.. egy hét alatt a harmadik nővér hoz nekem hatalmas adag süteményt és állítólag nem azért, mert nem nézik ki belőlem, hogy nem tudnám én is elkészíteni (bár nem rejtem a véka alá, hogy a mások által a konyhában töltött időt én rendszerint alvásra használom fel és emiatt a szakácsművészetem még nem érte el a csúcsát... :) ).
... a titok nyitja lehet, hogy abban rejlik, hogy mindhárom hozzátartozójának vagy magának a nővérnek a kezelésébe belecseppentem akarva-akaratlan.
... lehet, hogy inkább üzem- és hozzátartozó- orvosi pályára kellene lépnem...
... a héten egyszer már szomorúan konstatáltam, hogy az egyik szoknyámat, amit nemrég vettem és nyilvánosan még nem is viseltem, egy darabig már biztos nem is fogom, mert a cipzár megmakacsolta magát azon a helyen, ahova a tele tál tiramisu felugrott...
... erről pedig eszembe jutott gyerekkorom egyik slágere, gyorsan meg is hallgatom. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése