Ez a bejegyzés rövid lesz, Apu, és nem is csatlakozik szorosan Firenzéhez, ezért a 8-ast máskorra tartogatom (ha pedig 7.1-et adtam volna, még azt hihetted volna, hogy az előző bejegyzés fejlesztett változatát kapod kézhez, pedig erről szó sincs :) ). Késő van már, és holnap korán kelek, a csomagom már összekészítve a holnapi 90%-os valószínűségű repülésre (egyedül Albinó hiányzik még belőle, de rá még szükségem van az internetes bejelentkezésre a repülőre, ha a dokitól holnap jó hírt hallok :) ). Érdekes úgy csomagolni, hogy még nem tudom, hol a célállomás - a szülői házban, vagy egyetemi éveim színterén. Na de majd reggel ez is kiderül.
Nem akartam, hogy úgy teljen el ez a nap, hogy nem köszönöm meg meséim másik célszereplőjének (aki nem volt eddig nevesítve, de úgyis tudom, hogy mindennap várja a bejegyzést, kinyomtatja neked és beviszi a déli kávéval és némi ebédkiegészítéssel a kórházba, és gondoskodik rólad, bátyóról és rólam nap mint nap, már sok-sok éve, és cserébe nem vár el semmit, csak szeretetet - és időnként pár Sudokut és lehetőleg 1-2 csomag mogyorót, de a pisztáciának is mindig örül - ) mindazt, amit értünk tesz: szóval köszönök Anyu mindent, és bár ez ritka téma az én blogomban (mert rendszerint saját magammal vagyok elfoglalva benne), de remélem tudod, hogy mindennap hálás vagyok érted. És a kis családunkért. :)
A másik dolog, amit szeretnék írott emlékké alakítani, egy kereken 3 éve történt majális, a Margitszigeten, amit olyan jó lenne egyszer majd megismételni... :)
ÉS csakhogy tudd, Apu, én ma igenis munkával ünnepeltem a munka ünnepét (mivel az ezt megelőző szorgos hétköznapokat valahogy sikerült mindig döntően más tevékenységgel eltölteni)... :)
De te még mindig csak pihenj és...
Gyógyulj meg, Apu!
1 megjegyzés:
Na kiderült már hová repülsz?
Megjegyzés küldése