a lét értelme...

 ... 42.😉

Egyelőre kihívásokkal, örömökkel és csodákkal telinek ígérkezik az életem ezen éve... 

témaváltás...

 R. mondta, hogy később sajnálni fogom, ha nem írogatom a naplót, ami megörökíti B. életének apró jeleneteit... igaza van, hihetetlenül gyorsan felejtek és még annál is gyorsabban rohan az idő (például az az érzésem, hogy csak az első éjszaka volt nehéz, amikor B.-t hazahoztuk a kórházból 4 hónappal ezelőtt, pedig állítólag azért volt az néhány hét is az elején... :) )...

Ezért elnézést kérek mindenkitől, de mostantól egy jó ideig (kb 18 évig) valószínűleg a téma a kisbabám életének mozzanatairól és az én felismeréseimről fog szólni, nőként, anyaként és feleségként... :)

2 az 1-ben :)

B.-nek mostanában meseolvasás helyett az általam követett bloggerek új blogbejegyzéseit olvasom fel hangosan. 😊 így én is képbe kerülök, ő is hallja a hangomat és a különböző hangsúlyokat. Csak néha kell 1-1 szót kifütyülnöm, amilyen kis figyelmes, még képes lenne meglepetést okozni a korai szókincsével... 🙈 amennyire szeret magyarázni és tornázni, egészen biztosan hamarabb fog érthetően beszélni, mint járni.... 

11 hét...

... csak úgy elrepült... amikor mások kezében látom, akkor érzékelem a legjobban, hogyan nő B., akin szerencsére meg is látszik kitűnő étvágya és a kitartása, hogy meg is szerezze magának, amire szüksége van a fejlődéshez.😍

... túl vagyunk az első kötelező oltás körön és túl az első lázas éjszakán utána... jobban viseltem a vártnál, ő pedig a körülményekhez képest keveset sírt az oltás után.. nekem még órákkal később is sírhatnékom támadt, ha eszembe jutott a háziorvosnál a jelenet...  olyan jó lenne, ha ezeknél a cseppségeknél lenne rá mód az oltásokat szájon keresztül adni... 🙈

... túl vagyunk az első enyhe náthán is, amit hála Istennek jobban viselt, mint mi, felnőttek. 

... ma pedig már étteremben is volt velünk, a háttérzene és emberi hangzavar mellett egészen jól aludt egy darabig... 😊

Újra felfedezem a világot egy teljesen más perspektívából és legalább annyit tanulok magamról, mint a B.-ről és az ő szükségleteiről...

Isten éltesse...

 drága kicsi lányunkat, B.-t (addig Babócáztuk, hogy maradt a B kezdőbetűs név :) ), ma pont 3 hetes. :) 

3 hete végetért az eddigi életem és egy új élet kezdődött egy kis tünemény édesanyjaként.

minden napját szeretném dokumentálni, de egyelőre még a Babanaplóba sem írtam egy sort sem ... remélem javul majd az időmenedzsmentem ahogy gyakorlatot szerzek az anyaságban... :)

apró siker :)

 ... csak szeretném megörökíteni a memóriámnak, hogy a tegnapi napon egy kb 15. éve elkezdett cikket küldtem el végre egy folyóiratnak elbírálás céljából (ami ugyebár nem jelenti azt, hogy el is fogadják, de legalább tesz egy kört a nagyvilágban).... nagy mumus volt, kb 14 éve nyomaszt folyamatosan, hogy be kellene fejezni... 

... annyira megkönnyebbültem, hogy a kölyökpezsgőzés után komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy Babóca ezek után biztosan pár órán belül napvilágot is lát, mert végre egy nagy stressz kikerült az életemből és ellazulhatok.... 

... de azt hiszem érzi, hogy van még egy határidős feladatom, amit jó lenne letudni, talán holnap befejezem azt is... :) 🙈

Áldott Karácsonyt! :)

... mindenkinek, aki olvas és aki nem olvas, azoknak is. :) 

Mi még mindig egyben vagyunk, Babóca nem kapkodja el, szerintem csak amiatt, mert tekintettel van arra, hogy az édesanyjának még nem sikerült befejezni a tudományos vállalásait, a 15 éve írt cikkével még maradtak utolsó simítani valók és még egy hallgató szakdolgozatát is kell véglegesíteni január közepéig... 

Így december 25.-én, a 9. hónap vége fele, még szavakat számolgatok, táblázatokat készítek, statisztikákat futtatok és irodalomjegyzéket rövidítek....

Remélem azért nem szeret ki belőlem a kisbabánk és gondolja, hogy már most hanyagolom...

Persze közben a párhuzamos univerzumomban vasalok ( 😁 - amit magamról eddig nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy képes vagyok rá, most pedig széles mosollyal küzdök a frissen vásárolt és mosott textil pelenkákkal, mert erre, mint kiderült, akkor is szükség van, ha mi végül is az egyszer használatosok mellett döntöttünk), mosok, teregetek, hajtogatok apróbbnál apróbb ruhácskákat, és keresgélek videókat, hogy hogyan kell babahordozót bekötni az autóba, kezeslábast hajtogatni, kisbabát fürdetni és pelenkázni... 😂

Még szerencse, hogy nem én vagyok az első ember, akiben ezek a kérdések felmerültek és emiatt egyesek vették a fáradtságot... 🙈

Cserebogi Csodaországba csöppent... 💓

miközben...

 ... majdnem végtelenített listákat próbálok kipipálni (babaszoba kialakítása, babakelengye, szülőszobai csomag, gyermekágyas csomag, baba testápolók meg egyéb kencék), maradt még egy másik listám is a munkahelyi befejezetlen dolgaimmal, ami egy fokkal nyomasztóbb, mivel ebben nincs társam, aki segítene (vagy megcsinálná helyettem)... kicsit félő, hogy még a szülőszobára is laptoppal megyek, hogy a 15 éve írt cikkemet még azelőtt beküldjem, mielőtt először megpillantom a kisbabánk feje búbját... 

... hihetetlen, hogy még ennyi év után is rögtön elalszom, amint megnyitom ezt a cikket (ma is csak 2 órára ringatott mély álomba, most pedig friss vagyok és üde és nem tudok elaludni)... 

... pedig micsoda megkönnyebbülés lenne végre letenni ezt a keresztet...

mi :)

Hónapok óta mindennap megnyitom a blogot, hogy most már aztán igazán írok ide pár sort, de az a helyzet, hogy valahonnan mélyről előjött egy babonás félelem, ami sokáig visszatartott...

Nehogy elszóljam magam, hogy mennyire csodálatosan alakul az életem, miközben azt is tudom, hogy a szűkebb ismeretségi körömben egyesek életük legnehezebb periódusán mennek át éppen. 

De mégiscsak jó lenne az utóbbi évek törekvéseinek megfelelően a jó dolgokról is írni ide, nem csak a negatívakat kiventillálni és hát életem legcsodálatosabb dolgainak egyike éppen most történik velem, kisbabát várok és egy szeretetteli ember az apukája.

Néha még én is alig hiszem el, pedig a gömbölyödő pocak és a benti mozgolódás meglehetősen kézzel fogható. :)

Az elmúlt hónapok során csak bámultam, mint Aliz Csodaországban, számomra teljesen ismeretlen terepre kerültem, új menetrendet kellett kialakítani, amiből a munka lassan teljesen kikopik, új szavakat tanulok, mint például babafészek vagy babaöböl, új fajta dilemmákkal szembesülök (mint pl melyik pelenkát érdemes kiválasztani a széles palettáról) és nem kerülhetem el, hogy odafigyeljek a testem jelzéseire, amiket évtizedekig figyelmen kívül hagytam, mert a kisbabánk szeret enni és folyadékot fogyasztani, és nem tehetem meg vele, hogy órákig sanyargatom, mert épp nem érek rá ilyen földi dolgokkal foglalkozni a munka miatt. 😊

Az utóbbi időben az egyes szám első személy is eléggé kikopott a szótáramból, bár azért én én maradtam, csak a fókusz lett most nagyon más. 

Hát így vagyok mi.😊💓

napi jó - 5. nap :)

Ma több, mint 1 hónap után ismét rávettem magam a futásra, szépen, lassan, fokozatosan, és bár több volt benne a séta, mint a futás, de szerencsére a szúnyogok nem értek utol - vagy nem tartottak elég kívánatosnak.... ;) 

A nap végén pedig azt hiszem életemben másodszor spenótfőzeléket készítettem, miután véletlenül azt vettem ki a fagyasztóból és olvasztottam ki padlizsán helyett.... Kicsit más íze van, mint a padlizsánkrémnek (vinettának 😊), de azért ez is fogyasztható... 💪

napi jó :) 4. nap

Ma magamhoz képest kitűnően bírtam egy monotonitástűrést igénylő feladatot.... :) 

Holnaptól vizsgaidőszak és utolsó előtti pillanatokban még variálnom kellett az online teszttel úgy, hogy közben a rendszer nem működik igazán jól és berakott plussz kb 300 kérdést, amit nem kértem, és amit csak egyesével lehetett törölni, kb 7-8 másodperces latencia idővel az első órában... 

Nem kaptam sikítófrászt és nem okoztam maradandó károsodást a laptopban és a környezetemben sem. :)

Határozottan fejlődőképes vagyok. 💪

napi jó :) 3. nap

Ma finom édes epret kaptam ajándékba. :) Észre sem vettem, hogy már eperidő van. Az idei év már nem múlik el enélkül a gyümölcs evés nélkül (szerintem tavaly átaludhattam ezt a periódust... ). :)

napi jó :) 2. nap

Hálás vagyok, hogy a szüleimet ezen a napon üdvözölhettem telefonon és megköszönhettem a létüket a felsőbb hatalmaknál.💕

Belefért egy óra szundikálás még ebéd előtt, ami aztán segített ébren maradnom cikkírás közben és végre el tudtam küldeni a saját részemet (utolsóként) a születendő közös magyar nyelvű cikkhez. Mindig nehéz szülés elengedni egy anyagot, mert úgy érzem, hogy lehetne még csinosítgatni, hasznosabb infókat még felkutatni és beletenni - de aztán ránézek a listámra és az ott sorakozó további feladatokra és inkább mégis elküldöm... 🙈 

Beszélgettem egy órácskát J-vel életről, türelemről, elfogadásról. 😊 Ezek ugye az én kulcsszavaim erre az évre... Nagyon jó és elgondolkodtató volt. 😊

napi jó újratöltve - 2023 :) 1. nap

 Ma eszembe jutott, hogy milyen jó érzés volt, amikor a koronavírus okozta feszültség idején elkezdtem vezetni a napi jó dolgokat. :) Ma azt is megfogalmaztam hangosan, hogy azért haldoklik a blogom, mert míg arra vagyok kondicionálva, hogy a mindennapi bosszúságokról fél oldalt tudjak írni, addig a jó dolgokat vagy nem tartom említésre méltónak, vagy nem tartom mások számára érdekesnek.:) és a szókincsem sem annyira alkalmas a jó hírek hosszas ecsetelésére.... 🙈

Most erőt veszek magamon és megpróbálom azért ezentúl rögzíteni címszavakban a 2023-as évet (főként annak pozitívumait), ami az első 4 hónap tapasztalatai alapján meglehetősen sűrűnek és izgalmakban bővelkedőnek ígérkezik. 

Ma számos jó dolog történt amúgy. Talán az első kicsit összetettebb a rokonomnál Pesten töltött éjszaka és reggeli pár óra beszélgetéssel, nosztalgiázással, a remény megcsillantásával, hogy lehet aktívan élni még 86 év felett is (egy korábbi túratársnőjét említette, aki 86 évesen még teljes állásban dolgozik orvosként egy rendelőintézetben és közben bejárja a világot...  - utóbbi részét szeretném, a munkás részét 86 évesként inkább már nem), és egy kis bepillantással az angol koronázási ceremóniába, amiről nem is tudtam volna, ha ő nem tervezi a mai napot ennek a tévében követésére fordítani...  A korona feltevése előtt azért inkább vonatra szálltam és hazautaztam, mivel még munkát is terveztem, amit végül felülírt egy 2,5 órás délutáni alvás... Azt hiszem a tavaszi fáradtság kerülget. :)

Foglalkoztam kicsit cikkírással is és még egy 2,5 órás telefonos beszélgetés is belefért a napba, igazán szerencsésnek mondhatom magam.

mindig is tudtam....

... hogy a legtöbbet én tanulok abból, ha valakiknek elő kell adnom egy bizonyos témát. 

... de most kicsit úgy érzem, hogy elhamarkodottan vállaltam el azokat az előadásokat, amiket egy éjszakám van megérteni (és befejezni a holnapi három kapcsolódó diasort....) 🙈

... holnaputánra nagyon okos leszek ... és valamivel álmosabb az okosságomnál...

NŐnap :)

 NŐnapra feladatot kaptam, életben tartani a fotón szereplő gyönyörűséget... 🙈

Kaptam még egy szál tulipánt reggel az egyik betegszállító sráctól, illetve egy szál nárciszt a Lidl-ben, nem is álmodtam, hogy ilyen virágeső fog köszönteni ezen a napon. :) 

A tulipánt bevittem magammal reggel vizitre is és a nőtársakat is üdvözöltem vele.🌺🌸🌷

ki kellene találni...

 ... valami nagyszerűt Nők napjára. :) Hogy ünnepeljem kicsit magamat és minden Nőt. :) 

Boldog Nőnapot minden Nőnek, aki olvassa. 🌸🌸🌸🌷🌷🌷

És köszönet minden Férfinak, aki segít még inkább Nőnek érezni magunkat. 😊

minden, amiben hiszünk

 ... lehetségessé válik.

Ma egy futóversenyen, amire nem nagyon jutott időm készülni, eddigi legjobb időmet futottam 9 km-en, kb 30 másodperccel gyorsabban megtéve minden egyes km-t a szokásoshoz képest. 

Bár reggel még hittem, hogy nem fogom túlélni, de aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy inkább másba vetem a hitemet és a bizalmamat... :) 

Természetesen az én legjobb időm messze elmarad a többiektől, akik a csapattársaim voltak, de ettől még büszke vagyok magamra és a csapatokra is, akiknek a szervezésébe szintén belefolytam. :)

Most akkor álmodjunk meg valami még merészebb kihívást... :)

én valahogy...

 ... már megint szakdolgozatot írok a diákomnakmal, fenyegető határidők sötét fellegei alatt... 

... ennyit a saját cikkírásomról ... :)

... és már bejelentkezett egy jövő évben szakdolgozatot író ifjú leendő kolléganő is... 🙈

addig viszont befejezem a saját cikkemet. Punktum.

Isten hozott 2023! :)

... bár annyi minden szomorú dolog is történt körülöttem 2022-ben (többek között még jobban felfordult a korábban viszonylag békésnek hitt, majd a koronavírus által megrázott világ), de én valójában csak hálás lehetek a sok jóért, amit hozott az életembe. 

... 2023 sokat ígér, vannak benne kedvenc számaim. :)

... az éves beszámolóról már rég letettem az elmaradásaimat tartalmazó listára egy pillantást vetve, már annak is örülök, ha lesz időm magamban végiglapozgatni a naptáramat és leszűrnöm a tanulságokat. 

... 2023-as jelszavaim: türelem és elfogadás :) 

(ezekkel elég hadilábon állok amúgy kb. születésem óta - nem véletlenül kaptam én leghamarabb az ebédet az egész családból már kb totyogós korom óta)

Kívánom, hogy az új év végre a sok mosolyról és a bizalom és biztonság érzéséről legyen emlékezetes mindannyiunk számára. :)