... de amikor kezdem elbízni magamat, hogy már ki is hevertem a történteket, akkor hajnalban arra ébredek, hogy valami iszonyatosan hasba rúgott, pedig csak álmomban P.-vel vitatkoztunk valami ebéden már a szakításunk után (nem akart nekem is adni belőle, pedig korábban minden megosztott velem és gondoskodott rólam) és a gyomrom görcsbe rándult, ez ébresztett fel.
... még kell egy kis idő.
... Még szerencse, hogy épp sehova sem sietek, és épp az én-időmet próbálom megtöbbszörözni a naptáramban, most, hogy az estéim ismét mondhatni szabadok.
... Most kellene ellenállni annak, hogy megint csak a munka furakodjon oda be.
... De talán én is tanulok a hibáimból előbb-utóbb...
2 megjegyzés:
1) kezdj el dohányozni (pótolja az ürességet)
vagy
2) kutyaharapást szôrivel.
1. elég önromboló életet élek dohányzás nélkül is, nem kell tetézni, relatíve hosszú életet szeretnék még élni, hogy sokáig mehessek más emberek agyára. ;)
2. még nagyon korainak érzem, egyelőre ezt a dolgot pihentetem (és amúgy is be kellene fejezzem a 10 éves cikkemet, hogy legalább ez ne nyomasszon egy esetleges újabb randin...) E cikk befejezése nélkül nem lehetek felhőtlenül boldog... (esetleg csak ha nyugdíjba megy a főnök, aki ezt évente 4-5x számonkéri rajtam...)
Talán január végére már minden szempontból (cikk + lelki stabilitás + szakkönyv kiolvasása a témában) készen leszek arra, hogy új kapcsolatra merjek gondolni - bár azt hiszem az első próbálkozás után majd rögtön mély depresszióba esek és elvonulok egy internettel ellátott lakatlan szigetre.
Megjegyzés küldése