... a szinte otthonban, a kuckó, ahova mindig olyan jó volt visszabújni egy fárasztó nap után 4,5 éven keresztül... csak most nincs rendes internetem, a kábeltévét is sikeresen kiköttettem, amikor felszámoltam átmenetileg az itteni életemet, a telefon is megint süket (ez utóbbi fáj a legkevésbé...).
... egy hétig megint visszasimulok ebbe a környezetbe, bedugom a hűtőt és joghurtokat varázsolok bele, hogy kicsit elhitessem magammal, hogy nemcsak átutazóban vagyok megint...
... felfedezem ismét a rádiót és a Diótörő CD-t, amik a kábeltévé bevezetése óta eléggé háttérbe szorultak...
... szerdáig egyébként úgyis olvasgatásról, pánikról és teljes kétségbeesésről fog szólni minden, utána viszont remélem már főszerepben "idegenvezető" lehetek a számomra is kissé megint ismeretlenné vált városban... :)
... most viszont gyorsan lefekszem, mielőtt az éhség kiűzi az álmot a szememből... a szép nagy hűtőm ugyanis most nem nyújthat enyhülést bánatosan korgó gyomromnak...
1 megjegyzés:
Kitartás, már nincs sok vissza! Gondolni fogok Rád!
Megjegyzés küldése