... tűző napsütés, a San Lorenzo melletti kirakodóvásár zsivaja, frissen megmunkált bőr szaga a levegőben, rengeteg turista, és én, aki próbálok átjutni minél gyorsabban a tömegen, hogy megtaláljam a Szépművészeti Akadémiát.
... az egyik standnál egy férfi szólt utánam angolul, hogy elhagytam valamit és távolabb a földre mutatott.. Mivel ez örök félelmem (és nem először történne meg velem...), ezért megtorpantam, tettem néhány lépést visszafele és hitetlenkedő arckifejezéssel néztem az üres földre, mire megjegyezte, hogy "elvesztetted... a szívemet...". Na erre persze elpirultam szégyenemben, hogy jól rászedtek, és ismét nekilódultam, amikor még hallottam a hátam mögött a pasit, amint mondja, hogy még egy kérdést akar feltenni: honnan vagyok? Oroszországból? Meg sem fordultam, csak a fejemet ráztam meg ahogy mentem előre. Lengyelország? Ukrajna...?
Hát... a beszédemet most nem hallhatta (Amerikában is ezeket sorolták fel kb., de akkor az eltérő akcentus miatt), maradt tehát a külső megjelenés... csak azt nem tudom, hogy ezt most akkor sértésnek, vagy bóknak vegyem...
1 megjegyzés:
:)))))
Megjegyzés küldése