... amikor az egyik barátnőm próbál vigasztalni, aki pár napja veszítette el a kisbabáját, aki miatt olyan régóta próbálkoznak már a férjével, orvosi segítséget is igénybe véve...
... és akkor jön az érzés, hogy az én szomorúságomnál vannak sokkal-sokkal nagyobbak a világon és abból is képesek felállni az emberek, továbbmenni és energiát áldozni mások vigasztalására...
... néha mégiscsak úgy gondolom, hogy csodálatos teremtmények az emberek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése