... van bennem egy adag önkínzó hajlam, ha a múlt hetem szabad óráit, valamint a szabad vasárnapomat is egy olyan pályázat megírására fordítottam, amire gyakorlatilag nincs esély elnyerni (kevés az elnyerhető pályázat száma, ellenben sok a fóka - akarom mondani sok az okos, motivált, céltudatos, szakmailag termékeny emberke :) ).
hétfő, június 27, 2016
kedd, június 21, 2016
motiváció
... engem mindig az utolsó utáni pillanat motivál a legjobban...
... azt hiszem, már soha nem fogom ezt kinőni, hiába próbálom visszaszorítani a bennem dúló káoszt.
... azt hiszem, már soha nem fogom ezt kinőni, hiába próbálom visszaszorítani a bennem dúló káoszt.
hétfő, június 20, 2016
kicsit fájni fog...
... azt hiszem, ami jövő héttől ránk vár: az osztályvezető szabadságra megy egy hétre az egyik kollégával egy időben, ezért ketten maradunk, a szokásos betegmennyiségre.
... szerencsére most még egy pályázati anyagon agonizálással (beadjam - ne adjam- van-e egyáltalán esély, hogy begyűjtsek mindent, ami a beadáshoz szükséges) kötöm le a rettegésre fordítható energiáimat....
Az osztályvezető további 4 hetes szabadsága pedig még ez után következik (amit egyébként maximálisan megérdemel, mert egész mostanig gyakorlatilag folyamatosan dolgozott január 1 óta).
Jobban belegondolva - én nagyon utálom a nyarat.
... szerencsére most még egy pályázati anyagon agonizálással (beadjam - ne adjam- van-e egyáltalán esély, hogy begyűjtsek mindent, ami a beadáshoz szükséges) kötöm le a rettegésre fordítható energiáimat....
Az osztályvezető további 4 hetes szabadsága pedig még ez után következik (amit egyébként maximálisan megérdemel, mert egész mostanig gyakorlatilag folyamatosan dolgozott január 1 óta).
Jobban belegondolva - én nagyon utálom a nyarat.
csütörtök, június 16, 2016
a mai nap slágere :)
Ma reggel valahogy előkerült Michael Jackson "Heal the World" című száma munkába menet. Hihetetlenül megnyugtatott, pedig erre csak kevés zeneszám képes (és még kevesebb ember :D ).
Hazafele is ezt hallgattam, illetve aerobic után is (amikor épp készültem meghalni, ez az ugribugri az elmaradt spinning helyett teljesen leamortizált, mivel az izmok helyén nekem már csak kötőszövetesen átalakult zsírszövetem van...), szerintem úgy összesen ma 6-szor indítottam el ezt a zenét. :)
És most lefekvés előtt is meghallgatom, nektek is szeretettel küldöm. :)
Hazafele is ezt hallgattam, illetve aerobic után is (amikor épp készültem meghalni, ez az ugribugri az elmaradt spinning helyett teljesen leamortizált, mivel az izmok helyén nekem már csak kötőszövetesen átalakult zsírszövetem van...), szerintem úgy összesen ma 6-szor indítottam el ezt a zenét. :)
És most lefekvés előtt is meghallgatom, nektek is szeretettel küldöm. :)
kedd, június 14, 2016
mondtam már...
... hogy mennyire utálok cikket bírálni? és hogy mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó, és ezután persze mindig jön egy következő, ami aztán hetekig frusztrál, ha nem küldöm el időben a bírálatot - márpedig rendszerint utolsó nap vagy némi csúszással fog landolni.
.. az én cikkem pedig évek óta egy helyben toporog.
Nem csak mendemonda, hogy meg kellene tanulni nemet mondani. Egyik frusztrációból esek a másikba.
.. az én cikkem pedig évek óta egy helyben toporog.
Nem csak mendemonda, hogy meg kellene tanulni nemet mondani. Egyik frusztrációból esek a másikba.
szombat, június 11, 2016
A nap fénypontja
... Végre lerúghattam a cipőt...
... Akármilyen drágán volt akármilyen kényelmesnek meghirdetve, azért 5 perc viselés után én bizony szabályosan szenvedtem. Nem keveset és nem elég rövid ideig.
Jáj.
... Akármilyen drágán volt akármilyen kényelmesnek meghirdetve, azért 5 perc viselés után én bizony szabályosan szenvedtem. Nem keveset és nem elég rövid ideig.
Jáj.
posted from Bloggeroid
hétfő, június 06, 2016
néha én is szeretnék...
... írni kicsit a szakmámról, a betegekről, a szépségekről és nehézségekről. De mi icipici szakma vagyunk, majdnem mindenki ismer majdnem mindenkit, és nem szeretném, ha egy nap a Nagyfőnök idézné valamelyik fenomenális félreolvasásomat, vagy olvasná az újabbnál újabb bakikat, amiket még mindig elkövetek (... azért órákra még senkit nem felejtettem a vizsgálóban .... - mondom órákra....).
... talán majd egyszer. Vagy egy másik blogon. Vagy minek.
Tény, hogy sokat lehet a betegeimtől tanulni, leginkább nekem, amikor épp nyűglődnék a saját felnagyított bajaimon, és akkor kapok egy banánt, egy barackot meg két kis kocka csokit valakitől a kutyafuttában bekapott ebédem mellé, csak úgy. Akinek, bár nem igazán beszélünk róla, de mindketten az életéért küzdünk.
... talán majd egyszer. Vagy egy másik blogon. Vagy minek.
Tény, hogy sokat lehet a betegeimtől tanulni, leginkább nekem, amikor épp nyűglődnék a saját felnagyított bajaimon, és akkor kapok egy banánt, egy barackot meg két kis kocka csokit valakitől a kutyafuttában bekapott ebédem mellé, csak úgy. Akinek, bár nem igazán beszélünk róla, de mindketten az életéért küzdünk.
azért volt...
... némi sikerélmény is mostanában:
Megsült és emberi fogyasztásra alkalmas lett. :)
Most egy fél évig a konyhaművészeti továbbképzés letudva. :)
Megsült és emberi fogyasztásra alkalmas lett. :)
Most egy fél évig a konyhaművészeti továbbképzés letudva. :)
kelekótya
... napom volt. Azaz nem is a nap volt kelekótya, hanem jómagam. Reggel viziten véletlenül mondat közepén letegeztem az egyik beteget, ami soha nem szokásom, a 16 éves hölgyeket is konzekvensen magázom, egyszerűen csak közben elgondolkoztam, terveztem, ötleteltem és kicsúszott a számon. Annyira fura volt, hogy rögtön fel is tűnt. :) Utána ugyanennek a betegnek az ágya alá bepottyantottam a pecsétemet, szegény beteg mászott is utána rögtön.... a szomszéd ágynál pedig képtelen voltam elmondani a főnővérnek, hogy feladtam még egy plussz labort mára, nem értette, hogy miket magyarázok (ilyen problémám amúgy nem szokott lenni, általában érthetően szoktam kommunikálni, legalábbis a reakciók alapján ez szűrhető le).
Ezt követően kiderült, hogy a studys beteget 2 nappal korábbra hívtam ellenőrzésre a kelleténél, ezért a befektetett energia a studys csapat részéről füstbe ment el (na jó, annyiban nem, hogy kiderült. hogy a beteg sokkal jobban érzi magát, ennyi sikerélményem azért hadd legyen :) ).
Ezt követően egy gyors plussz rövidke kis szakrendelés, ami emberhiány miatt csúszott erre a hétre, majd átrohanás az osztályra betegeket felvenni és délután kettőkor, amikor már égett a szemem, akkor jöttem rá, hogy egész nap elfelejtettem vizet inni. Kávét szerencsére azért ittam kettőt. :)
4-kor már majdnem úgy éreztem, hogy mindennel végeztem, mehetek haza, aztán mégis fél hatkor hagytam abba a munkát, ameddig beírogattam a kórtörténeteket, minden kérőt feladtam, néhány dolgot még átnéztem.
Már csak 1-1,5 órámba telt itthon, mire megírogattam a betegeimnek a zárókat erre a hétre.
Hiába na, ha egy hétből kimarad néhány nap (márpedig most ki fog), azt azért nem lehet büntetlenül megúszni.
Lassan elkezdek nézegetni alvásról leszoktató oldalakat. Annyi mindennel lehetne haladni az alvás helyett....
Csak ne szeretném annyira. :(
Ezt követően kiderült, hogy a studys beteget 2 nappal korábbra hívtam ellenőrzésre a kelleténél, ezért a befektetett energia a studys csapat részéről füstbe ment el (na jó, annyiban nem, hogy kiderült. hogy a beteg sokkal jobban érzi magát, ennyi sikerélményem azért hadd legyen :) ).
Ezt követően egy gyors plussz rövidke kis szakrendelés, ami emberhiány miatt csúszott erre a hétre, majd átrohanás az osztályra betegeket felvenni és délután kettőkor, amikor már égett a szemem, akkor jöttem rá, hogy egész nap elfelejtettem vizet inni. Kávét szerencsére azért ittam kettőt. :)
4-kor már majdnem úgy éreztem, hogy mindennel végeztem, mehetek haza, aztán mégis fél hatkor hagytam abba a munkát, ameddig beírogattam a kórtörténeteket, minden kérőt feladtam, néhány dolgot még átnéztem.
Már csak 1-1,5 órámba telt itthon, mire megírogattam a betegeimnek a zárókat erre a hétre.
Hiába na, ha egy hétből kimarad néhány nap (márpedig most ki fog), azt azért nem lehet büntetlenül megúszni.
Lassan elkezdek nézegetni alvásról leszoktató oldalakat. Annyi mindennel lehetne haladni az alvás helyett....
Csak ne szeretném annyira. :(
szombat, június 04, 2016
Nem kizárt...
...hogy a széken ülve, fodrászra várva fogok elaludni...
...az ügyelet utáni órák veszélyei. :)
De legalább a százszorszépes naptáramba volt időm beírogatni az aktualitásokat.:)
...az ügyelet utáni órák veszélyei. :)
De legalább a százszorszépes naptáramba volt időm beírogatni az aktualitásokat.:)
posted from Bloggeroid
csütörtök, június 02, 2016
tanulság n+1...
... amikor azon gondolkozol, hogy inkább lefeküdj egy kicsit délután szakrendelés után aludni, vagy foglald le a nyaraláshoz a szállást (amire egy hete naponta emlékeztetnek), ne habozz, feküdj le aludni.:) Nekem sikerült másik városba szállást foglalni, mint ahova eredetileg terveztük. Méghozzá úgy, hogy nem is ingyenes a lemondás (és cseppet sem olcsó). Mindezt úgy, hogy előtte 5 szállást már alaposan átböngésztem....
... vagy lehet, hogy ez is a sors keze...? :)
... vagy lehet, hogy ez is a sors keze...? :)
vasárnap, május 29, 2016
feledékenység...
.... ma este döbbentem rá, hogy a komolyzenei bérletem utolsó két előadására egyszerűen elfelejtettem elmenni, mert nem írtam be az online naptáramba.... az egyik időpontban ugyan épp külföldön voltam, de a másik időpontban az ügyeletet nagy valószínűséggel elcsereberélhettem volna, ha még tavaly valamiért nem csak az első 3 előadás időpontjait írom be....
... még több összeszedettség, még több tervezés, még több káosztalanítás szükséges...
Következtetés: személyi titkár kerestetik.
... még több összeszedettség, még több tervezés, még több káosztalanítás szükséges...
Következtetés: személyi titkár kerestetik.
csütörtök, május 26, 2016
vasárnap, május 22, 2016
ma eljutottam odáig...
... hogy rákerestem a neten arra, hogy "hogyan legyünk türelmesebbek"...
... úgy érzem, elfogyott az a csepp is, ami még időnként felderengett...
... és holnap ráadásul még elméleti vizsgáztatok is, ami szintén nem fog jót tenni a lelkecskémnek a pénteki gyakorlati vizsga alapján (szerencsére voltak kellemes kivételek is, de kiábrándító tapasztalatok is).
... még mielőtt átböngészem a türelmessé válás lépcsőit, előbb átnézem az előadások anyagát, hogy ne kérdezzek olyant, amiről nem esett szó.
Feltéve ha lesz hozzá türelmem.
... úgy érzem, elfogyott az a csepp is, ami még időnként felderengett...
... és holnap ráadásul még elméleti vizsgáztatok is, ami szintén nem fog jót tenni a lelkecskémnek a pénteki gyakorlati vizsga alapján (szerencsére voltak kellemes kivételek is, de kiábrándító tapasztalatok is).
... még mielőtt átböngészem a türelmessé válás lépcsőit, előbb átnézem az előadások anyagát, hogy ne kérdezzek olyant, amiről nem esett szó.
Feltéve ha lesz hozzá türelmem.
péntek, május 20, 2016
... töprengek.
... az alatt a néhány nap alatt, amit otthon tölthettem, egy percig sem fájt a fejem (ami mostanában elég gyakran), napi egy kávé elég volt az egész napos zakatolásomhoz, könnyebben ébredtem (azért költői túlzás lenne azt írni, hogy egyáltalán nem jelentett nehézséget...:) ), semmi egyebem sem fájt egészen addig, ameddig ismét össze kellett csomagolni a batyumat...
... a munkahelyemen eltöltött első órában ismét ideges lettem és türelmetlen és azóta is csak kapkodom a fejemet azokon az apró, de egyre gyarapodó igazságtalanságokon, amiket megtapasztalok. :(
... biztos, hogy kell ez még nekem...?
... a munkahelyemen eltöltött első órában ismét ideges lettem és türelmetlen és azóta is csak kapkodom a fejemet azokon az apró, de egyre gyarapodó igazságtalanságokon, amiket megtapasztalok. :(
... biztos, hogy kell ez még nekem...?
kedd, május 10, 2016
félrehallások n+1
"gorgonzolás" helyett "kórboncolás"
(kopogó szemmel sorban állás közben a pizzázóban - valójában gyrosra várva)
(kopogó szemmel sorban állás közben a pizzázóban - valójában gyrosra várva)
csütörtök, május 05, 2016
... hiányérzet...
... fegyvertelennek érzem magam, amióta a telefonomat elküldtem a szakszervizbe, mert úgy tűnik, hogy kihalófélben van az akkumulátora. :(
... előrekerült a régi (első okos) telefon, de sokkal lassúbb, kevésbé bírja a telefonálgatást és beérkező emaileket, illetve nem is lehet vele olyan jó fotókat készíteni - így legfrissebb áldozatom megörökítésével is várni kell még...
... a végén még elő kell keresgéljem a fényképezőgépemet, ami sajnos nem zsebméretű (bár csak egy sima kis kompakt; tükörreflexesbe az én tehetségemmel kár pénzt fektetni - és az még nagyobb méretű lenne és még kevésbé férne el az amúgy is túlzsúfoltéletemben táskámban).
... számos hiányérzetem tekintetében viszont egészen kecsegtető a jövő hét. :)
(szerk megj. az orchideáim még élnek, csak épp nem mindegyik virágzik már... állítólag ez normális, én azért kicsit gyanakszom, az üzletekben mindig virágba borulva látom ezeket a primadonnákat...).
... előrekerült a régi (első okos) telefon, de sokkal lassúbb, kevésbé bírja a telefonálgatást és beérkező emaileket, illetve nem is lehet vele olyan jó fotókat készíteni - így legfrissebb áldozatom megörökítésével is várni kell még...
... a végén még elő kell keresgéljem a fényképezőgépemet, ami sajnos nem zsebméretű (bár csak egy sima kis kompakt; tükörreflexesbe az én tehetségemmel kár pénzt fektetni - és az még nagyobb méretű lenne és még kevésbé férne el az amúgy is túlzsúfolt
... számos hiányérzetem tekintetében viszont egészen kecsegtető a jövő hét. :)
(szerk megj. az orchideáim még élnek, csak épp nem mindegyik virágzik már... állítólag ez normális, én azért kicsit gyanakszom, az üzletekben mindig virágba borulva látom ezeket a primadonnákat...).
szerda, május 04, 2016
....
... még kellemetlenebb, hogy éjfélig dolgoztam az előadáson, amire végül 6 diák jött el.... utána pedig ügyelet után még bent maradtam, hogy délben az előre megbeszélt gyakorlatot is megtartsam, és erre ketten jelentek meg.
A kiábrándulás nem várta meg a vizsgaidőszak kezdetét...
A kiábrándulás nem várta meg a vizsgaidőszak kezdetét...
kedd, május 03, 2016
egy kicsit kellemetlen
... amikor este 8-kor szembesülsz azzal, hogy a másnap reggeli angol nyelvű előadásodnak csak a fele van meg, mert előző év óta kibővítették az adott előadás témáját.
Hüpp.
Hüpp.
szombat, április 30, 2016
biztos meséltem már...
... hogy amikor egyetemista voltam, úgy képzeltem, hogy ha egyszer elvégzem az egyetemet, maradok és a gyógyító tevékenység mellett beállok én is oktatónak, átadom a megszerzett és egyre gyarapított tudásomat az egyetemistáknak és akkora öröm lesz ez nekem, kinevelni az újabb generációt, hogy csak na... zseniális oktató leszek, lelkes, megértő, vicces, és persze minden diák a szavaimat fogja lesni és szorgalmasan jegyzetelni...
... aztán elvégeztem az egyetemet, más városba kerültem (sors útjai megsatöbbi), egy idő után nekifogtam oktatni és bizony cseppet sem úgy alakult a dolog, ahogy hajdanán olyan naivan elképzeltem: az ebédidőben érkező hatalmas csoport egyetemistával nem volt olyan egyszerű zöld ágra vergődni, voltak érdeklődőek, kevésbé érdeklődőek, látványosan szenvedők, kevésbé látványosan alvók, persze csoportja is válogatta, nemzetisége is, na meg a front és az előző és következő órák milyensége és helyszíne... erre rájön még az olyan apró kis kellemetlenség, amikor épp ügyelet után kell ott maradni, lecsukódó szemekkel és szétkuszált agysejtekkel értelmes mondatokat próbálva kipréselni magamból, időnként teljes éhgyomorra kerülgetve a betegek ebédes tálcáit, hangosan korogva... Időnként a betegeket, időnként a diákokat kell noszogatni az aktivitásra. Időnként gyakorlat közben, ameddig a diákok lekötik magukat a betegvizsgálattal, lehet rohanni osztályos betegek dolgait intézni, mert mindeközben telik az idő...
A napi munka mellett az oktatásra felkészülés bizony gyakran háttérbe került, az improvizálás szerepe megnövekedett. Ezzel párhuzamosan persze megnőtt a lelkiismeret furdalás amiatt, hogy jó lett volna kicsit felkészülni a gyakorlatra, hogy ne maradjon ki semmi lényeges, tényleges útravalót adjak az elkövetkezőekre ezeknek a legényeknek, leányoknak, akiknek még fogalmuk sincs, hogy az egyetemről kilépve kevés olyan alkalom lesz majd, amikor ingyen és bérmentve kapják az oktatást (kivéve a költségtérítős diákok :) ) és bárkit is érdekel, hogy milyen tudással gyarapodva távoznak...
Szóval nem volt olyan igazi kellemes érzés ez az oktatósdi, és gyakran azt éreztem, hogy merő naivitás volt az elképzelésem erről és mégsem nekem való.
Viszont időnként (bizonyos évfolyamoknál/embereknél) vannak sikerélmények, vannak figyelő tekintetek, visszatérő viszonylag nagy számú csoportok, mosolyogva köszönő emberkék, legutolsó gyakorlatomon pedig egyenesen több embertől is megkaptam, hogy a kedvenc gyakorlatvezetőjük vagyok (pedig aznap épp váratlanul tesztet írattam velük - az eredményt inkább nem kommentálnám :D ), és volt, aki megmutatta a jegyzetét, hogy 3 oldalt jegyzetelt a gyakorlatom alatt és ezzel leköröztem három másik kurzust, ahol összesen ennyit írogatott.
... ilyenkor az az érzésem, hogy mégiscsak érdemes...
... ilyenkor néhány napig ismét azzal áltatom magam, hogy lehetek még lelkes oktató...
Csak ne kellene hamarosan vizsgáztatni és rádöbbenni, hogy mégiscsak hiába jártattam a számat annyi órán keresztül... legkésőbb ekkor szoktam ismét visszacsúszni a teljes oktatói pesszimizmusomba.
... aztán elvégeztem az egyetemet, más városba kerültem (sors útjai megsatöbbi), egy idő után nekifogtam oktatni és bizony cseppet sem úgy alakult a dolog, ahogy hajdanán olyan naivan elképzeltem: az ebédidőben érkező hatalmas csoport egyetemistával nem volt olyan egyszerű zöld ágra vergődni, voltak érdeklődőek, kevésbé érdeklődőek, látványosan szenvedők, kevésbé látványosan alvók, persze csoportja is válogatta, nemzetisége is, na meg a front és az előző és következő órák milyensége és helyszíne... erre rájön még az olyan apró kis kellemetlenség, amikor épp ügyelet után kell ott maradni, lecsukódó szemekkel és szétkuszált agysejtekkel értelmes mondatokat próbálva kipréselni magamból, időnként teljes éhgyomorra kerülgetve a betegek ebédes tálcáit, hangosan korogva... Időnként a betegeket, időnként a diákokat kell noszogatni az aktivitásra. Időnként gyakorlat közben, ameddig a diákok lekötik magukat a betegvizsgálattal, lehet rohanni osztályos betegek dolgait intézni, mert mindeközben telik az idő...
A napi munka mellett az oktatásra felkészülés bizony gyakran háttérbe került, az improvizálás szerepe megnövekedett. Ezzel párhuzamosan persze megnőtt a lelkiismeret furdalás amiatt, hogy jó lett volna kicsit felkészülni a gyakorlatra, hogy ne maradjon ki semmi lényeges, tényleges útravalót adjak az elkövetkezőekre ezeknek a legényeknek, leányoknak, akiknek még fogalmuk sincs, hogy az egyetemről kilépve kevés olyan alkalom lesz majd, amikor ingyen és bérmentve kapják az oktatást (kivéve a költségtérítős diákok :) ) és bárkit is érdekel, hogy milyen tudással gyarapodva távoznak...
Szóval nem volt olyan igazi kellemes érzés ez az oktatósdi, és gyakran azt éreztem, hogy merő naivitás volt az elképzelésem erről és mégsem nekem való.
Viszont időnként (bizonyos évfolyamoknál/embereknél) vannak sikerélmények, vannak figyelő tekintetek, visszatérő viszonylag nagy számú csoportok, mosolyogva köszönő emberkék, legutolsó gyakorlatomon pedig egyenesen több embertől is megkaptam, hogy a kedvenc gyakorlatvezetőjük vagyok (pedig aznap épp váratlanul tesztet írattam velük - az eredményt inkább nem kommentálnám :D ), és volt, aki megmutatta a jegyzetét, hogy 3 oldalt jegyzetelt a gyakorlatom alatt és ezzel leköröztem három másik kurzust, ahol összesen ennyit írogatott.
... ilyenkor az az érzésem, hogy mégiscsak érdemes...
... ilyenkor néhány napig ismét azzal áltatom magam, hogy lehetek még lelkes oktató...
Csak ne kellene hamarosan vizsgáztatni és rádöbbenni, hogy mégiscsak hiába jártattam a számat annyi órán keresztül... legkésőbb ekkor szoktam ismét visszacsúszni a teljes oktatói pesszimizmusomba.
kedd, április 26, 2016
átverem magam...
... a feladatokat átkereszteltem kihívásokká...
... hátha így gyorsabban elfogynak. :)
Túl optimista lennék?
... hátha így gyorsabban elfogynak. :)
Túl optimista lennék?
hétfő, április 25, 2016
sötét felhők
... a munkahelyem felett, egyre több kolléga fáradt bele az egyre több munkába (ezek szerint nem csak én érzem túl soknak). Remélem azért kitart a társaság addig, ameddig az erősítés megérkezik (amelynek időpontja még egyelőre hatalmas kérdőjel)... Egyelőre sajnos csak a további fogyásra utalnak félbeharapott mondatok, titkon megmutatott levelek. Ami tudjuk, hova vezet.... még több munkához és még nagyobb motivációhoz, hogy könnyebb munkahely után nézzenek az emberek.
Kezdenék kétségbeesni, ha lenne rá időm.
Kezdenék kétségbeesni, ha lenne rá időm.
szombat, április 23, 2016
... és volt az utóbbi napokban...
... egy kis firenzei villámlátogatás is, 2 éjszaka alatt 11 óra alvással, amiből második éjszaka aludtam 8 órát. Első nap néhány óra angolul karattyolás (=megbeszélés) után volt még 1,5 órám vacsora előtt: választanom kellett, hogy alszom egy órát (hogy legyen már legalább négy, hogy az agyam még működjön annyira, hogy legalább a villát és a kést tudjam a megfelelő kézben tartani) vagy körbenézek a kedvenc helyeimen (néhány kivételtől eltekintve), amik gyalogosan egy óra alatt bejárhatóak a szállodából elindulva.
Ez utóbbi mellett döntöttem.
Nem bántam meg.
Firenze mindig a szívem egy kis csücske marad. :)
Ez utóbbi mellett döntöttem.
Nem bántam meg.
Firenze mindig a szívem egy kis csücske marad. :)
Hotelszoba valahol Németországban
Bár a csillagok számát nem tudom, de teljesen elképedtem, hogy napi 1 óra ingyen internet volt biztosítva a szállodában. A nullánál ugyan több, de az internet igényeimhez képest elenyésző...
Itt vált biztossá, amit eddig is sejtettem: internet
Amúgy a szálloda étterme nagyon jó volt, igényesen elkészített ételek, nagyon finom barna sör és
Az első szabad hétvége ...
... (leszámítva a tegnapi ügyeletet) négy hét óta!! :)
Annyi tervem van, hogy azt sem tudom, mihez kapjak, mosás, háztáji ügyködések (undok portörlés és porszívózás, de legalább van időm ma erre is :) ), hetek-hónapok óta halogatott hosszabb emailek megválaszolása, fényképek közötti bogarászás és talán a blogba felpakolászása, 3 új kérelem írása, néhány ambuláns karton, Scrapbook tanfolyam felzárkózás - még egy modult sem sikerült megnézni - , egy kis bevásárlás is talán, ameddig még süt a nap, Szöszike nyári gumikba öltöztetése már ki is pipálva. :)
Zenei aláfestésként Michael Buble pont tökéletes, remélem nektek is annyi örömöt okoz, mint nekem. :)
Annyi tervem van, hogy azt sem tudom, mihez kapjak, mosás, háztáji ügyködések (undok portörlés és porszívózás, de legalább van időm ma erre is :) ), hetek-hónapok óta halogatott hosszabb emailek megválaszolása, fényképek közötti bogarászás és talán a blogba felpakolászása, 3 új kérelem írása, néhány ambuláns karton, Scrapbook tanfolyam felzárkózás - még egy modult sem sikerült megnézni - , egy kis bevásárlás is talán, ameddig még süt a nap, Szöszike nyári gumikba öltöztetése már ki is pipálva. :)
Zenei aláfestésként Michael Buble pont tökéletes, remélem nektek is annyi örömöt okoz, mint nekem. :)
szerda, április 20, 2016
Ma kiderült az is..
... Hogy nem csak a telefonban kedves a hangom... ;)
(radiológiai időpont egyeztetésekért felelős egyén vizsgálatát követően... :) )
(radiológiai időpont egyeztetésekért felelős egyén vizsgálatát követően... :) )
posted from Bloggeroid
szombat, április 16, 2016
érdemes vajon...
... egy órára lefeküdni, ameddig indulhatok a transzferhez?
... hmmm, most jut eszembe, hogy a csomagolás még hátravan. :)
... azt hiszem, ez a kérdés eldőlt.
... mondanám, hogy majd a repülőn, de ott már lefoglalt megbeszélésem van.
Hosszú nap lesz a holnapi, az már biztos.:)
... hmmm, most jut eszembe, hogy a csomagolás még hátravan. :)
... azt hiszem, ez a kérdés eldőlt.
... mondanám, hogy majd a repülőn, de ott már lefoglalt megbeszélésem van.
Hosszú nap lesz a holnapi, az már biztos.:)
30 napos kihívás - update
... halkan megjegyzem, hogy a napi 20 perc mozgást átkonvertáltam napi 1,5 liter bevitt folyadékká.:) Ez sem egyszerű időnként, leginkább szakrendeléses napokon, amikor inkább kiszáradok, mint a mosdóba járkálással további értékes perceket veszítsek...
Valószínűleg az első vesekő fogja helyrebillenti a gondolkozásomat... :)
Addig viszont az idő és az akaraterő hiányával küzdöm, ami még a kevéske szabadidőm megfelelő kihasználását is eléggé ellehetetleníti.
Valószínűleg az első vesekő fogja helyrebillenti a gondolkozásomat... :)
Addig viszont az idő és az akaraterő hiányával küzdöm, ami még a kevéske szabadidőm megfelelő kihasználását is eléggé ellehetetleníti.
szerda, április 13, 2016
Épp
... Próbálom feldolgozni az újabb baba hírét a kollégák között. Végülis jobb, mintha a nyakukba vennék a nagyvilágot (persze olyan is van) - így legalább van esély a valamikori visszatérésre- bár egyelőre olyant sem láttam (tartósan, legalább egy évre), ha jól emlékszem...
Úgysem mertem elhinni, hogy mostanában kevésbé munkás napok jönnek...
Úgysem mertem elhinni, hogy mostanában kevésbé munkás napok jönnek...
posted from Bloggeroid
csütörtök, április 07, 2016
Özönvizes
Ez a kongresszus nem az otthonfelejtett dolgok miatti hiányérzet, hanem az özönvíz jegyében telik. A repülés napján a magammal vitt, a bőröndben elhelyezett 1 liter ásványvízből 500 ml-t a vadonatúj, kétszer viselt kosztümfelsőm szívott magába, önzetlenül továbbítva az alatta levő 3 réteg pólónak és kardigánnak. A tegnap esti kipakolás ezért teregetéssel kezdődött...
Ma reggel pedig az utálatos amerikai feketekávéval terítettem be kb egy négyzetméteren a reggeliző helységet, mindenhova jutott belőle, csak a szájamba nem, mert rögtön el is ment tőle a kedvem látva a színét...
A következő konferenciára 3 az 1-ben kávéporral felfegyverkezve fogok menni...
... Esernyőm is van, gondolom holnap majd azt kell használjam... :)
Ma reggel pedig az utálatos amerikai feketekávéval terítettem be kb egy négyzetméteren a reggeliző helységet, mindenhova jutott belőle, csak a szájamba nem, mert rögtön el is ment tőle a kedvem látva a színét...
A következő konferenciára 3 az 1-ben kávéporral felfegyverkezve fogok menni...
... Esernyőm is van, gondolom holnap majd azt kell használjam... :)
posted from Bloggeroid
vasárnap, április 03, 2016
Hobbikeresőben :)
A napokban indul egy online scrapbook tanfolyam, amire jelentkeztem. Kicsit fejleszteni tervezem a kreatív énemet (azt a kis morzsányi részét a lényemnek, ami amúgy kb 20 éve téli álmot alszik). :)
szombat, április 02, 2016
Áprilisi tréfák
... sorozatát kaptam kedves éjszakás nővéreinktől, amikor április elsején reggel kitámolyogtam az ügyeletes orvosi szobából. :)
Volt lekváros kilincs, aznapi felvételi előjegyzésbe beírt plussz 3 beteg (Gipsz Jakab, Áprilisi Tréfa és még egy), félálomban kezdett is lelkiismeret furdalásom lenni, hogy megint elnézhettem az osztályos előjegyzést...
Végül ez a látvány fogadott: a reggeli kávém kortyonként elosztva 6 pohárba. :)
Hát nem megható ennyi törődés...? :)
Volt lekváros kilincs, aznapi felvételi előjegyzésbe beírt plussz 3 beteg (Gipsz Jakab, Áprilisi Tréfa és még egy), félálomban kezdett is lelkiismeret furdalásom lenni, hogy megint elnézhettem az osztályos előjegyzést...
Végül ez a látvány fogadott: a reggeli kávém kortyonként elosztva 6 pohárba. :)
Hát nem megható ennyi törődés...? :)
posted from Bloggeroid
péntek, április 01, 2016
30 napos kihívás
... a TED-ről.
Én azt hiszem egy kis rendszeres napi mozgással kezdek (napi 20 perc szobabicikli vagy torna, mikor melyikre alkalmas a hely és az idő).
Majd fotózás.
És egyszercsak megírom azt a novellát is. :D
A Kilimandzsárót nem vállalom.
Én azt hiszem egy kis rendszeres napi mozgással kezdek (napi 20 perc szobabicikli vagy torna, mikor melyikre alkalmas a hely és az idő).
Majd fotózás.
És egyszercsak megírom azt a novellát is. :D
A Kilimandzsárót nem vállalom.
kedd, március 29, 2016
félrehallások n + 1
... miközben kérelmet írok, a háttérben nyomozós sorozatok mennek a háttérben a tévében, millió és egy reklámmal apró darabokra szaggatva.
... egyik filmelőzetes:
Kétségbeesett női hang: - Elvitték a lányomat!!! Azt mondták, meg fogják ölni, ha nem hozok KOFFEINT (kokain helyett... ).
Pedig ma két kávét is ittam (igaz, hogy nem hármat...).
... egyik filmelőzetes:
Kétségbeesett női hang: - Elvitték a lányomat!!! Azt mondták, meg fogják ölni, ha nem hozok KOFFEINT (kokain helyett... ).
Pedig ma két kávét is ittam (igaz, hogy nem hármat...).
öngól
.... annyira jóllaktam a délután fél hatkor megevett ebéddel, hogy kénytelen kelletlen ki kellett hagyjam a mára erőteljesen eltervezett 7 órás kezdetű spinninget.
... így kénytelen leszek itthon tekerni, és a leülepedésig kérelmeket írogatni...
... így kénytelen leszek itthon tekerni, és a leülepedésig kérelmeket írogatni...
hétfő, március 28, 2016
szombat, március 26, 2016
hoppá
Reggel 7 óta halogatom, hogy elinduljak húsvéti bevásárlókörútra, mert attól tartok, hogy nagy lehet a tömeg és ez engem sajnos egyre jobban zavar (ezért is intézem lehetőség szerint interneten a bevásárlásaimat)...
9-kor végre valahára leküzdöttem az ellenérzésemet, amit lehetett, megvásároltam itt a közelben (kalács, egyéb pékáru, gyümölcsök), feladtam egy betegnek postán néhány beutalót (mivel sikerült ugyan felírni a feladatot a hosszú listámra, csak utána nem lapoztam fel újra ezt a részt a százszorszépes naptáramban), utána pedig indultam volna a Tesco-ba a hosszú listám végére járni, amikor észrevettem, hogy szegény Szöszikémet fogságba ejtette három autó, se előre, se hátra, se oldalra nem tudok kiállni, ezért vállalt vontam és hazajöttem.:)
Kuglófot szerettem volna sütni életemben első alkalommal, ennek alkotórészei képezték a listám javarészét...
Ezt égi jelnek tekintem: mégiscsak tartsam távol magam a konyhától...
(... azért dél körül még lehet, hogy megkísérelek egy Szöszike kiszabadító akciót).
9-kor végre valahára leküzdöttem az ellenérzésemet, amit lehetett, megvásároltam itt a közelben (kalács, egyéb pékáru, gyümölcsök), feladtam egy betegnek postán néhány beutalót (mivel sikerült ugyan felírni a feladatot a hosszú listámra, csak utána nem lapoztam fel újra ezt a részt a százszorszépes naptáramban), utána pedig indultam volna a Tesco-ba a hosszú listám végére járni, amikor észrevettem, hogy szegény Szöszikémet fogságba ejtette három autó, se előre, se hátra, se oldalra nem tudok kiállni, ezért vállalt vontam és hazajöttem.:)
Kuglófot szerettem volna sütni életemben első alkalommal, ennek alkotórészei képezték a listám javarészét...
Ezt égi jelnek tekintem: mégiscsak tartsam távol magam a konyhától...
(... azért dél körül még lehet, hogy megkísérelek egy Szöszike kiszabadító akciót).
kedd, március 22, 2016
Elkeserítő...
... hogy válik a nagyvilág fokozatosan egy félelmetes, veszélyektől hemzsegő hellyé... :(
... Megoldás pedig ennek megakadályozására nem nagyon körvonalazódik. :(
hétfő, március 21, 2016
az alvással töltött
... órák számának gyarapításán kívül nem nagyon tudom, milyen egyéb sikerekről tudnék beszámolni a munka céljából kivett szabadságom alatt...
... bár jobban belegondolva, szerintem most aludtam ki az előző szakvizsgám fáradalmait.
... még jobban belegondolva, még mindig nem aludtam ki a fáradalmakat, ma délután is sikerült még 2 órát alvással tölteni, utána pedig nem nagyon akarózott felkelni. Már megfordult a fejemben mindenféle lehetséges anyagcsere betegség (a pajzsmirigytől a mellékvesekéregig), de lehet, hogy simán csakmunkahelyklímaváltásra lenne szükségem kicsit huzamosabb ideig.
De mivel most épp próbálom a pozitív gondolkozást gyakorolni, itt témát is váltok, és inkább arról írok, hogy...
.... és itt ér véget a mai bejegyzés. Szép álmokat.
... bár jobban belegondolva, szerintem most aludtam ki az előző szakvizsgám fáradalmait.
... még jobban belegondolva, még mindig nem aludtam ki a fáradalmakat, ma délután is sikerült még 2 órát alvással tölteni, utána pedig nem nagyon akarózott felkelni. Már megfordult a fejemben mindenféle lehetséges anyagcsere betegség (a pajzsmirigytől a mellékvesekéregig), de lehet, hogy simán csak
De mivel most épp próbálom a pozitív gondolkozást gyakorolni, itt témát is váltok, és inkább arról írok, hogy...
.... és itt ér véget a mai bejegyzés. Szép álmokat.
vasárnap, március 20, 2016
haladás
... a 4 napos szabadságom alatt ma már írtam is kb 2 mondatot az évekkel ezelőtti cikk -kezdeményemhez.
... csak nehogy véletlenül túlpörögjek... :)
... csak nehogy véletlenül túlpörögjek... :)
szombat, március 19, 2016
nem tudom....
... mennyi fejfájás fogható még a frontra és mennyinél érdemes eltöprengeni azon, hogy talán meg kellene látogassak egy szemészt... közelre látok továbbra is, de távolra időnként már találgatok... ez már a kor lenne...?
... épp most, amikor egyre fiatalabbnak látszom...?
... épp most, amikor egyre fiatalabbnak látszom...?
első alkalom
Azt hiszem életemben először küldtem el a Nagyfőnöknek valamit 2,5 nappal a leadási határidő előtt... na de erre jó a hajnali vonatozás egy fél napos továbbképzés miatt, elég hosszú egybefüggő idő arra, hogy viszonylag tiszta fejjel képes legyek egyhuzamban egy kellemetlen feladatot letudni (egy továbbképzőn tartott előadásomhoz - azaz kettőhöz - több helyes válaszos kérdéseket írni).
Mondjuk az nem kizárt, hogy ezek után az előadásokat fogom végigaludni, mert a napi 7 óra alvásom igencsak csorbát szenvedett a koránkelés miatt.
Mondjuk az nem kizárt, hogy ezek után az előadásokat fogom végigaludni, mert a napi 7 óra alvásom igencsak csorbát szenvedett a koránkelés miatt.
péntek, március 18, 2016
...és mindeközben..
...természetesen bőszen írom a cikkemet... Vagyvalamiolyasmi... :)
posted from Bloggeroid
És megérkezett :)
A már legalább 3 napja várt, pecsétekkel teli dobozkám, hogy a naptáramat még színesebbé (és természetesen átláthatóbbá ;) ) tehessem. Sürgősen kell vegyek hozzá színesceruzákat is természetesen... Kezd visszatérni az az érzés, mint amikor gyerekkoromban a vízfesték gyűjteményemmel kiköltöztem nyáron az erkélyünkre és egyik "festményemet" gyártottam a másik után a földön kuporogva, a fejem búbjáig különböző színekben pompázva. :)
posted from Bloggeroid
szerda, március 16, 2016
bakihegyek n+1
Csak hogy lássátok, mennyire szét vagyok szóródva (igaza volt a Nagyfőnöknek, hogy még szerencse, hogy van nyakam, ami miatt a fejemet nem tudom elveszíteni - á, dehogynem...)
Ma, első szabadnapomon, reggel 7-re bementem egy study-s beteg miatt (a másik beválasztása szerencsére elmaradt egy kolléganő szétszórtsága miatt... ), 11-kor már sikerült is eljönnöm a munkahelyemről, utána felvittem a város másik részén található másik intézménybe a kb 7 kg-os dokumentációját egy konzíliumban megnézett betegnek, majd vásároltam egy orvosi könyvet a könyvesboltban, majd egy pupillalámpát egy másik üzletben, mert legutóbb vasárnap éjjel négykor éreztem nagy hiányát (a másik hónapok óta nem működik és mindig este az asztalomra tekintve jut eszembe, hogy venni kellett volna), majd iszonyatosan álmosan készültem belevetni magam az ágyamba, amikor az ajtó előtt 10 percig tartó keresgélést követően rájöttem, hogy négy táskám egyikében sincs a lakáskulcs, ergo bent felejtettem a munkahelyemen... tehát csomagokat ismét lecipeltem, autóba ültem és irány vissza... a dologban az icipici pozitívum, hogy akkor legalább már megszerveztem néhány vizsgálatot 1-2 betegnek.
A csúcspont kb. 5 perce következett be, amikor 1,5 óra délutáni alvást követően, kipihenten, frissen és üdén sikerült egy emailt elküldeni az Országos Szakorvosi Egyesületünk Titkárságára, amit valójában az egyik PhD hallgatónak szántam és amiben azt részletezem, hogy fogalmam sincs, hogy egy régebbi pályázat során elnyert pénzből (amiről most várják a beszámolót, ami miatt írtak és amire véletlenül továbbítás helyett választ nyomtam) melyik reagenseket vettük meg és hol találom a számlákat...
Rémes.
Ma, első szabadnapomon, reggel 7-re bementem egy study-s beteg miatt (a másik beválasztása szerencsére elmaradt egy kolléganő szétszórtsága miatt... ), 11-kor már sikerült is eljönnöm a munkahelyemről, utána felvittem a város másik részén található másik intézménybe a kb 7 kg-os dokumentációját egy konzíliumban megnézett betegnek, majd vásároltam egy orvosi könyvet a könyvesboltban, majd egy pupillalámpát egy másik üzletben, mert legutóbb vasárnap éjjel négykor éreztem nagy hiányát (a másik hónapok óta nem működik és mindig este az asztalomra tekintve jut eszembe, hogy venni kellett volna), majd iszonyatosan álmosan készültem belevetni magam az ágyamba, amikor az ajtó előtt 10 percig tartó keresgélést követően rájöttem, hogy négy táskám egyikében sincs a lakáskulcs, ergo bent felejtettem a munkahelyemen... tehát csomagokat ismét lecipeltem, autóba ültem és irány vissza... a dologban az icipici pozitívum, hogy akkor legalább már megszerveztem néhány vizsgálatot 1-2 betegnek.
A csúcspont kb. 5 perce következett be, amikor 1,5 óra délutáni alvást követően, kipihenten, frissen és üdén sikerült egy emailt elküldeni az Országos Szakorvosi Egyesületünk Titkárságára, amit valójában az egyik PhD hallgatónak szántam és amiben azt részletezem, hogy fogalmam sincs, hogy egy régebbi pályázat során elnyert pénzből (amiről most várják a beszámolót, ami miatt írtak és amire véletlenül továbbítás helyett választ nyomtam) melyik reagenseket vettük meg és hol találom a számlákat...
Rémes.
vasárnap, március 13, 2016
gyanús...
.... kivettem ugyan egy hét szabadságot, hogy az 5 éve nekifogott egyik cikket befejezzem, cserébe ügyelek kettőt, két nap be kell menjek a munkahelyemre és ma 4-5 órán keresztül egy kolléga cikkét javítottam át kissé drasztikusan . legalábbis érthetőség és angol nyelvtan szempontjából - ezt is megértük, rájöttem, hogy nemcsak én vagyok tökéletlen és még én is tudok másokat javítgatni... :)
Most pedig ambuláns kartonokat heggesztek.
... egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy ez alatt a hét alatt jelentős előrelépést teszek cikkírás téren.
... nem utolsó sorban mert még ezután kell megtanuljam a statisztikai módszereket, amiket használnom kell...
segítség...
Most pedig ambuláns kartonokat heggesztek.
... egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy ez alatt a hét alatt jelentős előrelépést teszek cikkírás téren.
... nem utolsó sorban mert még ezután kell megtanuljam a statisztikai módszereket, amiket használnom kell...
segítség...
szombat, március 12, 2016
csak...
... ne kéne ügyelni többet már a "hosszú" hétvégén...
... ügyeletek nélkül én is sokkal jobban vártam volna...
... így kicsit másképp tűnikvégtelenül hosszúnak.
... ügyeletek nélkül én is sokkal jobban vártam volna...
... így kicsit másképp tűnik
péntek, március 11, 2016
megnyugvás...
... miután Áránká, ügyeleteim intermittáló hősnője a folyosón elsuhanásom közben megkérdezte, hogy hány éves vagyok (és rögtön pontosan el is találta) és hogy mentem-e már férjhez, amire a válaszom nemleges volt (csakúgy mint kb egy évvel ezelőtt), megnyugtatóan rám nevetett és azt mondta, hogy ne aggódjak, bőven ráérek még 37 éves koromig, nem vagyok elkésve....
... többet ér, mint egy fél marok nyugtató... hát mi miatt is aggódjak ezek után... ?
... többet ér, mint egy fél marok nyugtató... hát mi miatt is aggódjak ezek után... ?
csütörtök, március 10, 2016
csak ne felejtsem el...
... hogy jövő évben a nőnapot és környékét is húzzam ki az ügyeleti kívánságlistámról... március 8.-án fóbiáim többsége szembejött ügyeletben (kivétel az autóparkolás tolatva és még egy- két hasonló apróság...).
... a másik lehetőség, hogy végre szembenézek a fóbiáimmal és leküzdöm őket - de nem, ehhez jelenleg még nem érzem elég bátornak magam.
... a másik lehetőség, hogy végre szembenézek a fóbiáimmal és leküzdöm őket - de nem, ehhez jelenleg még nem érzem elég bátornak magam.
péntek, március 04, 2016
célzás lenne...?
... ha egy másik nőtől drága szemránckrémet kapsz ajándékba...?
... majdnem belenéztem a tükörbe, amikor este végre hazaértem.
... majdnem belenéztem a tükörbe, amikor este végre hazaértem.
Legújabb gyönyörű áldozatom...
Már most sajnálom szegényt, hogy mennyire másképp fog kinézni 1-2 hónapon belül.
... Miért hiszik azt rólam, hogy képes vagyok a virágos növényeket életben tartani... ?
Sajnos, bár adva lenne a genetikám, vélhetően elnyomja az alvási központom...
posted from Bloggeroid
vasárnap, február 28, 2016
arány
... az 5-ből 2 engedély hosszabbítási kérelmet sikerült összekolbászozzak könnyed vacsorám szerves részével. Szerintem odafent már semmin sem csodálkoznak, ami tőlem érkezik...
... főleg, hogy az ilyen éjfél körül írogatott kérelmeknél egy idő után azt is letagadnám, hogy találkoztam valaha az adott beteggel, nemhogy kérelmet is írtam neki az utóbbi 1-2 hónapban... ezért meglepetés nekem mindennap a posta... érdekes dolgokat művel(het)ek...
... kicsit szertefoszlik a Zéletem.
... főleg, hogy az ilyen éjfél körül írogatott kérelmeknél egy idő után azt is letagadnám, hogy találkoztam valaha az adott beteggel, nemhogy kérelmet is írtam neki az utóbbi 1-2 hónapban... ezért meglepetés nekem mindennap a posta... érdekes dolgokat művel(het)ek...
... kicsit szertefoszlik a Zéletem.
péntek, február 26, 2016
úgy érzem....
...sikerült úrrá lenni egy óra alatt azon a rémületen, ami akkor töltött el, amikor kiderült, hogy a rezidens, aki helyett a hétvégén a megfázása miatt be kell ugorjak ügyelni, egyébként pedig babát vár és emiatt vélhetően a márciusom (és következő 3 év) sem lesz olyan felhőtlen munka szempontjából, mint amilyennek reméltem... és a jelenleg beosztott 4 ügyelet száma is emelkedni fog (nem mintha régebb nem ügyeltem volna rendszerint többet, de egy ideje már egészen belejöttem a kicsivel kevesebbe is...).
... persze örülök neki, hogy ilyen boldogság érte a lányt, aranyos és jó ember, jó helyre érkezik a baba, csak mi lennénk pont kétszer ennyien (mint ahogy régebben voltak is, amikor én még kutatósdit játszodtam) és akkor tényleg csak a felhőtlen örömöt érezném, nem árnyalva azzal a tudattal, hogy könnyebb már egész biztosan nem lesz mostanában.
... nézzük a jó oldalát - annyira sok szakmai tapasztalatra teszek szert itt minálunk egy év alatt, mint számos kolléga máshol 5 év alatt... kár, hogy belsőleg is hasonló tempóban érzem magam korosodni.
.... igen, tudom, önző vagyok, de be is ismerem és próbálok dolgozni rajta.
... persze örülök neki, hogy ilyen boldogság érte a lányt, aranyos és jó ember, jó helyre érkezik a baba, csak mi lennénk pont kétszer ennyien (mint ahogy régebben voltak is, amikor én még kutatósdit játszodtam) és akkor tényleg csak a felhőtlen örömöt érezném, nem árnyalva azzal a tudattal, hogy könnyebb már egész biztosan nem lesz mostanában.
... nézzük a jó oldalát - annyira sok szakmai tapasztalatra teszek szert itt minálunk egy év alatt, mint számos kolléga máshol 5 év alatt... kár, hogy belsőleg is hasonló tempóban érzem magam korosodni.
.... igen, tudom, önző vagyok, de be is ismerem és próbálok dolgozni rajta.
csütörtök, február 25, 2016
szerda, február 24, 2016
Hotel Lutecia, Lisszabon
és egy kis finomság, hal szalonnába csomagolva, póréhagymás krumplipürével és desszertnek csokis eper .... :) még annál is finomabb volt, mint aminek látszik. :)
... a végére pedig egy kis napsütés (amihez foghatót sajnos azóta sem láttam):
vasárnap, február 21, 2016
éheztetés
... mivel a transzfert végző buszban külföldi orvostanhallgatóknak látszó lények lányok ülnek, inkább eltekintetek a tevém megetetésétől, és megpróbálom fenntartani a felnőtt lény nő látszatát... :)
... estig még csak kibírja.
... estig még csak kibírja.
szombat, február 20, 2016
függőség...
...éjfélkor, ahelyett, hogy nyakig merülnék egy kád forró habos vízbe (kihasználva, hogy vannak helyek, ahol létezik igazi fürdőkád :) ), nekifogok blogokat olvasni... hogy aztán holnap reggel megint nagyon rosszul essen kialvatlanul 6:30-kor kelni...
kedd, február 16, 2016
egy kis statisztika
Most olvasom:
... hogy a 2015-ös amerikai felmérés szerint az intenzív terápiás szakorvosok (furamód különveszi az aneszteziológiát) vezetik a "burnout szindrómások" (kiégési szindrómában szenvedő) listáját az 55%-os előfordulási gyakorisággal, ami nem meglepő.
... az már meglepőbb, hogy a magam kis szakmája középmezőnyben van ugyan (majdnem a fele a kollégáimnak valamilyen szinten elégedetlen magával, a munkájával és a munkájában elért sikerekkel), de a nefrológusok, tüdőgyógyászok és onkológusok is "boldogabbak" nálunk, pedig én bizony egyiket sem választanám... :) akkor már inkább a magam kis nyomorúságos pocsolyája, beteganyaga (azért megnyugtató, hogy nem csak én érzem magamat frusztráltnak a rendszerben a hasonszőrűek között...).
...a legelégedettebb-legboldogabb társaság a pszichiátereké, azt hiszem, ők már rájöttek arra, hogy minden csak nézőpont kérdése.
... szerencsére a kiégésünk súlyosságát a pszichiáterekkel hasonló mértékben tartjuk - legkevésbé - súlyosnak a többiekhez képest (bár ez alapján újra kell tervezzem a saját kiégésem fokát).
Hát nem nagyszerű...?
(hát annyira azért nem.)
... hogy a 2015-ös amerikai felmérés szerint az intenzív terápiás szakorvosok (furamód különveszi az aneszteziológiát) vezetik a "burnout szindrómások" (kiégési szindrómában szenvedő) listáját az 55%-os előfordulási gyakorisággal, ami nem meglepő.
... az már meglepőbb, hogy a magam kis szakmája középmezőnyben van ugyan (majdnem a fele a kollégáimnak valamilyen szinten elégedetlen magával, a munkájával és a munkájában elért sikerekkel), de a nefrológusok, tüdőgyógyászok és onkológusok is "boldogabbak" nálunk, pedig én bizony egyiket sem választanám... :) akkor már inkább a magam kis nyomorúságos pocsolyája, beteganyaga (azért megnyugtató, hogy nem csak én érzem magamat frusztráltnak a rendszerben a hasonszőrűek között...).
...a legelégedettebb-legboldogabb társaság a pszichiátereké, azt hiszem, ők már rájöttek arra, hogy minden csak nézőpont kérdése.
... szerencsére a kiégésünk súlyosságát a pszichiáterekkel hasonló mértékben tartjuk - legkevésbé - súlyosnak a többiekhez képest (bár ez alapján újra kell tervezzem a saját kiégésem fokát).
Hát nem nagyszerű...?
(hát annyira azért nem.)
hétfő, február 15, 2016
Fájdalmas igazság...
... Ma a szakrendelőből kifele menet megszólított Áránká, betegállományunk egyik oszlopos tagja, problémás ügyeleteim egyik törzsvendége, és megjegyezte, hogy úgy tűnik neki, mintha felszedtem volna pár kilót az utóbbi időben...
... Ki nem néztem volna belőle ennyi megfigyelőképességet...
... Ha még neki is feltűnt, többet magam előtt sem tagadhatom. Ideje komolyan bevésni a naptáramba a rendszeres testmozgást...
... Ki nem néztem volna belőle ennyi megfigyelőképességet...
... Ha még neki is feltűnt, többet magam előtt sem tagadhatom. Ideje komolyan bevésni a naptáramba a rendszeres testmozgást...
posted from Bloggeroid
vasárnap, február 14, 2016
nagyon jó kis hétvége volt...
... végre kialudtam magam, mindkét nap a reggeli ébredést és reggelizést még 2-2,5 óra alvás követte... :)
... a jövő hét pedig rövid lesz, éljenek a kongresszusok! :)
... újabb hotelszoba a láthatáron.
... a jövő hét pedig rövid lesz, éljenek a kongresszusok! :)
... újabb hotelszoba a láthatáron.
csütörtök, február 11, 2016
majdhogynem felüdülés...
... volt ez a mai nap, csak 20 emberrel az ambulancián, mindenki türelmesen várt a sorára, jutott idő két beteg között meginni egy ivójoghurtot és gyorsan elmajszolni egy Tooró Roodit, lazán 3 előtt végezni, utána az osztályon is csupa kedves, normális, együttműködő beteget levizitelni, napközben segítőkész kollégákkal konzultálni a betegekről telefonon, közben nem tiszta hülyének érezve magam.
... ha kicsit több ilyen nap adódna egyhéten évben, én sem vágyódnék annyira egy könyvtárosi állás után valahol egy messzi messzi galaxisban 200 fős településen.
... ha kicsit több ilyen nap adódna egy
kedd, február 09, 2016
2 nap betegszabadság..
Hamarabb kellett volna és akkor lehet, hogy megúsztam volna antibigyó nélkül és két kolléga(nő) továbbfertőzésének gyanúja nélkül. Már a népi praktikáknál tartok, arra viszont senki nem készített fel, hogy a mézes foghagyma lenyelése után a bacigyilkosság egy gyomorszájra mért lórugással kezdődik- belülről.
posted from Bloggeroid
szombat, február 06, 2016
péntek, február 05, 2016
5 nap szenvedés...
... és ugyanennyi félig-meddig oxigénhiányos állapot, két hőemelkedős-lázas szakrendelés (ahol a másodikon a beteg kínálta fel az általam korábban javasolt paracetamolját, hogy javuljon az állapotom), orrvérzésig orrfújások után ma este végre beláttam a halandóságomat és elkezdtem antibiotikumot szedni.
... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.
... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D
... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.
... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D
szombat, január 23, 2016
Ruhás fotós :)
Murok Marci kérésére, itt az a bizonyos jelenlegi kedvenc kabát - ügyeleti idő végén, túlélő saláta társaságában (nagyon sok év alatt sem tudtam kinyiffantani a szobámban).
posted from Bloggeroid
péntek, január 22, 2016
...
... a délutánonként kettő óra után tett kijelentéseimért, valamint cselekedeteimért krónikus fáradtság és kialvatlanság okozta beszámíthatatlanság miatt felelősséget nem tudok vállalni.
... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?
... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?
Memóriabővítés :)
Itt látható az utóbbi napok főszereplője :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)
posted from Bloggeroid
szerda, január 20, 2016
A mai nap után
Biztosan állíthatom, hogy szétszórtabb lettem, mint a leghírhedtebben szétszórt kollégám... Pedig már százszorszépes kapcsos kalendáriumom is van tegnap óta... :(
Remélem a folyamat innen már csak felfele ível, máskülönben a (maradék kis) nyugalom megzavarására alkalmas idők jönnek...
Hüpppp
hétfő, január 18, 2016
ruhás :)
... van valami sorsszerű az életemben: csütörtökön még mély depresszió ült a nyakamon, mert a kabátvásárlás teljes kudarccal végződött (nem utolsó sorban a mozgáshiányos életmódom miatt), szombaton pedig a túraboltban a téli túranadrág vásárlásakor sikerült egy szimpatikus és nem utolsó sorban jó meleg és szélálló (nem túl sportos) téli kabátra is szert tennem, amiből egy darab volt, az is a méretemben, és még az ára is (viszonylag) akciós volt. :) Nagy a szerelem. :)
vasárnap, január 17, 2016
persze attól...
... még lehetnék kevésbé szétszórt, rendetlen és életveszélyes másokra és kütyüikre....
felzárkóztam néhány bloggal...
... és rájöttem, hogy tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. :)
... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)
... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.
... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)
... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.
csütörtök, január 14, 2016
Többet nem tagadhatom... :(
...hogy az a nem kevés kiló, ami felugrott az utóbbi 2 évben, igenis olyan helyekre rakódott le, ami komoly akadályt jelent a kabát és szoknya vásárlásban... Mindez ma tudatosult, amikor gyanútlanul betévedtem az egyik üzletbe, ahol kabátot szerettem volna venni magamnak.
... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...
... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....
... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...
... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....
hétfő, január 11, 2016
huhh
... majdnem megfogadtam, hogy idén megpróbálok naponta egy bejegyzést írni. Aztán észbe kaptam (annyi minden változás azért mégsem várható szabadidő terén) és úgy döntöttem, hogy fokozatosan építgetem a fogadalmaimat (hogy esélyt adjak magamnak ezeket be is tartani), pl. idén megpróbálok minden este elmosogatni. :)
... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.
... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...
... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).
... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.
... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...
... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).
szombat, január 09, 2016
Túléltem
... Tanulságokkal. :) a 28 km valójában 35 kellett volna legyen, amiből 32 km-es alternatív útvonalon jutottunk el a célhoz... A tanulságokról talán majd később, most mély álomba zuhanás következik.
...szóval megvolt mára a testmozgás.
...szóval megvolt mára a testmozgás.
posted from Bloggeroid
Téli túra
... A környező hegyekben... Hajnali 6:30-as indulással. 30 km-es távval. Ellenőrzőpontokkal. Időkorláttal.
Ha nem jelentkeznék mostanában, akkor mégsem volt olyan jó ötlet...
Azért reménykedem... :)
Ha nem jelentkeznék mostanában, akkor mégsem volt olyan jó ötlet...
Azért reménykedem... :)
posted from Bloggeroid
péntek, január 08, 2016
P.S. kalendárium
... és miután ilyen szépen megírtam a bejegyzést és ismét elgyönyörködtem a naptárban, én bizony megrendeltem. :) még meglátom, hogy a két naptárt hogyan sikerül összehangolni az online-al, hogy minden együttműködjön és engem kicsit hatékonyabbá tegyen. De ha már a cetlihegyek megszűnnek körülöttem és fél év alatt lecsengenek és elcsitulnak azok a lelkiismeret furdalások, amiket a betegeknek tett ígéreteim cetlijeinek meg nem találása és ezáltal az ígéret beváltásának elmaradása okoz, már megérte a a befektetés.
... és különben is, volt rá 10% kedvezményem. Hát ott lehetett hagyni ezek után?
na ugye.
... és különben is, volt rá 10% kedvezményem. Hát ott lehetett hagyni ezek után?
na ugye.
kalendárium...
... lázban égek, vettem ugyan magamnak egy kis olcsó zsebméretűt, de én igazából erre vágyom (a jelenlegi is ügyeske, de mintha nem férnék benne és nem is ennyire vidám - bár kétségtelenül előnye, hogy elfér a zsebemben. :) ).
... még kicsit tanakodom, de nem kizárt, hogy végül elcsábulok... :)
... még kicsit tanakodom, de nem kizárt, hogy végül elcsábulok... :)
csütörtök, január 07, 2016
ami azért megnyugtató...
... hogy azok után, hogy valahol azt hallottam (már nem emlékszem, talán egy filmben volt róla szó), hogy egy 35 éves nőnek nagyobb az esélye, hogy egy terrorista lelője, minthogy férjhez menjen, az egyik 57 éves betegem egy hónapja ment (másodszor) férjhez és azt mondta, hogy nagyon boldog és az illető a tenyerén hordozza ...
... ami pedig kevésbé megnyugtató, hogy egész nap a visszáján hordott pólóban szakrendeltem, és ez csak este 9-kor tűnt fel először - azóta pedig nem volt energiám a helyzeten változtatni. Azért annyira nem csodálkozom, mert évek óta először elaludtam, mert elfelejtettem ébresztőt beállítani, és a közelben levő bank riasztója csak 7:07-kor kapcsolt be, így addig édesdeden aludhattam. Csodálatos módon így is beértem még a reggeli megbeszélésre, amire nálunk mindig 8 előtt jóval kerül sor, pedig még havat is söpörtem Szöszikéről... mondjuk a reggeli kávé és fogmosás már csak a munkahelyen fért bele - és a póló is ugyebár kicsit furán ugrott fel rám. De végülis lehetne ebből rendszert csinálni... ;)
... ami pedig kevésbé megnyugtató, hogy egész nap a visszáján hordott pólóban szakrendeltem, és ez csak este 9-kor tűnt fel először - azóta pedig nem volt energiám a helyzeten változtatni. Azért annyira nem csodálkozom, mert évek óta először elaludtam, mert elfelejtettem ébresztőt beállítani, és a közelben levő bank riasztója csak 7:07-kor kapcsolt be, így addig édesdeden aludhattam. Csodálatos módon így is beértem még a reggeli megbeszélésre, amire nálunk mindig 8 előtt jóval kerül sor, pedig még havat is söpörtem Szöszikéről... mondjuk a reggeli kávé és fogmosás már csak a munkahelyen fért bele - és a póló is ugyebár kicsit furán ugrott fel rám. De végülis lehetne ebből rendszert csinálni... ;)
a türelmemből...
... a nap végére már csak a szeretteimnek nem jut.
... igaz, hogy mostanában már reggel 7:50-re elfogy (azaz kb 40 perccel azután, hogy beérek a munkahelyemre), utána már csak próbálok túlélni és életben hagyni másokat...
... tegnap megint vettem egy fél patikányi magnéziumot - remélem nem hiába.
... igaz, hogy mostanában már reggel 7:50-re elfogy (azaz kb 40 perccel azután, hogy beérek a munkahelyemre), utána már csak próbálok túlélni és életben hagyni másokat...
... tegnap megint vettem egy fél patikányi magnéziumot - remélem nem hiába.
szerda, január 06, 2016
bár már tökéletesedik...
... az életem rendszerezésének technikája (miután belevágtam egy online tanfolyamba arról, hogy hogyan tehetjük a kapcsos kalendáriumokat hatékony segítséggé a hétköznapok megszervezésében - ami egyébként szuper volt és csak ajánlani tudom mindenkinek), azért még sikerül időnként jól megszívatni magam olyasmikkel, hogy például ügyelet utáni napon délre hívok vissza olyan problémás beteget, akit mindenképp meg kellene nézzek (az ambuláns napokba a sok fejtörést igénylő betegek a futószalag szindróma miatt nem nagyon férnek bele...)... hát ezért sem lesz például a pénteki napom sem olyan rövid, mint szeretném...
vasárnap, január 03, 2016
annyira igaza van...
... a főnökömnek, hogy aki kérte a vizsgálatot, az magyarázza meg a kapott eredményt. A baj csak az, hogy ezúttal az én fejem fődögél (és sápadozik), mert hogyan magyarázzam meg a multidrog rezisztencia gén egyik változatánál igazolt heterozigóta mutáció jelentőségét egy betegemnek, ha még én sem tudom, hogy mit jelenthet ez az ő kezelése szempontjából... kellett nekem gyanút fogni.... :(
... és bár a gúúúgel és szakmai emberkéknek a pubmed és uptodate is barátunk, de erre a kérdésre még ott sem igen lelek választ, bár máris érteni vélem néhány absztrakt elolvasása alapján, hogy patkánykísérletekben mit NEM sikerült igazolni.... Kérdés, hogy ez mennyire kell befolyásoljon engem, és mennyire várható, hogy örömmel tölti el az adott beteget...
... na de hosszú még az éjszaka...
... és bár a gúúúgel és szakmai emberkéknek a pubmed és uptodate is barátunk, de erre a kérdésre még ott sem igen lelek választ, bár máris érteni vélem néhány absztrakt elolvasása alapján, hogy patkánykísérletekben mit NEM sikerült igazolni.... Kérdés, hogy ez mennyire kell befolyásoljon engem, és mennyire várható, hogy örömmel tölti el az adott beteget...
... na de hosszú még az éjszaka...
szombat, január 02, 2016
Most majd végre...
...megérthetem a szakmai énemet, elvégre pszichológusok évekig tartó elemzését vettem meg - rólunk. Gyanítom, hogy ez a könyv érvényes nagyjából minden közép-kelet európai gyógyítóra....
csütörtök, december 31, 2015
még 5 óra...
... ebből a fordulatos, eseménydús, időnként sikeres, időnként elkeserítő, kifejezetten fárasztó évből.
... remélem a délutáni másfél óra alvás elegendő energiát nyújt ahhoz, hogy az éjfél ébren találjon.
... egy kicsit kevesebb adrenalinnal terhelt izgalmat, kicsivel több szabadidőt, több mosolygós percet, kevesebb bosszankodást és még kevesebb panaszkodásra késztető helyzetet kívánok magamnak és mindenkinek, aki szintén erre vágyik az Új Évben. :) És főleg egészséget és szerető embereket, akik körbevesznek.
... remélem a délutáni másfél óra alvás elegendő energiát nyújt ahhoz, hogy az éjfél ébren találjon.
... egy kicsit kevesebb adrenalinnal terhelt izgalmat, kicsivel több szabadidőt, több mosolygós percet, kevesebb bosszankodást és még kevesebb panaszkodásra késztető helyzetet kívánok magamnak és mindenkinek, aki szintén erre vágyik az Új Évben. :) És főleg egészséget és szerető embereket, akik körbevesznek.
kedd, december 29, 2015
péntek, december 25, 2015
Az én kis karácsonyfám :)
...teljesen egyedül állítottam (fel az asztalra) és díszítettem fel. :)
...már csak életben kell tartani... :) lehet, hogy ezt is beviszem majd az osztályra, ha végetérnek az ünnepek, mert kedvenc takarítónőm rendszerint sikerrel reszuszcitálja a növényeimet (ha nem túl későn kapok észbe...).
...már csak életben kell tartani... :) lehet, hogy ezt is beviszem majd az osztályra, ha végetérnek az ünnepek, mert kedvenc takarítónőm rendszerint sikerrel reszuszcitálja a növényeimet (ha nem túl későn kapok észbe...).
posted from Bloggeroid
szerda, december 23, 2015
érdekes élmény
... volt mindenesetre tételt húzatni, elméletet vizsgáztatni és igyekezni egyben igazságos, szigorú de nem félelmetes maradni. Ez utóbbi szerintem igen jól sikerült, senki nem félt egyáltalán túlságosan, az igazságos résznél utólag már lehet, hogy két emberkénél felcseréltem volna a jegyeket, de hát erre már ilyenkor nincs lehetőség... ilyen szempontból máris új tapasztalatra tettem szert, kicsit kezdtem érezni a súlyát, hogy az általam adott jegyekkel egy másik ember életét befolyásolni is tudom.... a gyakorlati vizsgán nincs ez az érzés, mert tudom, hogy az elméleten dől el úgyis minden, és itt lehetek nyugodtan kicsit engedékenyebb, a végső döntés úgysem az én kezemben van... Azt azért halkan megjegyezném, hogy a benyomásom néhány (=nem kevés) diáknál pont az volt, hogy nekik aztán édesmindegy a jegy, eljöttek, előtte kicsit olvasgattak, megpróbálják, aztán lesz valami... az, hogy én azalatt az idő alatt, ameddig próbálok valami használható információt kicsikarni egyesekből, rengeteg egyéb hasznos dolgot is cselekedhetnék, fel sem merül bennük.
... csak az bosszant, hogy egész évben mondogatjuk nekik, hogy becsapós tananyag, csak hiszik, hogy néhány nap elég, hogy megemésszék az információkat, csak bólogatnak, aztán vizsgán igen eredeti elképzelésekkel és vizsgálómódszerekkel örvendeztetnek meg... azt hiszem elkezdem írni az aranyköpéseket... nem gondoltam, hogy a medicina is képes ilyen gyöngyszemeket szülni, de mégis.
... azért összességében két, azaz jobban belegondolva három nagyon kellemes meglepetésben volt részem, két fiú és egy lány annyira ügyesen megtanulta és értette is az anyagot, hogy kicsit visszaadta a hallgatókba (és leendő gyógyítóimba) vetett reménységemet...
(nyilván más tantárgyakból, ami jobban érdekli őket, biztos jobban felkészülnek - legalábbis reménykedem).
... csak az bosszant, hogy egész évben mondogatjuk nekik, hogy becsapós tananyag, csak hiszik, hogy néhány nap elég, hogy megemésszék az információkat, csak bólogatnak, aztán vizsgán igen eredeti elképzelésekkel és vizsgálómódszerekkel örvendeztetnek meg... azt hiszem elkezdem írni az aranyköpéseket... nem gondoltam, hogy a medicina is képes ilyen gyöngyszemeket szülni, de mégis.
... azért összességében két, azaz jobban belegondolva három nagyon kellemes meglepetésben volt részem, két fiú és egy lány annyira ügyesen megtanulta és értette is az anyagot, hogy kicsit visszaadta a hallgatókba (és leendő gyógyítóimba) vetett reménységemet...
(nyilván más tantárgyakból, ami jobban érdekli őket, biztos jobban felkészülnek - legalábbis reménykedem).
Boldog Karácsonyt mindannyiunknak! :D
... én Buble fantasztikus hangja mellett próbálom lefaragni ambuláns kartongyűjteményemet - ha már úgyis hosszú munkás napnak nézek elébe. :D
... de holnaptól nálam is Karácsony. :)
... addig talán a hangulat is megjöhet még... :)
vasárnap, december 20, 2015
annyira megszoktam...
... hogy mindig a szüleim vigasztalnak engem, hogy most, amikor nekik lenne szükségük rá(m), nem találok szavakat... :( csak míg az én gondjaim általában viszonylag csekélyek, addig én nem tudok semmit mondani, ami enyhítené egyik legjobb barátjuk elvesztését...
... hiszek abban, hogy M. bácsi ismét vidáman mosolyogva, ahogy mindig is tette, csak mostmár odafentről néz le egykori barátaira és a többi szeretteire is.
... és közben azt érzem, hogy egyre fájdalmasabb felnőttnek lenni.
... hiszek abban, hogy M. bácsi ismét vidáman mosolyogva, ahogy mindig is tette, csak mostmár odafentről néz le egykori barátaira és a többi szeretteire is.
... és közben azt érzem, hogy egyre fájdalmasabb felnőttnek lenni.
szombat, december 19, 2015
Ismét egy kis hétvégi tanulás...
... Ezúttal azért, hogy a hétfői elméleti vizsgáztatás során ne érhessenek meglepetésként a hallgatók által húzott tételek...
... a tételsor alapján van néhány olyan kérdés, amit én legalább annyira szeretnék, mint ők, hogy ne húzzák ki...
... új szemszögbe került a szóbeli vizsga... Ezúttal másképp fogok szenvedni.
... a tételsor alapján van néhány olyan kérdés, amit én legalább annyira szeretnék, mint ők, hogy ne húzzák ki...
... új szemszögbe került a szóbeli vizsga... Ezúttal másképp fogok szenvedni.
posted from Bloggeroid
kedd, december 15, 2015
inkompatibilis hobbik
... olyan sportokat találok magamnak, amiknél nem találok senkit a barátok közül, aki elkísérjen, élvezze és második alkalommal is csatlakozzon (lásd spinning), olyan koncertekre (szimfonikus) járok évente néhány alkalommal, amikre lasszóval sem tudok kísérőt találni magam mellé (vagy ha mégis, csendben szenvednek mellettem és második alkalomra nem tudom már meggyőzni a csatlakozásra, sőt legutóbb a társ bérletet, amit szintén én fizettem, tévedésből ki is dobták - pedig még 4 koncert hátravan)...
... több, mint egy emberes baráti körben magányos hobbikra vagyok kárhoztatva.
... még szerencse, hogy legalább a munkahelyemen van 1-2 rokonlélekfanatikus - vagy fanatikusabb. :) egyébként már kezdenék gyanús lenni magamnak... :)
... több, mint egy emberes baráti körben magányos hobbikra vagyok kárhoztatva.
... még szerencse, hogy legalább a munkahelyemen van 1-2 rokonlélekfanatikus - vagy fanatikusabb. :) egyébként már kezdenék gyanús lenni magamnak... :)
hétfő, december 14, 2015
el sem hiszem...
... hogy mindjárt Karácsony. Egyszerűen semmi ünnepi hangulatom nincs (bár lelkileg már kezdek kicsit kiegyensúlyozottabb lenni, mint akár 3 héttel ezelőtt (lehet, hogy ez már a Karácsony szele/szelleme). Mivel még nagyon el sem tudtam gondolkozni ajándékokon, szerintem idén is utolsó pillanatra marad a gondolkozás az ajándékbeszerzés, ami kicsit sem tölt el megnyugvással.
... na de történtek még csodák és ha egyszer hosszasan kialhatom magam, még nagy dolgokra lehetek képes... :)
... na de történtek még csodák és ha egyszer hosszasan kialhatom magam, még nagy dolgokra lehetek képes... :)
péntek, december 11, 2015
óévi fogadalom...
... 10-nél több leletezésre váró ambuláns kartont nem viszek át az újévre....
Már csak neki kéne fogni valahogy... záróírások után...
... csak egy kicsivel több szorgalmat adj Istenem (amiből az ambuláns kartonokra is jusson)...
Már csak neki kéne fogni valahogy... záróírások után...
... csak egy kicsivel több szorgalmat adj Istenem (amiből az ambuláns kartonokra is jusson)...
csütörtök, december 10, 2015
Pislákoló fény...
...az alagút végén...hétfőn (kb egy éve) hónapok óta először eljutottam spinningre!
(Azóta sem...)
nincs is annál felemelőbb...
... mint délután 5-kor (szakrendeléses napon) egy órán keresztül angolul előadást tartani 6 embernek, akik közül egyetlen ember orvostanhallgató és talán részben értheti a betegségeket, amikről a Nagyfőnök helyettesítőjeként beszélnem kell. Mindezt úgy, hogy közben tudom, hogy mindenki magyar anyanyelvű és ha már úgysem értenek kb semmit egyik nyelven sem, de legalább nekem annyival könnyebb dolgom is lehetne...
vasárnap, december 06, 2015
időnként...
... mint például ma is, komolyan felmerül bennem, hogy lehet, hogy többet ártok, mint amennyit használok a betegeimnek (pedig meglett a diagnózis ezáltal, csak de).
... és akkor még jobban elmegy a kedvem az egész doktorosditól és még nyuszibb leszek...
... és a nyusziságom egyre nő, a tudásom pedig úgy érzem, ezzel párhuzamosan folyamatosan csökken...
... lehet vajon kevesebbet érteni a munkámhoz ennyi év után, mint amennyi tudással bekerültem az egyetemre? Minden nap még mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat....
... s ha belegondolok, hogy hajdanán azt gondoltam, hogy ha úgy érzem, hogy nem vagyok nagyon jó abban, amit csinálok, akkor hagyom az egészet és keresek valami mást, amiben tényleg nagyon jó lehetek... ezzel szemben amióta elvégeztem az egyetemet, szerintem még soha nem éreztem azt sem, hogy "elég jó vagyok"...
... most akkor mi a teendő...?
... én látom rosszul magamat, vagy mások engem...?
... és akkor még jobban elmegy a kedvem az egész doktorosditól és még nyuszibb leszek...
... és a nyusziságom egyre nő, a tudásom pedig úgy érzem, ezzel párhuzamosan folyamatosan csökken...
... lehet vajon kevesebbet érteni a munkámhoz ennyi év után, mint amennyi tudással bekerültem az egyetemre? Minden nap még mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat....
... s ha belegondolok, hogy hajdanán azt gondoltam, hogy ha úgy érzem, hogy nem vagyok nagyon jó abban, amit csinálok, akkor hagyom az egészet és keresek valami mást, amiben tényleg nagyon jó lehetek... ezzel szemben amióta elvégeztem az egyetemet, szerintem még soha nem éreztem azt sem, hogy "elég jó vagyok"...
... most akkor mi a teendő...?
... én látom rosszul magamat, vagy mások engem...?
csütörtök, december 03, 2015
félreolvasások n+1
... aggregátoros helyett aligátoros... (szalagcímben ütötte meg a szemem)
... kicsit azt hiszem vérengzős hangulatban vagyok az utóbbi napok eseményei után...
... kicsit azt hiszem vérengzős hangulatban vagyok az utóbbi napok eseményei után...
kedd, december 01, 2015
nem akarok :(
... tantermi előadást tartani.
... sem kedvem, sem energiám most beleásni magam az anyagba, hogy ezek után valami gyakorlati szempontból is hasznos 45 percet monologizálhassak...
... ma is 6 után jöttem el a munkahelyemről (mint ahogy a vizsga óta kb mindennap, kivéve amikor ügyeltem, mert akkor másnap már 4-kor leléptem) és ismét azzal az érzéssel, hogy egyedül én vagyok lüke, az egész világ egyébként normális...
... csak valahogy nem értem ezt a normális világot...
... ez nooooormális...?
... sem kedvem, sem energiám most beleásni magam az anyagba, hogy ezek után valami gyakorlati szempontból is hasznos 45 percet monologizálhassak...
... ma is 6 után jöttem el a munkahelyemről (mint ahogy a vizsga óta kb mindennap, kivéve amikor ügyeltem, mert akkor másnap már 4-kor leléptem) és ismét azzal az érzéssel, hogy egyedül én vagyok lüke, az egész világ egyébként normális...
... csak valahogy nem értem ezt a normális világot...
... ez nooooormális...?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)