... bár bevallom, nagyon féltem tőle, de végül összejöttünk, megbarátkoztunk, emléknyomokat hagytunk egymásban és végül most békésen elválunk... jöhet a július, amikor remélem, hogy végre sikerül leküzdeni az utóbbi napok krónikus fáradtságát... csak aludnék, és aludnék, és aludnék.... és amikor épp ébren vagyok, akkor időnként máshova vágyom, leginkább haza... és hiába ismételgetem, hogy csak lazán, ez itt egy más világ, más a mentalitás, de hajt a belémégett utolsó huszonév, időnként az itt is megfelelni vágyás (ami pedig nem fog összejönni, mert mások az elvárások és nem feltétlenül szakmai téren...)
... az unatkozás pedig egyelőre a körülményekre való tekintettel bizonytalan ideig elnapolódik.... :)
... de ti ezen már meg sem lepődtök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése