hétfő, május 27, 2019

Mit jelenthet...

... Ha egy embert (és apukámat leszámítva, aki végtelenül elfogult :) ) senki sem hozza szóba az új frizurádat, ami rövidebb, mint az elmúlt 15 évben bármikor...?

Az egyedüli ember, aki spontán reagált rá, édesanyám volt, aki szerint egy fia és egy lánya van, nem két fia...

Nekem akkor is praktikus, hogy nem lóg a szemembe...

Nem kizárt, hogy idén sem indulok szépségversenyen...

csütörtök, május 23, 2019

Rohan az idő...


A karórám már második éve figyelmeztet az idő múlására... :) 

kedd, május 07, 2019

oktatói siker

... már két embernek sikerült az aktuális csoportomból felkelteni az érdeklődését a szakmám iránt, olyannyira, hogy most elhatározták, ők is ezt a szakot választják az egyetem elvégzése után...

Lehet, hogy el is viszik a híremet Nepálba és Svédországba... így lesz az ember világhírű, a diákjain keresztül... ;)

Remélem a hamarosan kezdődő vizsgaidőszakban is jól teljesítenek a lányok és megmarad a szakma szeretete. :)

Emlékeimben a vizsga előtti napokban valahogy egyik tantárgy sem tűnt számomra túl szimpatikusnak... 


péntek, április 26, 2019

hotelszobák, ismét Magyarország





hihi

Az európai szakmai kollégiumunk leendő elnöke bejelölt ismerősnek a LinkedIn-en. :) Pedig csak párszor találkoztunk, futólag. :) Ezek szerint olyan sokat nem változtam az egyetemi végzős fotómhoz képest, amit profilképnek állítottam be - ezelőtt kb 5-6 évvel...

hétfő, április 22, 2019

ötödik napja...

... szabadságon.... ötödik napja küzdök a lelkiismeret furdalással, hogy miért nem dolgozom a szabadság alatt, miért nem próbálok haladni a feladataimmal, pipálgatni a végtelen listámat. De megígértem, hogy kicsit lazítok, magamra és szeretteimre koncentrálok - egyelőre nem nagyon tudom 100%-ig élvezni úgy, hogy tudom, hogy mi lesz a héten, mialatt én szabadságon vagyok: közelgő beszámoló határidők, meg nem írt kérelmek, le nem fordított kutatási protokollok, továbbképzés, amin van feladatom, stb stb...

... hogy lehet így nyugodt szívvel kikapcsolódni?

csütörtök, április 11, 2019

elgondolkodtató...

... ma egy kicsit dühöngtem, hogy már megint engem találnak meg valami feladattal, lábtörésem óta ismét teljesen elhavazódtam a változatosság kedvéért, mások sokkal jobban haladnak, mert csak 1-2 dologra kell fókuszáljanak, így beleférhet nekik csupán napi 8 órában is kutatni/oktatni/gyógyítani és egyébként is egyszerűen nem szeretnék már több szabadidőt feláldozni a munka és kutatás javásra, mert lassan tényleg már csak aludni járok haza.

... azután este 11-kor írtam egy emailt egy nagyon sikeres, híres professzorasszonynak a főnököm megbízásából - aki kb 10 perc múlva válaszolt is, betéve még néhány más intézetben dolgozó munkatársat is a levelezésünkbe, hogy hátha ők tudnak nekem segíteni...

... úgy tűnik, hogy a szakmailag kiemelkedően sikeres emberek tényleg nem napi 8 órában végzik a munkájukat... vagy legalábbis azok nem, akiknek nincs semmiféle varázserejük...

... én már rég lemondtam arról, hogy kiemelkedően sikeres legyek - kötött munkaidőre és nagy alvásokra vágyom leginkább.


szerda, április 10, 2019

éljen az eső :)

... így legalább nem kell szégyenkeznem, hogy nem jutottam el az autómosóba, mielőtt elviszem a kötelező éves ellenőrzésre Lilit holnap. Pedig tervbe volt véve, csak épp sikerült még egy tájékoztató előadást rászervezni a holnapi amúgy sem teljesen feladatmentes ügyelet utáni napra.

... ritkán örülök ennyire az égi áldás eme formájának... :)

vasárnap, április 07, 2019

egyszerűen képtelen

.. vagyok nekifogni olyan feladatoknak, amikhez semmi kedvem és amit mások erőltettek rám azzal a címszóval,  hogy majd én megcsinálom, mert nekem viszonylag keveset kell utánajárni (ami nem mindig igaz akkor, amikor mondjuk 10 éve már nem foglalkoztam az adott problémakörrel, aminek a megoldása nem keveset változott ezalatt az idő alatt... ).

... és csak halogatom és furdal a lelkiismeret. De attól még nem tudom rávenni magam, hogy belekezdjek...

sakk matt. patt.

csütörtök, március 28, 2019

tervezgetés...

... ha holnap egy falatot sem eszem, jó eséllyel fogok tudni szuszogni is a ruhácskámban, amit a holnaputáni előadásra szántam.

... a holnapira inkább mást veszek fel, nem árt néha, ha egy kis oxigén is jut az agyamba, miközben másokat próbálok képezni...
... bár lehet, hogy többet fognak tudni a témáról frissen, üdén, kipihenten, mint én egy átdolgozott hét után ma még éjfélig/utánig félálomban gyártva az előadást...)

kedd, március 26, 2019

egy kis gyorstalpaló tanfolyam

.. 2,5 nappal az előadásom előtt, úgy, hogy holnap egészen biztosan nem fogok tudni foglalkozni egy olyan témával, amiről még soha nem adtam elő...
... egyre magasabb szintre fejlesztem az utolsó utáni percre halogatást....

... a jövő hetet szerintem egész egyszerűen csak átalszom majd, a hétfő délutáni harmadik előadásomtól kezdve... :)

hétfő, március 25, 2019

valahogy....

... mindig a szakdolgozat rossz oldalára kerülök - arra az oldalra, amelyiken írni kell....

péntek, március 15, 2019

rossz és még rosszabb...

... a pályázatírás egy borzalom, ráadásul rövid időn belül elég sokat kellett/kell/fog kelleni írnom.
... azt hittem, hogy a legjobban a motivációs levél írását utálom (mert hát nyilvánvalóan akarom az ösztöndíjat, regisztrációs díj eltörlését, pályázati pénzt, ha már beadok rá egy pályázatot...), de rájöttem, hogy még annál is rosszabb, amikor a saját ajánlólevelemet kell megírnom (napokig halogatva majd órákig szenvedve egy kb 10 mondatos szösszenet felett), amit aztán a Nagyfőnök 3 másodperc alatt átfut és aláír...

... pályázatíró sem leszek (pedig volt pár nap, amikor még az is vonzóbbnak tűnt...)... :)

csütörtök, március 14, 2019

hotelszobák n + 1 + ...







Ezt most talán az eddigi legmodernebb hotelszobám, a fürdőszobában a tükörbe beépített kis tévével, ami automatikusan ugyanazt adja, mint ami szobában található (szintén tükörbe épített) képernyőn megy.
A szekrényt csövekre felfűzött vállfák és néhány polc helyettesíti. :)
Az azért kicsit ijesztő, hogy amikor belépek a szobába, egyből bekapcsol a BBC és akarva, akaratlanul az angolok Brexittel kapcsolatos szavazását taglalja nekem. :)

vasárnap, március 10, 2019

tökéletes az időzítés

... itt a tavasz, virágoznak a fák, lassan elnyílik a hóvirág, én pedig sikerült megússzam a telet influenza és egyéb fertőzés vonatkozásában, viszont két napja összeszedjek valami jó kis hörghurutot. Tegnap óta fáj a mellkasom, a fejem, és közben ugatok, mint egy testesebb és öblösebb hangú kutya, időnként ráz kicsit a hideg is... még szerencse, hogy még csak vasárnap van, van egy egész napom meggyógyulni, mivel holnap ügyelek és szakrendelek, szerdán viszont vár a nagyvilág, kongresszusra repülök. 
Bár alapesetben várnék egy darabig, ameddig az immunrendszerem feláll csatasorba, de most erre nincs idő, elő az antibiotikummal. :)

Szerdán fitten és üdén, gyógyszeres szatyor nélkül kellene felszállni a repülőre. :)

péntek, március 08, 2019

mérgezés...

... azt hiszem gumimaci és mályvacukor mérgezést kaptam az utolsó pillanatban nekifogott, holnapi határidős pályázatírás közben...

... azért a gumimacievés előtt sem voltam már normális, mert ma még 2 TDK hallgatómmal is kb 2-3 órát foglalkoztam és a munkahelyi mulatságra is elmentem udvariasságból, ami szintén 3 órát vitt el a hatékonyan tölthető órákból...

... a holnapi nap nagyon fog fájni - főleg, ha túlélem a mérgezést és a macik nagyobb rombolás nélkül szívódnak fel...

vasárnap, március 03, 2019

a végén még...

... leszokok a mobil simogatásáról (nem teljesen kizárt, hogy függő vagyok, bár én inkább internetfüggőségnek vélem), most, hogy a kis kedvencem elromlott, valószínűleg néhány hétbe (hónapba) telik majd megjavíttatni (országot is kell váltson a szervizeléshez) és egy régebbi, nagydarab készülékkel tudom csak helyettesíteni, aminél félő, hogy betelik a memória, ha el akarom olvasni a napi híreket...

... mondjuk nem lenne baj, ha az így felszabaduló energiát valami hasznosra tudnám fordítani - mondjuk futásra? cikkírásra? kérelmekre? kartonokra? alvásra? olvasásra?

... még mindig nem állok jól azzal az elképzelésemmel, hogy otthon már nem dolgozom, vagy max csak napi 1-2 órát, de azt sem este 8 után. Talán ha az információáradatot (ami nem a face és társai, csak simán a postaládám és időnként a munkatársakkal közös messenger csoport) megszelektálom napközben, hatékonyabb leszek munkaidőben és kevesebb dolog marad a nap végére... lehet, hogy a visszatérés a sima gombos telefonhoz mindenre A MEGOLDÁS??

csütörtök, február 28, 2019

meglepő...

... ma itthon felejtettem a hivatalos mobilomat, meglehetősen kellemes csend volt így a munkahelyemen... azt hittem, hogy majd 15 nem fogadott hívás fogad itthon. De tévedtem. Egy sem volt.

Már majdnem azt hittem de mégsem vagyok annyira fontos.

....
Ráadásként a másik mobilom elromlott.

szombat, február 23, 2019

álom :)

Életemben először ma hajnalban azt álmodtam, hogy futok, méghozzá futóversenyen (volt egy idő, amikor amúgy rengeteget futottam álmomban, vagy valakik elöl, vagy valami közlekedési eszközt - autó, hajó, vonat - próbáltam utolérni, amit épp lekéstem...). Most először álmomban önként álltam a rajthoz és kicsit izgultam, hogy vajon végig tudom-e futni a 4.5 km-es távot, de azért nem voltam nagyon feszült és csak azon csodálkoztam, hogy 1 km megtétele után máris frissítőpont következett, ahol egész rendes ennivalót adtak, az emberek kék kockás terítővel fedett asztaloknál ültek és beszélgettek evés közben. Aztán egyszerre álltunk fel és folytattuk a futást... :) A végére nem emlékszem, a következő álomfoszlányom már egy szakmai kongresszus volt, ahol a Nagyfőnök is felszólalt és tisztújításokról esett szó... és még mondja valaki, hogy az álmainkban nem a nap közben minket érő impulzusokat processzáljuk... :)

Az álmomban megjelenő futóversenyen felbuzdulva és égi jelként tekintve beneveztem egy nyár végi futóversenyre, ami csodálatos helyeken halad keresztül, mindösszesen csak 7 (!) kilométer (azaz van ilyen táv is, mert van azért 30-40 körüli is :) ) és már 2 hónapja napi szinten frissítem a honlapjukat várva, hogy mikor írják ki, hogy pontosan mikor is lesz - csak hogy tudjam, hogy esetleg mikor tegyem szabaddá a naptáramat. :)

Lehet, hogy a verseny napján kicsit fogom bánni ezt a cselekedetet, mert jelenleg még mindig a séta-futás váltogatást űzöm, de egyelőre még nagyon örülök, hogy ezt most kicsit jobban fog motiválni abban, hogy egy héten három nap 30-40 percet fordítsak a túlélésem javítására, vagyis magamra.


vasárnap, február 17, 2019

Elhatározások (n+1)

Valószínűleg rengeteg (túl sok) időt töltök azzal, hogy a 4-5 blogot, amit követek, naponta többször frissítem, nehogy lemaradjak egy perccel is az eseményekről (ezek közül hármat nem tudok a feedlybe irányítani, ezért külön - külön kell kinyitogatni)...
Vélhetően ez a rendszeres frissítgetés is csak a halogatásom egyik megnyilvánulási formája, mert hisz ezalatt az idő alatt akár naponta pár soros bejegyzésre futná az időmből, ha nem erre használnám. :)

Az elhatározásom tehát a következő : napi egyszer nézni meg a kedvenc blogokat - mondjuk este 9-kor, amikor még fel is fogom, miről szólnak. :)

 a blogírással kapcsolatban még nem született elhatározás. :) azon még elmélkedni kell.

Jó lenne még pár ilyen időrabló mechanizmust fülön csípni... Lehet, hogy a mobilom is ludas ebben egy kicsit...
Vagy inkább csak én...