Életemben először ma hajnalban azt álmodtam, hogy futok, méghozzá futóversenyen (volt egy idő, amikor amúgy rengeteget futottam álmomban, vagy valakik elöl, vagy valami közlekedési eszközt - autó, hajó, vonat - próbáltam utolérni, amit épp lekéstem...). Most először álmomban önként álltam a rajthoz és kicsit izgultam, hogy vajon végig tudom-e futni a 4.5 km-es távot, de azért nem voltam nagyon feszült és csak azon csodálkoztam, hogy 1 km megtétele után máris frissítőpont következett, ahol egész rendes ennivalót adtak, az emberek kék kockás terítővel fedett asztaloknál ültek és beszélgettek evés közben. Aztán egyszerre álltunk fel és folytattuk a futást... :) A végére nem emlékszem, a következő álomfoszlányom már egy szakmai kongresszus volt, ahol a Nagyfőnök is felszólalt és tisztújításokról esett szó... és még mondja valaki, hogy az álmainkban nem a nap közben minket érő impulzusokat processzáljuk... :)
Az álmomban megjelenő futóversenyen felbuzdulva és égi jelként tekintve beneveztem egy nyár végi futóversenyre, ami csodálatos helyeken halad keresztül, mindösszesen csak 7 (!) kilométer (azaz van ilyen táv is, mert van azért 30-40 körüli is :) ) és már 2 hónapja napi szinten frissítem a honlapjukat várva, hogy mikor írják ki, hogy pontosan mikor is lesz - csak hogy tudjam, hogy esetleg mikor tegyem szabaddá a naptáramat. :)
Lehet, hogy a verseny napján kicsit fogom bánni ezt a cselekedetet, mert jelenleg még mindig a séta-futás váltogatást űzöm, de egyelőre még nagyon örülök, hogy ezt most kicsit jobban fog motiválni abban, hogy egy héten három nap 30-40 percet fordítsak a túlélésem javítására, vagyis magamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése