Ez utóbbi mellett döntöttem.
Nem bántam meg.
Firenze mindig a szívem egy kis csücske marad. :)
szombat, április 23, 2016
... és volt az utóbbi napokban...
... egy kis firenzei villámlátogatás is, 2 éjszaka alatt 11 óra alvással, amiből második éjszaka aludtam 8 órát. Első nap néhány óra angolul karattyolás (=megbeszélés) után volt még 1,5 órám vacsora előtt: választanom kellett, hogy alszom egy órát (hogy legyen már legalább négy, hogy az agyam még működjön annyira, hogy legalább a villát és a kést tudjam a megfelelő kézben tartani) vagy körbenézek a kedvenc helyeimen (néhány kivételtől eltekintve), amik gyalogosan egy óra alatt bejárhatóak a szállodából elindulva.
Ez utóbbi mellett döntöttem.
Nem bántam meg.
Firenze mindig a szívem egy kis csücske marad. :)
Ez utóbbi mellett döntöttem.
Nem bántam meg.
Firenze mindig a szívem egy kis csücske marad. :)
Hotelszoba valahol Németországban
Bár a csillagok számát nem tudom, de teljesen elképedtem, hogy napi 1 óra ingyen internet volt biztosítva a szállodában. A nullánál ugyan több, de az internet igényeimhez képest elenyésző...
Itt vált biztossá, amit eddig is sejtettem: internet
Amúgy a szálloda étterme nagyon jó volt, igényesen elkészített ételek, nagyon finom barna sör és
Az első szabad hétvége ...
... (leszámítva a tegnapi ügyeletet) négy hét óta!! :)
Annyi tervem van, hogy azt sem tudom, mihez kapjak, mosás, háztáji ügyködések (undok portörlés és porszívózás, de legalább van időm ma erre is :) ), hetek-hónapok óta halogatott hosszabb emailek megválaszolása, fényképek közötti bogarászás és talán a blogba felpakolászása, 3 új kérelem írása, néhány ambuláns karton, Scrapbook tanfolyam felzárkózás - még egy modult sem sikerült megnézni - , egy kis bevásárlás is talán, ameddig még süt a nap, Szöszike nyári gumikba öltöztetése már ki is pipálva. :)
Zenei aláfestésként Michael Buble pont tökéletes, remélem nektek is annyi örömöt okoz, mint nekem. :)
Annyi tervem van, hogy azt sem tudom, mihez kapjak, mosás, háztáji ügyködések (undok portörlés és porszívózás, de legalább van időm ma erre is :) ), hetek-hónapok óta halogatott hosszabb emailek megválaszolása, fényképek közötti bogarászás és talán a blogba felpakolászása, 3 új kérelem írása, néhány ambuláns karton, Scrapbook tanfolyam felzárkózás - még egy modult sem sikerült megnézni - , egy kis bevásárlás is talán, ameddig még süt a nap, Szöszike nyári gumikba öltöztetése már ki is pipálva. :)
Zenei aláfestésként Michael Buble pont tökéletes, remélem nektek is annyi örömöt okoz, mint nekem. :)
szerda, április 20, 2016
Ma kiderült az is..
... Hogy nem csak a telefonban kedves a hangom... ;)
(radiológiai időpont egyeztetésekért felelős egyén vizsgálatát követően... :) )
(radiológiai időpont egyeztetésekért felelős egyén vizsgálatát követően... :) )
posted from Bloggeroid
szombat, április 16, 2016
érdemes vajon...
... egy órára lefeküdni, ameddig indulhatok a transzferhez?
... hmmm, most jut eszembe, hogy a csomagolás még hátravan. :)
... azt hiszem, ez a kérdés eldőlt.
... mondanám, hogy majd a repülőn, de ott már lefoglalt megbeszélésem van.
Hosszú nap lesz a holnapi, az már biztos.:)
... hmmm, most jut eszembe, hogy a csomagolás még hátravan. :)
... azt hiszem, ez a kérdés eldőlt.
... mondanám, hogy majd a repülőn, de ott már lefoglalt megbeszélésem van.
Hosszú nap lesz a holnapi, az már biztos.:)
30 napos kihívás - update
... halkan megjegyzem, hogy a napi 20 perc mozgást átkonvertáltam napi 1,5 liter bevitt folyadékká.:) Ez sem egyszerű időnként, leginkább szakrendeléses napokon, amikor inkább kiszáradok, mint a mosdóba járkálással további értékes perceket veszítsek...
Valószínűleg az első vesekő fogja helyrebillenti a gondolkozásomat... :)
Addig viszont az idő és az akaraterő hiányával küzdöm, ami még a kevéske szabadidőm megfelelő kihasználását is eléggé ellehetetleníti.
Valószínűleg az első vesekő fogja helyrebillenti a gondolkozásomat... :)
Addig viszont az idő és az akaraterő hiányával küzdöm, ami még a kevéske szabadidőm megfelelő kihasználását is eléggé ellehetetleníti.
szerda, április 13, 2016
Épp
... Próbálom feldolgozni az újabb baba hírét a kollégák között. Végülis jobb, mintha a nyakukba vennék a nagyvilágot (persze olyan is van) - így legalább van esély a valamikori visszatérésre- bár egyelőre olyant sem láttam (tartósan, legalább egy évre), ha jól emlékszem...
Úgysem mertem elhinni, hogy mostanában kevésbé munkás napok jönnek...
Úgysem mertem elhinni, hogy mostanában kevésbé munkás napok jönnek...
posted from Bloggeroid
csütörtök, április 07, 2016
Özönvizes
Ez a kongresszus nem az otthonfelejtett dolgok miatti hiányérzet, hanem az özönvíz jegyében telik. A repülés napján a magammal vitt, a bőröndben elhelyezett 1 liter ásványvízből 500 ml-t a vadonatúj, kétszer viselt kosztümfelsőm szívott magába, önzetlenül továbbítva az alatta levő 3 réteg pólónak és kardigánnak. A tegnap esti kipakolás ezért teregetéssel kezdődött...
Ma reggel pedig az utálatos amerikai feketekávéval terítettem be kb egy négyzetméteren a reggeliző helységet, mindenhova jutott belőle, csak a szájamba nem, mert rögtön el is ment tőle a kedvem látva a színét...
A következő konferenciára 3 az 1-ben kávéporral felfegyverkezve fogok menni...
... Esernyőm is van, gondolom holnap majd azt kell használjam... :)
Ma reggel pedig az utálatos amerikai feketekávéval terítettem be kb egy négyzetméteren a reggeliző helységet, mindenhova jutott belőle, csak a szájamba nem, mert rögtön el is ment tőle a kedvem látva a színét...
A következő konferenciára 3 az 1-ben kávéporral felfegyverkezve fogok menni...
... Esernyőm is van, gondolom holnap majd azt kell használjam... :)
posted from Bloggeroid
vasárnap, április 03, 2016
Hobbikeresőben :)
A napokban indul egy online scrapbook tanfolyam, amire jelentkeztem. Kicsit fejleszteni tervezem a kreatív énemet (azt a kis morzsányi részét a lényemnek, ami amúgy kb 20 éve téli álmot alszik). :)
szombat, április 02, 2016
Áprilisi tréfák
... sorozatát kaptam kedves éjszakás nővéreinktől, amikor április elsején reggel kitámolyogtam az ügyeletes orvosi szobából. :)
Volt lekváros kilincs, aznapi felvételi előjegyzésbe beírt plussz 3 beteg (Gipsz Jakab, Áprilisi Tréfa és még egy), félálomban kezdett is lelkiismeret furdalásom lenni, hogy megint elnézhettem az osztályos előjegyzést...
Végül ez a látvány fogadott: a reggeli kávém kortyonként elosztva 6 pohárba. :)
Hát nem megható ennyi törődés...? :)
Volt lekváros kilincs, aznapi felvételi előjegyzésbe beírt plussz 3 beteg (Gipsz Jakab, Áprilisi Tréfa és még egy), félálomban kezdett is lelkiismeret furdalásom lenni, hogy megint elnézhettem az osztályos előjegyzést...
Végül ez a látvány fogadott: a reggeli kávém kortyonként elosztva 6 pohárba. :)
Hát nem megható ennyi törődés...? :)
posted from Bloggeroid
péntek, április 01, 2016
30 napos kihívás
... a TED-ről.
Én azt hiszem egy kis rendszeres napi mozgással kezdek (napi 20 perc szobabicikli vagy torna, mikor melyikre alkalmas a hely és az idő).
Majd fotózás.
És egyszercsak megírom azt a novellát is. :D
A Kilimandzsárót nem vállalom.
Én azt hiszem egy kis rendszeres napi mozgással kezdek (napi 20 perc szobabicikli vagy torna, mikor melyikre alkalmas a hely és az idő).
Majd fotózás.
És egyszercsak megírom azt a novellát is. :D
A Kilimandzsárót nem vállalom.
kedd, március 29, 2016
félrehallások n + 1
... miközben kérelmet írok, a háttérben nyomozós sorozatok mennek a háttérben a tévében, millió és egy reklámmal apró darabokra szaggatva.
... egyik filmelőzetes:
Kétségbeesett női hang: - Elvitték a lányomat!!! Azt mondták, meg fogják ölni, ha nem hozok KOFFEINT (kokain helyett... ).
Pedig ma két kávét is ittam (igaz, hogy nem hármat...).
... egyik filmelőzetes:
Kétségbeesett női hang: - Elvitték a lányomat!!! Azt mondták, meg fogják ölni, ha nem hozok KOFFEINT (kokain helyett... ).
Pedig ma két kávét is ittam (igaz, hogy nem hármat...).
öngól
.... annyira jóllaktam a délután fél hatkor megevett ebéddel, hogy kénytelen kelletlen ki kellett hagyjam a mára erőteljesen eltervezett 7 órás kezdetű spinninget.
... így kénytelen leszek itthon tekerni, és a leülepedésig kérelmeket írogatni...
... így kénytelen leszek itthon tekerni, és a leülepedésig kérelmeket írogatni...
hétfő, március 28, 2016
szombat, március 26, 2016
hoppá
Reggel 7 óta halogatom, hogy elinduljak húsvéti bevásárlókörútra, mert attól tartok, hogy nagy lehet a tömeg és ez engem sajnos egyre jobban zavar (ezért is intézem lehetőség szerint interneten a bevásárlásaimat)...
9-kor végre valahára leküzdöttem az ellenérzésemet, amit lehetett, megvásároltam itt a közelben (kalács, egyéb pékáru, gyümölcsök), feladtam egy betegnek postán néhány beutalót (mivel sikerült ugyan felírni a feladatot a hosszú listámra, csak utána nem lapoztam fel újra ezt a részt a százszorszépes naptáramban), utána pedig indultam volna a Tesco-ba a hosszú listám végére járni, amikor észrevettem, hogy szegény Szöszikémet fogságba ejtette három autó, se előre, se hátra, se oldalra nem tudok kiállni, ezért vállalt vontam és hazajöttem.:)
Kuglófot szerettem volna sütni életemben első alkalommal, ennek alkotórészei képezték a listám javarészét...
Ezt égi jelnek tekintem: mégiscsak tartsam távol magam a konyhától...
(... azért dél körül még lehet, hogy megkísérelek egy Szöszike kiszabadító akciót).
9-kor végre valahára leküzdöttem az ellenérzésemet, amit lehetett, megvásároltam itt a közelben (kalács, egyéb pékáru, gyümölcsök), feladtam egy betegnek postán néhány beutalót (mivel sikerült ugyan felírni a feladatot a hosszú listámra, csak utána nem lapoztam fel újra ezt a részt a százszorszépes naptáramban), utána pedig indultam volna a Tesco-ba a hosszú listám végére járni, amikor észrevettem, hogy szegény Szöszikémet fogságba ejtette három autó, se előre, se hátra, se oldalra nem tudok kiállni, ezért vállalt vontam és hazajöttem.:)
Kuglófot szerettem volna sütni életemben első alkalommal, ennek alkotórészei képezték a listám javarészét...
Ezt égi jelnek tekintem: mégiscsak tartsam távol magam a konyhától...
(... azért dél körül még lehet, hogy megkísérelek egy Szöszike kiszabadító akciót).
kedd, március 22, 2016
Elkeserítő...
... hogy válik a nagyvilág fokozatosan egy félelmetes, veszélyektől hemzsegő hellyé... :(
... Megoldás pedig ennek megakadályozására nem nagyon körvonalazódik. :(
hétfő, március 21, 2016
az alvással töltött
... órák számának gyarapításán kívül nem nagyon tudom, milyen egyéb sikerekről tudnék beszámolni a munka céljából kivett szabadságom alatt...
... bár jobban belegondolva, szerintem most aludtam ki az előző szakvizsgám fáradalmait.
... még jobban belegondolva, még mindig nem aludtam ki a fáradalmakat, ma délután is sikerült még 2 órát alvással tölteni, utána pedig nem nagyon akarózott felkelni. Már megfordult a fejemben mindenféle lehetséges anyagcsere betegség (a pajzsmirigytől a mellékvesekéregig), de lehet, hogy simán csakmunkahelyklímaváltásra lenne szükségem kicsit huzamosabb ideig.
De mivel most épp próbálom a pozitív gondolkozást gyakorolni, itt témát is váltok, és inkább arról írok, hogy...
.... és itt ér véget a mai bejegyzés. Szép álmokat.
... bár jobban belegondolva, szerintem most aludtam ki az előző szakvizsgám fáradalmait.
... még jobban belegondolva, még mindig nem aludtam ki a fáradalmakat, ma délután is sikerült még 2 órát alvással tölteni, utána pedig nem nagyon akarózott felkelni. Már megfordult a fejemben mindenféle lehetséges anyagcsere betegség (a pajzsmirigytől a mellékvesekéregig), de lehet, hogy simán csak
De mivel most épp próbálom a pozitív gondolkozást gyakorolni, itt témát is váltok, és inkább arról írok, hogy...
.... és itt ér véget a mai bejegyzés. Szép álmokat.
vasárnap, március 20, 2016
haladás
... a 4 napos szabadságom alatt ma már írtam is kb 2 mondatot az évekkel ezelőtti cikk -kezdeményemhez.
... csak nehogy véletlenül túlpörögjek... :)
... csak nehogy véletlenül túlpörögjek... :)
szombat, március 19, 2016
nem tudom....
... mennyi fejfájás fogható még a frontra és mennyinél érdemes eltöprengeni azon, hogy talán meg kellene látogassak egy szemészt... közelre látok továbbra is, de távolra időnként már találgatok... ez már a kor lenne...?
... épp most, amikor egyre fiatalabbnak látszom...?
... épp most, amikor egyre fiatalabbnak látszom...?
első alkalom
Azt hiszem életemben először küldtem el a Nagyfőnöknek valamit 2,5 nappal a leadási határidő előtt... na de erre jó a hajnali vonatozás egy fél napos továbbképzés miatt, elég hosszú egybefüggő idő arra, hogy viszonylag tiszta fejjel képes legyek egyhuzamban egy kellemetlen feladatot letudni (egy továbbképzőn tartott előadásomhoz - azaz kettőhöz - több helyes válaszos kérdéseket írni).
Mondjuk az nem kizárt, hogy ezek után az előadásokat fogom végigaludni, mert a napi 7 óra alvásom igencsak csorbát szenvedett a koránkelés miatt.
Mondjuk az nem kizárt, hogy ezek után az előadásokat fogom végigaludni, mert a napi 7 óra alvásom igencsak csorbát szenvedett a koránkelés miatt.
péntek, március 18, 2016
...és mindeközben..
...természetesen bőszen írom a cikkemet... Vagyvalamiolyasmi... :)
posted from Bloggeroid
És megérkezett :)
A már legalább 3 napja várt, pecsétekkel teli dobozkám, hogy a naptáramat még színesebbé (és természetesen átláthatóbbá ;) ) tehessem. Sürgősen kell vegyek hozzá színesceruzákat is természetesen... Kezd visszatérni az az érzés, mint amikor gyerekkoromban a vízfesték gyűjteményemmel kiköltöztem nyáron az erkélyünkre és egyik "festményemet" gyártottam a másik után a földön kuporogva, a fejem búbjáig különböző színekben pompázva. :)
posted from Bloggeroid
szerda, március 16, 2016
bakihegyek n+1
Csak hogy lássátok, mennyire szét vagyok szóródva (igaza volt a Nagyfőnöknek, hogy még szerencse, hogy van nyakam, ami miatt a fejemet nem tudom elveszíteni - á, dehogynem...)
Ma, első szabadnapomon, reggel 7-re bementem egy study-s beteg miatt (a másik beválasztása szerencsére elmaradt egy kolléganő szétszórtsága miatt... ), 11-kor már sikerült is eljönnöm a munkahelyemről, utána felvittem a város másik részén található másik intézménybe a kb 7 kg-os dokumentációját egy konzíliumban megnézett betegnek, majd vásároltam egy orvosi könyvet a könyvesboltban, majd egy pupillalámpát egy másik üzletben, mert legutóbb vasárnap éjjel négykor éreztem nagy hiányát (a másik hónapok óta nem működik és mindig este az asztalomra tekintve jut eszembe, hogy venni kellett volna), majd iszonyatosan álmosan készültem belevetni magam az ágyamba, amikor az ajtó előtt 10 percig tartó keresgélést követően rájöttem, hogy négy táskám egyikében sincs a lakáskulcs, ergo bent felejtettem a munkahelyemen... tehát csomagokat ismét lecipeltem, autóba ültem és irány vissza... a dologban az icipici pozitívum, hogy akkor legalább már megszerveztem néhány vizsgálatot 1-2 betegnek.
A csúcspont kb. 5 perce következett be, amikor 1,5 óra délutáni alvást követően, kipihenten, frissen és üdén sikerült egy emailt elküldeni az Országos Szakorvosi Egyesületünk Titkárságára, amit valójában az egyik PhD hallgatónak szántam és amiben azt részletezem, hogy fogalmam sincs, hogy egy régebbi pályázat során elnyert pénzből (amiről most várják a beszámolót, ami miatt írtak és amire véletlenül továbbítás helyett választ nyomtam) melyik reagenseket vettük meg és hol találom a számlákat...
Rémes.
Ma, első szabadnapomon, reggel 7-re bementem egy study-s beteg miatt (a másik beválasztása szerencsére elmaradt egy kolléganő szétszórtsága miatt... ), 11-kor már sikerült is eljönnöm a munkahelyemről, utána felvittem a város másik részén található másik intézménybe a kb 7 kg-os dokumentációját egy konzíliumban megnézett betegnek, majd vásároltam egy orvosi könyvet a könyvesboltban, majd egy pupillalámpát egy másik üzletben, mert legutóbb vasárnap éjjel négykor éreztem nagy hiányát (a másik hónapok óta nem működik és mindig este az asztalomra tekintve jut eszembe, hogy venni kellett volna), majd iszonyatosan álmosan készültem belevetni magam az ágyamba, amikor az ajtó előtt 10 percig tartó keresgélést követően rájöttem, hogy négy táskám egyikében sincs a lakáskulcs, ergo bent felejtettem a munkahelyemen... tehát csomagokat ismét lecipeltem, autóba ültem és irány vissza... a dologban az icipici pozitívum, hogy akkor legalább már megszerveztem néhány vizsgálatot 1-2 betegnek.
A csúcspont kb. 5 perce következett be, amikor 1,5 óra délutáni alvást követően, kipihenten, frissen és üdén sikerült egy emailt elküldeni az Országos Szakorvosi Egyesületünk Titkárságára, amit valójában az egyik PhD hallgatónak szántam és amiben azt részletezem, hogy fogalmam sincs, hogy egy régebbi pályázat során elnyert pénzből (amiről most várják a beszámolót, ami miatt írtak és amire véletlenül továbbítás helyett választ nyomtam) melyik reagenseket vettük meg és hol találom a számlákat...
Rémes.
vasárnap, március 13, 2016
gyanús...
.... kivettem ugyan egy hét szabadságot, hogy az 5 éve nekifogott egyik cikket befejezzem, cserébe ügyelek kettőt, két nap be kell menjek a munkahelyemre és ma 4-5 órán keresztül egy kolléga cikkét javítottam át kissé drasztikusan . legalábbis érthetőség és angol nyelvtan szempontjából - ezt is megértük, rájöttem, hogy nemcsak én vagyok tökéletlen és még én is tudok másokat javítgatni... :)
Most pedig ambuláns kartonokat heggesztek.
... egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy ez alatt a hét alatt jelentős előrelépést teszek cikkírás téren.
... nem utolsó sorban mert még ezután kell megtanuljam a statisztikai módszereket, amiket használnom kell...
segítség...
Most pedig ambuláns kartonokat heggesztek.
... egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy ez alatt a hét alatt jelentős előrelépést teszek cikkírás téren.
... nem utolsó sorban mert még ezután kell megtanuljam a statisztikai módszereket, amiket használnom kell...
segítség...
szombat, március 12, 2016
csak...
... ne kéne ügyelni többet már a "hosszú" hétvégén...
... ügyeletek nélkül én is sokkal jobban vártam volna...
... így kicsit másképp tűnikvégtelenül hosszúnak.
... ügyeletek nélkül én is sokkal jobban vártam volna...
... így kicsit másképp tűnik
péntek, március 11, 2016
megnyugvás...
... miután Áránká, ügyeleteim intermittáló hősnője a folyosón elsuhanásom közben megkérdezte, hogy hány éves vagyok (és rögtön pontosan el is találta) és hogy mentem-e már férjhez, amire a válaszom nemleges volt (csakúgy mint kb egy évvel ezelőtt), megnyugtatóan rám nevetett és azt mondta, hogy ne aggódjak, bőven ráérek még 37 éves koromig, nem vagyok elkésve....
... többet ér, mint egy fél marok nyugtató... hát mi miatt is aggódjak ezek után... ?
... többet ér, mint egy fél marok nyugtató... hát mi miatt is aggódjak ezek után... ?
csütörtök, március 10, 2016
csak ne felejtsem el...
... hogy jövő évben a nőnapot és környékét is húzzam ki az ügyeleti kívánságlistámról... március 8.-án fóbiáim többsége szembejött ügyeletben (kivétel az autóparkolás tolatva és még egy- két hasonló apróság...).
... a másik lehetőség, hogy végre szembenézek a fóbiáimmal és leküzdöm őket - de nem, ehhez jelenleg még nem érzem elég bátornak magam.
... a másik lehetőség, hogy végre szembenézek a fóbiáimmal és leküzdöm őket - de nem, ehhez jelenleg még nem érzem elég bátornak magam.
péntek, március 04, 2016
célzás lenne...?
... ha egy másik nőtől drága szemránckrémet kapsz ajándékba...?
... majdnem belenéztem a tükörbe, amikor este végre hazaértem.
... majdnem belenéztem a tükörbe, amikor este végre hazaértem.
Legújabb gyönyörű áldozatom...
Már most sajnálom szegényt, hogy mennyire másképp fog kinézni 1-2 hónapon belül.
... Miért hiszik azt rólam, hogy képes vagyok a virágos növényeket életben tartani... ?
Sajnos, bár adva lenne a genetikám, vélhetően elnyomja az alvási központom...
posted from Bloggeroid
vasárnap, február 28, 2016
arány
... az 5-ből 2 engedély hosszabbítási kérelmet sikerült összekolbászozzak könnyed vacsorám szerves részével. Szerintem odafent már semmin sem csodálkoznak, ami tőlem érkezik...
... főleg, hogy az ilyen éjfél körül írogatott kérelmeknél egy idő után azt is letagadnám, hogy találkoztam valaha az adott beteggel, nemhogy kérelmet is írtam neki az utóbbi 1-2 hónapban... ezért meglepetés nekem mindennap a posta... érdekes dolgokat művel(het)ek...
... kicsit szertefoszlik a Zéletem.
... főleg, hogy az ilyen éjfél körül írogatott kérelmeknél egy idő után azt is letagadnám, hogy találkoztam valaha az adott beteggel, nemhogy kérelmet is írtam neki az utóbbi 1-2 hónapban... ezért meglepetés nekem mindennap a posta... érdekes dolgokat művel(het)ek...
... kicsit szertefoszlik a Zéletem.
péntek, február 26, 2016
úgy érzem....
...sikerült úrrá lenni egy óra alatt azon a rémületen, ami akkor töltött el, amikor kiderült, hogy a rezidens, aki helyett a hétvégén a megfázása miatt be kell ugorjak ügyelni, egyébként pedig babát vár és emiatt vélhetően a márciusom (és következő 3 év) sem lesz olyan felhőtlen munka szempontjából, mint amilyennek reméltem... és a jelenleg beosztott 4 ügyelet száma is emelkedni fog (nem mintha régebb nem ügyeltem volna rendszerint többet, de egy ideje már egészen belejöttem a kicsivel kevesebbe is...).
... persze örülök neki, hogy ilyen boldogság érte a lányt, aranyos és jó ember, jó helyre érkezik a baba, csak mi lennénk pont kétszer ennyien (mint ahogy régebben voltak is, amikor én még kutatósdit játszodtam) és akkor tényleg csak a felhőtlen örömöt érezném, nem árnyalva azzal a tudattal, hogy könnyebb már egész biztosan nem lesz mostanában.
... nézzük a jó oldalát - annyira sok szakmai tapasztalatra teszek szert itt minálunk egy év alatt, mint számos kolléga máshol 5 év alatt... kár, hogy belsőleg is hasonló tempóban érzem magam korosodni.
.... igen, tudom, önző vagyok, de be is ismerem és próbálok dolgozni rajta.
... persze örülök neki, hogy ilyen boldogság érte a lányt, aranyos és jó ember, jó helyre érkezik a baba, csak mi lennénk pont kétszer ennyien (mint ahogy régebben voltak is, amikor én még kutatósdit játszodtam) és akkor tényleg csak a felhőtlen örömöt érezném, nem árnyalva azzal a tudattal, hogy könnyebb már egész biztosan nem lesz mostanában.
... nézzük a jó oldalát - annyira sok szakmai tapasztalatra teszek szert itt minálunk egy év alatt, mint számos kolléga máshol 5 év alatt... kár, hogy belsőleg is hasonló tempóban érzem magam korosodni.
.... igen, tudom, önző vagyok, de be is ismerem és próbálok dolgozni rajta.
csütörtök, február 25, 2016
szerda, február 24, 2016
Hotel Lutecia, Lisszabon
és egy kis finomság, hal szalonnába csomagolva, póréhagymás krumplipürével és desszertnek csokis eper .... :) még annál is finomabb volt, mint aminek látszik. :)
... a végére pedig egy kis napsütés (amihez foghatót sajnos azóta sem láttam):
vasárnap, február 21, 2016
éheztetés
... mivel a transzfert végző buszban külföldi orvostanhallgatóknak látszó lények lányok ülnek, inkább eltekintetek a tevém megetetésétől, és megpróbálom fenntartani a felnőtt lény nő látszatát... :)
... estig még csak kibírja.
... estig még csak kibírja.
szombat, február 20, 2016
függőség...
...éjfélkor, ahelyett, hogy nyakig merülnék egy kád forró habos vízbe (kihasználva, hogy vannak helyek, ahol létezik igazi fürdőkád :) ), nekifogok blogokat olvasni... hogy aztán holnap reggel megint nagyon rosszul essen kialvatlanul 6:30-kor kelni...
kedd, február 16, 2016
egy kis statisztika
Most olvasom:
... hogy a 2015-ös amerikai felmérés szerint az intenzív terápiás szakorvosok (furamód különveszi az aneszteziológiát) vezetik a "burnout szindrómások" (kiégési szindrómában szenvedő) listáját az 55%-os előfordulási gyakorisággal, ami nem meglepő.
... az már meglepőbb, hogy a magam kis szakmája középmezőnyben van ugyan (majdnem a fele a kollégáimnak valamilyen szinten elégedetlen magával, a munkájával és a munkájában elért sikerekkel), de a nefrológusok, tüdőgyógyászok és onkológusok is "boldogabbak" nálunk, pedig én bizony egyiket sem választanám... :) akkor már inkább a magam kis nyomorúságos pocsolyája, beteganyaga (azért megnyugtató, hogy nem csak én érzem magamat frusztráltnak a rendszerben a hasonszőrűek között...).
...a legelégedettebb-legboldogabb társaság a pszichiátereké, azt hiszem, ők már rájöttek arra, hogy minden csak nézőpont kérdése.
... szerencsére a kiégésünk súlyosságát a pszichiáterekkel hasonló mértékben tartjuk - legkevésbé - súlyosnak a többiekhez képest (bár ez alapján újra kell tervezzem a saját kiégésem fokát).
Hát nem nagyszerű...?
(hát annyira azért nem.)
... hogy a 2015-ös amerikai felmérés szerint az intenzív terápiás szakorvosok (furamód különveszi az aneszteziológiát) vezetik a "burnout szindrómások" (kiégési szindrómában szenvedő) listáját az 55%-os előfordulási gyakorisággal, ami nem meglepő.
... az már meglepőbb, hogy a magam kis szakmája középmezőnyben van ugyan (majdnem a fele a kollégáimnak valamilyen szinten elégedetlen magával, a munkájával és a munkájában elért sikerekkel), de a nefrológusok, tüdőgyógyászok és onkológusok is "boldogabbak" nálunk, pedig én bizony egyiket sem választanám... :) akkor már inkább a magam kis nyomorúságos pocsolyája, beteganyaga (azért megnyugtató, hogy nem csak én érzem magamat frusztráltnak a rendszerben a hasonszőrűek között...).
...a legelégedettebb-legboldogabb társaság a pszichiátereké, azt hiszem, ők már rájöttek arra, hogy minden csak nézőpont kérdése.
... szerencsére a kiégésünk súlyosságát a pszichiáterekkel hasonló mértékben tartjuk - legkevésbé - súlyosnak a többiekhez képest (bár ez alapján újra kell tervezzem a saját kiégésem fokát).
Hát nem nagyszerű...?
(hát annyira azért nem.)
hétfő, február 15, 2016
Fájdalmas igazság...
... Ma a szakrendelőből kifele menet megszólított Áránká, betegállományunk egyik oszlopos tagja, problémás ügyeleteim egyik törzsvendége, és megjegyezte, hogy úgy tűnik neki, mintha felszedtem volna pár kilót az utóbbi időben...
... Ki nem néztem volna belőle ennyi megfigyelőképességet...
... Ha még neki is feltűnt, többet magam előtt sem tagadhatom. Ideje komolyan bevésni a naptáramba a rendszeres testmozgást...
... Ki nem néztem volna belőle ennyi megfigyelőképességet...
... Ha még neki is feltűnt, többet magam előtt sem tagadhatom. Ideje komolyan bevésni a naptáramba a rendszeres testmozgást...
posted from Bloggeroid
vasárnap, február 14, 2016
nagyon jó kis hétvége volt...
... végre kialudtam magam, mindkét nap a reggeli ébredést és reggelizést még 2-2,5 óra alvás követte... :)
... a jövő hét pedig rövid lesz, éljenek a kongresszusok! :)
... újabb hotelszoba a láthatáron.
... a jövő hét pedig rövid lesz, éljenek a kongresszusok! :)
... újabb hotelszoba a láthatáron.
csütörtök, február 11, 2016
majdhogynem felüdülés...
... volt ez a mai nap, csak 20 emberrel az ambulancián, mindenki türelmesen várt a sorára, jutott idő két beteg között meginni egy ivójoghurtot és gyorsan elmajszolni egy Tooró Roodit, lazán 3 előtt végezni, utána az osztályon is csupa kedves, normális, együttműködő beteget levizitelni, napközben segítőkész kollégákkal konzultálni a betegekről telefonon, közben nem tiszta hülyének érezve magam.
... ha kicsit több ilyen nap adódna egyhéten évben, én sem vágyódnék annyira egy könyvtárosi állás után valahol egy messzi messzi galaxisban 200 fős településen.
... ha kicsit több ilyen nap adódna egy
kedd, február 09, 2016
2 nap betegszabadság..
Hamarabb kellett volna és akkor lehet, hogy megúsztam volna antibigyó nélkül és két kolléga(nő) továbbfertőzésének gyanúja nélkül. Már a népi praktikáknál tartok, arra viszont senki nem készített fel, hogy a mézes foghagyma lenyelése után a bacigyilkosság egy gyomorszájra mért lórugással kezdődik- belülről.
posted from Bloggeroid
szombat, február 06, 2016
péntek, február 05, 2016
5 nap szenvedés...
... és ugyanennyi félig-meddig oxigénhiányos állapot, két hőemelkedős-lázas szakrendelés (ahol a másodikon a beteg kínálta fel az általam korábban javasolt paracetamolját, hogy javuljon az állapotom), orrvérzésig orrfújások után ma este végre beláttam a halandóságomat és elkezdtem antibiotikumot szedni.
... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.
... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D
... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.
... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D
szombat, január 23, 2016
Ruhás fotós :)
Murok Marci kérésére, itt az a bizonyos jelenlegi kedvenc kabát - ügyeleti idő végén, túlélő saláta társaságában (nagyon sok év alatt sem tudtam kinyiffantani a szobámban).
posted from Bloggeroid
péntek, január 22, 2016
...
... a délutánonként kettő óra után tett kijelentéseimért, valamint cselekedeteimért krónikus fáradtság és kialvatlanság okozta beszámíthatatlanság miatt felelősséget nem tudok vállalni.
... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?
... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?
Memóriabővítés :)
Itt látható az utóbbi napok főszereplője :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)
posted from Bloggeroid
szerda, január 20, 2016
A mai nap után
Biztosan állíthatom, hogy szétszórtabb lettem, mint a leghírhedtebben szétszórt kollégám... Pedig már százszorszépes kapcsos kalendáriumom is van tegnap óta... :(
Remélem a folyamat innen már csak felfele ível, máskülönben a (maradék kis) nyugalom megzavarására alkalmas idők jönnek...
Hüpppp
hétfő, január 18, 2016
ruhás :)
... van valami sorsszerű az életemben: csütörtökön még mély depresszió ült a nyakamon, mert a kabátvásárlás teljes kudarccal végződött (nem utolsó sorban a mozgáshiányos életmódom miatt), szombaton pedig a túraboltban a téli túranadrág vásárlásakor sikerült egy szimpatikus és nem utolsó sorban jó meleg és szélálló (nem túl sportos) téli kabátra is szert tennem, amiből egy darab volt, az is a méretemben, és még az ára is (viszonylag) akciós volt. :) Nagy a szerelem. :)
vasárnap, január 17, 2016
persze attól...
... még lehetnék kevésbé szétszórt, rendetlen és életveszélyes másokra és kütyüikre....
felzárkóztam néhány bloggal...
... és rájöttem, hogy tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. :)
... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)
... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.
... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)
... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.
csütörtök, január 14, 2016
Többet nem tagadhatom... :(
...hogy az a nem kevés kiló, ami felugrott az utóbbi 2 évben, igenis olyan helyekre rakódott le, ami komoly akadályt jelent a kabát és szoknya vásárlásban... Mindez ma tudatosult, amikor gyanútlanul betévedtem az egyik üzletbe, ahol kabátot szerettem volna venni magamnak.
... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...
... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....
... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...
... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....
hétfő, január 11, 2016
huhh
... majdnem megfogadtam, hogy idén megpróbálok naponta egy bejegyzést írni. Aztán észbe kaptam (annyi minden változás azért mégsem várható szabadidő terén) és úgy döntöttem, hogy fokozatosan építgetem a fogadalmaimat (hogy esélyt adjak magamnak ezeket be is tartani), pl. idén megpróbálok minden este elmosogatni. :)
... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.
... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...
... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).
... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.
... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...
... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).
szombat, január 09, 2016
Túléltem
... Tanulságokkal. :) a 28 km valójában 35 kellett volna legyen, amiből 32 km-es alternatív útvonalon jutottunk el a célhoz... A tanulságokról talán majd később, most mély álomba zuhanás következik.
...szóval megvolt mára a testmozgás.
...szóval megvolt mára a testmozgás.
posted from Bloggeroid
Téli túra
... A környező hegyekben... Hajnali 6:30-as indulással. 30 km-es távval. Ellenőrzőpontokkal. Időkorláttal.
Ha nem jelentkeznék mostanában, akkor mégsem volt olyan jó ötlet...
Azért reménykedem... :)
Ha nem jelentkeznék mostanában, akkor mégsem volt olyan jó ötlet...
Azért reménykedem... :)
posted from Bloggeroid
péntek, január 08, 2016
P.S. kalendárium
... és miután ilyen szépen megírtam a bejegyzést és ismét elgyönyörködtem a naptárban, én bizony megrendeltem. :) még meglátom, hogy a két naptárt hogyan sikerül összehangolni az online-al, hogy minden együttműködjön és engem kicsit hatékonyabbá tegyen. De ha már a cetlihegyek megszűnnek körülöttem és fél év alatt lecsengenek és elcsitulnak azok a lelkiismeret furdalások, amiket a betegeknek tett ígéreteim cetlijeinek meg nem találása és ezáltal az ígéret beváltásának elmaradása okoz, már megérte a a befektetés.
... és különben is, volt rá 10% kedvezményem. Hát ott lehetett hagyni ezek után?
na ugye.
... és különben is, volt rá 10% kedvezményem. Hát ott lehetett hagyni ezek után?
na ugye.
kalendárium...
... lázban égek, vettem ugyan magamnak egy kis olcsó zsebméretűt, de én igazából erre vágyom (a jelenlegi is ügyeske, de mintha nem férnék benne és nem is ennyire vidám - bár kétségtelenül előnye, hogy elfér a zsebemben. :) ).
... még kicsit tanakodom, de nem kizárt, hogy végül elcsábulok... :)
... még kicsit tanakodom, de nem kizárt, hogy végül elcsábulok... :)
csütörtök, január 07, 2016
ami azért megnyugtató...
... hogy azok után, hogy valahol azt hallottam (már nem emlékszem, talán egy filmben volt róla szó), hogy egy 35 éves nőnek nagyobb az esélye, hogy egy terrorista lelője, minthogy férjhez menjen, az egyik 57 éves betegem egy hónapja ment (másodszor) férjhez és azt mondta, hogy nagyon boldog és az illető a tenyerén hordozza ...
... ami pedig kevésbé megnyugtató, hogy egész nap a visszáján hordott pólóban szakrendeltem, és ez csak este 9-kor tűnt fel először - azóta pedig nem volt energiám a helyzeten változtatni. Azért annyira nem csodálkozom, mert évek óta először elaludtam, mert elfelejtettem ébresztőt beállítani, és a közelben levő bank riasztója csak 7:07-kor kapcsolt be, így addig édesdeden aludhattam. Csodálatos módon így is beértem még a reggeli megbeszélésre, amire nálunk mindig 8 előtt jóval kerül sor, pedig még havat is söpörtem Szöszikéről... mondjuk a reggeli kávé és fogmosás már csak a munkahelyen fért bele - és a póló is ugyebár kicsit furán ugrott fel rám. De végülis lehetne ebből rendszert csinálni... ;)
... ami pedig kevésbé megnyugtató, hogy egész nap a visszáján hordott pólóban szakrendeltem, és ez csak este 9-kor tűnt fel először - azóta pedig nem volt energiám a helyzeten változtatni. Azért annyira nem csodálkozom, mert évek óta először elaludtam, mert elfelejtettem ébresztőt beállítani, és a közelben levő bank riasztója csak 7:07-kor kapcsolt be, így addig édesdeden aludhattam. Csodálatos módon így is beértem még a reggeli megbeszélésre, amire nálunk mindig 8 előtt jóval kerül sor, pedig még havat is söpörtem Szöszikéről... mondjuk a reggeli kávé és fogmosás már csak a munkahelyen fért bele - és a póló is ugyebár kicsit furán ugrott fel rám. De végülis lehetne ebből rendszert csinálni... ;)
a türelmemből...
... a nap végére már csak a szeretteimnek nem jut.
... igaz, hogy mostanában már reggel 7:50-re elfogy (azaz kb 40 perccel azután, hogy beérek a munkahelyemre), utána már csak próbálok túlélni és életben hagyni másokat...
... tegnap megint vettem egy fél patikányi magnéziumot - remélem nem hiába.
... igaz, hogy mostanában már reggel 7:50-re elfogy (azaz kb 40 perccel azután, hogy beérek a munkahelyemre), utána már csak próbálok túlélni és életben hagyni másokat...
... tegnap megint vettem egy fél patikányi magnéziumot - remélem nem hiába.
szerda, január 06, 2016
bár már tökéletesedik...
... az életem rendszerezésének technikája (miután belevágtam egy online tanfolyamba arról, hogy hogyan tehetjük a kapcsos kalendáriumokat hatékony segítséggé a hétköznapok megszervezésében - ami egyébként szuper volt és csak ajánlani tudom mindenkinek), azért még sikerül időnként jól megszívatni magam olyasmikkel, hogy például ügyelet utáni napon délre hívok vissza olyan problémás beteget, akit mindenképp meg kellene nézzek (az ambuláns napokba a sok fejtörést igénylő betegek a futószalag szindróma miatt nem nagyon férnek bele...)... hát ezért sem lesz például a pénteki napom sem olyan rövid, mint szeretném...
vasárnap, január 03, 2016
annyira igaza van...
... a főnökömnek, hogy aki kérte a vizsgálatot, az magyarázza meg a kapott eredményt. A baj csak az, hogy ezúttal az én fejem fődögél (és sápadozik), mert hogyan magyarázzam meg a multidrog rezisztencia gén egyik változatánál igazolt heterozigóta mutáció jelentőségét egy betegemnek, ha még én sem tudom, hogy mit jelenthet ez az ő kezelése szempontjából... kellett nekem gyanút fogni.... :(
... és bár a gúúúgel és szakmai emberkéknek a pubmed és uptodate is barátunk, de erre a kérdésre még ott sem igen lelek választ, bár máris érteni vélem néhány absztrakt elolvasása alapján, hogy patkánykísérletekben mit NEM sikerült igazolni.... Kérdés, hogy ez mennyire kell befolyásoljon engem, és mennyire várható, hogy örömmel tölti el az adott beteget...
... na de hosszú még az éjszaka...
... és bár a gúúúgel és szakmai emberkéknek a pubmed és uptodate is barátunk, de erre a kérdésre még ott sem igen lelek választ, bár máris érteni vélem néhány absztrakt elolvasása alapján, hogy patkánykísérletekben mit NEM sikerült igazolni.... Kérdés, hogy ez mennyire kell befolyásoljon engem, és mennyire várható, hogy örömmel tölti el az adott beteget...
... na de hosszú még az éjszaka...
szombat, január 02, 2016
Most majd végre...
...megérthetem a szakmai énemet, elvégre pszichológusok évekig tartó elemzését vettem meg - rólunk. Gyanítom, hogy ez a könyv érvényes nagyjából minden közép-kelet európai gyógyítóra....
csütörtök, december 31, 2015
még 5 óra...
... ebből a fordulatos, eseménydús, időnként sikeres, időnként elkeserítő, kifejezetten fárasztó évből.
... remélem a délutáni másfél óra alvás elegendő energiát nyújt ahhoz, hogy az éjfél ébren találjon.
... egy kicsit kevesebb adrenalinnal terhelt izgalmat, kicsivel több szabadidőt, több mosolygós percet, kevesebb bosszankodást és még kevesebb panaszkodásra késztető helyzetet kívánok magamnak és mindenkinek, aki szintén erre vágyik az Új Évben. :) És főleg egészséget és szerető embereket, akik körbevesznek.
... remélem a délutáni másfél óra alvás elegendő energiát nyújt ahhoz, hogy az éjfél ébren találjon.
... egy kicsit kevesebb adrenalinnal terhelt izgalmat, kicsivel több szabadidőt, több mosolygós percet, kevesebb bosszankodást és még kevesebb panaszkodásra késztető helyzetet kívánok magamnak és mindenkinek, aki szintén erre vágyik az Új Évben. :) És főleg egészséget és szerető embereket, akik körbevesznek.
kedd, december 29, 2015
péntek, december 25, 2015
Az én kis karácsonyfám :)
...teljesen egyedül állítottam (fel az asztalra) és díszítettem fel. :)
...már csak életben kell tartani... :) lehet, hogy ezt is beviszem majd az osztályra, ha végetérnek az ünnepek, mert kedvenc takarítónőm rendszerint sikerrel reszuszcitálja a növényeimet (ha nem túl későn kapok észbe...).
...már csak életben kell tartani... :) lehet, hogy ezt is beviszem majd az osztályra, ha végetérnek az ünnepek, mert kedvenc takarítónőm rendszerint sikerrel reszuszcitálja a növényeimet (ha nem túl későn kapok észbe...).
posted from Bloggeroid
szerda, december 23, 2015
érdekes élmény
... volt mindenesetre tételt húzatni, elméletet vizsgáztatni és igyekezni egyben igazságos, szigorú de nem félelmetes maradni. Ez utóbbi szerintem igen jól sikerült, senki nem félt egyáltalán túlságosan, az igazságos résznél utólag már lehet, hogy két emberkénél felcseréltem volna a jegyeket, de hát erre már ilyenkor nincs lehetőség... ilyen szempontból máris új tapasztalatra tettem szert, kicsit kezdtem érezni a súlyát, hogy az általam adott jegyekkel egy másik ember életét befolyásolni is tudom.... a gyakorlati vizsgán nincs ez az érzés, mert tudom, hogy az elméleten dől el úgyis minden, és itt lehetek nyugodtan kicsit engedékenyebb, a végső döntés úgysem az én kezemben van... Azt azért halkan megjegyezném, hogy a benyomásom néhány (=nem kevés) diáknál pont az volt, hogy nekik aztán édesmindegy a jegy, eljöttek, előtte kicsit olvasgattak, megpróbálják, aztán lesz valami... az, hogy én azalatt az idő alatt, ameddig próbálok valami használható információt kicsikarni egyesekből, rengeteg egyéb hasznos dolgot is cselekedhetnék, fel sem merül bennük.
... csak az bosszant, hogy egész évben mondogatjuk nekik, hogy becsapós tananyag, csak hiszik, hogy néhány nap elég, hogy megemésszék az információkat, csak bólogatnak, aztán vizsgán igen eredeti elképzelésekkel és vizsgálómódszerekkel örvendeztetnek meg... azt hiszem elkezdem írni az aranyköpéseket... nem gondoltam, hogy a medicina is képes ilyen gyöngyszemeket szülni, de mégis.
... azért összességében két, azaz jobban belegondolva három nagyon kellemes meglepetésben volt részem, két fiú és egy lány annyira ügyesen megtanulta és értette is az anyagot, hogy kicsit visszaadta a hallgatókba (és leendő gyógyítóimba) vetett reménységemet...
(nyilván más tantárgyakból, ami jobban érdekli őket, biztos jobban felkészülnek - legalábbis reménykedem).
... csak az bosszant, hogy egész évben mondogatjuk nekik, hogy becsapós tananyag, csak hiszik, hogy néhány nap elég, hogy megemésszék az információkat, csak bólogatnak, aztán vizsgán igen eredeti elképzelésekkel és vizsgálómódszerekkel örvendeztetnek meg... azt hiszem elkezdem írni az aranyköpéseket... nem gondoltam, hogy a medicina is képes ilyen gyöngyszemeket szülni, de mégis.
... azért összességében két, azaz jobban belegondolva három nagyon kellemes meglepetésben volt részem, két fiú és egy lány annyira ügyesen megtanulta és értette is az anyagot, hogy kicsit visszaadta a hallgatókba (és leendő gyógyítóimba) vetett reménységemet...
(nyilván más tantárgyakból, ami jobban érdekli őket, biztos jobban felkészülnek - legalábbis reménykedem).
Boldog Karácsonyt mindannyiunknak! :D
... én Buble fantasztikus hangja mellett próbálom lefaragni ambuláns kartongyűjteményemet - ha már úgyis hosszú munkás napnak nézek elébe. :D
... de holnaptól nálam is Karácsony. :)
... addig talán a hangulat is megjöhet még... :)
vasárnap, december 20, 2015
annyira megszoktam...
... hogy mindig a szüleim vigasztalnak engem, hogy most, amikor nekik lenne szükségük rá(m), nem találok szavakat... :( csak míg az én gondjaim általában viszonylag csekélyek, addig én nem tudok semmit mondani, ami enyhítené egyik legjobb barátjuk elvesztését...
... hiszek abban, hogy M. bácsi ismét vidáman mosolyogva, ahogy mindig is tette, csak mostmár odafentről néz le egykori barátaira és a többi szeretteire is.
... és közben azt érzem, hogy egyre fájdalmasabb felnőttnek lenni.
... hiszek abban, hogy M. bácsi ismét vidáman mosolyogva, ahogy mindig is tette, csak mostmár odafentről néz le egykori barátaira és a többi szeretteire is.
... és közben azt érzem, hogy egyre fájdalmasabb felnőttnek lenni.
szombat, december 19, 2015
Ismét egy kis hétvégi tanulás...
... Ezúttal azért, hogy a hétfői elméleti vizsgáztatás során ne érhessenek meglepetésként a hallgatók által húzott tételek...
... a tételsor alapján van néhány olyan kérdés, amit én legalább annyira szeretnék, mint ők, hogy ne húzzák ki...
... új szemszögbe került a szóbeli vizsga... Ezúttal másképp fogok szenvedni.
... a tételsor alapján van néhány olyan kérdés, amit én legalább annyira szeretnék, mint ők, hogy ne húzzák ki...
... új szemszögbe került a szóbeli vizsga... Ezúttal másképp fogok szenvedni.
posted from Bloggeroid
kedd, december 15, 2015
inkompatibilis hobbik
... olyan sportokat találok magamnak, amiknél nem találok senkit a barátok közül, aki elkísérjen, élvezze és második alkalommal is csatlakozzon (lásd spinning), olyan koncertekre (szimfonikus) járok évente néhány alkalommal, amikre lasszóval sem tudok kísérőt találni magam mellé (vagy ha mégis, csendben szenvednek mellettem és második alkalomra nem tudom már meggyőzni a csatlakozásra, sőt legutóbb a társ bérletet, amit szintén én fizettem, tévedésből ki is dobták - pedig még 4 koncert hátravan)...
... több, mint egy emberes baráti körben magányos hobbikra vagyok kárhoztatva.
... még szerencse, hogy legalább a munkahelyemen van 1-2 rokonlélekfanatikus - vagy fanatikusabb. :) egyébként már kezdenék gyanús lenni magamnak... :)
... több, mint egy emberes baráti körben magányos hobbikra vagyok kárhoztatva.
... még szerencse, hogy legalább a munkahelyemen van 1-2 rokonlélekfanatikus - vagy fanatikusabb. :) egyébként már kezdenék gyanús lenni magamnak... :)
hétfő, december 14, 2015
el sem hiszem...
... hogy mindjárt Karácsony. Egyszerűen semmi ünnepi hangulatom nincs (bár lelkileg már kezdek kicsit kiegyensúlyozottabb lenni, mint akár 3 héttel ezelőtt (lehet, hogy ez már a Karácsony szele/szelleme). Mivel még nagyon el sem tudtam gondolkozni ajándékokon, szerintem idén is utolsó pillanatra marad a gondolkozás az ajándékbeszerzés, ami kicsit sem tölt el megnyugvással.
... na de történtek még csodák és ha egyszer hosszasan kialhatom magam, még nagy dolgokra lehetek képes... :)
... na de történtek még csodák és ha egyszer hosszasan kialhatom magam, még nagy dolgokra lehetek képes... :)
péntek, december 11, 2015
óévi fogadalom...
... 10-nél több leletezésre váró ambuláns kartont nem viszek át az újévre....
Már csak neki kéne fogni valahogy... záróírások után...
... csak egy kicsivel több szorgalmat adj Istenem (amiből az ambuláns kartonokra is jusson)...
Már csak neki kéne fogni valahogy... záróírások után...
... csak egy kicsivel több szorgalmat adj Istenem (amiből az ambuláns kartonokra is jusson)...
csütörtök, december 10, 2015
Pislákoló fény...
...az alagút végén...hétfőn (kb egy éve) hónapok óta először eljutottam spinningre!
(Azóta sem...)
nincs is annál felemelőbb...
... mint délután 5-kor (szakrendeléses napon) egy órán keresztül angolul előadást tartani 6 embernek, akik közül egyetlen ember orvostanhallgató és talán részben értheti a betegségeket, amikről a Nagyfőnök helyettesítőjeként beszélnem kell. Mindezt úgy, hogy közben tudom, hogy mindenki magyar anyanyelvű és ha már úgysem értenek kb semmit egyik nyelven sem, de legalább nekem annyival könnyebb dolgom is lehetne...
vasárnap, december 06, 2015
időnként...
... mint például ma is, komolyan felmerül bennem, hogy lehet, hogy többet ártok, mint amennyit használok a betegeimnek (pedig meglett a diagnózis ezáltal, csak de).
... és akkor még jobban elmegy a kedvem az egész doktorosditól és még nyuszibb leszek...
... és a nyusziságom egyre nő, a tudásom pedig úgy érzem, ezzel párhuzamosan folyamatosan csökken...
... lehet vajon kevesebbet érteni a munkámhoz ennyi év után, mint amennyi tudással bekerültem az egyetemre? Minden nap még mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat....
... s ha belegondolok, hogy hajdanán azt gondoltam, hogy ha úgy érzem, hogy nem vagyok nagyon jó abban, amit csinálok, akkor hagyom az egészet és keresek valami mást, amiben tényleg nagyon jó lehetek... ezzel szemben amióta elvégeztem az egyetemet, szerintem még soha nem éreztem azt sem, hogy "elég jó vagyok"...
... most akkor mi a teendő...?
... én látom rosszul magamat, vagy mások engem...?
... és akkor még jobban elmegy a kedvem az egész doktorosditól és még nyuszibb leszek...
... és a nyusziságom egyre nő, a tudásom pedig úgy érzem, ezzel párhuzamosan folyamatosan csökken...
... lehet vajon kevesebbet érteni a munkámhoz ennyi év után, mint amennyi tudással bekerültem az egyetemre? Minden nap még mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat....
... s ha belegondolok, hogy hajdanán azt gondoltam, hogy ha úgy érzem, hogy nem vagyok nagyon jó abban, amit csinálok, akkor hagyom az egészet és keresek valami mást, amiben tényleg nagyon jó lehetek... ezzel szemben amióta elvégeztem az egyetemet, szerintem még soha nem éreztem azt sem, hogy "elég jó vagyok"...
... most akkor mi a teendő...?
... én látom rosszul magamat, vagy mások engem...?
csütörtök, december 03, 2015
félreolvasások n+1
... aggregátoros helyett aligátoros... (szalagcímben ütötte meg a szemem)
... kicsit azt hiszem vérengzős hangulatban vagyok az utóbbi napok eseményei után...
... kicsit azt hiszem vérengzős hangulatban vagyok az utóbbi napok eseményei után...
kedd, december 01, 2015
nem akarok :(
... tantermi előadást tartani.
... sem kedvem, sem energiám most beleásni magam az anyagba, hogy ezek után valami gyakorlati szempontból is hasznos 45 percet monologizálhassak...
... ma is 6 után jöttem el a munkahelyemről (mint ahogy a vizsga óta kb mindennap, kivéve amikor ügyeltem, mert akkor másnap már 4-kor leléptem) és ismét azzal az érzéssel, hogy egyedül én vagyok lüke, az egész világ egyébként normális...
... csak valahogy nem értem ezt a normális világot...
... ez nooooormális...?
... sem kedvem, sem energiám most beleásni magam az anyagba, hogy ezek után valami gyakorlati szempontból is hasznos 45 percet monologizálhassak...
... ma is 6 után jöttem el a munkahelyemről (mint ahogy a vizsga óta kb mindennap, kivéve amikor ügyeltem, mert akkor másnap már 4-kor leléptem) és ismét azzal az érzéssel, hogy egyedül én vagyok lüke, az egész világ egyébként normális...
... csak valahogy nem értem ezt a normális világot...
... ez nooooormális...?
hétfő, november 30, 2015
a tegnap este margójára
... szerencsére csak egészen apró könnycseppek tudtak utat törni maguknak, amikor ezt élőben hallottam ...
kedd, november 24, 2015
kb. máig tartott...
... az érzés, hogy a kiégés egy darabig most el fog kerülni.
.... ugyanis az emelt számú szakrendelés és osztályos betegforgalom mellett most még a rezidensi pozíciót is megnyertem (nem mellesleg épp van néhány rezidens, aki akár meg is csinálhatná a munkát, ha az ő munkaidejük nem végződne sokkal hamarabb, mint az enyém...), sőt olyan dolgokat is én csinálok, ami kimondottan az ő feladatuk lenne (anno én magától értetődően elvégeztem), de ők most ebben nem érzik magukat kompetensnek (megtanulni viszont nem akarják...). Így szakrendelés után frissen és üdén még nekifoghatok beteget felvenni, zárókba gyógyszerjavaslatokat átnézni, recepteket írogatni, kérőket feladni, stb stb.
... elég szomorú, hogy mekkora különbség van az emberi hozzáállások között.
... nem mellesleg az egyik szakrendelős napomra még egy 2 órás angol nyelvű kurzust is megnyertem jövő hétre, ami miatt kocsikázhatok a két intézmény között, mert még véletlenül sem ide vannak rendelve a diákok.
Hip hip.
.... ugyanis az emelt számú szakrendelés és osztályos betegforgalom mellett most még a rezidensi pozíciót is megnyertem (nem mellesleg épp van néhány rezidens, aki akár meg is csinálhatná a munkát, ha az ő munkaidejük nem végződne sokkal hamarabb, mint az enyém...), sőt olyan dolgokat is én csinálok, ami kimondottan az ő feladatuk lenne (anno én magától értetődően elvégeztem), de ők most ebben nem érzik magukat kompetensnek (megtanulni viszont nem akarják...). Így szakrendelés után frissen és üdén még nekifoghatok beteget felvenni, zárókba gyógyszerjavaslatokat átnézni, recepteket írogatni, kérőket feladni, stb stb.
... elég szomorú, hogy mekkora különbség van az emberi hozzáállások között.
... nem mellesleg az egyik szakrendelős napomra még egy 2 órás angol nyelvű kurzust is megnyertem jövő hétre, ami miatt kocsikázhatok a két intézmény között, mert még véletlenül sem ide vannak rendelve a diákok.
Hip hip.
vasárnap, november 22, 2015
... nekifogtam..
... felzárkózni az eddig olvasott blogokkal is, mert ez is a blogelvonás részét képezte . :) csoda, hogy milyen jól viseltem, az olvasási tilalom része mondjuk nehezebben ment, az írástól viszont annyira elszoktam, hogy komolyan nehezemre esett leülni és elkezdeni ismét pötyögni...
... szerencsére mindenki szorgalmasan írogatott, így lesz amivel elfoglaljam magam ambuláns kartonok leletezése helyett. :)
... szerencsére mindenki szorgalmasan írogatott, így lesz amivel elfoglaljam magam ambuláns kartonok leletezése helyett. :)
plussz egy jó
... a vizsgára való felkészülés, és az osztályos munkától, valamint három hétig az ambulanciától való távollét arra jó volt, hogy átmenetileg úgy érezzem, hogy a burn out szindrómám szépen javult.
... elismerem, a vizsga környékén kifejezetten vissza is vágytam a megszokott életembe... :)
... kíváncsi vagyok, meddig tart ez az állapot...
... főleg úgy, hogy a roppant üdítő "szabadságom" miatt most januárig gyakorlatilag minden héten plussz szakrendelésem is lesz.
... elismerem, a vizsga környékén kifejezetten vissza is vágytam a megszokott életembe... :)
... kíváncsi vagyok, meddig tart ez az állapot...
... főleg úgy, hogy a roppant üdítő "szabadságom" miatt most januárig gyakorlatilag minden héten plussz szakrendelésem is lesz.
hát akkor ...
... néhány szót a szakvizsgának nevezett megpróbáltatásról, amiben ugyebár, mint tudjuk, nem minden országban dolgozó kollégának van része... ugyanis pl. Svédországban végigjárogatják a kötelező tanfolyamokat, aztán egyszercsak szakorvosok, ugyanez a helyzet érvényes elvileg Németországban is, Olaszországban pedig legalábbis ott, ahol én némi időt eltöltöttem, egy néhány perces előadást kell készíteni egy olyan témából, ami kicsit kiemeltebben fontos volt a szakképzésed alatt (saját kis kutatási terület például) és a saját főnököddel elbeszélgettek erről, valamint a szakképzésed anyagáról. Mindenféle szigorú szemöldökű bizottság, gyakorlati vizsgák, tételhúzások és egyéb stresszfaktorok nélkül.
... ezek bármelyike nekem is nagyon tetszett volna... főleg, hogy ez már második alkalom, hogy nekivágok egy ilyen megmérettetésnek (még szerencse, hogy nem ugyanannak, másodszor).
Az első alkalomnál az ember tudja, hogy ennek meg KELL lennie ahhoz, hogy végre önállóan dönthessen, dolgozhasson, feltegye a koronát annyi év tanulására, robotolására, végre igazi nagybetűs Felelős Orvos lehessen (azt most inkább nem fejteném ki, hogy akkor még ugyan nem tudja ugyanez az ember, hogy innentől fogva csak még több tanulás és robotolás jön, megtűzdelve az egyedüli felelősségre vonhatóság tudatával). A második szakvizsgánál kb. a felkészülés felénél az ember (lánya) már ELKÉPZELNI SEM TUDJA, miért gyötri magát ezzel a dologgal, hiszen annyira nem is az ő kívánsága volt, hanem jóval inkább a felsőbb hatalmaké, az újabb diploma nem jogosítja fel sokkal több mindenre, mint az eredeti, és olyan ismeretlen vizekre kell evezzen az új tananyagban, ahol még soha sem járt (és lehet, hogy többet nem is fog...), és alapvető fogalmakkal kell először megbarátkozzon (miközben ketyeg az óra és nagy léptekkel haladnia kellene a számtalan hasznosnak és szükségesnek ítélt könyvvel). Az ismeretlenben a figyelem persze folyton elkalandozik, a mondatok harmadik nekifutásra állnak össze értelmes egésszé, a kitűzött napi 40-60-100 oldal átnézéséből pedig estére valahogy mindig maximum 20 oldal sikerül, az eredetileg tervezett 1500-1600 oldal elolvasása/megtanulása pedig egyre reménytelenebb. És mindeközben folyton csörög a telefon, hisz már nem lehet csak úgy kilépni egyik pillanatról a másikra a rendszerből, így a tanulás mellett lehet töprengeni távol levő betegeken és hirtelen sürgetővé váló feladatokon. Az emberbe nevelt és némileg azért veleszületett maximalizmus pedig közben felőrli azt a maradék kis nyugalmat is, mert így tényleg lehetetlen mindent átnézni, amit eredetileg szeretett volna... az ismétlésről nem is beszélve...
... egyébként így utólag azt kell mondjam, hogy könnyebben megúsztam, mint ahogy számítottam rá, a bizottság vezetője valóban a hétköznapi gyakorlat számára fontos dolgokat kérdezte a gyakorlati vizsganapokon, az elméleti tételhúzásnál pedig az összes szentek, a negyed szülővárosom és szüleim izgatott szurkolása és legalább 20 betegem és ismerősöm-barátom imája vezérelte a kezemet, mert tényleg nagyon jó témákat fejthettem ki, amik viszonylag szorosan kapcsolódnak az eddigi munkámhoz is. Persze azért volt olyan terület is benne, amit szerencsémre 1-2 nappal korábban mégiscsak elolvastam a magam okulására...
... és persze jó volt, hogy ezúttal nem egyedül vizsgáztam, hanem egy barátnőmmel ketten izgultuk végig a napokat, hogy egy kicsit a szüleimmel és a tesómmal is lehettem, minden szerettem folyton etetett-itatott (sajnos előbbinek megvan az eredménye is...)
A legjobb pedig, hogy végre lejárt. :)
... ezek bármelyike nekem is nagyon tetszett volna... főleg, hogy ez már második alkalom, hogy nekivágok egy ilyen megmérettetésnek (még szerencse, hogy nem ugyanannak, másodszor).
Az első alkalomnál az ember tudja, hogy ennek meg KELL lennie ahhoz, hogy végre önállóan dönthessen, dolgozhasson, feltegye a koronát annyi év tanulására, robotolására, végre igazi nagybetűs Felelős Orvos lehessen (azt most inkább nem fejteném ki, hogy akkor még ugyan nem tudja ugyanez az ember, hogy innentől fogva csak még több tanulás és robotolás jön, megtűzdelve az egyedüli felelősségre vonhatóság tudatával). A második szakvizsgánál kb. a felkészülés felénél az ember (lánya) már ELKÉPZELNI SEM TUDJA, miért gyötri magát ezzel a dologgal, hiszen annyira nem is az ő kívánsága volt, hanem jóval inkább a felsőbb hatalmaké, az újabb diploma nem jogosítja fel sokkal több mindenre, mint az eredeti, és olyan ismeretlen vizekre kell evezzen az új tananyagban, ahol még soha sem járt (és lehet, hogy többet nem is fog...), és alapvető fogalmakkal kell először megbarátkozzon (miközben ketyeg az óra és nagy léptekkel haladnia kellene a számtalan hasznosnak és szükségesnek ítélt könyvvel). Az ismeretlenben a figyelem persze folyton elkalandozik, a mondatok harmadik nekifutásra állnak össze értelmes egésszé, a kitűzött napi 40-60-100 oldal átnézéséből pedig estére valahogy mindig maximum 20 oldal sikerül, az eredetileg tervezett 1500-1600 oldal elolvasása/megtanulása pedig egyre reménytelenebb. És mindeközben folyton csörög a telefon, hisz már nem lehet csak úgy kilépni egyik pillanatról a másikra a rendszerből, így a tanulás mellett lehet töprengeni távol levő betegeken és hirtelen sürgetővé váló feladatokon. Az emberbe nevelt és némileg azért veleszületett maximalizmus pedig közben felőrli azt a maradék kis nyugalmat is, mert így tényleg lehetetlen mindent átnézni, amit eredetileg szeretett volna... az ismétlésről nem is beszélve...
... egyébként így utólag azt kell mondjam, hogy könnyebben megúsztam, mint ahogy számítottam rá, a bizottság vezetője valóban a hétköznapi gyakorlat számára fontos dolgokat kérdezte a gyakorlati vizsganapokon, az elméleti tételhúzásnál pedig az összes szentek, a negyed szülővárosom és szüleim izgatott szurkolása és legalább 20 betegem és ismerősöm-barátom imája vezérelte a kezemet, mert tényleg nagyon jó témákat fejthettem ki, amik viszonylag szorosan kapcsolódnak az eddigi munkámhoz is. Persze azért volt olyan terület is benne, amit szerencsémre 1-2 nappal korábban mégiscsak elolvastam a magam okulására...
... és persze jó volt, hogy ezúttal nem egyedül vizsgáztam, hanem egy barátnőmmel ketten izgultuk végig a napokat, hogy egy kicsit a szüleimmel és a tesómmal is lehettem, minden szerettem folyton etetett-itatott (sajnos előbbinek megvan az eredménye is...)
A legjobb pedig, hogy végre lejárt. :)
kedd, november 17, 2015
Elkezdődött...
... Ha lejár a maradék két nap is, jelentkezem. Köszönöm az emaileket. :)
posted from Bloggeroid
vasárnap, november 01, 2015
szombat, október 31, 2015
Csak egy vizsga...
... Egy hete ez az új jelszó. Vígan megyek tönkre, vagy legalábbis csalóka nyugalommal...
posted from Bloggeroid
hétfő, október 26, 2015
Szomorúan konstatáltam...
...hogy a mumus-könyv anatómiai felépítése nem követi a nyakam vonalát, így nemcsak a nappalaimat, de az éjszakáimat is tönkreteszi... Mivel legább az éjszakáimat szeretném magamnak megmenteni és némi regenerálódásra fordítani, így zseniális ötletemről (és a vizsga elsöprő sikeréről) lemondok és a mai éjszakát a könyv már ismét az asztalon tölti...
vasárnap, október 25, 2015
...minden relatív...
..eljutottam odáig, hogy még a méltányossági kérelem írás is felüdülésnek tűnik a vizsgára készülés mellett/helyett... (még szerencse, hogy volt kb 3, amit mihamarabb meg kell írjak, így álmosság és dekoncentráltság címszó alatt este 9-kor nekifogtam és elkészítettem 2 kérelmet...) ..
... milyen kár, hogy ebből nincs tétel a vizsgán...
... milyen kár, hogy ebből nincs tétel a vizsgán...
...a legújabb áldozat...
.. Szerintem nem bírja ki a vizsgáig... Még reménykedem, hogy én azért igen...
posted from Bloggeroid
hétfő, október 19, 2015
szombat, október 17, 2015
...titulusék...
...a főorvosnő titulusnál csak a professzorasszony titulust utálom jobban helyreigazítani, mert ez utóbbit általában angolul kell megtennem, írásban és legalább 2-3-szor, mire valaki élőlény a tömegesen generált emailek végén észreveszi a vergődésemet...
... magyar kontextusban általában csak ugratásnak szánják...
... ezért (is) szeretnék könyvtáros lenni - ott nincsenek ilyen problémák (sem).
... magyar kontextusban általában csak ugratásnak szánják...
... ezért (is) szeretnék könyvtáros lenni - ott nincsenek ilyen problémák (sem).
posted from Bloggeroid
péntek, október 16, 2015
unaloműző...
... az előző szakvizsga előtt egy valóban lemondhatatlan 3 napos megbeszélésen vettem részt külföldön, az anyag átismétlése helyett...
... ha véletlenül most az az érzésem támadt volna, hogy a tanulásra fordítható időm túl sok lesz (egyébként nem, mert már most sejtem, hogy nem fogok az anyag végére jutni, úgyhogy majd szelektálni kell vagy nagyot gyorsítani - túl sok határterületet ölel fel ez a szakvizsga, amivel egyébként továbbra is az adott terület szakorvosa fog tovább foglalkozni ...), ezt az érzést megakadályozandó befutott egy feladat, mégpedig hogy október 25-ig bíráljak el absztraktokat egy nemzetközi kongresszusra...
... vajon lehet azzal takarózni a vizsgán, hogy nemzetközi elfoglaltságaim (és méltányossági kérelem írásaim) akadályozták a felkészülést...?
... ami a háttérben csendben megbújó (de sajnos motiváltsággal nem párosuló) maximalizmusom miatt meglehetősen frusztráló érzés amúgy már most is.
... ha véletlenül most az az érzésem támadt volna, hogy a tanulásra fordítható időm túl sok lesz (egyébként nem, mert már most sejtem, hogy nem fogok az anyag végére jutni, úgyhogy majd szelektálni kell vagy nagyot gyorsítani - túl sok határterületet ölel fel ez a szakvizsga, amivel egyébként továbbra is az adott terület szakorvosa fog tovább foglalkozni ...), ezt az érzést megakadályozandó befutott egy feladat, mégpedig hogy október 25-ig bíráljak el absztraktokat egy nemzetközi kongresszusra...
... vajon lehet azzal takarózni a vizsgán, hogy nemzetközi elfoglaltságaim (és méltányossági kérelem írásaim) akadályozták a felkészülést...?
... ami a háttérben csendben megbújó (de sajnos motiváltsággal nem párosuló) maximalizmusom miatt meglehetősen frusztráló érzés amúgy már most is.
Legújabb kütyü... :)
.. Újkeletű fémallergiából és mozgáshiány korrekciója iránti késztetésből született az ötlet (kb egy éve), hogy lépésszámlálós karórát vegyek, a megvalósításra természetesen tanulás (helyett) közben most került sor. :)
... Persze a kezdeti ajánlott napi 7500 lépést szépen fokozatosan levitte a szegény program 6000-re, mert látta, hogy így esélytelen lesz számomra sikerélményt biztosítani és még a végén az általuk generált depresszióra is nekifoghatnak applikációt fejleszteni..
posted from Bloggeroid
kedd, október 13, 2015
Rekord
... 34 beteg egy szakrendelés alatt, reggel 8-tol 16:20-ig. Kontrollos és új betegek is. És mindenki megvárta, hogy sorra kerüljön...
... Energiaforrás: egy s.k. készített kis szendvics (a másikra a táskámban már nem jutott idő), kb. 2 dl ásványvíz...
... Ezek után sajnos ma már nem vagyok képes gondolkozni. Tanulás - holnap.
hétfő, október 12, 2015
talány...
... el sem tudom képzelni, hogyan tud felkészülni szakvizsgára valaki, akinek 1-2 darab éhes és figyelem középpontjába vágyó gyerkőc rángatja a ruhája szélét napi 8-10 órában... én még úgy sem haladok az anyaggal, hogy csak időnként a telefon csörgése zavarja meg a csendet, de az sem túl gyakran szerencsére, senkiről sem kell gondoskodnom (csak magamról, hogy nehogy észrevétlenül éhenhaljak, ha túlságosan belemerülnék az anyagba, de a védelmi mechanizmusaim túl vannak fejlesztve ilyen téren...), a házimunkán is rengeteg időt megspórolok, és mégis... azaz mégsem...
... kezd összeállni a kép, hogy miért alakult eddig úgy az életem, ahogy.
... és ha már nem tudok kifogásokat felhozni, hogy de mégis miért nem volt elég időm - energiám megtanulni az anyagot (ami kifogásom lenne, az összességében valószínűleg nem ér fel egy gyerek faktorral), akkor marad sajnos az agyi kapacitás mérlegelése... és kevésnek találása.
Hüpp.
... kezd összeállni a kép, hogy miért alakult eddig úgy az életem, ahogy.
... és ha már nem tudok kifogásokat felhozni, hogy de mégis miért nem volt elég időm - energiám megtanulni az anyagot (ami kifogásom lenne, az összességében valószínűleg nem ér fel egy gyerek faktorral), akkor marad sajnos az agyi kapacitás mérlegelése... és kevésnek találása.
Hüpp.
áááhhh
... és mikor végre leülhetnék tanulni, kiderül, hogy valamelyik szomszéd pont ezt a napot tartotta szintén alkalmasnak a lakásfelújításra és folyamatosan fúr-farag-kopácsol...
... pedig az én koncentrálóképességemre még a madárcsicsergés is halálos csapást képes mérni, pedig az mennyivel barátságosabb, mint ezek a zörejek...
... és még haza-haza sem mehetek tanulni, mert még mindig rengeteg szakrendelés maradt hátra...
... kicsitnagyon szenvedek.
... pedig az én koncentrálóképességemre még a madárcsicsergés is halálos csapást képes mérni, pedig az mennyivel barátságosabb, mint ezek a zörejek...
... és még haza-haza sem mehetek tanulni, mert még mindig rengeteg szakrendelés maradt hátra...
... kicsit
szerda, október 07, 2015
Koppenhága, Hotel Scandic
A város szép, bár nemigen volt idő feltérképezni, döntően egy egy órás hajóút alatt láttuk a főbb látnivalókat, távolról. A nyelv viszont nem tűnik tanulható kategóriának, a kedvenc "r" betűk valahogy kimaradnak, helyette rengeteg "h", "kh", "gh" hallatszik csak, és a franciákkal vetekednek a leírt betűk teljesen más kiolvasásában... :) Az időjárást a szél, felhők, és esős idő jellemzi, a napsütéses órákat egy kezemen megszámolhattam, de azért a téli kabátban szerencsére nem fáztam egyáltalán, és valamilyen égi szerencse miatt az eső is csak utolsó nap kezdett esni.
A kajákról is készült fotósorozat, talán egyszer arra is lesz időm megosztani - őszintén szólva legjobban a krumplipüré ízlett valamelyik este, amúgy a hal és marhahús dominálja a dán konyhát, illetve a fűszerek és lekvárok igen szokatlan kombinációi.
Azért ide is jó lenne egyszer visszatérni turistaként. :)
hétfő, október 05, 2015
vasárnap, október 04, 2015
...és amikor...
...a csomag is kész, a kávét is megittam, a lakáskulcs is megvan, már csak a kabátot kellett kivegyem és magamra kapjam, hát persze, hogy sikerült a szekrényből egy üveget is kirántanom és elárasztanom cserepekkel és édes balatonboglári pezsgővel az előteret, valamint kicsit a zoknimat és nadrágomat is...
... Pedig milyen jó ötletnek tűnt hajdanán a szekrény aljába helyezni az egyre csak gyarapodó, fogyni nem akaró alkoholkészletet...
... Pedig milyen jó ötletnek tűnt hajdanán a szekrény aljába helyezni az egyre csak gyarapodó, fogyni nem akaró alkoholkészletet...
posted from Bloggeroid
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)