... még a fizika törvénye is sújtja...
Nem elég, hogy a nyugodt, nagytakarításra és cikkírásra szánt hétvégémen egy kis hiánypótlás miatt be kellett mennem a munkahelyemre, (és kétszer kellett visszafordulnom a buszra rohanás közben, mert valamit minduntalan ott felejtettem... ), és még egy főnöki röpke személyes megbeszélés is összejött az írás kapcsán, de amikor ezek után egy kis szíverősítőnek szánt, eddig még bontatlan krémlikőrért nyúltam a hűtőbe, kiderült, hogy 4 fokon szilárd halmazállapotot ölt és nem lehet távozásra bírni az üvegből... ezért most vágyakozó szemekkel bámulom, és várom, mikor kóstolhatom meg végre. :) ... és mikor hozza meg a lelkesedésemet a munkára...
... bár lehet, hogy ahhoz valami töményebbre volna most szükség. :)
... vagy egy kis hókuszpókuszos önszuggesztióra...
... vagynemistudom...
szombat, július 25, 2009
péntek, július 24, 2009
Barátkozom... :))
A nap gondolata az egyik otthoni hírportálon:
"Megszülettél, és amikor eljön a pillanat, vendégeskedésed befejeződik e bolygón. E két pillanatot nem határozhatod meg, ám amit közöttük teszel, abban az Idő lehet a barátod és lehet az ellenséged. Intézd úgy, hogy a barátod legyen! (Crane, Frank, századeleji amerikai író)"
...a jelek szerint egy darabig azért még eltart, ameddig az Időt is megszelidítem, egyelőre még inkább csak köszönőviszonyban vagyunk. :)
"Megszülettél, és amikor eljön a pillanat, vendégeskedésed befejeződik e bolygón. E két pillanatot nem határozhatod meg, ám amit közöttük teszel, abban az Idő lehet a barátod és lehet az ellenséged. Intézd úgy, hogy a barátod legyen! (Crane, Frank, századeleji amerikai író)"
...a jelek szerint egy darabig azért még eltart, ameddig az Időt is megszelidítem, egyelőre még inkább csak köszönőviszonyban vagyunk. :)
szerda, július 08, 2009
Várom...
... hogy teljen az idő és indulhassak haza a következő busszal, ismét eltötyögtem a napot, pedig nem volt megállás, reggeli helyett egyből az ebéddel indítottam, és mégis úgy tűnik, hogy az ebéd is túl nagy luxus, az arra szánt időt is valami másra kell felhasználni. Persze a megoldás az lenne, amit mindenki sugall, hogy kevésbé aprólékosan, felére szűkített kérdéskörrel és intenzívebben terelgetve a szemben ülő fél barokk körmondatait... biztos ez is lesz a vége, hisz jövő héttől lesznek olyan napok is, amikor rám szakad a lenti részleg és több fronton is helyt kell állni, de kicsit félek, hogy a rohanásnak ki issza meg a levét...
remélem senki...
és remélem nem késem le a buszt, de akkor most rohanáááás... :)
remélem senki...
és remélem nem késem le a buszt, de akkor most rohanáááás... :)
hétfő, július 06, 2009
Hétvégi képek... :)
... egy kis fény és árnyék...
...béke és nyugalom...
... és meghittség...
...a megszokott rohanásban. :)
...béke és nyugalom...
... és meghittség...
...a megszokott rohanásban. :)
csütörtök, június 25, 2009
Megint ügyelet...
...és megint első, ezúttal osztályon. És persze napok óta a háttérben ennek a tudata nyomaszt, kicsi vagyok és kezdő, és úgy szeretnék okos lenni és tapasztalt... és még olyan nagyon messze vagyok mindezektől.
Remélem, hogy a szombati esküvőn a boldog ifjú pár képe helyett nem a saját kínos pillanataim fognak a szemeim előtt lebegni.
Szóval kérem holnap rámgondolni, persze tsupa tsupa szeretettel...;)
Remélem, hogy a szombati esküvőn a boldog ifjú pár képe helyett nem a saját kínos pillanataim fognak a szemeim előtt lebegni.
Szóval kérem holnap rámgondolni, persze tsupa tsupa szeretettel...;)
szombat, június 20, 2009
Egy hét után...
.. ismét előkerült a kisbőrönd, a hozott ajándékok helyére kerültek az itthon kapottak, amelyek kicsivel több helyet foglalnak el, úgyhogy némi fizikai erőbehatásra is szükség lesz a lezáráskor, plussz egy 60-as évekbeli belgyó könyv, amiben jópár hasznos gyakorlati információt találtam, úgyhogy cipelem magammal, hátha egyszer erre is ráérek. :)
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
péntek, június 19, 2009
... és hogy...
... még véletlenül se higgye senki, hogy a szüleim a történet végkifejleteként megtakarított pénzt megkönnyebbülve betették a bankba kamatozni, hogy az angyalka még recesszió idején se érkezzen üres kézzel Karácsonykor, örömmel súgom meg, hogy az anyu által kinézett nyári kosztüm immár egyre vénülő személyem ruhatárát bővíti, sőt bátyó is megszponzorizált egy csodaszép inggel.
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
csütörtök, június 18, 2009
Meglepetés...
Kicsit nehezen tértem magamhoz a meglepetésből, amikor ma a fogorvos kijelentette, hogy nem fogad el pénzt a munkájáért... amikor értetlenkedve ránéztem, és megjegyeztem, hogy messze még az idő, amikor én szakrendelni fogok és viszonozni tudom a szívességét, csak annyit mondott, hogy ő sem tudta meghálálni felesége orvosának a munkáját és így adja tovább a labdát nekem, cselekedjek majd én is hasonlóképp... :)
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
szerda, június 17, 2009
Az idei...
... szülinapi ajándékom remélhetőleg maradandó lesz, ugyanis két napi fogkezelés árában egyeztem ki a szüleimmel... :) Szegény anyu még valami kosztümöt is kinézett a jeles alkalom kapcsán, de szerintem a számla holnapi bemutatkozása után ő is belátja, hogy a nyárnak úgyis lassan vége, és mégiscsak bölcsebb döntés vastagabb ruházatba fektetni - Karácsony táján. ;)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
kedd, június 16, 2009
Szobornosztalgia...
Az elmúlt napokban tett körútjaink egyikén viszontláttam egyik kedvenc szobromat, amit gyerekfejjel egy alkalommal nagy művészi gonddal le is rajzoltam, amikor épp rámtört az alkotási kényszer. :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
vasárnap, június 14, 2009
Lázulok...
... már 1 egész napja és próbálom kideríteni, hogy milyen aktív pihenési lehetőségek vannak a hirtelen jött szabadság maximális kihasználására. A szobabicikli csak egy félig sikerült ötlet, bár megfontolandó a napi beiktatása, hiszen negyedóra tekerés után már a végrendeletem sürgős megírását fontolgattam (és ez sajna csak 5 km-t jelentett megtett távban, tehát a fizikai erőnlétem jelenleg még a kültakarómnál is haloványabb...)...
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
szerda, június 03, 2009
Köszönöm...
... az elmúlt napok számos jókívánságát, köszöntőjét. :) A válaszok is folyamatban vannak, már az "a" betünél járok... :))) Addig is, amíg az emailem megtalál Benneteket, húzzatok egy szál virágot a csokorból és érezzétek magatokat megpuszilva. :)
kedd, május 19, 2009
... és böhöm nagy szívás...
... hogy a kárbaveszett órák miatt a főnök még le is szedi a fejedet, hogy addig is nem az ő legfontosabbnak ítélt (de azért nem egyedüli, mert azért közbe-közbe érkeznek még roppant sürgető feladatok) munkájával foglalkoztál... vasárnap... délután...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
hétfő, május 18, 2009
Kárbaveszett órák...
... azok, amelyeket vasárnap kora délutántól estig azzal töltöttél, hogy egy termék leírását fordítottad angolról magyarra, mert "sürgős" címszóval passzintották oda neked, majd hétfőn valaki odasúgja, hogy menetközben kiderült, a termékhez mellékeltek magyar leírást is...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
szombat, május 16, 2009
Mai horoszkópom...
"Bár a mai napja sok tekintetben kedvezőbb lesz, mint a tegnapi, még mindig nem az igazi. Sok minden nyomja a lelkét, és nem tudja, hogy szabaduljon meg a nyomasztó gondolatoktól. Az még soha nem jutott az eszébe, hogy kiírja magából? Az Ikrek nemcsak a beszédben, hanem az írásban is tehetségesek, s a lelki hasznon túl soha nem érzett örömet okozhat az írás. Próbálja ki."
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
kedd, május 12, 2009
Jelek :)
Egész nap evési kényszer gyötör, bár délben meleg kétfogásos ebédet eszem, legalább napi 1-1,5 liter vizet megiszom (a betegeknek egy szót sem, mert mindig megdorgálom őket, ha nem fogy el legalább 2 liter naponta..), két kávéval sem érzem magam üdének...
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
vasárnap, május 10, 2009
Kissé bonyodalmasan...
... de ma voltam szavazni, és pár hónap szünet után megint lerománoztak. Az, hogy erdélyi magyar, az arckifejezésükből és átlagéletkorukból megítélve nem szerepelt a kedves egybegyűltek szótárában...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
csütörtök, május 07, 2009
Azért talán csak...
... előre araszolok a "dudományosságban", mert a nővér a héten az osztályon fellelhető mindkét mellkasi panaszos beteg miatt engem ugrasztott... mondjuk szívesebben specializálódnék "kis lábujj átmeneti fájdalma" szindrómára, ha lehet választani... hmmm, nem lehet?... jól van na, azért próbálkozni csak lehet... ;)
szerda, május 06, 2009
hétfő, május 04, 2009
Most már ...
.. az is kiderült, hogy bár este 11-kor rendszerint már alszom és empirikus alapon a napi 7-7,5 óra alvás kötelező az akadozó, nyikorgó, de azért még esetenként logikus asszociációkra képes agyi tevékenységhez, de az éjszakai ügyeleti stressz képes ezeket az alapszabályokat felülírni és nyitva tartani a szememet hajnalig. Igaz, hogy két óra alvás azért összejött első ilyen tapasztalatom során (ezek a bevetések továbbra sem tartoznak az 50 legkedveltebb tevékenységem közé), úgyhogy lehet, hogy kissé elfogult ez a bejegyzés... :) Tény és való, minden egyes találkozás az emberiség fehér köpeny nélkül mászkáló képviselőivel újabb és újabb tapaszatatokat eredményez és mindegyik után a felismerést, hogy soha többet ezt és így és majd legközelebb ezt meg azt másképp teszem... lehet, hogy egy külön kis blogban, titkosíttatva kellene vezessem ezeket a felismeréseket, mert gyanítom, hogy messze még a lista vége és már olyan homályosnak tűnnek a pár hónapja történtek...
Egyedül az Alzheimer kórom virágzik töretlenül, na meg a szétszórtságom lépett III. stádiumba... A IV. stádiumban valószínűleg megszánnak és kapok egy árnyas kis szobát valahol a hegyoldalban, szülőhelyemhez közel, 24 órás diszkrét felügyelettel... Már csak az a kérdés, hogy még idén, vagy már csak jövőre szippanthatom be az otthoni fenyvesek friss illatát...
Mert arra, hogy lelki békére leljek és végre összeálljanak a gondolatok a fejemben egy egységes egésszé, egyre kevesebb esélyt látok...
Na de történnek még csodák... :)
Egyedül az Alzheimer kórom virágzik töretlenül, na meg a szétszórtságom lépett III. stádiumba... A IV. stádiumban valószínűleg megszánnak és kapok egy árnyas kis szobát valahol a hegyoldalban, szülőhelyemhez közel, 24 órás diszkrét felügyelettel... Már csak az a kérdés, hogy még idén, vagy már csak jövőre szippanthatom be az otthoni fenyvesek friss illatát...
Mert arra, hogy lelki békére leljek és végre összeálljanak a gondolatok a fejemben egy egységes egésszé, egyre kevesebb esélyt látok...
Na de történnek még csodák... :)
hétfő, április 27, 2009
Elcserélnék...
... egy darab fájdogáló, szétzilált gondolatokkal tele fejet egy megfontolt, optimális döntéshozatalra képes, medicinát oda-vissza fújó, valamint 6.-10. érzékkel is megáldott kobakra. :) És vissza csak csütörtökön adnám, mert szerdán második bevetésem lesz... naná, hogy izgulok...
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
csütörtök, április 16, 2009
A fejem fölött...
... egy egész fúvószenekar próbál...
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
hétfő, április 13, 2009
Liccs-loccs gondolatok...
... a napi mérleg alapján úgy tűnik, hogy még egy évig kibírom elhervadás nélkül... :)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
kedd, április 07, 2009
Azt mondják...
... hogy amitől az ember (legjobban) fél, az bekövetkezik. Éppen ezért határozottan állítom, hogy nem félek életem első holnapi felvételes ügyeletétől, optimistán indulok neki és igenis minden rejtett betegséget diagnosztizálok (ha van, ha nincs)...
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
péntek, április 03, 2009
...
Aggodalmaim közepett titkon beköszöntött a tavasz... :) Talán a lelkemnek is jót tesz majd ez a sok virág és zöld fű...
kedd, március 24, 2009
Ó meg A
... 4 napja szedem az omega 3-at, lazacolajos kiszerelésben, na persze nem költöztem eszkimókákhoz az olajért, csak a sima kapszulás megoldást iktattam be az életembe. :)
Szóljatok, ha érezhető a hatás, egyelőre sem okosabbnak és összeszedettebbnek nem érzem magam, sem a hideget nem viselem jobban. Lehet, hogy az omega csak a titok egy része és kell még valami, ami az agysejtjeim és belső hőközpontom aktivációjához kell?
Persze pénteken megint elő kell adjak egy fórumon, remélem lángra kap addig az olaj és feldereng bennem a fény, amely kényelmes ágyamon kívül a tudományosabb dolgokra is rávilágít...
ZzZzZz.....
Szóljatok, ha érezhető a hatás, egyelőre sem okosabbnak és összeszedettebbnek nem érzem magam, sem a hideget nem viselem jobban. Lehet, hogy az omega csak a titok egy része és kell még valami, ami az agysejtjeim és belső hőközpontom aktivációjához kell?
Persze pénteken megint elő kell adjak egy fórumon, remélem lángra kap addig az olaj és feldereng bennem a fény, amely kényelmes ágyamon kívül a tudományosabb dolgokra is rávilágít...
ZzZzZz.....
szerda, március 11, 2009
Apró vidámságok (1)
Ha egy nagy darab vidám történetre várok, akkor megvan a veszélye, hogy hűséges olvasótáborom átnyergel valami produktívabb oldalra... :) Ezért úgy döntöttem, hogy az apróbbacska történetekkel is beérem, és megosztom veletek, ameddig még emlékszem rájuk.
... egy kedves betegem nézett ki két hete idősebb unokájának, helyre legény lehet, mert második egyetemét végzi, az első is valami mérnökféle volt. A mellém beosztott hatodéves leánytól érdeklődött a néni, hogy az a kedves doktornő, aki mindig mosolyog (hmm, hmm, szerencsére nem látnak a nővérszobában kétségbeesve a lázlapok fölött...), férjhez ment már vagy sem? A kibontakozó románcnak (bár végül az első randi sem jött össze) végül az vetett véget, hogy engem áthelyeztek egy másik kórterembe, így nem tudtam további jó benyomást tenni a hölgyre és valószínűleg az unoka mellett is elrohanhattam a folyosón, mert nem lettünk egymásnak bemutatva... :)
... életemben először sütöttem 3 személyre palacsintát, miután a srácok feladták a küzdelmet vele az egyik jóbarátom lakásában. Az én serpenyőm annyira alkalmasnak bizonyult a feladatra, hogy még nekem is sikerült megforgatnom benne a palacsintákat. Ez hatalmas szó, hisz emlékezetem szerint amikor utoljára én sütöttem a palacsintát, akkor szinte kihívták a bentlakáshoz a tűzoltókat, akkora füst támadt. :) Naná, hogy ez még valamikor egyetemista koromban volt, azóta nem próbálkoztam hasonló tevékenységgel. Ezek után viszont úgy tűnik bármire képes lehetek, következő lépésben megpróbálkozom a rossz vénájú emberektől is vért venni. Ha az is összejön, akkor beiratkozom a NASA-hoz egy gyorstalpaló Holdjáró tanfolyamra, és a következő bejegyzésemet már onnan küldöm. :)
... a doki, akire felnézek a hatalmas tudása és emberségessége miatt, és akihez most be vagyok osztva, megjegyezte valakinek, hogy örül, hogy én kerültem hozzá, mert lelkes vagyok. Elképzelhető, hogy nála a "lelkes" és a "kedvesen ügyefogyott" egy kategória, én ez utóbbit érzem inkább valósnak, na de akkor is jólesett az információ (egy nővértől hallottam vissza) és adott egy kis reményt, hogy nem mentem még teljesen az illető doki idegeire és talán mégiscsak lesz belőlem egyszer még szakmailag kompetens, higgadt, megfontolt doki. Egyelőre még ott tartok, hogy a beteg tartja a kórlapot, hogy ne essen ki belőle minden, amikor épp lapozni szeretnék benne (és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még megfilmesíti valaki a következő Mr. Bean-ben :) )... Ilyenkor egy pillanatra beugranak Cilike kalandjai és rémlik valami olyasmi, hogy talán még nyugdíjas korára is volt pár kalandja ennek az oly kedves karakternek...
Láthatjátok tehát, hogy igyekszem kitartani, ti se mondjatok le teljesen rólam... :)
... egy kedves betegem nézett ki két hete idősebb unokájának, helyre legény lehet, mert második egyetemét végzi, az első is valami mérnökféle volt. A mellém beosztott hatodéves leánytól érdeklődött a néni, hogy az a kedves doktornő, aki mindig mosolyog (hmm, hmm, szerencsére nem látnak a nővérszobában kétségbeesve a lázlapok fölött...), férjhez ment már vagy sem? A kibontakozó románcnak (bár végül az első randi sem jött össze) végül az vetett véget, hogy engem áthelyeztek egy másik kórterembe, így nem tudtam további jó benyomást tenni a hölgyre és valószínűleg az unoka mellett is elrohanhattam a folyosón, mert nem lettünk egymásnak bemutatva... :)
... életemben először sütöttem 3 személyre palacsintát, miután a srácok feladták a küzdelmet vele az egyik jóbarátom lakásában. Az én serpenyőm annyira alkalmasnak bizonyult a feladatra, hogy még nekem is sikerült megforgatnom benne a palacsintákat. Ez hatalmas szó, hisz emlékezetem szerint amikor utoljára én sütöttem a palacsintát, akkor szinte kihívták a bentlakáshoz a tűzoltókat, akkora füst támadt. :) Naná, hogy ez még valamikor egyetemista koromban volt, azóta nem próbálkoztam hasonló tevékenységgel. Ezek után viszont úgy tűnik bármire képes lehetek, következő lépésben megpróbálkozom a rossz vénájú emberektől is vért venni. Ha az is összejön, akkor beiratkozom a NASA-hoz egy gyorstalpaló Holdjáró tanfolyamra, és a következő bejegyzésemet már onnan küldöm. :)
... a doki, akire felnézek a hatalmas tudása és emberségessége miatt, és akihez most be vagyok osztva, megjegyezte valakinek, hogy örül, hogy én kerültem hozzá, mert lelkes vagyok. Elképzelhető, hogy nála a "lelkes" és a "kedvesen ügyefogyott" egy kategória, én ez utóbbit érzem inkább valósnak, na de akkor is jólesett az információ (egy nővértől hallottam vissza) és adott egy kis reményt, hogy nem mentem még teljesen az illető doki idegeire és talán mégiscsak lesz belőlem egyszer még szakmailag kompetens, higgadt, megfontolt doki. Egyelőre még ott tartok, hogy a beteg tartja a kórlapot, hogy ne essen ki belőle minden, amikor épp lapozni szeretnék benne (és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még megfilmesíti valaki a következő Mr. Bean-ben :) )... Ilyenkor egy pillanatra beugranak Cilike kalandjai és rémlik valami olyasmi, hogy talán még nyugdíjas korára is volt pár kalandja ennek az oly kedves karakternek...
Láthatjátok tehát, hogy igyekszem kitartani, ti se mondjatok le teljesen rólam... :)
szerda, február 18, 2009
Elhatároztam...
... hogy a következő három bejegyzésnek vidám dolgokról kell szólnia...
... tehát akkor kb. 5 év múlva kukkantsatok ide vissza, ha meglesz a szakorvosi vizsgám... :)
... tehát akkor kb. 5 év múlva kukkantsatok ide vissza, ha meglesz a szakorvosi vizsgám... :)
kedd, február 17, 2009
írni kellene...
... de nincs miről... pedig a késztetés egy darabig megvan, de aztán eszembe jut, hogy szakdolgozatokat kell javítsak, és lemondó sóhajjal kitörlöm a bejegyzés címét és becsukom a blogomat... és megnyitom a bűvös fájlokat, igaz, hogy csak kettőt, de azt hiszem, fejenként több energiát fektettem beléjük eddig, mint hajdanán a sajátomba... hiába na, nem úszhattam meg olyan könnyen az álomvizsgaírást, előrenyúlt a múlt a jelenbe és követeli rajtam a tartozás kiegyenlítését... eredmény: egy potenciális új cikk a főnök fejében, aminek a születésénél természetesen ott kell lennem bábaként a vajúdó kismama mellett, csak ez esetben a felelősség mellett a fájdalom jelentős része is rám hárul majd... és az én cikkem szegény megint háttérbe szorul, mert az íráshoz néha nem elég az ihlet, fizikálisan is kell rá legyen idő... mondjuk naponta 2 órácska... és momentán (milyen elegáns szó...:) ) ez egyelőre álom, mint ahogy az is, hogy a napi munkából hazatérve egy kis aktuális szakirodalmat olvassak, legalább azokról a betegségekről, amikkel a napi gyakorlatban összefutok...
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
hétfő, február 09, 2009
Csendélet...
88 éves néni fekszik az ágyban, előtte a kissámlin kb. 68 éves lánya ül... Ugyanazok a vonások, ugyanaz a hullámos fehér haj, csak a ráncok szaporábbak az édesanya vékonyka kezén és arcán...
Előkerül a kalács a szatyorból, évtizedes megszokás lehet, hogy az édesanya azt vacsorázik.
Egymást nézve pihennek csendben, teljes az egyetértés, fölöslegesek a szavak...
Még a többi szobatárs sem képes megtörni a néma egyetértést...
Előkerül a kalács a szatyorból, évtizedes megszokás lehet, hogy az édesanya azt vacsorázik.
Egymást nézve pihennek csendben, teljes az egyetértés, fölöslegesek a szavak...
Még a többi szobatárs sem képes megtörni a néma egyetértést...
péntek, február 06, 2009
Kicsi a világ (1)
Biztos lett volna (és lesz még talán) pár ilyen bejegyzésem, most épp nem vagyok túl lusta leírni...:) ma épp az derült ki, hogy akinek egy hete a nyomában caplatok és gyakorlati kérdéseimmel zaklatom (egy orvoshoz vagyunk mindketten beosztva, csak ő már két éve dolgozik osztályon) szintén erdélyi, egy évfolyamon végeztünk, csak épp más városban.:) Érdekes, mennyire meg tud nyugtatni egy ilyen apró kis infó, hogy mások is vannak körülöttem otthonról.
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
csütörtök, február 05, 2009
Könnyen mondjuk, hogy...
... jobb egyből a mélyvízbe ugrani, de azt senki sem fűzi hozzá, hogy az ugrást követő kapálózás bizony nagyon nehéz és kimerítő tud lenni...
... naponta új tanulságok születnek, minden perc tele van új impulzusokkal, negatívval és pozitívval vegyesen, sokat tanulok és nem utolsósorban magamról...
... és amikor esténként szellemileg és fizikailag teljesen kimerülve nyugovóra térek, néha még az a biztonságérzés sincs meg, hogy az egyetlen rámszabott pályán landoltam, amit igazán sikeresen és hatékonyan űzhetek a következő pár évtizedben...
... na de hátha idővel megjön a tapasztalat és vele együtt a biztonságérzés... és a hatékonyság és tudás... :)
... addig is, ami erőt ad a reggel 6 órás ébredésekhez, az a szüleim, Sz. és barátaim kitartó vigasztalása... akik látnak bennem valamit, amit mostanában a tükör nem mutat...
... és néha kicsit ez a dal is...
... naponta új tanulságok születnek, minden perc tele van új impulzusokkal, negatívval és pozitívval vegyesen, sokat tanulok és nem utolsósorban magamról...
... és amikor esténként szellemileg és fizikailag teljesen kimerülve nyugovóra térek, néha még az a biztonságérzés sincs meg, hogy az egyetlen rámszabott pályán landoltam, amit igazán sikeresen és hatékonyan űzhetek a következő pár évtizedben...
... na de hátha idővel megjön a tapasztalat és vele együtt a biztonságérzés... és a hatékonyság és tudás... :)
... addig is, ami erőt ad a reggel 6 órás ébredésekhez, az a szüleim, Sz. és barátaim kitartó vigasztalása... akik látnak bennem valamit, amit mostanában a tükör nem mutat...
... és néha kicsit ez a dal is...
csütörtök, január 29, 2009
Téli bharack...
... (már csak azért is írom h-val, hogy az ooobaama rajongók ne itt landoljanak szerény kis zöld felületemen, mert ennek a politikához semmi köze..:) ).
Szóval ma kaptam egy bharackot, bár lehet, hogy ezzel nem kellene eldicsekedni, mert nem túl dícséretes dolog. Ugyanis ez nem az elmajszolgatnivaló fajta, hanem az, ami gyerekkorban kapva később identitászavarokat, frusztrációt és bosszúálló embereket eredményez... Felnőttkorban viszont már annyira fura dolog, hogy az ember ezen már csak mosolyogni tud, főleg, mert mosolyogva is adták... igaz, hogy nem más, mint a főnököm, és egy nagyobbat is beígért, miután befejezzük a kivonatot, amit legkésőbb szombaton kell elküldenem. És még csak nem is érzem indokoltnak a bharackosítást, mert köztudott tény, hogy amit én kínkeservesen órákon át összekomponálok és számomra teljesen érthetőnek tűnik, azt ő egyből kiradírozza, "letúlkomplikáltazza", sőt, ma még elhangzott egyszer a "zavaros badarság" kifejezés is...
Persze az már más dolog, hogy végülis a lényeg ugyanaz maradt, a mondatok nagy része tördelve ugyan, de most is ott virít, na de így mindkettőnknek meglehet az a jóleső érzése, hogy ezt az kivonatot mi írtuk, a mi agyunk szüleménye.
Már csak 2 visszajelzést kell kapjak (amit persze még minden kritériummal, az elfáradt agyacskámmal és egyéb tényezőkkel össze kell hangoljak), de ha minden jól megy, akkor holnap már repülhet is az irkálmány egy nemzetközi kongresszusra - előbírálatra. Ha el is fogadják, akkor újabb poszterkedés van kilátásban... ami azt jelenti, hogy valamikor júniusban ismét szomorú hangnemű megfáradt pötyörészésbe kezdek arról, hogy megint szűknek bizonyul ez a napi 24 óra és én miért vagyok ilyen lusti... és hogy hol volt az eszem, amikor... :)
Most viszont befejezem az első adag kávémat (ez még a reggeli, amit délben volt időm csak elkészíteni), táblázatolok még egy fél órát, aztán rájövök, hogy ami nem megy, azt nem szabad túlságosan erőltetni, mert még elpattan valami valahol... :)
És lassan hazadöcögök...
... és a legközelebbi gyümölcsöt ananászban kérem, lehetőleg enyhén cukrozott lében, kompót formájában... :)
Szóval ma kaptam egy bharackot, bár lehet, hogy ezzel nem kellene eldicsekedni, mert nem túl dícséretes dolog. Ugyanis ez nem az elmajszolgatnivaló fajta, hanem az, ami gyerekkorban kapva később identitászavarokat, frusztrációt és bosszúálló embereket eredményez... Felnőttkorban viszont már annyira fura dolog, hogy az ember ezen már csak mosolyogni tud, főleg, mert mosolyogva is adták... igaz, hogy nem más, mint a főnököm, és egy nagyobbat is beígért, miután befejezzük a kivonatot, amit legkésőbb szombaton kell elküldenem. És még csak nem is érzem indokoltnak a bharackosítást, mert köztudott tény, hogy amit én kínkeservesen órákon át összekomponálok és számomra teljesen érthetőnek tűnik, azt ő egyből kiradírozza, "letúlkomplikáltazza", sőt, ma még elhangzott egyszer a "zavaros badarság" kifejezés is...
Persze az már más dolog, hogy végülis a lényeg ugyanaz maradt, a mondatok nagy része tördelve ugyan, de most is ott virít, na de így mindkettőnknek meglehet az a jóleső érzése, hogy ezt az kivonatot mi írtuk, a mi agyunk szüleménye.
Már csak 2 visszajelzést kell kapjak (amit persze még minden kritériummal, az elfáradt agyacskámmal és egyéb tényezőkkel össze kell hangoljak), de ha minden jól megy, akkor holnap már repülhet is az irkálmány egy nemzetközi kongresszusra - előbírálatra. Ha el is fogadják, akkor újabb poszterkedés van kilátásban... ami azt jelenti, hogy valamikor júniusban ismét szomorú hangnemű megfáradt pötyörészésbe kezdek arról, hogy megint szűknek bizonyul ez a napi 24 óra és én miért vagyok ilyen lusti... és hogy hol volt az eszem, amikor... :)
Most viszont befejezem az első adag kávémat (ez még a reggeli, amit délben volt időm csak elkészíteni), táblázatolok még egy fél órát, aztán rájövök, hogy ami nem megy, azt nem szabad túlságosan erőltetni, mert még elpattan valami valahol... :)
És lassan hazadöcögök...
... és a legközelebbi gyümölcsöt ananászban kérem, lehetőleg enyhén cukrozott lében, kompót formájában... :)
kedd, január 27, 2009
Hahó, a tenger... :)
Néha megnézem, hogy honnan kattintanak rá a blogra kitartó olvasóim (néha meg is lepődök 1-1 településnéven), és mindig elmosolyodok, amikor Sepsiszentgyörgyöt látom felbukkanni a térképen. :) Eddig is tudtam, hogy jó hely ez a város és talpraesett emberek lakják, de hogy már sikerült tengeri napfelkeltét is beszerezni maguknak, ezt azért nem néztem ki belőlük... ;)
hétfő, január 26, 2009
Igenember
Hétvégi kultúrprogramként (mert zseniális barátom definíciója szerint az a kultúrprogram, amit kultúrjegyekkel ki lehet fizetni, márpedig a mozit igen :)) ) megnéztük a fent említett filmet, ajánlom mindenki figyelmébe. Bár a főszereplő láttán először abba a tévedésbe estem, hogy csak a szokásos szórakoztató jellegű filmecske lesz, lehengerlő színészi bohóckodással, de meglepetésemre még mondanivalója is volt az egésznek, nem is akármi. :)
(Utólag is gratula a választáshoz, maszatka :) ).
Mostantól fogva, ha mindenre nem is fogok igent mondani, de legalább 1,65-ször meggondolom, mielőtt nemmel válaszolnék... ;)
(Utólag is gratula a választáshoz, maszatka :) ).
Mostantól fogva, ha mindenre nem is fogok igent mondani, de legalább 1,65-ször meggondolom, mielőtt nemmel válaszolnék... ;)
szerda, január 21, 2009
Eljutottam...
.. a nyuszika állapotba: csak reszelem a körmöm és hülyeségeket beszélek... körömreszelés nélkül, mert az nem szokásom, de helyette nyomkodom össze-vissza a gombokat a számítógépen... eredmény: semmi jó.
És próbálom összeszedni a lelkierőmet, hogy megvalósítsam a nagy életmódváltást: napi egy óra torna (hajjaj), 2 liter folyadék, sok magnézium és korai lefekvés. Ezzel talán sikerül ismét jól érezni magam a bőrömben, úgy értem fizikailag, bár a lelkieket is lehetne még egy ici-picit fokozni.
Csak az első két hetet kellene valahogy kibírni és kitartani az eredeti terv mellett, utána már hátha beépül a napi rutinba a táblázatolás és cikktöltögetés/olvasgatás mellé...
És próbálom összeszedni a lelkierőmet, hogy megvalósítsam a nagy életmódváltást: napi egy óra torna (hajjaj), 2 liter folyadék, sok magnézium és korai lefekvés. Ezzel talán sikerül ismét jól érezni magam a bőrömben, úgy értem fizikailag, bár a lelkieket is lehetne még egy ici-picit fokozni.
Csak az első két hetet kellene valahogy kibírni és kitartani az eredeti terv mellett, utána már hátha beépül a napi rutinba a táblázatolás és cikktöltögetés/olvasgatás mellé...
kedd, január 20, 2009
Én azért utálom a januárt…
… mert mindig röviddel a vége előtt derül ki, hogy van egy január végi kivonat leadási határidő, természetesen nemzetközi szintű eseményre, hogy még csak ne is lehessen egy könnyed vállrándítással elintézni, ha nem sikerül tökéletesre… És mivel az eredmények véglegesítése még várat magára, bár lassan nagyobb statisztika könyv gyűjteményem van, mint egy megyei könyvtárnak, ezért szokás szerint az utolsó napok megfeszített tempóban fognak telni, tele fölösleges feszültséggel.
Ezért lassan búcsút inthetek a tervnek, hogy a pályafutásomban bekövetkező hajtűkanyar előtt még kicsit belekukkantok a legfontosabbnak ítélt fejezetekbe, szoktathatom magam a gondolatokhoz és érzésekhez…
Csak abban reménykedem, hogy így legalább a váratlan és meglepő esemény miatt hirtelen még meglepőbb módon közel kerülök a saját cikkem végéhez is, és akkor már lehet azzal is foglalkozni, hogy kitaláljak valami szintén meglepő és felszabadult cselekedetet, amivel megünnepelhetem a cikk beküldését egy valamirevaló folyóirathoz…
Ezért lassan búcsút inthetek a tervnek, hogy a pályafutásomban bekövetkező hajtűkanyar előtt még kicsit belekukkantok a legfontosabbnak ítélt fejezetekbe, szoktathatom magam a gondolatokhoz és érzésekhez…
Csak abban reménykedem, hogy így legalább a váratlan és meglepő esemény miatt hirtelen még meglepőbb módon közel kerülök a saját cikkem végéhez is, és akkor már lehet azzal is foglalkozni, hogy kitaláljak valami szintén meglepő és felszabadult cselekedetet, amivel megünnepelhetem a cikk beküldését egy valamirevaló folyóirathoz…
hétfő, január 19, 2009
Érdekes dolog...
.. ez a 24 órás EKG mérés... az emberből először élő karácsonyfát varázsolnak, ide-oda lógó színes kábelekkel, az ajándékot is a nyakába akasztják (a kis mérőeszközt, ami az egésznek a lelke), aztán lehet mászkálni egész nap és szorgalmasan jegyzetelni, mikor mit csinál éppen (eszik, alszik, dolgozik, utazik, egyéb testmozgásokat végez - gondolom ez a rendszeresen végzett aerobik vagy fallabda vagy ilyesmik lehetnek). És amikor épp rátör a panasz, ami miatt az egész kivizsgálás indult, egyszerűen képtelen megnyomni a panaszjelző gombot, mert hát buszon, tömegben nekifogni vetkőzni és elővarázsolni a kábelek közül az egyszál ingecske alól a kütyüt...
Azt hiszem, még lehet hova tovább fejleszteni a műszert, bár ez már aprócska és hangtalan fajta... :)
Hajrá befektetők, hajrá tervezők! :)
Azt hiszem, még lehet hova tovább fejleszteni a műszert, bár ez már aprócska és hangtalan fajta... :)
Hajrá befektetők, hajrá tervezők! :)
szerda, január 14, 2009
Extrém sportok kedvelőinek...
... ma csupa öröm volt munkába menni. Hajnalban ónos eső esett és ráfagyott mindenre, amit csak ért, a tömegközlekedés természetesen leállt, csak néhány elszánt távolsági busz kóválygott az utakon. Ezek után hajnali 7-től 8-ig tartott bejutni a szobácskámba, volt közben türelmes buszra várakozás, majd felkérezés egy távolsági járatra, onnan lelkes félórás jégen csúszkálás, igazi gyerekkori érzés, előkerültek az évek óta nem gyakorolt mozdulatok... :)
... ha holnap is ugyanez lesz a helyzet, már tudni fogom, milyen technikát alkalmazzak a cél elérésére. Remélem, az időmön is tudok javítani, már lesz, amihez viszonyítani. :)
... és az extrém sport már nem is lesz olyan extrém...
... és nyugodt szívvel kihagyhatom a ma esti gerinctornát, hisz mára már megvolt a kellő mozgás... :)
... ha holnap is ugyanez lesz a helyzet, már tudni fogom, milyen technikát alkalmazzak a cél elérésére. Remélem, az időmön is tudok javítani, már lesz, amihez viszonyítani. :)
... és az extrém sport már nem is lesz olyan extrém...
... és nyugodt szívvel kihagyhatom a ma esti gerinctornát, hisz mára már megvolt a kellő mozgás... :)
szerda, január 07, 2009
Utoljára…
… töltöttem ki a diák buszbérleten a diákigazolványom számát… egyre jobban felgyorsulva ketyeg az óra, jelezve, hogy pár héten belül véget érnek a diákévek, amelyek kicsivel több, mint 20 éve tartanak… fura és kicsit ijesztő lesz kipottyanni a védettséget nyújtó napi rutin mögül, és elfogadni, hogy tényleg nem vagyok már az a kis fruska, akinek a színházban és múzeumban még diákjegy dukált… és már nem kezdhetem azzal a reggeli röpke kis beszámoló emailt, hogy megint elaludtam, de úgysem keres senki a főnököt leszámítva, és ő is csak 8.10 után…
… és bár már vártam, hogy végre szabaduljak el kicsit ebből a mókuskerékből, és elkezdhessem azt, amiért gyakorlatilag ezt a foglalkozást választottam, mégis kezdem sejteni, hogy ahogy nosztalgikus szeretettel gondolok már az általános- és középiskolára, és leginkább az egyetemre (pedig annak is megvoltak az izgalmas-stresszes percei), ugyanúgy fog eljönni a pillanat, amikor visszasírom a magányos, padlásszobában töltött órákat, csak én és a számítógép és sok-sok excel, word, power point, pdf és SPSS fájl és néha 1-1 eltévedt telefon, amikor épp rossz számot tárcsáztak... vagy engem hívatott a Mester. és a múló idő egyre inkább megszépíti ennek a kalandokban meglehetősen bővelkedő időnek az emlékét...
… megint egy újrakezdés, megint az útkeresés, a rengeteg sok bemutatkozás, a tapogatózás az ismeretlenben (nem rosszra gondolni ;) ), az alkalmazkodás, a szorgalmas jegyzetelés és koncentrálás... és mikor úgy érzem, hogy végre reggel a portás rám mosolyog és engem üdvözöl és a kollégáknak is van pár személyreszabott mondata, akkor újból búcsúzás, könnyed sóhaj és kezdődik minden elölről, új osztály, új emberek, új tapasztalatok…
… szerencsére „készen állok”, hisz minden hajdani tudományomat szélnek eresztette a kor, feledés és szétszórt kapkodás… jut tehát elég hely az új információknak, érzéseknek, arcoknak…
… fehér lap vagyok… TANíTSATOK!!
… és bár már vártam, hogy végre szabaduljak el kicsit ebből a mókuskerékből, és elkezdhessem azt, amiért gyakorlatilag ezt a foglalkozást választottam, mégis kezdem sejteni, hogy ahogy nosztalgikus szeretettel gondolok már az általános- és középiskolára, és leginkább az egyetemre (pedig annak is megvoltak az izgalmas-stresszes percei), ugyanúgy fog eljönni a pillanat, amikor visszasírom a magányos, padlásszobában töltött órákat, csak én és a számítógép és sok-sok excel, word, power point, pdf és SPSS fájl és néha 1-1 eltévedt telefon, amikor épp rossz számot tárcsáztak... vagy engem hívatott a Mester. és a múló idő egyre inkább megszépíti ennek a kalandokban meglehetősen bővelkedő időnek az emlékét...
… megint egy újrakezdés, megint az útkeresés, a rengeteg sok bemutatkozás, a tapogatózás az ismeretlenben (nem rosszra gondolni ;) ), az alkalmazkodás, a szorgalmas jegyzetelés és koncentrálás... és mikor úgy érzem, hogy végre reggel a portás rám mosolyog és engem üdvözöl és a kollégáknak is van pár személyreszabott mondata, akkor újból búcsúzás, könnyed sóhaj és kezdődik minden elölről, új osztály, új emberek, új tapasztalatok…
… szerencsére „készen állok”, hisz minden hajdani tudományomat szélnek eresztette a kor, feledés és szétszórt kapkodás… jut tehát elég hely az új információknak, érzéseknek, arcoknak…
… fehér lap vagyok… TANíTSATOK!!
csütörtök, január 01, 2009
Megint január...
.. újból kezdődik a számozás, csak ezúttal 2009-et kell biggyeszteni a hónapok elé... nagyjából csak ennyit érzékelek egyelőre az egész szilveszteri ceremóniából... És ha tényleg igaz a babona, hogy azt fogom csinálni az elkövetkező 365 napban, amit az új esztendő első 12 órájában, akkor lesz benne nevetés, finom ételek, érdekes párbeszédek, szégyenkezés amiatt, hogy megint az orvoskollégák hanyagsága kerül előtérbe, amint az egészségügyre terelődik a szó, (és lényegesen kevesebb szó esik azoknak a munkájáról, akik tényleg egész életüket, sőt családjukat ennek a hivatásnak rendelték alá, mert én még mindig hiszek abban, hogy igenis vannak ilyen emberek, csak mint a jó házasságokat, ezt is csak igen ritkán helyezik a társalgás középpontjába), alvás, és persze az elmaradhatatlan konfliktusok, ezúttal éppen azok részéről, akiktől a legrosszabbul esett. Bármennyire is igyekszem jó gyermek és jó felnőtt lenni, úgy, hogy közben azért én is jól érezzem magam, valami miatt az igyekezetem teljes csődbe fullad, és végül szokás szerint én érzem magam teljesen hülyének és tanácstalannak, hogy már megint mit csináltam rosszul, melyik íratlan törvényt szegtem meg...? És hogy most akkor tényleg én vagyok a legrosszabb/etikátlanabb ember a világon?
Hiába az elvárások, soha nem leszek tökéletes, hiszen én is csak emberből vagyok, tele komplexusokkal és rosszul elsülő igyekezettel. És ez már nemigen fog változni, legalábbis jó irányban...
Azért mindenkinek egy boldog új esztendőt kívánok, én pedig lelkesen visszatérek a munkához, amit felháborító módon legalább 4-5 napig elő sem vettem.
Hiába az elvárások, soha nem leszek tökéletes, hiszen én is csak emberből vagyok, tele komplexusokkal és rosszul elsülő igyekezettel. És ez már nemigen fog változni, legalábbis jó irányban...
Azért mindenkinek egy boldog új esztendőt kívánok, én pedig lelkesen visszatérek a munkához, amit felháborító módon legalább 4-5 napig elő sem vettem.
szombat, december 27, 2008
Hiánypótlás
Betond hiányolta a férfibetegeknek szánt tájékoztatókat az egészségügyben. Mélyen elgondolkoztatott ez a szomorú helyzet és az alábbi pár mondat született (a teljesség igénye nélkül). Előre bocsájtom, tréfának szántam, nálam alkalmasabb emberekre hagyom a feladat hivatalos megoldását. :)
Kedves Betegünk!
Kérjük, olvassa el FIGYELMESEN az alábbi tájékoztatót.
Mivel a szükséges műtéti beavatkozást altatásban végezzük, ezért megkérjük, hogy az altatás előtt verje ki a fejéből a pajzán gondolatokat - így kisebb dózisú nyugtató-, izomrelaxáló és egyéb gyógyszerek adására lesz szükség, valamint a vérnyomás és szívfrekvencia is jobban kontrollálható.
Az arcon található szőrzet gondos eltávolítása (akkor is, ha egyébként a hétköznapokban rutinosan kerüli ezt a manővert) is célszerű az esetlegesen szükséges oxigénmaszk optimális illeszkedéséhez az arcfelületen.
Bajuszát, amennyiben feltétlenül ragaszkodik hozzá, rögzítse oly módon, hogy a szájnyílást véletlenül se takarja, a szabad légutak mindig biztosítva legyenek.
Megejtően kék/barna/zöld szemét eredményező festett kontaktlencséit a beavatkozás idejére hagyja a kórteremben, ugyanis elveszítése esetén nem áll módunkban a kárt megtéríteni. (Ugyanez érvényes a parókára és műfogsorra.)
A műtétet megelőző zuhanyzás után kerülje az extrém mennyiségű illatosító/parfüm használatát.
Köszönjük együttműködését és kellemes ébredést kívánunk!
Kedves Betegünk!
Kérjük, olvassa el FIGYELMESEN az alábbi tájékoztatót.
Mivel a szükséges műtéti beavatkozást altatásban végezzük, ezért megkérjük, hogy az altatás előtt verje ki a fejéből a pajzán gondolatokat - így kisebb dózisú nyugtató-, izomrelaxáló és egyéb gyógyszerek adására lesz szükség, valamint a vérnyomás és szívfrekvencia is jobban kontrollálható.
Az arcon található szőrzet gondos eltávolítása (akkor is, ha egyébként a hétköznapokban rutinosan kerüli ezt a manővert) is célszerű az esetlegesen szükséges oxigénmaszk optimális illeszkedéséhez az arcfelületen.
Bajuszát, amennyiben feltétlenül ragaszkodik hozzá, rögzítse oly módon, hogy a szájnyílást véletlenül se takarja, a szabad légutak mindig biztosítva legyenek.
Megejtően kék/barna/zöld szemét eredményező festett kontaktlencséit a beavatkozás idejére hagyja a kórteremben, ugyanis elveszítése esetén nem áll módunkban a kárt megtéríteni. (Ugyanez érvényes a parókára és műfogsorra.)
A műtétet megelőző zuhanyzás után kerülje az extrém mennyiségű illatosító/parfüm használatát.
Köszönjük együttműködését és kellemes ébredést kívánunk!
"Amikor valami hiányzik,...
... akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen."
(Osho)
Hát ezért nem akarnak úgy alakulni a forgatókönyveim, ahogyan előre megírom őket. Ezért nem azt válaszolja a másik fél, amit én tőle az előre elképzelt párbeszédeim alapján elvárok...
Megtanulhatom valaha is elfogadni, hogy a másik fél valójában nem én vagyok ellenkező nembe bújtatva, nem az én fejemmel gondolkozik és számára talán pont az én cselekedeteim tűnnek logikátlannak, bár szerintem annyira pofonegyszerű és egyértelmű az egész?
Vagy már túlságosan belemerevedtem a saját magam által alkotott elvárásokba...?
(Osho)
Hát ezért nem akarnak úgy alakulni a forgatókönyveim, ahogyan előre megírom őket. Ezért nem azt válaszolja a másik fél, amit én tőle az előre elképzelt párbeszédeim alapján elvárok...
Megtanulhatom valaha is elfogadni, hogy a másik fél valójában nem én vagyok ellenkező nembe bújtatva, nem az én fejemmel gondolkozik és számára talán pont az én cselekedeteim tűnnek logikátlannak, bár szerintem annyira pofonegyszerű és egyértelmű az egész?
Vagy már túlságosan belemerevedtem a saját magam által alkotott elvárásokba...?
péntek, december 26, 2008
Baki
Tegnap elkövettem egy aprócska hibát. Az egyik *w*w szerű hálózatban feltettem egy képet magamról, nem kellett sem tallózni, sem semmi, épp csak egy OK-t nyomni és végre nem küldözgeti hetente a felszólítást a rendszer, hogy legyek olyan kedves, mert így 10x kevesebben kattintanak rám megsatöbbi megsatöbbi...
hát... azóta ilyen üzenetet ugyan nem kaptam egy szálat sem, kaptam viszont helyette ismerkedő leveleket Indiából, Svájcból, Tunéziából, Algériából, Franciaországból, Magyarországról és még tudja a szösz, hogy honnan (a felsorolásokkal mindig gondban voltam, már az egyetemen is mindig kimaradt valami a 13 tünet közül...).
Lassan kezdek nem összerezzenni, ha egy email landol a postaládámban, mert tudom, hogy ez most biztos nem munkajellegű, hanem csak egy újabb ráérős ember, aki nem tud mit kezdeni a rászakadt szabadnapokkal és ilyen jellegű oldalakon keresgél... :) Nekem viszont komolyabb terveim vannak, mint az emailezgetés olyan emberekkel, akik még annyira sem tudnak angolul, mint én...:) A személyes kapcsolataimat szeretném kicsit ápolni, szülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, sütéssel-főzéssel, és a porszívóval (valami miatt ugyanis nem akar rendesen működni szegény, úgyhogy elhatároztam, hogy feltárom a belsejét és diagnosztizálom a problémát).
Ami pedig a postaládámat illeti, keresek egy vizsgaidőszakban készült képet magamról, vagy egy fárasztó hét után elcsípett arckifejezést (akad ilyenből is bőven) és egyből visszatér a nyugalom.:) Én pedig tovább lubickolok a hátralevő szabadnapjaimban, és élvezem, hogy a legnagyobb stressz jelenleg az az életemben, hogy én kell levigyem a szemetet, vagy rá tudom sózni bátyóra..;)
És mindenki, akit meg akarok ölelni és szeretettel megszorongatni, itt van a közvetlen környezetemben, és végre nem sokszáz kilóméter választ el minket egymástól...
hát... azóta ilyen üzenetet ugyan nem kaptam egy szálat sem, kaptam viszont helyette ismerkedő leveleket Indiából, Svájcból, Tunéziából, Algériából, Franciaországból, Magyarországról és még tudja a szösz, hogy honnan (a felsorolásokkal mindig gondban voltam, már az egyetemen is mindig kimaradt valami a 13 tünet közül...).
Lassan kezdek nem összerezzenni, ha egy email landol a postaládámban, mert tudom, hogy ez most biztos nem munkajellegű, hanem csak egy újabb ráérős ember, aki nem tud mit kezdeni a rászakadt szabadnapokkal és ilyen jellegű oldalakon keresgél... :) Nekem viszont komolyabb terveim vannak, mint az emailezgetés olyan emberekkel, akik még annyira sem tudnak angolul, mint én...:) A személyes kapcsolataimat szeretném kicsit ápolni, szülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, sütéssel-főzéssel, és a porszívóval (valami miatt ugyanis nem akar rendesen működni szegény, úgyhogy elhatároztam, hogy feltárom a belsejét és diagnosztizálom a problémát).
Ami pedig a postaládámat illeti, keresek egy vizsgaidőszakban készült képet magamról, vagy egy fárasztó hét után elcsípett arckifejezést (akad ilyenből is bőven) és egyből visszatér a nyugalom.:) Én pedig tovább lubickolok a hátralevő szabadnapjaimban, és élvezem, hogy a legnagyobb stressz jelenleg az az életemben, hogy én kell levigyem a szemetet, vagy rá tudom sózni bátyóra..;)
És mindenki, akit meg akarok ölelni és szeretettel megszorongatni, itt van a közvetlen környezetemben, és végre nem sokszáz kilóméter választ el minket egymástól...
csütörtök, december 18, 2008
Tünetek- vagy mégsem...?
Ma a buszon állva épp azon örvendeztem csendben, hogy végre megnyugodhatok, a poszternyomtatás, amit gyanútlanul elvállaltam két hete, vélhetően mostmár sínen van (hisz volt pár stresszes órám, amikor kiderült, hogy az egyetem bizonyos adminisztrációs egységei 10 nappal az ünnepek előtt már kongnak az ürességtől), amikor megpillantottam egy soványka szőke lányt, a barátnőjével beszélgetve, meglepően cianotikus szájjal (magyarul kék avagy lila, kinek melyik szín tetszik jobban), amilyent eddig csak súlyos szívbetegeknél láttam... Az orcái kissé pirosabbak voltak a kelleténél, tehát egyből megerősítődött bennem az a kép, amit a mitrális szívbillentyű betegségről tanultunk. Már készült a fejemben a diagnózis, amikor felmerült bennem, hogy mi van, ha egyszerűen csak lila rúzzsal/szőlőzsírral festette ki a száját és tett némi pirosítót az arcára... Gyorsan lepillantottam a kezére, hogy megnézzem a körmei színét, hiszen ezek is elég szépen tükrözik, ha baj van a keringéssel... Ezek viszont szép rózsaszínre voltak festve, némi karácsonyi csillámporral és a körmök hegyén roppant fantáziadús lila kis háromszögekkel...
Hát így próbáljon az ember a klinikai tünetekre hagyatkozni a diagnózis felállításánál... kezdem sajnálni a tünettan könyv mellett töltött időt, mehettem volna többet is sétálni abban a vizsgaidőszakban, még emlékszem, hogy végig csodálatosan havazott... :))
Egyébként pedig továbbra is az az érzésem, hogy egy kardiomókussal azért megnézetném az illető hölgyet (feltéve ha még nem vizsgálták ilyen irányban)... mert a cianózist ennyire autentikusan utánzó rúzst még nem láttam...
Hát így próbáljon az ember a klinikai tünetekre hagyatkozni a diagnózis felállításánál... kezdem sajnálni a tünettan könyv mellett töltött időt, mehettem volna többet is sétálni abban a vizsgaidőszakban, még emlékszem, hogy végig csodálatosan havazott... :))
Egyébként pedig továbbra is az az érzésem, hogy egy kardiomókussal azért megnézetném az illető hölgyet (feltéve ha még nem vizsgálták ilyen irányban)... mert a cianózist ennyire autentikusan utánzó rúzst még nem láttam...
kedd, december 09, 2008
Ugyan...
... levendulaolaj helyett csak kávéillatú tusfürdő, masszázs helyett termálfürdő, narancskoktél helyett pedig gin-tonic volt, de azért relatíve pihentetően telt a hétvégi tudományos jellegű megmozdulás. Főleg miután előadtam a mondókámat, csupán egy másodperccel túllépve a megszabott időt. :) És kaptam kérdéseket is, amire igazán nem számítottam, miután mindenki azzal "vígasztalt", hogy úgysem fog senki érteni az egészből semmit. Egészen szerencsésen túlestem a fellépés részen, pedig az előadói tréning után, amit egy igazi szakmabeli tartott, egy darabig teljesen zavarban voltam, hogy akkor hogyan is tartsam majd 1-2 óra múlva a kezem-lábam-pointerem, hogy még véletlenül se tükröződjön bennem az a sok kérdőjel, ami még megválaszolásra vár a kutatásomban.
Az esti buli kellemes meglepetésekkel szolgált: a férfiak örömére csábító hastáncoslány, a lányoknak pedig hófehér szakáll- és bajusz nélküli, egyre fogyó öltözetű Mikulás szolgáltatta a műsort, ezt követően pedig nagy buli kerekedett jó zene mellett. Szóval összegzésképp igazán jól éreztem magam. :)
És mivel az egész épületben nem volt egyetlen jacuzzi sem, ezért bosszúból elhoztam az első díjat...
Az esti buli kellemes meglepetésekkel szolgált: a férfiak örömére csábító hastáncoslány, a lányoknak pedig hófehér szakáll- és bajusz nélküli, egyre fogyó öltözetű Mikulás szolgáltatta a műsort, ezt követően pedig nagy buli kerekedett jó zene mellett. Szóval összegzésképp igazán jól éreztem magam. :)
És mivel az egész épületben nem volt egyetlen jacuzzi sem, ezért bosszúból elhoztam az első díjat...
kedd, december 02, 2008
Újabb konferencia...
... vagy legalábbis egy kisebb fórumocska, amin ezúttal elő kell adnom. Úgy látszik, hogy a "konferenciaközeli állapotok" jelentik számomra a múzsa csókját, de valójában szerintem csak arról van szó, hogy ilyenkor minden mást szívesebben csinálnék, minthogy heggesszem az előadásomat és elmélyedjek azokban a kérdésekben, amikben talán még a kutatás elkezdése előtt jó lett volna megmártózni és alámerülni. Hogy megkíméljen magamat az olyan típusú kellemetlen meglepetésektől, mint amilyen a mai is volt...
Rossz belegondolni, hogy ha 10 év múlva elolvasom a blogomat, konferencia lesz konferencia hátán, kisebb-nagyobb írásszünetekkel... és kínos sztorikkal, természetesen. Nem véletlen, hogy a legutóbbiról meg sem nyekkentem: Albinó épp az előadásom napján vett ki szinte 2 hónapos nyáriszabadságot, az előadások egy részén aludtam (a helyszínen, vagy a lakásban, ahol szeretettel befogadtak), másik részén protokollsuttogásokat folytattunk a teremben, vagy egy kávé mellett kint a büfében.
Ezúttal viszont más lesz: ugyanis egy wellness szállodában lesz a helyszín, és ha törik, ha szakad, én keresek magamnak egy pezsgőfürdőt és az esti órákat ott óhajtom tölteni. No jacuzzi - no előadás! Ezt már előre elhatároztam. :) Kikapcsolódni vágyom, mert rámfér egy kis újraindítás. Főnököm szerint nem akarom befejezni a saját cikkemet, ezért húzom az időt, pedig ha tudná, hogy ez minden vágyam, és egy kis agymosás a szürkeállományom egyes régióiban (csak amelyeknél a címkében benne van az a szótöredék is, hogy "faktor")... Nem tehetek róla, de mostanában amikor csak rágondolok erre a szóra, leáll a zakatolás a fejemben és sűrű csend lepi el a tájat...
Amikor viszont épp működnek neuronék, akkor mostanában két szám motoszkál a fejemben: az egyiket sajnos nem találtam meg sehol online, Ghymestől a Vágyalku, ha tehetitek, hallgassátok meg, én véletlenül bukkantam rá az egyik otthoni CD-n, belehallgattam és beleszerettem. A másik pedig egy reklámban keltette fel a figyelmemet és gyorsan rákerestem a neten. :)
Itt a mese vége mára, munkamánia bekapcs és előre hát, mind aki költő, tanár, diák, akta- és számítógépkukac, kétkezi munkás, orvos, ésatöbbi ésatöbbi! :)
Rossz belegondolni, hogy ha 10 év múlva elolvasom a blogomat, konferencia lesz konferencia hátán, kisebb-nagyobb írásszünetekkel... és kínos sztorikkal, természetesen. Nem véletlen, hogy a legutóbbiról meg sem nyekkentem: Albinó épp az előadásom napján vett ki szinte 2 hónapos nyáriszabadságot, az előadások egy részén aludtam (a helyszínen, vagy a lakásban, ahol szeretettel befogadtak), másik részén protokollsuttogásokat folytattunk a teremben, vagy egy kávé mellett kint a büfében.
Ezúttal viszont más lesz: ugyanis egy wellness szállodában lesz a helyszín, és ha törik, ha szakad, én keresek magamnak egy pezsgőfürdőt és az esti órákat ott óhajtom tölteni. No jacuzzi - no előadás! Ezt már előre elhatároztam. :) Kikapcsolódni vágyom, mert rámfér egy kis újraindítás. Főnököm szerint nem akarom befejezni a saját cikkemet, ezért húzom az időt, pedig ha tudná, hogy ez minden vágyam, és egy kis agymosás a szürkeállományom egyes régióiban (csak amelyeknél a címkében benne van az a szótöredék is, hogy "faktor")... Nem tehetek róla, de mostanában amikor csak rágondolok erre a szóra, leáll a zakatolás a fejemben és sűrű csend lepi el a tájat...
Amikor viszont épp működnek neuronék, akkor mostanában két szám motoszkál a fejemben: az egyiket sajnos nem találtam meg sehol online, Ghymestől a Vágyalku, ha tehetitek, hallgassátok meg, én véletlenül bukkantam rá az egyik otthoni CD-n, belehallgattam és beleszerettem. A másik pedig egy reklámban keltette fel a figyelmemet és gyorsan rákerestem a neten. :)
Itt a mese vége mára, munkamánia bekapcs és előre hát, mind aki költő, tanár, diák, akta- és számítógépkukac, kétkezi munkás, orvos, ésatöbbi ésatöbbi! :)
szerda, november 26, 2008
Annyira koncentráltam...
... arra, hogy felköszöntsem magam a 3. heavy blogger szülinapomon, hogy 4 nappal utána jutott eszembe, hogy leellenőrizzem a dátumot... :) Ez volt kb. 4 napja... Hát ennyit a kitörő lelkesedésemről... :) Na de annyi jópofa dolog történt velem mostanában, hogy kénytelen leszek venni a fáradságot és pár röpke bejegyzésben megörökíteni. Például hogyan lettem professzor Koreában... :) Persze mindezt majd máskor, most szokás szerint álmos vagyok, de azért némileg büszke is, hisz megnéztem a statisztikámat és kb 200-220 bejegyzést írtam ezalatt a 3 év alatt... és kb 50 piszkozatot, amitől hamarabb elment a kedvem, mint ahogy megnyomtam volna az "elküld" gombot... :)
És bizony ez életem leghosszabb naplója.:) Ikrek létemre, amelynek köztudottan egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy könnyen beleun a dolgokba és csapong, ez egy komoly megvalósításnak számít. A második leghosszabb naplómat valamikor 3-ad éven írtam az egyetemen, naponta, és minden napra levontam egy tanulságot.:) Tartott kb 3 hónapig... aztán elfogytak a tanulságok, kifogyott a pixxxx vagy inkább közbejött valami, ami elvonta a figyelmemet. Ha jól emlékszem, egy szúrós teveszőr kabát...:)
Kíváncsian várom, ennek a blognak mi lesz a vége... szerintem győz az Ikrek énem... de még próbálok küzdeni, egyre lankadó erővel, és kinyekergek egy-egy bejegyzést...
... mint például ezt is... ;)
És bizony ez életem leghosszabb naplója.:) Ikrek létemre, amelynek köztudottan egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy könnyen beleun a dolgokba és csapong, ez egy komoly megvalósításnak számít. A második leghosszabb naplómat valamikor 3-ad éven írtam az egyetemen, naponta, és minden napra levontam egy tanulságot.:) Tartott kb 3 hónapig... aztán elfogytak a tanulságok, kifogyott a pixxxx vagy inkább közbejött valami, ami elvonta a figyelmemet. Ha jól emlékszem, egy szúrós teveszőr kabát...:)
Kíváncsian várom, ennek a blognak mi lesz a vége... szerintem győz az Ikrek énem... de még próbálok küzdeni, egyre lankadó erővel, és kinyekergek egy-egy bejegyzést...
... mint például ezt is... ;)
kedd, november 18, 2008
In memoriam november 13
Egyszerűen nem tehetem meg, hogy feledésbe merüljön az a nap, egészen pontosan egy csütörtöki, amikor oly sok minden történt, szerencsére főleg jó dolgok. És mivel most fogok csak neki a saját cikkemmel foglalkozni - ha még emlékeztek rá, múlt hét kedd volt a multimátum az "eredmények" részre, addigra össze is jött valami 10 oldalas förmedvény, persze azóta kiderült, hogy foghatok neki elölről az egésznek, mert a koncccepción csiszoltunk menetközben -, szóval ezért most csak rövid leszek és vázlatos:
- reggel két hét teljes absztinencia után először hallgattam megint a buszon zenét a világot nélkülem is megjárt zenekütyümön. Nem mondom, hogy kibírhatatlan nélküle az élet, hiszen helyette olvashattam szépirodalmat vagy orvosi cikkeket a buszon, na de azért néha annyira jólesik csodás zenei aláfestéssel bambulni kifele az ablakon...
- a szülinapja volt annak az embernek, aki miatt végül mégsem lettem egyke - nevezetesen a bátyámnak.:)
- a prof gratulált, ugyanis elfogadták végre a cikket, amelynek oltárán oly sok neuronom botlott meg és esett el... persze ez még nem az én elsőszerzős cikkem, azon most kínlódok, amikor épp van egy kis időm a sok prioritást NEM élvező feladat közben.
- a szüleim finom húslevessel vártak otthon, a csirkecubókok mennyei ízét így 4 órával szűkös mai ebédem után inkább nem részletezném...
- kaptam egy kis görgős táskát apumtól Mikulásra, ez lesz az egyik védjegyem, ha majd felbukkanok itt-ott, konferenciákon. A felavatás épp Mikuláskor lesz egy fiataloknak szánt tudományos fórumon. Feltéve, ha elfogadják a kivonatot, amit rekordidő alatt dobtam össze a konyhában, miközben anyum keresztrejtvényt fejtett... :)
- igaz is, aznap küldtem el a jelentkezésemet erre az előbb említett fórumra, miután a prof rábólintott a kivonatra.
Elfogytak a kötőjelek a gépemen, de elfogyott a felsorolnivaló is, úgyhogy most itt a vége, fuss el véle, vár az Út és vár az Élet, de előbb még egy picike munka. És annak az elhatározásnak a megtervezése, hogyan tudnám jobban kihasználni röpke kis életemet arra, hogy tényleges éljek is, hisz oly rövid és annyira kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a holnap - erre sajnos mások tragédiája kellett újból ráébresszen...
Ez nekem intő jel, de ti ne várjatok a saját jeletekre, hanem addig is ÉLJETEK!
- reggel két hét teljes absztinencia után először hallgattam megint a buszon zenét a világot nélkülem is megjárt zenekütyümön. Nem mondom, hogy kibírhatatlan nélküle az élet, hiszen helyette olvashattam szépirodalmat vagy orvosi cikkeket a buszon, na de azért néha annyira jólesik csodás zenei aláfestéssel bambulni kifele az ablakon...
- a szülinapja volt annak az embernek, aki miatt végül mégsem lettem egyke - nevezetesen a bátyámnak.:)
- a prof gratulált, ugyanis elfogadták végre a cikket, amelynek oltárán oly sok neuronom botlott meg és esett el... persze ez még nem az én elsőszerzős cikkem, azon most kínlódok, amikor épp van egy kis időm a sok prioritást NEM élvező feladat közben.
- a szüleim finom húslevessel vártak otthon, a csirkecubókok mennyei ízét így 4 órával szűkös mai ebédem után inkább nem részletezném...
- kaptam egy kis görgős táskát apumtól Mikulásra, ez lesz az egyik védjegyem, ha majd felbukkanok itt-ott, konferenciákon. A felavatás épp Mikuláskor lesz egy fiataloknak szánt tudományos fórumon. Feltéve, ha elfogadják a kivonatot, amit rekordidő alatt dobtam össze a konyhában, miközben anyum keresztrejtvényt fejtett... :)
- igaz is, aznap küldtem el a jelentkezésemet erre az előbb említett fórumra, miután a prof rábólintott a kivonatra.
Elfogytak a kötőjelek a gépemen, de elfogyott a felsorolnivaló is, úgyhogy most itt a vége, fuss el véle, vár az Út és vár az Élet, de előbb még egy picike munka. És annak az elhatározásnak a megtervezése, hogyan tudnám jobban kihasználni röpke kis életemet arra, hogy tényleges éljek is, hisz oly rövid és annyira kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a holnap - erre sajnos mások tragédiája kellett újból ráébresszen...
Ez nekem intő jel, de ti ne várjatok a saját jeletekre, hanem addig is ÉLJETEK!
vasárnap, november 09, 2008
Így is lehet...
... statisztika könyvet írni: "A parciális kapcsolat (a parciális korrelációs együtthatót érzékeltetve, csereb. megj.) olyan, mint az érdek nélküli szerelem. Nem azért szeretünk valakit, mert gazdag, szép stb., hanem önmagáért szeretjük. A parciális kapcsolat a két változó közötti "igaz szerelem", minden más változó hatásától megtisztítva."
És még mondja valaki, hogy a statisztikát nem lehet érthetően elmagyarázni... :) Csak el kell engedni kicsit a fantáziát. :) Mondjuk már az ezt az idézetet megelőző "nők életkora-nők iskolázottsága-gyermekek száma" példából megértettem a lényeget, de az kevésbé tűnt fantáziadúsnak. De ameddig az idézeten csak mosolyog az ember, addig a hétköznapibb példából levont következtetés igencsak szomorú, a népes családról hamarosan letehetek, ha rám is vonatkozik az, ami a nagy átlagra... márpedig miért is ne vonatkozna...?
Bár az is igaz, hogy előbb meg kellene várni, ameddig szellemileg is érett leszek a gyerekvállalásra, búslakodni ráérek majd azután is... :)
És még mondja valaki, hogy a statisztikát nem lehet érthetően elmagyarázni... :) Csak el kell engedni kicsit a fantáziát. :) Mondjuk már az ezt az idézetet megelőző "nők életkora-nők iskolázottsága-gyermekek száma" példából megértettem a lényeget, de az kevésbé tűnt fantáziadúsnak. De ameddig az idézeten csak mosolyog az ember, addig a hétköznapibb példából levont következtetés igencsak szomorú, a népes családról hamarosan letehetek, ha rám is vonatkozik az, ami a nagy átlagra... márpedig miért is ne vonatkozna...?
Bár az is igaz, hogy előbb meg kellene várni, ameddig szellemileg is érett leszek a gyerekvállalásra, búslakodni ráérek majd azután is... :)
péntek, november 07, 2008
Nagy úr a tudomány...
... de annyira azért nem, hogy a géphez szögezve tartson, ha délután 4.30-kor megkordul a gyomrom... de minek is tenné, gondolkozni ilyen állapotban úgysem vagyok képes, úgyhogy illa berek, nádak, erek, irány haza, egy kis zakuszkás kenyér jóféle otthoni füstölt sajttal és ismét katonás sorrendbe állnak a faktorok, értelmet nyer a leíró statisztika és megtalálom a word-ban a szögletes zárójelet...
Persze szinte mindennel haladtam az elmúlt két napban, amivel nem kell, és semmivel sem, ami közelebb vitt volna a keddi idegosszeroppanás elkerüléséhez, na de hálistennek ott a hétvége, és a meghívásokat le lehetett mondani ( :(( ), tehát időm, mint a tenger és olyan fagyasztott spenótfőzeléket is lehet már kapni, amit csak meg kell melegíteni...
Persze szinte mindennel haladtam az elmúlt két napban, amivel nem kell, és semmivel sem, ami közelebb vitt volna a keddi idegosszeroppanás elkerüléséhez, na de hálistennek ott a hétvége, és a meghívásokat le lehetett mondani ( :(( ), tehát időm, mint a tenger és olyan fagyasztott spenótfőzeléket is lehet már kapni, amit csak meg kell melegíteni...
szerda, november 05, 2008
Multimátum
A hétvégi program azonnal eldőlt, amikor ma bevonultam munkamegbeszélésre a profhoz.
Kedd este van a következő-kötelező emailes jelenésem előtte, 3 röpke dokumentum formájában:
- az első kell tartalmazza, amit biztosan eldöntöttem, tudok és tényként kezelek a kutatásom(unk)ban - némileg ajánlatos, ha ez nem mond ellent a jelenlegi orvosi normáknak, de azért az eredményeket érdemes is leközölni valami nemzetközi folyóiratban... na nekem pont ezzel a pár oldallal van problémám, mert olyasmiről kellene tömören nyilatkoznom, sőt rettenthetetlenül állítanom, ami kb. 3-4 hónapja neuronjaim tömeges végkimerülését, illetve sok esetben halálát okozza. És biztos egyelőre csak abban vagyok, hogy bonyolult ez az emberi szervezet, egészségesen is, de ha még beteg is ráadásul... ha még sokáig fennáll ez az agyfacsarászat, lassan át kell szakosodjak valami más pályára, mondjuk mosogatólány valami cukrászdában, mert annál magasabb szellemi szintnek nem fogok tudni megfelelni egyre vékonyodó szürkeállományommal.
- második dokumentum kell tartalmazza a kételyeimet - na ezzel nem lesz gond, kétely van bőven, még kölcsön is tudok adni bárkinek, aki kér... Az első a saját személyemmel kapcsolatos, a többi már szinte apróság... nem hagy nyugodni, hogy elnézek valamit, hogy ott hever egy repülőhangárnyi adat előttem és én leragadtam a böhöm nagy csillogó paramétereknél, miközben hátul talán ott lapul a lényeg... vagy legalábbis a kisöccse, aki meg tudná mutatni az utat a nagy testvérhez. Akár nekem, akár másnak...
- a harmadik fájl pedig tartalmazhatja az úri cifraságokat, alcsoportbontásokat és egyéb finomságokat- ha épp belefér az időmbe... hát van egy tippem...
Szóval a hétvégi program eldőlt, redőny lehúzva, "nem veszek semmit" tábla kiakasztva és instant reggeli-leves-második-desszert-vacsora felhalmozva a konyhában.
De ha tényleg megszületnek ezek a dokumentumok, ünnepelni fogok.:) Ami persze csakis agyműködést nem igénylő tevékenységben nyilvánulhat meg...
Kedd este van a következő-kötelező emailes jelenésem előtte, 3 röpke dokumentum formájában:
- az első kell tartalmazza, amit biztosan eldöntöttem, tudok és tényként kezelek a kutatásom(unk)ban - némileg ajánlatos, ha ez nem mond ellent a jelenlegi orvosi normáknak, de azért az eredményeket érdemes is leközölni valami nemzetközi folyóiratban... na nekem pont ezzel a pár oldallal van problémám, mert olyasmiről kellene tömören nyilatkoznom, sőt rettenthetetlenül állítanom, ami kb. 3-4 hónapja neuronjaim tömeges végkimerülését, illetve sok esetben halálát okozza. És biztos egyelőre csak abban vagyok, hogy bonyolult ez az emberi szervezet, egészségesen is, de ha még beteg is ráadásul... ha még sokáig fennáll ez az agyfacsarászat, lassan át kell szakosodjak valami más pályára, mondjuk mosogatólány valami cukrászdában, mert annál magasabb szellemi szintnek nem fogok tudni megfelelni egyre vékonyodó szürkeállományommal.
- második dokumentum kell tartalmazza a kételyeimet - na ezzel nem lesz gond, kétely van bőven, még kölcsön is tudok adni bárkinek, aki kér... Az első a saját személyemmel kapcsolatos, a többi már szinte apróság... nem hagy nyugodni, hogy elnézek valamit, hogy ott hever egy repülőhangárnyi adat előttem és én leragadtam a böhöm nagy csillogó paramétereknél, miközben hátul talán ott lapul a lényeg... vagy legalábbis a kisöccse, aki meg tudná mutatni az utat a nagy testvérhez. Akár nekem, akár másnak...
- a harmadik fájl pedig tartalmazhatja az úri cifraságokat, alcsoportbontásokat és egyéb finomságokat- ha épp belefér az időmbe... hát van egy tippem...
Szóval a hétvégi program eldőlt, redőny lehúzva, "nem veszek semmit" tábla kiakasztva és instant reggeli-leves-második-desszert-vacsora felhalmozva a konyhában.
De ha tényleg megszületnek ezek a dokumentumok, ünnepelni fogok.:) Ami persze csakis agyműködést nem igénylő tevékenységben nyilvánulhat meg...
hétfő, november 03, 2008
Tartozások pipálgatása...
Régóta tartozom már egy képpel, ideje bizonyítékra váltani az ígéretet... mert hát nekem is "bizonyíték kell, nem ígéret" - úgy nagy általánosságban... bár néha már egy-egy soványabbacska ígérettel is beérném.:)
És ott van még két beszámoló, amit jó lenne megírni, hiszen szép emlék volt Olaszország és Krakkó is, tele mókával, kacagással, helyi vonatkozású lakomákkal, templomokkal és sok gyaloglással... :) Úgyis hamarosan már nem marad más, mint az emlékezés azokra az évekre, amikor még fiatal voltam, és relatív szabad, amikor még nem hétvégi ügyeletek közé szorítva éltem... és elég volt 6.50-kor kelni naponta...
Na de már most elkezdhetek gyakorolni a közeljövőre, hiszen a nagyvilágban és a saját gazdasági helyzetemben is hirtelen bekövetkező recesszió miatt egyelőre úgysem tervezek újabb utakat, nagyobb torlódás tehát már nem várható beszámolók terén.:)
Persze a jó hírekről sem illik megfeledkezni: Albinó visszakerült hozzám több, mint egy hónapos fővároslátogatás után, egyelőre működik, remélem, hogy megtartja ezt a kedves szokását. A zenekütyümért folytatott harcban pedig a szüleim körülbelül a hatodik fordulóban bevitték a döntő találatot és rátették a kezüket, majd a zsebük belső felületét, így mostmár végre megnyugodhatok, lesz még párezer közös-kütyüs-kilóméter.:)
Remélem, hogy a tanulságot a tudatalattimba is beírtam, egyelőre naponta kb. 5-ször ellenőrzöm minden zsebemet és a táskámat... ha ez így is maradna, talán egyszerűbbé válna az életem - és a szeretteimé...
És ott van még két beszámoló, amit jó lenne megírni, hiszen szép emlék volt Olaszország és Krakkó is, tele mókával, kacagással, helyi vonatkozású lakomákkal, templomokkal és sok gyaloglással... :) Úgyis hamarosan már nem marad más, mint az emlékezés azokra az évekre, amikor még fiatal voltam, és relatív szabad, amikor még nem hétvégi ügyeletek közé szorítva éltem... és elég volt 6.50-kor kelni naponta...
Na de már most elkezdhetek gyakorolni a közeljövőre, hiszen a nagyvilágban és a saját gazdasági helyzetemben is hirtelen bekövetkező recesszió miatt egyelőre úgysem tervezek újabb utakat, nagyobb torlódás tehát már nem várható beszámolók terén.:)
Persze a jó hírekről sem illik megfeledkezni: Albinó visszakerült hozzám több, mint egy hónapos fővároslátogatás után, egyelőre működik, remélem, hogy megtartja ezt a kedves szokását. A zenekütyümért folytatott harcban pedig a szüleim körülbelül a hatodik fordulóban bevitték a döntő találatot és rátették a kezüket, majd a zsebük belső felületét, így mostmár végre megnyugodhatok, lesz még párezer közös-kütyüs-kilóméter.:)
Remélem, hogy a tanulságot a tudatalattimba is beírtam, egyelőre naponta kb. 5-ször ellenőrzöm minden zsebemet és a táskámat... ha ez így is maradna, talán egyszerűbbé válna az életem - és a szeretteimé...
csütörtök, október 30, 2008
Mindenki hibázik...
... én valószínűleg még az átlagnál is többet, mert szétszórt vagyok, egyszerre több gondolat kering a fejemben, mint ahányat megbír az agyi kapacitásom... de hogy hülye libaként kezeljenek csak azért, mert hajnali 4.30-kor álmomból felverve egyik buszról a másikra 10 másodperc alatt átszállni kényszerítenek és a buszon uralkodó félhomályban nem veszem észre, hogy a zenekütyü kicsúszott a zsebemből és az első buszon maradt, majd amikor ezt már a másik buszon jelzem és szépen megkérem őket, hogy próbálják megkeresni ezt a szívemhez nőtt kis izét (még amerikai emlék, onnan hoztam ezelőtt pár évvel és azóta hűségesen elkísért örömömben-bánatomban), akkor még felháborodnak, hogy mivel gyanusítom őket, később pedig, amikor végül mégiscsak megkerül, mint az telefonon kiderül, továbbra is én vagyok a szellemi csökevény akinek most valahogy vissza kell juttatni - ami azóta sem jött össze, a kütyü valószínűleg már másodszor lépi át a határt 24 óra leforgása alatt - és a helyzetben talán az a legmegrázóbb, hogy az udvarias és szépen kérő szavaimra teljesen alpári válaszok jönnek és az együttérzésnek még az eltévedt szikráját sem fedezem fel senkiben, és az a gondolat, hogy fordított helyzetben, ha valaki az én segítségemre szorul, akkor nem tehetem meg, hogy gúnyosan kioktatom és levegőnek nézem, mert egyszerűen csak nem és különben is azonnal beperelnének... hát ezek a dolgok nagyon tudnak bántani és alaposan rányomták a bélyegüket az első napomra a kettőből, amit itthon tölthetek... ennyi idő után még mindig akkorákat tudok csalódni az emberekben... de valószínűleg tényleg kiment már a divatból az együttérzés és segíteni akarás és a XXI. század valami egészen másról szól... amihez az én IQ-m bizony folyamatosan elégtelennek bizonyul...
...és holnap ennek a szerencsétlen történetnek egy újabb fordulója következik...
...és holnap ennek a szerencsétlen történetnek egy újabb fordulója következik...
vasárnap, október 19, 2008
Csereb(l)ogi definíció :)
... vagy akár az "énblog" rímbe szedett meghatározása is lehetne... :)
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
(Babits Mihály)
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
(Babits Mihály)
szerda, október 15, 2008
Új szobatárs...
... jelent meg ma a szobámban, szerencsére csak egy számítógép (és nem vagyok emberkerülő, bármennyire is annak hangozzon ez a kijelentés;) ), ami történetesen legalább 4-5-ször gyorsabb a jelenlegi gépemnél. Igaz csak átmenetileg érkezett és valójában nem is nekem hozták, na de kihasználom én is az új jövevényt. :) amit eddig 4 nap alatt kínlódtam ki, ezek szerint ezentúl elég lesz egy is rá...?
Kezdek attól félni, hogy hamarosan kifogyok a munkából és megöl az unalom...
Na jó, igazából csak nagyon éhes vagyok, leesett a vércukorszintem és hülyeségeket beszélek... :) de a gép legalább tényleg itt van. :)
Kezdek attól félni, hogy hamarosan kifogyok a munkából és megöl az unalom...
Na jó, igazából csak nagyon éhes vagyok, leesett a vércukorszintem és hülyeségeket beszélek... :) de a gép legalább tényleg itt van. :)
kedd, október 14, 2008
Nno...
... fejfájástól gyötörve rápillantottam a blogomra, s hát látom, hogy több, mint egy hete nem írtam... ami önmagában ugyebár nem tragédia, de még csak bajnak sem minősül, hacsak az nem, hogy továbbra is repül az idő, sehogy sem akar kicsit lelassulni és bevárni, ameddig utolérem - magam... :)
Mostanában kezdek kicsit technikásodni, iG**gle-lel indul a nap (ez itt nem a reklám helye, sajnos semmi részesedést nem kapok érte, ezért is vannak a csillagok;) ), csak rápillantok a teendőlistára, és nyithatom is meg a legakutabb dokumentumokat. Gondoltam, hogy ha már ennyire belejöttem, újítok kicsit a blogon is, felbűvölöm azokat a e-naplókat, amelyekkel igyekszem a körülményekhez képest napirenden maradni. Persze első nekifutásra nem sikerült, na de még próbálkozom valamikor, amikor ismét napvilágnál teszem le a munkát.:)
Pár napja pedig egy önként választott rabszolgahajcsár figyeli, hogy milyen dokumentumokat nyitok meg a gépen, mennyit dolgozok és mennyit álmodozom a monitor előtt. Létezik ugyanis (legalább) egy program, amelyik képes ezt megtenni, szorgalmasan számolja a munkával töltött perceket, akár célokat is kitűzhetek. Azt hiszem, kicsit lejjebb adok az optimizmusomból és a jelenleg kitűzött napi 8 órát leredukálom, ugyanis csak az excel fájlok és statisztika programok előtt töltött időt számolja munkának a szőrösszívű, a géptől távol töltött korrepetálást, munkamegbeszéléseket már nem... és egy újabb stresszfaktorra már tényleg nincs szükségem...
Máris vészjóslóan pillog a monitor, érzi, hogy ez nem excel fájl, és ebből az emberiségnek semmi haszna nem származik... Gyorsan pontot is teszek a bejegyzés végére, mielőtt kiderülne, hogy 15 perc "egyéb" tevékenység után a program a billentyűzeten keresztül apró kis áramütésekkel stimulálja a munkavágyat...
Mostanában kezdek kicsit technikásodni, iG**gle-lel indul a nap (ez itt nem a reklám helye, sajnos semmi részesedést nem kapok érte, ezért is vannak a csillagok;) ), csak rápillantok a teendőlistára, és nyithatom is meg a legakutabb dokumentumokat. Gondoltam, hogy ha már ennyire belejöttem, újítok kicsit a blogon is, felbűvölöm azokat a e-naplókat, amelyekkel igyekszem a körülményekhez képest napirenden maradni. Persze első nekifutásra nem sikerült, na de még próbálkozom valamikor, amikor ismét napvilágnál teszem le a munkát.:)
Pár napja pedig egy önként választott rabszolgahajcsár figyeli, hogy milyen dokumentumokat nyitok meg a gépen, mennyit dolgozok és mennyit álmodozom a monitor előtt. Létezik ugyanis (legalább) egy program, amelyik képes ezt megtenni, szorgalmasan számolja a munkával töltött perceket, akár célokat is kitűzhetek. Azt hiszem, kicsit lejjebb adok az optimizmusomból és a jelenleg kitűzött napi 8 órát leredukálom, ugyanis csak az excel fájlok és statisztika programok előtt töltött időt számolja munkának a szőrösszívű, a géptől távol töltött korrepetálást, munkamegbeszéléseket már nem... és egy újabb stresszfaktorra már tényleg nincs szükségem...
Máris vészjóslóan pillog a monitor, érzi, hogy ez nem excel fájl, és ebből az emberiségnek semmi haszna nem származik... Gyorsan pontot is teszek a bejegyzés végére, mielőtt kiderülne, hogy 15 perc "egyéb" tevékenység után a program a billentyűzeten keresztül apró kis áramütésekkel stimulálja a munkavágyat...
hétfő, október 06, 2008
Egy jóleső felismerés...
Anyummal váltottam ma pár szót, miközben az indulásra szólító jelre vártam (háztűznéző - remélhetőleg tűz nélkül az egyik barátnőmnél), és szóba került egy hajdani/jelenlegi barátnőm blogja, aki a bejegyzésekből ítélve semmit sem változott, amióta 2 éve megszakadt a személyes kapcsolatunk... Sikeres, nagy szavakat használ és mélyreszántó gondolatokat feszeget, nem csoda, hogy kicsit megcsapott az irigység szele. Főleg, mert a felsorolás rám cseppet sem jellemző, az én kis lelkecském megragadt Cserebogi egyszerű történeteinél... Ha egyszer veszem a fáradtságot, nekifogok végre meséket írni, hogy valami klasszikus műfaj keretei között szülessenek meg ezek a szösszenetek. Dombi király kalandjai még mindig ott kuksolnak valahol egy kis vonalas füzetben, az ötödikes irkák között, a por már biztos belepte vagy a füzetrágó bogarak degeszre tömték magukat vele...
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, amikor végül elhessegtettem ezt a kellemetlen érzést, rájöttem, hogy nem bújnék más bőrébe, és igazából szeretek magam lenni, a bizonytalanságaimmal és félelmeimmel együtt, és ezt olyan jó volt le is írni... Kicsit fura, hogy ennyi évesen kell erre ráeszmélnem, korgó gyomorral és egy halom elintézetlen feladattal a listámon, de mindig is tudtam, hogy későn érő típus vagyok, és ezek szerint ennek pont most jött el az ideje. :) Kíváncsian várom, a konyhatündérségig mikor jutok, bár gyanítom, hogy már hajlott hátú, reszketeg hangú, ízületi panaszoktól gyötört idős hölgy leszek, mire felnövök ahhoz a szerepkörhöz is...
Szeretnék erre az érzésre emlékezni akkor is, ha épp az önkritikám döngeti cseppnyi önbizalmamat... hát ezért írtam ezt most le. Emlékeztetésképp...
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, amikor végül elhessegtettem ezt a kellemetlen érzést, rájöttem, hogy nem bújnék más bőrébe, és igazából szeretek magam lenni, a bizonytalanságaimmal és félelmeimmel együtt, és ezt olyan jó volt le is írni... Kicsit fura, hogy ennyi évesen kell erre ráeszmélnem, korgó gyomorral és egy halom elintézetlen feladattal a listámon, de mindig is tudtam, hogy későn érő típus vagyok, és ezek szerint ennek pont most jött el az ideje. :) Kíváncsian várom, a konyhatündérségig mikor jutok, bár gyanítom, hogy már hajlott hátú, reszketeg hangú, ízületi panaszoktól gyötört idős hölgy leszek, mire felnövök ahhoz a szerepkörhöz is...
Szeretnék erre az érzésre emlékezni akkor is, ha épp az önkritikám döngeti cseppnyi önbizalmamat... hát ezért írtam ezt most le. Emlékeztetésképp...
szombat, október 04, 2008
Munka után...
... édes a pihenés. :) Főleg egy kis extra adag csokipudinggal jutalmazva meg magamat, amiért ma 2 feladatot is kipipáltam a listámról. Egész jól bevált nekem az online teendők listája, egész nap ott lebeg a szemem előtt, és az érzés, amikor egy feladatot végre szélnek ereszthetek róla, jelentősen (statisztikailag szignifikánsan ;) ) emel az általános munkamorálomon. Muszáj is neki, mert máskülönben végig az x tengely alatt mozogna a görbe és annak hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek... :)
(És aki azt állítja, hogy teljesen lezüllöttem és már csak a statisztikáról vagyok képes beszélni és írni, az szégyellje magát - helyettem is... ;) )
Egy csöppnyi napsütötte, vidám hangulatot is megpróbálok becsempészni a mai bejegyzésbe, de ahhoz feltétlenül hallgassátok meg ezt. Vagy nézzetek meg pár Mεgasztár előválogatás rövidfilmet a youtubicán, a hatás nem marad el...
Ilyenkor néhány röpke pillanatra normális embernek érzem magam - pár emberhez viszonyítva... :)
(És aki azt állítja, hogy teljesen lezüllöttem és már csak a statisztikáról vagyok képes beszélni és írni, az szégyellje magát - helyettem is... ;) )
Egy csöppnyi napsütötte, vidám hangulatot is megpróbálok becsempészni a mai bejegyzésbe, de ahhoz feltétlenül hallgassátok meg ezt. Vagy nézzetek meg pár Mεgasztár előválogatás rövidfilmet a youtubicán, a hatás nem marad el...
Ilyenkor néhány röpke pillanatra normális embernek érzem magam - pár emberhez viszonyítva... :)
szerda, október 01, 2008
A tegnapi optimista bejegyzés után...
... kb 3 órába telt életre kelteni a gépet otthon... kezdem tehát "c" betüs neveken törni a fejem, persze azért megvárom még, hogy ma este mi fogad otthon: egy barátságos, jólnevelt és engedelmes számítógép, vagy egy morcosan morgó és szüntelenül kikapcsoló űrlény...
És amiről eddig a mai nap emlékezetes: egy oktatáson vettem részt, betegágy mellett, amint az a nagykönyvben meg van írva, épp csak annyira belemerültem az új vizsgálati módszer elsajátításába, hogy megfeledkeztem az ebédről, már csak zárt ajtók fogadtak, amikor eljutottam az étkezőig...
Holnap és holnapután is tart az oktatás, ha ügyesen csinálom, a végén még sikerül belefogyjak valamelyik egyetemista időkből származó nadrágomba... :)
És amiről eddig a mai nap emlékezetes: egy oktatáson vettem részt, betegágy mellett, amint az a nagykönyvben meg van írva, épp csak annyira belemerültem az új vizsgálati módszer elsajátításába, hogy megfeledkeztem az ebédről, már csak zárt ajtók fogadtak, amikor eljutottam az étkezőig...
Holnap és holnapután is tart az oktatás, ha ügyesen csinálom, a végén még sikerül belefogyjak valamelyik egyetemista időkből származó nadrágomba... :)
kedd, szeptember 30, 2008
Rohantam volna...
... a buszra, de aztán rájöttem, hogy annyit nem ér az egész, nagyjából mindegy, hogy az ember 5.30-ra vagy 5.45-re ér haza... úgyhogy akkor kényelmesen megvárom a következőt, addig összecsomagolok, és még egy röpke bejegyzést is írok a blogra. Ki kell használni az ilyen ajándék perceket, amikor már dolgozni kár, mert a frissített fájlok a kütyün sorakoznak, viszont lógatni a lábat is, mert hát ki tudja, mikor lesz megint hajlandóság bennem három egész mondatot megfogalmazni... :)
Albinó megint beteg... ez a nagyon szomorú hír. Lassan többet jár szülőhazám fővárosában, mint jómagam, időről időre fogja magát és úgy dönt, hogy akkor ő most gazdi és gazditesó költségre leviteti magát oda és szétnéz, dőltek-e romba a piros pöttyös házak, van-e valami jó kis kulturális program arrafele... Én pedig párszáz, illetve megkockáztatom, hogy 1000 kilóméterre tőle törhetem a fejem, hogy ameddig ő felüdül, addig én mi a csodán dolgozzak otthon unalmas óráimban. Szerencsére itt bukkant fel a képben az önfeláldozó család és baráti kör faktor, ami lehetővé tette ezúttal is, hogy otthon ismét számítógép várjon: kölcsön ház, kölcsön monitor, kölcsön billentyűzet, egyedül az egér az enyém, meg is gyűlt vele a bajom tegnap este az installálásnál... most épp azon töröm a fejem, hogyan lehetne ezekhez még kölcsön RAM-okat és kölcsön DVD írót is szerezni, és akkor olyan olcsón megúszom Albinó könnyfakasztó történetét (tényleg fakadt szép számmal), ahogy azt nem is álmodtam volna... :) Szerencsére máris megszerettük egymást, én és az új gép, főleg, miután már láttam kívülről és belülről is, sőt, este még a winchesterét is matattam szabad kézzel. Egy kis újraélesztésre volt ugyanis szüksége, és telefonos konzultáció után vállaltam ezt az aprócska beavatkozást rajta...:) Elárulom, rég volt ekkora sikerélményem...
Persze az elektronikai kórtörténetem alapján csakis B betüs nevet fogok neki választani, az A-val nincs szerencsém (lásd Aliz és Albinó...). Javaslatokat várok, egyelőre a Bendegúz és Balambér között vacilálok... :)
És nagyon remélem, hogy nem jutok el odáig életem során, hogy X-el kezdődő neveken kelljen törni az fejemet...
Albinó megint beteg... ez a nagyon szomorú hír. Lassan többet jár szülőhazám fővárosában, mint jómagam, időről időre fogja magát és úgy dönt, hogy akkor ő most gazdi és gazditesó költségre leviteti magát oda és szétnéz, dőltek-e romba a piros pöttyös házak, van-e valami jó kis kulturális program arrafele... Én pedig párszáz, illetve megkockáztatom, hogy 1000 kilóméterre tőle törhetem a fejem, hogy ameddig ő felüdül, addig én mi a csodán dolgozzak otthon unalmas óráimban. Szerencsére itt bukkant fel a képben az önfeláldozó család és baráti kör faktor, ami lehetővé tette ezúttal is, hogy otthon ismét számítógép várjon: kölcsön ház, kölcsön monitor, kölcsön billentyűzet, egyedül az egér az enyém, meg is gyűlt vele a bajom tegnap este az installálásnál... most épp azon töröm a fejem, hogyan lehetne ezekhez még kölcsön RAM-okat és kölcsön DVD írót is szerezni, és akkor olyan olcsón megúszom Albinó könnyfakasztó történetét (tényleg fakadt szép számmal), ahogy azt nem is álmodtam volna... :) Szerencsére máris megszerettük egymást, én és az új gép, főleg, miután már láttam kívülről és belülről is, sőt, este még a winchesterét is matattam szabad kézzel. Egy kis újraélesztésre volt ugyanis szüksége, és telefonos konzultáció után vállaltam ezt az aprócska beavatkozást rajta...:) Elárulom, rég volt ekkora sikerélményem...
Persze az elektronikai kórtörténetem alapján csakis B betüs nevet fogok neki választani, az A-val nincs szerencsém (lásd Aliz és Albinó...). Javaslatokat várok, egyelőre a Bendegúz és Balambér között vacilálok... :)
És nagyon remélem, hogy nem jutok el odáig életem során, hogy X-el kezdődő neveken kelljen törni az fejemet...
csütörtök, szeptember 25, 2008
Egy jóbarát tanácsai :)
Két napja szokás szerint álmosan morogtam valamin a munkahelyemen, amikor régi jó barátom az alábbi személyreszabott tanácsokat írta nekem:
1. ne dolgozz annyit
2. költözz haza
3. s légy boldog
4. szánj több időt magadra, barátaidra, szeretteidre
(„egyelőre ennyi... ha ezeket betartod akkor utána meg mondok…” U. Z.)
És mivel megígértem neki, hogy ezeket a tanácsokat kinyomtatom, kiteszem a szobám falára és küldök egy fényképet róla bizonyítékként (amit ő azóta is naponta 2-3-szor számonkér tőlem), ezért ma fogtam magam és tényleg a tettek mezejére léptem. Ha kicsit felemelem a tekintetem a monitorról, a tanácsokkal együtt az alábbi fényképet látom (amit ugyancsak az illető készített :) ):
Nevessetek ki, de hihetetlenül jól esik ezeken a káposztákon nyugtatni a tekintetemet... :)
Már csak a tanácsok kipipálásának kell nekifogni...
Azelőtt viszont még dolgozom egy kicsit... :)
1. ne dolgozz annyit
2. költözz haza
3. s légy boldog
4. szánj több időt magadra, barátaidra, szeretteidre
(„egyelőre ennyi... ha ezeket betartod akkor utána meg mondok…” U. Z.)
És mivel megígértem neki, hogy ezeket a tanácsokat kinyomtatom, kiteszem a szobám falára és küldök egy fényképet róla bizonyítékként (amit ő azóta is naponta 2-3-szor számonkér tőlem), ezért ma fogtam magam és tényleg a tettek mezejére léptem. Ha kicsit felemelem a tekintetem a monitorról, a tanácsokkal együtt az alábbi fényképet látom (amit ugyancsak az illető készített :) ):
Nevessetek ki, de hihetetlenül jól esik ezeken a káposztákon nyugtatni a tekintetemet... :)
Már csak a tanácsok kipipálásának kell nekifogni...
Azelőtt viszont még dolgozom egy kicsit... :)
szerda, szeptember 24, 2008
Nagy nap ...
... ez a mai.:) Bátyó megszabadult a gyötrelmektől, amelyek az embert akkor érik, ha úgy dönt, hogy a mindenféle kedves és kevésbé kedves titulus mellé kell neki egy PhD szócska is, ami csak 3 betüből áll ugyan, de a szenvedések széles skálája képes mögötte meghúzódni... Szóval gratula bátyó, ilyen laza eleganciával csak te tudod megoldani az élet ilyen nagy léptékű dolgait, de majd gondoskodom róla, hogy legalább az én disszertációm némi nyugtalanságot hozzon az életedbe... ;)
Én pedig... hát, a mai nap eseményei után nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan beállok gyakorló orvosnak, nem gátolnak benne adminisztrációs akadályok, de amit hajdanán annyira vártam, most kicsit szorongással tölt el, hisz nemsokára kiderül, hogy a deákné vásznával folytatott versenyből ki kerül ki győztesen, ő lesz a jobb, vagy én... van-e egyáltalán érzékem ehhez a pályához, vagy jobb lett volna tényleg tanítónőnek menni, amit kölyökkoromban egy darabig fontolgattam...
Hát majd meglátjuk... minden esetre van egy olyan érzésem, hogy pár hónap múlva megcsappannak (még jobban) a bejegyzéseim , hisz az emberi butaságról az ember csak akkor ír szívesen, ha ahhoz nem a saját életéből meríti a példákat...
Alig hittem, hogy ez is eljöhet még...
Én pedig... hát, a mai nap eseményei után nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan beállok gyakorló orvosnak, nem gátolnak benne adminisztrációs akadályok, de amit hajdanán annyira vártam, most kicsit szorongással tölt el, hisz nemsokára kiderül, hogy a deákné vásznával folytatott versenyből ki kerül ki győztesen, ő lesz a jobb, vagy én... van-e egyáltalán érzékem ehhez a pályához, vagy jobb lett volna tényleg tanítónőnek menni, amit kölyökkoromban egy darabig fontolgattam...
Hát majd meglátjuk... minden esetre van egy olyan érzésem, hogy pár hónap múlva megcsappannak (még jobban) a bejegyzéseim , hisz az emberi butaságról az ember csak akkor ír szívesen, ha ahhoz nem a saját életéből meríti a példákat...
Alig hittem, hogy ez is eljöhet még...
vasárnap, szeptember 14, 2008
Alakul...
... az újabb kaland, közeledik egy újabb konferencia... és természetesen az eredmények még a levegőben lógnak, le kellene halászni őket onnan, csak nem könnyű feladat, ha párhuzamosan még 3-4 roppantilag de fontos feladatot kellene megoldani. Ezért jön a "kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához..." szindróma, jelen esetben ugyan csak az ágyig és vissza, mivel túl kicsi az asztalom ahhoz, hogy minden szükséges és fölöttébb hasznos cikk elférjen rajta...
A krónikás kedvem pedig már csak egy régi kedves emlék a múltból, "voltam én is fiatal és ráérős" címszó alatt tárolva valahol az agyam egyik rejtett zugában. És nem is tud nagyon előbújni onnan, hiszen a "te jó Ég, ezeket a feladatokat meg milyen módszerrel kellene megoldani?!" gond-gombóc torlaszolja el a szabadulás útját...
Hát így vagyok én mostanában...
De egyébként minden rendben... :)
A krónikás kedvem pedig már csak egy régi kedves emlék a múltból, "voltam én is fiatal és ráérős" címszó alatt tárolva valahol az agyam egyik rejtett zugában. És nem is tud nagyon előbújni onnan, hiszen a "te jó Ég, ezeket a feladatokat meg milyen módszerrel kellene megoldani?!" gond-gombóc torlaszolja el a szabadulás útját...
Hát így vagyok én mostanában...
De egyébként minden rendben... :)
kedd, szeptember 02, 2008
Sorsfordító dolgok...
.. történnek velem mostanában, vagy ha nem is fordítják, de legalábbis irányítják életem szekerét valami olyan irányba, aminek a végcélja ugyan még ismeretlen, de 30 év múlva biztos nagy bölcsen rábólintok, hogy "igen, ennek pont így kellett lennie, mostmár értem..."
Úgy tűnik, ma eldőlt a következő pár évem is, és számos tanulsággal is járt ez a nap:
1. a meszelés mostanában jobban megy, mint a tanulás - hja, ennyi rengeteg év kimaradás után (pontosan kettő, ha jobban utánaszámolok) az agysejtjeim nehezen akaróznak visszaállni memorizáló/koncentráló/felidéző üzemmódba. Kemény harcok folytak emiatt az elmúlt héten a tudatom és tudatalattim között... Szóval megfontolandó, hogy talán jobb lenne inkább a meszelés-bizniszben befutható karrieremet építgetni, valószínűleg jövedelmezőbb is lenne, mint a jelenlegi... :)
2. lehet, hogy a RedB*ll ébren tart és szellemileg élénkít (legalábbis ezt írja a betegt..- izé, a vásárlóknak szánt tájékoztatón), de olyan pihentető álmot csak otthon aludtam a hegyi levegőn, mint az elmúlt estéken a 10-kor elfogyasztott stimuláló ital után... Tehát marad a jó öreg kávé, finomabb is, és olcsóbb is - ha már az sem tart ébren... :)
3. a szüleim és többi szeretteim drukkolása csodákra képes. Lassan ideje lesz ráállítani őket a Nobel-díj projektre, és akkor minimális energiabefektetéssel beírhatom magam a történelembe. Bár tudja a szösz, ha a díjhoz egy kis házikót is adnának egy nyugodt környéken, nem ragaszkodnék, hogy beírjanak a nagykönyvbe...;)
4. és ezek után a sorsfordító események után, amikor végre leszálltam a buszról (sikerült egy megállóval tovább menni), és hazabandukoltam, rájöttem, hogy a zoknikat egy ilyen nap után is csak nekem kell kimosni...
Talán nem is változott ma semmi...
Úgy tűnik, ma eldőlt a következő pár évem is, és számos tanulsággal is járt ez a nap:
1. a meszelés mostanában jobban megy, mint a tanulás - hja, ennyi rengeteg év kimaradás után (pontosan kettő, ha jobban utánaszámolok) az agysejtjeim nehezen akaróznak visszaállni memorizáló/koncentráló/felidéző üzemmódba. Kemény harcok folytak emiatt az elmúlt héten a tudatom és tudatalattim között... Szóval megfontolandó, hogy talán jobb lenne inkább a meszelés-bizniszben befutható karrieremet építgetni, valószínűleg jövedelmezőbb is lenne, mint a jelenlegi... :)
2. lehet, hogy a RedB*ll ébren tart és szellemileg élénkít (legalábbis ezt írja a betegt..- izé, a vásárlóknak szánt tájékoztatón), de olyan pihentető álmot csak otthon aludtam a hegyi levegőn, mint az elmúlt estéken a 10-kor elfogyasztott stimuláló ital után... Tehát marad a jó öreg kávé, finomabb is, és olcsóbb is - ha már az sem tart ébren... :)
3. a szüleim és többi szeretteim drukkolása csodákra képes. Lassan ideje lesz ráállítani őket a Nobel-díj projektre, és akkor minimális energiabefektetéssel beírhatom magam a történelembe. Bár tudja a szösz, ha a díjhoz egy kis házikót is adnának egy nyugodt környéken, nem ragaszkodnék, hogy beírjanak a nagykönyvbe...;)
4. és ezek után a sorsfordító események után, amikor végre leszálltam a buszról (sikerült egy megállóval tovább menni), és hazabandukoltam, rájöttem, hogy a zoknikat egy ilyen nap után is csak nekem kell kimosni...
Talán nem is változott ma semmi...
kedd, augusztus 26, 2008
Azt álmodtam...
... hogy ezeken a helyeken jártam:
... vagy talán nem is álom volt...?
... a tündérmesét is igyekszem csatolni, elképzelhető, hogy még idén tudok szánni pár órát a megírására... :)
... vagy talán nem is álom volt...?
... a tündérmesét is igyekszem csatolni, elképzelhető, hogy még idén tudok szánni pár órát a megírására... :)
szerda, augusztus 13, 2008
ha kicsivel...
.. is többet értenék a matematikához és informatikához, most sutba vágnám az összes diplomámat (na jó, csak azt az egyet, nekem csak ennyi sikerült), és elmennék mosógép-programozónak... nem mintha akár elméleti, akár gyakorlati síkon konyítanék valamit a mosógéppel mosáshoz (két programot sikerült kisilabizálni, azokat váltogatom egy éve), de üdítő változatosság lenne a mai gyötrelmek után... úgy érzem, nagyon sürgősen kell egy 180 fokos fordulat a napi tevékenységben, vagy legalább egy isteni szikra, hogy milyen eszközzel kell megoldani az utolsó problémák egyikét, ami elválaszt még attól, hogy a napokban elküldjük végre a hónapok óta keblünkön melengetett cikket a bírálóknak...
... és ráadásul az egyik gyülekezet is (és most nem a legismertebb egyházak egyikére gondolok) úgy döntött, hogy kb. 2-3 óra alatt megosztja velem és a környező tömbházak lakóival a témáról alkotott véleményét dalban és prózában...
... jobban belegondolva, akár ez is lehet egy jel, mostanában annyira lefoglalnak az apróbbnál cseprőbb dolgok, hogy az igazán fontosakra már gondolati szinten is alig jut idő...
... ha Mohamed nem megy a hegyhez... :)
... de azért pont ilyen formában...?!
... és ráadásul az egyik gyülekezet is (és most nem a legismertebb egyházak egyikére gondolok) úgy döntött, hogy kb. 2-3 óra alatt megosztja velem és a környező tömbházak lakóival a témáról alkotott véleményét dalban és prózában...
... jobban belegondolva, akár ez is lehet egy jel, mostanában annyira lefoglalnak az apróbbnál cseprőbb dolgok, hogy az igazán fontosakra már gondolati szinten is alig jut idő...
... ha Mohamed nem megy a hegyhez... :)
... de azért pont ilyen formában...?!
hétfő, augusztus 11, 2008
Ha az embernek...
... na meg főleg a lányának sikerül végre valakit meggyőznie, hogy egy este leforgása alatt nézzen át egy rövidebbecske novellányi tudományos anyagot, amihez az illetőnek gyakorlatilag nem túl sok köze van, a javításokat küldje át emailben és ezután másnap végre véglegesítődik a teljes mappa, utazhatnak a fáradtságos munkával összegyűjtött papírlapocskák (egyesek hivatalos dokumentumoknak nevezik, de én tudom, hogy ezek csak és kizárólag papírocskák:) ) végre a rendeltetési helyükre (és persze közben ketyeg az óra), és ezek után a döntő pillanatban kiderül, hogy a fent említett ember lányának sikerült nem magával hozni a rövidebbecske novellányi tudományos anyagot és ezáltal mégsem tudja elküldeni az önfeláldozó lektorjelöltnek...
... többet nem csodálkozom, hogy elég gyakran magamra maradok a feladatok megoldásában... volna valaki olyan kedves és megszabadít az életemre vetülő legnagyobb árnyéktól - önmagamtól...??
UI: még szerencse, hogy a tücsökciripelés jótékony hatással van az idegekre (leszámítva éjjel 2 és 3 között...) :)
... többet nem csodálkozom, hogy elég gyakran magamra maradok a feladatok megoldásában... volna valaki olyan kedves és megszabadít az életemre vetülő legnagyobb árnyéktól - önmagamtól...??
UI: még szerencse, hogy a tücsökciripelés jótékony hatással van az idegekre (leszámítva éjjel 2 és 3 között...) :)
csütörtök, augusztus 07, 2008
... és amikor már azt hittem...
... hogy kezdem végre kiismerni magam, tegnap este valaki teljes nézetbeli összhangot fedezett fel köztem és a "Németország mindenek felett" hirdetője és követői között... talán még egy horogkereszttel is megajándékoz, hogy felújítsa az egyéniségemet nem elég hűen tükröző ékszer- és kiegészítőgyűjteményemet...
... és mindez abból pattant ki, hogy kijelentettem, az én gyermekemnek (aki szegény most született meg gondolati szinten és máris feszültséget okoz) jó lesz a hagyományos iskola, hagyományos paddal, tintával, krétaporral és hagyományos tanítónénivel és nem adnám alternatív elemi iskolába...
... én már csak ilyen merev vagyok és begyepesedett... ezek szerint újabb tulajdonságokkal is megtűzdelve...
... és mindez abból pattant ki, hogy kijelentettem, az én gyermekemnek (aki szegény most született meg gondolati szinten és máris feszültséget okoz) jó lesz a hagyományos iskola, hagyományos paddal, tintával, krétaporral és hagyományos tanítónénivel és nem adnám alternatív elemi iskolába...
... én már csak ilyen merev vagyok és begyepesedett... ezek szerint újabb tulajdonságokkal is megtűzdelve...
hétfő, augusztus 04, 2008
Még mielőtt...
... azt hinnétek, hogy két hete intenzíven nyaralok, elárulom a titkot: egy hete ismét a jómunkásemberek soraiba léptem, csak valahogy az írásra nem tudtam még rávenni magam. Lehet, hogy most is inkább hallgatni kellene és a fokokat bámulni a hőmérőn, de azért szeretném pár sor segítségével a maradandó emlékeim közé bevésni az otthon töltött napokat... bár elég kicsi a valószínűsége, hogy valaha is elfelejtsem azokat az órákat, amelyeket szüleimmel a hegyen töltöttünk, Hófehérke autónk orral a sárban (szegénynek az éjszakát is ott kellett végül töltenie ebben a pozícióban), hetvenév fölötti rokonaink közül egyik a megáradt patak túlsó partján, mi pedig a feleségével a másik oldalon, bokáig sárosan, mert pár helyen egyszerűen nem tudtunk másképp átjutni az úton a hegyről lefele jövet, mint lemondó sóhajjal belecuppanva a hazai iszappakolásba, a villámok a hegyen, amint egyre közelebb jönnek és egyre sűrűbben követi őket hatalmas dörgés, mi pedig mindenféle védelem nélkül állunk a teljes sötétségben a fenyők mellett az út szélén... De emellett emlékezetes marad ez a pár nap a 6-7 miccstől, amit naponta megettem, a marslakókkal találkozástól (kedvesek és vidámak voltak, négyszeres harangszóval fogadtak, miccsel és rostonsült hússal kínáltak), a fürdőzésektől borvizesebbnél borvizesebb helyeken, egy szökőkút mellett elfogyasztott, előkelő pincér által tálalt vasárnapi ebédtől, esküvői lufipukkanásokkal megfűszerezve, a csodálatos tájaktól, fenyvesektől, hegyektől és völgyektől, a barátokkal folytatott beszélgetések miatt, valamint attól a csepp bulitól, ami a vége fele még becsúszott... :) És végül, de nem utolsó sorban, a meglepő és kellemes találkozásoktól...
És mivel én is csak nőből vagyok és hiúság a nevem, ezért örömmel fogadtam a hazai bókokat, hogy jól nézek ki és "megnőiesedtem"...
... hát kívánhat-e ember többet? :)
És mivel én is csak nőből vagyok és hiúság a nevem, ezért örömmel fogadtam a hazai bókokat, hogy jól nézek ki és "megnőiesedtem"...
... hát kívánhat-e ember többet? :)
hétfő, július 21, 2008
Dúl a vakáció...
... zajlanak az események, futnak el mellettem csodálatosabbnál csodálatosabb tájak... csak én vagyok túlságosan lusta, hogy leüljek és írjak mindezekről. De talán egy kis nyári szünidő a blognak is legalább olyan jót tenne, mint amennyire rám is rámfér... és talán kis szünet után némi mondanivalót is tudnék csempészni a bejegyzésekbe... mert ez mostanában úgy érzem, hogy valahogy nem akar összejönni.
Hát akkor egy kis nyári hangulat a bejegyzés végére...
És viszlát! :)
Hát akkor egy kis nyári hangulat a bejegyzés végére...
És viszlát! :)
csütörtök, július 17, 2008
Könnyű úgy leszokni...
... mindenféle szenvedélyekről, ha az embernek egyszerűen nem jut rá ideje és energiája, hogy az ilyen-olyan hiánytól sápadozó és sóhajtozó ilyen-olyan receptoraira figyeljen... így vagyok én már napok óta a koffeinnel, észre sem veszem, hogy a reggeli kávé elmaradt, és csodálatos módon a fejfájás sem jelentkezik, ami ilyenkor egyéb körülmények között kíméletlenül lecsapna rám. Ekkora luxust most nem engedhetek meg magamnak, kell minden csepp energia az új típusú feladathoz... na meg a régiekhez is, mert azért van még bőven azokból is. Nem tudom, hogy van ez, de ahelyett, hogy fogynának, egyre csak szaporodnak...
Most viszont sajnos a három perc kávészünetnek vége, vissza a kivonat- és cikkíráshoz és egyéb bokros teendőkhöz.
De ha netalán megérem a péntek délutánt, benevezek egy lelki-fitness-wellness-családi-körben programra. :)
Most viszont sajnos a három perc kávészünetnek vége, vissza a kivonat- és cikkíráshoz és egyéb bokros teendőkhöz.
De ha netalán megérem a péntek délutánt, benevezek egy lelki-fitness-wellness-családi-körben programra. :)
hétfő, július 14, 2008
Nem tudom...
.. mi történt ma velem, de szinte azt is megkockáztatom, hogy végre egyszer hatékony voltam... fura érzés, de jóleső... :)
Persze még hátravan egy kis cikkfinomítgatás (magyarul újraírni egy teljes részt, a végleges verzió kb. negyedik változatává), de talán még az is meglesz a mai nap folyamán, egyszerűen csak azért, mert úgy tűnik, megtáltosodtam... javaslom mindenkinek a Velencei-tó vizét, pár korty, és az ember még akár haladni is tud a munkával hétfőn... :) Bár lehet, hogy nem pont a lenyelt vízmennyiség az oka, hanem inkább a mozgásé, nevetésé és aktív kikapcsolódásé... kár, hogy nem lehet beiktatni nyáron hetente-kéthetente egy ilyen kiruccanást, garantáltan megspórolnék pár ősz hajszálat öreg napjaimra.:)
És talán annak is lényegesen javulna az esélye, hogy időben leteszem önként vállalt keresztemet, és felvehetem végre a következőt- aminek talán még valami látszata is lesz...
Mert ahogy mondják: "fiatal orvostól hepehupás a temető..." ;)
Persze még hátravan egy kis cikkfinomítgatás (magyarul újraírni egy teljes részt, a végleges verzió kb. negyedik változatává), de talán még az is meglesz a mai nap folyamán, egyszerűen csak azért, mert úgy tűnik, megtáltosodtam... javaslom mindenkinek a Velencei-tó vizét, pár korty, és az ember még akár haladni is tud a munkával hétfőn... :) Bár lehet, hogy nem pont a lenyelt vízmennyiség az oka, hanem inkább a mozgásé, nevetésé és aktív kikapcsolódásé... kár, hogy nem lehet beiktatni nyáron hetente-kéthetente egy ilyen kiruccanást, garantáltan megspórolnék pár ősz hajszálat öreg napjaimra.:)
És talán annak is lényegesen javulna az esélye, hogy időben leteszem önként vállalt keresztemet, és felvehetem végre a következőt- aminek talán még valami látszata is lesz...
Mert ahogy mondják: "fiatal orvostól hepehupás a temető..." ;)
csütörtök, július 10, 2008
Még egy kis zene...
... mert annyira fáradt vagyok, hogy muszáj valamivel elterelnem róla a gondolataimat, ha ma még be szeretném fejezni az egyik opcionálisan kötelező feladatot... és az alvás, mint opcionálisan-de-egyáltalán-lehetőség, egyelőre még olyan távolinak tűnik...
Középiskolás voltam még, amikor rengeteget hallgattam ezt a Bocelli számot...:) Azóta is fel-felbukkan néha, és olyankor feltámad a régi viháncolások emléke két régi jó barátnőmmel, a készülődés a román szóbeli érettségire (körbeültünk egy asztalt, kint dörgött és villámlott, mi pedig egymásnak magyaráztuk, mit is gondolt I. Barbu, amikor a gomba-király és Enigel - már nem tudom, mit is jelentett az a lapona, talán lappföldit, ha minden igaz- szerelméről verselt), a matekórák és matekházik és még oly sok keser(lásd utóbbi kettő)-édes emlék...
El sem hiszem lassan, hogy egyszer én is voltam ilyen fiatal...
Középiskolás voltam még, amikor rengeteget hallgattam ezt a Bocelli számot...:) Azóta is fel-felbukkan néha, és olyankor feltámad a régi viháncolások emléke két régi jó barátnőmmel, a készülődés a román szóbeli érettségire (körbeültünk egy asztalt, kint dörgött és villámlott, mi pedig egymásnak magyaráztuk, mit is gondolt I. Barbu, amikor a gomba-király és Enigel - már nem tudom, mit is jelentett az a lapona, talán lappföldit, ha minden igaz- szerelméről verselt), a matekórák és matekházik és még oly sok keser(lásd utóbbi kettő)-édes emlék...
El sem hiszem lassan, hogy egyszer én is voltam ilyen fiatal...
kedd, július 08, 2008
Egyetlen új fogalmat...
sem vagyok már képes befogadni, aminek kicsi köze is van a fizikához. Már akkor is éles fájdalom hasít az agyamba, amikor arra gondolok, hogy holnap reggel megint kezdődik a tortúra elölről és még kerek 1 napon keresztül fogják bombázni elmémet újabbnál újabb törvényekkel, képletekkel és hasznos információkkal. Pedig kedves társaság, igyekeznek kitenni magukért (és ez sikerül is), csak épp 3 percenként csak arra tudok gondolni, hogy hálistennek nem ennek szenteltem az életemet, az én témám ehhez képest egy könnyed levezető elmélkedés az élet nem túl nagy dolgairól...
Csak lennék már valahogy túl ezen a héten és törhetném az agyam, hogy mi legyen vasárnap ebédre... és legfőképpen hol...
Csak lennék már valahogy túl ezen a héten és törhetném az agyam, hogy mi legyen vasárnap ebédre... és legfőképpen hol...
szombat, július 05, 2008
Egy kis szépség...
... a hétvégi egyhangúságban... itt, mivel a youtubica nem szolgáltatja a műsort önzetlenül...
csütörtök, július 03, 2008
Mint a hal a vízben...
... (és hetek óta először nem rotyogó halászlére gondolok a víz címszó alatt), úgy érzem magam végre a munkahelyemen.:) Bár lehet, hogy a jobb fülemben a dobhártyámon kicsit beköszöntött a jégkorszak, na de üsse kő, ha ez a feltétele annak, hogy ismét szellemi tevékenységre legyek képes, akkor vállalom. :) És tűröm. Vidáman és csendben mosolyogva.
Tegnap este ugyanis másodszor is elmentem bevásárolni, ezúttal a munkahelyemre vettem egy pörgentyűt, és annyit még elárulok, hogy ma reggel már kevesebb, mint negyedóra alatt sikerült összeszerelni (hja, kezdek rutinos lenni), de további gondolatokat nem engedek meg magamnak ebből kifolyóan, mert úgy látom, kicsit felpezsdítette a kedélyeket...
Szóval mostantól jobbnál jobb napok következnek, már csak attól tartok egy kicsit, hogy a sok buszozástól, ameddig eljutok egyik hűvös helyről a másikra, annyira le találok barnulni, hogy a túró szerepre mást kérnek fel a Thúró Rhudi reklámban...
...és akkor mi lesz a fényes karrieremmel...?
Tegnap este ugyanis másodszor is elmentem bevásárolni, ezúttal a munkahelyemre vettem egy pörgentyűt, és annyit még elárulok, hogy ma reggel már kevesebb, mint negyedóra alatt sikerült összeszerelni (hja, kezdek rutinos lenni), de további gondolatokat nem engedek meg magamnak ebből kifolyóan, mert úgy látom, kicsit felpezsdítette a kedélyeket...
Szóval mostantól jobbnál jobb napok következnek, már csak attól tartok egy kicsit, hogy a sok buszozástól, ameddig eljutok egyik hűvös helyről a másikra, annyira le találok barnulni, hogy a túró szerepre mást kérnek fel a Thúró Rhudi reklámban...
...és akkor mi lesz a fényes karrieremmel...?
kedd, július 01, 2008
Fél kézzel....
... (valamint két lábbal, vállakkal és a homlokommal) raktam össze ma elektromos kütyükészletem legújabb tagját, egy (A) ventillátort. Úgy döntöttem, hogy már nem bírom és nem is akarom elviselni ezt a hőséget, valamint agysejtjeim elhúzódó kínhalálát, ezért vettem a fáradságot és elmentem bevásárolni. Az eredményt egy hatalmas dobozban, és mint kiderült, darabjaira szétszedve adták, de a szükség nagyobb volt az elektronikai cikkek által gerjesztett fóbiámnál és végül a perzsa szőnyegen rakosgattam össze a darabokat, érzéssel (mert nem vettem észre, hogy használati utasítás is lapult a dobozban) és csupa lelkesedéssel. És mivel minden rendes székely leány albérletében lapul egy bicska, vagy legalább egy csillagcsavarhúzó, ezért mostmár jól megérdemelten hűsölök a stabil gólyalábon álló csodakészülék hatósugarában. :)
És közben elgondoltam, hogy mióta nem kell vadászni a napi betevőre és a fával fűtött cserépkályhákat felváltotta a távfűtés és gáz, azóta gyakorlatilag nem életbevágóan fontos a férfiak jelenléte a mindennapokban... na jó, esetleg a windows telepítésnél, de már arra is akadnak önfeláldozó és hozzáértő hölgyjelentkezők is...
De persze néha jó, hogy azért ők is vannak... :)
És közben elgondoltam, hogy mióta nem kell vadászni a napi betevőre és a fával fűtött cserépkályhákat felváltotta a távfűtés és gáz, azóta gyakorlatilag nem életbevágóan fontos a férfiak jelenléte a mindennapokban... na jó, esetleg a windows telepítésnél, de már arra is akadnak önfeláldozó és hozzáértő hölgyjelentkezők is...
De persze néha jó, hogy azért ők is vannak... :)
hétfő, június 30, 2008
Nem elég...
... hogy a hőség és lustaság miatt még véletlenül sem haladok úgy a munkával, mint szeretném, de pár perce egy laza kattintással sikerült semmissé tennem a mai nap munkáját is... ezek után már az az örömöm is elszállt, hogy másokat okolhatok a saját sikertelenségeimért...
"Mindenki a saját szerencséjének kovácsa."- tartja a régi római mondás - csak az a baj, hogy én elég gyengén célzok és folyton mellékalapálok... Nem lehetne ezt a mondást valahogy adaptálni valamire, amiben az "evés" és "alvás" szavak is szerepelnek...?
"Mindenki a saját szerencséjének kovácsa."- tartja a régi római mondás - csak az a baj, hogy én elég gyengén célzok és folyton mellékalapálok... Nem lehetne ezt a mondást valahogy adaptálni valamire, amiben az "evés" és "alvás" szavak is szerepelnek...?
hétfő, június 23, 2008
A mai nap után...
.. azt hiszem nyugodtan keresztet vethetek a 2008-as nyár szellemi tevékenységére... még csak plussz 35 fok van, de az én agyműködésemre már ez is halálos csapást mért, csak ülök a gép előtt és bambán bámulok magam elé, próbálok koncentrálni és ébren maradni, de ez még 3 kávé után is nehéz feladatnak tűnik... az is lehet, hogy azt is csak álmodom, hogy most épp ezt a bejegyzést írom, miután feladtam, hogy ebben a tengerszintfeletti pokolban ma még akár haladjak is a munkával. Előrelépést csak az a lista jelent, ami arról szól, hogy milyen feladatokat kell elvégeznem, ha egyszer végre megérem a pillanatot, amikor kinyitom a kuckóm ajtaját és az elsötétített szobában bekapcsolom Albinót...
Van egy sanda gyanúm, hogy ez a nyár sem arról lesz emlékezetes, hogy a kirobbanó energiámat próbálom itt-ott levezetgetni...
Van egy sanda gyanúm, hogy ez a nyár sem arról lesz emlékezetes, hogy a kirobbanó energiámat próbálom itt-ott levezetgetni...
péntek, június 20, 2008
Borkóstolásról pedig...
... egy darabig szó se essék... valamint sör, pálinka és egyéb hidroxil-csoportot tartalmazó italokról... bár ez utóbbit tegnap nem ittam, de az első kettő így is épp eléggé meghatározta a mai nap hangulatát. Egyébként kellemesen telt a tegnapi nap, a munkahelyem fennállásának bizonyos számú évfordulóját ünnepeltük, nem volt túl kerek szám, de azért megadtuk a módját, buszoztunk, házilag nevelt szárnyasokat (tyúk, kacsa, liba) ettünk, és igazi borpincéből hozott bort ittunk... nem is keveset. :) És ezek után még egy hobbiból-borász is próbálta bővíteni a borkultúránkat, mélyen a föld alatt, egy 10 fokos pincében... Az enyémet elég kevés sikerrel, ugyanis három mondat után elvesztettem a fonalat, és már csak arra tudtam koncentrálni, hogy mikor kapunk már annyi fajta vörösbor után végre egy kis fehéret is... mert én alapvetően fehérpárti vagyok. :) Legközelebb remélem, hogy Tokajt vesszük célba... ha egyáltalán a "legközelebb" engem még itt talál...
Ez a hétvége pedig kicsit korábban fog elkezdődni a megszokottnál, ugyanis egész nap egy puha párna és az ágyam lebegett a szemem előtt, ideje gyakorlatba is ültetni ezeket az álmodozásokat... :)
Ez a hétvége pedig kicsit korábban fog elkezdődni a megszokottnál, ugyanis egész nap egy puha párna és az ágyam lebegett a szemem előtt, ideje gyakorlatba is ültetni ezeket az álmodozásokat... :)
hétfő, június 16, 2008
Hirdetés...
...Windowstelepítésre kiterjedő számítógépes ismeretekkel és Internethálózat javítási képességgel (és egy fölös switch-el) rendelkező barátot keresek rövidtávra (a telepítés és javítás erejéig...). Lehetőleg ne kelljen kiírjam a beavatkozás előtt mind a 200 filmet a gépemről, amit még nem volt időm megnézni eddig...
2 négyzetkilóméteres körzetben tartózkodók roppant nagy előnyben.
Jelige: "Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette..."
2 négyzetkilóméteres körzetben tartózkodók roppant nagy előnyben.
Jelige: "Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette..."
péntek, június 13, 2008
Hol volt, hol nem volt...
... de inkább nem volt, mint igen internet a munkahelyemen az elmúlt héten... és a következő hét sem kecsegtet túl sok jóval. És mivel annak a kütyünek a beszerzésére, ami a helyzetet megoldaná, most az intézmény nem akar költeni (legalábbis egy "roppant segítőkész és lelkes" munkatárs szerint), ezért tartok tőle, hogy lesz még pár ebből fakadó bonyodalom... De most igazából nem is akarok erre gondolni, a hétvége már így is elég sok borús dologgal fenyeget, és a munka csak az egyik közülük...
Egyébként végre helyreállt a belső egyensúly, Albinó megint az őt megillető helyen trónol a lakásban, Monet festményeket ábrázoló poháralátéteken (hogy azért a nagy melegben a szellőzés minden oldalról biztosítva legyen:) ), a hangja ismét a régi, és szerencsére a fájlok és programok is... :) Végre esténként nem azon kell imádkozzak, hogy ha megnyitok egy excel fájlt, ne fagyjon le a word és fordítva és talán még haladni is tudok egy kicsit a munkával, nem úgy, mint az elmúlt hetekben (leszámítva a munkahelyen töltött szombatokat és vasárnapokat...). És reggel ismét 6.40-kor kelhetek, mert nem kell már holmi kölcsön laptopokat időre becipelni és összeszerelni a munkahelyen...
Szóval minden okom megvan az optimizmusra.:) Már csak egy kis szorgalmat kellene hozzá beszerezni...
... csak tudnám, hogy honnan...?
Egyébként végre helyreállt a belső egyensúly, Albinó megint az őt megillető helyen trónol a lakásban, Monet festményeket ábrázoló poháralátéteken (hogy azért a nagy melegben a szellőzés minden oldalról biztosítva legyen:) ), a hangja ismét a régi, és szerencsére a fájlok és programok is... :) Végre esténként nem azon kell imádkozzak, hogy ha megnyitok egy excel fájlt, ne fagyjon le a word és fordítva és talán még haladni is tudok egy kicsit a munkával, nem úgy, mint az elmúlt hetekben (leszámítva a munkahelyen töltött szombatokat és vasárnapokat...). És reggel ismét 6.40-kor kelhetek, mert nem kell már holmi kölcsön laptopokat időre becipelni és összeszerelni a munkahelyen...
Szóval minden okom megvan az optimizmusra.:) Már csak egy kis szorgalmat kellene hozzá beszerezni...
... csak tudnám, hogy honnan...?
péntek, június 06, 2008
Rosszul indult...
... a tegnapi napom, nem sikerült kialudni magam éjjel, nyomott hangulatban ébredtem és valami furcsa ingerültség kísért végig, amit még a délutáni előadások és következményes svédasztal sem tudott feloldani igazán...
Anyum szolgáltatta végül a megoldást, amikor emlékeztetett "A muzsika hangjaiban" felhangzó egyik dalra, ami pont az alkalomhoz illett. :) És valóban hatott és ezek után valahogy könnyebb szívvel írogattam a cikket késő estig... erről jut eszembe, most is azt kellene tennem...
Hát akkor röviden, itt a dal, de kötelező megnézni hozzá a teljes alkotást, úgy lesz igazán hatásos. :)
Anyum szolgáltatta végül a megoldást, amikor emlékeztetett "A muzsika hangjaiban" felhangzó egyik dalra, ami pont az alkalomhoz illett. :) És valóban hatott és ezek után valahogy könnyebb szívvel írogattam a cikket késő estig... erről jut eszembe, most is azt kellene tennem...
Hát akkor röviden, itt a dal, de kötelező megnézni hozzá a teljes alkotást, úgy lesz igazán hatásos. :)
kedd, június 03, 2008
Tsupa tsupa jóhír :)
... csak a többi napom is így alakulna a héten... :)
Először is, ma egész nap poszterkedtem a klinikán és át is küldtem a profnak az első verziót. Persze több, mint optimizmus lenne azt hinni, hogy ezzel vége is ennek a feladatnak, de legalább a posztergyártás következő fázisába léptem, vagyis az építő jellegű kritika elolvasása és alkalmazása nevűbe.
Továbbá családunk egy Hófehérke nevű újszülöttel bővült. Miután a velem egykorú Sárga mostmár jól megérdemelt visszavonulását élvezi, szükség volt egy másik négykerekű adoptálására. Az eredmény remélhetőleg legalább annyi örömöt hoz a családunkba, mint elődje. Már csak remélni tudom, hogy a szüleimnek nem támad az az ötlete, hogy a Sárgához hasonlóan engem is lecseréljenek egy pár tíz évvel fialabbra... :)
És végül, de nem utolsó sorban, biztató hírt kaptam Albinóról, csütörtökön érkezik bátyóhoz, most már csak azt kell kitalálni, hogy jusson vissza szerető gazdája karjaiba. Ezentúl a széltől - és portól- is lelkiismeretesen óvni fogom, nem cipelem naponta magammal, beérem a munkahelyi lassú kínhalállal is, csak hogy többet ne kelljen ennyi időre megválni tőle. Keserves napok/hetek/másfél hónap volt/ak...
Bár azért annyira nem is... :)
Először is, ma egész nap poszterkedtem a klinikán és át is küldtem a profnak az első verziót. Persze több, mint optimizmus lenne azt hinni, hogy ezzel vége is ennek a feladatnak, de legalább a posztergyártás következő fázisába léptem, vagyis az építő jellegű kritika elolvasása és alkalmazása nevűbe.
Továbbá családunk egy Hófehérke nevű újszülöttel bővült. Miután a velem egykorú Sárga mostmár jól megérdemelt visszavonulását élvezi, szükség volt egy másik négykerekű adoptálására. Az eredmény remélhetőleg legalább annyi örömöt hoz a családunkba, mint elődje. Már csak remélni tudom, hogy a szüleimnek nem támad az az ötlete, hogy a Sárgához hasonlóan engem is lecseréljenek egy pár tíz évvel fialabbra... :)
És végül, de nem utolsó sorban, biztató hírt kaptam Albinóról, csütörtökön érkezik bátyóhoz, most már csak azt kell kitalálni, hogy jusson vissza szerető gazdája karjaiba. Ezentúl a széltől - és portól- is lelkiismeretesen óvni fogom, nem cipelem naponta magammal, beérem a munkahelyi lassú kínhalállal is, csak hogy többet ne kelljen ennyi időre megválni tőle. Keserves napok/hetek/másfél hónap volt/ak...
Bár azért annyira nem is... :)
szerda, május 28, 2008
Még bírtam volna...
... pár napig a hallgatást, de azért a heti egy bejegyzést jó lenne tartani. És ki tudja, hogy alakul a hét további része, a nyugalom egyelőre nem garantált. Persze tudom, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, de most mindenki tegye a szívére a kezét és mondja ki ezt hangosan - hazugságvizsgálóra kötve. :) És az eredményt kérem az email címemre küldeni az alábbi adatokkal: életkor, nem, foglalkozás, iskolában töltött évek száma, egy főre eső jövedelem, legközelebbi nyaralás várható időpontja évben kifejezve, és kerekítek én olyan statisztikai elemzést köré, hogy foghatok neki kivasalni a nyári kosztümömet a Nobel-díj átadáshoz... :) amennyi gyakorlatom van benne, pár napig biztos el fog tartani, ameddig a tévés közvetítéshez elengedhetetlen mértékű simaságot varázsolok a szövetbe...
Na de amiért valójában nekifogtam ennek a bejegyzésnek: mélységes felháborodásomat szeretném kifejezni a reklámszakmában dolgozók iránt, akik szilárd meggyőződésem szerint nap mint nap orruknál fogva vezetik a jónépet. Jelen esetben engem is, ez az egészben a legfelháborítóbb. Pár napja ugyanis érdekes linkre lettem figyelmes az egyik hírportálon: "hogyan szédítsünk férfiakat", vagy valami ehhez nagyon hasonló szövegen akadt meg a tekintetem. Nosza papír és ceruza elő, elvégre hasznos információkat rejthet ez az oldal minden ember (s hát még a lánya) számára és egy bűvös katt... hogy egy pillanat múlva az egyik szalámikat és és egyéb hústermékeket gyártó cég honlapján találjam magam, amelyen a legizgalmasabb hírnek a frankfurti leves receptje bizonyult. Hát igen, woodoo babák, ősi praktikák, hajszálcsavargatás, szellemidézés, macskakarom és egérfarok, bodorított szempillák hangulata szertehuss és ott maradtam a receptekkel. Amiket ezek után csakazértsem olvastam el. Nehogy már meg kelljen tanuljak főzni, ha valakit meg akarok szédíteni.
Vagy tényleg ez lenne a titok nyitja...? Varázsoljam elő a buszon hazafele menet a frankfurti leves összes kellékét az elemmel működő hordozható rezsóval együtt a hátizsákomból és fogjak neki kotyvasztani...?
Egész biztosan nincs ennél könnyebb út...?
Na de amiért valójában nekifogtam ennek a bejegyzésnek: mélységes felháborodásomat szeretném kifejezni a reklámszakmában dolgozók iránt, akik szilárd meggyőződésem szerint nap mint nap orruknál fogva vezetik a jónépet. Jelen esetben engem is, ez az egészben a legfelháborítóbb. Pár napja ugyanis érdekes linkre lettem figyelmes az egyik hírportálon: "hogyan szédítsünk férfiakat", vagy valami ehhez nagyon hasonló szövegen akadt meg a tekintetem. Nosza papír és ceruza elő, elvégre hasznos információkat rejthet ez az oldal minden ember (s hát még a lánya) számára és egy bűvös katt... hogy egy pillanat múlva az egyik szalámikat és és egyéb hústermékeket gyártó cég honlapján találjam magam, amelyen a legizgalmasabb hírnek a frankfurti leves receptje bizonyult. Hát igen, woodoo babák, ősi praktikák, hajszálcsavargatás, szellemidézés, macskakarom és egérfarok, bodorított szempillák hangulata szertehuss és ott maradtam a receptekkel. Amiket ezek után csakazértsem olvastam el. Nehogy már meg kelljen tanuljak főzni, ha valakit meg akarok szédíteni.
Vagy tényleg ez lenne a titok nyitja...? Varázsoljam elő a buszon hazafele menet a frankfurti leves összes kellékét az elemmel működő hordozható rezsóval együtt a hátizsákomból és fogjak neki kotyvasztani...?
Egész biztosan nincs ennél könnyebb út...?
péntek, május 23, 2008
Megint hát...
... de még mindig nem bölcsebb... :) És mostanában a szavak is elvándoroltak, valószínűleg a koffein- és ajándék kávéscsészehiány miatti elégedetlenségüket kifejezve, úgyhogy már legalább 10 perce ülök itt a monitor előtt, barokk körmondatfoszlányok után kutatva a fejemben, de csak az jut eszembe, mennyire szép nap is volt ez a mai, és talán még mindig nincs vége... :) Szeretetről szólt, amit számomra megmagyarázhatatlan okokból bizonyos emberek éreznek irántam, és ezt nem sajnálták kifejezésre juttatni, ki éjjel 0.08-kor, ki reggel 6-kor, ki napközben, és mindegyik nagyon jól esett és csak fokozta a nap hangulatát. :)
Csak azt tudom kívánni mindenkinek, hogy legyen hasonló élményben része, mint amilyenben ma nekem volt. :)
... és köszönet érte. :)
Csak azt tudom kívánni mindenkinek, hogy legyen hasonló élményben része, mint amilyenben ma nekem volt. :)
... és köszönet érte. :)
kedd, május 20, 2008
Annyira álmos vagyok...
... hogy a végén még előrehozott kávézást kell tartsak... az pedig maga után vonja egy újabb kávé beiktatását este 7-kor. Ez viszont későbbi elalvást és még keservesebb ébredést eredményez, nyikorgó agyműködést a reggeli órákban, újabb előrehozott kávézásokat, amelyek egyenes ági következménye lesz a napi koffeindózis emelése egy újabb cukros-tejes-kávéadaggal és kész az ördögi kör, örökre a kotyogós kávéfőzőm hatalmába kerülök...
És egyszerűen nem látom a kiutat...
És közben ott kísért a tegnap az egyik üzletben látott akciós Segafritzi kávé képe, két ajándék kávéspohárral... hát élet ez így...?!
És egyszerűen nem látom a kiutat...
És közben ott kísért a tegnap az egyik üzletben látott akciós Segafritzi kávé képe, két ajándék kávéspohárral... hát élet ez így...?!
kedd, május 13, 2008
Hú meg ha...
... mekkora itt a csend. Mind várom, hogy írjon már valaki, aztán naponta egyszer rádöbbenek, hogy az a valaki én kellene legyek... :) De hát nagy úr a lustaság, na meg az internettelenség és Albinótlanság. Ezek után senki se csodálkozzon, hogy itt megállt az idő, holott a valós életben ez kevésbé mondható el.:) Most is csak azért szántam rá magam a pötyögésre, mert 7 órakor szellemi tevékenységet kell folytassak, elvileg magas szinten, amire alaposan készülnöm is kellene, na de olyan soknak tűnik ez a hátralevő két óra, muszáj eltölteni valamivel, hogy végül 20 perc alatt adrenalinban fürödve oldjam meg azt, amire egy fél nap is kevés, ha igazán felelősségteljesen és alaposan akarja az ember(lánya) elvégezni. :)
De hát a lényeg, hogy létezem és léteztek, süt a nap, kárognak a varjak az ablak előtt és egyébként is szép az élet, bárki bármit is állít... :) Bár ezt az életérzést kicsit negatívan befolyásolja hangosan meg-megkorduló gyomrom, na de valahol még meg kell lennie a zsemlének, ami már körbeutazta a fél világot, szántam már ebédnek és vacsorának, valamint ma reggelinek és még mindig nem érte utol a végzete...
Na szóval akkor hol is tartottam a bejegyzés előtt...? Hoppá, a munka... :)
De hát a lényeg, hogy létezem és léteztek, süt a nap, kárognak a varjak az ablak előtt és egyébként is szép az élet, bárki bármit is állít... :) Bár ezt az életérzést kicsit negatívan befolyásolja hangosan meg-megkorduló gyomrom, na de valahol még meg kell lennie a zsemlének, ami már körbeutazta a fél világot, szántam már ebédnek és vacsorának, valamint ma reggelinek és még mindig nem érte utol a végzete...
Na szóval akkor hol is tartottam a bejegyzés előtt...? Hoppá, a munka... :)
hétfő, május 05, 2008
Friss vagyok...
... üde és kipihent és alig várom, hogy ismét belevethessem magam a munkába. Milyen kár, hogy holnap 10 másodperccel a munkahelyre érkezés után már híre-hamva sem lesz ezeknek az érzéseknek...
Addig is próbálok még kicsit pancsikolni ezekben az érzésekben, van egy olyan sejtésem, hogy most egy darabig megint nélkülöznöm kell a társaságukat. :)
Addig is próbálok még kicsit pancsikolni ezekben az érzésekben, van egy olyan sejtésem, hogy most egy darabig megint nélkülöznöm kell a társaságukat. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)