„Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse a saját történetét, minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet, és az ember a gyerekének is megbocsájtja, hogy kissé félresikerült, ha nem olyan, mint amilyennek megálmodta.”
Popper Péter
Itt a cikk is, amiben erre az idézetre rábukkantam, ami Popper Péter munkásságába ad egy kis bepillantást.
Meglegyintett Amerika szele, egy fél délutánra elhittem, hogy idén még eljutok oda egy konferenciára... majd kiderült, hogy idén is csak virtuális lesz (bár számomra ez lesz a legeslegelső részvétel ezen a kongresszuson, eddig még virtuálisan sem jutottam el). Ez most azt jelenti, hogy haladok?
... azért jó volt pár órán keresztül abban a hitben lenni, hogy oly sok év után megint látni fogom a lehetőségek országát, ahol hadaró amerikai minden irányban nagyra nőtt emberek, olcsó junk-food és még olcsóbb kreatív kütyük vesznek majd körül. :)
Boldog születésnapot kívánni a telefonban édesapámnak. :) Aki mellett ott hallom csacsogni a szintén friss szülinapos édesanyámat is. :) 💓💓
... a szomszéd lépcsőházban lakik az én képzeletem szerinti álompár: a fiú (férfi) intelligens tekintetű, jóképű srác, aki kiveszi a kocsit a garázsból, majd előzékenyen besegíti a kedves arcú, nőies, csinos párját a pár hónapos kislányukkal együtt az autóba, leviszi sétálni a cuki kiskutyájukat, cipeli a babakocsit a lépcsőkön. A lányt nem sokat látom, gondolom ő 24 órás műszakot lát el a kisbaba mellett.
... felmerült bennem a kérdés, hogy megkérdezem a srácot, van-e esetleg egy eladósorban levő bátyja, de unokatesó is jöhet, ha elég közeli rokon... :)
... a másik tükör egy másik viszonylag újabb ismeretségem, nálam pár évvel idősebb hölgy, akivel együtt járunk néha vetélkedőre: brilliáns elme, széles általános műveltséggel, jó humorral, felelősségteljes munkával, aki kényelmes ruhákban jár, nem igazán törődik a külsőségekkel, kiterjedt ismeretségi köre van, mégis egyedül lakik egy albérletben.
... a kérdés persze az, hogy hogyan tudok változtatni az irányon, ami egy elég egyértelmű végeredmény fele visz, holott érzem, hogy másra vágyom, ami egyébként létező entitás - másoknak. A felismerés önmagában valószínűleg nem elég.
... valakinél egy kölcsön varázspálca vagy egy fel nem használt kívánság a háromból? :)
... hogy azt hiszem, én leszek a Föld hátán a legtürelmesebb, legjóságosabb, és legsegítőkészebb lény.
Csak fel kell írjam valahova, hogy egyikről se feledkezzek meg. :)
Köszönöm!!!!!!!!!
Most pedig eldöntöttem, hogy a holnapi nap igenis egy nagyon szimpatikus, jó hírekkel teli KEDD lesz. Ösztönösen szeretném a Jóistent pozitív irányba befolyásolni ("lefizetni"), hogy vigyázzon nagyon édesapámra. De mit is ajánlhatok, ami neki még nincs és amire felcsillanna a szeme és azt mondaná, hogy üsse kő, ez még jól jöhet nekem Cserebogitól... ?
Azért ha mégis van ilyen, várom az üzenetet és odaadom/ megteszem.
de nem a vonat, hanem a mese. :)
Amióta kirepültem a családi fészekből, leginkább akkor takarítok, amikor valaki bejelentkezik látogatóba. Ma reggel sikerült 9 óra után begyűjteni egy ilyen bejelentkezést, méghozzá 10 órára, így rekord sebességgel próbáltam legalább a nappalit magamhoz képest elfogadhatóvá tenni. Igaz, hogy csak az egyik diákom jött, hogy megköszönje az eddigi segítséget, amivel én is hozzájárultam némileg ahhoz, hogy mostmár kollégaként üdvözölhettem, de mondjuk a nem összehajtogatott zoknik és pólók látványát meg akartam tartani magamnak. Meglepetésemre kaptam tőle ajándékba pár egészséges finomságot (és közben csendben örütem, hogy nem orchideát választott, kicsit rossz a lelkiismeretem a virág társadalommal szemben...).
12 órakor már az egyik távolabbi szomszéd is az én lakásomat javasolta a kettőnk szakmai megbeszélésének helyszínéül, így 12 és 14:30 között a nappalit és konyhát próbáltam már egy nyugdíjas matematika tanárnő számára is elfogadhatóvá tenni: sepregettem, felsikáltam, a gyanútlanul a szelektáláshoz szétterített dokumentációkat próbáltam ismét rendszerbe szedve összegyűjteni mappákba, közben fél füllel tovább hallgatva a nemzetközi kongresszus anyagát... Tény, hogy nem ártott egyik helyiségnek sem a sürgölődés. :)
Ezt a nagy izgalmat aztán egy kis délutáni futással kellett levezetni, próbáltam csak a fákra és madárcsicsergésre koncentrálni, és nem a gyorsan elrohanó hétvégére és a fenyegetően közelgő hétfőre.
Most pedig eldöntöttem, hogy a holnapi nap igenis egy nagyon szimpatikus, jó hírekkel teli hétfő lesz a változatosság kedvéért. Punktum.
szorongásban telnek, nagyon rosszul viselem, amikor valaki szerettem az egészségügy vendégszeretetét élvezi. Még az is megfordult a fejemben, hogy ismét meseírásba kezdek, mint kicsivel több, mint 10 évvel ezelőtt, de most sokkal kevesebb izgalmas dologról tudnék beszámolni: ma mostam három adag ruhát, meghallgattam egy online kurzus hanganyagát, amire 2 hónapja fizettem be és ami arról szól, hogy merjem azt álmodni, hogy minden IS beleférhet az életembe.
A Skype-nak és a tegnap óta ismét engedélyezett, 10 perces látogatási időnek hála sikerült látnom is aput beszéd közben, nem csak a hangját hallani. Egy kicsit javított a lelkemen, hogy láttam őt mosolyogni, mivel a maszkot sikerült megint letologassa az arcáról, ahogy időnként szokta ... :)
Délután ledőltem pár percre ebéd után, majd sikerült 2 óra múlva felkelni.
Utána nekifogtam a betegek üzeneteiből képezett cetlihalmazokat
szelektálni sürgős, nem sürgős, más által is intézhető (időpontot kérő),
már intézve (ergo megsemmisíthető) kategóriákra. Nem merem megszámolni,
mennyi intéznivaló maradt úgy is, hogy folyamatosan próbálom
beleszuszakolni ezeket a cetliket is valahova a napjaimba...a
folyamatosan érkező emailekről már nem is beszélve. Remélem, ha
kitartóan arra koncentrálok, hogy mindenre van elég időm, akkor egyszer
csak tényleg bekövetkezik - objektív megoldás erre ugyanis nem létezik,
csak a varázslat marad, mint egyedüli potenciális opció.
A fejem kiszellőztetésére és egy kis nyugalom beszerzése céljából kimentem futni estefele a parkba, olyan jó, hogy későn sötétedik, így nem kísértek még a denevérek. :) Csak rövid távot futottam, kb 3,3 km-t, és közben próbáltam semmin nem agyalni, csak a futásra figyelni. Egyébként annyira mókás, mert az első és egyben eddig utolsó élő versenyen, amin részt vettem még 2018-ban, 3,2 km-t kellett teljesíteni és az akkor nekem olyan hatalmas kihívásnak tűnt, most pedig a rövid távhoz sorolom már - lehet, hogy tényleg a fejlődés jeleit mutatom...? :).
Utána nekifogtam pár előadást meghallgatni az éves nemzetközi kongresszusunk anyagából, mert csak pár napig lehet még elérni, utána lezár a rendszer. Mindig van új a nap alatt, bárki bármit állítson is. :)
Hát ilyesmikről tudnék most mesélni, végülis altatónak még lehet, hogy jó lehet... :))
... a rettenetesen sok ideje (3 hete) nyomasztó gondolatként rám telepedő PhD előbírálatot végre sikerült megírnom kb 5 óra alatt. :) Reggel friss(ebb) fejjel még egyszer elolvasom, aztán mehet. Nem könnyű olyan témáról komoly, összefüggő és némi értelemmel is bíró mondatokat írni, amikhez az ember nem igazán konyít... remélem ezzel letudtam az idei dózist, mindkettőnél vért izzadtam.
... nem hiába halogattam a feladatot, mert tudtam, hogy nem félóra lesz, ahogy nálam okosabb emberek saccolták - bár így utólag tényleg jobb lenne ezeket a békákat minél gyorsabban lenyelni - csak attól tartok, hogy amint eltűnik egy breki, kettő terem helyette... jobb kicsit őrizgetni és hagyni brekegni, hogy addig is távol tartsa a kollégáit... 😜
Ma azt hiszem életemben először nem úgy tekintettem a takarításra, hogy idő- és energiarabló tevékenység. :) És még csak vendégek sem jöttek, ami máskor motiválni szokott... :)
Rengeteget változtat a hozzáállásomon, ha megpróbálom én-időnek tekinteni és közben az ablakon beszűrődő madárcsicsergést hallgatom - vagy valami előadást a fülesemen keresztül. :)
"feltöltöttem néhány konGferenciát" még a rendszerbe... oktatói tevékenységemet akarják a tavalyi naptári éves tevékenység alapján értékelni - magam is meglepődtem, mennyi mindent csináltam tavaly, már csak az alapján is, amit a rendszer automatikusan átmentett a munkahelyem adatbázisából...
Erőt veszek magamon és nem fogom megkérdezni, hogy a munkatársaim hány pontot értek el.
Jelszó: a boldogságra helyezem a fókuszt, nem a magamat másokkal összehasonlítgatásra😅
Így nagy eséllyel az idei év még a tavalyinál is boldogabb lesz. 😁
A kedvenc hónapom, én most mégis hallgatásba burkolózom - nem a jó dolgok hiánya miatt, hanem egyszerűen csak nincs időm irkálni (na jó, állítólag kellene, hogy legyen, mert hát mindenkinek 24 órából áll a napja és vannak, akiknek minden fontos belefér)... tudom, hogy fontossági sorrend felállításban még vannak hiányosságaim és már arra is rájöttem, hogy ha épp nyugisabb időszakom lenne, akkor gyorsan beleugrok még 5 olyan feladatba, amit másra is lehetne hagyni akár...
Még mindig nem fáj eléggé, hogy elrobog az élet mellettem, miközben én folyamatosan valamit nagyon dolgozom...
Holnap lejár egy felkért rövid kis előadásom és utána egy jó ideig nem vállalok egy dirib-darabot sem. Pihentetem az idegrendszeremet. Ráfér.
éjjel 1-ig önéletrajzot szerkeszteni határidős feladat miatt és szembesülni, hogy megint gyűlt pár dolog az előző frissítés óta... mégsem csak úgy nyom nélkül folyik ki az idő a markomból...
... ma legalább 3 órát foglalkoztam a cikkemmel és elküldtem a legfrissebb verziót mindkét főnökömnek.
Már csak azt kellene kitalálni, hogy ezt az időt hogy lehetne belecsempészni a reggel 8-16 óra közötti "normális" munkaidőbe, hogy ne éjfélkor kakukkoljak még a számítógép előtt (majd kimenjek és fosztogassam a hűtőt), másnap pedig 10 percenként vágyakozva gondoljak az ágyamra, miközben negyedóránként komoly döntéseket próbálok meghozni....
Bámulatosan jó dolgok történnek mostanában. :)
Elkészült a nyomtató, kevesebbet kellett fizetnem, mint amennyit a tegnap a telefonban értettem és kb 3x kevesebbet, mint amennyire eredetileg készültem az előző nyomtatóm tönkretevése után kapott árajánlat alapján.. :)
Megvolt az előadás, ami az utóbbi napokban izgalomban tartott - rögtön kezdés előtt a szépségemet méltatta az egyik előadótárs, ilyen bevezető után mi mást is lehet tenni, mint ragyogni. :)
A visszajelzések alapján jól sült el a rendezvény, természetesen én szokás szerint úgy éreztem, hogy lehettem volna jobb is, de ezt most elengedtem és majd legközelebb... bár most is elég sokat készültem rá, valahogy az az érzésem, hogy minél több tapasztalatot szerzek, annál ügyetlenebbnek érzem magam. Hát hogy is van ez? Közben pedig tudom, hogy annyi más embert is felkérhettek volna, szóval kívülről talán nem olyan rettenetes a helyzet, mint ahogyan én érzem - ideje lenne végre elengedni a tökéletesség iránti vágyamat és elfogadni, hogy én is csak egy egyszerű humanoid vagyok.
Este volt egy hirtelen összehívott lakógyűlés, nagyon jó hangulatban telt, mindannyian egyetértésre jutottunk, majd a 2 legkedvesebb szomszéddal született egy kicsit zártabb virtuális csoport is, ott még egy darabig folytattuk a mókát.
Az előadás óta nem végeztem szellemi tevékenységet - hivatalosan is szabadságra vonultak az agysejtjeim ma estére. :)
Holnapra azért már vannak szellemi tevékenységgel kapcsolatos terveim - cikket fogok írni. Legalábbis remélem.
Ma és tegnap minden összefogott, hogy rekordidő alatt elintézzek hónapok óta (de tényleg minimum 3-4 hónapja) halogatott dolgokat: a tegnap a Diginél a router beállítási kérelmem leadását követően épp csak beültem az autóba, és már hívtak is, hogy akkor jönnének is, mikor érek haza... És sikerült is beállítani a kütyüt, így mostantól várhatóan a kamrából is tudok Skypeon beszélni bárkivel (nem mintha túl sok időt töltenék ott, rendszerint gyorsan megtalálom, hogy mit akarok kienni a hűtőből és a mosógépet sem szeretgetem hosszasan).
Ma első hívásra már jönni is akartak összeszedni a szőnyegeket a lakásból vinni a tisztítóba (nem az enyémek, de tisztán akarom visszavinni a másik lakásba), nekem kellett kicsit későbbi időpontra kérni őket, hogy legalább egy gyors porszívózás beleférjen előtte, és az összehajtogatásra váró frissen megszáradt ruhakupacokat is eltüntessem a nagyszobából... Holnap már hozzák is vissza (addig a kupacok maradnak elrejtve - ma ugyanis inkább dolgoztam egy határidős feladaton, minthogy kupactalanítsak).
Januárban pedig az előző szabadságom alatt (amit szintén végigdolgoztam) már próbálkoztam nyomtató szervizt találni, most végre másodikra sikerült és bár kicsit eltévedtem odafele, de nagyon készségesen navigáltak, így zárás előtt negyedórával le is tudtam adni a nyomtatót, remélem még sokáig fogom tudni használni bent a munkahelyemen, mert ugyan nincs semmi baja, csak sikerült tavaly ráolvasztanom belülről egy levél sok smiley-t tartalmazó matricagyűjteményt (az előző nyomtatónak is ugyanez lett a halála, kétszer is majdnem ártatlan vagyok benne, de mégsem)...
A mostani működő nyomtatómnak már zárt a papíradagolója, pont az ilyen balesetek elkerülése céljából... :)
Olyan jó érzés, amikor ilyen gördülékenyen mennek a dolgok. :)
Nem mellesleg végre kihasználom a Galaxy Note kis tollacskáját is, amit az utóbbi 1,5 évben kb 3x vettem elő. Mostanig. 😊
A végén még magamat is kellemesen meglepem... 🙃
