... mert annyira fáradt vagyok, hogy muszáj valamivel elterelnem róla a gondolataimat, ha ma még be szeretném fejezni az egyik opcionálisan kötelező feladatot... és az alvás, mint opcionálisan-de-egyáltalán-lehetőség, egyelőre még olyan távolinak tűnik...
Középiskolás voltam még, amikor rengeteget hallgattam ezt a Bocelli számot...:) Azóta is fel-felbukkan néha, és olyankor feltámad a régi viháncolások emléke két régi jó barátnőmmel, a készülődés a román szóbeli érettségire (körbeültünk egy asztalt, kint dörgött és villámlott, mi pedig egymásnak magyaráztuk, mit is gondolt I. Barbu, amikor a gomba-király és Enigel - már nem tudom, mit is jelentett az a lapona, talán lappföldit, ha minden igaz- szerelméről verselt), a matekórák és matekházik és még oly sok keser(lásd utóbbi kettő)-édes emlék...
El sem hiszem lassan, hogy egyszer én is voltam ilyen fiatal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése