... ehhez most épp az Együttérző gyógyítás című könyvet olvasom, amiben ma épp a "nem klinikai érintéshez" értem, ami arról szól, hogy milyen fontos néha csak úgy megérinteni egy embert, egy beteget.
... ez azért a napi jó, mert végre leírva is látom, amit érzek: fontos egy kézfogás, amit ugye most mellőzni kell és ami miatt olyan furcsa most a szakrendelésem, mindannyian elindulunk egymás felé, majd zavartan leengedjük a kezünket... remélem, hogy visszatér még az az idő, amikor ez a gesztus ismét belefér a hétköznapokba - megtapasztaltam az erejét mindkét oldalon...
.. jó csak úgy megérintem egy pillanatra egy beteg vállát, amikor elmegyek mellette a vizsgálat közben, mindkettőnket képes megnyugtatni, és még soha senki nem húzta vissza a kezét, amikor megfogtam, mert félt valamitől.
Bízom benne, hogy további napi jókat rejteget még ez a könyv. :)
2 megjegyzés:
Hmm ezt még szerintem én is elolvasom :D tök jó, h írtál róla.
Van pár szakterület, aminek a képviselőit rendszeresen boldogítom, meg hát pszichon végzek nemsoká, es igy ezek mellett nagyon megtetszett :)
Amúgy igen, tök sokat számít a kézfogás meg a bemutatkozàs. A szemészeten szerintem kb úgy vannak vele, hogy teljesen mindegy, hogy ki csekkolja a szemnyomásom és ír receptet, hát mióta csak emiatt járok oda, meg se tudom számolni, hogy hány embernél landoltam :D értem valahol a dolgot, mindenesetre nem mindig egyszerű 2-3 havonta új embereket megismerni, na de amiért elkezdtem irni ezt a kommentet, h ha olyan vkivel hoz össze a sors, aki bemutatkozik, egyből más minden. És amúgy 5 emberből kb 1, szóval tök jo ezt olvasni, h neked is ez fontos :)
❤️
Megjegyzés küldése