... és álmosság ellen úgy tűnik, hogy tényleg beválik a futás. Csak tudjam rávenni magam, a cipő felhúzásáig a legnehezebb a dolog, pedig most lett szép türkizszínű vízhatlan futócipőm is tegnap óta és téli piros futókabátom. Kicsit papagájos beütésem van, de nem érdekel. :) Mire eljutok futni a nap végén, már úgyis mindig sötét van. :)
Ma mindkettőt teszteltem (miután egész héten nem jutottam el, egyik pihenőnapot tartottam a másik után...), máris nagy a szerelem. :)
Már csak kétszer kell fussak a héten, hogy tartani tudjam a felkészülést a versenyre, amire beneveztem jövő áprilisban. Ugyan csak 7 km-es lesz a verseny, de mivel csak 5 és 10 km-es edzésterv volt, merészet és nagyot gondoltam és bizony a 10 km-es tervet állítottam be a mobilomon.
Meglátjuk, mi lesz a vége....
Viszont ha valaki némi motivációt szeretne kapni a futáshoz (nemcsak maratonhoz) és még jókat is akar nevetni, annak a "Hogyan veszítsünk el egy maratont? - és érjünk mégis célba" című könyvet ajánlom. :)
Én kitűnően szórakoztam rajta és nem is emlékszem, mikor olvastam olyan könyvet (na jó, egyáltalán arra sem emlékszem, mikor olvastam könyvet, ami nem szak és nem időmenedzsment - hmm, de mégis, 1,5 éve a lábtörésemből lábadozásom alatt... ), amin többször hangosan felnevettem.
Olvassátok és nevezzetek be futóversenyre vagy legalább kezdjetek el futni - majdnem én is beneveztem miatta a New York-i maratonra... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése