... még nem úgy nézek ki, mint Rudolf, a piros orrú rénszarvas, csak mint egy kezdő alkohol rajongó...
... nem is zavarna a látvány, ha átjutna rajta a levegő.
... de legalább lázam már nincs.
... és a vizsgabeosztás és a jövő heti előadásom is nagyjából elkészült.
... mert azt hittem így két év után, hogy egyike vagyok azoknak a különleges embereknek, akiket a vírus nem tud elkapni. Hát ennyire azért nem vagyok különleges, mint kiderült... :) Azért a tegnapi napot még végigdolgoztam (mi továbbra is kötelezően maszkban dolgozunk), és csak hazaérve délután derült fény arra, hogy az a kis felső légúti tünetegyüttes nem sima nátha. Kb 1 hét kényszerpihenőre kerültem, talán már időszerű is volt, mert december eleje óta nem voltam 1 hét összefüggő szabadságon.
... most akkor végiggondolom, hogy miért kaptam ezt a hetet. :) Persze egyből beugrott, hogy mennyi elmaradásomat tudnám most behozni, de azért nem csak erre szeretném ezt a hetet használni. Még az is lehet, hogy sütni is fogok... :))
... többen felajánlották a segítségüket, apum már majdnem el is indult, hogy ápoljon, tesóm is drága volt és ajánlkozott, P hozott vitaminokat és kenyeret, most már egészen biztosan nem fogok éhen halni, mert végignézve a készletet, szerintem 2 hétig is bírnám itthon éhezés nélkül. :)
Nem vészes a helyzet, csak a hangom mutál és a láz szokatlan, de végre van indokom, hogy egész nap pizsamában lógjak itthon és amikor kedvem szottyan, aludjak 1-2 órát. :)
... hogy annyira el vagy havazódva, hogy amikor a kutatási területeden az "Istenek" közé tartozó egyik csúcskutató rád ír (gondolom nem csak rám, és automatikus üzenet lehet, de szerepel benne a vezetéknevem a Dear Doctor után), hogy fejezd be a kérdőív kitöltését, amire felkértek és elkezdted pár hete, akkor csak megvonod a vállad és hozzáadod a vasárnapi elvégzendők listájához, majd folytatod a tűzoltást és a holnapi határidős feladatokat próbálod összetákolni...?
... ja, eddig nekem sem... :)
... ha megérkezik a tavasz és vele a sok illat, a madárcsicsergés, a napsugarak és a sok-sok zöld, akkor már a külvilág sem tűnik olyan elszomorítónak és minden jó lesz.
... talán nekem is több kedvem lesz kimenni futni, mert a lendületem most kicsit alább hagyott - idén a hideg és a szél elég könnyen visszatántorított - lehet, hogy ez már a korral is jár... ? 🙈
... most a cél, hogy ne aggodalmaskodjak, sajnálkozzak és elvárjak, hanem próbáljak meg aktívan segíteni - és mellette tenni a saját dolgomat, szívvel - lélekkel.
... nem mindig könnyű.
... teljes nyugalomban, éjféli határidő előtt 6 perccel töltöttem fel egy anyagot + hanganyag részt egy kongresszusra, azok után, hogy a hétvégém nem a munkáról szólt, mert fogtam magam és elutaztam. :)
... a maximalizmusomat már elengedtem, de azért a csírája még megmaradt, mert végül mégiscsak felvettem másodszor is az egyik részt, miután sikerült elnevetnem magam közben, olyan mókás szócserét hajtottam végre... :)
... bár lehet, hogy akkor emlékezetesebb lenne a munkám, mint így, nevetés nélkül... 🙈🙉🙊
... csak kapkodom a fejemet.
... a munkában természetesen sikerült telepakolni mindenféle határidőkkel és feladatokkal a naptárt, így esténként viszonylag gyakran tudományos feladatokkal (is) foglalkozom...
... nem mellesleg tovább ismerkedem önmagammal, a korlátaimmal, a félelmeimmel, a motivációimmal és azzal, hogy mi dolgom lehet nekem még a világban.
Izgalmas út, érdekes felismerésekkel, és a reménnyel, hogy ha sikerül elengednem a nem kevés előítéletemet, elvárásaimat, listáimat és az agyalásomat, akkor mindenkinek sokkal jobb lesz, de leginkább nekem. :)
Előtte viszont még el kell fogadnom, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy lehet, hogy mégsem sikerül végigjárni az utat. És akkor morcos, türelmetlen, mindig alvás után vágyakozó vén banyává válok szépen lassan....
ma mosogatás közben döbbentem rá, hogy egy szülinapot, ami pár nappal korábban volt és amit korábban rendszerint nem felejtettem el, sikerült kitörölni a memóriámból...
lehet, hogy eljött az agyi keringésjavítás ideje... vagy egy kis szabadságé .... vagy is... 🙈
Alakulgat az új év, és bár egyre feledékenyebb vagyok és a teendő listáim ebben az évben sem akarnak nagyon leapadni, de most kaptam egy visszajelzést arról, hogy mindig érdemes megpróbálni korrigálni a tévedést, beismerni, ha hibáztunk, maximum nem vevő rá a másik fél, de legalább a tudat megnyugtató, hogy nem adtam fel próba nélkül.
Az történt ugyanis, hogy beneveztem egy virtuális futóversenyre, amit tavaly minden évszakban meghirdettek és elbűvölő érmeket osztogattak a teljesítőknek, ha vették a fáradtságot, hogy határidőn belül feltöltötték a futás teljesítését igazoló valamiféle fotót.
A téli nevezés során futottam is decemberben egy 11 km-s távot a tervezett 10 helyett, de szerettem volna csak egy kerek 10 km-es távot is lekocogni, hogy a tempóm ne legyen álságosan lassabb a ténylegesnél (mivel a kiválasztható 10 km-es távhoz a fotón szereplő 11 km-es futási időt lehet csak megadni)...
Addig-addig halogattam az eredmény feltöltését és vártam, hogy majd egyszer futok még 10 km-t is, hogy 10 nappal túlléptem a határidőt, mire észbekaptam és a holnapon már megszűnt a link is, amin az eredmény beküldhető volt.
Majdnem elengedtem a dolgot (vérző szívvel), és beletörődtem, hogy csak 3 érem fog egymás mellett lógni a teljes kollekció helyett, de azért végül úgy döntöttem, hogy írok a szervezőknek, hátha megszánnak - persze azt is hozzátéve, hogy azt is megértem, ha mégsem, mert a szabályok világosak voltak, én voltam csak szokás szerint kissé figyelmetlen...
A történet szerencsére boldog véget ér, a pár napja feltöltött eredménylistán az én nevem is szerepel, és így csendben abban is reménykedhetek, hogy hamarosan az érem is érkezni fog. :)
Éljen az asszertivitás, éljen a kommunikáció, éljen a jóakarat. :)
... hogy a tegnap a tusfürdővel mostam hajat.... ma reggel olyan furán selymesen olajos volt ... mint a tusfürdőm....
... tudatosan odafigyelve, samponnal mosva, most megint a régi a tapintása...
... lehet, hogy most kellene téli álomra vonulni és kirakni a "kérem ne zavarjanak" táblát.
... sajnos nem felejtettem 2021-ben, sikerült ma 1 hét késéssel elküldenem egy cikkbírálatot. Sokszor megfogadtam már, hogy több ilyen mizériát nem vállalok, mert csak az időt rabolja és a napi döntési készletemet csökkenti. Amúgy is hadilábon állok a döntésekkel így vizsgaidőszak táján: hallanátok csak, micsoda párbeszédek futnak le a fejemben vizsgáztatás során, most akkor ez 4-es legyen, vagy 5-ös, vagy mégiscsak 4-es...? de ha ekkora badarságot mondott, akkor vágjam ki, vagy csak adjak neki 2-est... ? (1-5-ig terjedő skálán... )
Kicsit várom már én is a nyári szünidőt, amikor sem oktatni, sem vizsgáztatni nem kell ... :))
Ma meglett a 800 km futás a 2021-es esztendőben!! :) azaz pontosabban kicsit több, mint 805 km. :)
Bár december elején még nem hittem benne, de végül csak sikerült elérni a módosított tervet apránként, több 30-40 perces futás és 1-2 hosszabb futás árán.
Az 1000 km-t pedig újra kitűzöm - jövőre... :))
... de úgy tűnik, hogy túlzott volt az optimizmusom, a legnyugisabb 2021-es hétfői nap után ma eléggé felpörögtek az események, mind a munkahelyemen, mind otthon.
Mindenki legyen olyan kedves és maradjon ép és egészséges és ne piszkálja a koszorúereimet.
Köszönöm!
Az előző ugyanis a 196. napi lett volna, ha tegnap este utánanézek... :)
Ma felavattam az új futóövemet, amit végül bátyó javaslatára nagy nehezen, de sikerült a németországi Am@zonon keresztül beszerezni. :)
Nagyon örültem annak, hogy megérkezett, ugyanis az a ritka jelenség alakult ki, hogy a másikból kifogytam és mindenféle fura praktikákat kellett bevetnem ahhoz, hogy ne forogjon körbe rajtam futás közben. :) Mivel végül 11.6 km lett a végeredménye a mai felavatásnak, látok némi pislákoló reményt, hogy mégiscsak meglesz a cél év végéig, bár már alig van 12 darab napocska ebből az évből.
Lassan elérkezik a számadások ideje is, meg kell keresnem a tavalyi jegyzetemet, hogy mit is tűztem ki erre az évre és el kell gondolkozzam azon, hogy mi az, amit ebből sikerült megvalósítani és a többit miért is nem? Látok már néhány mintát... :)
... amikor visszafele vezettem életemben először egyedül a szülővárosomból most már a saját lakásomba, jó sok 100 km-en keresztül..
Csodaszép tájakon haladtam keresztül, Eckhart Tolle-t hallgatva, elmélkedve a saját életem mozzanatain (és közben lopva néhány fotót készítve, hogy amikor már az emlékeim kicsit megfakulnak a hétköznapi rohanásban, legyen, amit elővenni és felidézni ezt a varázslatos utazást - az egyik ilyen kép azóta is a háttérképem...).
Csodaszép ősz volt/van, ha nem a tavasz szülötte lennék, ez lenne a kedvenc évszakom. :)
Útközben a táj mellett azért néha a szembejövő forgalmat is figyeltem és így fordulhatott elő, hogy az egyik kamion ablakában megpillantottam a "Cserebogár" feliratot. :D Ez számomra egy jel volt, valamit kezdenem kellene szegény blogommal, amit mostanában hiába is nyitok meg, mert nem tudok mit írni. Még magamnak is nehéz megfogalmazni a gondolataimat, hát még olyan emberkék előtt, akik számítanak, akik olvasnak és utána esetleg riadtan néznek egymásra, hogy ebbe a lányba vajon mi ütött... :) Pedig csak keresi a belső békét és a cél nélküli, személyektől független boldogságot és többet nem akar panaszkodni. Ezt nehéz másképp megfogalmazni... ennek mentén írni viszont még nehezebb.
Az utat megszakítva az estét egy kisvárosban töltöttem, már a határ másik oldalán. Mivel korábban érkeztem a tervezettnél, felmerült a gondolat, hogy akár meglátogathatnám a helyi termálfürdőt egy kis regeneráció céljából... épp csak nem hoztam magammal semmilyen fürdőfelszerelést és a szállásomon sem sok jóval biztattak, hogy nyitva tart-e aznap a fürdő kisboltja - a környéki multi üzletek az ünnepre tekintettel mind zárva voltak. Azért csak elsétáltam oda és kellemes meglepetésemre nyitva volt az üzlet, egy nagyon segítőkész hölgy rekordidő alatt segített kiválasztani egy fürdőruhát, ami rámjött, hozzá egy papucsot és egy fürdő logós törülközőt és már meg is volt a menetfelszerelés.
2 órát lubickoltam, szaunáztam, majd zárás előtt félórával kiúsztam a szabad ég alá a termálmedencében csillagokat bámulni, félig-meddig a medencéből felszálló párába burkolózva... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mögöttem egy férfi lassú vontatott hangon mond fel üzeneteket a szerelmének a telefonban és hallgatja ezeket vissza. Az üzenetek pedig arról szóltak egytől egyig, hogy elsősorban a hölgynek kell jól lennie ahhoz, hogy utána a környezetén is segíthessen és a gyereke boldog lehessen, az ő feladata ebben is példát mutatnia a csemetének, illetve hogy ne félelemből döntsön, és mindig válassza a boldogságot, a szeretetet. :)
Különös éjszaka volt...
.. pár napja az autóban ülve beszélgettem egy útitárssal, aki kicsit halkabban beszélt a számomra kívánatosnál, ezért önkéntelenül is elkezdtem feltekerni a hangerőt a műszerfalon - majd rájöttem, hogy ez így nem fog működni... :)
... vajon eljön egyszer az a nap is, amikor az embereket is bluetooth-on keresztül vagy egyéb módokon lehet csatlakoztatni a hangszóróhoz és adott esetben le-vagy fel tekerhető a hangerő...? :))
... igény az lenne rá... :))) 🙈
Azt hiszem, elkezdtem ismét élvezni a munkám egy részét, ezért nem érzem magam áldozatnak, amikor utolsó pillanatban felkérnek egy-egy olyan előadást tartani olyan témákban, amikről korábban soha nem tartottam és több időt vesz igénybe, mint amennyit eredetileg szántam rá.
Ezen a héten csak 2 darab ilyen lesz, úgyhogy most az idővel zsonglőrködöm. :)
Közben gyakorolom a nemet mondást is, látom, másoknak a környezetemben már nagyon megy, most leskelődök és időszakosan alkalmazom. Nagyon nem is tetszik azoknak, akik beosztásban alattam vannak és eddig nekem próbáltak delegálni... Ne kérdezzétek, hogy is jutottam ide... :)
Közben próbálok visszavenni a reflexesen felbukkanó ítélkezéseimből, mókás, amikor másokban is felismerem ezt a fajta kényszert... Persze sokszor azon kapom magam, hogy visszacsúszok a régibe, de legalább időnként már észreveszem.
Elég nagy kihívás ez az egyed/tudat/fejlődés...
.. igyekszem nem felbosszantani magam a hétköznapi apróságokon (ami azért nem mindig sikerül, de kitartóan próbálkozom, mert érzem, hogy most már más üzemanyag kell, a düh és sértődöttség csak idáig hozott, innen már az életörömmel és boldogsággal szeretnék tovább menni), alig marad téma, amiről írhatnék... :)
... a futást nem adtam fel, csak az 1000 km-es idei álmot, de ha már 800-at futok, az is pont 260 km-el több lesz, mint tavaly - és 740-el több, mint 2019-ben... :)
... elkezdtem a csendben is jól érezni magamat. :)
... és hálás lenni, hogy ma is felébredtem.
