... ma egy kicsit dühöngtem, hogy már megint engem találnak meg valami feladattal, lábtörésem óta ismét teljesen elhavazódtam a változatosság kedvéért, mások sokkal jobban haladnak, mert csak 1-2 dologra kell fókuszáljanak, így beleférhet nekik csupán napi 8 órában is kutatni/oktatni/gyógyítani és egyébként is egyszerűen nem szeretnék már több szabadidőt feláldozni a munka és kutatás javásra, mert lassan tényleg már csak aludni járok haza.
... azután este 11-kor írtam egy emailt egy nagyon sikeres, híres professzorasszonynak a főnököm megbízásából - aki kb 10 perc múlva válaszolt is, betéve még néhány más intézetben dolgozó munkatársat is a levelezésünkbe, hogy hátha ők tudnak nekem segíteni...
... úgy tűnik, hogy a szakmailag kiemelkedően sikeres emberek tényleg nem napi 8 órában végzik a munkájukat... vagy legalábbis azok nem, akiknek nincs semmiféle varázserejük...
... én már rég lemondtam arról, hogy kiemelkedően sikeres legyek - kötött munkaidőre és nagy alvásokra vágyom leginkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése