... volt mindenesetre tételt húzatni, elméletet vizsgáztatni és igyekezni egyben igazságos, szigorú de nem félelmetes maradni. Ez utóbbi szerintem igen jól sikerült, senki nem félt
egyáltalán túlságosan, az igazságos résznél utólag már lehet, hogy két emberkénél felcseréltem volna a jegyeket, de hát erre már ilyenkor nincs lehetőség... ilyen szempontból máris új tapasztalatra tettem szert, kicsit kezdtem érezni a súlyát, hogy az általam adott jegyekkel egy másik ember életét befolyásolni is tudom.... a gyakorlati vizsgán nincs ez az érzés, mert tudom, hogy az elméleten dől el úgyis minden, és itt lehetek nyugodtan kicsit engedékenyebb, a végső döntés úgysem az én kezemben van... Azt azért halkan megjegyezném, hogy a benyomásom néhány (=nem kevés) diáknál pont az volt, hogy nekik aztán édesmindegy a jegy, eljöttek, előtte kicsit olvasgattak, megpróbálják, aztán lesz valami... az, hogy én azalatt az idő alatt, ameddig próbálok valami használható információt kicsikarni egyesekből, rengeteg egyéb hasznos dolgot is cselekedhetnék, fel sem merül bennük.
... csak az bosszant, hogy egész évben mondogatjuk nekik, hogy becsapós tananyag, csak hiszik, hogy néhány nap elég, hogy megemésszék az információkat, csak bólogatnak, aztán vizsgán igen eredeti elképzelésekkel és vizsgálómódszerekkel örvendeztetnek meg... azt hiszem elkezdem írni az aranyköpéseket... nem gondoltam, hogy a medicina is képes ilyen gyöngyszemeket szülni, de mégis.
... azért összességében két, azaz jobban belegondolva három nagyon kellemes meglepetésben volt részem, két fiú és egy lány annyira ügyesen megtanulta és értette is az anyagot, hogy kicsit visszaadta a hallgatókba (és leendő gyógyítóimba) vetett reménységemet...
(nyilván más tantárgyakból, ami jobban érdekli őket, biztos jobban felkészülnek - legalábbis reménykedem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése