Először is egy vallomás - ma keresztelőre voltam hivatalos és szerettem volna a kisfiúnak valami kis ruhácskát venni, de mivel fogalmam sincs arról, hogy hány hónaposan mekkora fejmérete, illetve egyéb mérete van egy gyerkőcnek, a teljes tanácstalanság miatt végül a nyugdíjkor előtt álló eladó(férfi) segített nekem választani. :) Nagyon más világinak tűnnek nekem ezek az információk, gyermekgyógyászat gyakorlaton is csak a betegségek diagnózisára és kezelésére koncentráltam, az egyedfejlődésre kevésbé... :) Volt már olyan, hogy a kezembe adtak egy pár hónapos csecsemőt és a teljesen idegen laikus (nem egészségügyis) srác odaugrott mellém, hogy a fejét azért tartsam- láttam én, hogy nyeklik-nyaklik, de már nem emlékeztem a jónéhány évvel ezelőtti gyakorlatról, hogy mikortól kezdenek rendesen működni a nyakizmok... ha jobban belegondolok, hajdanán egyszer tanították azt is, hogy kell megfürdetni egy csecsemőt, de ha jót akartok a sajátotoknak, az én kezembe ne adjátok ilyen célból... :)
Nekem kell majd (egyszer valamikor) az a 9 hónap felkészülési idő, amikor utána tudok nézni ezeknek a dolgoknak a neten és a könyvekben. :)
Amikor végül megvolt a vásárlás, nekilódultunk Szöszikével és a GPS-szel a hegynek, mert egy magaslati templomban volt a keresztelő. Jó időben nekiindultam, mert izgultam a parkolás miatt (nem ismerem azt a környéket), így azt sem tudtam, hogy rögtön a templom mellett parkoló is van, így eltartott egy darabig a szombati verőfényes napsütésben a kivonult piknikező városlakók és minimum két esküvői menet miatt, ameddig parkolóhelyet találtam - egy meredek utcában oldalparkolásos megoldással, két autó közé - volt ott egy kis motortúráztatás és füstölgő kerekek, szinte mint a filmekben...;)
A templomig visszafele tartó 10-15 perces séta alatt viszont született pár szabadidős tavaszi kép, ezt szeretném megosztani veletek is. :)
szombat, április 26, 2014
péntek, április 25, 2014
ha minden jól megy...
... holnap még mozogni is fogok, reggelre kinéztem egy spinning-et - remélem túlélem. :)
.... ha így lesz, délután keresztelőre megyek. :)
Alig hiszem el, hogy végre 3 szabad hétvégém lesz egymásután (köztük egy konferenciás részvétel, simán csak nézőként).
Azért még május 1.-ét megkaptam ügyelni, nehogy elbízzam magam...
.... ha így lesz, délután keresztelőre megyek. :)
Alig hiszem el, hogy végre 3 szabad hétvégém lesz egymásután (köztük egy konferenciás részvétel, simán csak nézőként).
Azért még május 1.-ét megkaptam ügyelni, nehogy elbízzam magam...
csütörtök, április 24, 2014
új divat...
... igencsak divatba jött mostanában az online kérdőívek kitöltögetése a neten, egyesek államvizsgát írnak ez alapján (fb-on látom mostanában egyre gyakrabban), máskor saját magadat ismerheted meg még alaposabban (új oldalaidat is felfedezve), ha válaszolsz 100 kérdésre.
... akadnak azért a tudományt előre tolni akaró kérdőívek is: az előbb töltöttem ki egy nemzetközinek szánt, kb 60 kérdésből állót arról, hogy a szerintem mik a legfontosabb kutatási kérdések jelenleg az egyik betegség kezelésére vonatkozóan, amit különösen a szívemen viselek.. Na jó, nyilván nem az én válaszaim fogják megadni a kezdő lökést a tudománynak, de érdekes belegondolni, hogy most Amerikában , Ázsiában, Ausztráliában és Európában is ugyanezekre a kérdésekre nyomogatják a válaszokat a nagyok - és bízzunk benne, hogy nagyobb haszonnal, mint én... :D
... ezek után a youtube-on a következő szám előtt a surveymonkey-t kezdték el nekem reklámozni... .... addig-addig, hogy a végén még meghozzák a kedvemet, hogy meginterjúvoljam a kedves olvasóimat... :)
... hmmm, alaposabban belegondoltam. Jobban járok, ha mégsem. :) A boldog tudatlanság állapotában szeretnék tovább lebegni. :)
... akadnak azért a tudományt előre tolni akaró kérdőívek is: az előbb töltöttem ki egy nemzetközinek szánt, kb 60 kérdésből állót arról, hogy a szerintem mik a legfontosabb kutatási kérdések jelenleg az egyik betegség kezelésére vonatkozóan, amit különösen a szívemen viselek.. Na jó, nyilván nem az én válaszaim fogják megadni a kezdő lökést a tudománynak, de érdekes belegondolni, hogy most Amerikában , Ázsiában, Ausztráliában és Európában is ugyanezekre a kérdésekre nyomogatják a válaszokat a nagyok - és bízzunk benne, hogy nagyobb haszonnal, mint én... :D
... ezek után a youtube-on a következő szám előtt a surveymonkey-t kezdték el nekem reklámozni... .... addig-addig, hogy a végén még meghozzák a kedvemet, hogy meginterjúvoljam a kedves olvasóimat... :)
... hmmm, alaposabban belegondoltam. Jobban járok, ha mégsem. :) A boldog tudatlanság állapotában szeretnék tovább lebegni. :)
egyre több...
... a holt idő az életemben. Ülök a gép előtt, mellettem a szatyrok tele kartonokkal, amiket át kéne nézni, de helyette meredtem bámulom Columbo sokadszor látott régóta ismerős részeit, hallgatom megnyugtató hangját és erre alszom el délután 6-kor, majd 8-kor felébredve tovább téblábolok a lakásban.
... mostmár nagyon kellene megint egy olyan igazi feltöltődős hétvége, kikapcsolt mobillal, kikapcsolt számítógéppel, oly régen volt már az a szabadság... kerek egy hónapja.
... fától fáig... csak a május jöjjön már el, annak is a második hete, amikor talán visszajön egyik kolléganő frissen leszakvizsgázva, és ha csak 10 beteg kartonját kiemeli a szatyromból és magáévá teszi (mármint a felelősséget :) ), máris egy apró kaviccsal kevesebb a lelkemen, és napi 5 perccel kevesebbet fogok bamba bámulással tölteni... és ha azt az 5 percet hasznosan töltöm, akkor még szakmailag is fejlődhetek valamerre... talán...
szerda, április 23, 2014
mai nap - címszavakban
- délelőtt 2 darab 50 perces előadás nálam csak idősebb kollégáknak (nem túlzottan kedvenc témákból)
- utána 1,5 órás gyakorlati oktatás - angolul
- osztályos tevékenység
- tankolás - problémamentesen ;)
- bevásárlás
- 2 óra alvás
- egy bögre eltörése (utoljára az egyetemen törtem el egyik bögrém fülét)
- egy darab kávé kiöntése - szerencsére csak a külső HD-m csücskét érte, nagyobb baj nem lett
Egyre szaporítom a cserepeket mostanában - most már igazán jöhetne az a nagy szerencse... :)
kedd, április 22, 2014
f0gyókúra recept :)
... végy egy adag tegnap sütött karajt, párolj mellé egy adag zöldséget, majd evés közben a tányért a fél térdeden egyensúlyozva borítsd az utolsó egynegyed ennivalót a számítógép alatti szőnyegre.
... ha kitartóan alkalmazod, a hatás nem marad el... csak a szőnyeget kell időnként lecserélni.
hétfő, április 21, 2014
+ egy év virulás :)
Már elkönyveltem magamban, hogy idén semmi sem menthet meg a hervadástól, amikor ügyeletátadás közben berobogott az egyik 75 év körüli férfi(beteg) az orvosiba, és meglocsolt engem és az engem váltó kolléganőt is. :)
Tudom, hogy nem (csak) ezen múlik, de azért jólesett (és megnyugodtam). :)
Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy a szülővárosom után, ahol életem első 18 évét töltöttem, itt éltem/élek a leghosszabb ideje (az egyetemi éveket már meghaladja az itt töltött idő), és ennyi idő alatt nem sikerült kialakítanom magam körül egy olyan baráti kört, ami biztosítaná a minimum feltételeket ahhoz, biztosítva legyen a virulásom évenkénti meghosszabbítása... Ez van akkor, ha a munka mellett magánéletre már nemigen marad energia. És ha még maradna is, cseppet sem könnyű megtalálni a hasonszőrű emberkéket...
Persze van több igazi jó barátom, de ők vagy nőből vannak, vagy messze, de leginkább is. :)
Na de ma már nem borongok többet ezen, mert még két előadást kell véglegesítsek szerdára, és délután azért kimegyek egyet sétálni az egyik barátnőmmel.
vasárnap, április 20, 2014
Húsvéti reggeli :)
... megnyugtatásképp, hogy azért igyekszem a családi ünnepi hangulatot magam köré varázsolni még így munka közben is. :)
szombat, április 19, 2014
péntek, április 18, 2014
...
... most is csak azért vagyok ébren, mert ügyelek és még 4 zárót holnapra meg kell írjak és kinyomtassak.
Húsvét vasárnap az ambuláns kartonhegyeimet fogom rendezgetni- ugyancsak ügyeletben. :) Feltéve ha hagynak.
Azért lesz kis húsvéti hangulat is: apai puszi holnap reggel, közös sonka-tojás-kalács-reggelizés, majd ismét egyedül hallgatnám tenger mormolását, ha lenne itt olyan.
vasárnap, április 13, 2014
péntek, április 11, 2014
álommunkahely akárhány
... a hangversenyen jutott eszembe az egyik legszerethetőbb: triangulum kalapáló egy zenekarban
csütörtök, április 10, 2014
felolvasóest :)
... ha jól emlékszem, életem első felolvasóestjén vettem részt - természetesen nézőként. :) Nagyon jó hangulatban telt, tehetséges író, tehetséges kiadó, kicsit kevésbé tehetséges "riporter", aki folyton magát piszkálta..
... a végén pedig egy helytelen válasszal én nyertem meg a könyvet. :) nem vagyok büszke magamra, de a könyvnek nagyon örülök. :) kár, hogy egyelőre a szépirodalom meglehetősen hátrányos helyzetben szerepel a teendőim listáján, de azért lesz ez még másképp, leszek én még egyszer könyvtáros, és akkor sorra veszem a polcomon a könyveimet/és a mostani kiadóét... :D
... a végén pedig egy helytelen válasszal én nyertem meg a könyvet. :) nem vagyok büszke magamra, de a könyvnek nagyon örülök. :) kár, hogy egyelőre a szépirodalom meglehetősen hátrányos helyzetben szerepel a teendőim listáján, de azért lesz ez még másképp, leszek én még egyszer könyvtáros, és akkor sorra veszem a polcomon a könyveimet/és a mostani kiadóét... :D
kedd, április 08, 2014
Szöszike és a madarak
... kifejezetten fárasztó dolog a madarak Szöszike iránti imádatát kezelnem: minden nap, amikor munka után a fák alatti parkolóba érek, újabb 3-5 madárk@kival van több Szöszike mindenféle fertályán- időnként a kilincsen, néha a lámpán, a többi átlagos helyet már nem is sorolom. Amikor szabadságon voltam, több, mint egy hetük volt a madaraknak, hogy akcióba lendüljenek: az eredmény láttán lemondtam az automata autómosóról, mert esélytelennek láttam, hogy ezt csak úgy egy automata gépezet klasszikus üzemmódban leszedje, mondhatni rá voltak sülve a pöttyök a teljes autóra.
Gondoltam egy merészet és nagyot és a Tesco-ban található kézi mosót választottam, gondoltam, hogy nem lehet olyan nagy ördöngösség autót mosni, másoknak is sikerült, nekem miért is ne... ?
A habfújót sikerült úgy elindítani, hogy nem a jó csőre tippeltem és emeltem ki a tartóból, amikor bedobtam az aprót. Szerencsére könnyen rájöttem a hibára, mert a kezemben tartott cső szárazon maradt, egy másik tartóból viszont elkezdett ömleni a hab le a földre. Ezért csak revideálni kellett a csöveket és már mehetett a habszórás. Utána kefés mosással próbáltam lesikálni a maradványokat az autóról, de ezt még két ilyen kör után sem sikerült maradéktalanul teljesíteni (viszont itt-ott habos is lettem és a nadrágomra is jutott bőven víz), akkor viszont rájöttem, hogy már csak egy darab 200 ft-osom van (és az automata csak 100-as és 200-as érmével működik), az autó pedig még csupa hab. Reménykedtem, hogy egy öblítés biztos mindent megold, de valamilyen fura okból kifolyólag azért bőven maradt hab mindenhol. Ekkor adtam fel az önállóságot, és döntöttem a segítségkérés mellett: egy autó épp szemben parkolt és a tulajdonosa elég gyakran pillantgatott felém a kínlódásaim közben. Váltattam vele még aprót egy kör öblítésre és örömmel elfogadtam, amikor felajánlotta a segítségét, mert "egy ideje már látta, hogy nem vagyok túl gyakorlott az autómosásban, de nem mert odajönni hozzám, mert félt attól, hogy tolakodásnak veszem" (pedig ha tudná, hogy én már rögtön az elején elfogadtam volna a segítséget... :) ). Végül a második kör öblítést már ő végezte el, habtalanította az autót és utána megkérdezte, hogy van-e törlőm, mert utána ő le szokta még törölni a vizet. Én mondtam neki, hogy eredetileg ki akartam az autóval állni a napra, hogy megszáradjon (nekem ez annyira magától értetődőnek tűnt...), de aztán büszként megmutattam neki a konyhai papírtörlőt is, amit az autóban tartok - az a sajnálkozó pillantás, amit rám vetett, szinte varázsolt néhány szőke tincset a frizurámba... :) És elővette a saját kis kütyüjét (olyan, mint amivel a jeget kaparom le az autóról, csak rövid a nyele :) ) és azzal húzta le a vizet az autóról... hát ennyivel is okosabb lettem (bár néhány nap múlva, amikor kinyitottam a csomagtartót, rájöttem, hogy egyszer régebb én is vettem olyasmit, és végig nálam volt).
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy autómosás terén is jelentős előrelépést tettem. :)
Vajon mi lesz a következő Szöszike továbbképző lecke?
Gondoltam egy merészet és nagyot és a Tesco-ban található kézi mosót választottam, gondoltam, hogy nem lehet olyan nagy ördöngösség autót mosni, másoknak is sikerült, nekem miért is ne... ?
A habfújót sikerült úgy elindítani, hogy nem a jó csőre tippeltem és emeltem ki a tartóból, amikor bedobtam az aprót. Szerencsére könnyen rájöttem a hibára, mert a kezemben tartott cső szárazon maradt, egy másik tartóból viszont elkezdett ömleni a hab le a földre. Ezért csak revideálni kellett a csöveket és már mehetett a habszórás. Utána kefés mosással próbáltam lesikálni a maradványokat az autóról, de ezt még két ilyen kör után sem sikerült maradéktalanul teljesíteni (viszont itt-ott habos is lettem és a nadrágomra is jutott bőven víz), akkor viszont rájöttem, hogy már csak egy darab 200 ft-osom van (és az automata csak 100-as és 200-as érmével működik), az autó pedig még csupa hab. Reménykedtem, hogy egy öblítés biztos mindent megold, de valamilyen fura okból kifolyólag azért bőven maradt hab mindenhol. Ekkor adtam fel az önállóságot, és döntöttem a segítségkérés mellett: egy autó épp szemben parkolt és a tulajdonosa elég gyakran pillantgatott felém a kínlódásaim közben. Váltattam vele még aprót egy kör öblítésre és örömmel elfogadtam, amikor felajánlotta a segítségét, mert "egy ideje már látta, hogy nem vagyok túl gyakorlott az autómosásban, de nem mert odajönni hozzám, mert félt attól, hogy tolakodásnak veszem" (pedig ha tudná, hogy én már rögtön az elején elfogadtam volna a segítséget... :) ). Végül a második kör öblítést már ő végezte el, habtalanította az autót és utána megkérdezte, hogy van-e törlőm, mert utána ő le szokta még törölni a vizet. Én mondtam neki, hogy eredetileg ki akartam az autóval állni a napra, hogy megszáradjon (nekem ez annyira magától értetődőnek tűnt...), de aztán büszként megmutattam neki a konyhai papírtörlőt is, amit az autóban tartok - az a sajnálkozó pillantás, amit rám vetett, szinte varázsolt néhány szőke tincset a frizurámba... :) És elővette a saját kis kütyüjét (olyan, mint amivel a jeget kaparom le az autóról, csak rövid a nyele :) ) és azzal húzta le a vizet az autóról... hát ennyivel is okosabb lettem (bár néhány nap múlva, amikor kinyitottam a csomagtartót, rájöttem, hogy egyszer régebb én is vettem olyasmit, és végig nálam volt).
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy autómosás terén is jelentős előrelépést tettem. :)
Vajon mi lesz a következő Szöszike továbbképző lecke?
vasárnap, április 06, 2014
gyorsan leszavaztam :)
és mostmár kezdődhet a munka, apuváró takarítás, bevásárlás, és hétfőnemváró ambuláns karton nézegetés, kérelem- és záróírás.
... délutántól kiegészítve a választási részeredmények hallgatásával...
Eseménydús nap várható. :)
... délutántól kiegészítve a választási részeredmények hallgatásával...
Eseménydús nap várható. :)
szombat, április 05, 2014
szerda, április 02, 2014
közös lónak..
.. túrós a háta. Ezt azt hiszem többet nem felejtem el. Olyanba, hogy légyszi csak ezt a labort vedd le a betegnek, aztán menedzseljük tovább, többet nem megyek bele...
... és tényleg be kell vezessek valami szigorú rendszert a munkámba...
hétfő, március 31, 2014
frissen és üdén...
.. indítottam ma a szakrendelést, legalábbis én azt hittem, hogy meglátszik rajtam, hogy most szinte 1,5 hétig széles ívben elkerültem mindent, ami szellemi munka.
Erre a 6. beteg, aki végre már ismerős is volt arcból, megjegyezte, hogy látszik rajtam, hogy fáradt vagyok...
Hát ennyit az üdeségről. :) Mondjuk biztos jobb esélyekkel indultam volna, ha nem pont mostanában esedékes az óraátállítás, de így egyszerűen esélytelen, hogy egyszer már kisimultan induljak munkába.
vasárnap, március 30, 2014
a nagy túlélő :)
Január közepén kaptam ajándékba, néhány hetet jósoltam neki tekintettel a korábbi itthoni "virágéletbentartó" akcióimra, de legnagyobb meglepetésemre eddig kitartott, még a 1,5 hetes szabadságom után is életben van: ezért gyorsan lefotóztam, hogy megörökítsem ezt a bravúrt.
Az persze jó kérdés, hogy fog-e még valaha virágozni, ha most apránként lehullatja a szirmait. Ez is egy elég kritikus pont ugyanis az orchideák életében...
Az persze jó kérdés, hogy fog-e még valaha virágozni, ha most apránként lehullatja a szirmait. Ez is egy elég kritikus pont ugyanis az orchideák életében...
péntek, március 28, 2014
megmérettem...
.. és kevésnek találtattam.
Kb. 7 év után kitették a blogom szűrét a transindex.ro-ról, ahova hajdanán tudtom nélkül, de legnagyobb meglepetésemre kerültem fel... Amúgy a törlés még 2013 decemberben történhetett, ott szakad meg az archiválás, de én csak most vettem észre - ebből is látszik, milyen intenzíven nézem a statisztikákat... :)
De nekem így is jó.
Kb. 7 év után kitették a blogom szűrét a transindex.ro-ról, ahova hajdanán tudtom nélkül, de legnagyobb meglepetésemre kerültem fel... Amúgy a törlés még 2013 decemberben történhetett, ott szakad meg az archiválás, de én csak most vettem észre - ebből is látszik, milyen intenzíven nézem a statisztikákat... :)
De nekem így is jó.
csütörtök, március 27, 2014
nosztalgia... :)
.. vagy inkább - emlékek rögzítése az utókor (és magam számára)...
A kifolyt paradicsomlés napon történt, még mielőtt a paradicsomlét készítőjétől beszereztem, hogy épp indulni készültem volna hozzá és családjához vasárnapi ebédre, amikor meglepődve konstatáltam, hogy az autóm megint nem nyílik a gombok nyomogatására, és a riasztó fénye sem világít... épp úgy, mint amikor 3 nappal Szöszike megvásárlása után először merítettem le teljesen az akkut. És mivel kétszer ugyanazt a hibát nem követem el (általában) és az előző ominózus eset után akkumulátort cseréltem és azóta mindig figyelek a lámpák kikapcsolására, ezért néhány percig nem is tudtam felfogni, hogy mi okozhatta ez alkalommal a teljes áramtalanságot... Aztán rájöttem az ablaktörlők függőleges pozícióba dermedését látván, hogy ezúttal bizony az előző esti viharban és esőben parkoláskor az ablaktörlőket hagytam bekapcsolva, amik ezek szerint egész éjszaka törölgették még az ablakot -kilefulladásig... újabb dolgot tanultam meg (Szöszike képzés lecke n+1), hiába áramtalanítom az autót, ha az ablaktörlő úgy marad, bizony jómunkásemberként teljesíti a feladatát tovább- egy adott pontig.
... és mivel az autóm továbbra is megőrizte azt a jó (de ugyanakkor meglehetősen bosszantó) szokását is, hogy ilyenkor minden ajtó teljesen lezár és kulccsal nem is lehet kinyitni, kivéve a csomagtartót, így megint kezdetét vette a szomszédok számára meglehetősen szívderítő látvány, ahogy ünnepi ruhában ki-be mászkálok a csomagtartón keresztül a vezetőülésre, hogy felnyissam a motorháztetőt a későbbi "bikáztatáshoz"... egyszer ugyebár már fontolgattam, hogy veszek ilyen kábelt és esetleg egy kis akkut is, amivel magam is meg tudom oldani a problémát, de utána úgy döntöttem, hogy úgysem lesz hasonló problémám a közeljövőben.
Hát lett. Vasárnap ebédidőben. Eredmény: az összes interneten elérhető autómentő vélhetően lehalkította a telefonját és emiatt végül a barátaimat kezdtem el hívogatni. Ez vezetett végül eredményre, mert kiderült, hogy időnként a taxisok segítenek hasonló esetben. A kedvenc taxitársaságomat felhívva elárulták, hogy van ilyen szolgáltatásuk is, az "indítás", ami kerek 3000 ft-ba kerül és végül is félórán belül "szikrát kaptam" és indulhattam ebédelni a barátaimhoz...
.. hát itt a mese vége... a tanulság pedig egy mondattal feljebb. :)
A kifolyt paradicsomlés napon történt, még mielőtt a paradicsomlét készítőjétől beszereztem, hogy épp indulni készültem volna hozzá és családjához vasárnapi ebédre, amikor meglepődve konstatáltam, hogy az autóm megint nem nyílik a gombok nyomogatására, és a riasztó fénye sem világít... épp úgy, mint amikor 3 nappal Szöszike megvásárlása után először merítettem le teljesen az akkut. És mivel kétszer ugyanazt a hibát nem követem el (általában) és az előző ominózus eset után akkumulátort cseréltem és azóta mindig figyelek a lámpák kikapcsolására, ezért néhány percig nem is tudtam felfogni, hogy mi okozhatta ez alkalommal a teljes áramtalanságot... Aztán rájöttem az ablaktörlők függőleges pozícióba dermedését látván, hogy ezúttal bizony az előző esti viharban és esőben parkoláskor az ablaktörlőket hagytam bekapcsolva, amik ezek szerint egész éjszaka törölgették még az ablakot -
Hát lett. Vasárnap ebédidőben. Eredmény: az összes interneten elérhető autómentő vélhetően lehalkította a telefonját és emiatt végül a barátaimat kezdtem el hívogatni. Ez vezetett végül eredményre, mert kiderült, hogy időnként a taxisok segítenek hasonló esetben. A kedvenc taxitársaságomat felhívva elárulták, hogy van ilyen szolgáltatásuk is, az "indítás", ami kerek 3000 ft-ba kerül és végül is félórán belül "szikrát kaptam" és indulhattam ebédelni a barátaimhoz...
.. hát itt a mese vége... a tanulság pedig egy mondattal feljebb. :)
szerda, március 26, 2014
az igazi
Patch Adams (Hunter Doherty "Patch" Adams) - a POTE honlapról beszerezve. :)
Ha egyszer nagyon elszánom magam, még az is lehet, hogy lefordítom ezt a Patch Adams szócikket a wikipédián magyarra, csak mert az élete megérdemli, hogy azok is elolvassák, akik nem tudnak angolul. De ha valaki ebben megelőzne, én azt sem bánnám. :)
Ha egyszer nagyon elszánom magam, még az is lehet, hogy lefordítom ezt a Patch Adams szócikket a wikipédián magyarra, csak mert az élete megérdemli, hogy azok is elolvassák, akik nem tudnak angolul. De ha valaki ebben megelőzne, én azt sem bánnám. :)
kedd, március 25, 2014
jártamban-keltemben... Hotelek Moldvában.
Hotel Eden***, Campulung Moldovenesc (Moldvahosszúmező)
Hotel Moldova, Iasi (Jászvásár)
Csak hogy lássátok, azért nemcsak csendben, de mozgásban is vagyok... :)
Hotel Moldova, Iasi (Jászvásár)
Csak hogy lássátok, azért nemcsak csendben, de mozgásban is vagyok... :)
szerda, március 19, 2014
kedd, március 18, 2014
"Happy" magyarokkal
Tegnap este az igazi és egyedi Patch Adams előadásának végén és ma reggel az autóban is ez a szám szólt:
Elhatároztam, hogy egy darabig ezentúl minden reggelt ezzel a számmal indítok, hogy könnyebben túltegyem magam a hajnali ébresztés okozta stresszen. :)
Egyébként pedig még kettőt kell aludni és kezdődik a szabadság. Csak már holnap este lenne...
Elhatároztam, hogy egy darabig ezentúl minden reggelt ezzel a számmal indítok, hogy könnyebben túltegyem magam a hajnali ébresztés okozta stresszen. :)
Egyébként pedig még kettőt kell aludni és kezdődik a szabadság. Csak már holnap este lenne...
vasárnap, március 16, 2014
péntek, március 14, 2014
morog...
.. ma kimorogtam magam egy jó időre (legalábbis most így érzem, kifáradva, de jólesően).
.. de ha továbbra is annyi emberi hülyeséggel találkozom, mint a napokban, tényleg keresek egy olyan helyet, ahol nem kell kommunikálni emberekkel, azon aggódni, hogy ki hogy értelmezi a gyógyszerszedést, illetve a "lássa orvos az adott elváltozást" felszólítást (amire egyesek a férjüket küldik maguk helyett a háziorvoshoz, hogy az írjon fel valamit), és keresek egy szakmát, ahol el lehet titkolni az eddigi éveket és csendben tenni a dolgomat úgy, hogy senki ne szóljon közben hozzám.
.. mai befutó állás: házvezetőnő a némasági fogadalmat tett remeténél (aki lehetőleg vízen és kenyéren akarjon élni...).
.. de ha továbbra is annyi emberi hülyeséggel találkozom, mint a napokban, tényleg keresek egy olyan helyet, ahol nem kell kommunikálni emberekkel, azon aggódni, hogy ki hogy értelmezi a gyógyszerszedést, illetve a "lássa orvos az adott elváltozást" felszólítást (amire egyesek a férjüket küldik maguk helyett a háziorvoshoz, hogy az írjon fel valamit), és keresek egy szakmát, ahol el lehet titkolni az eddigi éveket és csendben tenni a dolgomat úgy, hogy senki ne szóljon közben hozzám.
.. mai befutó állás: házvezetőnő a némasági fogadalmat tett remeténél (aki lehetőleg vízen és kenyéren akarjon élni...).
szerda, március 12, 2014
napi aktuális vers
Garai Gábor: Jókedvet adj
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
---------------------
ez az, amit napról napra egyre jobban elveszítek magamból...
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
---------------------
ez az, amit napról napra egyre jobban elveszítek magamból...
hétfő, március 10, 2014
félreolvasás :)
"Transamerica" amerikai filmdráma helyett "Transzaminázok"...
... éreztem, hogy valami nem stimmel.
vasárnap, március 09, 2014
spontán ébredés...
... 3 hete a ma reggel lett volna az első alkalom, amikor nem kell legkésőbb 6:40-kor kipattanjak az ágyból, mert ügyelni/dolgozni kell menni. Erre 6:22-kor kinyílt a szemem, rácsodálkozott a kivilágosodott szobára és mivel 20 percig nem tudtam rendesen visszaaludni (egyszer elnyomott ugyan a buzgalom, de akkor épp havas tájon egy gleccserbe készültem belecsúszni, amiben ugyan forró víz volt, de tudtam, hogy nincs erőm onnan kihúzni magam...), úgyhogy inkább felkeltem. Az is igaz,hogy tegnap este 10-kor már édesdeden aludtam, mert egyszerűen már képtelen voltam nyitva tartani a szememet.
... ha már így alakult, hasznos és eseménydús napot tervezek, csak vidám zenékkel a háttérben, belvárosban mászkálósat és bevásárlósat és még misére is elmegyek.
Mindenkinek szép vasárnapot! :)
Uff.
hétfő, március 03, 2014
... és most
... be az ágyba 5 kötelezően elolvasnivaló cikkel meg egy bögre teával (mostanában jobban ébren tart, mint a kávé), holnap reggelre kellene elkészüljön a hétvégi előadásom és véglegesítsem egy betegem esetbemutatóját, akit nem én fogok bemutatni. Lehet fogadni, meddig bírom az ágyban fekvést és nemalvást... :) én kb 25-30 percre tippelek.
... az előadás holnap reggelig befejezésére pedig per pillanat semmi reális esélyt nem látok.
hétfő reggel... :)
Most találtam Szabó László "Hétfő reggel" című számát. :) Nagyon igaz.
A mai nap nagyon fárasztóan indult, megtűzdelve egy undok beteg általi morgással: nem rám szórta átkait, hanem az asszisztenciára, mert várnia kellett egy akut beteg, egy másik kolléga és azok miatt a betegek miatt, akikkel még életemben nem találkoztam és próbáltam kiszűrni a zűrös történeteikből a hogyan továbbakat (nála pedig már úgy tűnik, hogy sikerült egy működő kezelést beállítanom, mellesleg táppénzen van és majd egy hónap múlva akar visszamenni dolgozni)... ez mindig nagyon megvisel, részben ezért is érzem naponta 3x, hogy jó lenne más munkahely után nézni, unok már bocsánatot kérni, ha várni kell rám (és még véletlenül sem azért, mert unatkozom és a körmöm reszelgetem a betegekkel való foglalkozás helyett...). Utána még jött egy kis invazivitás is, amit szintén nagyon utálok, amint a beteg fölé hajoltam, elöntött az adrenalin és éreztem, hogy elkezd remegni előbb a hasi aortám, majd a kezem is átveszi ezt a ritmust. Szerencsére akkor már jó helyen voltam és végülis sikerült a beavatkozás, de nekem ez akkor is akkora lelki trauma, mintha saját magamon végezném el - hmm, nem, annál is nagyobb... Volt azért jó dolog is úgy a nap végére (nem beszélve arról, hogy ma sikerült itthon felejteni a mobilomat, ezért sokkal csendesebben telt a nap :) ), az egyik betegtől kaptam egy írószert, amin a keresztnevem szerepel, és azt írja a dobozon (sablonszöveg), hogy varázslatos a személyiségem. ;) hát nem elbűvölő? :) és a beteg megköszönte, hogy ennyit foglalkozom vele. Pedig csak teszem a dolgom.
A mai nap nagyon fárasztóan indult, megtűzdelve egy undok beteg általi morgással: nem rám szórta átkait, hanem az asszisztenciára, mert várnia kellett egy akut beteg, egy másik kolléga és azok miatt a betegek miatt, akikkel még életemben nem találkoztam és próbáltam kiszűrni a zűrös történeteikből a hogyan továbbakat (nála pedig már úgy tűnik, hogy sikerült egy működő kezelést beállítanom, mellesleg táppénzen van és majd egy hónap múlva akar visszamenni dolgozni)... ez mindig nagyon megvisel, részben ezért is érzem naponta 3x, hogy jó lenne más munkahely után nézni, unok már bocsánatot kérni, ha várni kell rám (és még véletlenül sem azért, mert unatkozom és a körmöm reszelgetem a betegekkel való foglalkozás helyett...). Utána még jött egy kis invazivitás is, amit szintén nagyon utálok, amint a beteg fölé hajoltam, elöntött az adrenalin és éreztem, hogy elkezd remegni előbb a hasi aortám, majd a kezem is átveszi ezt a ritmust. Szerencsére akkor már jó helyen voltam és végülis sikerült a beavatkozás, de nekem ez akkor is akkora lelki trauma, mintha saját magamon végezném el - hmm, nem, annál is nagyobb... Volt azért jó dolog is úgy a nap végére (nem beszélve arról, hogy ma sikerült itthon felejteni a mobilomat, ezért sokkal csendesebben telt a nap :) ), az egyik betegtől kaptam egy írószert, amin a keresztnevem szerepel, és azt írja a dobozon (sablonszöveg), hogy varázslatos a személyiségem. ;) hát nem elbűvölő? :) és a beteg megköszönte, hogy ennyit foglalkozom vele. Pedig csak teszem a dolgom.
vasárnap, március 02, 2014
szombat, március 01, 2014
életképek...
.. ezúttal én életem képe.
Évente egyszer eljutok a kozmetikushoz, hogy korábbi vöröses hajam megbarnulási tendenciáját nem követő szempilláimat megfestessem, hogy legalább kicsit kiemelje (amúgy) csodaszép tekintetemet (mert a női praktikáktól nekem sajnos megfájdul a fejem). Ez idén szerda este történt meg.
Csütörtökön reggel bemegyek a nővérszobába valamit kérni, néznek rám mindahányan töprengve, reggel még néhányszor beleszaladok ezekbe a merengő tekintetekbe, majd kb 1,5 óra múlva az egyik nővér már nem bírja tovább, bejön utánam az orvosi szobába és megkérdezi, hogy minden rendben, mert hogy valahogy furcsán nézek ki, csak nem vagyok beteg...? Mindannyian észrevették és megbeszélték egymás között, hogy valahogy megváltoztam...
Hát ennyit a megszépülésemről... betegnek néznek... és még fizettem is érte... :)
szombat, február 22, 2014
ügyeletben...
... termelési vezető helyett temetkezési vállalkozót olvastam ...
... amúgy pont a Csereblog sorsával próbálok zöld ágra vergődni - végleg, vagy csak átmenetileg...
... hogy írjak úgy a bennem kavargó gondolatokról, ha még magamnak sem merem/tudom megfogalmazni, nemhogy az engem olvasóknak...?
... kommunikációból elégtelen.
szombat, február 15, 2014
Maszk volt, maszk nincs
péntek, február 14, 2014
szombat, február 08, 2014
Pollo grigliata
En kis naiv, grillcsirkét kértem vacsorára... :)
Holnap pedig irány vissza Közép (Vagy Kelet - nézőpont kérdése - leginkább másoké) Európába.
péntek, február 07, 2014
szerda, február 05, 2014
kedd, február 04, 2014
mai plusszaim
... 1. létezik műszaki ügyelet és működik is, mert amikor sikerült kizárni magam az orvosi szobából ügyelet során (a kulcs nálam volt, csak a zár romlott el, naná hogy az én fennhatóságom alatt), akkor félórán belül kijött egy látásból ismerős srác és kicsit szétszedte az ajtót és teljesen szétszedte a zárat, de utána be tudtam jönni és hőn szeretett Öcsikémet ismét kezembe kaphattam.
... 2. S. néni 80+ betegem imádkozni fog értem, hogy ne pottyanjon le a repülő, amivel csütörtökön Olaszországba megyek kongresszusra és azóta is ezen aggódik a nővéreknek - ezek után én is kicsit kezdek aggódni, de S. néni imáival felettem bízom benne, hogy nem érhet baj... :)
... 3. Kis Angyal titulust is begyűjtöttem ma (pedig én tudom...)... :)
vasárnap, február 02, 2014
mai befutó állás
... a feedly 'content crafter'-t keres. Nekem ismeretlenül is tetszik az állás, bár kicsit aggasztó, hogy a 'crafter' szóra a gúúgel fordító nem talál semmi magyar megfelelőt. Másodállásban akkor a 'crafter' magyar megfelelőjét is szívesen keresném - mondjuk évekig. ;)
a mai + :)
megvan A Dalból a második kedvencem is (Szécsi Böbe és Saci), bár az élőadásban kicsit kevésbé hangzott jól (ilyen fiatalon élőben ennyi ember előtt nem is csoda, ha lámpalázas az ember - lánya), de az alábbi verzióban engem megfogott:
szombat, február 01, 2014
mai +
valahol el kell kezdeni, előbb csak apróságokkal, aztán várjuk, hogy megnőjenek a pozitívumok.
... kifejezetten örömöt okozott, hogy az ónos esőben épségben hazavezettem, parkoltam és még csak nem is izgultam (nem egyedül ültem az autóban, ez is segített azért kicsit :) ).
január...
... rettenetesen gyorsan elszaladt, pedig máskor mindig ez szokott lenni a nyúlós, ragadós, el nem múlni akarós hónap. Most viszont egyik feladatot követte a másik, egyik ügyeletből csúsztam a másikba, és ha a gépemre nézek, azt látom, hogy itt a rettegett február, 1 kongresszus, amin szerepelnem is kell és még neki sem fogtam felkészülni rá, egy továbbképzés, amin végre csak békés szemlélődő leszek, és talán még egy továbbképzés, bár akkor már kitör a felkelés a munkahelyemen. Szeretek továbbképződni, csak ne kellene miatta a szakrendeléseket ide-oda tologatni, bezsúfolni egy hétre hármat, hogy aztán délután 7-kor úgy kidőljek hét közepén, hogy másnap hajnalban ébredek.
... most elgondolkoztam, hogy miféle pozitívumot tudnék felsorolni így hirtelen-hamarjában a mai napról, de minduntalan a még hátralevő pályázati anyag írásának nyomasztó gondolata tolul elő innen onnan agybugyraimból, ezért tovább nem is töröm azt a cseppet, ami még maradt. :)
... majd holnap kitalálok valamit - ha kialudtam magam.:)
kedd, január 28, 2014
.. bár...
... zökkenőmentesen zajlott a ma reggeli buszozás (még egy sort nosztalgiáztam is a buszokon), de azért kifejezetten örülök, hogy a műtét sikerült és Szöszikém gyógyultan távozott az autókórházból. :)
... már hetek óta fontolgatom, hogy mégiscsak megfogadjam-e 2014-re, hogy minden napra keresek valami pozitívumot és megírom a blogomon: a ma reggeli csapkodós hangulatom (hülye adminisztratív útvesztők, tényleg belefáradtam) azonban arra késztet, hogy még mindig ne foglaljak álláspontot arról, hogy akarok-e még egy újabb gondot (még ha ilyen banális és talán pozitív hatású) a nyakamba venni...
... hát ennyi mára. Jóccakát!
hétfő, január 27, 2014
francia percek :)
... azt még hadd meséljem el, hogy ma reggel végre elküldtük a folyóirat szerkesztőnek emailben a felkérésre megírt, tegnap éjjel 1-kor befejezett cikket, amit egy szegény (nálam sokkal szorgalmasabb és precízebb) PhD hallgatóval hoztunk nagyjából össze (ő a nagyját, én az apraját), némi felsőbb utasítás alapján módosítgatva, de tényleg meglehetősen szabad kezet kapva. Erre délután 5-kor kapok egy színtiszta francia nyelven írott emailt a cikkel kapcsolatban (majd még hármat egymásután ugyanezen a nyelven)... még szerencse, hogy létezik már a gúúúgel fordító, így nagyjából sikerült megfejteni, hogy mit is szeretnének velem kommunikálni - franciául ugyanis egy bűvös mondatot tudok csak... :) na jó, kettőt. :D
... szerintem el sem tudják képzelni, hogy létezik olyan ember, aki a folyóiratukban akar publikálni angolul és mégsem tud franciául... :)
Szöszikém pedig beteg...
... ma délután bekerült az autókórházba, egy napra befektették: akutan jelentkező motorhiba jelzés hátterében trafóbetegséget diagnosztizáltak, műtéti beavatkozás szervcserével holnapra várható. Ez még belefér (az eddig megtett kilométereibe a taxis véleménye alapján, és még a pénztárcám is talán megbírja), csak épp holnap megint buszozni kell, oly sok idő után először és erre a városra egyáltalán nem jellemző hidegben. :) Remélem azért időben odaérek, mert a fagy és a hó a tömegközlekedésen is rajta hagyta a nyomát... és ezek után holnap még szakrendelés is...
... mai aktuális legvonzóbb állás: teázóban pultos.
Dal 2014
... én már az első válogatáson megtaláltam az idei kedvencemet. :)
Kicsit Zoránra emlékeztet, de az nem baj. :) Persze még van 2 előválogató, ahol még jöhetnek további kellemes meglepetések. :)
Kicsit Zoránra emlékeztet, de az nem baj. :) Persze még van 2 előválogató, ahol még jöhetnek további kellemes meglepetések. :)
szombat, január 25, 2014
megvolt....
... az első frissen hullott nagy mennyiségű hóban és hófúvásban vezetésem a tegnapi napon, illetve ma ki is kellett bányásszam Szöszikét a hó alól... ha ilyen lesz a tél további része, akkor meglesz a rendszeres napi testmozgás...
... egyébként ettől a friss hóban első alkalommal vezetéstől már hónapok óta rettegtem titokban, de így felügyelettel jóval kevésbé volt traumatizáló, mint ahogy magamban előre elképzeltem. Egy fóbia tehát félig- meddig leküzdve, de azért nagyon várom a hó és latyakmentes tavaszt... :) amúgy is tavaszi lány vagyok, de amióta autóm lett, már nem látom a télben a romantikát... :)
csütörtök, január 23, 2014
szerda, január 22, 2014
ki a kicsit
nem becsüli... :-)
indul az új (i) fejezet az életemben - remélhetőleg nem fertőz meg annyira, mint bátyót és még néhány ismerőst... :-)
szombat, január 18, 2014
orrszelelés helyzetjelentés :)
... még mindig életben vagyok, és az egyik oldal már rendesen szelel, hála a rengeteg mézes-citromos teának, C-vitaminnak, antibigyónak és nem utolsó sorban a fejem gyakori gőzölésének, aminek hála az éjszakákat szabad felső légutakkal tudtam végigaludni (napközben persze visszatér még mindig a taknyolás-orrfújás-dohányosokat megszégyenítő kutykorékoló köhögés - lehet benne azért némi munkahelyi komponens is, de nemcsak... :) ). Persze ezeket a napokat is végigdolgoztam, aranyos volt, ahogy a betegeim aggódva kérdezgették a maszk fölötti arcterületemet fürkészve, hogy vagyok és jobbulást kívántak. :)
... szóval úgy néz ki, a végső győzelem mégiscsak az enyém lesz. Bárcsak a kartonhegyemmel folytatott küzdelemben ilyen jól állnék, de ott azt hiszem, közeleg a végső vereség, összeomlik az ingatag rendszer...
... már csak azt kell kitaláljam, hogyan NE szóljon az egész 2014-es évem csak a munkáról (bár ha végül összeomlik a rendszer, úgyis keresgélhetek más munkát - már van is pár ötletem, ma este például egy könyvesüzletben szeretnék árufeltöltő lenni)...
hétfő, január 13, 2014
addig kísértettem a sorsot...
... hogy végül csak összejött egy rendes becsületes felső légúti fertőzés, némi hörghuruttal és gyanított orrmelléküreg gyulladással. Úgyhogy mától antibigyót kezdtem szedni, mert rájöttem, hogy nélküle még hosszú ideig eltarthat (mindenre a mézes-citromos tea sem képes), azonban dolgozni ettől még be kell járni, mert mostanában kicsit elfogytak a kollégák, nemigen ajánlgatja senki spontán, hogy menjek haza és vissza se jöjjek, ameddig meggyógyultam.
... szóval most a levegővétellel vagyok elfoglalva (némi cikkírással megfűszerezve), amikor épp nem alszom, akkor gyötör a lelkiismeret furdalás, hogy miért nem haladok kellőképpen. Foghatnám az agyam csökkent oxigénellátására, de sajnos a betegség előtt sem ment fényesebben, úgyhogy valami hihetőbb kifogást kell találjak...
szombat, január 11, 2014
csütörtök, január 09, 2014
egy kis csodazene
ma először nem irigyeltem a szimfonikus zenekarok zenészeit a tehetségükért és hogy a zenélés jelenti a mindennapi tevékenységüket...
ma a változatosság kedvéért a kosztümbe öltözött fiatal lányokat irigyeltem, akiknek a mindennapi tevékenységet az ajtó mellett állás és jegyellenőrzés jelenti, utána pedig leülhetnek és hallgathatják a koncerteket... na jó, biztos csak részmunkaidőben, de akkor is... ;)
ma a változatosság kedvéért a kosztümbe öltözött fiatal lányokat irigyeltem, akiknek a mindennapi tevékenységet az ajtó mellett állás és jegyellenőrzés jelenti, utána pedig leülhetnek és hallgathatják a koncerteket... na jó, biztos csak részmunkaidőben, de akkor is... ;)
hétfő, január 06, 2014
péntek, január 03, 2014
el sem hiszitek
... mennyire nincs kedvem holnap visszaindulni a másik életembe és megint nekifogni a munkának... tudom, hogy örülnöm kellene, hogy élek és dolgozhatok, de némi szorongással tölt el a tudat, hogy hétfőtől ismét minden visszazökken a régi kerékvágásba, megint beindul a mókuskerék: osztályos betegek, ambulancia, vizsgáztatás, oktatás, cikkírás, ügyeletek.
... 2014 egyik feladata az lesz, hogy megtanuljak ezeknek örülni - előreláthatóan meg kell majd keményen dolgoznom ezért...
... a másik feladat az lesz, hogy megtanuljak minden egyébnek örülni - ez tűnik jelenleg a könnyebb dolognak.
csak úgy kószálgatok...
... a neten (tanulmányúti pályázatírás helyett) és számos apró kincsre bukkantam, mint például az alábbi rövidfilmre is arról, hogy (általában) hogyan működnek a férfiak és a nők:
:))
:))
szerda, január 01, 2014
vasárnap, december 29, 2013
friss tanulsag
informatikusokkal ne kezdj el borozgatas kozben politikarol beszelni, mert ugyis csak te johetsz ki antidemokratikuskent az ugybol... szerencsere legalabb a bor finom volt.
péntek, december 27, 2013
életelixír :)
... reggel óta itthon, 2 óra alvás után meg is házszentelve (szerencsére idén gyorsan ment és nem kérdezték meg, hol járok iskolába - lehet, hogy az öregedés csalhatatlan jele ez már...?), anyai húslevest ebédelve, amitől (nem beszélve kedvenc csirkecombjaimról) úgy érzem, hogy az utóbbi hetek feszültsége gyorsan elillant, és nagyon bízom benne, hogy nem fog ugyanilyen gyorsan vissza is illanni...
... délután pedig hosszú idők óta először befejeztem egy könyvet, tegnap vonatozás közben kezdtem el igazán olvasni (előtte vagy 3 héttel már beleolvastam, de akkor valahogy nem jött össze az, hogy hosszabb időt is töltsek mellette) és ma délutánra ki is végeztem. Mosolyka könyve volt ez, amiről már meséltem egy korábbi bejegyzésemben, úgy érzem, hogy igazán jót tett, javított kicsit a szemléletemen az élet(em)ről. Jó lenne kicsit többet élni és örülni annak, hogy létezem. Amúgy pont ma olvastam, hogy egy amerikai tanulmány alapján az orvosok 2/3-ának vannak negatív érzelmei a munkájával kapcsolatban, úgyhogy nem én lógok ki egyedül a sorból. Én sem morognék annyit, ha kicsit többet foglalkozhatnék a szakmával és kevesebbet azzal, hogy olyan témákban írogatok cikkeket, amik pont nem fedik le a gondozott betegeim 85%-át... És emiatt nem lenne folyamatosan az az érzésem, hogy nem tudok eleget és emiatt esetleg valami nagy dolgot elnézek.
Na de a mai könyv és eddigi életem tapasztalatai alapján mindennek megvan a maga oka, csak győzzem kivárni a megvilágosodást. :)
Lassan elkezdek visszatekintgetni az elmúlt 1 évre (amint kialszom magam). Az már biztos, hogy felejthetetlen marad nagyon sok vonatkozásban... :)
szerda, december 25, 2013
járványos süteményosztogatás...
.. egy hét alatt a harmadik nővér hoz nekem hatalmas adag süteményt és állítólag nem azért, mert nem nézik ki belőlem, hogy nem tudnám én is elkészíteni (bár nem rejtem a véka alá, hogy a mások által a konyhában töltött időt én rendszerint alvásra használom fel és emiatt a szakácsművészetem még nem érte el a csúcsát... :) ).
... a titok nyitja lehet, hogy abban rejlik, hogy mindhárom hozzátartozójának vagy magának a nővérnek a kezelésébe belecseppentem akarva-akaratlan.
... lehet, hogy inkább üzem- és hozzátartozó- orvosi pályára kellene lépnem...
... a héten egyszer már szomorúan konstatáltam, hogy az egyik szoknyámat, amit nemrég vettem és nyilvánosan még nem is viseltem, egy darabig már biztos nem is fogom, mert a cipzár megmakacsolta magát azon a helyen, ahova a tele tál tiramisu felugrott...
... erről pedig eszembe jutott gyerekkorom egyik slágere, gyorsan meg is hallgatom. :D
... a titok nyitja lehet, hogy abban rejlik, hogy mindhárom hozzátartozójának vagy magának a nővérnek a kezelésébe belecseppentem akarva-akaratlan.
... lehet, hogy inkább üzem- és hozzátartozó- orvosi pályára kellene lépnem...
... a héten egyszer már szomorúan konstatáltam, hogy az egyik szoknyámat, amit nemrég vettem és nyilvánosan még nem is viseltem, egy darabig már biztos nem is fogom, mert a cipzár megmakacsolta magát azon a helyen, ahova a tele tál tiramisu felugrott...
... erről pedig eszembe jutott gyerekkorom egyik slágere, gyorsan meg is hallgatom. :D
24 óra...
... múlva, ha minden igaz, már útban leszek hazafele, igaz, hogy nem autóval, mint az alábbi örök Chris Rea kedvencben, hanem vonattal, de úgy is nagyon jó lesz. :)
... addig már csak a mai ügyelet és a holnap reggelikapkodós-kétségbeesős-rohangálós csomagolászás van hátra.
Ho-ho-hóó és jupiáéééé. :D
... addig már csak a mai ügyelet és a holnap reggeli
hétfő, december 23, 2013
ébredéseim...
..anime figurákkal életre keltve (pisztoly nélkül, de egyébként kb. így kell elképzelni). :)
vasárnap, december 22, 2013
szombat, december 14, 2013
ígérgetek...
... ezúttal valószínűleg ismét a lehetetlent, vagyis hogy megírok egy fél cikket ma és holnap...
... Sors, nyiss nekem tért (=küldj nekem múzsát, rengeteg kitartást, friss elmét, és akaratot, hogy ne kelljek fel a székből folyamatosan)
kedd, december 10, 2013
nem túl büszke...
... ma este sikerült megírnom (=összecsapnom) két bejegyzést a hivatalos blogomba, elvileg lett volna rá 2 hónapom, de mire való akkor az utolsó (utáni) pillanat... Ha végetér a pályázat, ami miatt írom, valószínűleg törölni fogom az egész blogot, mert nem vagyok rá büszke, hogy a nevem alatt fut... és persze ma este (utolsó nap, leadási határidő) láttam, hogy újabb szabályok születtek a legutóbbi beszámoló küldéshez képest, amit persze már nem lehet betartani... persze ezt 10 napja elküldték, de kinek volt ideje el is olvasni azt az egy darab emailt...
... azért még mindig bízom, hogy ez a káosz eloszlik egyszer a búrám fölül/körül/belül... :)
péntek, december 06, 2013
egy élet...
... ami sokak életét megváltoztathatja...
Néhány napja a fbook-ra egy fárasztó nap után belépve épp egy állásajánlatra akartam rákattintani, amikor teljesen véletlenül felfigyeltem egy ismerős által ajánlott cikre. Ez volt az a cikk, elkezdtem olvasni és a végén már elszorult a torkom, és meg sem tudtam volna szólalni anélkül, hogy ne kezdjek el sírni... amiatt, hogy megsajnáltam őt, és még inkább amiatt, hogy nyomorultul éreztem magam, mert még így is némi irigységet éreztem, mert ő már megtalálta azt, amit én oly gyakran elveszítek, nevezetesen a lelki nyugalmat, az elégedettség és boldogság érzetét és a célt a szemeim elől... Szégyen, tudom, nem is vagyok büszke rá, hiszen gyakorlatilag minden alaptényező megvan hozzá: szeretnek a szüleim és néhány hozzám közelálló ember, mozog kezem-lábam, van fedél a fejem felett). Viszont elkezdtem olvasni Mosolyka blogját és megvásároltam a most megjelent, "Te döntesz" című könyvét is, ma este már neki is fogtam. :)
... mostantól igyekszem nem elfelejteni, hogy "Én döntök".
csütörtök, december 05, 2013
amiért tényleg megéri (időnként)...
... ma ismét úgy jöttem át az ambulanciáról, hogy ebből az egészből nagyon elegem van és lassan ideje lenne valami könnyebb/más/nagyon nagyon más munka után nézni (erre kinyitom a postaládámat és egy németországi állásajánlat virít benne úgy, hogy nem is kerestem, a jelenlegi fizetésem kb. 8x-osáért - hmm hmm, a sors keze lenne...?)
... és akkor délután 6-kor az ügyeletes orvosi szoba nyitott ajtaján keresztül két betegem ezt a kis tányért hozta egy kis hatórai teával, mert a bennfekvés során bevezették ezt a szokást a kórtermükben és ezt velem is szerették volna megosztani...
... és kaptam 3 angyalkát, hogy vigyem haza magammal és akasszam fel otthon a karácsonyfára.
... ezek azok a pillanatok, amik adnak egy kis erőt, hogy szombaton is visszajöjjek ügyelni, holott már most is azt érzem, hogy több energiám nemigen maradt erre a hónapra, pedig még csak most kezdődött el.
hát igen...
.... a vacsora azért kiadósabb lett... ;)
ez most egyébként fel van fordulva, de mobilról nem mindig sikerül a megfordítós mutatvány - mint ahogy most sem. :)
ebéd :-)
na de a vacsora rendelve lesz, mert ügyeletben nem sajnálom a bevitt kalóriát... jó lesz búfelejtőnek.... :-)
szerda, december 04, 2013
nagy fene köd van...
hát... tényleg ekkorát még nem is láttam... legalábbis errefele - mert otthon hajdanán láttam ennél vastagabb tejfölt is... :) még vezettem is benne egyszer... :)
vasárnap, december 01, 2013
Harkány, Hotel :-)
csapatépítő jellegű ifjúsági szakmai nap. Következtetés: mi, fiatalok, nagy többségben nagyon jófejek vagyunk... :-) csak lehetőleg ezt ne nőjük ki...
újabb szerelem a láthatáron....
... azzal ámítom, hogy ha lenne nekem egy ilyen kis kütyüm, akkor a hajnali 2 különböző időpontú csengetést és az anyai kedves telefonálást (ami gondolom neki kevésbé jól esik :) ), valamint utána ágyból vérző szívvel kikászálódást le tudnám cserélni egy mosolygós üde ébredésre...
... bár azért megszólalt bennem a kisördög, hogy ismerve magamat, valószínűleg olyan mélyen és komplexen van bennem kódolva a kora hajnali ébredési képtelenség, hogy nincs az az emberi találmány, ami ezt felülírhatná vagy ezen segíthetne... :)
kedd, november 26, 2013
én nem vagyok paranojás...
... de a postás szerint engem napközben rendszerint nem lehet otthon megtalálni, viszont késő délután szoktam egy szürke VW Polóval hazaérni a munkából...
... az előbbit még értem, hogy ki lehet találni, de ezt az utóbbit ugyanbiza honnan tudja, hisz soha nem a posta előtt haladok el hazafele, és a hátsó udvarban parkolok (már ha sikerül olyan parkolóhelyet találni, ami az én ízlésemnek kellően szellős...)?
... és a küldeményeket is mindig a postán veszem át, mert ugyebár mindig elmarad a nagy találkozás...
... fölöttébb gyanús...
... az előbbit még értem, hogy ki lehet találni, de ezt az utóbbit ugyanbiza honnan tudja, hisz soha nem a posta előtt haladok el hazafele, és a hátsó udvarban parkolok (már ha sikerül olyan parkolóhelyet találni, ami az én ízlésemnek kellően szellős...)?
... és a küldeményeket is mindig a postán veszem át, mert ugyebár mindig elmarad a nagy találkozás...
... fölöttébb gyanús...
hétfő, november 25, 2013
hóóóó
... ma vezettem először Szöszikét hóban, szélviharban. Ez életem második havas körülmények között megtett autóútja, az adrenalint felpezsegtette, de ahogy kinézek az ablakon és látom, hogy folyamatosan havazik és hózáporozik, holnap azt hiszem még izgalmasabb lesz a helyzet...
... hajaj, úgy látszik, hogy nem elég a betegek miatt izgulni, még ez is....
... és egy mosoly a végére: kaptam egy 4 évvel nálam idősebb gyakornokot magam mellé.... :) aranyos, lelkes, és... hazámbeli..:)
... hajaj, úgy látszik, hogy nem elég a betegek miatt izgulni, még ez is....
... és egy mosoly a végére: kaptam egy 4 évvel nálam idősebb gyakornokot magam mellé.... :) aranyos, lelkes, és... hazámbeli..:)
szombat, november 23, 2013
teve
... 2400 napja tevegel a tevém a sivatagban... 5 nap híján 2 hónappal azután keltettem őt (virtuális) életre, hogy megérkeztem ebbe az ismerős ismeretlen országba. és nagyjából teljesen ismeretlen városba... mennyi minden történt, mennyi minden változott ezalatt az idő alatt...
... és még mindig alig ismerem a várost ... és az embereket ... és a céljaikat... és a céljaimat.
... és még mindig alig ismerem a várost ... és az embereket ... és a céljaikat... és a céljaimat.
hétfő, november 18, 2013
apró kis jelek...
... arra, hogy néhány napra el kellene menni szabadságra:
- Múlt heti szakrendelésen férfibeteg ül előttem, kérdezgetem a panaszairól, majd buzgón jegyzetelve és a monitorra bámulva megkérdezem: "spontán vetélés, trombózis, tüdőembólia...?" Csak akkor eszméltem fel, amikor az asszisztensnőm elkezdett hangosan nevetni, a férfi pedig előbb elkerekedett szemmel bámult rám, majd elmosolyodott és megjegyezte, hogy eddig ugyan nem alakult jól a napja, de végre van egy kis kedve mosolyogni...
- Egy pályázati beszámolóhoz kértek határidőre egy absztraktot, amit ugye be is küldtem, amint arról egy korábbi megjegyzésemben elbüszkélkedtem... egy héttel később jött egy udvarias e-mail, hogy a csatolmány sajnos lemaradt (kb 5-6 éve nem követtem el hasonló bakit..).
- ... majd a csatolmány elküldése után 2 nappal egy újabb udvarias email, hogy az absztraktot ugyan megkapták, de megkérnének, hogy kicsit rövidítsem le, mert a maximális 700 karaktert kicsit túlléptem (5083 karakter...). Hát igen, elnéztem pöttyet a dolgokat és a szavakat számolgattam karakterek helyett (szavakból egyébként 700 alatt lettem volna... :) )...
- a hétvégén pedig egy vendéget folyamatosan a vezetéknevén szólítottam a keresztneve helyett, merthogy mindkettő férfinév (pedig kb 20 éve ismerem az illetőt...)
kedd, november 12, 2013
én igazán...
... nem vagyok emberkerülő, de két napja rájöttem, hogy ami eddig 4 évig elválasztott a munkahelyem a szobámtól (nevezetesen hogy elég eldugott helyen van, másik épületegyüttes, messze az osztálytól, ezért 2-3 havonta jutottam fel virágot öntözni - meglehetősen strapabíró növényeim vannak, naná), pont az, ami most visszacsábít és 2 napja ismét itt öltözök, napközben betegfelvételek között itt dolgozgatok és csakazértsem hagyom, hogy én legyek a telefonoskisasszony, két lábon járó pecsét és információs pult egyszemélyben. :)
... igazi felüdülés - már csak feleannyira zsong a fejem, mint eddig.
szombat, november 09, 2013
új fajta kihívás..
Jelentem, egyelőre úgy érzem, hogy alulmaradtam a szemhéjtussal folytatott küzdelmemben, igaz még korai megjósolni a harc végső kimenetelét, mert most először próbáltam életemben használni ezt az izémizét. Egy 15 perces youtube-os gyorstalpaló tanfolyam után fél óráig kenegettem fel és törölgettem le a monoklinak imponáló foltokat, szerencsére szürke tust választottam, így egy kicsit kevésbé szembetűnő a próbálkozás - eredménye...
Emellett vásároltam még 3 szoknyát, amit megfelelő felsővel kombinálva lehet előadást is tartani, de dolgozni járni is lehet benne (igaz az egyik miatt kénytelen leszek a kritikus helyeimről kb 2 cm-t lebiciklizni, de legalább van, ami motiváljon:) ). Lassan ideje a farmer-póló-síkabát-hátizsák kombinációt lecserélni valami megfontoltabbra, hogy felnőtt öntudatos embernek nézzenek és annak is érezzem magam...
Tudom jól, hogy a változások belülről kell jöjjenek, de úgy érzem, az már egy kiindulópont, ha a tükörből nem a magam sápadt árnyképe néz vissza...
péntek, november 08, 2013
ti ééértitek....?
... ezelőtt kb. egy hónappal kaptam egy november 8.-i határidőt (azaz mai napot), emailben kellett egy kitöltött excel file-t visszaküldeni a megadott e-mail címre. Halasztgattam, halasztgattam (amint az általában lenni szokott), és ma este 9-kor végre nagy keservesen nekifogtam kitölteni, el is küldtem, erre 1 percen belül érkezett az out of office válaszüzenet, hogy november 6-8 között az illető nem tartózkodik az irodában, majd csak november 11.-én fogja megnézni az e-mailjeit... akkor mi értelme volt ennek a nagy kapkodásnak? Lehetett volna hétfő is a határidő, nem...? :)
... mondjuk olyan szempontból jó, hogy hétvégén legalább végre nem fog ott kísérteni ez a kipipálásra váró feladat (csak a maradék néhány- száz)... :)
hétfő, november 04, 2013
ma...
... szegény apura zúdítottam minden, a medicinába, mint nekem való hivatás, illetve magamba vetett kétségemet, ami részben a lassan krónikussá váló fáradtságból, sikerérzés hiányából, egyre növekvő terhelésből és felelősségből adódik.
... igyekszem többet nem panaszkodni - ha mégis visszatér ez az időnként ellenállhatatlan kényszer, akkor viszont tényleg el kell gondolkozzak azon, hogy itt bizony változtatni kell: helyet és/vagy foglalkozást (mert az életszemlélet váltás egyszerűen nem megy)...
... az ember 7-8 évente úgyis továbblép... én nemrég töltöttem be itt a 7. évemet. Leírva még hátborzongatóbb...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)