Mindig azt hiszem

... Jobban már nem tudok elhavazódni és nem vállalom túl magam, tanulok a hibáimból és nem törekszem arra, hogy saját magamat készítsem ki teljesen...

Aztán mindig rájövök, hogy az évek múltával csak az ősz hajszálaim és bájos kis szarkalábaim gyarapodnak, a bölcsességem viszont inkább csak hanyatlik...

Itt reformokra van szükség.

Más cikkének javítása közben...

.. Egyszer csak zizegett a karom, és mivel ilyent még nem csinált a közösen eltöltött 4 nap alatt, ezért ránéztem... :)

Próbál velem kommunikálni... De még nem ismer, még reménykedik... :)

Remek a hangulatom :)

Amit a vadonatúj pulzusszámlálós órám is hűen tükröz. ;)

Első...

... futóverseny teljesítve. :)

Kevés van annál bosszantóbb...

...mint amikor aludni kellene, mert másnap ismét húzós nap lesz, de nem jön álom a szememre (miután este 8-kor egyszer már kidőltem 1 órácskára).

Most kéne nekifogni cikket írni...

Kakukk.

Közeledik...

Ketyeg az óra, közeledik a verseny, ezért én is elkezdtem egy kicsit több időt szentelni a felkészülésre, hogy legalább egy ici-pici esélyem legyen végigkocogni a távon.
A kilométer úgy tűnik, már menne, de azért nem kicsit izgulok azon, hogy rögtön az elején van egy majdnem 1 km-es emelkedő, ami gyalogosan is képes megszuszogtatni.
Milyen kár, hogy a könyvolvasástól nem lehet fogyni és izmosodni... :(

Magamat is megleptem :)

Életem leghosszabb egyben lefutott távja. :)

Nem hittem volna, hogy képes leszek. Csak az a szépséghiba, hogy a versenyen emelkedők is lesznek ugyanekkora távon. Most először érzem azt, hogy túlélhetem.

kicsit megingott....

... az elszántságom, hogy futni fogok a Vivicittán, miután ez a hét eddig teljesen kimaradt előadás gyártások és délután 7-kor álomba ájulások miatt... az esemény pedig egyre vészesebben közeleg... én pedig még nem jutottam el oda, hogy a teljes távot egyszer megpróbáljam egyben lefutni (úgy már megy, ha kb 1/3-át legyaloglom, sík terepen... kár, hogy a pálya időnként emelkedni fog a nagy napon...).

...csak az tartja bennem kicsit a lelket, hogy megfogadtam, hogy csak akkor veszek újabb kütyüt (sportóra), ha részt is veszek az eseményen, nem csak készülgetek rá.... Bár amióta kiderült, hogy a sima kis Garminom is képes valamilyen szinten rögzíteni (persze nem teljesen pontosan, mert hát nem 14-19 műhold jelei alapján számolja...) a futásaimat, már nem is annyira létszükséglet...

Napjaim :D

The Akward Yeti blogjáról véve a képet. :)

Vajon honnan ismerhetnek engem?

Tegnapi illatfelhő :)

hüpp hüpp

... az új mobilom máris elromlott, a hangszórója ment tönkre úgy tűnik, így vissza kellett ma este térnem a régihez és szervezhetem az új mobil szervizelését. Nem tett túlzottan boldoggá. :( Pedig már egészen megszerettem az új kütyüt, talán még szebb képeket készít, mint az elődje.

... amúgy ezekben a napokban még nyűgösebb vagyok, minden és mindenki irritál - mindenki természetesnek tartja, hogy a nap 24 órájában álljak rendelkezésre, mindenki minden nyűgjét teljesítsem, ügyeljek annyit, mint a rezidensek, már a harmadik hosszú hétvégének is megkaptam a közepét vagy a 3 naposnak a végét (mintha kb összesen négyen ügyelnénk, pedig nem), de közben minden szinten képviseljem a munkahelyemet, legyek főnök és információs pult is egyben.... áááh. Ma nem tudom a jót meglátni.

Vesszenek a hétfők.

Hopp

Sikerült ma este nem befejezni a harmadik előadásomat a hétvégére, neki sem fogni összecsomagolni, pedig reggel még nemegyszer kicsit dolgozni, nem megírni két zárót, nem hajat mosni (vágásról ne is essék szó) és a holnapi előadásomhoz nem olvasni és nem kibővíteni a főnöki javaslatnak megfelelően.

Csak tudnám, hogy mit csináltam ma (és hogy képzeltem, hogy mindez még bele is fér...)

A tudomány közbeszólt...

...emiatt tegnap éjfélig előadást gyártottam, a mindennapi jó pedig elmaradt. Ma fellázadtam és este az új kütyüt nyomogattam, formálgattam saját ízlésemre. Holnap ezt persze nagyon fogom bánni.

De addig is a mai napi sok jó egyike:

Na nem én ettem meg mindent... :)

A régivel az újat :)

Hát megérkezett! :)

Már csak a SIM kártya zsugorítására kell valamikor időt szakítsak. :)

Még egy túra :)

Még egy kis tavasz.

Még napvilágnál

Éjszakai túra kezdetén. :)

Saját magamat is meglepem...

...amikor sikerül ismét rávenni magam egy futásra. A Garmin most is mért, most is kicsit jobbat, mint a GPS alapú mobil, de megfogadtam, hogy okosabb órát csak akkor veszek, ha tényleg lefutom a távot az örömfutáson. :) addig igyekszem ellenállni a késztetésnek, hogy csak úgy simán a virtuális kosárkámba tegyem és 3 kattintással megvásároljam az újabb kütyüt.
Ha igaz, hogy 21 nap alatt lehet egy újabb szokást kialakítani, akkor még két hét és itt az újabb (végre talán egy jó) szokásom... És ki tudja, addig talán a blogolás is rögzül - vagy legalább annak a mímelése... :)

Ajándék :)

Nem hagynak éhenhalni... :)

Miután sikeresen diagnosztizáltam...

...magamnál a kis kék könyv segítségével egy egyértelmű kiégési szindrómát, a következő kísérleteim a hatékony hobbikeresésre és szabadidő felszabadításra, valamint ebből fakadó energianyerésre fognak összpontosulni.

Első potenciális jelölt meg is van:

Remélem még külső segítség nélkül is visszafordítható az állapotom ...