" és a többi kialakulása körüli szépséghibákról, felhozva példának pár olyan ember nevét, akiket szerintem igazán nem kellett volna belekeverni a történetbe (mert már kicsit olyan pletykaíze lett a prédikációnak). Másik negatívum (ez 1 kivételével az összes templomban előfordult, ahol eddig itt jártam), hogy nem énekelnek, elmondják prózában az énekeket és áldozás alatt néma csend. Ehhez képest pl. Amerikában olyan felüdülés volt együtt énekelni a többiekkel, jó kis gitáros - szintetizátoros - hegedűs kíséretű vallásos dalokat, amik 1-2 mise alatt bemásztak az ember fülébe (és időnként most is meghallgatom őket a tubicán, hogy visszahozza a sivatagot, a kaktuszokat és az Új Világ érzetét a lelkembe :) ). Hát itt semmi ilyesmi, pedig biztos errefele is vannak énekeskönyvek és énekek (ha már az én icike picike szülővárosomban is tudnak énekelni az emberek, orgona nélkül is, ha a kántor épp szabadnapos, és annak is ereje van).
Egyébként pedig eléggé meglepődtem: úgy tűnik, csupa bűntelen angol anyanyelvű turista jár Firenzébe (vagy csak azok mernek elmenni misére), mert szinte mindenki kiment áldozni még a felszólítás ellenére (!) is, hogy csak azok járuljanak az Úr asztalához, akiknek nincs semmilyen nagyobb bűnük... bevallom, én már elfelejtettem, mit is érthet a pap nagyobb bűn alatt, így inkább nem kockáztattam, van 1-2 dolog a listámon, de előbb biztos ami biztos kikeresem, hogy melyik milyen kategóriába esik az Egyház szerint... nem hiányzik még egy feketepont...
Na de ma végre sikerült.
A pozitívum, hogy végre értettem teljesen, miről szól a prédikáció (ez az olasz misék esetében kb 20-25%-ra tehető általában, mert sehogy sem akarnak orvosi témájú példázatot szerkotálni a kedvemért, annak a szókincse számomra jóval inkább ismert, mint az irgalom, kegyelem, áldás, bűn és büntetés és ezek szinonimái - és ellentétei).
A negatívum, hogy annyira nem volt érdekes, az olasz miséken legalább megvolt az az érzés, hogy egyébként biztos nagyon jó volt, kár, hogy nem értettem, de hátha a tudatalattim lefordította magának. Hát most a vallásokról beszélt a pap, az "egy igaz vallásról" és a többi kialakulása körüli szépséghibákról, felhozva példának pár olyan ember nevét, akiket szerintem igazán nem kellett volna belekeverni a történetbe (mert már kicsit olyan pletykaíze lett a prédikációnak). Másik negatívum (ez 1 kivételével az összes templomban előfordult, ahol eddig itt jártam), hogy nem énekelnek, elmondják prózában az énekeket és áldozás alatt néma csend. Ehhez képest pl. Amerikában olyan felüdülés volt együtt énekelni a többiekkel, jó kis gitáros - szintetizátoros - hegedűs kíséretű vallásos dalokat, amik 1-2 mise alatt bemásztak az ember fülébe (és időnként most is meghallgatom őket a tubicán, hogy visszahozza a sivatagot, a kaktuszokat és az Új Világ érzetét a lelkembe :) ). Hát itt semmi ilyesmi, pedig biztos errefele is vannak énekeskönyvek és énekek (ha már az én icike picike szülővárosomban is tudnak énekelni az emberek, orgona nélkül is, ha a kántor épp szabadnapos, és annak is ereje van).
Egyébként pedig eléggé meglepődtem: úgy tűnik, csupa bűntelen angol anyanyelvű turista jár Firenzébe (vagy csak azok mernek elmenni misére), mert szinte mindenki kiment áldozni még a felszólítás ellenére (!) is, hogy csak azok járuljanak az Úr asztalához, akiknek nincs semmilyen nagyobb bűnük... bevallom, én már elfelejtettem, mit is érthet a pap nagyobb bűn alatt, így inkább nem kockáztattam, van 1-2 dolog a listámon, de előbb biztos ami biztos kikeresem, hogy melyik milyen kategóriába esik az Egyház szerint... nem hiányzik még egy feketepont...
hétfő, augusztus 15, 2011
Mesék apunak Firenzéről 8.
Drága apukám, apró kis szünet után érkezik a következő mese, aminek során fény fog derülni arra, hogy miért is volt/van részem hivatalosan is egy ilyen hosszú, 5 napos hétvégében - amit majd szerdától megszakít egy 2 napos hét közepe... :) Csak hogy nehogy véletlenül azt hidd, a lányod rossz utakra tévedt és kivett pár napot, hogy körbecsavarogja a vidéket (ami egyébként nem is lenne rossz, de az a jövő hétre van szánva, méghozzá társaságban :) )
Augusztusban Olaszországban megáll az élet, kihalnak az utcák... legalábbis a városok perifériáján, ahol még a turista sem jár (a helyi látványosságok szokás szerint zsúfolva, egymás hegyén-hátán a sok tükörreflexes Nikonos nagyon fiatal, közepes és idős ember, mindenféle színárnyalatban)... Ugyancsak itt a periférián (ahol jelenleg én is lakom), az üzletekben lehúzzák a rólót, kiírják széles mosolyokkal tűzdelve, hogy elmentünk nyaralni, ne keressetek, az üzlet augusztus 1-szeptember 4 között zárva... na jó, vannak egyesek, akik csak 2 hétre húzzák le a rólót, de nekik valószínűleg van egy kínai vagy román munkatársuk, akit be lehet fogni erre az időszakra (is). És a bennszülött olasz levonul a tengerpartra, ahol szerencsére van egy kis nyaralója, és egy hónapig ki sem teszi onnan a lábát, max reggel a strandra, este pedig a strandról be a nyaralóba. Egyébként ugyanez a helyzet bármilyen munkaszüneti napon és hétvégén is. :) Ezért lehet egyből látni, ki az olasz és ki nem: csokibarna már április végén és a legnagyobb melegben is legalább bokáig, de inkább térdig érő csizmát visel egy laza sállal a nyaka körül. 35-40 fokban is. Mert lojális a csizmához (lásd haza- és félszigetszeretet)... vagy ki tudja... :)
A kórházakban természetesen nem lehet egy hónapra lehúzni a redőnyt, mert csak... úgyhogy itt kitalálták, hogy heti 5 nap helyett csak 4 hétköznap dolgoznak, és láss csodát, nem a szerdát (kedvenc napom), nem a csütörtököt, hanem valamiért pont a pénteket választották szabadnapnak (így jobban belegondolva én pl a hétfőt tölteném otthon :) ). Szóval ezért nem voltam én pénteken dolgozni, mert nem találtam volna senkit (legalábbis azon a klinikán, ahova én járok - de gyanítom, hogy a többiekkel is ugyanez a helyzet, ha mégsem, irgalom-kegyelem... :) ).
Ugyanakkor augusztus 15 a mélyen vallásos Olaszországban hivatalos ünnep, tehát magától értetődően munkaszüneti nap is. Nagyboldogasszony napját, vagyis Mária mennybemenetelét ünneplik (l'Assunzione di Maria) ezen a napon, de a szokásnak régebbi gyökerei vannak, még Augustus császár rendelte el az "augusztusi pihenést" ("feriae Augusti"), innen is a hétköznapi elnevezése ennek a periódusnak: Ferragosto. A cél pedig az volt, hogy mindenki kipihenje a korábbi hetek, hónapok megfeszített munkáját, ezért ilyenkor mindenki elment 1-2-3 hétre szabadságra, még a hivatalok is bezártak 1-2 hétre (ez a hagyomány valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag máig fennmaradt), és mindenki csak evett, ivott, mulatozott, azaz pihent és egyes városban időnként felvonult. Persze csakis vallásos alapon... vagy legalábbis részben. :)
Nem is értettem sokáig, miért kérdezi mindenki a klinikán, hogy mit fogok Ferragosto-kor csinálni, megyek-e a tengerre. Aztán a gúúgel(heimer izidor) megint csodát művelt és megvilágosított. :) Hát természetesen nem mentem a tengerre, egyedül kevésbé élvezetes, mint társaságban, így gondoltam, kihasználom a rengeteg szabadságot és befejezem az épp aktuális cikk legnehezebb részét - a következtetések levonását... azt most inkább nem részletezem, hogy kitört rajtam közben a generalizált zabszem szindróma és egyéb súlyos betegségek, pl. napi másfél liter folyadékfogyasztás, mert pótcselekvésként végre megittam annyi ásványvizet, amennyit a betegeken szigorúan számonkérek (legalábbis télen, mert nyáron azért ennél többet :D ). (... és így természetesen nem olyan tempóban haladtam, ahogy eredetileg elterveztem, na de ez már másik történet..)
És holnap szintén nem fogok munkába menni, pedig akkor papírforma szerint akár mehetnék is- csak épp nem fog senki bemenni dolgozni (gondolom azért, hogy kipihenjék a Ferragosto-t :) ), üres lesz az ambulancia, én pedig szívesebben ülök a szobámban, minthogy álldogáljak az üres kórházi folyósón.... így hát még egy napom marad, amit a kutatás és statisztika oltárára tehetek (szirup csendben jobbra el)...
... de holnap estétől kezdődik ismét a társasági élet, 3 lány érkezik otthonról és legalább esténként én is csatlakozom majd hozzájuk - figyeljétek a firenzei híreket, mert lehet, hogy benne leszünk... :)
Augusztusban Olaszországban megáll az élet, kihalnak az utcák... legalábbis a városok perifériáján, ahol még a turista sem jár (a helyi látványosságok szokás szerint zsúfolva, egymás hegyén-hátán a sok tükörreflexes Nikonos nagyon fiatal, közepes és idős ember, mindenféle színárnyalatban)... Ugyancsak itt a periférián (ahol jelenleg én is lakom), az üzletekben lehúzzák a rólót, kiírják széles mosolyokkal tűzdelve, hogy elmentünk nyaralni, ne keressetek, az üzlet augusztus 1-szeptember 4 között zárva... na jó, vannak egyesek, akik csak 2 hétre húzzák le a rólót, de nekik valószínűleg van egy kínai vagy román munkatársuk, akit be lehet fogni erre az időszakra (is). És a bennszülött olasz levonul a tengerpartra, ahol szerencsére van egy kis nyaralója, és egy hónapig ki sem teszi onnan a lábát, max reggel a strandra, este pedig a strandról be a nyaralóba. Egyébként ugyanez a helyzet bármilyen munkaszüneti napon és hétvégén is. :) Ezért lehet egyből látni, ki az olasz és ki nem: csokibarna már április végén és a legnagyobb melegben is legalább bokáig, de inkább térdig érő csizmát visel egy laza sállal a nyaka körül. 35-40 fokban is. Mert lojális a csizmához (lásd haza- és félszigetszeretet)... vagy ki tudja... :)
A kórházakban természetesen nem lehet egy hónapra lehúzni a redőnyt, mert csak... úgyhogy itt kitalálták, hogy heti 5 nap helyett csak 4 hétköznap dolgoznak, és láss csodát, nem a szerdát (kedvenc napom), nem a csütörtököt, hanem valamiért pont a pénteket választották szabadnapnak (így jobban belegondolva én pl a hétfőt tölteném otthon :) ). Szóval ezért nem voltam én pénteken dolgozni, mert nem találtam volna senkit (legalábbis azon a klinikán, ahova én járok - de gyanítom, hogy a többiekkel is ugyanez a helyzet, ha mégsem, irgalom-kegyelem... :) ).
Ugyanakkor augusztus 15 a mélyen vallásos Olaszországban hivatalos ünnep, tehát magától értetődően munkaszüneti nap is. Nagyboldogasszony napját, vagyis Mária mennybemenetelét ünneplik (l'Assunzione di Maria) ezen a napon, de a szokásnak régebbi gyökerei vannak, még Augustus császár rendelte el az "augusztusi pihenést" ("feriae Augusti"), innen is a hétköznapi elnevezése ennek a periódusnak: Ferragosto. A cél pedig az volt, hogy mindenki kipihenje a korábbi hetek, hónapok megfeszített munkáját, ezért ilyenkor mindenki elment 1-2-3 hétre szabadságra, még a hivatalok is bezártak 1-2 hétre (ez a hagyomány valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag máig fennmaradt), és mindenki csak evett, ivott, mulatozott, azaz pihent és egyes városban időnként felvonult. Persze csakis vallásos alapon... vagy legalábbis részben. :)
Nem is értettem sokáig, miért kérdezi mindenki a klinikán, hogy mit fogok Ferragosto-kor csinálni, megyek-e a tengerre. Aztán a gúúgel(heimer izidor) megint csodát művelt és megvilágosított. :) Hát természetesen nem mentem a tengerre, egyedül kevésbé élvezetes, mint társaságban, így gondoltam, kihasználom a rengeteg szabadságot és befejezem az épp aktuális cikk legnehezebb részét - a következtetések levonását... azt most inkább nem részletezem, hogy kitört rajtam közben a generalizált zabszem szindróma és egyéb súlyos betegségek, pl. napi másfél liter folyadékfogyasztás, mert pótcselekvésként végre megittam annyi ásványvizet, amennyit a betegeken szigorúan számonkérek (legalábbis télen, mert nyáron azért ennél többet :D ). (... és így természetesen nem olyan tempóban haladtam, ahogy eredetileg elterveztem, na de ez már másik történet..)
És holnap szintén nem fogok munkába menni, pedig akkor papírforma szerint akár mehetnék is- csak épp nem fog senki bemenni dolgozni (gondolom azért, hogy kipihenjék a Ferragosto-t :) ), üres lesz az ambulancia, én pedig szívesebben ülök a szobámban, minthogy álldogáljak az üres kórházi folyósón.... így hát még egy napom marad, amit a kutatás és statisztika oltárára tehetek (szirup csendben jobbra el)...
... de holnap estétől kezdődik ismét a társasági élet, 3 lány érkezik otthonról és legalább esténként én is csatlakozom majd hozzájuk - figyeljétek a firenzei híreket, mert lehet, hogy benne leszünk... :)
szombat, augusztus 13, 2011
.. az élet maga...
Shinjitől kaptam az Ice Age 4. animációs film trailerének linkjét, nagyon aranyos, nézzétek meg, mert garantáltan mindenkit mosolyra derít. Sz.-el meg is beszéltük, hogy ki kivel tud azonosulni a filmben: ő a lajhárt választotta (az is egy fenomenális karakter egyébként), én viszont a mókusra esküszöm, mert én is bármennyire igyekszem, a vége mindig úgyis egy hatalmas pofára esés, majd ismét kezdődik az egész elölről...
... vágyálom...
... egy olyan éjszakára vágyom, amikor egyszercsak megszabadulok minden háttérben motoszkáló gondolattól, a befejezetlen vagy elkezdésre váró feladatok kísérteteitől, kikristályosodik minden, a tudatom egy dolog körül (rajta és benne) fókuszálódik - és hajnalra befejezem a cikk " eredmények és megbeszélés" részét...
... bárcsak egy ilyen éjszaka lenne ez a mai is... bár kicsit rontja az esélyeket, hogy este 8 óta egyfolytában ásítozom...
... bárcsak egy ilyen éjszaka lenne ez a mai is... bár kicsit rontja az esélyeket, hogy este 8 óta egyfolytában ásítozom...
péntek, augusztus 12, 2011
...éhezem... :(
... a napokban kaptam egy iráni lányt szobatársnak, aki egyelőre csak átköltözött egy másik szobából ide, majd hazamegy és csak októberre jön vissza, szóval túl sokat nem fogunk találkozni. Mint kiderült, még kb. 2-4 évig lesz itt Firenzében, itt végzi ugyanis az építészeti egyetemet, most van túl az első éven, ennek megfelelően hosszú távra rendezkedett be, 4 napig hordták a csomagokat a többi firenzei irániaiakkal egyik lakásból a másikba... az egyik barátja (gondolom "A" barát), ma itt is maradt az utolsó kör csomaggal együtt, elfoglalták a konyhát és jóféle iráni-angol zenehallgatás közben kb. 3 órája folyamatos evőeszköz csattogtatás és mosogatás zöreje hallatszik...
... hát hogy menjek én így ki elkészíteni a vajas-sajtos-szalámis zsemlémet egy kis olajbogyóval és paradicsommal... ? már megettem mindent, amit az asztalomon találtam (É. által itthagyott otthoni mézespogácsát, mandulás cantuccinit), de érzem, hogy az éhségemet csak az a bizonyos szendvics tudná enyhíteni...
... így még a munka sem megy igazán (na jó, az máskor is elég döcögős, de most legalább van mire fogni...:) )
... hát hogy menjek én így ki elkészíteni a vajas-sajtos-szalámis zsemlémet egy kis olajbogyóval és paradicsommal... ? már megettem mindent, amit az asztalomon találtam (É. által itthagyott otthoni mézespogácsát, mandulás cantuccinit), de érzem, hogy az éhségemet csak az a bizonyos szendvics tudná enyhíteni...
... így még a munka sem megy igazán (na jó, az máskor is elég döcögős, de most legalább van mire fogni...:) )
szerda, augusztus 10, 2011
:(
... szépen csendben alattomosan érik majd el rövid időn belül, hogy ismét megszűnjön otthon a lehetőség, a magyaroknak magyar nyelven felvételizni és hallgatni az orvosi egyetemen legalább az előadásokat (mert a gyakorlatok eddig is az állam nyelvén zajlottak)...
Elkeserítő, hogy az Európai Unióban ez még mindig megtörténhet. Ilyenkor hol vannak? :(
Elkeserítő, hogy az Európai Unióban ez még mindig megtörténhet. Ilyenkor hol vannak? :(
kedd, augusztus 09, 2011
kérdés este 11-kor
... megjött az internet, bye bye munka...
... lehet, hogy jobban tenném, ha nem fizetnék be jövő hónapra a netre...?
... lehet, hogy jobban tenném, ha nem fizetnék be jövő hónapra a netre...?
bosszantványos napok
Szombat óta gyakorlatilag nem volt netem, leszámítva a tegnapi egy óráig tartó kegyelmet, úgyhogy hétvégén internet elvonási tünetekkel küzdöttem, szombat este már nekifogtam jógázni (hogy visszanyerjem az utóbbi időben meglehetősen szétzilált elmém felett az uralmat plussz lelki béke és miegymás), amitől persze a tüneteimhez generalizált izomláz is társul azóta (pedig a kezdőknek szánt leckét választottam jóhiszeműen), könyvet olvastam, statisztikai problémákat fejtegettem, elolvastam egy kurzust, amit már 1,5 éve el kellett volna...
... és mivel nem lehet tudni, milyen hosszú életű lesz megint az internet szerény lakomban, ezért jobb, ha most belelendülök a munkába, ameddig még segítségül hívhatom, ha elakadok...
PS: boldog szülinapot a családban uralkodó másik Oroszlánnak is :)
... és mivel nem lehet tudni, milyen hosszú életű lesz megint az internet szerény lakomban, ezért jobb, ha most belelendülök a munkába, ameddig még segítségül hívhatom, ha elakadok...
PS: boldog szülinapot a családban uralkodó másik Oroszlánnak is :)
péntek, augusztus 05, 2011
kedd, augusztus 02, 2011
egy nehéz nap...
... Albinó makrancos (tele a ... memóriája az SPSS-el és már nem bírja rendesen futtatni), ennélfogva a gazdája még az átlagosnál is hisztisebb és ezek után még egy agresszív katica is megtámadta a laptop fényénél, jól ráhozva a frászt, mert hisz a sötétben minden tehén fekete még a legszelídebb földi teremtmény is képes ijesztőnek tűnni, ha a semmiből hirtelen nekiszökik az ember nyakának...
... és a mennyezetről egy éhes szúnyogszempár figyel rám... éjjel is meglátogatott, az előbb is tett egy tiszteletkört nálam...
... és még messze nincs vége a napnak, hisz a tudománynak sajnos nincs annyi alvásra szüksége, mint nekem... :(((
... és a mennyezetről egy éhes szúnyogszempár figyel rám... éjjel is meglátogatott, az előbb is tett egy tiszteletkört nálam...
... és még messze nincs vége a napnak, hisz a tudománynak sajnos nincs annyi alvásra szüksége, mint nekem... :(((
hétfő, augusztus 01, 2011
egy kis ízelítő...
... a mai napból. :) Tényleg nagyon ferde a ferde, a fotókon és videón még nem is jön ki annyira...
Egyébként vannak Pisában a ferde tornyon kívül is szép és emlékezetes épületek, ma volt egy kis időm ezek egy részét is szemügyre venni (de ma csakazértsem ígérek semmit, jövő héten azonban lehet, hogy szakítok egy kis időt az É. látogatása során felgyűjtött fotóim publikálására...). Egy kis ideig É. megint visszahozta az egyetemi évek könnyed hangulatát, végeérhetetlen bolondozásait, a közös vicces emlékeket, amik szép számban felgyűltek az 5 év együttélés során a bentlakásban, de mostmár azért a beszélgetéseinkbe néha sötétebb tónusokat is varázsolt az Élet...
Egy másik mai emlékezetes dolog, hogy most először merészkedtem be a szemközti pizzázóba pizzát rendelni elvitelre.:) Eddig az olasz nyelvtudás hiánya miatt inkább nem kockáztattam meg, de ma végre összeszedtem a bátorságomat - mondjuk mosolyogtak kicsit a pincérek, de nem tudtam eldönteni, hogy az olaszom, vagy természetes szépségem miatt... na jó, ha jobban belegondolok, mégiscsak el tudom dönteni... :)
PS: ma volt anyukám szülinapja, Isten éltessen sokáig! :)
Egyébként vannak Pisában a ferde tornyon kívül is szép és emlékezetes épületek, ma volt egy kis időm ezek egy részét is szemügyre venni (de ma csakazértsem ígérek semmit, jövő héten azonban lehet, hogy szakítok egy kis időt az É. látogatása során felgyűjtött fotóim publikálására...). Egy kis ideig É. megint visszahozta az egyetemi évek könnyed hangulatát, végeérhetetlen bolondozásait, a közös vicces emlékeket, amik szép számban felgyűltek az 5 év együttélés során a bentlakásban, de mostmár azért a beszélgetéseinkbe néha sötétebb tónusokat is varázsolt az Élet...
Egy másik mai emlékezetes dolog, hogy most először merészkedtem be a szemközti pizzázóba pizzát rendelni elvitelre.:) Eddig az olasz nyelvtudás hiánya miatt inkább nem kockáztattam meg, de ma végre összeszedtem a bátorságomat - mondjuk mosolyogtak kicsit a pincérek, de nem tudtam eldönteni, hogy az olaszom, vagy természetes szépségem miatt... na jó, ha jobban belegondolok, mégiscsak el tudom dönteni... :)
PS: ma volt anyukám szülinapja, Isten éltessen sokáig! :)
szerda, július 27, 2011
súlyos problémák...
.. vagy velem, vagy a géppel... tegnap délután óta sikerült ugyanis megszabadulni az adatbázisban szereplő betegek 2/3-ától úgy, hogy észre sem vettem... pedig a Chianti után már nem dolgoztam, csak teljesen szabályos módon lekapcsoltam Albinót...
... kész szerencse, hogy a múlt heti kék halál után megejtettem egy biztonsági mentést, így csak az egy héttel korábbi munkámtól kell újra elinduljak...
... úgy látszik, már a "szabadság-hangulatú" napok sem tesznek jót a koncentrálóképességemnek... még egy ilyen, és tényleg elkezdem szedni az agyfényesítőket...
... és kivonulok minden ilyen jellegű munkából - mindenki érdekében...
... kész szerencse, hogy a múlt heti kék halál után megejtettem egy biztonsági mentést, így csak az egy héttel korábbi munkámtól kell újra elinduljak...
... úgy látszik, már a "szabadság-hangulatú" napok sem tesznek jót a koncentrálóképességemnek... még egy ilyen, és tényleg elkezdem szedni az agyfényesítőket...
... és kivonulok minden ilyen jellegű munkából - mindenki érdekében...
ha nem ...
... lenne ilyen késő, most nekifognék egy kicsit írni a ma esti ingyenes Uffizi látogatásról és az azt követő zenehallgatásról az Uffizi előtt egy kövön üldögélve, a pizzáról és Chianti-ról...
... de nagyon késő van, holnap korán kell kelni, ezért talán majd máskor... :)
... de úgy összességében nagyon jó volt. :)
... de nagyon késő van, holnap korán kell kelni, ezért talán majd máskor... :)
... de úgy összességében nagyon jó volt. :)
vasárnap, július 24, 2011
vasárnap, július 17, 2011
Holnapi...
... azaz ha az órára nézek, már mai program: Miró, Dali és Picasso kiállítás (utolsó napja...) a Strozzi palotában, mise a Santa Croce templomban (mert oda még nem jutottam be amióta itt vagyok, utolsó emlékem 2 évvel ezelőtti a belsejével kapcsolatban :) ). Talán majd egyszer lesz egy bejegyzés a templomról magáról is, hisz olyan híres emberek nyugszanak ott, mint Michelangelo, Galilei és Ghiberti. És még sokan mások. :) És ezeket megelőzően és követően munka, munka és munka.. de hát már nem is tudom elképzelni a hétvégéimet lassan itt a nagy lazaság kellős közepén... de vajon mit csinálok rosszul...?
Egy kis zene a végére, véletlenül bukkantam rá erre a számra, valamiért az az érzésem, mintha már nagyon régóta ismerném, 16-20 éves korom körüli időszak jutott róla az eszembe, pedig az is lehet, hogy ma hallottam először...
Egy kis zene a végére, véletlenül bukkantam rá erre a számra, valamiért az az érzésem, mintha már nagyon régóta ismerném, 16-20 éves korom körüli időszak jutott róla az eszembe, pedig az is lehet, hogy ma hallottam először...
csütörtök, július 14, 2011
Amazonról...
... márpedig vagy jót, vagy semmit. Én teljesen el vagyok tőlük ragadtatva, vasárnap du. 2-kor megrendeltem a kis kütyümet, és szerdán délelőtt 11-kor a portás hívott, hogy megérkezett, mehetek le érte. :) Láttátok volna azt a futást... :) A kütyü 3 nap alatt megjárta Kentuky államot, volt Kölnben, Bergamoban és végül Firenzében landolt - a nyomában voltam a neten nap mint nap. Egy fotót is készítettem róla kicsomagolás közben, nagy-nagy önuralomról téve bizonyságot, majd rögtön utána neki is fogtam felpakolni rá pár szakkönyvet, régóta elolvasásra szánt cikkeket...
![]()
... kész szerencse, hogy szerdánként délután járok, ezért volt időm kicsit szeretgetni a kütyüt a csokibarna borítójában (aminek a csokisága ezen a fotón ugyan nem igazán látszik, de tényleg hasonlít a szín... :) ).
A mai szakmai sikertelenség után pedig (nem igazán érzem, hogy egy húron pendülnék itteni főnökömmel, ergo hétvégére tengerpart helyett megint statisztikázás néz ki, ismét újabb szemszögből, csak tudnám, miért nem ezzel kezdte 1 hete is...), elhatároztam, hogy a cikkek mellé felteszek egy nagy halom szépirodalmat is, úgyhogy most Gárdonyitól Dumas-n keresztül Balzac-ig nagyon sokminden megtalálható rajta. Találtam ugyanis egy varázslatos honlapot, ahol ingyenesen elérhető számtalan szebbnél szebb Kindle-re szabott könyv. Az már biztos, hogy gyakori vendég leszek ezen a honlapon. :)
... kész szerencse, hogy szerdánként délután járok, ezért volt időm kicsit szeretgetni a kütyüt a csokibarna borítójában (aminek a csokisága ezen a fotón ugyan nem igazán látszik, de tényleg hasonlít a szín... :) ).
A mai szakmai sikertelenség után pedig (nem igazán érzem, hogy egy húron pendülnék itteni főnökömmel, ergo hétvégére tengerpart helyett megint statisztikázás néz ki, ismét újabb szemszögből, csak tudnám, miért nem ezzel kezdte 1 hete is...), elhatároztam, hogy a cikkek mellé felteszek egy nagy halom szépirodalmat is, úgyhogy most Gárdonyitól Dumas-n keresztül Balzac-ig nagyon sokminden megtalálható rajta. Találtam ugyanis egy varázslatos honlapot, ahol ingyenesen elérhető számtalan szebbnél szebb Kindle-re szabott könyv. Az már biztos, hogy gyakori vendég leszek ezen a honlapon. :)
hétfő, július 11, 2011
biológiailag felborultam...
... mert 2-3 hete későn iszom meg a második kávét, későn fogok neki dolgozni miután hazaérek a klinikáról, későn jövök rá, hogy ebben az órában már semmi értelme és ilyenkor még ezek után fogok neki blogot írni (aminek az eredménye az időnként furán megfordult szórend és egyéb apró hibák, utólag vettem észre pár ilyent - bocsi..:) ).
... és aztán csodálkozom, hogy hajnali 3-kor épp harmadszor cserélem meg a párna helyét az ágyon (értve ezalatt az ágy két végét...), visszatérve a kiindulási pozícióba, és még mindig aránylag frissen pattanok fel, hogy a leeresztett redőnyökön is beszivárgó utcalámpa fényénél, az ablakom alatti piazza-n még mindig román nyelven üvöltöző emberkék háttérmoraja által kísérve kibotorkáljak a konyhába valami folyadékot előbányászni a hűtőből... mert ennyi forgolódásban bizony megszomjazik az ember...
... úgyhogy most sziklaszilárdan ellenállok a kísértésnek, hogy még félórát fennmaradjak, lemondok annak az esélyéről, hogy ma este még valami nagyot alkotok és inkább elindulok lefeküdni, hogy végre megszakadjon ez az ördögi kör és visszabillenjen a biológia. :)
... és aztán csodálkozom, hogy hajnali 3-kor épp harmadszor cserélem meg a párna helyét az ágyon (értve ezalatt az ágy két végét...), visszatérve a kiindulási pozícióba, és még mindig aránylag frissen pattanok fel, hogy a leeresztett redőnyökön is beszivárgó utcalámpa fényénél, az ablakom alatti piazza-n még mindig román nyelven üvöltöző emberkék háttérmoraja által kísérve kibotorkáljak a konyhába valami folyadékot előbányászni a hűtőből... mert ennyi forgolódásban bizony megszomjazik az ember...
... úgyhogy most sziklaszilárdan ellenállok a kísértésnek, hogy még félórát fennmaradjak, lemondok annak az esélyéről, hogy ma este még valami nagyot alkotok és inkább elindulok lefeküdni, hogy végre megszakadjon ez az ördögi kör és visszabillenjen a biológia. :)
meglátni és megszeretni...
... ki gondolta, hogy létezik ilyen, de még engem hitetlent is megszédített ez itt ni (a harmadik generációs nézzétek, hát nem elbűvölő..? :) ). Úgyhogy hosszas gyötrődés, töprengés, szervezkedés és számolgatás után úgy döntöttem, hogy a Nobel díjhoz nagyon jó orvossá válás fele vezető úton ez bizony elengedhetetlen, ezért ma megrendeltem. :) A nap közben előforduló üresjáratokat ezzel bizony nagyon jól ki lehetne tölteni, cikkeket vagy szakkönyveket lehet rajta olvasni, és egyik-másik köpenyem zsebében is elfér. Albinó ebben a melegben nem túl kellemes hátitárs, nehéz is, én sem leszek fiatalabb, ezért egyre gyakrabban hagyom otthon.:) Viszont itt a cikkeket nem akarom kinyomtatni és egyet-egyet betenni a táskámba minden eshetőségre készen (amint azt korábban gyakran megtettem), mert a firenzei hónapok végén kamiont kell rendeljek és segítséget fogadjak, hogy hazaszállítsanak, nem lesz elég a két meglehetősen nagyranőtt táskám az itt alattomosan fehalmozódott dolgaimnak...
... remélem ezek után ti is belátjátok, hogy nem egyszerűen tehettem mást, meg kellett rendeljem. :)
... mostmár csak azért kell szorítani, hogy meg is kapjam itt Firenzében, mert nem biztos, hogy megértem, ha megszólal a mobilom, hogy mikor és hova kell menjek átvenni álmaim kütyüjét. :)
... remélem ezek után ti is belátjátok, hogy nem egyszerűen tehettem mást, meg kellett rendeljem. :)
... mostmár csak azért kell szorítani, hogy meg is kapjam itt Firenzében, mert nem biztos, hogy megértem, ha megszólal a mobilom, hogy mikor és hova kell menjek átvenni álmaim kütyüjét. :)
vasárnap, július 10, 2011
csak mert ma...
... sokat hallgattam ezt a számot, miközben a betegség miatt hajnali 6:30-kor lefújt tengerparti nyaralás helyett ( nem én lettem a beteg, hanem az egyik vendéglátóm) ismét Albinót püföltem függvény-tengereket gyártva... :)
... 2 napja a tűző napsütésben a munkába gyalogolva olasz rádiót hallgattam, akkor mászott a fülembe ez a dal, azóta is ott bújkál. :)
... 2 napja a tűző napsütésben a munkába gyalogolva olasz rádiót hallgattam, akkor mászott a fülembe ez a dal, azóta is ott bújkál. :)
csütörtök, július 07, 2011
A nő teremtése - sokatmondó vers :)
A Nő Teremtése
(Darvas Szilárd)
Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.
No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.
Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.
Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...
Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti.
Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!
Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!
Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!
(Darvas Szilárd)
Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.
No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.
Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.
Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...
Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti.
Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!
Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!
Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!
Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!
szerda, július 06, 2011
Életkép 2...
Ülünk egy padon nem messze az Arno partjáról este 8-kor, valami általam nem ismert fa magasodik fölénk, a távolban autók zaja, hátamon még a hátizsák, máris melegem van a farmerben és csukott cipőben (prevenció a légkondicionált szakrendeléseken), fejünk a papírok fölött szinte összeér, amint próbálok itteni főnököm kérdéseire és lelkes szavaira figyelni a közös projektünkkel kapcsolatban, de mindeközben csak arra az egy firenzei szúnyogra tudok koncentrálni a jobb bokám körül, ami épp most zárkózott fel a sorban az utóbbi 10 percben nagyon boldoggá tett tizenkét társa mögé...
kedd, július 05, 2011
megcsináltam! :)
... blogírásom kezdetén volt olyan, hogy 2/10-re rankelt a guggel(heimer izidor), bár nem sokat tettem ezért (azóta se teszek többet, az is igaz... :) )... na jó, bevallom, akkor még azt sem tudtam, mi az a PR, nemhogy azt, hogy ezért mit is kellene pontosan tenni internetes berkekben... Aztán kb. 1-1,5 éve egyszer csak kiírta, hogy page rank n. a., azazhogy not available - nincs adat - (vagyis ki is az a cserebogi, nem is biztos, hogy van nekünk ilyen felhasználónk és egyébként is kit is érdekelhet, amiket ez itt össze-vissza pötyög... - fordítottam le én magamban röviden). Amikor félévente kb. megnéztem a blogom guggle(heimer izidor) általi rangsorolását miheztartás végett, enyhén felbosszantottam magam, gondolva, hogy a színvonalam mostmár ezek szerint olyan mély szinten jár, hogy a g-betűs mérni sem tudja... és ezek után kész csoda, hogy még vannak olyan emberek, akik veszik a fáradtságot, és beleolvasnak (és nem mind közeli rokonok! :D ) ... és hogy minek is folytatni, ha úgysincs adat, talán ki se megy a zűrbe, amiket én firkálok, lehet, hogy a kevés olvasóm sem igazi olvasó, csak a g-betűs botjai, amik próbálnának adatot nyerni a blogról, ha lenne rajta olyan...
... na de tegnap képzeljétek VÉGRE megtört a jég, hosszú idő óta először sikerült felküzdeni magam 0/10-re... szóval ugyan sehol sem vagyok, de legalább már jegyeznek valahol ... rögtön a nullánál. :)
... most megpaskolom a vállam, és többet nem nézem meg ezt az izét.
... és próbálok úgy nézni erre az irományra, hogy csakazértis van valami értelme... miért is ne (pont ennek ne lenne)...? :)
... na de tegnap képzeljétek VÉGRE megtört a jég, hosszú idő óta először sikerült felküzdeni magam 0/10-re... szóval ugyan sehol sem vagyok, de legalább már jegyeznek valahol ... rögtön a nullánál. :)
... most megpaskolom a vállam, és többet nem nézem meg ezt az izét.
... és próbálok úgy nézni erre az irományra, hogy csakazértis van valami értelme... miért is ne (pont ennek ne lenne)...? :)
hétfő, július 04, 2011
Kicsi a világ (2)
... volt már ilyen, és lesz még biztos ehhez hasonló bejegyzésem, ezért számozgatom ...
Ma először jutottam el a hétfő délutánonként szervezett egyik speciálisabb ambulanciára. Mondjuk azért sem árt gyakrabban megfordulni ezen a területen, mert ezek közül a betegek közül keveredik ki az általam majdan gondozott populáció zöme - ugyanakkor az általam kutatott és leginkább kedvelt betegek csak ritkán fognak bekopogni a szobám ajtaján, épp ezért nem árt ilyen irányba is bővíteni az ismereteimet.
A történet igazából ott kezdődik, hogy amikor a doktornő, aki mellé beültem, kiment lefénymásolni a beteg által hozott vizsgálati eredményeket, odatett, hogy vizsgáljam meg én is az ifjú hölgyet. Egy kis idő után, amikor az olasz tudásom már nem volt elég, elmondtam még olaszul, hogy Magyarországról jöttem, és angolra váltottam. Mire a hölgy szintén elmondta, hogy semmi gond, ő meg Romániából... nosza akkor megint váltottam, 5 percen belül 3. nyelvre (naná, hogy románra), és így végre nekifogtunk beszélgetni is.:) Kérdezte, hogy melyik megyéből származom, nem hittem, hogy el tudja majd helyezni a térképen, de végül én lepődtem meg jobban, amikor kimondta a kisváros nevét, ahol születtem, mivel rendőr apa gyerekeként ott látta meg ő is a napvilágot, majd később amellé a város mellé költöztek, ahol én az egyetemet végeztem. :) A lány olasz barátja persze ebből egy kukkot sem értett, de mi jól elbeszélgettünk. Megvigasztalt a lány, hogy az első 3 hónapban ő is csak odáig fejlődött, hogy kb 70%-át megértette, amit mondanak, de válaszolni nem tudott, bátorsága sem volt hozzá, meg nyelvtani tudása sem. :) De 7 év alatt szépen belejött és mostmár itt is marad, mert imádja a tengert, a barátjának a tenger mellett van háza, délelőttönként kijárnak és megmártóznak a vízben...
... szinte ugyanazt a földrajzi pályát jártuk be eddig mindketten kisebb nagyobb időrendi eltérésekkel...
... de vajon miért nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a betegségével együtt végül mégiscsak ő lesz a boldogabb és hosszabb életű...?
Ma először jutottam el a hétfő délutánonként szervezett egyik speciálisabb ambulanciára. Mondjuk azért sem árt gyakrabban megfordulni ezen a területen, mert ezek közül a betegek közül keveredik ki az általam majdan gondozott populáció zöme - ugyanakkor az általam kutatott és leginkább kedvelt betegek csak ritkán fognak bekopogni a szobám ajtaján, épp ezért nem árt ilyen irányba is bővíteni az ismereteimet.
A történet igazából ott kezdődik, hogy amikor a doktornő, aki mellé beültem, kiment lefénymásolni a beteg által hozott vizsgálati eredményeket, odatett, hogy vizsgáljam meg én is az ifjú hölgyet. Egy kis idő után, amikor az olasz tudásom már nem volt elég, elmondtam még olaszul, hogy Magyarországról jöttem, és angolra váltottam. Mire a hölgy szintén elmondta, hogy semmi gond, ő meg Romániából... nosza akkor megint váltottam, 5 percen belül 3. nyelvre (naná, hogy románra), és így végre nekifogtunk beszélgetni is.:) Kérdezte, hogy melyik megyéből származom, nem hittem, hogy el tudja majd helyezni a térképen, de végül én lepődtem meg jobban, amikor kimondta a kisváros nevét, ahol születtem, mivel rendőr apa gyerekeként ott látta meg ő is a napvilágot, majd később amellé a város mellé költöztek, ahol én az egyetemet végeztem. :) A lány olasz barátja persze ebből egy kukkot sem értett, de mi jól elbeszélgettünk. Megvigasztalt a lány, hogy az első 3 hónapban ő is csak odáig fejlődött, hogy kb 70%-át megértette, amit mondanak, de válaszolni nem tudott, bátorsága sem volt hozzá, meg nyelvtani tudása sem. :) De 7 év alatt szépen belejött és mostmár itt is marad, mert imádja a tengert, a barátjának a tenger mellett van háza, délelőttönként kijárnak és megmártóznak a vízben...
... szinte ugyanazt a földrajzi pályát jártuk be eddig mindketten kisebb nagyobb időrendi eltérésekkel...
... de vajon miért nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a betegségével együtt végül mégiscsak ő lesz a boldogabb és hosszabb életű...?
vasárnap, július 03, 2011
... könnyed kis toszkán vacsora... :)
... hiányozni fog...
... szerencsére van még egy adagra való a hűtőben. :)
Ez a típusú sonka, vagyis az ún. "prosciutto", híres errefelé, nyersen fogyasztják papírvékony szeletekre vágva, viszont előtte több hónapon, akár egy éven keresztül is pácolják mindenféle fortélyos lötyikben... :)
Amúgy az olasz ételekben ezt szeretem a legjobban: az egyszerűséget, és a meglepő, de nagyon jó kis gyümölcs-zöldség-hús kombinációkat. De a tengeri herkentyűket továbbra is messziről kerülöm... :)
egy kis esti zene
Este 11:30-kor végre én is úgy döntöttem, hogy pontot teszek a nap végére és az egész napos csendre (és ezt a számot hallgattam meg először, mert nagyon szeretem és megnyugtat), mert az adatbázisoláshoz szükséges elmélyült koncentrálást ilyenkor még a zene is zavarja... hát zene nem is volt, csak az internet, időnként, amikor már összefolytak a sorok, bekukkantottam a reader-re, hátha írtatok valamit, amivel kicsit fel tudom élénkíteni egyre lassuló gondolataimat, de a végeredmény az lett, hogy du. 6-kor döbbentem rá, hogy az egész napos munkám elcsúszott valahol és kezdhetem az egészet előről... Imádom ezeket a pillanatokat az életemben, néhánynak az emlékét még most is őrzöm.... :) Szóval akkor internetről is lemásztam, és 3 óra elmélyült SPSS gyötrés után nagyjából sikerült ismét olyan állapotba hozni az adatbázist, hogy végre nekifoghatok annak a számolgatásnak, amit itteni főnököm vár csütörtökre... Holnap azért kitörök a szobafogságból és elmegyek a Dómba, eredetileg ma terveztem egy angol nyelvű misét meghallgatni, de végül elmaradt. Remélem még megtalálom valahol azt a papírdarabot, amin megvan a két legfőbb ima olasz nyelven... :) És ha mégsem, remélem nem haragszik meg a Fennvaló, ha időnként a magyar nyelvűbe is belezavarodok, olyan bábeli zűrzavar kezd a fejemben lenni...
Egyébként hatalmas terveim vannak júliusra, napi 1 óra olaszozást tűztem ki magam elé célul (a napi 5-6 óra hallás utáni értésen kívül, mert rájöttem, hogy mostanában egy helyben toporgok, fel tudom sorolni a főbb tüneteket olaszul, de egy pohár vizet még mindig nem tudok kérni... :) ). Tehát egy óra olasz, 1 óra pedig az online szakmai kurzusommal való foglalkozás kellene legyen, amivel kereken egy évvel és egy-ké-há hónappal vagyok lemaradva... októberben pedig vizsga, ha minden igaz... bár ahogy a dolog jelenleg áll, szerintem nekem nem lesz vizsga, csak jövőre... :)
Ezt is megértem, huszonév "oskola" után most kezdem halasztani a vizsgákat, amikor lassan már csak véndiák vagyok... :)
csütörtök, június 30, 2011
... és a június is eltelt...
... bár bevallom, nagyon féltem tőle, de végül összejöttünk, megbarátkoztunk, emléknyomokat hagytunk egymásban és végül most békésen elválunk... jöhet a július, amikor remélem, hogy végre sikerül leküzdeni az utóbbi napok krónikus fáradtságát... csak aludnék, és aludnék, és aludnék.... és amikor épp ébren vagyok, akkor időnként máshova vágyom, leginkább haza... és hiába ismételgetem, hogy csak lazán, ez itt egy más világ, más a mentalitás, de hajt a belémégett utolsó huszonév, időnként az itt is megfelelni vágyás (ami pedig nem fog összejönni, mert mások az elvárások és nem feltétlenül szakmai téren...)
... az unatkozás pedig egyelőre a körülményekre való tekintettel bizonytalan ideig elnapolódik.... :)
... de ti ezen már meg sem lepődtök...
... az unatkozás pedig egyelőre a körülményekre való tekintettel bizonytalan ideig elnapolódik.... :)
... de ti ezen már meg sem lepődtök...
péntek, június 24, 2011
most épp...
... itt vagyok tudományos ismereteim bővítése céljából - aminek egyébként az első nap alapján ez a kurzus nagyonis megfelel. A vacsorához fogyasztott nagyon finom vörösbor után még egy Londonban élő dán és egy németországi kolléganővel is egész jól elbeszélgettem angolul, és jelenleg még a vasárnapi előadásom miatt sem aggódok...
... lehet, hogy megúszom a stresszt, ha esténként végigkóstolom a toszkán borokat...? :)
... a vacsoráról csak annyit, hogy pezsgővel kezdtük, többfajta olasz előétellel folytattuk, volt egy kis "pasta", egy kis nyershús krumpli- és zöldségkörettel (a húsnak a külső részét, ami kicsit meg volt sülve, megettem a körettel, szóval éhen nem maradtam :) ), majd levezetésnek vaníliafagylalt volt erdei gyümölcsökkel és édes pezsgővel... ezek az olaszok nagyon tudnak élni... :)
... lehet, hogy megúszom a stresszt, ha esténként végigkóstolom a toszkán borokat...? :)
... a vacsoráról csak annyit, hogy pezsgővel kezdtük, többfajta olasz előétellel folytattuk, volt egy kis "pasta", egy kis nyershús krumpli- és zöldségkörettel (a húsnak a külső részét, ami kicsit meg volt sülve, megettem a körettel, szóval éhen nem maradtam :) ), majd levezetésnek vaníliafagylalt volt erdei gyümölcsökkel és édes pezsgővel... ezek az olaszok nagyon tudnak élni... :)
kedd, június 21, 2011
olaszos készülődés :)
... lement a nap, vagy legalábbis már nem süt a teraszomra (mint kiderült, nyáron igenis képes ide is sütni, tehát mégsem északi fekvésű, pedig az áprilisi hőmérsékletből ítélve ez lehetett volna az északi fekvésű szobák non-plussz-ultrája...), úgyhogy kiviszem a székemet, az előttem levő kis zöld területen kutyáikat sétáltató emberkék fele fordítom és egy hatalmas "abata" körtével a kezemben (ezt írja a címkén, gondolhatjátok, hogy magamtól ilyesmit nem tudnék kitalálni) kiülök cikket olvasni az esetbemutatásomhoz - és időnként lazításként (na nem túl gyakran, kb minden 3. bekezdésnél) vetek egy pillantást a legalább 6 féle kutyára, amik aktuálisan mozgásban tartják lent a gazdikat.
... lefekvés előtt pedig azt hiszem, hogy végét vetem a hűtőben sínylődő kb. 1 pohárnyi vörösbornak is, persze csakis a szívérrendszeri betegségek megelőzése miatt, illetve hogy meg ne savanyodjon... egyébként kiönteném, de hát olcsóbb a megelőzés, mint a kezelés... legalábbis így tanultuk... ha tévednék, a tanáraimat hibáztassátok! :)
... lefekvés előtt pedig azt hiszem, hogy végét vetem a hűtőben sínylődő kb. 1 pohárnyi vörösbornak is, persze csakis a szívérrendszeri betegségek megelőzése miatt, illetve hogy meg ne savanyodjon... egyébként kiönteném, de hát olcsóbb a megelőzés, mint a kezelés... legalábbis így tanultuk... ha tévednék, a tanáraimat hibáztassátok! :)
hétfő, június 20, 2011
dupla doki...
... avagy nem kell aggódni, minden rendben, csak nincs vége a nyugalomnak...
Először is mindenkinek köszi az aggódásért, egyben vagyok, jól vagyok, sikeresen átestem ezen a megmérettetésen is... csak épp azt hittem, hogy ha ennek vége, akkor jön a jól (?) megérdemelt nyugalom, félév édes semmittevés, utána is csak a jobb kisujjam enyhe megrebbentése, hogy mostmár talán jó lenne valamit cselekedni, vagyis egy olasz cappuccinót inni elálló kisujjal... ehhez képest a védés napján este 11:30-tól 12:40-ig dolgoztam, és utána is hasonló jókat cselekedtem a szép nyári éjszakákon... szerencsére a nappali időszakra azért jutott kellemes dolog is, például bátyóékkal sétálni a városban, ahol már a 3. leghosszabb időt töltöttem el életem során.
Essen hát akkor a védésről is pár szó: ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy mindenkinek igaza volt, amikor azt mondta, hogy ne izguljak, mert ez már csak puszta formalitás, itt már nem lehet elbukni. Na de természetesen ennek ellenére bennem alaposan munkált a lányos ijedelem látva a 3 komoly bíráló bizottsági férfiembert, főleg, hogy a bizottság elnöke az első kézfogás során mélyen a szemembe nézve azt kérdezte, hogy akkor ugye beleférek a 20 percbe és alatta maradok... próbáltam határozott igennel felelni, bár az addigi legjobb időm egy 23 perces röpke szusszanat volt, na de ezek után persze kissé izgatottabban fogtam neki az előadásomnak, mint ahogy azt terveztem. Az azért némileg oldotta bennem a feszültséget, hogy az előadásom előtt, amikor felolvasták az életrajzomat (amit szintén nekem kellett előtte megheggeszteni, szenvedtem is vele alaposan), beleakadt a felolvasó nyelve a szülővárosom nevébe, majd olyan kongresszusokra soroltak be állandó résztvevőként, ahova még életemben nem jutottam el... Az előadásomat kb. 20 perc alatt meg is tartottam, bár szerintem megint volt 1-2 perces túllépés, külső szemlélők szerint magabiztos voltam, én a magam részéről kicsit másképp értékeltem volna ugyan az állapotomat, de ám legyen... :) És miután E. 1 órával a védés előtt "megjavította" két befőttes gumival a melltartómat, hogy ne csússzon le folyton a pántja, ezért az ekkor készült fotókon még akár összeszedettnek is tűnhetek...
Ezek után következett az opponensek kérdéseinek felolvasása és dolgozatom általuk történő méltatása, mely után teljes joggal vélhettem, hogy megérdemli a hallgatóság, hogy a tizenvalahány kérdésre adott válaszomat megismerhesse... úgyhogy félóra felolvasóest következett, néhány elnyomott ásítás által fűszerezve, hiába na, nem megy olyan gyorsan felolvasni azt a fél novellányi anyagot, amit születésnapom éjszakáján és hajnalán írogattam oly sok szeretettel és lelkesedéssel a kutatás iránt...
Viszont ezek után a bíráló bizottság és opponensek kellően elfáradtak, hogy túl sok kérdést tegyenek fel, ezért csak egy rövid kérdést kaptam, amire 2 mondatban válaszoltam és már pakoltak is ki a teremből mindannyiunkat, a hallgatósággal együtt, hogy meghozhassák a döntést. A bíráló bizottság elnöke szerint "meglepő módon" a védésem sikerrel zárult (ezt gondolom viccnek szánta, de én kicsit azért meglepődtem, bár tudtam, hogy így lesz, de akkor is, ezekkel a szavakkal végetért szinte 5 év küszködés, felszabadultam egy béklyó alól...). 100%-ot kaptam, én már fele+1-el is beértem volna, de üsse kő, így is jó. :)
Aztán jött a gratuláció, illetve még előtte a főnököm arcjátéka, amikor egyre nagyobb csend lett, hogy mondjak már valamit, köszönjem meg ezeket a pillanatokat... hát... izé... a szónoki képességeimen még van mit fejleszteni, bevallom őszintén, hogy semmilyen záróbeszéddel nem készültem (még az előadásomra is alig volt időm), szóval emlékeim szerint kb 3x elmondtam, hogy köszönöm szépen, aztán ugyanezt fordítva, és azzal vége lett a ceremóniának, jöhetett a kötetlen szendvicsevés... negyedóra múlva már az én gyomrom záróizmai is elernyedtek annyira, hogy egy kisebb szendvics lecsúszott...
Hát röviden így telt a nap, időnként még most sem hiszem el, hogy megtörtént, mások emlékeztetnek rá, amikor a készülő előadásomban odabiggyesztik a nevem után a PhD-t, magamtól nem jutna eszembe.... de lehet, hogy vasárnapig (amikor a következő bosszadalom érkezik egy esetbemutató formájában, angol nyelven, számomra kevéssé ismert témakörben, tehát a hűvös nyugalom eléggé hiányozni fog) levakarom onnan azokat a betűket, hátha kevesebbet kérdeznek majd az eset kapcsán a szakik...
És most lefekvés, mert az édes semmittevés úgy tűnik, hogy csak jövő héttől esedékes... én még mindig próbálok optimista maradni e tekintetben...
Először is mindenkinek köszi az aggódásért, egyben vagyok, jól vagyok, sikeresen átestem ezen a megmérettetésen is... csak épp azt hittem, hogy ha ennek vége, akkor jön a jól (?) megérdemelt nyugalom, félév édes semmittevés, utána is csak a jobb kisujjam enyhe megrebbentése, hogy mostmár talán jó lenne valamit cselekedni, vagyis egy olasz cappuccinót inni elálló kisujjal... ehhez képest a védés napján este 11:30-tól 12:40-ig dolgoztam, és utána is hasonló jókat cselekedtem a szép nyári éjszakákon... szerencsére a nappali időszakra azért jutott kellemes dolog is, például bátyóékkal sétálni a városban, ahol már a 3. leghosszabb időt töltöttem el életem során.
Essen hát akkor a védésről is pár szó: ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy mindenkinek igaza volt, amikor azt mondta, hogy ne izguljak, mert ez már csak puszta formalitás, itt már nem lehet elbukni. Na de természetesen ennek ellenére bennem alaposan munkált a lányos ijedelem látva a 3 komoly bíráló bizottsági férfiembert, főleg, hogy a bizottság elnöke az első kézfogás során mélyen a szemembe nézve azt kérdezte, hogy akkor ugye beleférek a 20 percbe és alatta maradok... próbáltam határozott igennel felelni, bár az addigi legjobb időm egy 23 perces röpke szusszanat volt, na de ezek után persze kissé izgatottabban fogtam neki az előadásomnak, mint ahogy azt terveztem. Az azért némileg oldotta bennem a feszültséget, hogy az előadásom előtt, amikor felolvasták az életrajzomat (amit szintén nekem kellett előtte megheggeszteni, szenvedtem is vele alaposan), beleakadt a felolvasó nyelve a szülővárosom nevébe, majd olyan kongresszusokra soroltak be állandó résztvevőként, ahova még életemben nem jutottam el... Az előadásomat kb. 20 perc alatt meg is tartottam, bár szerintem megint volt 1-2 perces túllépés, külső szemlélők szerint magabiztos voltam, én a magam részéről kicsit másképp értékeltem volna ugyan az állapotomat, de ám legyen... :) És miután E. 1 órával a védés előtt "megjavította" két befőttes gumival a melltartómat, hogy ne csússzon le folyton a pántja, ezért az ekkor készült fotókon még akár összeszedettnek is tűnhetek...
Ezek után következett az opponensek kérdéseinek felolvasása és dolgozatom általuk történő méltatása, mely után teljes joggal vélhettem, hogy megérdemli a hallgatóság, hogy a tizenvalahány kérdésre adott válaszomat megismerhesse... úgyhogy félóra felolvasóest következett, néhány elnyomott ásítás által fűszerezve, hiába na, nem megy olyan gyorsan felolvasni azt a fél novellányi anyagot, amit születésnapom éjszakáján és hajnalán írogattam oly sok szeretettel és lelkesedéssel a kutatás iránt...
Viszont ezek után a bíráló bizottság és opponensek kellően elfáradtak, hogy túl sok kérdést tegyenek fel, ezért csak egy rövid kérdést kaptam, amire 2 mondatban válaszoltam és már pakoltak is ki a teremből mindannyiunkat, a hallgatósággal együtt, hogy meghozhassák a döntést. A bíráló bizottság elnöke szerint "meglepő módon" a védésem sikerrel zárult (ezt gondolom viccnek szánta, de én kicsit azért meglepődtem, bár tudtam, hogy így lesz, de akkor is, ezekkel a szavakkal végetért szinte 5 év küszködés, felszabadultam egy béklyó alól...). 100%-ot kaptam, én már fele+1-el is beértem volna, de üsse kő, így is jó. :)
Aztán jött a gratuláció, illetve még előtte a főnököm arcjátéka, amikor egyre nagyobb csend lett, hogy mondjak már valamit, köszönjem meg ezeket a pillanatokat... hát... izé... a szónoki képességeimen még van mit fejleszteni, bevallom őszintén, hogy semmilyen záróbeszéddel nem készültem (még az előadásomra is alig volt időm), szóval emlékeim szerint kb 3x elmondtam, hogy köszönöm szépen, aztán ugyanezt fordítva, és azzal vége lett a ceremóniának, jöhetett a kötetlen szendvicsevés... negyedóra múlva már az én gyomrom záróizmai is elernyedtek annyira, hogy egy kisebb szendvics lecsúszott...
Hát röviden így telt a nap, időnként még most sem hiszem el, hogy megtörtént, mások emlékeztetnek rá, amikor a készülő előadásomban odabiggyesztik a nevem után a PhD-t, magamtól nem jutna eszembe.... de lehet, hogy vasárnapig (amikor a következő bosszadalom érkezik egy esetbemutató formájában, angol nyelven, számomra kevéssé ismert témakörben, tehát a hűvös nyugalom eléggé hiányozni fog) levakarom onnan azokat a betűket, hátha kevesebbet kérdeznek majd az eset kapcsán a szakik...
És most lefekvés, mert az édes semmittevés úgy tűnik, hogy csak jövő héttől esedékes... én még mindig próbálok optimista maradni e tekintetben...
kedd, június 07, 2011
... most már...
... reggelre marad annak az 5 percnek a lefaragása, amivel túlléptem a mai egyszem próbán a megadott időkeretet. Bár 3 percet simán lefaragok majd azzal, hogy az izgalomtól igyekszem majd mihamarabb átesni az egészen és időnként a szépen eltervezett mondatokból csak az alanyt és állítmányt hagyom meg, mert a többi elszáll a nyitott ablakon keresztül, bele a júniusi napsütésbe. :)
... na akkor már igazából csak 2 percet kell megspóroljak... hát mi lehet ebben a nehéz...?
... na akkor már igazából csak 2 percet kell megspóroljak... hát mi lehet ebben a nehéz...?
vasárnap, június 05, 2011
újra itt...
... a szinte otthonban, a kuckó, ahova mindig olyan jó volt visszabújni egy fárasztó nap után 4,5 éven keresztül... csak most nincs rendes internetem, a kábeltévét is sikeresen kiköttettem, amikor felszámoltam átmenetileg az itteni életemet, a telefon is megint süket (ez utóbbi fáj a legkevésbé...).
... egy hétig megint visszasimulok ebbe a környezetbe, bedugom a hűtőt és joghurtokat varázsolok bele, hogy kicsit elhitessem magammal, hogy nemcsak átutazóban vagyok megint...
... felfedezem ismét a rádiót és a Diótörő CD-t, amik a kábeltévé bevezetése óta eléggé háttérbe szorultak...
... szerdáig egyébként úgyis olvasgatásról, pánikról és teljes kétségbeesésről fog szólni minden, utána viszont remélem már főszerepben "idegenvezető" lehetek a számomra is kissé megint ismeretlenné vált városban... :)
... most viszont gyorsan lefekszem, mielőtt az éhség kiűzi az álmot a szememből... a szép nagy hűtőm ugyanis most nem nyújthat enyhülést bánatosan korgó gyomromnak...
... egy hétig megint visszasimulok ebbe a környezetbe, bedugom a hűtőt és joghurtokat varázsolok bele, hogy kicsit elhitessem magammal, hogy nemcsak átutazóban vagyok megint...
... felfedezem ismét a rádiót és a Diótörő CD-t, amik a kábeltévé bevezetése óta eléggé háttérbe szorultak...
... szerdáig egyébként úgyis olvasgatásról, pánikról és teljes kétségbeesésről fog szólni minden, utána viszont remélem már főszerepben "idegenvezető" lehetek a számomra is kissé megint ismeretlenné vált városban... :)
... most viszont gyorsan lefekszem, mielőtt az éhség kiűzi az álmot a szememből... a szép nagy hűtőm ugyanis most nem nyújthat enyhülést bánatosan korgó gyomromnak...
csütörtök, június 02, 2011
bekukkantottam...
... gyorsan a blogomra meglesni, hány nap még az annyi, és hát rémesen kevésnek tűnik a papír alapú húzogatóshoz képest, amivel szintén rendelkezem, pedig az sem mutathat igazából mást... és ebben még benne lesz egy 15 órás buszozás, döntően a sötétben, mert a vi(s)zér-en épp kifogytak a könyvre csíptethető olvasólámpákból (pedig a 4. repülés során már tényleg elszántam magam, hogy megveszem)...
... most arra nem is akarok gondolni, hogy ha lejár a visszaszámlálás, máris indíthatom újra az órát, hiszen június végére megint összejött egy kis nemzetközizmus, akaratom elleni tudományos megnyilvánulással.
... egyébként még ha nem is nyilvánvaló, de alapvetően optimista hangulatban vagyok. :) Hisz a reggel még túl messze van, akkor fog érkezni a főnöki dorgálás a védésre szánt előadásom láttán, amit épp az előbb küldtem el...
... most arra nem is akarok gondolni, hogy ha lejár a visszaszámlálás, máris indíthatom újra az órát, hiszen június végére megint összejött egy kis nemzetközizmus, akaratom elleni tudományos megnyilvánulással.
... egyébként még ha nem is nyilvánvaló, de alapvetően optimista hangulatban vagyok. :) Hisz a reggel még túl messze van, akkor fog érkezni a főnöki dorgálás a védésre szánt előadásom láttán, amit épp az előbb küldtem el...
vasárnap, május 29, 2011
... a csend utáni első nyikorgás...
... jaj de nagyon nehéz lesz visszaszokni az íráshoz, ha az ember szavak nélkül maradt egy időre és azóta sem akarnak visszaszállingózni ... azért igyekszem erőt venni magamon, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég...
... köszönet annak a 3-4-5 embernek, akik be-benézegettek időnként a legnagyobb csend közepette is. Ma értem vissza Firenzébe, néhány felismeréssel és betartásra váró fogadalommal gazdagabban (és néhány kilóval könnyebben) és csupa hálával a szívemben.
... most pedig lefekvés, hogy aránylag pihent elmével érjen az első olasz szózuhatag holnap reggel... :)
... köszönet annak a 3-4-5 embernek, akik be-benézegettek időnként a legnagyobb csend közepette is. Ma értem vissza Firenzébe, néhány felismeréssel és betartásra váró fogadalommal gazdagabban (és néhány kilóval könnyebben) és csupa hálával a szívemben.
... most pedig lefekvés, hogy aránylag pihent elmével érjen az első olasz szózuhatag holnap reggel... :)
hétfő, május 23, 2011
legszebb szülinapi ajándék
... festés helyett CT... már csak az eredményt szeretném olyan vidáman fogadni, mint a mai hírt. Annyi mindent megfogadtam, csak hogy minden rendben menjen és végre megnyugodva és probléma gyanújának még csak az árnyéka nélkül is hazamehessünk...
... egyébként szép nap volt, egy percig sem éreztem magam egyedül, ha épp nem telefonáltam, apuval vagy barátokkal voltam, akkor mindig akadt munka, ami kitöltse a szabad perceket...
... egyébként szép nap volt, egy percig sem éreztem magam egyedül, ha épp nem telefonáltam, apuval vagy barátokkal voltam, akkor mindig akadt munka, ami kitöltse a szabad perceket...
hétfő, május 09, 2011
... azt sem tudom...
... hol kezdjem, ezért inkább most el sem kezdem. Ismét Firenzében vagyok, épen, egészségesen, csak kissé fejfájósan, de talán egy 8 órás egyhuzamban alvás ezt is megoldja. Persze máris honvágyam van, nagyon jó volt otthon, kicsit vigyázni az egyre jobb színben levő apura, aki ezúttal engedelmesen hagyta, beszélgetni nagyokat a szüleimmel a tévé előtt... jó lenne tudni, hogy lehetne ezt a jelenséget gyakoribbá tenni az életemben belátható időn belül.
... majd még írok, csak most kicsit elfogyott a lendület és ezzel párhuzamosan megszaporodtak a határidős feladatok.
... addig is hála és köszönet a Fennvalónak az Internetért (is). Mert csak.
... majd még írok, csak most kicsit elfogyott a lendület és ezzel párhuzamosan megszaporodtak a határidős feladatok.
... addig is hála és köszönet a Fennvalónak az Internetért (is). Mert csak.
hétfő, május 02, 2011
Mesék apunak Firenzéről 7.5
Ez a bejegyzés rövid lesz, Apu, és nem is csatlakozik szorosan Firenzéhez, ezért a 8-ast máskorra tartogatom (ha pedig 7.1-et adtam volna, még azt hihetted volna, hogy az előző bejegyzés fejlesztett változatát kapod kézhez, pedig erről szó sincs :) ). Késő van már, és holnap korán kelek, a csomagom már összekészítve a holnapi 90%-os valószínűségű repülésre (egyedül Albinó hiányzik még belőle, de rá még szükségem van az internetes bejelentkezésre a repülőre, ha a dokitól holnap jó hírt hallok :) ). Érdekes úgy csomagolni, hogy még nem tudom, hol a célállomás - a szülői házban, vagy egyetemi éveim színterén. Na de majd reggel ez is kiderül.
Nem akartam, hogy úgy teljen el ez a nap, hogy nem köszönöm meg meséim másik célszereplőjének (aki nem volt eddig nevesítve, de úgyis tudom, hogy mindennap várja a bejegyzést, kinyomtatja neked és beviszi a déli kávéval és némi ebédkiegészítéssel a kórházba, és gondoskodik rólad, bátyóról és rólam nap mint nap, már sok-sok éve, és cserébe nem vár el semmit, csak szeretetet - és időnként pár Sudokut és lehetőleg 1-2 csomag mogyorót, de a pisztáciának is mindig örül - ) mindazt, amit értünk tesz: szóval köszönök Anyu mindent, és bár ez ritka téma az én blogomban (mert rendszerint saját magammal vagyok elfoglalva benne), de remélem tudod, hogy mindennap hálás vagyok érted. És a kis családunkért. :)
A másik dolog, amit szeretnék írott emlékké alakítani, egy kereken 3 éve történt majális, a Margitszigeten, amit olyan jó lenne egyszer majd megismételni... :)
ÉS csakhogy tudd, Apu, én ma igenis munkával ünnepeltem a munka ünnepét (mivel az ezt megelőző szorgos hétköznapokat valahogy sikerült mindig döntően más tevékenységgel eltölteni)... :)
De te még mindig csak pihenj és...
Gyógyulj meg, Apu!
Nem akartam, hogy úgy teljen el ez a nap, hogy nem köszönöm meg meséim másik célszereplőjének (aki nem volt eddig nevesítve, de úgyis tudom, hogy mindennap várja a bejegyzést, kinyomtatja neked és beviszi a déli kávéval és némi ebédkiegészítéssel a kórházba, és gondoskodik rólad, bátyóról és rólam nap mint nap, már sok-sok éve, és cserébe nem vár el semmit, csak szeretetet - és időnként pár Sudokut és lehetőleg 1-2 csomag mogyorót, de a pisztáciának is mindig örül - ) mindazt, amit értünk tesz: szóval köszönök Anyu mindent, és bár ez ritka téma az én blogomban (mert rendszerint saját magammal vagyok elfoglalva benne), de remélem tudod, hogy mindennap hálás vagyok érted. És a kis családunkért. :)
A másik dolog, amit szeretnék írott emlékké alakítani, egy kereken 3 éve történt majális, a Margitszigeten, amit olyan jó lenne egyszer majd megismételni... :)
ÉS csakhogy tudd, Apu, én ma igenis munkával ünnepeltem a munka ünnepét (mivel az ezt megelőző szorgos hétköznapokat valahogy sikerült mindig döntően más tevékenységgel eltölteni)... :)
De te még mindig csak pihenj és...
Gyógyulj meg, Apu!
szombat, április 30, 2011
Mesék apunak Firenzéről 7.
A tegnap este megkaptam az egyik opponensem bírálatát, nagyon kedves volt és nagyon jóindulatú, épp csak a 7 kérdés, amit hozzáfűzött a dolgozatomhoz, újabb kemény statisztikázást, a régi és új adatbázisok elővételét, és újabb irodalomkutatást jelent. Úgyhogy ma este csak egy kis bepillantást engedek a szobámba, apu, hogy lásd, milyen körülmények között dolgozik (vagy legalábbis próbálja magát rákényszeríteni) legkedvesebb, legszebb és legokosabb (mellesleg egyszem) lányod... :)
Ha most belépnél, láthatnál engem az újonnan kapott fekete kosztüm felsőmben és egy barna vászonnadrágban csücsülni az asztal előtt... Nem a munka tiszteletére öltöztem így ki, hanem ma nagymosást tartottam, összesen 4 euróért, és kimostam az egyetlen vastag pulcsimat (emlékszel még ugye, Universitá... ;) ), egyszem vastag szvetteremet és egyetlen farmeremet (hogy tiszta lélekkel, lelkiismerettel és ruházattal érkezzem majd haza -ahol várhatóan még szintén nem tombol a nyár...). A következő ruhadarab pedig a meleg ruházatok listáján csökkenő sorrendben a kosztümfelső volt, amiben valószínűleg védeni is fogok... feltéve, ha a sok gyaloglásnak nem lesz áldásos hatása a nyári kosztümöm szoknyarészére.... vagy arra a részre, aminek ebbe a szoknyába kellene beleférni... :)
Van itt az asztalon még egy doboz csokival töltött müzli, egy doboz keksz, néhány cetli elszórtan azokkal a dolgokkal, amiket nem kellene elfelejtsek kijavítani, megoldani a jelenleg kísértő munkámban, van még 3 telefon, amiből kettőt sikeresen ugyebár kinyiffantottam 2 napja (nem aprózom el, hogy csak úgy szépen, egyesével...), ásványvíz, mert a napi folyadékbevitel roppant fontos (meg ne kérdezd, hány liternél tartok... :) ) és végül a zenekütyüm, ami épp töltődik a napokban hallgatott olasz nyelvleckéktől kimerülve... :)
Hát így vagyok én most itt, várom a nyarat, a meleget, várom, hogy végre a nagy kövek egyesével leguruljanak a szívemről és július-augusztusban már nekifogjak keresgélni valami csip-csup ügyeket, amiket jól fel lehet fújni és amiken aztán jóízűen lehet bosszankodni a figyelmes hallgatóságnak, például Neked és Anyunak... most még a kövek foglalják el a helyet előlük, de eljön majd az ő idejük is egyszer... :)
Gyógyulj meg, Apu!
PS: de azért nem fázom, meglepően vastag ez a kosztüm - lehet, hogy többet fogom ezentúl használni - kincsre bukkantam a firenzei télutóban :)
Ha most belépnél, láthatnál engem az újonnan kapott fekete kosztüm felsőmben és egy barna vászonnadrágban csücsülni az asztal előtt... Nem a munka tiszteletére öltöztem így ki, hanem ma nagymosást tartottam, összesen 4 euróért, és kimostam az egyetlen vastag pulcsimat (emlékszel még ugye, Universitá... ;) ), egyszem vastag szvetteremet és egyetlen farmeremet (hogy tiszta lélekkel, lelkiismerettel és ruházattal érkezzem majd haza -ahol várhatóan még szintén nem tombol a nyár...). A következő ruhadarab pedig a meleg ruházatok listáján csökkenő sorrendben a kosztümfelső volt, amiben valószínűleg védeni is fogok... feltéve, ha a sok gyaloglásnak nem lesz áldásos hatása a nyári kosztümöm szoknyarészére.... vagy arra a részre, aminek ebbe a szoknyába kellene beleférni... :)
Van itt az asztalon még egy doboz csokival töltött müzli, egy doboz keksz, néhány cetli elszórtan azokkal a dolgokkal, amiket nem kellene elfelejtsek kijavítani, megoldani a jelenleg kísértő munkámban, van még 3 telefon, amiből kettőt sikeresen ugyebár kinyiffantottam 2 napja (nem aprózom el, hogy csak úgy szépen, egyesével...), ásványvíz, mert a napi folyadékbevitel roppant fontos (meg ne kérdezd, hány liternél tartok... :) ) és végül a zenekütyüm, ami épp töltődik a napokban hallgatott olasz nyelvleckéktől kimerülve... :)
Hát így vagyok én most itt, várom a nyarat, a meleget, várom, hogy végre a nagy kövek egyesével leguruljanak a szívemről és július-augusztusban már nekifogjak keresgélni valami csip-csup ügyeket, amiket jól fel lehet fújni és amiken aztán jóízűen lehet bosszankodni a figyelmes hallgatóságnak, például Neked és Anyunak... most még a kövek foglalják el a helyet előlük, de eljön majd az ő idejük is egyszer... :)
Gyógyulj meg, Apu!
PS: de azért nem fázom, meglepően vastag ez a kosztüm - lehet, hogy többet fogom ezentúl használni - kincsre bukkantam a firenzei télutóban :)
péntek, április 29, 2011
Mesék apunak Firenzéről 6.
Ma ugyan felmentést kaptam tőled a meseírás alól, hogy a tézisemmel foglalkozhassak, de azért egy rövidnek mégiscsak nekivágok, hátha azért a holnapi napodba is egy kis plussz vidámságot tudok vele csempészni... bár ahogy hallom mostanában a telefonban, a humorod ismét a régi (és anyu szerint az étvágyad is.. ;) ) És ez a kettő a biztos gyógyulás jele, ezt bárki orvostudományban megőszült ember megmondhatja (nekem is van már vagy 3 ősz hajszálam, bár abból legalább kettőt te okoztál... :) ).
A mai mesével ismét visszakanyarodunk a Húsvéthoz, nyugodtan tedd félre a lapot, ha már inkább az olasz tengerpartról vagy az itteni Mikulásjárásról szeretnél olvasni, én azt is megértem... :) Utánanéztem kicsit ugyanis annak a robbanó szekérnek (Scoppio del carro), amiről nem is olyan rég írtam.
A hagyomány szerint a szekér, a "Brindellone" felrobbantása Pazzino de'Pazzi firenzei hős tetteinek állít emléket, aki az első keresztes hadjárat alatt, 1099 júliusában elsőként mászta meg Jeruzsálem falait. Parancsnoka később három, a Szentsírtól származó kovakődarabbal jutalmazta meg. Eleinte ezeket a kovaköveket a Santa Maria Fuori Porta (ma már nem létező) templomban őrizték, majd a Szent Apostolok templomba költöztették és minden évben Nagyszombat éjszakáján szent tüzet gyújtottak velük. A Húsvéti gyertyán lobogó rituális tüzet végigvontatták az egész városon, hogy mindenki láthassa azt. A XV. század közepén a gyertyát leváltotta egy aranyozott bronzból készült fáklyatartó. A fáklyatartó körbevitelének szokása félbemaradt, amikor a Pazzi család 1478 Húsvét reggelén az ünnepi mise alatt meggyilkolta Giuliano di Medicit, és ezután a családnak el kellett hagynia a várost. Ekkor a város elöljárói úgy döntöttek, hogy a szekeret ezentúl minden évben a Dóm és a Keresztelőkápolna közötti területen állítják fel és nem hordozzák körbe a városban (mintegy dícsérve a Pazzi család hősi cselekedeteit). Ez a szekér aztán évről évre nagyobbá és díszesebbé vált. A XVI. század elejétől kezdtek elhelyezni az oldalán és a tetején tűzijátékokat is, amiket a Dómból az ünnepi mise alatt "kirepülő" galambformájú rakéta, a "Colombina" gyújtott meg. A szent tüzet azóta is kovakővel szítják fel, majd átviszik a dómhoz, ahol az érsek a Gloria in excelsis Deo ének alatt a szent láng segítségével gyújtja meg a "Colombina" rakétát. Az égő fagalamb aztán elindul a dómból kifüggesztett kötélpályán, meggyújtja a petárdákkal teletűzdelt szekeret, és visszatér a dóm épületébe. A galamb útjának milyenségéből következtetnek még most is a földművelésből élők, hogy milyen termésre számíthatnak abban az évben.
A szekér neve, "Brindellone", firenzei nyelvjárásban "magas és roskatag"-ot jelent, és már többször volt újraépítve, legutóbb 1765-ben, a Pazzi család költségén.
A Brindellone parádéjával egyidőben egy másik, ünnepélyesebb menet indul el a Szent Apostolok templomtól az Arno mentén, amelynek élén a templomban őrzött eredeti kovakövekből csiholt szent tüzet szállító szekér halad.
És el is érkeztünk a történet végéhez, szép álmokat, apu, ha ezt holnap délután olvasva kicsit ledőlnél aludni. :)
Gyógyulj meg, Apu!
A mai mesével ismét visszakanyarodunk a Húsvéthoz, nyugodtan tedd félre a lapot, ha már inkább az olasz tengerpartról vagy az itteni Mikulásjárásról szeretnél olvasni, én azt is megértem... :) Utánanéztem kicsit ugyanis annak a robbanó szekérnek (Scoppio del carro), amiről nem is olyan rég írtam.
A hagyomány szerint a szekér, a "Brindellone" felrobbantása Pazzino de'Pazzi firenzei hős tetteinek állít emléket, aki az első keresztes hadjárat alatt, 1099 júliusában elsőként mászta meg Jeruzsálem falait. Parancsnoka később három, a Szentsírtól származó kovakődarabbal jutalmazta meg. Eleinte ezeket a kovaköveket a Santa Maria Fuori Porta (ma már nem létező) templomban őrizték, majd a Szent Apostolok templomba költöztették és minden évben Nagyszombat éjszakáján szent tüzet gyújtottak velük. A Húsvéti gyertyán lobogó rituális tüzet végigvontatták az egész városon, hogy mindenki láthassa azt. A XV. század közepén a gyertyát leváltotta egy aranyozott bronzból készült fáklyatartó. A fáklyatartó körbevitelének szokása félbemaradt, amikor a Pazzi család 1478 Húsvét reggelén az ünnepi mise alatt meggyilkolta Giuliano di Medicit, és ezután a családnak el kellett hagynia a várost. Ekkor a város elöljárói úgy döntöttek, hogy a szekeret ezentúl minden évben a Dóm és a Keresztelőkápolna közötti területen állítják fel és nem hordozzák körbe a városban (mintegy dícsérve a Pazzi család hősi cselekedeteit). Ez a szekér aztán évről évre nagyobbá és díszesebbé vált. A XVI. század elejétől kezdtek elhelyezni az oldalán és a tetején tűzijátékokat is, amiket a Dómból az ünnepi mise alatt "kirepülő" galambformájú rakéta, a "Colombina" gyújtott meg. A szent tüzet azóta is kovakővel szítják fel, majd átviszik a dómhoz, ahol az érsek a Gloria in excelsis Deo ének alatt a szent láng segítségével gyújtja meg a "Colombina" rakétát. Az égő fagalamb aztán elindul a dómból kifüggesztett kötélpályán, meggyújtja a petárdákkal teletűzdelt szekeret, és visszatér a dóm épületébe. A galamb útjának milyenségéből következtetnek még most is a földművelésből élők, hogy milyen termésre számíthatnak abban az évben.
A szekér neve, "Brindellone", firenzei nyelvjárásban "magas és roskatag"-ot jelent, és már többször volt újraépítve, legutóbb 1765-ben, a Pazzi család költségén.
A Brindellone parádéjával egyidőben egy másik, ünnepélyesebb menet indul el a Szent Apostolok templomtól az Arno mentén, amelynek élén a templomban őrzött eredeti kovakövekből csiholt szent tüzet szállító szekér halad.
És el is érkeztünk a történet végéhez, szép álmokat, apu, ha ezt holnap délután olvasva kicsit ledőlnél aludni. :)
Gyógyulj meg, Apu!
Mesék apunak Firenzéről 5.
Ma már annak örülhettem, hogy egyedül teszel-veszel, gondoskodsz magadról a szoba keretein belül, de azért csak fokozatosan, apránként, 2-3 napig csak ugyanannyit, aztán 2 lépéssel többet adhatsz hozzá a napi kitűzött célhoz. Ne tedd túl magasra a lécet egyből, centiméterenként kell megdönteni a rekordot.
Ma viszont azt hiszem én kicsit eldobtam a sulykot, amikor szándékosan, önmagamat munkára ösztönözve tettem egy olyan kijelentést írásban, hogy hétvégén elküldöm a főnökömnek a füzetecske anyagát angolul és magyarul. Még szerencse, hogy holnap-holnaputánra felhőket és esőt jósolnak errefele, így nem fogok 3-5 percenként vágyakozó pillantásokat vetni a rácson túlra (csak mert a teraszom mennyezetig érő rácsokban végződik és nem azért, mert valamit elkövettem volna, ami miatt egy ideig az itteni börtön vendégszeretetét kellene élvezzem...:) )
Épp ezért ma egy kisebb sétát teszünk csak, kilépünk a Sagrestia Nuova-ból, ahol tegnap jártunk, elhagyjuk az épületet, majd a San Lorenzo templom főbejáratán át belépünk a templomba, hogy megkeressük a Sagrestia Vecchia-t (öreg sekrestyét) és vessünk erre is egy pillantást.
A San Lorenzo templom helyén épült első templom volt Firenze legősibb katedrálisa, még 393-ban szentelte fel Szent Ambrus, a milánói püspök. Persze az akkori templomból később semmi sem maradt, sőt, még az utána épültből sem, úgyhogy a Medici család 1421-ben teljesen hamvaiból kezdte ujjáépíteni a templomot. Brunelleschit bízták meg a feladattal, és ő a Sagrestia Vecchia építésével indította a munkálatokat, aminek az eredeti rendeltetése az lett volna, hogy a Medici család temetkezési helyeként szolgáljon. Egy része a családnak azóta itt is nyugszik, a másik részét láthattuk már az Új sekrestyében, és jutott még belőlük a templom részét képező Hercegi kápolnába és más helyekre is. Gyakorlatilag az egész San Lorenzo templom a család temetkezési helye lett, miután az eredeti elképzeléssel ellentétben, mely szerint több gazdag firenzei család pótol össze a templom építésébe, végül csak szegény Cosimo de Medicire szakadt az összes költség. Szerencsére azért nem volt olyan szegény, így a templom is szépre és nagyra sikerült... :) Ő és felesége itt nyugszanak az Öreg sekrestyében.
Ez a kápolna egyébként a reneszánsz sírkápolnák mintapéldánya. Az építészeti tervezés Brunelleschi műve, de szinte minden egyéb művészi munkát Donatello végzett a helyiségben a bronzajtóktól kezdve a plasztikai díszítésen át a stukkókig. Ez a tevékenység állítólag nem nagyon tetszett Brunelleschinek, mivel ő az egyszerűség híve volt - ez egyébként látszik a templomba belépve is. A terem közepén álló egyszerű asztalt egyébként szintén Brunelleschi tervezte. A hátsó falon látható két bronzajtó Donatello műve, mártírokat és apostolokat ábrázoló domborművekkel van díszítve. Innen nyílik a kolostorudvar, melyen át, ha az embernek szerencséje van, bejuthat a VII. Kelemen pápa (Giulio de Medici) megbízásából épített könyvtárba, a híres Biblioteca Laurenzianába. Hát nekem nem volt szerencsém sajnos, mindkét ajtót zárva találtam. Az ajtók feletti lunettákban csupa ismerősökre bukkan az ember: egyik oldalon Szent István és Szent Lőrincz, másik oldalon Szent Cosma és Damján láthatóak, a Medici család védőszentjeiként kerültek oda (ezeket a szobrokat Michelozzo készítette).
A kisebb terem (amiben Jézus látható a kereszten) kupolájának díszítése érdekes: azt a csillagzat állást ábrázolja az esti égbolton, ami 1442. július 4.-én este volt látható Firenze felett. Ez a dátum valamiért nagyon fontos lehetett a Mediciek számára, de az igazi jelentését ma már senki sem tudja biztosan. A sekrestyében levő tájékoztatón valami olyasmit olvastam, hogy feltehetően ezen a napon látogatott a Habsburg uralkodói ház valamelyik tagja Firenzébe, és ezt örökítették meg ilyen formában...
Hát itt a mese vége, de csak óvatosan, apránként, közben megpihenve fuss el véle... :)
Gyógyulj meg, Apu!
Ma viszont azt hiszem én kicsit eldobtam a sulykot, amikor szándékosan, önmagamat munkára ösztönözve tettem egy olyan kijelentést írásban, hogy hétvégén elküldöm a főnökömnek a füzetecske anyagát angolul és magyarul. Még szerencse, hogy holnap-holnaputánra felhőket és esőt jósolnak errefele, így nem fogok 3-5 percenként vágyakozó pillantásokat vetni a rácson túlra (csak mert a teraszom mennyezetig érő rácsokban végződik és nem azért, mert valamit elkövettem volna, ami miatt egy ideig az itteni börtön vendégszeretetét kellene élvezzem...:) )
Épp ezért ma egy kisebb sétát teszünk csak, kilépünk a Sagrestia Nuova-ból, ahol tegnap jártunk, elhagyjuk az épületet, majd a San Lorenzo templom főbejáratán át belépünk a templomba, hogy megkeressük a Sagrestia Vecchia-t (öreg sekrestyét) és vessünk erre is egy pillantást.
A San Lorenzo templom helyén épült első templom volt Firenze legősibb katedrálisa, még 393-ban szentelte fel Szent Ambrus, a milánói püspök. Persze az akkori templomból később semmi sem maradt, sőt, még az utána épültből sem, úgyhogy a Medici család 1421-ben teljesen hamvaiból kezdte ujjáépíteni a templomot. Brunelleschit bízták meg a feladattal, és ő a Sagrestia Vecchia építésével indította a munkálatokat, aminek az eredeti rendeltetése az lett volna, hogy a Medici család temetkezési helyeként szolgáljon. Egy része a családnak azóta itt is nyugszik, a másik részét láthattuk már az Új sekrestyében, és jutott még belőlük a templom részét képező Hercegi kápolnába és más helyekre is. Gyakorlatilag az egész San Lorenzo templom a család temetkezési helye lett, miután az eredeti elképzeléssel ellentétben, mely szerint több gazdag firenzei család pótol össze a templom építésébe, végül csak szegény Cosimo de Medicire szakadt az összes költség. Szerencsére azért nem volt olyan szegény, így a templom is szépre és nagyra sikerült... :) Ő és felesége itt nyugszanak az Öreg sekrestyében.
 |
| Öreg Sekrestye (Sagrestia Vecchia) - forrás: internettó - |
A kisebb terem (amiben Jézus látható a kereszten) kupolájának díszítése érdekes: azt a csillagzat állást ábrázolja az esti égbolton, ami 1442. július 4.-én este volt látható Firenze felett. Ez a dátum valamiért nagyon fontos lehetett a Mediciek számára, de az igazi jelentését ma már senki sem tudja biztosan. A sekrestyében levő tájékoztatón valami olyasmit olvastam, hogy feltehetően ezen a napon látogatott a Habsburg uralkodói ház valamelyik tagja Firenzébe, és ezt örökítették meg ilyen formában...
Hát itt a mese vége, de csak óvatosan, apránként, közben megpihenve fuss el véle... :)
Gyógyulj meg, Apu!
csütörtök, április 28, 2011
Mesék apunak Firenzéről 4.
Ma megkaptam az ezévi szülinapi, névnapi, Mikulás és karácsonyi ajándékomat, amikor mondtad a telefonon, hogy mégiscsak beleegyezel a vizsgálatba. Köszönöm neked!:) Szóval idén nem kell törd a fejed, hogy mit vegyél, majd keresünk más tevékenységet, amibe az így megspórolt energiát fektetheted. :)
Cserébe ma a Medici kápolnában található Új sekrestyéről (Sagrestia Nuova, illetve ismertebb nevén a Capelle Mediciee) mesélek neked egy kicsit, ahol gondolatban már biztos többször megfordultál, megcsodálni Michelangelo csodálatos alkotásait.
Az Új sekrestye története, amit a világ legszebb sírkápolnájaként tartanak számon, az 1520 körül kezdődik, amikor X. Leó pápa (Giovanni de Medici) megrendelte a megépítését a Mediciek temetkezési helyének szánva. A San Lorenzo templomban található Sagrestia Vecchia (Öreg sekrestye) Brunelleschi által készített terveit alapul véve készítette el Michelangelo az Új sekrestye tervrajzát. Ebben a sírkápolnában kellett volna nyugodjanak az eredeti terv szerint Lorenzo de Medici (Il Magnifico); öccse, Giuliano di I.Piero de Medici; unokája, Lorenzo di II.Piero de Medici (Urbino hercege); és a Magnifico legkisebb fia, Giuliano di Lorenzo de Medici (Numers hercege). Máig ismeretlen okok miatt Michelangelo a két "jelentéktelenebb" herceg síremlékét készítette el először, majd amikor 1534-ben hirtelen visszatért Rómába, az addig elkészült műveket szanaszét hagyta a kápolnában. Csak jóval később állították össze a síremlékeket, feltehetően a jó barát, Giorgio Vasari közreműködésével.
A kápolna belső kialakításának a koncepciója az volt, hogy bemutassa a földi élet átmenetét a túlvilágba. A síremlékekek a két herceget hadvezérként, illetve gondolkozó emberként ábrázolják. Az arcok ugyan nem hasonlítottak senkire, de maga Michelangelo erre azt mondta, hogy hamarosan úgysem fog senki emlékezni az arcukra. A szobrok lábánál egyik oldalon az Éjszakát és Nappalt, a másik oldalon a Hajnalt és Alkonyatot szimbolizáló gyönyörű szobrok helyezkednek el, az idő múlását érzékeltetve. Érdekes módon mindkét esetben a férfi szobrok (az Alkonyat és a Nappal) arcvonásai befejezetlennek tűnnek, még látszanak a vésők nyomai. A nőkre ezek szerint több időt szánt... :)
Michelangelo, mint síremlék tervező is korszakalkotót talált ki, hiszen a korábbi, kizárólag fal melletti szoborelhelyezésből kilépett szobraival a térbe.
Két versszakot szoktak ezekkel a szobrokkal kapcsolatban idézni:
Giovanni Battista Strozzi :
Az éjt, mit édes álomban pihenve
látsz itt, egy Arkangyal metszette kőbe.
Ha márvány is, élet lehell belőle,
ha nem hiszed, s szólítanád: felelne.
Michelangelo válasza:
Jobb nekem így, aludni kőbe metszve,
míg gyász, s a szörnyű szégyen az úr a földön,
ne lássam és ne érezzem. Könyörgöm,
álmom ne űzd el; Óh ne szólj a csendbe.
A "nagy" Lorenzo de Medici és öccse, a meggyilkolt Giuliano de Medici földi maradványai Michelangelo befejezetlen Madonna és a gyermek szobra, valamint a mellette jobbra és balra álló Cosma és Damján, az orvosok (remélem nem utalásként, hogy kinek köszönhetik ezek az emberek, hogy itt nyugszanak...) védőszentjei szobrai alatt lettek elhelyezve.
Mivel fotózni itt sem volt szabad, ezért az internetről keresgéltem a síremlékekről a fotókat, egy élvezhetőt találtam (amit nem védenek a szerzői jogok), de majd készítek a szobrok másolatairól fotót, amik a Piazzale Michelangelo-n Dávid lábainál hevernek... :)
Gyógyulj meg, Apu!
Cserébe ma a Medici kápolnában található Új sekrestyéről (Sagrestia Nuova, illetve ismertebb nevén a Capelle Mediciee) mesélek neked egy kicsit, ahol gondolatban már biztos többször megfordultál, megcsodálni Michelangelo csodálatos alkotásait.
Az Új sekrestye története, amit a világ legszebb sírkápolnájaként tartanak számon, az 1520 körül kezdődik, amikor X. Leó pápa (Giovanni de Medici) megrendelte a megépítését a Mediciek temetkezési helyének szánva. A San Lorenzo templomban található Sagrestia Vecchia (Öreg sekrestye) Brunelleschi által készített terveit alapul véve készítette el Michelangelo az Új sekrestye tervrajzát. Ebben a sírkápolnában kellett volna nyugodjanak az eredeti terv szerint Lorenzo de Medici (Il Magnifico); öccse, Giuliano di I.Piero de Medici; unokája, Lorenzo di II.Piero de Medici (Urbino hercege); és a Magnifico legkisebb fia, Giuliano di Lorenzo de Medici (Numers hercege). Máig ismeretlen okok miatt Michelangelo a két "jelentéktelenebb" herceg síremlékét készítette el először, majd amikor 1534-ben hirtelen visszatért Rómába, az addig elkészült műveket szanaszét hagyta a kápolnában. Csak jóval később állították össze a síremlékeket, feltehetően a jó barát, Giorgio Vasari közreműködésével.
A kápolna belső kialakításának a koncepciója az volt, hogy bemutassa a földi élet átmenetét a túlvilágba. A síremlékekek a két herceget hadvezérként, illetve gondolkozó emberként ábrázolják. Az arcok ugyan nem hasonlítottak senkire, de maga Michelangelo erre azt mondta, hogy hamarosan úgysem fog senki emlékezni az arcukra. A szobrok lábánál egyik oldalon az Éjszakát és Nappalt, a másik oldalon a Hajnalt és Alkonyatot szimbolizáló gyönyörű szobrok helyezkednek el, az idő múlását érzékeltetve. Érdekes módon mindkét esetben a férfi szobrok (az Alkonyat és a Nappal) arcvonásai befejezetlennek tűnnek, még látszanak a vésők nyomai. A nőkre ezek szerint több időt szánt... :)
Michelangelo, mint síremlék tervező is korszakalkotót talált ki, hiszen a korábbi, kizárólag fal melletti szoborelhelyezésből kilépett szobraival a térbe.
Két versszakot szoktak ezekkel a szobrokkal kapcsolatban idézni:
Giovanni Battista Strozzi :
Az éjt, mit édes álomban pihenve
látsz itt, egy Arkangyal metszette kőbe.
Ha márvány is, élet lehell belőle,
ha nem hiszed, s szólítanád: felelne.
Michelangelo válasza:
Jobb nekem így, aludni kőbe metszve,
míg gyász, s a szörnyű szégyen az úr a földön,
ne lássam és ne érezzem. Könyörgöm,
álmom ne űzd el; Óh ne szólj a csendbe.
A "nagy" Lorenzo de Medici és öccse, a meggyilkolt Giuliano de Medici földi maradványai Michelangelo befejezetlen Madonna és a gyermek szobra, valamint a mellette jobbra és balra álló Cosma és Damján, az orvosok (remélem nem utalásként, hogy kinek köszönhetik ezek az emberek, hogy itt nyugszanak...) védőszentjei szobrai alatt lettek elhelyezve.
Mivel fotózni itt sem volt szabad, ezért az internetről keresgéltem a síremlékekről a fotókat, egy élvezhetőt találtam (amit nem védenek a szerzői jogok), de majd készítek a szobrok másolatairól fotót, amik a Piazzale Michelangelo-n Dávid lábainál hevernek... :)
 |
| Hajnal és Alkonyat |
Gyógyulj meg, Apu!
kedd, április 26, 2011
Mesék apunak Firenzéről 3.
Anyu megsúgta, hogy ma, miután elolvastad a kinyomtatott bejegyzésemet, megkívántad a sonkát és holnapra kértél egy ici-pici darabot. :) Nagyon megörültem ennek a hírnek, mert ezek szerint az étvágyad is kezd visszatérni, és hát enni kell, ahhoz, hogy ismét erőre kapj. Ami egy kicsit viszont elszomorított, hogy a makacsságod is megint szinte a régi, és máris elutasítod azt, ami a következő lépés lenne a gyógyulásod felé... De én is örököltem valamennyit a makacsságodból, úgyhogy időt és telefonkártyát nem sajnálva fogom még veled párszor átbeszélni ezeket a dolgokat... csupa szeretetből és féltésből.
A mai mesém a Szent Ambrus templomról (Chiesa Sant'Ambrogio) és pár szóban a firenzei Virágvasárnapról fog szólni... aztán lassan tényleg kifogyok a húsvéti témákból és visszaterelem a figyelmemet az egyéb vonzatú építészeti és művészeti dolgok felé... :)
Szobatársam, a másik széköly leány javaslatára múlt vasárnap ezt a kissé távol eső templomot céloztuk meg. Ami még a templom szépségén kívül azért is volt jó ötlet, mert így legalább felügyelet mellett tanultam meg használni a firenzei buszokat és nem egyedül kellett kitapasztaljam. Van ugyanis néhány specialitása az itteni buszozásnak. Például hiába állsz a megállóban mélyen koncentrálva a busz feliratára, ha nem intesz a kezeddel, kb. mint a stopposok (ujjak különböző pozícióba merevítése nélkül), nem állnak meg melletted, hanem nyugodtan mennek tovább. Felszállás első és hátsó ajtón, leszállás középen - szintén jelzés után. A buszjegyeket bármelyik újságárusnál, ahol az ATAF szó ki van írva, meg lehet venni, ez a busz társaság neve, 1 euró 20 centért 90 percig lehet 1 jeggyel utazni és közben annyit vált az ember, amennyi belefér az időbe, kedvbe és útirányba. Időnként látok villamost is a városban, pont merőlegesen halad az általam gyakran látogatott helyekhez képest, arra is érvényes a buszjegy, de az iránya miatt eddig még nem próbáltam ki. :)
Tehát egy ilyen busszal indultunk el virágvasárnapi misére, meglehetősen sok templom van azon a környéken is, úgyhogy láttunk olajfa ággal a kezükben igyekvő embereket a szélrózsa összes irányába haladni. Itt ugyanis a pimpó(barka)szentelés helyett olajfa ágat lóbálnak, a kiválasztottak pedig (gondolom, akiknek pálma nő a kertjükben) egy-egy pálmalevelet. Egy kis keresgélés után megtaláltuk a Szent Ambrus templomot, egy kis téren áll, és a legmegkapóbb talán az egyszerűsége a sok díszes templom után, ami mellett időnként elhaladok. Már kivonultak az emberek az olajfa ág szentelésre a templomajtó elé, ezért nem fényképeztem, a wikipédiáról loptam ezt a képet. :) Firenze egyik legrégibb temploma, valamikor a VI. században épült, és a nevét Milánó védőszentjéről kapta, ezzel is bizonyítva a két város közötti szoros kapcsolatot. Több évszázadon keresztül ez a templom a milánói püspökséghez is tartozott.
Hát ilyen csodás helyen hallgattuk meg a misét Virágvasárnapon. Szerencsére mindenki számára gondoskodtak kellő mennyiségű olajágról, ezért egyet én is a kezembe vettem, amikor a pap megszentelte az tömeget, azóta is itt van az asztalomon. A mise egyébként a gyerekeknek szólt, sok apróság hallgatta a földön vagy lépcsőkön ülve az oltár előtt, és mivel a prédikációt elsősorban nekik szánta a pap, ezért roppant nagy nyelvtudásommal én is megértettem a lényeget. :) Ami még érdekes volt, hogy mindenki a kezébe kapta egy kis újság formájában a mise teljes szövegét kinyomtatva, imákkal, énekekkel együtt ahogyan következtek egymás után, és ebbe mélyedve követték buzgón a liturgiát.
A mise végével az én történetem is végetér, mert ezután már csak hazabuszoztam, egy kicsit eltévedve a visszaúton, mert nem ugyanarra megy visszafele a busz (közben buzgón szidva magamat, hogy magassarkú cipőt húztam az ünnep tiszteletére...), és a nap hátralevő részét már csak az előírt pihenéssel töltöttem. :)
Gyógyulj meg, Apu!
A mai mesém a Szent Ambrus templomról (Chiesa Sant'Ambrogio) és pár szóban a firenzei Virágvasárnapról fog szólni... aztán lassan tényleg kifogyok a húsvéti témákból és visszaterelem a figyelmemet az egyéb vonzatú építészeti és művészeti dolgok felé... :)
Szobatársam, a másik széköly leány javaslatára múlt vasárnap ezt a kissé távol eső templomot céloztuk meg. Ami még a templom szépségén kívül azért is volt jó ötlet, mert így legalább felügyelet mellett tanultam meg használni a firenzei buszokat és nem egyedül kellett kitapasztaljam. Van ugyanis néhány specialitása az itteni buszozásnak. Például hiába állsz a megállóban mélyen koncentrálva a busz feliratára, ha nem intesz a kezeddel, kb. mint a stopposok (ujjak különböző pozícióba merevítése nélkül), nem állnak meg melletted, hanem nyugodtan mennek tovább. Felszállás első és hátsó ajtón, leszállás középen - szintén jelzés után. A buszjegyeket bármelyik újságárusnál, ahol az ATAF szó ki van írva, meg lehet venni, ez a busz társaság neve, 1 euró 20 centért 90 percig lehet 1 jeggyel utazni és közben annyit vált az ember, amennyi belefér az időbe, kedvbe és útirányba. Időnként látok villamost is a városban, pont merőlegesen halad az általam gyakran látogatott helyekhez képest, arra is érvényes a buszjegy, de az iránya miatt eddig még nem próbáltam ki. :)
Tehát egy ilyen busszal indultunk el virágvasárnapi misére, meglehetősen sok templom van azon a környéken is, úgyhogy láttunk olajfa ággal a kezükben igyekvő embereket a szélrózsa összes irányába haladni. Itt ugyanis a pimpó(barka)szentelés helyett olajfa ágat lóbálnak, a kiválasztottak pedig (gondolom, akiknek pálma nő a kertjükben) egy-egy pálmalevelet. Egy kis keresgélés után megtaláltuk a Szent Ambrus templomot, egy kis téren áll, és a legmegkapóbb talán az egyszerűsége a sok díszes templom után, ami mellett időnként elhaladok. Már kivonultak az emberek az olajfa ág szentelésre a templomajtó elé, ezért nem fényképeztem, a wikipédiáról loptam ezt a képet. :) Firenze egyik legrégibb temploma, valamikor a VI. században épült, és a nevét Milánó védőszentjéről kapta, ezzel is bizonyítva a két város közötti szoros kapcsolatot. Több évszázadon keresztül ez a templom a milánói püspökséghez is tartozott.  |
| Mino da Fiesole márványból készített tabernákuluma |
A templom azzal vált híressé, hogy az útikalauzok szerint egy darab, egy vallásos oldal szerint két egész csoda is történt itt. Az első, amit minden könyv említ, 1230. december 31.-én következett be, amikor az Uguccione nevű öreg pap, aki már vélhetően nem is látott túlságosan jól, nem törölte ki teljesen a boros kelyhet a reggeli szentmise után, és másnap igazi vért talált a borcseppek helyett a kehelyben. Azóta a kehelyből egy ampullába kicsepegtetett vért egy gazdagon díszített kristályból készült ereklyetartóban őrzik, ami egy márvány szekrényben van kiállítva a templomban. Persze a csoda a templom falán is meg van örökítve az egyik festő által.
A másik csoda, amire egy vallásos oldalon bukkantam rá, amikor a templom után nézelődtem, 1595. március 24.-én, nagypénteken történt. Miközben a pap misézett, a szent sír oltáránál tűz ütött ki, amelyet feltehetőleg a meggyújtott gyertyákból kipattant szikra okozott. A tűz villámgyorsan szétterjedt és a celebráló pap a hívekkel együtt a tűz megfékezésén fáradozott. A pap legfőbb gondja az volt, hogy megmentse a tabernákulumban őrzött szentostyákat, de a nagy sietségben felborított egy szelencét, amelyen a betegek áldoztatására félretett kisostyák voltak. Az ostyák gurulni kezdtek a lángok között. Amikor végre sikerült eloltani a tűzet a megperzselt oltárkellékek között egy megbarnult, de éppen maradt oltárkendőre leltek, amelyben megtaláltak 6 darab kissé megbarnult és felkunkorodott elgurult ostyát. Az így megmenekült szentostyákat és az oltárkendőt ezüst dobozkába zárták és a vércseppes ampullával egy helyen őrzik azóta is. Amikor 33 évvel később a firenzei érsek megvizsgálta a szentostyákat, megállapíthatta, hogy állaguk nem változott, nem porladtak el. 1907-ben végzett újabb tudományos vizsgálatok hasonló eredményre jutottak.
Hát ilyen csodás helyen hallgattuk meg a misét Virágvasárnapon. Szerencsére mindenki számára gondoskodtak kellő mennyiségű olajágról, ezért egyet én is a kezembe vettem, amikor a pap megszentelte az tömeget, azóta is itt van az asztalomon. A mise egyébként a gyerekeknek szólt, sok apróság hallgatta a földön vagy lépcsőkön ülve az oltár előtt, és mivel a prédikációt elsősorban nekik szánta a pap, ezért roppant nagy nyelvtudásommal én is megértettem a lényeget. :) Ami még érdekes volt, hogy mindenki a kezébe kapta egy kis újság formájában a mise teljes szövegét kinyomtatva, imákkal, énekekkel együtt ahogyan következtek egymás után, és ebbe mélyedve követték buzgón a liturgiát.
A mise végével az én történetem is végetér, mert ezután már csak hazabuszoztam, egy kicsit eltévedve a visszaúton, mert nem ugyanarra megy visszafele a busz (közben buzgón szidva magamat, hogy magassarkú cipőt húztam az ünnep tiszteletére...), és a nap hátralevő részét már csak az előírt pihenéssel töltöttem. :)
Gyógyulj meg, Apu!
hétfő, április 25, 2011
Mesék apunak Firenzéről 2.
Úgy hallottam a hangodon ma, hogy kicsit mintha már jobban lennél. Csak így tovább, apránként, óvatosan, betartva az orvosi utasításokat, visszaszerzed még azt az erőt és lendületet, amivel a szobabiciklin pedáloztál még nem is olyan rég.
Én pedig addig is mesélek Neked tovább... :)
Ma elkészítettem én is az otthonról megszokott húsvéti reggeli menüt, a bizonyíték kedvéért le is fotóztam neked. Igaz, hogy a sonka nem az igazi, anyu által főzött, és az egyik tojás kicsit fura alakot öltött (lehet, hogy kisebb lángon kellett volna megfőzzem), de a kakaóval és a kaláccsal együtt (szerencsére tényleg kalács volt a "pane dolce" - édes kenyér) azért mégiscsak a vidám húsvéti reggeleket idézték fel bennem.
Egyébként fura módon az olaszok is főtt tojást esznek Húsvétkor reggelire, valamiféle sajtos tésztájú kenyérfélével, vörösborral és szalámival (a sonka szerintem nálunk jobb ötlet, a kakaó-vörösbor párosításnál inkább nem akarok véleményt nyilvánítani... :) ). A tojás természetesen a termékenységet, újjászületést szimbolizálja (bár szerintem ez főtt állapotában annyira nem igaz). Állítólag régen az olaszok is festettek tojást és azt ajándékozták egymásnak Húsvétkor. Manapság már csak csokitojást kapnak a kicsik, a tojásfestés teljesen kiment a divatból... úgy tűnik, ez az evolúciós folyamat iránya, bár remélem, hogy azért nálunk egy darabig még megmarad... nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor a szalonnával fényesítés közben a pirostojás összeégeti az ember ujjait...
A főétel náluk is a bárány... ennyi hasonlóság láttán kezdek gyanakodni, hogy a végén még kiderül, hogy a magyarok igazából az olaszokkal voltak rokonok és nem a finnekkel. Csak tudnám, hogy akkor miért különbözik ennyire a nyelvünk... De lehet, hogy már akkor is a büszke makacsság érzése munkálkodott a magyarokban, és direkt más szavakat használtak ugyanannak a fogalomnak a megnevezésére. És emiatt a makacsság miatt kell fakuló román nyelvtudásomra apelláljak, ha meg akarom érteni ennek a pörgő nyelvű népnek a panaszait...
Egyébként pedig komoly félelmem, hogy jövőre elhervadok... ma ugyanis senki férfiember nem locsolt meg, még csak virtuálisan sem, mindenki el van foglalva a saját bajaival, örömeivel és egyéb kategóriákkal... Na jó, egy ajánlatot kaptam, hogy ha most itt lenne, akkor, de hát versike sehol... Úgyhogy biztos, ami biztos, lefekvéskor azért szórok egy kis parfümöt a hajamra, nehogy már ezen múljon a virulásom... Versikének pedig megteszi majd, amit Tőled tanultam: "Zúg a traktor, szánt az eke... " :) A folytatást gondolom mindenki tudja... :)
Pihenéssel teli napot kívánok Neked holnapra.
Gyógyulj meg, Apu!
Én pedig addig is mesélek Neked tovább... :)
Egyébként fura módon az olaszok is főtt tojást esznek Húsvétkor reggelire, valamiféle sajtos tésztájú kenyérfélével, vörösborral és szalámival (a sonka szerintem nálunk jobb ötlet, a kakaó-vörösbor párosításnál inkább nem akarok véleményt nyilvánítani... :) ). A tojás természetesen a termékenységet, újjászületést szimbolizálja (bár szerintem ez főtt állapotában annyira nem igaz). Állítólag régen az olaszok is festettek tojást és azt ajándékozták egymásnak Húsvétkor. Manapság már csak csokitojást kapnak a kicsik, a tojásfestés teljesen kiment a divatból... úgy tűnik, ez az evolúciós folyamat iránya, bár remélem, hogy azért nálunk egy darabig még megmarad... nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor a szalonnával fényesítés közben a pirostojás összeégeti az ember ujjait...
A főétel náluk is a bárány... ennyi hasonlóság láttán kezdek gyanakodni, hogy a végén még kiderül, hogy a magyarok igazából az olaszokkal voltak rokonok és nem a finnekkel. Csak tudnám, hogy akkor miért különbözik ennyire a nyelvünk... De lehet, hogy már akkor is a büszke makacsság érzése munkálkodott a magyarokban, és direkt más szavakat használtak ugyanannak a fogalomnak a megnevezésére. És emiatt a makacsság miatt kell fakuló román nyelvtudásomra apelláljak, ha meg akarom érteni ennek a pörgő nyelvű népnek a panaszait...
Egyébként pedig komoly félelmem, hogy jövőre elhervadok... ma ugyanis senki férfiember nem locsolt meg, még csak virtuálisan sem, mindenki el van foglalva a saját bajaival, örömeivel és egyéb kategóriákkal... Na jó, egy ajánlatot kaptam, hogy ha most itt lenne, akkor, de hát versike sehol... Úgyhogy biztos, ami biztos, lefekvéskor azért szórok egy kis parfümöt a hajamra, nehogy már ezen múljon a virulásom... Versikének pedig megteszi majd, amit Tőled tanultam: "Zúg a traktor, szánt az eke... " :) A folytatást gondolom mindenki tudja... :)
Pihenéssel teli napot kívánok Neked holnapra.
Gyógyulj meg, Apu!
vasárnap, április 24, 2011
Mesék apunak Firenzéről 1.
Életem legszomorúbb Húsvétja ez az idei, mert apukám nagyon beteg lett és kórházba került. Elhatároztam, hogy ezentúl naponta írok neki egy bejegyzést, hogy felvidítsam, és kicsit elűzzem a borús gondolatait, mert minél hamarabb elhatározza, hogy meg akar gyógyulni, nem csupán magáért, hanem bátyóért, anyuért és értem is, annál hamarabb tudjuk majd megnézni együtt is az ebben a városban felhalmozott sok-sok szépséget.
A ma reggelem sírással kezdődött és csak az tartotta bennem a lelket, hogy anyu és a testvérem próbáltak nyugtatgatni (minden elismerésem az övék, amiért ebben a helyzetben nem vesztették el az önuralmukat és végig helytálltak, én orvos létemre közel álltam az összeomláshoz), ők győztek meg, hogy az egyedüli hasznos, amit tehetek az, hogy befejezem a sírást, elindulok, keresek egy szép templomot és megköszönöm a Jóistennek, hogy vigyázott apura éjjel és megkérem, hogy tegye ezt továbbra is. Mert szeretnénk még nagyon sok Húsvétot együtt tölteni vele.
Elindultam a Dómhoz, mert kinéztem az interneten, hogy 11 órától lesz ott valami ceremónia, amiből csak az Eukarisztia szót értettem, a többiről pedig feltételeztem, hogy az ünnepi mise része lehet. Hát nem pont így lett. 10:45-kor a térre érve hatalmas tömeg fogadott, meg sem lehetett közelíteni a dómot, rengeteg turista, talán kicsit kevesebb ősi firenzei, és mind a templom bejáratára szegezték a tekintetüket. Legalábbis azt hittem. Látni semmit sem lehetett, egy 3 éves kisfiú közvetített az apukája nyakából olaszul, abból értettem meg, hogy valami egyenruhába öltözött emberek, tollal a sapkájukon masíroznak a templom előtt. Pár perccel később hatalmas dörrenések rázták meg az épületeket, majd tüzijáték fényeit véltem tükröződni a szemközti ház ablakaiban... És ez az éktelen zörej, lövések és egyéb erős hangjelenségek, némi égbe szálló füsttel kísérve még kb 5x megismétlődtek. 
(Helycsere után ennyit sikerült lefotózni.)
Aztán csend lett, taps és elkezdett szétszéledni a tömeg. Eddigre már bezárták a Dóm főkapuját, ezért rájöttem, hogy ma itt mise nem lesz ebben az órában, de azért kicsit próbáltam közelebb menni, hátha mégis... és akkor láttam meg azt a fura építményt, amit mindenki nézett és fényképezett, hát a biztonság kedvéért lefotóztam én is.
Utána megpróbálkoztam még a Santa Maria Novella templommal is, hátha még sikerül ott elcsípnem egy ünnepi misét, de ott 10:30-tól kezdődött és még éppen tartott. Erről is lemaradtam. Eszembe jutott, hogy a közelben kell legyen még a Mindenszentek temploma is (Chiesa Ognisanti) és 12-ig még éppen odaérnék, ha sikerülne eligazodni a térképen...
Egyik útkereszteződésnél épp ellenkező irányba fordultam, mint kellett volna, így viszont hirtelen szemben találtam magam egy fehér ökrök által vont szekérrel, rajta pedig a Santa Maria del Fiore dómnál látott különös szerkezet. Az ökrök valami miatt megtorpantak tőlem 5 m-re, így volt időm elővenni a gépemet és lefényképezni őket (remélem nem én nyújtottam ennyire elrettentő látványt, bár biztos nem volt túl szívderítő a piros orrom és könnyes szemeim - mert a könnyek még folytatódtak útközben is).
A szekeret követve épp az Ognisanti templom bejáratáig értem, ott szenteltvizet osztogattak érdekes harangalakú tartályokban, rajta olaszul, hogy "Istennek Báránya, adj nekünk békét". Mivel 12-től kezdődött egy latin nyelvű ünnepi mise, bementem és leültem egy padba. Egy nagyon idős papbácsi prédikált, apácák énekeltek latinul, maga a prédikáció olasz nyelven volt. Jólesett, hogy legalább a Miatyánkat én is a hívekkel együtt tudtam mondani latinul, az olasz nyelvű megtanulása még folyamatban van.
A nap fénypontja volt, amikor hazafele bandukolva apuval is tudtam váltani pár szót, aránylag jó hangulatban volt, bár utólag kiderült, hogy azért a lelkiállapota ennél ténylegesen lényegesen borúsabb... Remélem apu, hogy mostanra már kicsit mosolyogsz is, hát még ha megtudod a durranások történetét...
Firenzében ugyanis van egy fura szokás (máshol Olaszországban ezzel nemigen találkozni, legalábbis egy olasz szakértő írása alapján), mégpedig Húsvét vasárnapján a robbanó (tüzes) kocsi menete (Scoppio del carro - egyébként ezt írta a Dóm órarendjében is, de én akkor még nem tudtam, hogy eszik, iszák, avagy imádkozzák). A Porto al Prato-tól egészen a Piazza del Duomo-ig tart, a szekéren egy hatalmas kosár található. A kosarat szállító kocsit egy csapat virágfüzérekkel feldíszített fehér ökör vontatja és egy sereg korabeli jelmezbe öltözött katona kíséri. Hát ez ugyebár stimmel azzal, amit én is észleltem, bár az értelmét továbbra sem látom, de majd még beleásom magam a háttérinformációkba.
Egy videót is feltettek erről a tubicára, innen tudtam meg én is, hogy hogyan is nézhet ki ez a ceremónia, ugyanis arról a helyről, ahol gyanútlanul megálltam, nagyjából semmit sem láttam.
Délután még egyszer kimozdultam itthonról, csatlakozott Jelena, a szerb származású kolléganő is, jót beszélgettünk (angolul). Eredetileg a Piazzale Michelangelo-n levő kilátóhoz szerettünk volna feljutni, de mivel az egész napos borús idő után a délutánra kitisztuló égbolt rengeteg embert csábított ki oda, ezért tettünk egy kört és végül a központban sétáltunk. Készítettem pár fotót az alkonyati Arno folyóról, ezekkel búcsúzom mára.
Gyógyulj meg, Apu!
A ma reggelem sírással kezdődött és csak az tartotta bennem a lelket, hogy anyu és a testvérem próbáltak nyugtatgatni (minden elismerésem az övék, amiért ebben a helyzetben nem vesztették el az önuralmukat és végig helytálltak, én orvos létemre közel álltam az összeomláshoz), ők győztek meg, hogy az egyedüli hasznos, amit tehetek az, hogy befejezem a sírást, elindulok, keresek egy szép templomot és megköszönöm a Jóistennek, hogy vigyázott apura éjjel és megkérem, hogy tegye ezt továbbra is. Mert szeretnénk még nagyon sok Húsvétot együtt tölteni vele.
(Helycsere után ennyit sikerült lefotózni.)
Aztán csend lett, taps és elkezdett szétszéledni a tömeg. Eddigre már bezárták a Dóm főkapuját, ezért rájöttem, hogy ma itt mise nem lesz ebben az órában, de azért kicsit próbáltam közelebb menni, hátha mégis... és akkor láttam meg azt a fura építményt, amit mindenki nézett és fényképezett, hát a biztonság kedvéért lefotóztam én is.
Utána megpróbálkoztam még a Santa Maria Novella templommal is, hátha még sikerül ott elcsípnem egy ünnepi misét, de ott 10:30-tól kezdődött és még éppen tartott. Erről is lemaradtam. Eszembe jutott, hogy a közelben kell legyen még a Mindenszentek temploma is (Chiesa Ognisanti) és 12-ig még éppen odaérnék, ha sikerülne eligazodni a térképen...
A szekeret követve épp az Ognisanti templom bejáratáig értem, ott szenteltvizet osztogattak érdekes harangalakú tartályokban, rajta olaszul, hogy "Istennek Báránya, adj nekünk békét". Mivel 12-től kezdődött egy latin nyelvű ünnepi mise, bementem és leültem egy padba. Egy nagyon idős papbácsi prédikált, apácák énekeltek latinul, maga a prédikáció olasz nyelven volt. Jólesett, hogy legalább a Miatyánkat én is a hívekkel együtt tudtam mondani latinul, az olasz nyelvű megtanulása még folyamatban van.
A nap fénypontja volt, amikor hazafele bandukolva apuval is tudtam váltani pár szót, aránylag jó hangulatban volt, bár utólag kiderült, hogy azért a lelkiállapota ennél ténylegesen lényegesen borúsabb... Remélem apu, hogy mostanra már kicsit mosolyogsz is, hát még ha megtudod a durranások történetét...
Firenzében ugyanis van egy fura szokás (máshol Olaszországban ezzel nemigen találkozni, legalábbis egy olasz szakértő írása alapján), mégpedig Húsvét vasárnapján a robbanó (tüzes) kocsi menete (Scoppio del carro - egyébként ezt írta a Dóm órarendjében is, de én akkor még nem tudtam, hogy eszik, iszák, avagy imádkozzák). A Porto al Prato-tól egészen a Piazza del Duomo-ig tart, a szekéren egy hatalmas kosár található. A kosarat szállító kocsit egy csapat virágfüzérekkel feldíszített fehér ökör vontatja és egy sereg korabeli jelmezbe öltözött katona kíséri. Hát ez ugyebár stimmel azzal, amit én is észleltem, bár az értelmét továbbra sem látom, de majd még beleásom magam a háttérinformációkba.
Egy videót is feltettek erről a tubicára, innen tudtam meg én is, hogy hogyan is nézhet ki ez a ceremónia, ugyanis arról a helyről, ahol gyanútlanul megálltam, nagyjából semmit sem láttam.
Délután még egyszer kimozdultam itthonról, csatlakozott Jelena, a szerb származású kolléganő is, jót beszélgettünk (angolul). Eredetileg a Piazzale Michelangelo-n levő kilátóhoz szerettünk volna feljutni, de mivel az egész napos borús idő után a délutánra kitisztuló égbolt rengeteg embert csábított ki oda, ezért tettünk egy kört és végül a központban sétáltunk. Készítettem pár fotót az alkonyati Arno folyóról, ezekkel búcsúzom mára.
Gyógyulj meg, Apu!
Húsvéti üdvözlet
Nem volt kedvem keresgélni a neten, ezért készítettem egy képeslapot (az eper saját fotó, de sajnos hét közepén elfogyott... :) ). Kellemes Húsvéti Ünnepet mindannyiunknak és szeretteinknek!
szombat, április 23, 2011
Lustaság-önuralom : 1-0
A mai napra nem terveztem semmi időigényes feladatot, mivel a tézisfüzetemmel szerettem volna egy kicsit haladni. Itt lóg az orrom előtt a feladatos listámon, 4. pont, ("tézisfüzetet elkészíteni"), az előző hármat már kihúztam és még utána is pár elemet a felsorolásból, ez itt egyedül középen kísért már napok óta...
De hát persze sikerül egy 10 órás alvással indulnom a napnak (ami egyébként nagyon jólesett..), majd reggeli, kávé, egy kis szocializálódás az otthon hagyottakkal és máris nekifogtamhattam volna, ha nem jut eszembe, hogy azért még jó lenne pár olasz nyelvleckét keresgélni a neten. Ez egyébként elsöprő sikerrel zárult, lassan annyi anyagom van a gépen, hogy már rég szenilis öreganyó leszek, és még mindig nyitogathatnám az új anyagokat... Találtam egy nagyon jó filmet a reneszánsz olasz festészetről is, úgyhogy a következő napokban egy órát (na jó, már csak háromnegyedet...) ezzel fogok tölteni. :) 3 hét után először természetesen pont ma kellett levest főznöm, sikerült találni az üzletben olyan zöldségkeveréket, amiben nem volt cukkini, mert az olaszok imádják a híres minestrone levesüket teletömködni vele, nálam viszont a zöldborsóval egy kategóriában mozog: ha kilátástalan, hogy valami más ételhez jussak belátható időn belül, akkor üsse kő, megeszem, de csak a létfenntartás ösztönétől vezérelve.
... aztán egyszer csak hirtelen lelassult Albinó (bár ennek az is lehet az oka, hogy kicsit sokat vártam el tőle tekintve előrehaladott korát és bőszen nyitogattam az ablakokat), úgyhogy 1 óra víruskeresés is zajlott, majd víruskeresés végefele megnyitottam a tézisemet és elkezdtem a 80 oldalból 20-ra lefaragni, szerintem nehezebb tevékenység, mint a fordítottját véghezvinni... Nem túl hosszas küzdelem után valahogy a blogomon kötöttem ki és máris a jelenben járunk és írom a bejegyzést... Na jó, egy cikket azért ma is olvastam, és már ki van nézve a következő holnapra, jóleső érzés, hogy mostanában ilyesmire is jut időm...
... már csak a 4. pontomat kellene valahogy megnyugtatóan letudjam és szép szabályos hullámos vonallal kihúzzam...
De hát persze sikerül egy 10 órás alvással indulnom a napnak (ami egyébként nagyon jólesett..), majd reggeli, kávé, egy kis szocializálódás az otthon hagyottakkal és máris nekifog
... aztán egyszer csak hirtelen lelassult Albinó (bár ennek az is lehet az oka, hogy kicsit sokat vártam el tőle tekintve előrehaladott korát és bőszen nyitogattam az ablakokat), úgyhogy 1 óra víruskeresés is zajlott, majd víruskeresés végefele megnyitottam a tézisemet és elkezdtem a 80 oldalból 20-ra lefaragni, szerintem nehezebb tevékenység, mint a fordítottját véghezvinni... Nem túl hosszas küzdelem után valahogy a blogomon kötöttem ki és máris a jelenben járunk és írom a bejegyzést... Na jó, egy cikket azért ma is olvastam, és már ki van nézve a következő holnapra, jóleső érzés, hogy mostanában ilyesmire is jut időm...
... már csak a 4. pontomat kellene valahogy megnyugtatóan letudjam és szép szabályos hullámos vonallal kihúzzam...
péntek, április 22, 2011
Első szerzeményem...
... pedig én már épp megállapodni készültem volna valahol, de egy ilyen komoly befektetéssel a hátam mögött kénytelen leszek még sokat mászkálni, hogy legalább erkölcsileg megtérüljön... :)
... a kipróbálás egyelőre még várat magára, mert nemsokára indulnom kell a klinikára, ilyenkor szakrendel az egyik kedvenc doktornőm, nem hagyom ki a lehetőséget, hogy láthassak, hallhassak ezt-azt.
... elvégre ezért vagyok most itt... :)
szerda, április 20, 2011
Húsvéti nagytakarítás...
... mivel idén hivatásosok végzik a takarítást a szobámban (ennek a bizonyos kollégiumnak egy nagyon pozitív vonása, bár azért a portörlés mindig megmarad nekem :) ), ezért elhatároztam, hogy az így megspórolt energiámat átstrukturálom és végre a számítógépemen teszek rendet. A korábban 2 számítógépen folytatott munka és a többszöri újratelepítések miatt a káosz egy diszkréten diplomatikus megfogalmazás azokra az állapotokra, amik Albinón uralkodnak. Csak a (mostanában) legfontosabb könyvtáraimban tudom, hogy mi hol van, de ha már a legfrissebb adatbázist kell elővarázsoljam, akkor bizony gondok vannak, kezdődhet a homlok- és agytekervény ráncolás, hogy hol és milyen néven keressem.
... remélhetőleg nem ezzel fog eltelni az egész hétvége, mert azért vannak még más terveim is, és nem mindegyik kapcsolódik a számítógéphez... :)
... remélhetőleg nem ezzel fog eltelni az egész hétvége, mert azért vannak még más terveim is, és nem mindegyik kapcsolódik a számítógéphez... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)