Életkép 2...

Ülünk egy padon nem messze az Arno partjáról este 8-kor, valami általam nem ismert fa magasodik fölénk,  a távolban autók zaja, hátamon még a hátizsák, máris melegem van a farmerben és csukott cipőben (prevenció a légkondicionált szakrendeléseken), fejünk a papírok fölött szinte összeér, amint próbálok itteni főnököm kérdéseire és lelkes szavaira figyelni a közös projektünkkel kapcsolatban, de mindeközben csak arra az egy firenzei szúnyogra tudok koncentrálni a jobb bokám körül, ami épp most zárkózott fel a sorban az utóbbi 10 percben nagyon boldoggá tett tizenkét társa mögé...