.. újból kezdődik a számozás, csak ezúttal 2009-et kell biggyeszteni a hónapok elé... nagyjából csak ennyit érzékelek egyelőre az egész szilveszteri ceremóniából... És ha tényleg igaz a babona, hogy azt fogom csinálni az elkövetkező 365 napban, amit az új esztendő első 12 órájában, akkor lesz benne nevetés, finom ételek, érdekes párbeszédek, szégyenkezés amiatt, hogy megint az orvoskollégák hanyagsága kerül előtérbe, amint az egészségügyre terelődik a szó, (és lényegesen kevesebb szó esik azoknak a munkájáról, akik tényleg egész életüket, sőt családjukat ennek a hivatásnak rendelték alá, mert én még mindig hiszek abban, hogy igenis vannak ilyen emberek, csak mint a jó házasságokat, ezt is csak igen ritkán helyezik a társalgás középpontjába), alvás, és persze az elmaradhatatlan konfliktusok, ezúttal éppen azok részéről, akiktől a legrosszabbul esett. Bármennyire is igyekszem jó gyermek és jó felnőtt lenni, úgy, hogy közben azért én is jól érezzem magam, valami miatt az igyekezetem teljes csődbe fullad, és végül szokás szerint én érzem magam teljesen hülyének és tanácstalannak, hogy már megint mit csináltam rosszul, melyik íratlan törvényt szegtem meg...? És hogy most akkor tényleg én vagyok a legrosszabb/etikátlanabb ember a világon?
Hiába az elvárások, soha nem leszek tökéletes, hiszen én is csak emberből vagyok, tele komplexusokkal és rosszul elsülő igyekezettel. És ez már nemigen fog változni, legalábbis jó irányban...
Azért mindenkinek egy boldog új esztendőt kívánok, én pedig lelkesen visszatérek a munkához, amit felháborító módon legalább 4-5 napig elő sem vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése